GÜ BH 2016/18
GÜ BH 2016/18
2016.01.01.
I. A bíróság által jogerősen megállapított összegű, és besorolású követelést a felszámolónak – amennyiben az adós pénzügyi helyzete lehetővé teszi – ki kell egyenlítenie.
II. Ha az adósnak volt vagyona, vagy a felszámolás során a tevékenységet folytatja, s ebből következően bevételei és kiadásai vannak, a felszámolónak kötelezően közbenső mérleget kell készítenie akkor is, ha az eljárást végül egyszerűsített módon fejezi be [1991. évi XLIX. tv. (Cstv.) 27/A. § (7) bek., 49. § (4) bek., 50. §, 51. § (7) bek., 58. § (1) bek.].
[1] Az adós felszámolását az elsőfokú bíróság 2009. április 27-én indította meg. A felszámoló 2009. augusztus 8-án tájékoztatta a hitelezőket, hogy a zálogjoggal biztosított követelésen túl egyéb követelésre – így a felszámolási költségekre – az adós vagyona nem nyújt fedezetet, ezért az egyszerűsített felszámolás feltételei fennállnak.
[2] Az adós 2011. július 4-e után a P. Kft.-vel kötött megállapodás alapján bérmunkát végzett. A külföldi szállítók az alapanyagokat, kellékeket 35 609,01 EUR összegben az adósnak számlázták le. Az adós a számlákat kiegyenlítette, majd továbbszámlázta ezek összegét a P. Kft. részére. A szállítói számlákat az adós 2011. július 11. – december 6. között fizette ki.
[3] 2012. november 14-én a felszámoló a csődeljárásról és a felszámolási eljárásról szóló 1991. évi XLIX. törvény (Cstv.) 63/B. § (1) bekezdése szerint tájékoztatta a hitelezőket, hogy egyszerűsített felszámolást kezdeményez, és felhívta őket a jogszabálynak megfelelő bejelentésre azzal, hogy a felhívás eredménytelensége esetén az egyszerűsített felszámolás iránti kérelmet benyújtja a bírósághoz.
[4] Az elsőfokú bíróság az L. Kft. hitelező kifogásának helyt adva kötelezte a felszámolót a felszámolás kezdő időpontja után a hitelező és adós között létrejött értékesítési és kölcsönszerződések szerinti díjak 30 napon belüli megfizetésére. A hitelező követelését a Cstv. 57. § (1) bekezdés és (2) bekezdés b) pontja alapján felszámolási költségnek minősítette, amelyet a Cstv. 58. § (1) bekezdése szerinti esedékességkor a felszámolónak ki kellett volna egyenlítenie.
[5] Az ítélőtábla 2011. október 3-án kelt végzésével az elsőfokú bíróság végzését helybenhagyta azzal a pontosítással, hogy a felszámoló a szerződés szerinti díjak megfizetését az adós gazdálkodó szervezet rendelkezésre álló pénzeszközeiből köteles teljesíteni. A végzés indokolásában kifejtette, hogy a felszámoló kizárólag a költségek esedékességét veheti figyelembe, és nem teheti függővé a kielégítést attól, hogy a rendelkezésre álló pénzkövetelés abból a tevékenységből származik-e, amelynek kapcsán a kiadás felmerült. A tartozás kiegyenlítése nem függ a felszámoló mérlegelésétől.
[6] A jelen eljárás hitelezője által előterjesztett kifogás alapján indult eljárásban az elsőfokú bíróság végzésével a kifogásnak helyt adott és kötelezte a felszámolót, hogy a felszámolás kezdő időpontja után a hitelező és adós között létrejött értékesítési és kölcsönszerződések szerinti díjakat 30 napon belül fizesse meg. A hitelező követelését a Cstv. 57. § (2) bekezdés b) pontja szerinti felszámolási költségnek minősítette, amelyet a Cstv. 58. § (1) bekezdése szerinti esedékességkor a felszámolónak ki kellett volna egyenlítenie. Az ítélőtábla 2011. július 4-én kelt végzésével az elsőfokú bíróság végzését helybenhagyta azzal a pontosítással, hogy a felszámoló a szerződés szerinti díjak megfizetését az adós gazdálkodó szervezet rendelkezésre álló pénzeszközeiből köteles teljesíteni. A határozatát ugyanazzal indokolta, mint az L. Kft. kifogása alapján indult eljárásban.
[7] Az ítélőtábla végzésében egy másik hitelező kifogása alapján indult eljárásban kötelezte a felszámolót, hogy 30 napon belül pénzbírság terhe mellett terjessze elő az adós gazdálkodó szervezet közbenső felszámolási mérlegét. Kötelezte arra is, hogy a közbenső mérlegben az S. Kft. vevő nettó 11 000 000 Ft vételártartozását az adós be nem hajtott követeléseként szerepeltesse. A végzés indokolása szerint a felszámoló a Cstv. 49. § (4) bekezdése megsértésével járt el, amikor az adós vagyonának értékesítésére kötött szerződés alapján az adóst megillető vételárat a vevő hitelezői igénye tárgyában tett beszámítási nyilatkozatra tekintettel kiegyenlítettnek tekintette.
[8] A felszámoló 2010. július 4-ét követően 43 807 373 Ft és 75 086,83 EUR bevételt mutatott ki, melyből munkabér, közüzemi díj, vagyonbiztosítás, bérszámfejtés és számviteli szolgáltatás címén teljesített kifizetést.
[9] A hitelező 2013. szeptember 18-án kérte a felszámoló felmentését arra hivatkozva, hogy a jogerős határozatban foglaltak ellenére fizetési kötelezettségének nem tett eleget. Utalt arra is, hogy a felszámoló nem terjesztett elő közbenső mérleget az eljárásban.
[10] Az elsőfokú bíróság a hitelező kifogását elutasította.
[11] A hitelező fellebbezése folytán eljárt másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság végzését megváltoztatta és a felszámolót felmentette. Felhívta az elsőfokú bíróságot, hogy haladéktalanul intézkedjen új felszámoló kijelöléséről, a felmentett felszámoló számlával igazolt költségei arányos díjazása megállapításáról.
[12] A felszámoló felülvizsgálati kérelmében – tartalma szerint – kérte a jogerős végzés hatályon kívül helyezését és az elsőfokú bíróság végzésének helybenhagyását, valamint a hitelező eljárási költségben való marasztalását.
[13] Kifejtette, hogy a Cstv. 58. § (1) bekezdésének szigorú betartása esetén az adós kintlévőségeit nem lehetne behajtani, mert a korábban esedékes követeléseket kellene a befolyt vagy meglévő pénzeszközből kifizetni. Álláspontja szerint a jogalkotó szándéka nem irányulhatott az adós felszámolása lefolytatásának lehetetlenné tételére. A felszámoló nem követett el jogszabálysértést, amikor a bevételekből elsősorban a napi működést biztosító költségeket fizetett ki.
[14] Kérte figyelembe venni az Alaptörvény 28. cikkét.
[15] A közbenső mérleg hiányával kapcsolatban hangsúlyozta, hogy a jogerős végzés megalapozatlan, mert a felszámolót közbenső mérleg elkészítésére vonatkozó kötelezettség nem terhelte a felszámolás számviteli feladatairól szóló 225/2000. (XII. 19.) Korm.rendelet 7. § (1) bekezdésében foglaltak szerint.
[16] Miután egyszerűsített módon kívánja a felszámolást befejezni, nem volt köteles közbenső mérleget előterjeszteni.
[17] A beszámítás tekintetében is előadta, hogy jogszerűen járt el. A Ptk. 296. § (1)–(2) bekezdései értelmében a beszámítás egyoldalú jognyilatkozat. A felszámoló értékesítette az adós vagyontárgyát, melynek során a vevő – aki elismert hitelezői igénnyel rendelkezett az adóssal szemben – jogosan élt beszámítási jogával.
[18] A Kúria a jogerős végzést a felülvizsgálati kérelem keretei között vizsgálta felül a Cstv. 6. § (3) bekezdése alapján alkalmazandó Pp. 275. § (2) bekezdése szerint, és azt a megjelölt okokból nem találta jogszabálysértőnek.
[19] A felszámolási költségek kielégítése során követendő, a Cstv. 58. § (1) bekezdésében szabályozott rendelkezések körében a Kúria egyetért a másodfokú bírósággal abban, hogy a felszámoló által hivatkozott, a Szegedi Ítélőtábla által hozott Fpkf. 30.014/2010/2. számú határozatban kifejtett álláspontot jelen eljárásban nem lehet figyelembe venni. E határozatból ugyanis megállapítható, hogy a Szegedi Ítélőtábla a felszámolási tevékenységgel kapcsolatban szükségszerűen felmerülő költségek vonatkozásában tartotta lehetségesnek a felszámoló mérlegelését.
[20] Jelen eljárás tényállása azonban a hivatkozott határozatban foglaltaktól eltér. Az eljárás adataiból megállapíthatóan a felmentett felszámoló az adós tevékenységének folytatásával kapcsolatban felmerült költségek vonatkozásában mérlegelte, hogy egyes felszámolási költségnek minősülő követeléseket kifizet, másokat pedig nem. A jogerős végzés a felmentett felszámoló által más szállítóknak – elsősorban a bérmunkát megrendelő helyett – kifizetett felszámolási költségekre hivatkozott akkor, amikor a felszámoló jogszabálysértő tevékenységét megállapította.
[21] A Kúria teljes mértékben egyetért a másodfokú bírósággal abban, hogy a bíróság jogerős határozatában megállapított összegű és felszámolási költség besorolású követelést a felszámolónak – amennyiben az adós pénzügyi helyzete lehetővé teszi – ki kell egyenlítenie. E körben a felszámolónak nincs mérlegelési joga a tekintetben, hogy melyik felszámolásiköltség-igénnyel rendelkező szállítóját fizeti ki és melyiket nem. Ha az adós felszámolási tevékenysége alatti folytatása esetén nem áll fenn annak lehetősége, hogy az adós a szállítóit – mint felszámolási költségnek minősülő hitelezői igénnyel rendelkezőket – kifizesse, a felszámolónak nem szabad a tevékenységet folytatnia, mert annak nincs fedezete.
[22] Az eljárás adataiból megállapíthatóan az adósnak volt annyi pénzösszege, amelyből a tevékenység folytatása során korábban esedékessé vált szállítói követeléseket mint felszámolási költségeket kielégítse, ennek mégsem tett eleget.
[23] A felszámoló a hitelezők között csak a Cstv. rendelkezései alapján tehet különbséget, de ezt a kötelezettségét megszegte.
[24] A felmentett felszámoló a közbenső mérleg hiányával kapcsolatban megalapozatlanul hivatkozott a felszámolás számviteli feladatairól szóló 225/2000. (XII. 19.) Korm. rendelet 7. § (1) bekezdésében foglaltakra. Ha ugyanis az volt a felszámoló álláspontja, hogy nem kell közbenső mérleget készítenie, akkor a Pécsi Ítélőtábla Fpkhf. IV. 40.141/2014/2. számú, közbenső mérleg előterjesztésére kötelező végzésével szemben felülvizsgálati eljárást kezdeményezhetett volna. Ennek hiányában azonban a bíróság jogerős végzésében foglaltaknak köteles volt eleget tenni. Nem bírálhatja felül a jogerős bírósági határozatban foglaltakat.
[25] A Kúria megjegyzi, hogy a felszámoló egyébként is tévesen hivatkozik az említett rendeletben foglaltakra. A hivatkozott rendelkezés ugyanis nem menti fel a felszámolót az alól a kötelezettség alól, hogy az adós vagyonával elszámoljon a bíróság és a hitelezők felé. Az egyszerűsített felszámolás esetén a közbenső mérleg elkészítése alóli felmentést azért tartalmazza a jogszabály, mert a jogalkotó feltételezte, hogy az eljárás technikailag lebonyolíthatatlan az iratok hiánya miatt, és ilyenkor – általában vagyon hiányában – az eljárás gyors befejezése várható, egyébként sincs vagyonmozgás az adósnál, amelyről el kellene számolni.
[26] Olyan esetben azonban, amikor az adósnak van vagyona, vagy a felszámolás során a tevékenységet folytatja, s ebből következően bevételei és kiadásai vannak, nem hivatkozhat a felszámoló arra, hogy a Cstv. 50. §-ában szabályozott kötelezettsége ellenére azért nem készít évekig közbenső mérleget és azért nem számol el a felszámolás során történt gazdasági eseményekről, mert a jövőben a felszámolási eljárást egyszerűsített módon akarja befejezni.
[27] Helytállóan fejtette ki a bíróság jogerős végzésében azt, hogy a felszámoló eljárása összeegyeztethetetlen a felszámolási eljárás rendeltetésével, céljával, sérti a hitelezők érdekeit, veszélyezteti, hogy a hitelezők kielégítése a törvényben meghatározott módon megtörténjék.
[28] A beszámítás tekintetében pedig a felszámoló kifejezetten jogszabálysértően járt el, és a felülvizsgálati kérelmében is úgy adta elő az érveit, mintha nem ismerné a Cstv. 49. § (4) bekezdésében foglalt törvényi rendelkezést, amely kategorikusan kizárja, hogy az értékesítés során a tulajdonjogot vagy más vagyoni értékű jogot szerző fél az adóssal szemben beszámítással éljen. Ezenfelül az ítélőtábla a közbenső mérleg benyújtására kötelező végzésében még kifejezetten kötelezte is a felszámolót, hogy a vevő által beszámított 11 000 000 Ft-ot az adós be nem hajtott követeléseként szerepeltesse.
[29] A kifejtett indokokra tekintettel a Kúria megállapította, hogy a felszámolót felmentő jogerős végzés nem jogszabálysértő, ezért azt a Pp. 275. § (3) bekezdése alapján hatályában fenntartotta.
(Kúria Gfv. VII. 30.128/2015.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás