GÜ BH 2016/179
GÜ BH 2016/179
2016.07.01.
I. A Cstv. nem tartalmaz sorrendiséget a szabályai alapján megindítható peres eljárások tekintetében. Ha az adós vagyontárgya meghatározott időpontban történt átruházása folytán mind a Cstv. 40. § (1) bekezdése szerinti megtámadási per, mind pedig a Cstv. 33/A. § (1) bekezdésében szabályozott megállapítás iránti per megindításának fennállnak a feltételei, az eljárás megindítására jogosult eldöntheti, hogy melyik per megindítását tartja célravezetőbbnek.
II. Az adóssal szembeni követelések esedékességükkor történő kielégítésének megítéléséhez az adós teljesítésre fordítható likvid vagyonát kell összevetni az adós esedékessé váló tartozásaival.
III. A fizetésképtelenséggel fenyegető helyzet nem teszi lehetővé a vezető tisztségviselő számára, hogy a tagi kölcsönköveteléssel rendelkező hitelezőt – ezen belül saját magát – előnyben részesítse a társaság külső érdektelen hitelezőivel szemben [1991. évi XLIX. tv. (Cstv.) 33/A. § (1) bek., 40. § (1) bek.; 2006. évi IV. tv. (Gt.) 30. § (3) bek.].
[1] A Z. Kft. (a továbbiakban: adós) tulajdonosai az alperes (60% mértékű üzletrésszel), valamint két fia (fejenként 20-20 % mértékű üzletrésszel). Az alperes 2004. március 24-től az adós felszámolásának kezdő időpontjáig (2012. július 24.) az adós ügyvezetőjeként tevékenykedett.
[2] Az alperes tulajdonát képezi az E.-i, külterület X hrsz. alatt nyilvántartott ingatlan, melyet az alperes 2002. július 16-án haszonkölcsön-szerződéssel – ingyenesen – az adós használatába adott, s hozzájárult, hogy az adós az ingatlanon turisztikai modellházakat építsen. Ehhez 2002-ben és 2004-ben az adós 16 131 107 Ft vissza nem térítendő támogatást nyert el. A támogatás a bekerülési költség 40%-át fedezte, a fennmaradó 60%-ot az alperes tagi kölcsönként bocsátotta az adós rendelkezésére.
[3] Az első modellházra (Panzió-I.) 2005. március 4-én, a másodikra (Panzió-II.) 2007. július 28-án adták ki a használatbavételi engedélyt. A modellházak kihasználtsága minimális volt, az adós csekély mértékű bevételt ért el, amely csak az üzemi költségeket fedezte. Az adós mérleg szerinti eredményei negatív adatokat mutattak, amely lehetetlenné tette újabb pályázati források bevonását. Jóllehet az alperes elengedett 2 000 000 Ft tagi kölcsönt, illetve 5 800 000 Ft pótbefizetést teljesített, az adós pénzügyi helyzete nem javult.
[4] A modellházak beruházását végző D. Kft. 2007-ben, az É. Zrt. 2009-ben pert indítottak az adóssal szemben, mely perekben az adós vitatta a követeléseket és különböző jogcímeken ellenköveteléseket támasztott.
[5] 2004. október 28-án az adós mozgássérültek szállítására is alkalmas kisbusz megvásárlására kapott 3 000 000 Ft vissza nem térítendő támogatást. A B. megyei Területfejlesztési Tanács azonban 2008. december 19-én elrendelte a támogatás kamatostul történő visszafizetését. E kötelezettségéről az adós a felszólító levél 2009. január 24. napján történt átvételekor értesült, s bár kérte a kamatok elengedését és részletfizetés biztosítását, valamint a támogatási szerződés módosítását, e kérelmei nem vezettek eredményre.
[6] Az adós 2011. augusztus 2-án megtartott taggyűlésén az alperes, mint az adós vezető tisztségviselője tájékoztatta a tagokat arról, hogy a cég pénzügyi helyzete elnehezült. Konzultált a cég könyvelőjével és megállapította, hogy elsősorban a gazdasági válság súlyos hatásai miatt a cég üzleti működése során jelentős veszteség merült fel. A cég beszűkült mozgástérrel, kevés pályázati és egyéb lehetőséggel rendelkezik. Banki hitelhez nem tud jutni, mivel rendkívüli mértékben csökkent a bevétele, s ezáltal a gazdasági tevékenységéhez újabb források bevonására nem fog sor kerülni. A tagok részére csatolta a könyvelő kimutatását azzal, hogy abból megállapítható, a társaságnak döntenie kell a gazdasági működés teljes ellehetetlenülése elkerülése érdekében. A társaság veszteségeinek csökkentése és a pozíció javítása érdekében szükséges az, hogy a taggyűlés döntsön az alperes tagi kölcsönének megtérítéséről. Tekintettel arra, hogy a cég megfelelő mértékű pénzügyi forrásokkal nem rendelkezik, a tagi kölcsön ellentételezésének módja lehet a cég vagyontárgyaival történő törlesztés.
[7] A taggyűlés 3/2011. (VIII. 2.) számú taggyűlési határozatában egyhangúlag úgy döntött, hogy az adós az alperestől kapott 27 750 000 Ft tagi kölcsön fejében átruházza az alperesre a Panzió-I. és Panzió-II. felépítményt 22 380 000 Ft tagi kölcsön fejében, a benne található ingókat 1 650 000 Ft tagi kölcsön ellenében. E taggyűlési határozat alapján 2011. szeptember 16-án kötött megállapodásokban, az adós az alperesre átruházta egyrészt a Panzió-I. és Panzió-II. tulajdonjogát 22 380 000 Ft tagikölcsön-követelés fejében, másrészt a panziókban található ingóságok tulajdonjogát 1 650 000 Ft tagi kölcsönkövetelés ellenében. E megállapodások megkötését követően az adósnak nem maradt olyan vagyona, amely a hitelezők kielégítésére alkalmas lett volna.
[8] 2011. december 16-án a D. Kft. kérelmére az adós ellen felszámolási eljárás indult, a bíróság által elrendelt felszámolásának kezdő időpontja 2012. július 24. A felszámolási eljárásban a felperes az adós hitelezője, nyilvántartásba vett igénye 6 813 347 Ft.
[9] A felperes módosított keresetében a csődeljárásról és a felszámolási eljárásról szóló 1991. évi XLIX. törvény (Cstv.) 33/A. § (1) bekezdése alapján annak megállapítását kérte, hogy az alperes az adós fizetésképtelenséggel fenyegető helyzetének bekövetkezte után ügyvezetési feladatait nem a hitelezők érdekeinek elsődlegessége alapján látta el és ezáltal az adós vagyona 17 316 800 Ft tőkeösszeggel, valamint ennek késedelmi kamataival csökkent. Kérte ezen összegben vagyoni biztosíték nyújtására is kötelezni az alperest, a Cstv. 33/A. § (2) bekezdése alapján.
[10] Álláspontja szerint már 2011. augusztus 2-án fennállt az adós fizetésképtelenséggel fenyegető helyzete, ezért a 3/2011. (VIII. 2.) számú taggyűlési határozat végrehajtását szolgáló, 2011. szeptember 16-án aláírt szerződésekkel az alperes elvonta a hitelezők elől az adós vagyonát, tehát nem a hitelezők érdekeinek elsődlegessége alapján járt el.
[11] Az alperes ellenkérelme a kereset elutasítására irányult. Vitatta, hogy az adós 2011. augusztus 2-án fizetésképtelenséggel fenyegető helyzetben lett volna. Állította, hogy nem tanúsított hitelezői érdekeket sértő magatartást, a tagi kölcsönének 2 000 000 Ft összegben történt elengedésével és az 5 800 000 Ft összegű pótbefizetéssel éppen ellenkező volt a célja. Minden tőle telhetőt megtett az adós megmentésére, a hitelezői veszteségek csökkentésére, az adós fizetésképtelenségének elkerülésére. Vitatta a vagyoncsökkenés mértékét, utóbb azt az ingatlanok átruházása kapcsán 1 920 000 Ft, míg az ingóságok esetében 500 000 Ft összegben ismerte el.
[12] Az elsőfokú bíróság a keresetnek helyt adott és megállapította, hogy az alperes az adós fizetésképtelenséggel fenyegető helyzetének bekövetkezte után az ügyvezetési feladatait nem a hitelezők érdekeinek elsődlegessége alapján látta el, és ezáltal az adós vagyona 17 316 800 Ft tőke összeggel és ennek kamataival csökkent. Kötelezte az alperest vagyoni biztosíték nyújtására – a törvényszék Gazdasági Hivatalának letéti számlájára történő befizetéssel –, valamint a perköltség megfizetésére is.
[13] Leszögezte, hogy a keresetet – a Cstv. 83/A. § (4) bekezdése alapján – a Cstv. 33/A. §-ának az adós felszámolásának elrendelésekor hatályos, azaz a 2012. március 1. napjától módosított rendelkezései alapján kellett elbírálni.
[14] Az alperes fellebbezése alapján eljárt másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét részben megváltoztatta, és mellőzte a vagyoncsökkenés 17 316 800 Ft-os összege után a kamatok megállapítására vonatkozó rendelkezést, egyebekben az ítéletet helybenhagyta.
[15] Az alperes felülvizsgálati kérelmében elsődlegesen kérte a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését és az elsőfokú bíróság ítéletének megváltoztatásával a kereset elutasítását.
[16] Állította, hogy a jogerős ítélet sérti a Pp. 3. § (3) bekezdését, 164. § (1) bekezdését, a Polgári Törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. tv. (Ptk.) 4. § (1) és (4) bekezdését, valamint a Cstv. 33/A. § (1) bekezdését.
[17] Kérelmének részletes indokolásában többek között – utalva a Pp. 164. § (1) bekezdésében és a Pp. 3. § (3) bekezdésében foglaltakra – kifejtette, az eljárás során nem értékelték a bíróságok, hogy a felperes hitelezői követelésének teljes összege pontosan azokra a szerződésekre vezethető vissza, amelyeknek a megkötését a keresetben kifogásolta. Ha tehát az alperes a szerződéseket nem köti meg, a felperesnek minimális követelése állna fenn az adóssal szemben. A felperes megtámadhatta volna a szerződéseket a Cstv. 40. § (1) bekezdés a) pontja alapján, azonban ekkor a felperes követelése – amelyből 6 007 500 Ft a perbeli szerződések után az adós által be nem fizetett áfakövetelés – szinte teljesen megszűnt volna. A felperes nem élt a szerződések megtámadásának lehetőségével azért, hogy az adóssal szembeni követelése ne csökkenjen. Ez a felperesi magatartás sérti a Ptk. 4. § (1) bekezdésében írt jóhiszeműség követelményét és a (4) bekezdésbe is ütközik, mert saját felróható magatartására előnyök szerzése végett senki nem hivatkozhat. Mindezek alapján a felperes csak az általa vitatott szerződések áfaösszegével – 6 007 500 Ft-tal – csökkentett 805 847 Ft hitelezői igény érvényesítésére lehet jogosult.
[18] A felperes felülvizsgálati ellenkérelmében kérte a jogerős ítélet hatályában való fenntartását.
[19] A Kúria a jogerős ítéletet a felülvizsgálati kérelem keretei között vizsgálta felül a Pp. 275. § (2) bekezdése szerint, nem érintette a felülvizsgálati kérelemmel nem támadott, a felperes keresetét a kamatfizetés tekintetében elutasító jogerős ítéleti rendelkezést.
[20] Az alperes megalapozatlanul állította a Pp. 164. § (1) bekezdésének, a Pp. 3. § (3) bekezdésének és a Ptk. 4. § (1) és (4) bekezdésének megsértését arra hivatkozva, hogy a felperesnek nem a Cstv. 33/A. §-ában szabályozott vezető tisztségviselő felelősségének megállapítása iránti pert, hanem a Cstv. 40. § (1) bekezdésében meghatározott peres eljárást kellett volna kezdeményeznie. Ha az adós vagyontárgya meghatározott időpontban történt átruházása folytán fennállnak mind a két perfajta megindításának feltételei, az eljárás megindítására jogosult döntheti el, hogy melyik per megindítását tartja célravezetőbbnek. A Cstv. 33/A. §-a, illetve a Cstv. 40. § (1) bekezdése szerinti per célja, eljárási szabályai, részben feltételrendszere érdemben eltér. Az első a vezető tisztségviselő kártérítési felelősségének megállapítására, majd marasztalására, míg a második az adós vagyonából jogellenesen kikerült vagyontárgy visszaszerzésére irányul. Önmagában az, hogy az alperes számára esetleg kedvezőbb lett volna az utóbb említett per megindítása, nem jelenti azt, hogy a hitelezőt a két igényérvényesítési lehetőség között a választás joga ne illetné meg, ha a feltételek fennállnak. A felperes választása nem értékelhető sem a Ptk. 4. § (1) bekezdésében előírt jóhiszeműséget sértő, sem a 4. § (4) bekezdésében írt felróható magatartásként, így joggal való visszaélést sem valósíthatott meg.
[21] A Kúria hangsúlyozza, a Cstv. 33/A. § (1) bekezdésében szabályozott megállapítási per a vezető tisztségviselő Cstv.-ben meghatározott magatartása következtében az adós vagyonában beálló csökkenés megállapítására irányul. A hitelezőként történő perindításra jogosultság szempontjából nincs jelentősége annak, hogy a felperes az adós felszámolási eljárásában milyen összegű bejelentett hitelezői igénnyel rendelkezik, s annak sem, hogy az milyen jogcímen keletkezett. Ezért az alperes arra vonatkozó érvelésének, hogy ha felperes megtámadta volna a perbeli szerződést, csak kisebb összegű – 805 847 Ft hitelezői igény – érvényesítésére lehetne jogosult, nincs jelentősége, a felperes perbeli legitimációját ez nem érintené.
[22] A Cstv. 33/A. §-a szerinti felelősség megállapításához szükséges tényállási elemek közül az alperes elsődlegesen azt a megállapítást sérelmezte, hogy a taggyűlési határozat meghozatalakor, 2011. augusztus 2-án már fizetésképtelenséggel fenyegető helyzetben volt az adós.
[23] Helytállóan hivatkozott az alperes arra, hogy a 2009-2010 évekre vonatkozó beszámolók önmagukban közvetlenül nem bizonyítják azt, hogy az adós fizetésképtelenséggel fenyegető helyzetben volt 2011. augusztus 2-án. A másodfokú bíróság azonban ítéletében az adós gazdasági helyzetét tényszerűen, egy folyamatként mutatta be és értékelte. A 2009-es beszámolóból kiindulva azt állapította meg, hogy már 2009-ben negatív volt az adós saját tőkéje. 2009. január 13-án már felszólította a Magyar Államkincstár (a továbbiakban: MÁK) az adóst a 3 000 000 Ft támogatás visszafizetésére, annak kamataival együtt. Miután erre vonatkozóan részletfizetést is kért az adós, a fizetésképtelenséggel fenyegető helyzete megítélése szempontjából nem vehető figyelembe a visszafizetési kötelezettségének későbbi, a 2011. szeptember 22. napján ellene indított perben történt vitatása. A perbeli iratok részét képező, más perben keletkezett bírósági iratokból megállapíthatóan, a MÁK 2009. január 13-án kelt értesítése a támogatás visszavonásáról egyértelmű felszólítást tartalmazott arra, hogy a 3 000 000 Ft-ot, s annak a támogatás igénybevétele napjától számított 2 562 000 Ft összegű késedelmi kamatát, összesen 5 562 000 Ft-ot az értesítés kézhezvételétől számított 5 munkanapon belül fizesse vissza az adós. A másodfokú bíróság a bizonyítékok okszerű értékelésével, helytállóan jutott arra a következtetésre, hogy az adós támogatás visszafizetésére vonatkozó kötelezettsége 2011. augusztus 2-án fennállt. Ekkor az alperes észszerűen előre láthatta, hogy az adós esedékességkor nem lesz képes e követelést kifizetni.
[24] Az eljárás adataiból megállapíthatóan az adós gazdasági helyzete a 2009. évi beszámolóban foglalt helyzethez képest nem változott. A 2011. augusztus 2-án kelt taggyűlési jegyzőkönyvbe foglalt, az adós gazdasági helyzetére vonatkozó alperesi összefoglaló is ezt támasztja alá. Ebben az alperes maga tájékoztatta a taggyűlést arról, hogy a „cég pénzügyi helyzete elnehezült”, „a cég megfelelő pénzügyi forrásokkal nem rendelkezik”.
[25] Az ismertetett tényekből a jogerős ítélet helytállóan vonta le azt a következtetést, hogy a taggyűlés (2011. 08. 02.), valamint a szerződések megkötésének időpontjában (2011. 09. 16.) az adós fizetésképtelenséggel fenyegető helyzetben volt. Ekkor az alperes ésszerűen előre láthatta, hogy pénzügyi források hiányában az adós nem lesz képes a vele szembeni követeléseket esedékességükkor kiegyenlíteni. Az alperesnek, mint a társaság vezetőjének ettől az időponttól kezdődően a hitelezői érdekek elsődlegessége alapján kellett volna eljárnia.
[26] Az, hogy utóbb a D. Kft. követelésének alakulása milyen hatással volt a 2011-es mérleg tartalmára, a fizetésképtelenséggel fenyegető helyzet 2011. augusztus 2-i fennállásának megállapítása szempontjából lényegtelen.
[27] A fizetésképtelenséggel fenyegető helyzet megállapíthatósága szempontjából nincs jelentősége annak sem, hogy az adósnak 2011. augusztus 2-án milyen követelései álltak fenn harmadik személyekkel szemben. Az adóssal szembeni követelések esedékességükkor történő kielégíthetőségének megítéléséhez az adós teljesítésre fordítható, likvid vagyonát kell összevetni az adós esedékessé váló tartozásaival.
[28] Nem vitásan az adós mérlegében a tartozások összegét csökkentette a tagi kölcsönök kiegyenlítése, s a jelentős értékcsökkenést és negatív mutatókat okozó beruházások is kikerültek a társaság könyveiből. Ezzel az ügylettel azonban az adós vagyontalanná vált, s a többi hitelező követelésének az adós vagyonából történő kielégítését, részbeni kielégítését meghiúsította. Az eljárás során rendelkezésre álló iratokból a bíróság helytállóan jutott arra a következtetésre, az alperes reálisan nem számíthatott arra, hogy a működést biztosító vagyon hiányában az adós olyan gazdasági tevékenységet tud majd folytatni, amelyből bevételhez juthat. Az alperes nem igazolta azt sem, hogy a perbeli megállapodással a tulajdonába került vagyontárgyakat az adós részére bérbe vagy használatba adta volna. Önmagában abból a tényből, hogy a hitelezők a Cstv. 40. §-a szerinti igényérvényesítési lehetőségükkel nem éltek, nem következik, hogy a hitelezői érdekek az alperes per tárgyává tett magatartása folytán nem sérültek.
[29] A másodfokú bíróság helytállóan állapította meg, nem menti fel az alperest a felelősség megállapítása alól az a tény, hogy a taggyűlés határozatait hajtotta végre. Az adós egy családi vállalkozás, a kisebbségi tulajdonosok az alperes mint többségi tulajdonos gyermekei. Az alperes a 2011. augusztus 2-i taggyűlés jegyzőkönyve szerint akként tájékoztatta a tagokat, a társaság veszteségeinek csökkentése és a pozíció javítása érdekében szükséges az, hogy a taggyűlés döntsön a tagi kölcsönének megtérítéséről. Bár az alperes a taggyűlési határozat meghozatala során a gazdasági társaságokról szóló 2006. évi IV. törvény (Gt.) vonatkozó rendelkezésére is tekintettel nem szavazott, nem szavazhatott, a határozatok az ő javaslata alapján születtek. Tehát nem egy a szándékaival, céljaival ellentétes taggyűlési határozat „kényszerítette” a saját maga javára a tagi kölcsön visszafizetésére, hanem annak meghozatalát maga kezdeményezte.
[30] A kifejtett indokokra tekintettel a Kúria megállapította, hogy a jogerős ítélet felülvizsgálati kérelemmel támadott rendelkezése nem jogszabálysértő, ezért azt a Pp. 275. § (3) bekezdése alapján hatályában fenntartotta.
(Kúria Gfv. VII. 30.254/2015.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás