Műveletek

Akadálymentes nézet Bezárás
  • Tartalom

GÜ BH 2016/178

GÜ BH 2016/178

2016.07.01.
Fogyasztói és fogyasztási szerződésnek nem minősülő deviza alapú kölcsönszerződés érvényes létrejötte, tartalma [1959. évi IV. tv. (Ptk.) 205. § (1), (2) bek., 523. § (1) bek., 685. §; 1996. évi CXII. tv. (Hpt.) 3. § (1) bek., 169., 170. §].
[1] 2007. július 2-án a felperes és az alperes jogelődje (a továbbiakban: alperes) egyedi kölcsönszerződést kötöttek. Az alperes 950 000 Ft kölcsönt nyújtott a felperesnek, akinek 60 részletben, havi 23 532 Ft-ot kellett visszafizetnie. A felek a kölcsön mértékadó devizanemét CHF-ben, az összes törlesztőrészlet összegét 1 411 920 Ft-ban, a THM-et 19,82%-ban, az elszámolási módot ún. normál deviza konstrukcióban határozták meg. A hitel célja egy Citroën Jumper 1,9 TD típusú, dízel üzemű, hűtőaggregátorral és hőszigetelt felépítménnyel ellátott kistehergépkocsi tulajdonjogának a szállítótól való megszerzése volt.
[2] A szerződés tartalmazta a felperes nyilatkozatát, miszerint az abban foglaltakat és az annak hátoldalán levő üzletszabályzatban írtakat megismerte, megértette, magára nézve kötelezőnek fogadja el.
[3] Az általános szerződési feltételeket tartalmazó üzletszabályzat IV/5. pontja szerint: „a hitelező jogosult a kamatváltozás I. érvényesítésére a még esedékes törlesztőrészletek összegének megváltoztatásával, ha a mértékadó kamatláb pénzpiacon kialakult értéke eltér az egyedi kölcsönszerződésben meghatározott hatályos referenciaértéktől...”.
[4] Az alperes képviseletében a szerződést az érintett gépjárművet értékesítő autókereskedő kft. munkatársa írta alá.
[5] 2008. május 23-án a felek módosították a szerződést. Az üzletszabályzatban megjelölt kamatváltozás II. (azaz az árfolyamváltozás) elszámolási módját fix deviza konstrukcióban fogadták el. Ez azt jelentette, hogy az árfolyamváltozás elszámolását a futamidő végére tették azzal, hogy a futamidőt meghosszabbították, azonos nagyságú törlesztőrészletek meghatározása mellett.
[6] 2007. október 1-jétől 2008. február 28-ig a perbeli gépjármű üzembentartója a perben nem álló, a felperes mint kültag és házastársa mint beltag által, 2007. október 18-án kelt társasági szerződéssel létrehozott betéti társaság volt.
[7] 2012. december 17-én kelt levelével, 2013. január 9-ével az alperes felmondta a kölcsönszerződést. Arra hivatkozott, hogy a felperes – többszöri felhívás ellenére – elmulasztotta a szerződésből eredő fizetési kötelezettségeinek teljesítését.
[8] A felperes a 2013. július 3-án benyújtott, utóbb módosított keresetében egyebek mellett annak megállapítását kérte, hogy a perbeli fogyasztói kölcsönszerződés részben vagy egészben érvénytelen és azt jogellenesen mondta fel az alperes.
[9] Az alperes a kereset elutasítását kérte. Viszontkeresetében a részbeni érvénytelenség esetleges megállapítása esetén az érvénytelenségi ok kiküszöbölése iránt terjesztett elő kérelmet.
[10] Felperes a viszontkereset elutasítását indítványozta.
[11] Az elsőfokú bíróság mind a keresetet, mind a viszontkeresetet elutasította.
[12] A felperes fellebbezése alapján eljárt másodfokú bíróság az ítéletet helybenhagyta a felülvizsgálati kérelemmel érintett körben az alábbi indokolással.
[13] Kifejtette: a felek megállapodása deviza alapú kölcsönszerződés, amely nem minősül sem a Polgári Törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. törvény (Ptk.) 685. § e) pontja szerinti fogyasztói, sem a szerződéskötéskor hatályos a hitelintézetekről és a pénzügyi vállalkozásokról szóló 1996. évi CXII. törvény (Hpt.) 2. számú melléklet III/5. pontjában meghatározott fogyasztási szerződésnek. Az ítélőtábla utalt az alpereshez címzett levélben írtakra, miszerint a felperes a gépjárművet a létrehozandó gazdasági társaság tevékenységének folytatásához vásárolta. A másodfokú bíróság erre tekintettel a jogvita eldöntése során nem tulajdonított annak jelentőséget, hogy a felperes és a házastársa a perben nem álló betéti társaságot csak a támadott szerződés megkötését követően alapította, továbbá annak sem, hogy a haszongépjármű tulajdonjogát a felperes szerezte meg, aki azt magáncélból is használta.
[14] Az ítélőtábla tévesnek tartotta a fellebbezésben tett azt a hivatkozást, miszerint a szerződés befektetési szolgáltatásra jött létre és a tőkepiacról szóló 2001. évi CXX. törvény (a továbbiakban: Tpt.) rendelkezéseit sérti. Kifejtette, az alperes által nyújtott szolgáltatás nem minősül a Tpt. 81. §-ában felsorolt tevékenységek egyikének sem. A Ptk. 200. § (1) bekezdésében, 523. § (1) bekezdésében, 231. §-ában írtakra utalással úgy ítélte, hogy a felek érvényes deviza alapú kölcsönszerződést kötöttek.
[15] Az ítélőtábla a Pp. 235. § (1) bekezdésének szabályaira tekintettel nem tartotta érdemben elbírálhatónak a felperes arra való hivatkozását, hogy a szerződés megkötésekor az alperes nevében eljárt személy, mivel ügynöki tevékenységet nem végezhetett, nem volt jogosult a képviseletre. A Hpt. 2. számú melléklet I/12. a) és b) pont szerinti ügynöki tevékenységek tekintetében – figyelemmel a Hpt. 3. § (9) bekezdésében írtakra – azt állapította meg, hogy az előbbi folytatása a felügyelet engedélyéhez, míg az utóbbi az ahhoz való bejelentéshez kötött. Jogi álláspontja az volt, az engedély megszerzésének vagy a bejelentésnek a hiánya nem eredményez semmisséget a Ptk. 200. § (2) bekezdése alapján, mert a Hpt. mint speciális jogszabály más jogkövetkezmények alkalmazását írja elő ilyen esetben.
[16] Az ítélőtábla alaptalannak tartotta azt a felperesi állítást is, hogy az alperes üzletszabályzata nem vált a felek szerződésének részévé. A felperes írásbeli nyilatkozata, az elsőfokú eljárás során tett előadása alapján, miszerint az üzletszabályzatot átvette, úgy ítélte, az volt a tőle elvárható magatartás, hogy ő mint a gazdasági élet szereplője az üzleti partner ajánlatát alaposan tanulmányozza, akár szakember segítségének igénybevételével. Az ítélőtábla súlytalannak tartotta ezért azt a felperesi előadást, hogy nem volt nála szemüveg, továbbá, hogy a banki fogalmakat nem értette. A másodfokú bíróság a Ptk. 205/B. § (1) bekezdése alapján emiatt az általános szerződési feltételek szerződés részévé válásának hiányát sem állapította meg.
[17] Az ítélőtábla szerint a perbeli szerződés megkötése időpontjában a pénzkölcsönök piacán a deviza alapú kölcsönszerződések már a szokásos gyakorlat részei voltak. A devizaátszámításra és az egyoldalú kamatemelésre vonatkozó általános szerződési feltételeket nem tartotta ezért olyannak, amelyek a Ptk. 205/B. § (2) bekezdése értelmében csak akkor válhattak volna a felek megállapodásának részévé, ha azokra az alperes a felperes figyelmét külön felhívta volna.
[18] A felperes a felülvizsgálati kérelmében – tartalma szerint – elsődlegesen a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését, az elsőfokú ítélet megváltoztatását és keresetének helyt adó határozat meghozatalát kérte.
[20] Az alperes a felülvizsgálati kérelemre, illetve annak kiegészítésére adott nyilatkozatával a jogerős ítélet hatályban fenntartását kérte.
[21] A Kúria mindenekelőtt rögzíti: a jogerős ítéletet kizárólag a Pp. 272. § (1) bekezdésében előírt, hatvan napon belül benyújtott felülvizsgálati kérelem keretei között vizsgálta, figyelemmel a Pp. 273. § (5) bekezdésben írt azon szabályra is, miszerint a felülvizsgálati kérelmet nem lehet megváltoztatni. A Kúria a felperes által hivatkozott okok miatt a támadott határozatot az alábbi indokok alapján nem találta jogszabálysértőnek.
[22] A keresettel érintett szerződés megkötésének időpontjára tekintettel alkalmazandó Ptk. 207. § (1) bekezdése értelmében a szerződési nyilatkozatot vita esetén úgy kell értelmezni, ahogyan azt a másik félnek a nyilatkozó feltehető akaratára és az eset körülményeire tekintettel a szavak általánosan elfogadott jelentése szerint értenie kellett. A Kúria e szabály alkalmazásával, a peres felek szerződésének elnevezése és tartalma alapján arra következtetett, hogy az eljárt bíróságok a Tpt. 5. § 18., 59. és 84. pontjának, valamint a 81. § (1) bekezdés b) pontjának, illetve 82. § c) és d) pontjának megsértése nélkül minősítették a perbeli megállapodást deviza alapú kölcsönszerződésnek. A felperes nem tekinthető ugyanis befektetőnek. Sem saját, sem más pénzét nem kockáztatta. Az ügyletkötés során felhasznált 240 000 Ft önrész a megszerezni kívánt gépjármű vételárának részeként került elszámolásra. Az ezt meghaladóan kapott 950 000 Ft-ot az írásban kötött szerződés szövege szerint kölcsönként kapta, amit a megállapodásban rögzített feltételek mellett kellett visszafizetnie. A peres iratokból az is kitűnik, hogy az alperes sem nem befektetési szolgáltató, sem nem befektetési alapkezelő vagy más befektető, akivel a felperes kifejezésre juttatott szándéka szerint befektetési ügyletet kívánt kötni. A Ptk. 205. § (1) és (2) bekezdése szerint a felperes és az alperes között létrejött szerződés tartalmán kívül esik, kizárólag az alperes érdekkörébe tartozó kérdés, hogy az általa nyújtott kölcsön összegének fedezetét milyen pénzügyi tevékenységgel teremtette elő.
[23] A megelőzően írtakból következik, hogy fel sem merülhetett a jogvita eldöntése során a felperes által hivatkozott Tpt. 91. §-ának és 93. §-ának, valamint a szerződés megkötésekor még ki sem hirdetett, hatályba nem lépett Bszt. 40-42. §-ának, a 47. § (1) bekezdésének, 54. § (1) bekezdés d) és e) pontjának alkalmazása, s ez okból az eljárt bíróságok általi megsértése.
[24] A fent kifejtettekre tekintettel a Tpt. szabályai az adott jogügyletre nem vonatkoznak, így a Tpt. kógens szabályai nem írják felül az adott tényállás mellett a Ptk. 231. §-ának diszpozitív rendelkezéseit. A 6/2013. PJE határozat 3. pontja nem vitásan nem a Tpt.-re, hanem a meghozatalakor hatályos Bszt. rendelkezéseire utalással rögzíti, hogy a deviza alapú kölcsönszerződés nem befektetési szerződés, arra a befektetési szerződésekre irányadó tájékoztatási szabályok nem vonatkoznak, ide nem értve a befektetési célú kölcsönt. A PJE hivatkozott pontja rögzíti, hogy befektetési hitel kivételével, a deviza alapú kölcsön nyújtása során a pénzügyi intézmény pénzt biztosít az adós számára, nevesített vagy nem nevesített célra. Ezzel szemben befektetési szolgáltatási tevékenység esetén a befektetési szolgáltató az ügyfél pénzével végez pénzügyi eszközre vonatkozó különböző műveleteket. Az alperes – amint arra a Kúria már megelőzően utalt – a felperes pénzével ilyen tevékenységet nem végzett.
[25] A Kúria egyetértett abban is az eljárt bíróságokkal, hogy a perbeli szerződés nem minősült fogyasztóinak, valamint fogyasztásinak sem. A Kúria ennek megítélésekor annak tulajdonított jelentőséget, hogy az alperes számára a szerződés megkötésekor milyen adatok, tények váltak ismertté. A kölcsönszerződés egyértelműen, a kistehergépjármű azonosító adatait rögzítve tartalmazta, hogy a kölcsönnyújtásra annak megvásárlása érdekében kerül sor. Az említett teherautó funkciójából következően a felperes szerződéskötése nem tekinthető szakmai és gazdasági célon kívülinek, vagyis a felperes a Ptk. 685. § d) és e) pontjában írtakkal szemben nem fogyasztóként járt el. A kisteherautó nem minősül továbbá a mindennapi élet szokásos használati tárgyának, így a nyújtott kölcsön olyan felhasználási célhoz kapcsolódott, amely miatt a Hpt. 2. számú mellékletének III/5. pontjában írt, a fogyasztási szerződés létrejöttének megállapítása is kizárt volt. Az említett jogszabályok megsértése nélkül minősítették az eljárt bíróságok a felek megállapodását nem fogyasztó által és nem fogyasztási célból kötött szerződésnek. Tévedés nélkül ítélték úgy, annak nem volt jogi jelentősége a jogvita eldöntése során, hogy a megalapítani tervezett gazdasági társaság megalakulását megelőzően került sor a keresettel támadott kölcsönszerződés megkötésére.
[26] A Kúria a felperes által a felülvizsgálati kérelemben hivatkozott Ptk. 205/B. § (2) bekezdésének megsértését sem tudta megállapítani. Helytállónak tartotta a másodfokú bíróságnak azt az álláspontját, hogy a perbeli szerződés megkötésekor a gazdasági, pénzügyi életben a deviza alapú kölcsönszerződések ismertek, elterjedtek, a szokásos gyakorlat részei voltak. Az azokkal kapcsolatos általános szerződési feltételekben szereplő kikötésekre ezért a felperes figyelmét külön nem kellett felhívni, azok anélkül is a felek szerződésének részévé váltak. E kikötések esetleges tisztességtelensége pedig a Ptk. 209/A. § (1) bekezdése értelmében, a megtámadásra nyitva álló határidő eltelte, illetve a megelőző eljárás során annak nyugvására való hivatkozás hiánya miatt már nem volt vizsgálható.
[27] A Kúria végül alaptalannak tartotta azt a felperesi állítást is, hogy tévedett a másodfokú bíróság, amikor az alperest a perbeli szerződés megkötésekor képviselő cég engedély, illetve bejelentés nélkül végzett ügynöki tevékenysége miatt a szerződés semmisségét nem állapította meg, a Ptk. 200. § (2) bekezdésének alkalmazására nem látott módot. E jogszabály ugyanis kimondja, semmis az a szerződés, amely jogszabályba ütközik, vagy amelyet jogszabály megkerülésével kötöttek, kivéve ha ahhoz a jogszabály más jogkövetkezményt fűz. A Ptk.-hoz képest speciális jogszabály, a Hpt. 3. § (1) bekezdés h) pontjának, 3. § (4), (9) és (10) bekezdésnek egybevetéséből, a Hpt. XXV. fejezetében írt szabályokból az állapítható meg, hogy a Hpt. nem a semmisséget fűzte jogkövetkezményként az engedély hiányához, vagy a bejelentés elmulasztásához, hanem a Hpt. 169. § (1) bekezdése, a Hpt. 170. § (1) bekezdése szerint pénzbírság kiszabását.
[28] A Kúria mindezekre tekintettel, a felülvizsgálati kérelemmel támadott, eljárási jogszabályok és anyagi jogi jogszabályok megsértése nélkül meghozott jogerős ítéletet hatályában fenntartotta a Pp. 275. § (3) bekezdése alapján.
(Kúria Pfv. VII. 21.598/2015.)
  • Másolás a vágólapra
  • Nyomtatás
  • Hatályos
  • Már nem hatályos
  • Még nem hatályos
  • Módosulni fog
  • Időállapotok
  • Adott napon hatályos
  • Közlönyállapot
  • Indokolás
Jelmagyarázat Lap tetejére