BÜ BH 2016/2
BÜ BH 2016/2
2016.01.01.
A kiskorúval kapcsolattartás akadályozásának vétsége szempontjából az önhiba vizsgálata – szemben az 1978. évi IV. törvény szerinti jogállapottal, ahol ez a büntethetőségi előfeltételként meghatározott bírságolás körében a gyámhatóság feladata volt – a bíróságra hárul. Önhiba hiányában a cselekmény nem tényállásszerű [Btk. 210. § (1) bek.; 1978. évi IV. tv. 19. § (4) bek.; 149/1997. (IX. 10.) Korm. rend. 33. § (2), (4) bek.].
[1] A járásbíróság a 2013. március 18-án meghozott ítéletével a terheltet bűnösnek mondta ki kiskorú veszélyeztetése vétségében [1978. évi IV. tv. 195. § (4) bek.], ezért 1 évre próbára bocsátotta.
[2] A terhelt és védőjének fellebbezése folytán a másodfokon eljárt törvényszék a 2013. november 15-én meghozott és jogerőre emelkedett végzésével az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta.
[3] A jogerős határozat tényállásának lényege szerint: a terhelt és F. H. Sz. házasságából 2008. szeptember 24-én kk. F. A. R. nevű gyermekük született. Házasságuk 2010. elején megromlott. 2010. március 5-én F. H. Sz. kk. F. A. R. gyermekével Sz.-en a szüleinél tartózkodott. A terhelt innen vitte magával közös kiskorú gyermeküket 2010. március 6-án a b.-i közös otthonukba. F. H. Sz. ezt követően már nem tért vissza közös otthonukba, hanem a terhelttel szemben házasság felbontása és gyermekelhelyezés iránt keresetet nyújtott be és kérte ideiglenes intézkedéssel a gyermek nála történő elhelyezését. A bíróság 2010. június 23-án kelt határozatával a gyermekelhelyezéssel kapcsolatos ideiglenes intézkedés iránti kérelmet elutasította, a gyermek a terhelt gondozásában maradt. Ugyanakkor a bíróság ideiglenes intézkedéssel szabályozta F. H. Sz. és kk. F. A. R. kapcsolattartását. A fenti végzés 2010. október 21-én jogerőre emelkedett.
[4] Az ideiglenes intézkedés szerint F. H. Sz. jogosult kk. F. A. R. gyermekével, az elvitel jogára is kiterjedően, a kapcsolatot tartani minden naptári páros héten csütörtök reggel 9 órától, vasárnap este 19 óráig, továbbá minden naptári páratlan héten szerda reggel 9 órától péntek este 19 óráig. Az anyai kapcsolattartások alkalmával a gyermek átadásának és átvételének a helye a korábbi közös lakás volt.
[5] F. H. Sz.-t a kapcsolattartás első alkalommal az előzetesen végrehajtható bírósági határozat alapján 2010. július 1-jén 9 órától illette meg.
[6] A terhelt a gyermeket sem 2010. július 1-jén, sem azt követően egyetlen alkalommal sem adta át a kapcsolattartásra minden alkalommal megjelenő F. H. Sz.-nek.
[7] Ezért az anya a kapcsolattartás végrehajtása iránt kérelmet nyújtott be a B. Városi Gyámhivatalhoz. A gyámhivatal 2010. november 25-én kelt végzéssel a kérelemnek helyt adott, és a kapcsolattartás akadályozása miatt a terheltet 50 000 forint bírsággal sújtotta. A terhelt fellebbezése folytán eljárt Kormányhivatal Szociális és Gyámhivatal Osztálya e határozatot helybenhagyta, így az 2011. április 6-án jogerőre emelkedett.
[8] A terhelt önhibájából a vele szemben jogerősen kiszabott bírság után, azaz 2011. április 6-át követően egyetlen alkalommal sem biztosította az anya részére az ideiglenes intézkedésben szabályozott kapcsolattartást.
[9] F. H. Sz. a gyermekével 2010. március 5-e és 2012. december 17-e közötti időben kizárólag eseti jelleggel, a terhelt otthonában, a terhelt által meghatározott időpontokban, és a terhelt felügyelete mellett tarthatott kapcsolatot.
[10] A bíróság a terhelt és az anya házasságát a 2012. november 20-án jogerőre emelkedett határozatával felbontotta, és a közös kiskorú gyermeket az anya nevelésében és gondozásában helyezte el, és a szülők kapcsolattartását újra szabályozta. A terhelt a gyermeket 2012. december 17-én átadta F. H. Sz.-nek.
[11] A bíróság jogerős határozata ellen a terhelt védője a Be. 416. § (1) bekezdés a) pontjára alapított felülvizsgálati indítványt nyújtott be, arra hivatkozva, hogy a terhelt bűnösségének megállapítására a büntető anyagi jog szabályainak megsértésével került sor.
[12] Álláspontja szerint a terhelt javára büntethetőségi akadály, nevezetesen a társadalomra veszélyességben való tévedés, illetve a végszükség állapítható meg. Az eljárt bíróságok nem derítették fel a tényállást, nem vonták vizsgálódásuk alá, hogy a terhelt önhibájából akadályozta-e a kapcsolattartást. Sem a polgári, sem a gyámhatósági eljárás során nem került sor annak vizsgálatára, hogy a terhelt kizárólag az elvitel módját kívánta megakadályozni annak érdekében, hogy az általa kellő alappal vélelmezett veszélyhelyzetből mentse a kiskorú gyermeket.
[13] A Legfőbb Ügyészség nyilatkozatában a felülvizsgálati indítványnak a tényállás megállapításait kifogásoló részét törvényben kizártnak, egyebekben alaptalannak ítélte, a megtámadott határozatok hatályában fenntartását indítványozta.
[14] A Kúria a felülvizsgálati indítványt a Be. 424. § (1) bekezdése alapján tanácsülésen bírálta el.
[15] A Be. 423. § (4) bekezdésében írtakra figyelemmel a határozatokat a felülvizsgálati indítványban meghatározott ok alapján, valamint az (5) bekezdésre figyelemmel a 416. § (1) bekezdés c) pontjában felsorolt – feltétlen hatályon kívül helyezést eredményező – esetleges más eljárási szabálysértésekre tekintettel is felülvizsgálta.
[16] Ilyen, a Be. 373. § (1) bekezdésének I. b) és c) pontjában, valamint II-IV. pontjának valamelyikében meghatározott eljárási szabálysértést nem észlelt.
[17] A Be. 423. § (1) bekezdése értelmében a felülvizsgálati eljárásban a jogerős határozatban megállapított tényállás az irányadó, ez a tényállás a felülvizsgálati indítvánnyal nem támadható.
[18] A Kúria törvényben kizártnak tekintette a felülvizsgálati indítványnak és a terhelt észrevételeinek mindazokat a hivatkozásait, amelyek kétségbe vonták a terheltnek a jogerős határozatban rögzítettek szerinti szerepét, vitatták az eljárt bíróságok bizonyítékokat értékelő és tényállást megállapító tevékenységét, hiányolva az elégséges bizonyítékokat a tényállásban rögzítettek megállapításához. Amikor az indítványozó, az önhiba megállapíthatóságával kapcsolatos felderítetlenséget sérelmezi, valójában a jogerős határozatban megállapított tényállás megalapozottságát vitatja, illetve a bíróság bizonyítékokat értékelő tevékenységét támadja, amelyre a felülvizsgálati eljárásban nincs törvényes lehetőség.
[19] A felülvizsgálati indítvány és a terhelt írásbeli beadványa – a felülvizsgálat eljárásjogilag megengedett keretei között a jogerős ítéletben rögzített tényállást figyelembe véve – a tényállást támadják, a jogerős ítéleti tényállásban nem szereplő, attól eltérő körülményekre hivatkoznak, ezért felülvizsgálat alapjául nem szolgálhatnak.
[20] A felülvizsgálat során az anyagi jogi kifogások kizárólag az alapeljárásban megállapított tényállás alapján bírálhatók el, és az abban nem szereplő, vagy attól eltérő tényre vonatkozó kifogás érdemben nem vizsgálható. A felülvizsgálat során a jogerős határozat ténybeli megalapozottsága, a bíróság bizonyítékokat értékelő tevékenysége, és ezen keresztül a bűnösség nem vitatható.
[21] A Kúria ezért a későbbiekben vizsgálandó anyagi jogi kérdésekben mindenben a felülvizsgálati indítvánnyal támadott határozatokban rögzített tényállásban foglaltakból indult ki.
[22] A bíróság jogerős ügydöntő határozata ellen a Be. 416. § (1) bekezdés a) pontja szerint felülvizsgálatnak – többek között – akkor van helye, ha a terhelt bűnösségének megállapítására a büntető anyagi jog szabályainak megsértése miatt került sor.
[23] Az 1978. évi IV. törvény 195. § (4) bekezdésében írt kiskorú veszélyeztetésének vétségét követi el és egy évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő az, aki a bírósági vagy hatósági határozat alapján nála elhelyezett kiskorú és a kiskorúval kapcsolattartásra jogosult személy közötti kapcsolat kialakítását vagy fenntartását a kapcsolattartás kikényszerítése érdekében alkalmazott bírság kiszabását követően is akadályozza.
[24] A 2013. július 1. napjától hatályos, a Büntető Törvénykönyvről szóló 2012. évi C. törvény (a továbbiakban: Btk.) 210. § (1) bekezdése szerinti kiskorúval való kapcsolattartás akadályozásának vétségében bűnös, aki a hatósági határozat alapján nála elhelyezett kiskorú és a kiskorúval kapcsolattartásra jogosult személy közötti kapcsolat kialakítását vagy fenntartását a kapcsolattartás kikényszerítése érdekében alkalmazott bírság kiszabását követően is önhibájából akadályozza.
[25] Ez a tényállás az 1978. évi IV. törvény 195. § (4) bekezdése alapján büntetni rendelt kiskorú veszélyeztetésének vétségéhez képest többlettényállási elemet (önhiba) tartalmaz. Az elkövetési magatartás kifejtése – önhiba nélkül – nem tényállásszerű.
[26] A korábbi törvényi tényálláshoz tartozó háttérjogszabály, a gyámhatóságokról, valamint a gyermekvédelmi és gyámügyi eljárásról szóló 149/1997. (IX. 10.) Korm. rendelet 33. § (2) és (4) bekezdései a szakigazgatási szervre rótták az önhiba fennállásának vizsgálatát, a közigazgatási bírságolás [Ket. 134. § d) pontja] előfeltételévé téve azt.
[27] Az adott ügyben a terhelt terhére egyébként az önhiba fennállása is megállapítható, a korábbi törvényi rendelkezések alapján ezt az elsőfokú bíróságnak – mivel az nem képezte a törvényi tényállás részét – külön nem kellett vizsgálnia. Ennek megfelelően a terhelt cselekménye mind az elkövetéskori, mind pedig az elbíráláskori büntetőtörvény alapján bűncselekmény.
[28] A felülvizsgálati eljárásban valamely büntethetőséget kizáró vagy megszüntető ok csak akkor állapítható meg, ha az azzal kapcsolatos, a törvény szempontjából releváns tényeket a tényállás tartalmazza.
[29] Ilyet sem az elsőfokú bíróság ítéletének tényállása, sem az indokolás olyan része, amely egyébként a tényállás részének tekintendő, nem tartalmaz. Ugyanez állapítható meg a másodfokú bíróság határozatát illetően.
[30] A felülvizsgált határozatok indokolása szerint a felsőfokú iskolai végzettséggel rendelkező terhelt tudatában volt annak, hogy a bíróság, illetve a közigazgatási hatóságok jogerős határozataiban megállapítottak rá nézve kötelezőek. Azoknak a – bírság kiszabását követően történt – semmibevétele, illetve az azokkal történő tudatos, szándékos szembehelyezkedés jogellenes magatartás. Jogellenesség tudatában a társadalomra veszélyesség hiányára, illetve az abban való tévedésre hivatkozás alaptalan.
[31] A védő felülvizsgálati indítványában – az alapeljárásban kifejtetteket megismételve – végszükségre is hivatkozott.
[32] A végszükség [1978. évi IV. tv. 30. § (1) bek.] olyan rendkívüli helyzetet jelent, amit tényleges, meghatározott, és nem feltételezett veszély alapoz meg, azaz, objektív veszélyhelyzetnek kell fennállnia ahhoz, hogy az elkövetői magatartást végszükségben cselekvésként lehessen értékelni.
[33] Szemben a terhelt állításával – miszerint az anya egészségi állapota, és az ilyen egészségi állapotban történő gépkocsivezetése idézte volna elő azt a végszükséget jelentő helyzetet, amit az anya és a gyermeke közötti kapcsolattartás akadályozásával kívánt elérni – soha nem következett be. Erre utaló adatot, tényt a jogerős határozat tényállása sem tartalmaz. Ilyen közvetlen és másként el nem hárítható veszély megléte csupán feltételezés volt a terhelt részéről. A tévesen feltételezett veszélyben cselekvő magatartását a tévedésre vonatkozó rendelkezések alapján kell értékelni.
[34] A tényállást figyelembe véve, a tévesen feltételezett veszélyhelyzet a terhelt szubjektív értékítéletén alapult, ami nem tekinthető büntethetőséget kizáró oknak.
[35] A Btk. 2. § téves alkalmazása csak akkor felülvizsgálati ok, ha kihatott a bűnösség megállapítására vagy törvénysértő büntetés kiszabását eredményezte (BH 2014.293.).
[36] Az elkövetéskor hatályban volt 1978. évi IV. törvény és az elbíráláskor hatályos Btk. rendelkezéseit összevetve a terhelt terhére rótt bűncselekmény továbbra is büntetendő cselekmény és az – figyelemmel a szabadságvesztés generális minimumára: az elbíráláskor hatályos törvényben három hónap, míg az elkövetéskor hatályos törvényben két hónapban megállapított mértéke – nem eredményez enyhébb elbírálást. Az eljárt bíróságok a büntető anyagi jog szabályainak megsértése nélkül állapították meg a terhelt bűnösségét az 1978. évi IV. törvény 195. § (4) bekezdés szerinti kiskorú veszélyeztetése vétségében és ennek megfelelő az intézkedés alkalmazása.
[37] Végezetül a Kúria utal rá, hogy a felülvizsgálat, illetve a büntetőeljárás során a láthatás kérdése és módja tekintetében eljárt közigazgatási hatóságok döntéseinek felülbírálatára nincs törvényes lehetőség.
[38] Mindezekre figyelemmel a Kúria a felülvizsgálati indítványnak nem adott helyt és a megtámadott határozatot a Be. 426. § alapján hatályában fenntartotta.
(Kúria Bfv. I. 420/2015.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás