MÜ BH 2016/214
MÜ BH 2016/214
2016.08.01.
I. Az új Mt. 2012. július 1-jei hatálybalépését követően a munkaszerződésnek a régi Mt. 88. § (2) bekezdésében foglalt juttatások megfizetésére vonatkozó rendelkezése nem ütközik az új Mt. 205. § (1) bekezdés a)-b) pontjába. A köztulajdonban álló gazdasági társaság vezető tisztségviselője munkaszerződésében szereplő fenti rendelkezés azonban a 2009. évi CXXII. törvény 5. § (4) bekezdésébe ütközés miatt semmis.
II. A 2009. évi CXXII. törvény 5. § (3) bekezdése alapján ezen vezető tisztségviselő prémiumkiírásának meg kell felelnie e jogszabályhely alapján alkotott szabályzat rendelkezéseinek [2012. évi I. tv. 69. §, 205. §; 2009. évi CXXII. tv. 5. §].
[1] Az alperes alapítója és tulajdonosa a Város Önkormányzata. A felperes 2011. április 19-től 2012. március 31-ig megbízási jogviszonyban, 2012. április 1-jétől munkaviszonyban volt az alperes ügyvezetője.
[2] A felperes 2012. április 2-án kötött munkaszerződése I/1. pontja szerint 2012. április 1-jétől 2014. június 30-ig terjedő határozott időre létesített munkaviszonyt az alperesnél.
A közgyűlés által meghatározott és jóváhagyott feladatok eredményes teljesítése esetén prémium illeti meg a közgyűlés által meghatározott mértékben és módon, a felperes munkaviszonya csak közös megegyezéssel vagy rendkívüli felmondással szüntethető meg. A munkáltató ettől eltérően is megszüntetheti a felperes munkaviszonyát, ez esetben azonban egyévi, vagy ha a határozott időből még hátralévő idő egy évnél rövidebb, a hátralévő időre járó átlagkeresete illeti meg.
[3] A felperes munkaszerződését 2014. június 30-án módosították azzal, hogy a határozott idő lejártát 2015. december 31-ében határozták meg. Rögzítették, hogy egyebekben a munkaszerződés egyéb pontjai változatlanul hatályban maradnak.
[4] A Város Közgyűlése a felperes 2013. gazdasági évre vonatkozó prémiumfeladatait határozattal határozta meg. Eszerint objektív célkitűzés (70%): a megváltozott gazdasági környezet hatásai ellenére biztosítsa az értékesítés nettó árbevételének 15%-os növekedését (30%), az üzleti tervben szereplő üzemi (üzleti) tevékenység eredménynövelése 15%-kal (40%). Egyedi célkitűzés (30%): az önkormányzat által működtetett köznevelési feladatot ellátó oktatási intézményekben található összes szőnyeg, kárpitozott szék speciális porszívóval történő kitakarítása, atkátlanítása (30%). Az összes prémiumfeladat eredményes teljesítése esetén a felperes részére éves alapbérének maximum 80%-a volt adható. A prémiumfeladatok értékelésének módja: a felperes önértékelése alapján a felügyelőbizottság véleményez, majd a közgyűlés dönt. A kifizetésre vonatkozó prémiumértékelésnél a célkitűzésekre a 2013. évi üzleti év teljesítése volt a viszonyítás alapja.
[5] A felperes a kiírt prémiumfeladatok teljesítéséről 2014. január 31-i dátummal önértékelést készített. A felügyelőbizottság határozatával a felperes prémiumfeladatának kiértékelése alapján a 2013. évben még ki nem fizetett prémium 100%-os kifizetését egyhangúlag javasolta. A közgyűlés a határozatával a felperes 2013. évi prémiumfeladat értékelésére vonatkozó javaslatot elutasította.
[6] A közgyűlés határozatával a felperest az ügyvezetői tisztségéből 2014. december 24-i hatállyal visszahívta, és egyidejűleg a munkaviszonyát a munka törvénykönyvéről szóló 2012. évi I. törvény (Mt.) 66. § (8) bekezdés b) pontja alapján felmondással 2014. december 24-ével megszüntette. Az intézkedés indokolásában felhozott okok miatt a közgyűlés megállapította, hogy a felperes nem alkalmas a vezetőtől elvárható fokozott gondosság és körültekintés tanúsítására, munkakörének megfelelő ellátására.
[7] Az alperes javadalmazási szabályzata szerint prémiumfeladatként az üzleti terv fő számainak teljesítése mellett csak olyan feltétel határozható meg, amelynek teljesítése a munkakör elvárható szakértelemmel és gondossággal való ellátásán túlmutató, konkrét, mérhető, objektíven meghatározható teljesítményt takar a prémiumfeladatok értékelésére és az alapján az elszámolásra az üzleti évet lezáró mérleg elfogadásakor kerül sor.
[8] A felperes a keresetében elsődlegesen a munkaviszony jogellenes megszüntetésének jogkövetkezményeként elmaradt jövedelem címén 3 828 000 forint megfizetését kérte, másodlagosan e kereseti kérelem elutasítása esetén a munkaviszony megszüntetésére vonatkozó szerződéses rendelkezés alapján 12 havi távolléti díjnak megfelelő 3 828 000 forintot igényelt. Kérte továbbá az alperest a 2013. gazdasági évre kiírt, teljesített és elfogadott, de meg nem fizetett bruttó 3 062 400 forint prémium megfizetésére kötelezni.
[9] A felmondás indokait valótlannak és okszerűtlennek ítélte. Álláspontja szerint az alperesnek nem volt jogszerű indoka a teljesített és a felügyelőbizottság által javasolt prémium kifizetésének megtagadására. Hivatkozott arra, hogy a munkaszerződése alapján a munkaviszonya felmondással történő megszüntetése esetén az 1 évi távolléti díjat a részére meg kell fizetni.
[10] Az alperes ellenkérelme a felperes keresetének elutasítására irányult. Álláspontja szerint a felmondás okai valósak és okszerűek.
[11] Hivatkozott arra, hogy a 2012. július 1-jén hatályba lépett Mt. rendelkezéseire tekintettel a munkaszerződés VI/1. pontja részlegesen érvénytelen, mert az új Mt.-vel ellentétesen szabályozza a munkaviszony megszüntetését. A felperes határozott időtartamra szóló munkaviszonya ugyanis felmondással a munkáltató részéről jogszerűen megszüntethető volt. Erre az esetre csak felmondási időre kell távolléti díjat fizetnie, ezért a felperes ezt meghaladó igénye megalapozatlan.
[12] A prémiumfeladat kiírása ellentétes volt az alperes javadalmazási szabályzatával, ezért az semmis, abból jogok és kötelezettségek nem származhatnak.
[13] A közigazgatási és munkaügyi bíróság ítéletével kötelezte az alperest a felperes javára 3 828 000 forint munkabér, 3 062 400 forint prémium megfizetésére. Ezt meghaladóan a felperes keresetét és az alperes viszontkeresetét elutasította.
[14] Az elsőfokú bíróság álláspontja szerint a felmondás egy indoka valós és okszerű volt, amely megalapozta a munkáltató intézkedését, így az jogszerű.
[15] A 2012. április 2-án kelt munkaszerződés értelmezésével arra a következtetésre jutott, hogy az egyértelmű rendelkezést tartalmaz arról, hogy ha a felperes munkaviszonya nem közös megegyezéssel, vagy rendkívüli felmondással szűnik meg, megilleti az egy-évi, illetve a hátralévő időre jutó átlagkereset. E szerződéses kikötés nem érvénytelen, mert a felek a munkaszerződésben a munkaviszony megszüntetésére vonatkozóan egyéb juttatásban is megállapodhattak, ezért a felperesnek jár a munkaszerződése alapján az 1 évi átlagkeresetének megfelelő 3 828 000 forint.
[16] Rögzítette, hogy a kiírt prémiumfeladatok teljesítése a felek részéről nem volt vitatott, annak értékelése megfelelően megtörtént, ezért a felperes közgyűlési döntés hiányában is jogszerűen követelhette a 3 062 400 forint prémium kifizetését. Az, hogy a prémiumfeladatok kiírása a javadalmazási szabályzattal esetlegesen ellentétesen történt, a kifizetendő prémium „jogosságát” nem érintheti. Az alperes alappal nem hivatkozhat a feladatkiírásban esetleges hibás feltétel meghatározásra.
[17] Az alperes fellebbezése és a felperes csatlakozó fellebbezése folytán eljárt törvényszék ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét részben és akként változtatta meg, hogy a felperes keresetét teljes egészében elutasította. A viszontkereset elutasítására vonatkozó rendelkezést mellőzte.
[18] Megállapította, hogy a felmondás több indoka jogszerű alapját képezte a szakmai alkalmatlanságra és bizalomvesztésre alapított munkáltatói intézkedésnek. Ezért a felperesnek a munkaviszonya jogellenes megszüntetésének jogkövetkezményére irányuló keresete alaptalan.
[19] A munkaszerződést összevetve a munkaszerződés megkötésekor hatályos Munka törvénykönyvéről szóló 1992. évi XXII. törvény (régi Mt.) 88. § (1) és (2) bekezdése szövegezésével megállapította, hogy a munkáltató a régi Mt. ezen rendelkezéseinek alkalmazására, és nem ezeken túlmutató többletjuttatás kifizetésére vállalt kötelezettséget. Ezért a felperes munkaviszonya megszüntetésekor hatályos Mt. 66. § (8) bekezdése szerinti felmondás alkalmazása nem minősül olyan, a felek megállapodásától eltérő megszüntetési módnak, amelynek alapján a felperest 1 évi átlagkeresete megillethetné. Megállapította, hogy a felek jogszabályszövegnek megfelelő megállapodása jogszabályi háttere változott meg az új Mt. hatálybalépésével, ebből következően a munkaszerződésben foglaltak [a régi Mt. 88. § (2) bekezdésének megfelelő szöveg] már nem voltak értelmezhetőek és alkalmazhatóak, hiszen az új Mt. a határozott idejű munkaviszony felmondási idővel történő felmondására is lehetőséget biztosít az Mt. 66. § (8) bekezdés a)-c) pontjaiban.
[20] A prémiumigény elbírálása során a köztulajdonban álló gazdasági társaságok takarékosabb működéséről szóló 2009. évi CXXII. törvény (továbbiakban Törvény) 5. § (3)–(4) bekezdése, és a javadalmazási szabályzat II.2.2. pontjában foglaltak, valamint az Mt. 207. § (2) bekezdése az alkalmazandó. E rendelkezések alapján határozott a tulajdonosi jogokat gyakorló közgyűlés a prémiumfeladatokról a határozatában. Nem teljesült azonban a javadalmazási szabályzatban foglalt valamennyi, a prémiumfeladatok értékelését meghatározó feltétel, mert az ügyvezető önértékelése és a felügyelőbizottság véleménye ellenére a közgyűlés a 2013. évi prémiumfeladat értékelésére vonatkozó javaslatot elutasította. A javadalmazási szabályzat szerint a vezető tisztségviselőt prémium csak a közgyűlés határozata alapján illeti meg, a közgyűlés azonban nemleges döntést hozott, ezért a prémiumra a felperes nem jogosult.
[21] Megállapította, hogy az alperes ellenkérelmet terjesztett elő, viszontkeresetet nem, ezért az annak elutasításáról szóló elsőfokú ítéleti rendelkezést mellőzte.
[22] A felperes a felülvizsgálati kérelmében a jogerős ítélet hatályon kívül helyezésével a jogszabályoknak megfelelő új határozat meghozatalát, a munkaszerződés VI/2. pontja szerinti 3 828 000 forint munkabér, és 3 062 400 forint prémium, valamint ezek kamatai megfizetését kérte.
[23] Hivatkozása szerint a törvényszék a munkaszerződést nem értelmezte megfelelően. Nem értékelte a 2014. június 30-i munkaszerződés-módosítást, amely csak az eredeti munkaszerződés időtartamára vonatkozó rendelkezést érintette azzal, hogy a megállapodás egyebekben változatlan tartalommal fennmarad, így a munkaviszony megszűnésére vonatkozó szerződéses rendelkezések is.
[24] A munkáltató feltehető akarata nem azonos a szerződő felekéivel. A felperes akarata arra irányult, hogy a határozott időtartamú munkaviszony munkáltató által történő egyoldalú, nem rendkívüli okból történő megszüntetése esetén 12 havi átlagkeresetnek megfelelő összeget fizessenek ki a részére. A munkaszerződéssel és annak módosításával kifejezésre juttatott okiratban rögzítettől eltérő munkáltatói akaratot az alperesnek kellett volna bizonyítania.
[25] Az Mt. rendelkezései szerint a munkavállaló javára a felek eltérhetnek, kivéve, ha az eltérést a törvény tiltja. A törvényszék azonban a módosított munkaszerződés érvényességét nem vizsgálta. A felperes álláspontja szerint azonban a munkáltató felmondása esetére kikötött 1 évi átlagkereset-fizetési kötelezettségről szóló megállapodás nem érvénytelen.
[26] A másodfokú bíróság a Pp. 206. § (1) bekezdésébe, Mt. 14., 27., 29., 42. §-ába, 43. § (1) bekezdésébe, 80. § (2) bekezdésébe ütköző ítéletet hozott.
[27] A törvényszék a prémiumigény elbírálása során a munkaszerződést helytelenül értelmezte, mert az abban foglalt mindhárom konjunktív feltétel megvalósult: a közgyűlés határozta meg a prémiumfeladatokat, azokat jóváhagyta, és azok eredményesen teljesültek. A „közgyűlés által megjelölt mértékben és módon” kitétel nyelvtani értelmezése és a mondatbeli elhelyezkedése alapján kizárólag a prémium összegszerűségére és a kifizetés módjára, időpontjára vonatkozik, nem a prémiumra való jogosultságra. Amennyiben az alapító a munkaszerződés előírásai alapján kitűzött és jóváhagyott prémiumfeladatok eredményes teljesítése ellenére hozhatna olyan döntést, hogy a prémiumot nem fizeti ki, úgy az joggal való visszaélésnek minősül, a jóhiszeműség és a tisztesség követelményét is sérti.
[28] A munkáltató megsértette a javadalmazási szabályzatot, mely szerint a „prémiumfeladatok értékelésére és az alapján az elszámolásra [...] az üzleti évet lezáró mérlege elfogadásakor kerül sor”. A Törvény 5. § (4) bekezdése értelmében a javadalmazási szabályzattól pedig érvényesen eltérni nem lehet. A munkáltató megtagadta a prémiumfeladat értékelését. Az Mt. 6. § (1) bekezdése alapján pedig saját felróható magatartására előnyök szerzése végett alappal nem hivatkozhat.
[29] A prémiumigényt elutasító jogerős ítéleti rendelkezés a Pp. 206. § (1) bekezdésébe, az Mt. 6. § (1) és (2) bekezdésébe, 7. §-ába, 12. §-ába, 14. §-ába, a 42. § (2) bekezdés b) pontjába, 137. §-ába, valamint a 80. § (2) bekezdésébe ütközik.
[30] Az alperes felülvizsgálati ellenkérelme a jogerős ítélet hatályában fenntartására irányult.
[31] Hivatkozása szerint a törvényszék helyesen, a régi Mt. 88. § (1) és (2) bekezdésének megfelelően értelmezte a munkaszerződést.
[32] A 2014. június 30-án aláírt munkaszerződés-módosításból sem lehet olyan következtetést levonni, miszerint 12 havi többletjuttatás megilletné a felperest. A felek a munkaszerződés aláírásakor, annak módosításakor vagy az új Mt. hatálybalépésekor nem kötöttek olyan megállapodást, amely megszüntetés, illetve kifejezetten felmondás esetére többletjuttatást biztosítana a felperesnek.
[33] Ettől eltérő jogi álláspont esetén is az új Mt. hatálybalépését követően a felek erre irányuló megállapodása az Mt. 205. § (1) bekezdés a) és b) pontja alapján semmis, figyelemmel az Mt. 27. § (1) bekezdésére is, ugyanis a végkielégítés és a felmondási idő szabályainak megkerülését biztosítaná, de a Törvény 5. § (4) bekezdésére tekintettel is érvénytelen lenne, mert a javadalmazási szabályzat a munkaviszony megszüntetése esetére nem biztosít lehetőséget 12 havi pluszjuttatás megállapítására.
[34] A kitűzött prémiumfeladatok nem feleltek meg a jogszabályi előírás alapján készült javadalmazási szabályzatnak, mert nem minősültek a munkakör elvárható szakértelemmel és gondossággal való ellátásán túlmutató konkrét, mérhető, objektíven meghatározható teljesítménynek. Ezért a prémiumkiírás a törvény 5. § (4) bekezdésébe ütközött, így semmis.
[35] Amennyiben érvényes is lenne, az Mt. 16. §-a alapján a munkáltató az egyoldalú kötelezettségvállalást feltételhez kötheti. Ez a feltétel pedig az, hogy az ügyvezető önértékelése alapján a felügyelőbizottság véleményezését követően a közgyűlés dönt. A közgyűlés azonban határozatával elutasította a prémiumfeladat értékelésére vonatkozó javaslatot.
[36] A javadalmazási szabályzat alapján is a prémium kifizetésének a feltétele a közgyűlés döntése. A munkaszerződés esetleg ezzel ellentétes rendelkezése a törvény 5. § (4) bekezdése alapján érvénytelen lenne, a felperes tehát prémiumra nem jogosult.
[37] A felülvizsgálati kérelem az alábbiak szerint megalapozott.
[38] A felmondás közlésének időpontjában hatályos munkaszerződés szerint, ha a munkavállaló munkaviszonyát nem közös megegyezéssel, vagy rendkívüli felmondással szüntetik meg, akkor jogosult az 1 évre, vagy a hátralévő időre jutó átlagkeresetére. Az eredeti munkaszerződés ezen rendelkezését a felek sem az új Mt. 2012. július 1-jével történő hatálybalépését követően, sem a határozott időre vonatkozó módosítással egyidejűleg nem változtatták meg. Azt, hogy a nyelvtani értelmezéssel szemben a felek akarata másra irányult, a Pp. 164. § (1) bekezdésében foglalt kötelezettsége ellenére a perben az alperes nem bizonyította. Önmagában ennek alátámasztására nem elegendő, hogy az eredeti munkaszerződésben foglalt szövegezés megegyezett az akkor hatályos régi Mt. 88. § (1) és (2) bekezdésében foglaltakkal, mert a megváltozott jogszabályi háttér ellenére a felek nem módosították a munkaszerződés ezen pontjait.
[39] Abból, hogy 2012. július 1-jét követően a munkaszerződés VI/1. pontja a 2012. évi LXXXVI. törvény (Mth.) 7. § (2) bekezdése alapján irányadó új Mt. 64. § (1) bekezdés a)-c) pontjába ütközött, és a 85. § (1) bekezdés b) pontja alapján érvénytelen volt annyiban, hogy kizárta a határozott idejű munkaviszony felmondással történő megszüntetését, a munkáltatót terhelő egyévi vagy ennél kevesebb időre járó átlagkereset-fizetési kötelezettségére vonatkozó megállapodás érvénytelensége nem következik.
[40] A munkaszerződés említett része semmis az új Mt. 205. § (1) bekezdés a)-b) pontjába ütközés miatt, mert a felmondási idő 69. § (1)–(2) és (4)–(5) bekezdését, valamint a végkielégítés 77. §-ban foglalt szabályait nem érinti. A felperes munkaviszonya jogszabály szerinti felmondási idő végével történő megszűnését, illetve a felperes részére történő végkielégítés-fizetési kötelezettség hiányát nem érintené, ha a munkaszerződésben foglaltak szerint a 12 havi távolléti díjat kifizetnék.
[41] A felmondás közlésekor is hatályos Törvény 5. § (3) bekezdése szerint a köztulajdonban álló gazdasági társaság legfőbb szerve által alkotott szabályzat többek között a vezető tisztségviselők jogviszonya megszűnése esetére biztosított juttatások módját és mértékét meghatározhatja. A csatolt javadalmazási szabályzat a vezető tisztségviselőkre tartalmaz rendelkezéseket. Ezek között nem szerepel a felperes munkaszerződése szóban lévő pontjában foglalt juttatás. Miután a Törvény 5. § (3) bekezdése szerint a köztulajdonban álló gazdasági társaság vezető szerve köteles szabályzatot alkotni többek között a vezető tisztségviselők jogviszonya megszűnése esetére biztosított juttatások módjának, mértékének elveiről és rendszeréről, az alperes javadalmazási szabályzata viszont nem tartalmaz rendelkezést a munkaszerződés szerinti juttatásról, ezért ezen rendelkezése a munkaszerződésnek a javadalmazási szabályzatba ütközik. Erre tekintettel a Törvény 5. § (4) bekezdése alapján érvénytelen. A felperes 12 havi távolléti díjra vonatkozó igénye tehát megalapozatlan.
[42] A törvény 5. § (3) bekezdése alapján meghozott, és a felperes 2013. évre történő prémiumfeladat kiírásakor, valamint a közgyűlés által történő prémiumteljesítés értékelésének megtagadásakor hatályos javadalmazási szabályzat előírásokat tartalmazott a vezető tisztségviselő éves prémiumára vonatkozóan. Bár a törvény 5. § (2) bekezdésében a vezető tisztségviselők teljesítménykövetelményére vonatkozó előírásokat 2012. július 1-jével hatályon kívül helyezték, de az 5. § (3) bekezdése alapján a javadalmazási szabályzat ezt követően is változatlanul tartalmazhat előírást a prémiumra mint javadalmazási formára, ezen belül pedig a prémiumfeladatokra. A bírói gyakorlat szerint is amennyiben az anyagi juttatás a munkáltató külön döntésével megállapított juttatás, annak jogosultsági feltételeit a munkáltató jogosult megállapítani (BH 1997.157.).
[43] A felperes mint vezető tisztségviselő prémiumra való jogosultságát a munkaszerződés is biztosította azzal, hogy „a felperest a közgyűlés által meghatározott és jóváhagyott feladatok eredményes teljesítése esetén prémium illeti meg a közgyűlés által meghatározott mértékben és módon”. A felperes értelmezése helytálló arról, hogy amennyiben a közgyűlés által meghatározott és jóváhagyott feladatokat teljesítette, de az megállapítható az értékelésre előírtak alapján az önértékeléséből és a felügyelőbizottság javaslatából is, a felperes a prémiumra jogosult. A „közgyűlés által meghatározott mértékben és módon kitétel” nem a kifizethetőségre, hanem a kifizetésre, vagyis annak módjára, időpontjára és összegére vonatkozik. Az erről szóló határozatot azonban a közgyűlés a prémium kiírásakor meghozta: a határozatában rendelkezett a prémium összegéről (a 2013. évre elszámolt éves alapbér maximum 80%-ában azt meghatározva), és a célkitűzések megvalósulása esetén rögzítette a részfeladatok teljesítésekor járó prémium mértékét is: objektív célkitűzés 70%, illetve egyedi célkitűzésnél 30% mértékben. A kifizetés időpontját pedig a javadalmazási szabályzat II/2.7. pontja tartalmazza, miszerint az elszámolásra az üzleti évet lezáró mérleg elfogadásakor kerül sor. A felperes értelmezése felel meg a bírói gyakorlatnak, miszerint ha a munkáltató önkéntesen ösztönző bért határoz meg a munkavállalójának, annak visszavonása nem tartozik a korlátozástól mentes mérlegelési jogkörébe. A visszavonás feltételeinek olyannak kell lenni, amely okszerűen és konkrétan összefügg a munkavállaló kötelezettségeivel (BH 1997.371.).
[44] Az iratokhoz csatolt határozat a felperes 2013. évi prémiumfeladat értékelésére vonatkozó javaslatot elutasította, ennek indokát azonban nem adta. Az alperes a perben a törvény 5. § (4) bekezdése alapján hivatkozott a prémiumkiírás érvénytelenségére, mert a prémiumfeladatok nem feleltek meg a javadalmazási szabályzatban foglaltaknak. Álláspontja szerint a munkakör elvárható szakértelemmel és gondossággal való ellátásán túlmutató konkrét, mérhető, objektíven meghatározható teljesítményt nem takartak, és a prémiumkitűzés a munkaviszony keretében ellátandó feladatokat jelenti.
[45] Az elsőfokú bíróság az érvénytelenségi kifogással csak feltételesen foglalkozott. Azt állapította meg, hogy ebben az esetben sem lehetne a nem megfelelő prémiumkitűzést a felperes terhére értékelni. A jogerős ítélet erre vonatkozó érvelést nem tartalmazott.
[46] Az alperes érvénytelenségi kifogásának vizsgálata nélkül azonban a felperes prémiumra vonatkozó igénye érdemben nem bírálható el. Az alperes részletes megnyilatkoztatása nélkül nem állapítható meg, hogy a prémiumkiírás miért és mennyiben nem felelt meg a javadalmazási szabályzatban foglaltaknak. Amennyiben azok a munkaköri feladatok teljesítését jelentették, akkor a felperest nem illeti meg a prémium. A prémium ugyanis meghatározott teljesítmény elérése esetére előre kitűzött munkabér, amely az alapbéren felül jár, és célja, hogy olyan teljesítmény elérésére ösztönözzön, amelyet az alapbér nem, vagy nem kellően tud elismerni. Abban az esetben, ha a teljesítmény mérése vagy meghatározása nem volt megfelelő, akkor a pontatlan prémiumfeladat-meghatározás a munkáltató terhére esik (LB Mfv. II. 10.276/1998/9).
[47] A fentiekre tekintettel a Kúria a jogerős ítéletnek a felülvizsgálati kérelemmel érintett elsőfokú ítéletet megváltoztató rendelkezései közül a 12 havi távolléti díjra irányuló keresetet elutasító döntését a Pp. 275. § (3) bekezdése alapján hatályában fenntartotta, míg a prémium iránti igényt elutasító rendelkezését a Pp. 275. § (4) bekezdése alapján az elsőfokú ítéletre is kiterjedően hatályon kívül helyezte, és e körben az elsőfokú bíróságot új eljárásra és új határozat hozatalára utasította. Egyebekben – a felülvizsgálati kérelemmel nem támadott, a munkaviszony jogellenes megszüntetésének megállapítására és jogkövetkezményeire irányuló keresetet elutasító rendelkezést helybenhagyó, a viszontkeresetet elutasító rendelkezés mellőzéséről hozott döntést – nem érintette.
(Kúria Mfv. I. 10.619/2015.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás