BÜ BH 2016/200
BÜ BH 2016/200
2016.08.01.
I. A titkos adatszerzés határideje, annak meghosszabbítása ahhoz a személyhez kötődik, akivel szemben a bíróság azt engedélyezte; ugyanazon személlyel szemben újabb módszer vagy eszköz engedélyezése nem indítja újra a határidőket.
Akkor azonban, ha az eredetileg a titkos adatszerzéssel érintett személyen túlmenően újabb személlyel szemben indítványozza az ügyész – akár ugyanabban a nyomozásban – a titkos adatszerzés engedélyezését, a nyomozási bírónak vizsgálnia kell, hogy ez utóbbi személlyel szemben fennállnak-e a titkos adatszerzés engedélyezésének feltételei [Be. 201. §, 202. § (1)–(2) és (6) bek., 203. § (4) és (5) bek., 207. § (1) bek. b) pont, 211. § (4) bek., 214. § (1) bek.].
II. Pusztán azon az alapon nem kerülhet sor az indítvány elutasítására, hogy a titkos adatszerzés engedélyezése szükségszerűen kihatna olyan személyekre is, akikkel szemben a titkos adatszerzést a bíróság más korábban engedélyezte és annak időhatára már lejárt. Azonban az utóbb, más személyekkel szemben engedélyezett adatszerzés végrehajtása során a kizárólag az ilyen személyekkel szemben felmerült további bizonyítási eszközök nem használhatók fel, mivel velük szemben a titkos adatszerzés törvényi időtartamát az ügyészség/nyomozó hatóság a velük szemben engedélyezett és meghosszabbított titkos adatszerzés kapcsán már kimerítette [Be. 206. § (3) és (5) bek.].
[1] A nyomozási bíró a 2013. szeptember 11. napján meghozott végzésével helyt adott a nyomozó ügyészség titkos adatszerzés engedélyezésére előterjesztett indítványának, és engedélyezte a Be. 201. § (1) bekezdés a) pontja alapján a P. Zs. és L. F. használatában lévő, összesen három telefonkészüléken továbbított közlések tartalmának megismerését és technikai eszközzel történő rögzítését 2013. szeptember 11. napján 16 óra 00 perctől 2013. december 9. napjának 16 óra 00 percig terjedő időszakra.
[2] A nyomozó ügyészség indítványa szerint az általuk elrendelt nyomozás addigi adatai szerint P. Zs. és L. F. a velük megbízási szerződést kötő feljelentőnek azt állították, hogy a megbízási díjat hivatalos személyek megvesztegetésére fordították, és kérték a szerződésben kikötött sikerdíj átadását. Miután azonban csak a díj egy részét kapták meg, az általuk jogosnak vélt összeg megszerzése érdekében a megbízót többször, telefonon, sms- és e-mail-üzenetekben megfenyegették.
[3] A bíróság végzésének indokai szerint P. Zs. és L. F. cselekményei bizonyítottságuk esetén alkalmasak az 1978. évi IV. törvény 253. §-ának (1) bekezdésébe ütköző vesztegetés bűntette, a 256. §-ába ütköző befolyással üzérkedés bűntette és a 273. § (1) bekezdésébe ütköző önbíráskodás bűntette megállapítására, és a feljelentő által csatolt iratok alapján gyanú merült fel arra, miszerint P. Zs. és L. F. rendszeres bűnös kapcsolatot tartott fenn ismeretlen hivatalos személyekkel azért, hogy tőlük – anyagi ellenszolgáltatásért – információt szerezzenek. Végzése indokolásában kifejtette, hogy a bűncselekmények elkövetését megalapozó adat megerősítése vagy megcáfolása, a további korrupciós bűncselekmények felderítése, az elkövetők személyének azonosítása, tartózkodási helyének megállapítása és elfogása érdekében további bizonyítékok beszerzése nyílt nyomozási módszerekkel önmagában nem lehetséges, illetve aránytalanul nagy nehézséggel járna.
[4] A bíróság az ügyészség indítványára a 2013. december 5. napján kelt végzésével a lehallgatás időtartamát mindkét személy tekintetében 90 nappal, 2013. december 9. napjától 2014. március 8. napjáig meghosszabbította.
[5] A határozat indokolása szerint a titkos adatszerzés során gyanú merült fel arra, hogy P. Zs. a jogi szakvizsga letételéhez szükséges gyakorlat bizonyítására hamis igazolást kíván beszerezni, ezért a Btk. 345. §-ába ütköző hamis magánokirat felhasználása vétségének, valamint a 342. § (1) bekezdésének c) pontjába ütköző közokirat-hamisítás bűntettének gyanúját is vizsgálni szükséges.
[6] Ugyanebben az ügyben a kerületi bíróság az ügyészség indítványára a 2013. december 5. napján meghozott végzésével 90 napra, 2013. december 9. napján 16 óra 00 pertől 2014. március 8. napjának 16 óra 00 percéig engedélyezte egy „P.” becenevű, nem azonosított személy meghatározott hívószámú telefonjának lehallgatását is.
[7] Ezt a döntését többek között azzal indokolta, hogy a titkos adatszerzés során már megszerzett adatok szerint P. Zs. arra kérte a „P.” becenevű, vélhetően rendőr ismerősét, nézzen utána egy priusznak, aki ezért 50 000 forintot kért cserébe, és álláspontja szerint e személy cselekménye bizonyítottsága esetén alkalmas a Btk. 294. §-ába ütköző hivatali vesztegetés elfogadása bűntettének megállapítására.
[8] Ezt követően az ügyészség a feljelentőt közvetlenül nem érintő bűncselekmények miatti nyomozást 2014. július 10. napján hozott határozatával elkülönítette.
[9] Az elkülönítést követően 2014. július 11. napján indítványozta a nyomozási bírónak S. Z., P.-né B. R., A. I., B. Gy., egy „B.” néven bemutatkozó, továbbá a már korábbi ügyben indítványozott „P.” néven szólított, valamint egy ismeretlen személyazonosságú érintett telefonlehallgatásának engedélyezését.
[10] Indítványát azzal indokolta, hogy a folyamatban lévő nyomozás során adatok merültek fel arra, miszerint P. Zs. és L. F. rendszeres bűnös kapcsolatot tart fenn a rendőrség állományába tartozó hivatalos személyekkel. Ennek keretében S. Z., P.-né B. R., valamint A. I. közvetítésével és közreműködésével anyagi ellenszolgáltatás fejében jutnak hozzá a Közigazgatási és Elektronikus Közszolgáltatások Központi Hivatala által vezetett elektronikus nyilvántartások, valamint a Robotzsaru NEO rendszerek általuk meg nem ismerhető adataihoz, és erre figyelemmel került sor a nyomozás elkülönítésére.
[11] Az indítványban az ügyész számos olyan telefonbeszélgetésre utalt, amelyek az érintett személyek kapcsán ezt alátámasztották, és álláspontja szerint cselekményeik a Btk. 293. §-ába ütköző hivatali vesztegetés bűntette, a Btk. 294. §-ába ütköző hivatali vesztegetés elfogadásának bűntette, a Btk. 298. §-ába ütköző befolyás vásárlásának bűntette, a Btk. 299. §-ába ütköző befolyással üzérkedés bűntette, a Btk. 305. §-ába ütköző hivatali visszaélés bűntette, valamint a Btk. 219. § (1) bekezdésének a) pontjába ütköző és a (4) bekezdése szerint minősülő személyes adattal visszaélés bűntette megállapítására lehetnek alkalmasak.
[12] Az ügyészség arra is hivatkozott, hogy a titkos adatszerzés keretében a P. Zs. és L. F. telefonbeszélgetéseiről készített jelentések és a nyomozás egyéb adatai alapján fennáll az indítványban megnevezett, valamint a velük bűnös kapcsolatot tartó, idáig ismeretlen személyazonosságú hivatalos személyek között rendszerszerű, tagolt feladatkört és célorientáltságot feltételező tartós kapcsolat gyanúja, és az elkövetés körülményei alapján nem zárható ki korrupciós jellegű bűncselekmények folyamatos, szervezett elkövetése.
[13] Az ügyészség indítványa tartalmazta azt is, hogy a korábban indult nyomozástól az indítványban megjelölt személyek ellen a leírt cselekmények miatt a nyomozást elkülönítették.
[14] Az eljáró nyomozási bíró a 2014. július 14. napján meghozott végzésével az indítványt, mint nem jogosulttól származót elutasította, azonban a másodfokon eljáró bíróság a 2014. július 18. napján meghozott végzésével az elsőfokú végzést hatályon kívül helyezte és az elsőfokú bíróságot új eljárás lefolytatására utasította, mivel álláspontja szerint az indítvány az annak előterjesztésére jogosult ügyészségtől származott.
[15] A nyomozási bíró a megismételt eljárásban a 2014. július 22-én meghozott végzésével a titkos adatszerzés engedélyezése iránti indítványt elutasította, és ezt azzal indokolta, hogy az ügyészség hiányosan terjesztette elő az iratokat és nem tett eleget a haladéktalanság követelményének. Arra is hivatkozott, hogy az indítványnak helyt adva olyan titkosszolgálati módszerek alkalmazását engedélyezné, amelyek a büntetőeljárásban nem használhatók fel, és megállapította, hogy a rendelkezésre bocsátott adatok nem támasztják alá az indítványban meghatározott személyek érintettségének a Be. 6. §-ának (2) bekezdése által megkívánt mértékét.
[16] Az ügyészség fellebbezése folytán eljárt másodfokú bíróság a 2014. július 31-én kelt végzésében az elsőfokú határozatot helybenhagyta.
[17] Végzésének indokai szerint ugyan tévedett a nyomozási bíró, amikor a haladéktalanság követelményének megtartásával, illetve a titkos adatszerzés eredménye felhasználhatóságával foglalkozott, mivel azokat a titkos információgyűjtés körében kell vizsgálni, érdemben azonban helytállónak találta az elsőfokú bíróság elutasító döntését.
[18] Álláspontja szerint ugyanis az ügyész a titkos adatszerzés törvény által biztosított lehetőségét kimerítette, mivel ugyanezen nyomozás keretében már engedélyezte a bíróság 2013. szeptember 11. napjától 2013. december 9. napjáig a titkos adatszerzést, majd 2013. december 9. napjától 2014. március 8. napjáig meg is hosszabbította az engedélyt, és annak ugyan nincs akadálya, hogy a meghosszabbításra irányuló indítványban az ügyész az eredetileg kérelmezetthez képest újabb eszközt, módszert, vagy újabb érintettet jelöljön meg, azonban azonos ügyben újabb módszer vagy eszköz engedélyezése sem indítja újra a határidőket, mert az a joggal való visszaélés lenne és gyakorlatilag a titkos adatszerzés végtelenítését eredményezné.
[19] A titkos adatszerzés engedélyezésére irányuló indítványt elutasító végzés ellen a legfőbb ügyész a Be. 431. §-a alapján a törvényesség érdekében jogorvoslati indítványt terjesztett elő.
[20] Kifejtette, hogy a Be. 203. § (4) bekezdésének második mondata szerint akkor, ha a bíróság az indítványnak egészben vagy részben helyt ad, meghatározza, hogy kivel szemben, a titkos adatszerzés mely eszköze, illetve módszere mettől meddig alkalmazható, és ebből az következik, miszerint a titkos adatszerzés Be. 203. §-ának (5) bekezdésében meghatározott határideje, illetve annak meghosszabbítása ahhoz a személyhez kötődik, akivel szemben a nyomozás során eljáró bíróság engedélyezte a titkos adatszerzést.
[21] Álláspontja szerint a Be. 200. §-ának (1), valamint a 202. §-ának (1) és (2) bekezdése szerint az ügyész és a nyomozó hatóság bírói engedély alapján a nyomozás elrendelésétől a nyomozás adatainak ismertetéséig elsősorban a gyanúsítottal, illetve a nyomozás addig adatai alapján a bűncselekmény elkövetésével gyanúsítható személlyel szemben folytathat titkos adatszerzést; mással szemben erre akkor van lehetőség, ha adat merül fel e személynek a gyanúsítottal, illetve a gyanúsítható személlyel való bűnös kapcsolatára, vagy ilyen kapcsolat megalapozottan feltehető.
[22] Megítélése szerint ezzel a törvény a titkos adatszerzéssel érintett személy jogait védi, de nem korlátozza a titkos adatszerzéssel érintett személyek számát, így az ugyanazon ügyben ugyanazon személlyel szemben újabb módszer vagy újabb eszköz engedélyezése valóban nem indítja újra a törvényben meghatározott határidőt, azonban abban az esetben, ha az indítvány újabb személyt jelöl meg, függetlenül attól, hogy arra az „eredeti”, vagy az elkülönítés folytán „újabb” ügyben kerül sor – a törvényben meghatározott egyéb feltételek megléte esetén –, a bíróság e személlyel szemben a titkos adatszerzés elrendelését nem mellőzheti.
[23] Utalt arra is, hogy a folyamatban lévő ügyben a nyomozás elkülönítése miatt az ügy azonossága sem áll fenn, az érintett személyek pedig egy kivételével különbözőek, és emellett ugyan a „P.” nevű személyt érintően kilencven napig már folyt titkos adatszerzés, a titkos adatszerzés vele szemben is engedélyezhető lett volna, ha annak meghosszabbítására már nem kerülhet sor.
[24] Ezért arra tett indítványt, hogy a Kúria állapítsa meg: az ügyben a másodfokon meghozott, az indítványt elutasító elsőfokú határozatot helybenhagyó végzés törvénysértő.
[25] A Be. 431. §-a szerint a bíróság törvénysértő határozata ellen a legfőbb ügyész akkor jelenthet be a törvényesség érdekében jogorvoslatot, ha a jogerős határozat más jogorvoslattal nem támadható meg.
[26] A nyomozási bírói hatáskörébe tartozó, a Be. 207. § (2) bekezdésének b) pontja szerinti, titkos adatszerzés engedélyezése tárgyában hozott határozat ellen bejelentett ügyészi fellebbezés [Be. 215. § (1) bek.] alapján eljárt másodfokú bíróság határozata nem ügydöntő, ezért azzal szemben további fellebbezésnek vagy felülvizsgálatnak nincs helye, és ebben az ügyben nem vehető igénybe a perújítás sem.
[27] Így a Kúria lefolytatta a rendkívüli jogorvoslati eljárást.
[28] Ennek során a legfőbb ügyésznek a törvényesség érdekében bejelentett jogorvoslati indítványát megalapozottnak, a megtámadott határozatot törvénysértőnek találta.
[29] A Be. 202. § (1) és (2) bekezdése szerint titkos adatszerzést elsősorban a gyanúsítottal, illetve azzal a személlyel szemben kell alkalmazni, aki a bűncselekmény elkövetésével a nyomozás addigi adatai alapján gyanúsítható; mással szemben akkor alkalmazható, ha adat merül fel a gyanúsítottal (a bűncselekmény elkövetésével gyanúsítható) személlyel való bűnös kapcsolatára. A titkos adatszerzésnek egyébként nem akadálya, ha az harmadik, kívülálló személyt elkerülhetetlenül érint.
[30] 2013. augusztus 26-án azért került sor nyomozás elrendelésére, mert a feljelentés szerint a feljelentő gazdasági társaság ügyvezetőjeként P. Zs.-vel és L. F.-fel szerződést kötött, de nevezettek a nekik átadott megbízási díjról nem adtak számlát arra hivatkozva, hogy azt hivatalos személyek megvesztegetésére fordították, majd az általuk kikötött és jogosnak vélt sikerdíj megszerzése érdekében az őket megbízó gazdasági társaság ügyvezetőjét többször megfenyegették.
[31] A titkos adatszerzés engedélyezésére pedig ebben a nyomozásban azért került sor, mert a feljelentő által csatolt iratok alapján gyanú merült fel arra, miszerint P. Zs. és L. F. rendszeres bűnös kapcsolatot tart fenn ismeretlen hivatalos személyekkel, melynek során anyagi ellenszolgáltatás fejében jutnak hozzá általuk egyébként meg nem ismerhető információkhoz.
[32] E személyekkel szemben tehát a titkos adatszerzés célja az 1978. évi IV. törvény 256. §-ának (1) bekezdésébe ütköző hivatali vesztegetés bűntette és a 273. §-ának (1) bekezdésébe ütköző önbíráskodás bűntette gyanújának megalapozása volt.
[33] A titkos adatszerzés meghosszabbításának indoka a fentieken túlmenően a Btk. 345. §-a szerinti hamis magánokirat felhasználása vétségének és a Btk. 342. § (1) bekezdés c) pontja szerinti közokirat-hamisítás bűntettének gyanúja is volt.
[34] E bűncselekmények közül az 1978. évi IV. törvény 256. §-ának (1) bekezdése szerinti hivatali vesztegetés bűntette olyan bűncselekmény, amely miatt a titkos adatszerzés a Be. 201. §-a alapján – az (1) bekezdés a) pontjában írt büntetési tételre figyelemmel – engedélyezhető, a többi bűncselekmény miatt önmagában a titkos adatszerzés lefolytatását a törvény nem teszi lehetővé.
[35] A titkos adatszerzés P. Zs. és L. F. tekintetében meghosszabbított időtartama alatt fény derült arra, hogy további személyek az eredeti feljelentésben foglaltakon túlmenően további bűncselekményeket is elkövethettek, ezért az eredeti feljelentés alapján indult ügytől ezen személyek tekintetében a nyomozást elkülönítették, és a Btk. 298. §-ába ütköző befolyás vásárlása, a Btk. 299. §-ába ütköző befolyással üzérkedés bűntette, a Btk. 294. §-ába ütköző kötelesség megszegésére irányuló hivatali vesztegetés bűntette és a Btk. 219. § (4) bekezdésébe ütköző személyes adattal visszaélés bűntette miatt új nyomozás indult, melyben S. Z., P.-né B. R., valamint A. I. és az ismeretlen „P.” nevű személy ellen titkos adatszerzés engedélyezése iránti indítványt terjesztett elő az ügyészség.
[36] Az indítvány nem irányult P. Zs. és L. F. további telefonlehallgatásának engedélyezésére, azonban az abban megnevezett személyek közül az ismeretlen személyazonosságú, „P.” néven említett személyre nézve korábban a bíróság a 2013. december 5. napján kelt végzésével 2013. december 9. napjától 2014. március 8. napjáig a Be. 200. § (1) bekezdésének b) pontja szerinti titkos adatszerzést engedélyezett.
[37] Az ügyben másodfokon eljárt bíróság tévedett, amikor arra az álláspontra helyezkedett, miszerint korábban ugyanezen nyomozás keretében már titkos adatszerzés lefolytatására került sor, így az ügyészség a titkos adatszerzés törvény által biztosított lehetőségét már kimerítette.
[38] Tévedése arra vezethető vissza, hogy az iratok között nem észlelte, amit egyébként az ügyészség indítványa egyértelműen tartalmazott, miszerint az eredetileg az ügyészség 2013. augusztus 26-án elrendelt nyomozása az 1978. évi IV. törvény 256. §-ába ütköző befolyással üzérkedés bűntette és a 273. §-ának (1) bekezdésébe ütköző önbíráskodás bűntette miatt indult, a bűncselekmények elkövetésével gyanúsítható személyek pedig P. Zs. és L. F. voltak.
[39] A velük szemben folytatott titkos adatszerzés eredményeként került az ügyészség látókörébe a „P.” becenevű, vélelmezhetően rendőr személy, akit a beszerzett adatok szerint a titkos adatszerzés addigi két érintettje közül az egyik arra kért meg, hogy nézzen utána egy priusznak, és „P.” a felkérést elfogadva 50 000 forintot kért cserébe.
[40] Ezt követően, időben ettől jól elválaszthatóan került sor arra, hogy az ebben a nyomozásban engedélyezett, illetve meghosszabbított titkos adatszerzés eredményeként a nyomozó ügyészség látókörébe további személyek kerültek, akik tekintetében különböző minősítésű korrupciós bűncselekmények gyanúja volt megállapítható. Erre figyelemmel az eredeti nyomozástól – a szoros személyi és tárgyi összefüggés hiányában – az újabb bűncselekmények miatti nyomozást a nyomozó ügyészség 2014. július 10. napján elkülönítette. Ebben az elkülönített ügyben került sor e személyekkel szemben a titkos adatszerzés engedélyezése iránti indítvány előterjesztésére.
[41] A Be. 203. § (4) és (5) bekezdéséből következően a titkos adatszerzés határideje, annak meghosszabbítása ahhoz a személyhez kötődik, akivel szemben a bíróság azt engedélyezte.
[42] Ugyanazon személlyel szemben tehát újabb módszer vagy eszköz engedélyezése – miként arra a legfőbb ügyész is és a másodfokú bíróság is helyesen hivatkozott – nem indítja újra a határidőket.
[43] Akkor azonban, ha az eredetileg a titkos adatszerzéssel érintett személyen túlmenően újabb személlyel szemben indítványozza az ügyész – akár ugyanabban a nyomozásban, akár egy ügyvitelileg újnak tekinthető ügyben – a titkos adatszerzés engedélyezését, a nyomozási bírónak tartalmi szempontból vizsgálnia kell a titkos adatszerzés újabb engedélyezésének kérdését.
[44] Ez egyrészt a nyomozási bíróra vonatkozó általános szabályokból [Be. 207. § (1) bek. b) pont, 209. § (4) bek., 211. § (4) bek., 214. § (1) bek.], másrészt a titkos adatszerzés törvényi előfeltételeire vonatkozó rendelkezésekből fakad. A nyomozási bíró feladata e körben annak érdemi mérlegelése, hogy azzal a személlyel szemben, akire nézve a titkos adatszerzés engedélyezését az ügyész indítványozza, fennállnak-e a Be. 202. § (1)–(2) bekezdése szerinti feltételek, illetve fennáll-e a Be. 202. § (6) bekezdésében írt arányossági követelmény.
[45] Az adott ügyben a nyomozás 2013-ban befolyással üzérkedés bűntette és önbíráskodás bűntette miatt indult meg, a titkos adatszerzés végrehajtása során az azzal érintett személyek tekintetében további bűncselekmények elkövetésének gyanúja merült fel. E bűncselekmények esetében a titkos adatszerzés törvényi előfeltételei a Be. 201. § (1) bekezdésének valamely pontjára figyelemmel fennálltak.
[46] Az a tény pedig, hogy a megtámadott határozattal kapcsolatos nyomozásban érintett személyek bűnös kapcsolattartása P. Zs.-vel és L. F.-fel egy korábbi, az utóbbiak ellen engedélyezett titkos adatszerzés során vált ismertté, a titkos adatszerzés engedélyezését velük szemben nem teszi kizárttá.
[47] Nyilvánvaló, hogy amennyiben a bíróság e személyekkel szemben engedélyezi a titkos adatszerzést, az annak végrehajtása során a P. Zs. és L. F. tekintetében beszerzett további bizonyítási eszközök felhasználhatósága kizárt lesz, mivel velük szemben a titkos adatszerzés törvényi időtartamát az ügyészség még a 2013-ban engedélyezett és 2014 márciusáig meghosszabbított titkos adatszerzés kapcsán már kimerítette. Pusztán azon az alapon viszont a 2014. júliusi ügyészi indítványban foglaltak elutasítására nem kerülhet sor, hogy a titkos adatszerzés engedélyezése szükségszerűen kihatna arra a két személyre is, akikkel szemben a titkos adatszerzés időhatára már lejárt.
[48] Mindezek alapján a Kúria a Be. 237. § (3) bekezdésének d) pontjára figyelemmel a Be. 436. §-a alapján megállapította, hogy a megtámadott másodfokú végzés törvénysértő.
[49] Az ítélet elleni fellebbezés lehetőségét a Be. 3. § (4) bekezdése zárja ki.
(Kúria T.Bt. I. 4/2014.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás