PÜ BH 2016/203
PÜ BH 2016/203
2016.08.01.
A kár bekövetkeztével az annak megtérítése iránti igény eljárásjogi értelemben nem lehet idő előtti. A kár egyidejűleg érvényesíthető a szerződéses és a szerződésen kívüli károkozóval szemben [1959. évi IV. tv. (Ptk.) 339. § (1) bek., 344. § (1) bek., 349. § (1) bek., 360. § (1) bek.].
[1] A perrel érintett ingatlan 1993 óta S. K. tulajdonában állt, aki 1994. február 22-én minden ingó és ingatlanvagyonára kiterjedő öröklési szerződést kötött B. L.-nével; utóbbi javára a földhivatal az 1995. július 14-én kelt határozatával az öröklési szerződés biztosítására az ingatlanra elidegenítési és terhelési tilalmat jegyzett fel.
[2] B. L.-né 2009. december 30-án elhunyt; S. K. kérelmére pedig a földhivatal a 2010. május 19-én hozott határozatával a feljegyzett elidegenítési és terhelési tilalmat az ingatlan-nyilvántartásból törölte.
[3] S. K. az ingatlant a 2010. május 20-án kelt adásvételi szerződés szerint eladta az I. rendű alperes részére, és az 1/1 arányú tulajdonjogát vétel jogcímén a földhivatal a 2010. június 14-én kelt határozatával bejegyezte az ingatlan-nyilvántartásba.
[4] A felperes hirdetés alapján kezdte meg az I. rendű alperessel az ingatlan vétele céljából a tárgyalásokat. Ennek során az adásvételi szerződés megszerkesztésével és ellenjegyzésével megbízott II. rendű alperes 2010. június 16-án kiváltotta az ingatlan hiteles tulajdonilap-másolatát, amely szerint 2010. június 2-i hatállyal az I. rendű alperes tulajdonjoga bejegyzésre, 2010. május 13-i hatállyal B. L.-né javára feljegyzett elidegenítési és terhelési tilalom törlésre került.
[5] A 2010. június 18-án kelt, a II. rendű alperes által szerkesztett és ellenjegyzett adásvételi szerződés szerint a felperes az ingatlant 6 900 000 forint vételárért megvásárolta az I. rendű alperestől, és a szerződésben hozzájárult a tulajdonjogának az ingatlan-nyilvántartásból való törléséhez és a felperes 1/1 arányú tulajdonjogának az ingatlan-nyilvántartásba való bejegyzéséhez.
[6] Az adásvételi szerződés megkötésekor a II. rendű alperes nem tájékoztatta a felperest arról, hogy még nem emelkedett jogerőre az elidegenítési és terhelési tilalom törléséről rendelkező földhivatali határozat, és eredményes fellebbezés esetén a felperes az ingatlanon nem szerezhet tulajdonjogot.
[7] A felperes a vételárból 6 500 000 forintot 2010. június 18-án, 400 000 forintot 2010. június 22-én fizetett meg az I. rendű alperes részére. A földhivatal a 2010. július 7-én kelt határozatával az ingatlanra a felperes 1/1 arányú tulajdonjogát vétel jogcímén bejegyezte az ingatlan-nyilvántartásba.
[8] A közjegyző a 2011. február 3-án jogerőre emelkedett teljes hatályú hagyatékátadó végzésével törvényes öröklés jogcímén átadta B. Zs. részére a B. L.-né örökhagyót az 1994. február 22-én kötött öröklési szerződés alapján megillető jogosultságokat.
[9] B. Zs. 2011. február 4-én előterjesztett fellebbezése folytán a másodfokon eljárt földhivatal a 2011. március 9-én kelt kijavított határozatával megváltoztatta az első fokon eljárt földhivatal határozatát, és elutasította a B. L.-né javára feljegyzett elidegenítési és terhelési tilalom törlése iránti kérelmet, egyben rendelkezett a tilalom eredeti ranghelyén való feljegyzéséről. A földhivatal a 2011. május 12-én kelt határozatával az I. rendű alperes tulajdonjog bejegyzésére irányuló kérelmét; míg a 2011. június 2-án kelt határozatával a felperes tulajdonjog bejegyzésére irányuló kérelmét elutasította, utóbbi határozatot a másodfokú földhivatal a 2011. július 21-én kelt határozatával helybenhagyta.
[10] A Pesti Központi Kerületi Bíróság előtt B. Zs. és a jelen per felperese között folyamatban volt perben a felek a bíróság végzésével jóváhagyott egyezséget kötöttek, amely szerint a felperes kötelezettséget vállalt az ingatlan 2013. szeptember 30. napjáig történő kiürítésére és B. Zs. részére a birtokba adására.
[11] A felperes 2013. június 17-én bérleti szerződést kötött egy 32 m2 alapterületű lakás bérbevételére 2013. szeptember 30-i hatállyal; a későbbiekben a lakásba nem költözött be, azonban részére a bérbeadó a szerződés alapján átvett 100 000 forint összegű óvadékot nem fizette vissza.
[12] Az I. rendű alperes nem fizette vissza a felperes részére az ingatlan vételárát; 2014. október 16-tól kényszertörlés alatt áll.
[13] A felperes módosított keresetében kérte elsődlegesen egyetemlegesen az I-II. és a III. rendű alperes kötelezését; másodlagosan egyetemlegesen az I. és II. rendű alperes, amennyiben tőlük a követelés nem hajtható be, mögöttesen a III. rendű alperes kötelezését kártérítés címén 7 000 000 forint tőke, ebből 6 500 000 forint tőke után 2010. május 18-tól, 400 000 forint tőke után 2010. június 22-től, 100 000 forint tőke után 2013. június 17-től a kifizetés napjáig járó törvényes mértékű késedelmi kamatai megfizetésére.
[14] Az I. rendű alperes felelősségét arra alapította, hogy az adásvételi szerződés megkötésekor még nem rendelkezhetett az ingatlan tulajdonjogával; a II. rendű alperest a kár megfizetésére azért kérte kötelezni, mert a tulajdoni lap alapján elmulasztott meggyőződni az I. rendű alperes tulajdonjogáról, az elidegenítési és terhelési tilalom törlésének okáról; míg a III. rendű alperes felelősségét abban látta, hogy az Inytv. 50. §-a (3) bekezdésének egyértelmű előírása ellenére rendelkezett az elidegenítési és terhelési tilalom törléséről.
[15] Az I. rendű alperes nem terjesztett elő ellenkérelmet; a II. rendű alperes és a javára beavatkozó a kereset elutasítását; a III. rendű alperes elsődlegesen a per megszüntetését, másodlagosan a kereset elutasítását kérte.
[16] Az elsőfokú bíróság ítéletével egyetemlegesen kötelezte az I. és III. rendű alperest 6 900 000 forint tőke és ebből 6 500 000 forint tőke után 2010. június 18. napjától, 400 000 forint tőke után 2013. június 22. napjától 2013. június 30. napjáig a késedelemmel érintett naptári félévet megelőző utolsó napon érvényes jegybanki alapkamattal megegyező mértékű, 2013. július 1. napjától a kifizetésig a késedelemmel érintett naptári félév első napján érvényes jegybanki alapkamattal megegyező mértékű késedelmi kamat megfizetésére, ezt meghaladóan a keresetet elutasította.
[17] Az elsőfokú ítélet indokolása szerint az I. rendű alperes a felperesnek a kifizetett vételár összegével azonos mértékű kárt okozott azzal, hogy mivel a földhivatal a B. L.-né javára szóló elidegenítési és terhelési tilalmat az ingatlan-nyilvántartásba visszajegyezte, hozzájárulás hiányában nem szerezte meg az ingatlan tulajdonjogát, és azt nem is ruházhatta át a felperesre. Hiányzott azonban az okozati összefüggés a károkozó magatartás és a bérleti szerződés alapján kifizetett kaució tekintetében.
[18] A II. rendű alperes kártérítési felelősségét nem állapította meg, mert a jogerő hiányának esetleges következményeire vonatkozó tájékoztatás elmulasztása és a felperes kára között nem állt fenn okozati összefüggés; amennyiben ugyanis a II. rendű alperes a jogerőt bevárva, későbbi időpontban szerkeszti és ellenjegyzi az adásvételi szerződést, B. Zs. fellebbezése folytán a felperes tulajdonjogát akkor is törölték volna.
[19] A III. rendű alperes a közigazgatási jogkörben okozott kártérítési felelősség szabályai alapján a kár megtérítésére köteles. A felperes a sérelmezett elsőfokú határozatot megfellebbezte, ezáltal a szükséges rendes jogorvoslati lehetőségét kimerítette. A III. rendű alperes jogelődje, a földhivatal a korábbi tulajdonos kérelmére az Inytv. 50. §-ának (3) bekezdése egyértelmű rendelkezése ellenére törölte a B. L.-né javára feljegyzett elidegenítési és terhelési tilalmat az ingatlan-nyilvántartásból, amely kirívóan súlyos jogalkalmazási, jogértelmezési tévedés, így a III. rendű alperes jogelődjének felróható. A károkozó magatartás és a felperest ért kár bekövetkezése között az okozati összefüggés fennállt, ha ugyanis a földhivatal az elidegenítési és terhelési tilalmat nem törli, és B. L.-né jogutódjának a hozzájáruló nyilatkozata csatolására vonatkozó felhívás eredménytelensége után a korábbi eladó kérelmét elutasítja, az I. rendű alperesnek nem lett volna lehetősége arra, hogy az ingatlant megvásárolja, és azt a felperesnek eladja.
[20] Nem találta alaposnak a III. rendű alperesnek a per megszüntetésére irányuló ellenkérelmét azzal az indokolással, hogy a kártérítési perben az időelőttiség fogalmilag kizárt, a kár bekövetkezésével ugyanis a kártérítés is esedékessé válik, kár hiányában pedig a keresetet érdemben kell elutasítani.
[21] A III. rendű alperes fellebbezése folytán eljárt másodfokú bíróság jogerős ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletének nem fellebbezett részét nem érintette, fellebbezett rendelkezéseit helybenhagyta.
[22] A másodfokú bíróság a jogerős ítélet indokolásában hangsúlyozta, hogy a felperes kereseti kérelmeit eshetőlegesen terjesztette elő, és tekintettel arra, hogy az elsőfokú bíróság az elsődleges kereseti kérelmét túlnyomó részben megalapozottnak találta, a másodlagos kereseti kérelemről nem kellett döntést hoznia. Helyesen állapította meg az elsőfokú bíróság, hogy a földhivatali határozattal szemben rendelkezésére álló rendes jogorvoslati lehetőséget a felperes kimerítette, és a Magyar Köztársaság Polgári Törvénykönyvéről szóló 1959. évi IV. törvény (Ptk.) 349. §-ának (1) bekezdése alapján a jogerős földhivatali határozat bírósági felülvizsgálata iránti per indítása nem volt a kártérítési felelősség megállapításának előfeltétele.
[23] A III. rendű alperes a felelősség alól nem tudta magát kimenteni: az Inytv. 50. §-ának (3) bekezdése teljesen egyértelmű, jogszabály-értelmezést, mérlegelést nem igénylő rendelkezés. A felperes kára bizonyítottan bekövetkezett, hiszen az adásvételi szerződés alapján a vételárat kifizette, de az ingatlan tulajdonjogát nem szerezte meg. A III. rendű alperesnek az időelőttiségre való hivatkozására a felhívott eseti döntésekkel szemben kifejtette, hogy a Legfelsőbb Bíróság Civilisztikai Kollégiumának a civilisztikai kollégiumvezetők 2004. március 22-23. napján megtartott országos tanácskozásán megvitatott kérdésekről kiadott emlékeztetőjében közzétett álláspont tekinthető az ítélkezési gyakorlatban általánosnak, amely szerint a szerződésen kívüli kárigény érvényesítésének nem előfeltétele a szerződésszegésre alapított kárigény érvényesítése; a közös károkozás szabályai akkor is alkalmazhatók, ha a károkozók eltérő felelősségi szabályok alapján felelnek. A közös károkozók egyetemleges felelősségéből pedig az következik, hogy a károsult a választása szerint érvényesítheti kárigényét bármelyikükkel, illetve valamennyiükkel szemben.
[24] Mindebből következően a felperesnek a Ptk. 349. §-ára alapított kárigénye nem volt idő előtti, ebből az okból nem volt helye a per megszüntetésének, és a Ptk. 344. §-ának (1) bekezdése alapján az elsőfokú bíróság a III. rendű alperest megalapozottan marasztalta az I. rendű alperessel egyetemlegesen, mert bármelyikük jogellenes magatartásának hiányában a kár nem következett volna be. Hangsúlyozta a másodfokú bíróság, hogy a lefolytatott bizonyítás eredménye alapján nem volt megállapítható, hogy a szerződéskötés során a felperes valamilyen tételes jogi szabályt megszegett volna, nem volt a terhére megállapítható olyan mulasztás, amely a bekövetkezett kárával okozati összefüggésben állt volna, ez pedig kizárta a Ptk. 340. §-ának (1) bekezdése szerinti kármegosztás alkalmazását.
[25] A jogerős ítélettel szemben a III. rendű alperes terjesztett elő felülvizsgálati kérelmet, amelyben kérte elsődlegesen a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését, az elsőfokú bíróság ítéletének a részbeni megváltoztatását és a keresetnek a III. rendű alperessel szembeni elutasítását, másodlagosan a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését és az ügyben eljárt első- vagy másodfokú bíróság új eljárás lefolytatására és új határozat hozatalára utasítását.
[26] Előadta, hogy a kártérítési felelősség feltételei nem állnak fenn. A felperes nem nyújtott be bírósági jogorvoslati kérelmet a tulajdonjog-bejegyzési kérelmét jogerősen elutasító másodfokú földhivatali határozat ellen. A földhivatalok az eljárásuk során nem tanúsítottak olyan jogellenes magatartást, illetve nem követtek el olyan mulasztást, amely a felperest esetlegesen ért kár bekövetkezésével okozati összefüggésben állna. Mindezen felül a felperes saját felróható magatartása is közrehatott a kárának a bekövetkezésében. Ha a jogi képviselővel eljáró felperes körültekintően járt volna el, nem egy olyan ingatlant vásárol meg, amely eladójának a tulajdonjoga még nem került jogerősen bejegyzésre az ingatlan-nyilvántartásba. Az eladó tulajdonjogát alig két héttel az adásvételi szerződés megkötése előtt jegyezték be az ingatlan-nyilvántartásba, azaz a felperesnek tudomással kellett bírnia arról, hogy olyan bizonytalan jogi státuszú ingatlant vásárolt meg, amely tulajdonjogának a megszerzése kockázatokkal járhat. Vitatta az egyetemleges marasztalás jogszabályi feltételeinek a fennállását, és fenntartotta a felperesi követelés időelőttiségére történő hivatkozását. Kiemelte, hogy a jogerős ítéletben hivatkozott civilisztikai kollégiumvezetői tanácskozás nem írhatja felül az alsóbb fokú bíróságok által kötelezően alkalmazandó, a jogi álláspontjával egyező EBH 2001.525. számú elvi döntésben kifejtett iránymutatást, amely szerint a szerződésen kívüli kárigény érvényesítésének előfeltétele a szerződésszegésre alapított kárigény érvényesítése. Mivel a felperes és az I. rendű alperes között szerződéses jogviszony állt fenn, a kártérítési követelés a III. rendű alperessel szemben nem volt érvényesíthető.
[27] A Kúria a felülvizsgálati kérelmet nem találta alaposnak.
[28] A Pp. 270. §-ának (2) bekezdése értelmében a Kúria azt vizsgálta, hogy a jogerős ítélet a felülvizsgálati kérelemben megjelölt okokból jogszabálysértő-e.
[29] A felperes a keresetében a kártérítési követelését a III. rendű alperessel szemben a Ptk. 349. §-ának (1) bekezdésére alapította. E szabály szerint az államigazgatási-közigazgatási jogkörben okozott kárért való felelősség a Ptk. 339. §-a (1) bekezdésében írt feltételek fennállta alapján állapítható meg. Az általános felelősségi feltételek – a jogellenes károkozó magatartás, a kár bekövetkezte, ezek között fennálló okozati összefüggés megléte és a károkozó felróható magatartása – mellett feltétel még a kár rendes jogorvoslattal való elháríthatatlansága vagy a rendes jogorvoslati lehetőségek igénybevétele.
[30] A másodfokú bíróság helyesen foglalt állást úgy, hogy a III. rendű alperes kártérítő felelősségének valamennyi feltétele megvalósult, tehát az általános és a speciális feltételek egyaránt. A felülvizsgálati kérelem tévesen hivatkozik arra, hogy a felelősség megállapíthatóságának feltétele lenne a jogerős közigazgatási határozattal szemben a bírósági felülvizsgálat igénybevételének kötelezettsége. Jogszabályi előírás hiányában az, hogy az említett határozat felülvizsgálata iránti eljárás nem indult, az erre irányuló törvényi kötelezettség nélkül nem jelentheti azt, hogy előírt előfeltétel nem teljesült, s ezért eleve nincs kártérítési felelősség.
[31] A másodfokú bíróság helytállóan jutott arra a következtetésre, hogy a megkívánt feltételek, beleértve a rendes jogorvoslat igénybevételét, megvalósultak, ennek folytán a III. rendű alperes köteles megtéríteni a közigazgatási jogkörben eljárva okozott kárát a felperesnek.
A felperes kára akkor és azzal következett be, amikor – annak ellenére, hogy a vételárat kifizette – a III. rendű alperes hibájából nem szerezhette meg az eladó I. rendű alperes ingatlanának tulajdonjogát.
[32] Az adott esetben ugyanannak az igénynek az érvényesítése az egyes alperesekkel szemben különböző tény- és jogalapon nyugszik, ezért jelentősége van annak, hogy az érvényesített kártérítési követelést, illetőleg a kár bekövetkeztét milyen jogviszony alapozza meg. A szerződésen kívüli károkozóval szembeni követelés nem lehet idő előtti, a kontraktuális és a deliktuális kártérítő felelősség egymás mellett az egyetemleges kötelezettség szabályai szerint alkalmazható.
[33] A Ptk. 360. §-ának (1) bekezdése szerint a kár bekövetkeztével az nyomban esedékes, vagyis ha a kár bekövetkezett, akkor fennáll a követelhetősége és értelemszerűen a megtérítése iránti igény eljárási értelemben nem lehet idő előtti. De nem lehet olyan előfeltétel sem, amely a szerződésen kívüli kártérítési igény érvényesíthetőségéhez, előbb a kontraktuális kártérítő felelősségen alapuló igény érvényesítését, sőt az ottani behajthatatlanságot követelné meg.
[34] Ha a kár bekövetkezése több személy eltérő magatartására is visszavezethető, a felelősségük a Ptk. 344. § (1) bekezdése alapján egyetemleges, függetlenül attól, hogy a kárt szerződésszegés vagy szerződésen kívüli magatartás idézte elő, miként az is érdektelen, hogy a kárért milyen felelősségi alakzat szerint felelnek.
Az elmondottak szerint a III. rendű alperessel szemben a kártérítési követelés esedékes volt, így az idő előtti nem lehetett, a felperes kára pedig a megvásárolt ingatlan tulajdonának megszerzése meghiúsulásával bekövetkezett; a kár megtérítéséért mind a szerződésszegésen alapuló kártérítés szabályai szerint az I. rendű alperes, mind a közigazgatási jogkörben okozott szerződésen kívüli károkozás szabályai szerint a III. rendű alperes, mint közös károkozók egyetemleges felelősséggel tartoznak.
[35] Az okozati összefüggés is egyértelműen fennáll, hiszen amennyiben a földhivatal nem rendelkezik az elidegenítési és terhelési tilalom Inytv. 50. § (3) bekezdésébe ütköző törléséről, úgy az I. rendű alperes tulajdonszerzésére és ezáltal az adásvételi szerződés megkötésére nem lett volna lehetőség.
[36] A továbbiakban azt kellett értékelni, hogy a III. rendű alperes az elidegenítési és terhelési tilalom törlésekor miként járt el. Az adott esetben a III. rendű alperes nem tudta bizonyítani, hogy a kár megelőzése érdekében a közigazgatási szervtől elvárható módon járt el, miután az Inytv. 50. § (3) bekezdése egyértelmű, értelmezést nem kíván, eltérő értelmezésre pedig még csak lehetőséget sem ad, így az említett tilalom törlése súlyos, kirívóan téves jogalkalmazás. Az öröklési szerződésen alapuló elidegenítési és terhelési tilalmat a szerződéses örökös tulajdonjogának bejegyzésével egyidejűleg kell törölni és ha az örökhagyóval szerződő fél az örökhagyó előtt hal meg – miként az adott esetben –, a tilalom ebből az okból nem törölhető. A törlés feltételeit a jogszabály félreérthetetlenül meghatározza, az adott esetben pedig a feltételek hiányában került sor a korábban bejegyzett elidegenítési és terhelési tilalom törlésére, ennek folytán a III. rendű alperes felelősség alóli mentesülése nem lehetett sikeres.
[37] Egyetértett a Kúria azzal is, hogy a felperes felróható közrehatása nem állapítható meg.
A törvényi rendelkezések értelmében a kár elhárítása, illetőleg megelőzése érdekében a károsult felperesnek is úgy kellett eljárnia, ahogy az adott helyzetben általában elvárható [Ptk. 340. § (1) bek.].
[38] A szerződéskötést megelőzően a jogi képviselő tájékoztatása és a kiváltott tulajdoni lap adatai alapján a jogi szaktudással nem rendelkező felperestől nem volt elvárható, hogy alappal számoljon esetleges tisztázatlan jogi helyzettel, a tulajdonjog és az elidegenítési és terhelési tilalom bizonytalanságaival, így különösen azzal, hogy a tilalomnak az I. rendű alperes tulajdonszerzését megelőző törlését követően a hagyaték átadása után a törvényes örökös fellebbezéssel él a határozat ellen, és ennek az lesz a következménye, hogy az ingatlanon tulajdonjogot nem szerezhet. Mindez az anyagi és eljárási szabályok olyan szintű ismeretét tette volna szükségessé, amely meghaladja a nem jogi végzettségű személyektől elvárható tudást. Annak pedig a per eldöntése szempontjából nincs jelentősége, hogy az adásvételi szerződés szerkesztését és ellenjegyzését ellátó II. rendű alperes ügyvédnek mindezeket a körülményeket ismernie kellett-e, mivel tényszerűen ilyen irányú tájékoztatást nem adott, így a tájékoztatás elmaradása csak a saját, de nem a felperes felelőssége körében lenne értékelhető. Jogerős ítéleti rendelkezés azonban a II. rendű alperes kártérítési felelősségét kizárta.
[39] A III. rendű alperes a felülvizsgálati kérelmében arra hivatkozott, hogy a felperes a „bizonytalan státuszú ingatlan” vásárlásával kockázatot vállalt, s ezt a terhére kell értékelni. Ez az állítás a felperessel szemben az elvárhatóságon túli követelményt támaszt, miközben a III. rendű alperes az elvárhatóság csekély mértékét sem tanúsítva idézte elő a súlyosan jogsértő helyzetet a közhiteles nyilvántartásban.
[40] Mindezekre tekintettel a Kúria a jogerős ítéletet a Pp. 275. §-ának (3) bekezdése alapján hatályában fenntartotta.
(Kúria Pfv. III. 21.930/2015.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás