PK ÍH 2016/21.
PK ÍH 2016/21.
2016.03.01.
I. Nem hivatkozhat peres eljárásban a szerződő fél arra, hogy a másik féllel kötött szerződése a közbeszerzési törvény rendelkezéseibe ütközik, ha a jogsértés tényét a Közbeszerzési Döntőbizottság nem állapította meg.
II. Ha a felek a tartós jogviszonyt létrehozó, vállalkozási típusú szerződésüket (kórházi étkeztetés) határozott időre kötik meg, a szerződéstől való elállás (felmondás) jogát korlátozzák, ezért e szerződés csak az abban meghatározott okból és módon szüntethető meg a határozott idő lejárta előtt. [1959. évi IV. törvény 234. §]
Az elsőfokú bíróság fellebbezéssel támadott közbenső ítéletével megállapította, hogy az alperes jogelődje a 2012. június 25-ei rendkívüli felmondással jogellenesen mondta fel a 2010. április 29-én megkötött, és 2010. október 1-jén módosított üzemeltetési szerződést. Az alperes semmisségi kifogását – amelyben arra hivatkozott, hogy a szerződés jóerkölcsbe ütköző, illetve a közbeszerzési eljárás mellőzésével jött létre – alaptalannak találta abból az okból, hogy bár a szerződés megkötésekor hatályos 2003. évi CXXIX. törvény (Kbt.) 306/A. § (2) bekezdés a) pontja ugyan valóban kimondja, hogy semmis az e törvény hatálya alá tartozó szerződés, ha azt a közbeszerzési eljárás jogtalan mellőzésével kötötték ki, de e semmisségi kifogás csak akkor érvényesíthető a Kbt. 318. § (1) bekezdése alapján, ha jogsértés tényét Közbeszerzési Döntőbizottsági határozat vagy a Közbeszerzési Döntőbizottság által indított perben a bíróság megállapítja, a perbeli esetben azonban ilyen határozat nem volt, és a szerződés nem ütközik a jóerkölcsbe sem abból az okból, hogy azt az önkormányzati választások előtti napon kötötték. A felmondás jogszerűsége körében az elsőfokú bíróság azt állapította meg, hogy az alperesi jogelőd a felmondását a szerződés 8/D. pont II./a) pontjára alapította, ehhez azonban szükség lett volna a szerződésszerű teljesítésre felhívó két írásbeli felszólításra, a felperes azonban csak egy felszólítást küldött, a 2012. május 15-én kelt irat nem tekinthető felszólításnak.
A közbenső ítélet ellen az alperes terjesztett elő fellebbezést, kérte a közbenső ítélet megváltoztatását, és a kereset elutasítását. Fenntartotta a semmisségi kifogásait, és változatlanul arra hivatkozott, hogy a felperes sem vitatta azt, hogy szükség lett volna közbeszerzési eljárásra. Álláspontja szerint az 1959. évi IV. tv. (Ptk.) 234. § (1) bekezdése szerint a szerződés érvénytelenségére határidő nélkül bárki hivatkozhat, illetve a semmisség megállapításához nincs külön eljárásra szükség. A Kbt. 340/A. § (1) bekezdése szerint a Közbeszerzési Döntőbizottság speciális jogosultsággal, illetve kötelezettséggel rendelkezik, ami a keresetindítási jogra vonatkozik, ez azonban nincs kihatással harmadik személyekre, a feleknek azt a jogát, hogy semmisségre hivatkozzanak, ezt nem korlátozza, így a bíróságnak nem azt kell vizsgálnia, hogy a Közbeszerzési Döntőbizottság miként járt el, mit tett vagy nem tett, hanem az alperesi semmisségi hivatkozást kell elbírálnia érdemben. A jóerkölcsbe ütközés miatti semmisség kérdésében arra utalt, hogy bár semmiféle összefüggés az önkormányzati választások és a szerződéskötés között nem volt, az elsőfokú bíróság mégis a kettőt összefüggésbe hozta, különösebb indokolás nélkül. Álláspontja szerint azt kellett volna értékelni az elsőfokú bíróságnak, hogy a szerződést 10 évre kötötték meg, egy nappal a választások előtt, ráadásul tartalmilag olyan új megállapodást kötöttek, amely közbeszerzési eljárás lefolytatását igényelte volna. A felmondás jogszerűsége körében hivatkozott arra, hogy legalább három ízben írásos felszólítást küldött a felperesnek, a felhívás ellenére a felperes a szerződésben vállalt kötelezettségeit hibásan teljesítette, így az alperesi felmondás jogszerű volt. Másodlagosan hivatkozott arra is, hogy felperes hibás teljesítése miatt az elállás joga is megillette a Ptk. 395. § (4) bekezdésére alapján.
A felperes a fellebbezési ellenkérelmében az elsőfokú bíróság közbenső ítéletének helybenhagyását kérte.
A fellebbezés alaptalan.
A másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság által megállapított tényállást az elsőfokú eljárásban csatolt iratok alapján az alábbiakkal egészíti ki:
A dietetikai szolgálat dolgozói 2012. április 4-én az alperes belső levelezési rendszerében az „élelmezésnek” küldtek egy levelet, amelyben az étkeztetés során előforduló problémákkal kapcsolatos véleményüket írták meg. E levelet az alperes képviselője, dr. B. J. T. – kinyomtatva – aláírásával küldte tovább a felperesnek, a felperes 2012. április 18-án kelt levélben – az alperes 2012. április 16-án írt levelének kézhezvételét megelőzően – válaszolt a felvetésekre.
Az alperes 2012. április 16-án kelt, dr. B. J. T. alperesi ügyvezető és B. Z.-né ápolási igazgató által aláírt, a felperesnek címzett levele utolsó bekezdése az alábbiakat tartalmazza: „Amennyiben a fennálló problémák és a dietetikai szolgálat által jelzett hiányok megszüntetése 1 hónapon belül (2012. május 15.) nem történik meg, megtesszük a szükséges lépéseket.”
Az így kiegészített tényállás alapján is helyes az elsőfokú bíróság érdemi döntése, így azt a másodfokú bíróság a Pp. 253. § (2) bekezdése alapján helybenhagyta.
Az alperesi fellebbezéssel összefüggésben az alábbiakra utal a másodfokú bíróság:
Egyetért a másodfokú bíróság az elsőfokú bíróságnak azzal a jogi álláspontjával, hogy az alperes a Kbt. szabályok megsértésére – semmisségi kifogásban – eredményesen nem hivatkozhat. A Ptk. 234. § (1) bekezdése valóban úgy rendelkezik, hogy a semmis szerződés érvénytelenségére – ha a törvény kivételt nem tesz – bárki határidő nélkül hivatkozhat, az alperes nem is volt elzárva attól, hogy a szerződés semmisségére hivatkozzon, azonban a semmisségi kifogása ténybeli alapjaként nem hivatkozhat arra, hogy a perbeli szerződés a közbeszerzési törvény megsértésével jött létre. Az e körben kialakult egységes bírói gyakorlat szerint a közbeszerzési eljárásra vonatkozó jogszabályok megsértésének megállapítására kizárólag a Közbeszerzési Döntőbizottság vagy a határozatát közigazgatási perben felülvizsgáló bíróság jogosult. Csak az ilyen eljárás keretében jogerősen megállapításra került jogsértésre alapítható polgári jogi igény. Ebből az következik, ha – bármilyen okból, akár mert ilyen eljárást nem is kezdeményeztek előtte – az arra hatáskörrel, illetve illetékességgel rendelkező fórum a jogsértést nem állapította meg, a bíróság polgári perben ilyen megállapítást nem tehet, és az állított jogsértés polgári jogi következményeinek levonására nincs jogi lehetőség, arra vonatkozó igény, sem kereset, sem viszontkereset, sem kifogás útján nem érvényesíthető. A perbeli esetben ilyen előzetes eljárás lefolytatására nem került sor, így a szerződés érvénytelensége az alperes által megjelölt ténybeli alapon nem állapítható meg (Kúria Gfv.VII.30.295/2012/8., Kúria Pfv. VII. 21.645/2010/4., Kúria Pfv. V. 20.185/2014/4.).
Egyetért a másodfokú bíróság az elsőfokú bíróságnak azzal a jogi álláspontjával is, hogy a szerződés nem ütközik jóerkölcsbe. A Ptk. 200. § (2) bekezdés utolsó mondata szerint semmis a szerződés akkor is, ha nyilvánvalóan jóerkölcsbe ütközik. A jóerkölcs fogalmát, annak tartalmát a Ptk. nem határozza meg, a bírói gyakorlat részéről e jogszabályhely általános fogalmának értelmezése több eseti döntésben megtörtént (BH 2000.260, BH 1999.409). A jóerkölcs a kialakult értelmezés szerint polgári jogi értelemben a társadalom általános értékítéletét, a magánautonómiának a társadalmi közmegegyezés által meghatározott korlátait, az általánosan elvárható magatartás zsinórmértékét fejezi ki. A szerződéses szabadság nem korlátlan, a törvény nem fogadja el érvényesnek azokat a szerződéseket, amelyek nyilvánvalóan sértik az általánosan kialakult erkölcsi normákat. Ennek megfelelően az a szerződés minősül jóerkölcsbe ütközőnek, amelyet jogszabály ugyan nem tilt, de az azzal elérni kívánt cél, a vállalt kötelezettség jellege vagy az ellenszolgáltatás, illetve a szerződés tárgya az általánosan elfogadott erkölcsi normákat, szokásokat nyilvánvalóan sérti, és ezért az általános társadalmi megítélés is egyértelműen tisztességtelennek minősíti. Az alperes e körben sem hivatkozhat arra, hogy a szerződés azért ütközik jóerkölcsbe, mert a Kbt. rendelkezésével ellentétes, mert a fentebb kifejtettek szerint e perben a bíróság a jogsértés tényét nem vizsgálhatta. A szerződés által elérni kívánt cél, a vállalt kötelezettség jellege, az ellenszolgáltatás, a szerződés tárgya pedig nem sérti az általánosan elfogadott erkölcsi normákat. Önmagában a szerződés 10 éves határozott időtartama sem tisztességtelen, a felperes ugyanis jelentős mértékű fejlesztést vállalt ebben az időszakban a kórházi étkeztetés minőségének javítása érdekében, e fajta szerződések esetében szokás a hosszú távú kapcsolat beruházó vállalkozó befektetésének megtérülésének érdekében, így az ilyen tartalmú szerződés semmiképpen sem jelenti a társadalom által elfogadott erkölcsi normákkal való szembehelyezkedést.
Helyes az elsőfokú bíróság érdemi döntése a szerződés felmondása tekintetében is. A rendkívüli felmondás feltételeként szerződésben kikötött kétszeri felszólítás nem történt meg. Az alperes által hivatkozott 2012. április 4-ei, dietetikai osztály által írt levél az alperes belső levelezési rendszerében íródott, csak a problémákat sorolja fel és javaslatot tesz azok orvoslására. Az alperesi ügyvezető e levelet kinyomtatva és aláírva küldte meg a felperesnek, e levél azonban a felperes felé felszólítást, a hibák kijavítására vonatkozóan határidőtűzést nem tartalmaz. E levél gyakorlatilag csak a 2012. április 16-án kelt alperesi levéllel együtt értelmezhető, ez utóbbi levél utolsó bekezdése is ezt támasztja alá, e helyen szólítja ugyanis fel az alperes a felperest arra – hivatkozva a dietetikai szolgálat levelére is –, hogy az e két levélben megjelölt hiányosságokat orvosolja legkésőbb 2012. május 15. napjáig. Ezt követően újabb felszólításra a felmondásig nem került sor, a 2012. május 15-én kelt levél nem felszólítás, csak azt rögzíti, az alperesnek azt a jogi álláspontját, hogy a szerződést közbeszerzési eljárás nélkül kötötték, ezért az a Ptk. 200. § (2) bekezdése alapján érvénytelen. A szerződésben írt feltétel – kétszeri felszólítás – hiányában az alperest az azonnali hatályú felmondás joga nem illette meg.
Nem illette meg az alperest a Ptk. 395. §-ára alapított elállás joga sem. Az elállás a szerződést felbontja, ami a Ptk. 319. § (3) bekezdése szerint a szerződést megkötésének időpontjára visszamenő hatállyal szünteti meg. Felmondásra általában a tartós jogviszonyt eredményező szerződések esetében kerül sor, mert e szerződések esetében a hosszabb időn át nyújtandó szolgáltatás teljesítése már megkezdődött, tehát a szerződést nem lehet keletkezésére visszaható hatállyal megszüntetni. A Ptk. különös része is úgy rendelkezik, hogy tartós szerződések egyoldalú jognyilatkozattal való megszüntetésének módja a felmondás, ami a szerződést a jövőre nézve szünteti meg. A perbeli szerződés tartalmát tekintve vállalkozási típusú szerződés, amikor is a vállalkozó ugyanannak a munkával elérhető eredménynek a szolgáltatását rendszeres időközönként naponta, meghatározott időre vállalta. A felek között tehát tartós jogviszony jött létre, ezért e szerződés megszüntetésének módja a felmondás volt, így ez esetben a Ptk. 395. §-ában szabályozott elálláson is felmondást kell érteni.
A felperes felmondásában általánosságban a Ptk. 395. §-ára, fellebbezésében a 395. § (4) bekezdésére hivatkozott, ezért azt kellett e perben eldönteni, hogy az alperest e jogszabályhelyek alapján az elállás (felmondás) joga megillette-e. A Ptk. 395. § (1) bekezdése szerint a megrendelő a szerződéstől bármikor elállhat, köteles azonban a vállalkozó kárát megtéríteni, mely elálláson a perbeli esetben a felmondást kell érteni. A szerződési szabadság elvéből következően nincs annak akadálya, hogy az elállás (felmondás) jogát a felek szerződésükben korlátozzák, feltételhez kössék. A perbeli megállapodást a felek határozott időre kötötték, a határozott időre szóló kikötés a Ptk. 277. § (1) bekezdése értelmében azt jelenti, hogy a felek a szerződést meghatározott időtartamig teljesíteni kötelesek. A felek a határozott időre szóló, tartós jogviszonyt eredményező szerződés megszüntetésének módját a szerződésben szabályozták, és a felmondást szerződésszegés esetére tették lehetővé, ezzel az általános – indokolás nélküli – felmondási jogot korlátozták (Legfelsőbb Bíróság Pfv.20.828/2007/7.), ezért az alperest a Ptk. 395. § (1) bekezdése szerinti általános elállási (felmondás) jog nem illeti meg. (Ellenkező értelmezés esetén a határozott időre szóló kikötés értelmetlen szerződési feltétel volna.)
Nem alkalmazható a felek jogviszonyában a Ptk. 395. § (4) bekezdése sem. E jogszabályhely az úgynevezett előzetes szerződésszegés esetére biztosít a megrendelőnek elállási jogot. A felek jogviszonyában a felperes teljesítése folyamatos volt, ezért a teljesített szerződési időszakban már ténylegesen bekövetkezett hibás teljesítés nem előzetes szerződésszegés. Emellett a felek a szerződésben a hibás teljesítésből eredő jogérvényesítést kétszeri felszólításhoz kötötték, ezzel az elálláshoz (jelen esetben felmondáshoz) szükséges jogszabályi feltételeknél [Ptk. 395. § (4) bekezdése, Ptk. 306. § (1) bekezdés b) pontja] szigorúbb feltételeket vállaltak – melyre a szerződési szabadság elve alapján lehetőségük volt –, így az alperesnek a felperes hibás teljesítése esetén csak e szigorúbb feltételek teljesítése esetén nyílt volna meg a felmondási joga.
Megjegyzi a másodfokú bíróság, hogy amennyiben a két felszólítás megtörtént volna, az sem jelentené egyúttal azt, hogy a felperes felmondása megalapozott volt, ez esetben ugyanis azt is vizsgálnia kellett volna a bíróságnak, hogy a felperes valóban követett-e el szerződésszegést, melyet felszólítás ellenére nem orvosolt. A kétszeri felszólítás hiánya miatt azonban ezzel a kérdéssel a jelen perben foglalkozni nem kellett.
(Pécsi Ítélőtábla Gf.IV.40.032/2015/4.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás