PÜ BH 2016/207
PÜ BH 2016/207
2016.08.01.
Pergazdasági szempontokat is figyelembe véve nincsen akadálya annak, hogy a bíróság az ingatlanon fennálló közös tulajdon megszüntetésére vonatkozóan – az eset összes körülményét mérlegelve – alternatív döntést hozzon a lehetséges megszüntetési módok sorrendjének meghatározásával [1952. évi IV. tv. (Csjt.) 31. § (2), (3), (5) bek.; 1959. évi IV. tv. (Ptk.) 147-149. §, 241. §].
A felülvizsgálat alapjául szolgáló tényállás
[1] A felperes és az I. rendű alperes (a továbbiakban: felek) elvált házastársak, a bíróság 2005 márciusában bontotta fel a házasságukat. A felek a bontóperben kötött jogerős egyezségben megállapodtak az akkor még kiskorú gyermekeik megosztott elhelyezésében, valamint az azonos arányú közös tulajdonukként nyilvántartott É. város, Sz. u. 29. számú ingatlan (a továbbiakban: ingatlan) felperest illető kizárólagos használatában.
[2] Az egyezségben rögzített, az ingatlan közös értékesítésére vonatkozó megállapodásuk a perindítással meghiúsult.
[3] Az elsőfokú bíróság jogerős közbenső ítéletében megállapította, hogy a felek életközössége 2005. március közepén, az alperes elköltözésével véglegesen megszűnt.
[4] 2006. évben a felek kisebbik gyermeke is a felpereshez került.
A kereseti kérelem és az alperes védekezése
[5] A felperes keresetében annak megállapítását kérte, hogy az ingatlannak 2/3 arányban a tulajdonosa, az I. rendű alperest 1/3 tulajdoni hányad illeti. A bíróság az így megállapított közös tulajdont szüntesse meg, jogosítsa fel volt házastársa tulajdoni illetőségének megváltására és az ellenérték meghatározásánál a lakott forgalmi értéket vegye alapul, mivel a felek közös, már nagykorú gyermekei életvitelszerűen az ingatlanban élnek.
[6] A felperes kérte a házastársi közös vagyon megosztását, többek között a felek közös vagyonába tartozó gazdasági társaságból az őt megillető ellenérték elszámolását és beszámítását az I. rendű alperesnek járó megváltási ellenértékbe.
[7] Az I. rendű alperes ellenkérelme a tulajdonjog megállapítása iránti kereset elutasítására irányult. Az ingatlanon fennálló azonos arányú közös tulajdon megszüntetését, a felperes teljesítőképességének hiányában, beköltözhető állapotban történő árverési értékesítés elrendelésével kérte. Viszontkeresettel az életközösség megszűnésétől 2014. április 30-ig terjedő időszakra 9 643 099 forint többlethasználati díjat követelt a felperestől. Előadása szerint a felperes magatartása miatt a kisebbik gyermekkel az ingatlan elhagyására kényszerült. A felperessel megállapodtak az ingatlan közös értékesítésében, a vételár és a közös vagyon megosztásában, a felperes azonban a megállapodást megszegte.
[8] A felperes a többlethasználati díj megfizetése iránti viszontkereset elutasítását arra hivatkozással kérte, hogy az I. rendű alperes az ingatlanból önként, kényszer hatása nélkül távozott, új párkapcsolat létesítése miatt. Elköltözésétől az ingatlan használata iránti igénnyel nem élt, élettársához költözött, új életkörülményekre rendezkedett be, gyermeke született. A felek megállapodtak abban, hogy az I. rendű alperes elköltözésével az ingatlan használata a felperest illeti.
Az első- és másodfokú ítélet
[9] Az elsőfokú bíróság ítéletében a felperes és az I. rendű alperes házastársi közös vagyonát megosztotta. A felek gazdasági társaságbeli részesedését – eltérő arányban – a felek tulajdonába adta és megállapította, hogy az I. rendű alperes fizetési kötelezettsége a felperessel szemben 7 772 000 forint. Ennek ellen-tételezéseként az I. rendű alperes 1/2 ingatlan tulajdoni hányadából az ingatlan egészéhez viszonyított 2868/10000 tulajdoni illetőséget a felperes tulajdonába adta és a felperes tulajdoni hányadát 7868/10000, az I. rendű alperesét 2132/10000 részre módosította. Megkereste a földhivatali hatóságot a jogváltozás bejegyzésére.
[10] Az ingatlan közös tulajdonának megszüntetéséről árverési értékesítés útján határozott. Megállapította az árverési vételárat, rendelkezett a vételár felosztásáról, a végrehajtási költségek viseléséről, a II-III. rendű alperesek tűrésre kötelezéséről.
[11] A felperest 4 900 194 forint többlethasználati díj megfizetésére kötelezte. Ezt meghaladóan a keresetet és a viszontkeresetet elutasította.
[12] A felperes fellebbezése alapján eljárt másodfokú bíróság ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét részben megváltoztatta és pontosította azzal, hogy a gazdasági társaság 85,71%-os társaságbeli részesedése házastársi közös vagyon, amely a volt házastársakat egymás közötti egyenlő arányban illeti meg, a társaságbeli részesedésük értéke személyenként 7 772 000 forint. Mellőzte a társasági részesedés tulajdoni hányadban való elszámolását, a földhivatal felhívását, továbbá a közös tulajdon árverés útján történő megszüntetését.
[13] Az ingatlanon az I. rendű alperes 1/2 tulajdoni illetőségét 13 550 000 forint megváltási ár ellenében a felperes tulajdonába adta és a felperest 120 nap alatt 6 326 260 forint értékkiegyenlítés megfizetésére kötelezte házastársi közös vagyon megosztása jogcímén. Megkereste a földhivatali hatóságot, hogy az értékkiegyenlítés kifizetésének igazolása után az I. rendű alperes tulajdoni hányadára a felperes tulajdonjogát – a bejegyzett jogok és tények változatlanul hagyása mellett – házastársi közös vagyon megosztása jogcímén jegyezze be. A II-III. rendű alpereseket ennek tűrésére kötelezte.
A felülvizsgálati kérelem és ellenkérelem
[14] A jogerős ítélet ellen az I. rendű alperes terjesztett elő felülvizsgálati kérelmet, amelyben azt kérte, hogy a Kúria a jogerős ítélet részbeni hatályon kívül helyezésével az ingatlanon fennálló közös tulajdont beköltözhető állapotban, árverési értékesítés elrendelésével szüntesse meg, a legkisebb árverési vételárat 27 100 000 forintban, ebből az I. rendű alperest megillető vételárrészt 6 326 260 forintban állapítsa meg és rendelkezzen arról, hogy a magasabb árverési vételárból a felek azonos arányban részesednek. Kötelezze a felperest 9 643 099 forint többlethasználati díj, továbbá a perrel felmerült első- és másodfokú perköltség megfizetésére.
[15] Az I. rendű alperes felülvizsgálati kérelmét az 1959. évi IV. törvény (a továbbiakba: Ptk.) 99. §, a 141. §, a 148. § (3) bekezdésének, a 201. § (1) bekezdésének és a 216. § (1) bekezdésének megsértésére alapította.
[16] A felülvizsgálati kérelem indokai szerint a másodfokú bíróság anélkül kötelezte a felperest 6 326 260 forint értékkiegyenlítés megfizetésére, hogy meggyőződött volna a teljesítőképességéről. A közös tulajdon megszüntetésének módjára vonatkozó döntését bizonytalan körülményekre alapította és elzárta az I. rendű alperest az ingatlan árverés útján történő értékesítésének lehetőségétől. A felperes igazolt jövedelemmel nem rendelkezik, ezért hitel felvételére nem képes, hitel a felperes nyugdíjas szüleinek sem nyújtható, a készpénzben nyújtott szülői segítség meglétét pedig a felperes a felülvizsgálati kérelem benyújtásáig nem jelezte.
[17] A felek megállapodtak az ingatlan közös értékesítésében, a befolyó vételár megosztásában. A bontóper időszakában fel sem merült, hogy a felperes többletigényt támasztana az ingatlannal kapcsolatban. Az ingatlanból a megállapodásban bízva költözött el és emiatt engedte át az ingatlan kizárólagos használatát a felperes részére. Elköltözésével azonban a többlethasználati díjról nem mondott le, az erre vonatkozó igényét a felperes perindítását követően érvényesítette.
A Kúria döntése és jogi indokai
[18] A felülvizsgálati kérelem az alábbiak szerint részben megalapozott.
[19] Az I. rendű alperes a közös tulajdon megszüntetésének módját kifogásoló felülvizsgálati kérelmében az anyagi jog megsértésére és lényegében a másodfokú bíróság olyan jogszabálysértő felülmérlegelésére hivatkozott, ami a megváltásra feljogosított felperes teljesítőképességének megállapítását megalapozatlanná tenné.
[20] A felek a házastársi közös vagyon megosztása iránti perben kérték az ingatlan közös tulajdonának megszüntetését, melynek elbírálására az 1952. évi IV. törvény (a továbbiakban: Csjt.) 31. § (2)–(3) bekezdése és (5) bekezdése értelmében a közös tulajdon megszüntetésének Ptk. szabályai (147-149. §) és e törvényi rendelkezések értelmezéséhez, alkalmazásához fűződő bírói gyakorlat az irányadó. Ennek összegzését tartalmazza a 2016. április 7-én közzétett, „A közös tulajdon megszüntetésével kapcsolatos bírói gyakorlat” vizsgálatára felállított joggyakorlat-elemző csoport összefoglaló véleménye (a továbbiakban: összefoglaló vélemény).
[21] A Ptk. 148. § (2) bekezdése szerinti megszüntetési mód, a megváltás anyagi jogi feltétele a teljesítőképesség igazolása annak valószínűsítésével, hogy a megváltást kérő fél jövedelmi, vagyoni és családi viszonyai alapján – a másik fél érdekeinek sérelme nélkül – az ellenérték kiegyenlítésére képes. A bíróságnak ezért – főszabályként – vizsgálnia kell a fél teljesítőképességét, amely a jogerős ítélet meghozatalát megelőző tárgyalás berekesztéséig ügyvédi vagy bírói letétbe helyezéssel, bankszámlakivonattal, illetve a hozzátartozója anyagi támogatására vonatkozó nyilatkozattal, vagy más erre alkalmas módon igazolható. Ha azonban a fél nem valószínűsíti, hogy a megváltási ellenértéket meg tudja fizetni, teljesítőképessége nem tekinthető igazoltnak, ezért a közös tulajdon megszüntetésének az általa kért módja nem alkalmazható.
[22] Az egységes bírói gyakorlat szerint az ingatlan közös tulajdonának megszüntetésére is kiterjedő házastársi közös vagyon megosztása iránti perben nincs szükség a teljesítőképesség igazolására, ha a közös vagyon teljes terjedelmének felderítése és számbavétele után megállapítható, hogy a megváltási ár egyéb vagyontárgyak természetbeni megosztásával, a követelések elszámolásával az arányosság követelményének megfelelően kompenzálható.
[23] A részleges kompenzáció és a fél fizetésre kötelezésének együttes alkalmazása során akkor mellőzhető a megváltást kérő fél teljesítőképességének külön vizsgálata, ha a bíróság a tulajdonközösség megszüntetésének más módját látja indokoltnak, a teljesítőképesség igazolását az ellenérdekű fél nem kéri, illetve a bíróság a megváltási ár részletekben való teljesítését rendeli el, vagy a közös tulajdon megszüntetéséről alternatív határozattal dönt (összefoglaló vélemény III. [31]-[33], XI. [115.]).
[24] A Kúriának abban a kérdésben kellett állást foglalnia, hogy az ingatlan közös tulajdona milyen módon szüntethető meg: a jogerős ítélet szerint a Ptk. 148. § (2) bekezdésében meghatározott magához váltással, vagy az elsőfokú ítéletben a Ptk. 148. § (3) bekezdése alapján elrendelt árverési értékesítéssel, illetve e két megszüntetési mód együttes alkalmazásaként alternatív ítéleti rendelkezéssel, tehát vagylagos kötelezést tartalmazó döntés meghozatalával.
[25] A peradatokból kitűnően az eljárt bíróságok a felperest nem hívták fel teljesítőképességének igazolására. Az elsőfokú bíróság a felperes perbeli nyilatkozatából következtetett teljesítőképességének hiányára és erre tekintettel, az ingatlanban bennlakó felperes kérelmétől eltérően, a tulajdonközösség más megszüntetési módját, az ingatlan árverési értékesítésének elrendelését tartotta indokoltnak. A másodfokú bíróság ezzel szemben az általa alkalmazott megszüntetési mód sikerességét a felperes munkaviszonyból származó rendszeres jövedelme, a hitelfelvétel lehetősége, szülei ígért támogatása, továbbá az I. rendű alperesnek a felperesi magához váltást nem ellenző nyilatkozata alapján nem értékelte bizonytalannak.
[26] A Kúria a másodfokú bíróság álláspontjával nem értett egyet. A hivatkozott körülmények kétséget kelthetnek a tekintetben, hogy a felperes a házastársi közös vagyon megosztása és a közös tulajdon megszüntetése eredményeként a részleges kompenzációval megállapított értékkiegyenlítés megfizetéséhez szükséges fedezettel rendelkezik. A peradatok további aggályt keltenek a felperes teljesítőkészségét és teljesítőképességét illetően. A felperes módosított keresetében a megváltási ellenérték meghatározását az I. rendű alperest megillető 1/3 tulajdoni hányad alapján és a közös nagykorú gyermekek bennlakásának értékcsökkentő hatását értékelve, a lakott forgalmi érték alapulvételével kérte. Az életközösség megszűnésétől eltelt hosszabb időre is figyelemmel az ingatlanban bennlakó és a megváltást kérő felperestől különösen elvárható: minden lehetséges anyagi erőfeszítést megtegyen tulajdonostársa igényének kielégítése érdekében (BH 2001.578., 1988.270.). Ezzel szemben nincs értékelhető peradat arra, hogy a 2005. évi perindítástól a jogerős ítélet meghozataláig eltelt tíz év alatt a felperes felkészült az általa kért megszüntetési mód alkalmazása esetén az I. rendű alperest megillető, a bejegyzett tulajdoni hányada szerint a beköltözhető forgalmi érték után számított ellenérték, illetve a házastársi közös vagyon megosztásával az értékkiegyenlítés akár csak részbeni megfizetésére.
[27] A házastársi közös vagyon megosztása iránti perekben a bíróságnak törekednie kell a vagyoni igények végleges rendezésére a Csjt. 31. § (5) bekezdésében foglalt méltányossági szabály alkalmazásával. A felperes teljesítőképessége a megváltási árra, illetőleg az értékkiegyenlítés megfizetésére nincs igazolva, ugyanakkor méltányolható érdeke fűződik ahhoz, hogy a közös tulajdon megszüntetése után saját, továbbá a közös gyermekek lakhatását változatlanul a perbeli ingatlanban biztosítsa. Ennek teljesítését a jogerős ítélet meghozatala előtt az I. rendű alperes nem ellenezte. Az I. rendű alperes oldalán az a méltányolható érdek, hogy a házastársi közös vagyon megosztásából, az ingatlan közös tulajdonának megszüntetéséből eredő követeléséhez mielőbb hozzájusson. A felperesi magához váltás esetleges sikertelensége esetén a jelentős költséggel járó újabb perindítás elkerülése pedig mindkét fél érdekében áll.
[28] Mindezen körülmények feltétlenül indokolják, hogy a Kúria a közös tulajdon megszüntetéséről alternatív módon, a lehetséges megszüntetési módok sorrendjének meghatározásával, és annak kimondásával határozzon, hogy a másodlagos rendelkezés csak akkor hatályosul, ha az elsődleges megszüntetési mód teljesítésére megállapított határidő eredménytelenül letelt.
[29] A vagylagos megszüntetési módok előírása, az adott esetben az elsődlegesen alkalmazandó, a Ptk. 148. § (2) bekezdésében foglalt magához váltás, és ennek eredménytelensége esetére a másodlagosan elrendelt, a Ptk. 148. § (3) bekezdése szerinti árverési értékesítés összhangban áll a társtulajdonosi érdekek összehangolásának követelményével, értékeli a célszerűségi és a pergazdaságossági szempontokat, elősegíti a jogvita végleges rendezését. Ösztönzi a felperest a megváltási ár határidőben való teljesítésére, másrészt megoldást biztosít arra az esetre, ha ennek bármely okból nem tenne eleget és mellőzhetővé teszi a felperes teljesítőképességének vizsgálatát (összefoglaló vélemény Összegzés XI.).
[30] A felülvizsgálati kérelem nem érintette az ingatlan beköltözhető forgalmi értékére, a megváltási ellenértékre, valamint az értékkiegyenlítés összegére vonatkozó ítéleti megállapítást. A Kúria ennek figyelembevételével a közös tulajdon megszüntetésének elsődleges alternatív feltételeként a jogerős ítélet megváltásra vonatkozó rendelkezéseit határozta meg.
[31] A másodlagos megszüntetési mód alkalmazásának esetére a jogerős ítélet részbeni hatályon kívül helyezésével, az elsőfokú ítélet részbeni megváltoztatásával és újraszövegezésével határozta meg a legkisebb árverési vételárat, melyet a végrehajtás során sem a végrehajtó, sem a bíróság nem változtathat meg. A bírósági végrehajtásról szóló 1994. évi LIII. törvény (a továbbiakban: Vht.) 162. § (3) bekezdése alapján állapította meg az árverési értékesítés feltételeit, a vételár felosztásának és a végrehajtási eljárási költség kiegyenlítésének módját.
[32] Az 1/2008. (V. 19.) PK vélemény II. pontja értelmében a közös tulajdon árverési értékesítéssel történő megszüntetése esetén – főszabály szerint – a bennlakó volt házastársat kiköltözésre kell kötelezni. A házastárs nem kötelezhető a kiköltözésre, ha a lakás a volt házastársak közös tulajdonában áll és a lakás használatát a felek megállapodása rendezte. Ilyen esetben a házastárs – vállalása nélkül – csak akkor kötelezhető a lakás elhagyására, ha a használat újrarendezésének feltételei és ennek következtében a lakásból való távozására kötelezése indokolt (Ptk. 241. §, PK 279. számú állásfoglalás III. pontja).
[33] A Kúria indokoltnak látta az árverési értékesítés esetén a közös tulajdonnak a felperes kiköltözésével történő megszüntetését, mivel az árverés reális eséllyel csak akkor vezethet eredményre, ha az ingatlan beköltözhető állapotban kerül értékesítésre. A felperesnek szándékában áll a tulajdonközösség megszüntetése, a perindítás előtt vállalta az ingatlan közös értékesítése esetén a kiköltözést és az árverési értékesítésből őt megillető vételárrész megfelelő fedezetet nyújt lakhatása színvonalas biztosítására.
[34] A felek egyezően jelölték meg a beköltözhető forgalmi értéknek megfelelő legkisebb árverési vételár összegét, amelyből az I. rendű alperes a felülvizsgálati kérelmében az őt megillető vételár összegének meghatározását az elsődleges megszüntetési mód szerint a felperest terhelő és felülvizsgálati kérelemmel nem támadott értékkiegyenlítéssel egyező összegben kérte. A Kúria ennek megfelelően állapította meg a legkisebb árverési vételár összegét és ebből a felperes és az I. rendű alperes részesedésének mértékét.
[35] Az árverési értékesítés szükségszerűen a végrehajtási eljárás keretei között valósulhat meg, a Kúria az 1/2008. (V. 19.) PK vélemény VIII. g) pontja alapján a felperest és az I. rendű alperest tulajdoni hányaduk arányában kötelezte a végrehajtási eljárási költségek viselésére.
[36] Az eljárt bíróságok a perben feltárt adatok okszerű, iratszerű és logikai ellentmondástól mentes, a Pp. 206. § (1) bekezdésének mindenben megfelelő, ezért a felülvizsgálati eljárásban nem támadható mérlegeléssel állapították meg, hogy az I. rendű alperes önként, új kapcsolat létesítése miatt költözött el az ingatlanból. A birtoklásra és a használatra vonatkozó jogát saját döntése alapján nem gyakorolta, oda visszatérni nem kívánt, új életkörülményeket alakított ki, élettársi kapcsolatából gyermeke is született.
[37] A másodfokú bíróság helyesen utalt a következetes ítélkezési gyakorlatra, mely szerint a házastársnak elsősorban az ingatlan használatára van joga, többlethasználati díj iránti igénnyel csak akkor léphet fel, ha a használatra a felek megállapodása, a bíróság határozata miatt nincs lehetősége, illetve ettől tulajdonostársa jogellenesen elzárja. A többlethasználati díj ugyanis a birtoklási és használati jogától megfosztott volt házastárs hasznosítási jogán alapuló időszakos pénzbeli kiegyenlítés. A perbeli esetben a volt házastársak szóban megállapodtak a felperes kizárólagos ingatlanhasználatában és ráutaló magatartással annak ingyenességében, ami utóbb visszterhessé nem tehető arra hivatkozással, hogy a felperes a per megindításával a megállapodást megszegte.
[38] A Kúria a kifejtettekre tekintettel a jogerős ítélet felülvizsgálattal támadott rendelkezéseit a Pp. 275. § (3)–(4) bekezdése alapján részben hatályon kívül helyezte, az elsőfokú bíróság ítéletét részben megváltoztatva a jogszabályoknak megfelelően határozott, és a jogerős ítélet egyéb rendelkezéseit hatályában fenntartotta.
(Kúria Pfv. II. 21.650/2015.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás