MÜ BH 2016/216
MÜ BH 2016/216
2016.08.01.
A hivatásos állomány beosztásából felfüggesztett és ezért szolgálatot nem teljesítő tagját a felfüggesztés idejére távolléti díja illeti meg, nem jogosult azonban olyan pótlékokra és juttatásokra,amelyek a szolgálatot teljesítők részére is eseti jelleggel és csak a jogszabályi feltételek maradéktalan teljesülése esetén járnak [1996. évi XLIII. tv. (Hszt.) 107. § (1)–(2) bekezdés].
[1] A felperes 1991. október 1-jétől hivatásos szolgálati viszonyban szakügyintéző beosztásban teljesített szolgálatot. 2003. november 26-án büntetőeljárás indult ellene bűnszervezetben elkövetett orgazdaság bűntette és bűnszervezetben, hivatásos személy által kötelezettségszegéssel elkövetett hivatali vesztegetés bűntette miatt. A Katonai Ügyészség 2004. január 27-én emelt vele szemben vádat. A megyei bíróság katonai tanácsa ítéletével a felperest az ellene emelt vád alól felmentette. Az ítélőtábla katonai tanácsa 2012. június 20-án kelt ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta.
[2] Az alperesi jogelőd munkáltató – a felperessel szemben megindult büntetőeljárásra és az ügyészség kezdeményezésére tekintettel – 2003. december 1-jén kelt határozatával a felperest a szolgálati beosztásából felfüggesztette a büntetőeljárás jogerős befejezéséig a fegyveres szervek hivatásos állományú tagjainak szolgálati viszonyáról szóló 1996. évi XLIII. törvény (Hszt.) 149. § (1)–(2) bekezdése alapján és a Hszt. 107. § (1) bekezdése alapján járó távolléti díjat 50%-kal csökkentette. A felperes a határozattal szemben jogorvoslattal nem élt.
[3] Az alperes a Katonai Ügyészség azon tájékoztatását követően, miszerint a büntetőeljárás akkori stádiumában nem álltak fenn azok a körülmények, amelyek alapján a felperes beosztásából való felfüggesztés fenntartását kellene javasolni, határozatával a felperes beosztásából való felfüggesztését 2009. július 1. napjától megszüntette, és ezzel egyidejűleg a felperes részére elrendelte a teljes illetmény folyósítását.
[4] A perben az nem volt vitatott, hogy a beosztásból való felfüggesztés 2003. december 1-jétől 2009. június 30-ig terjedő időszakára az alperes a Hszt. 107. § (2) bekezdésének megfelelően megfizette a felperesnek a visszatartott 50%-os távolléti díjat annak kamataival együtt.
A felperes keresete
[5] A felperes szolgálati panasza elutasítását követően előterjesztett keresetében kártérítés jogcímén a beosztásából való felfüggesztés időszakára az elmaradt cafeteriajuttatás, akciószolgálati pótlék, utasforgalmi pótlék, éjszakai pótlék, valamint jutalmaknak megfelelő összeg megfizetésére kérte kötelezni az alperest. Arra hivatkozott, hogy a felfüggesztés időszakára ugyanazon juttatások illetik meg, mint azokat a kollégáit, akik ténylegesen szolgálatot teljesítettek.
Az első- és másodfokú ítélet
[6] A közigazgatási és munkaügyi bíróság ítéletével a felperes keresetét elutasította.
[7] A közigazgatási és munkaügyi bíróság ítélete indokolásában a Hszt. 107. §-ában foglaltakra utalással kifejtette, hogy a beosztásból való felfüggesztés idejére távolléti díj jár. A munkáltatóijogkör-gyakorló a felperes esetében a távolléti díjat 50%-kal csökkentette. Mivel a Hszt. 107. § (2) bekezdése a visszatartott illetmény kifizetéséről rendelkezik, a felperes esetében ez a távolléti díj 50%-ának megfelelő összeg volt, melyet a felperes részére a kamataival együtt az alperes megfizetett.
[8] A bíróság álláspontja szerint a Hszt. 107. § (2) bekezdése nem értelmezhető úgy, hogy a felperes részére a távolléti díjon túl olyan illetményeket is ki kellene fizetni, amelyek akkor illették volna meg, ha ténylegesen szolgálatot teljesített volna.
[9] A felperes fellebbezése folytán eljárt törvényszék ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatta és kötelezte az alperest, hogy fizessen meg a felperesnek 2009. I. félévére elmaradt cafeteriajuttatást, 2005-től 2009. évekre évenkénti bontásban meghatározott összegű elmaradt akciószolgálati pótlékot, 2004-2009. évekre évenkénti bontásban meghatározott összegű elmaradt éjszakai pótlékot, 2005-2009. évekre utasforgalmi pótlékot, 2003-2009. évekre évenkénti bontásban meghatározott összegű jutalmat, valamint az ítélet szerinti összegeknek a törvényes kamatát.
[10] A másodfokú bíróság megítélése szerint az elsőfokú bíróság csak részben állapította meg helyesen a tényállást, ezért helytelen jogkövetkeztetést vont le.
[11] A jogerős ítéletben kifejtettek szerint a felperes a másodfokú büntetőeljárás befejezését követően került abba a helyzetbe, hogy dönteni tudjon arról, hogy elmaradt illetmény, illetve kártérítés címén igénye fennáll-e, hiszen a másodfokú ítélet volt az, amely jogerősen megállapította, hogy a terhére rótt bűncselekményt nem követte el.
[12] A másodfokú bíróság szerint tévesen hivatkozott az alperes képviselője arra, hogy a Hszt. 149. § (1) bekezdése alapján jogszerűen került a felperes „szolgálati viszonya” felfüggesztésre, mert a 2003 decemberében hatályos Hszt. 149. § (1) bekezdése is azt tartalmazza, hogy ha a hivatásos állomány tagjával szemben a szolgálati viszonyból eredő kötelezettségeivel össze nem függő bűncselekmény miatt büntetőeljárás indul, a szolgálati beosztásból – a 107. § (1) bekezdésének alkalmazásával – az eljárás befejezéséig felfüggeszthető, de a felperessel szemben a büntetőeljárás szolgálati kötelezettség megszegése miatt indult. Arról, hogy jogszerűen került-e a felperes szolgálati viszonya felfüggesztésre, csak a jogerős büntetőbírósági ítélet tükrében lehetett állást foglalni. A jogerős bírósági ítélet a felperest a vád tárgyává tett cselekmények alól felmentette, ezért az illetékes parancsnoknak a mérlegelési jogkörben hozott döntése utóbb nem bizonyult jogszerűnek.
[13] A felperes jogviszonya az alperesnél fennállt, a felfüggesztés ideje alatt máshol munkát nem végezhetett, az alperes intézkedése alapján pedig megtiltották a részére, hogy korábbi munkakörében tevékenykedjen, így a másodfokú bíróság szerint a felperest megilletik mindazon juttatások, amelyek folyamatos munkavégzés esetén megillették volna, miután a munkáltató „szolgálati jogviszonya” felfüggesztésére vonatkozó indoka alaptalannak minősült.
A felülvizsgálati kérelem
[14] A jogerős ítélet ellen az alperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, melyben annak hatályon kívül helyezését és a felperes keresetének elutasítását kérte.
[15] Az alperes szerint a jogerős ítélet jogszabálysértő, mivel az ügyben alkalmazandó jogszabályi rendelkezéseket tévesen értelmezte, a megállapított tényállásból téves jogkövetkeztetéseket vont le, ezért a döntése a Hszt. 149. § (1)–(2) bekezdésébe, a 254. § (3) bekezdésébe és a Hszt. végrehajtásáról szóló 140/1996. (VI. 31.) Kormányrendelet (Kormányrendelet) 28. § (1)–(2) bekezdéseibe ütközik.
[16] Az alperes hivatkozása szerint a felperes beosztásból történő felfüggesztésére a bűnszervezetben elkövetett orgazdaság bűntette bűncselekményre figyelemmel a Hszt. 149. §-a alapján került sor, mivel az orgazdaság bűntette az alperes megítélése szerint olyan – szolgálati feladattal össze nem függő – bűncselekmény, amely a fegyveres szerv működésébe vetett közbizalmat súlyosan veszélyezteti. A büntetőügyben eljáró ügyész is kifejezetten kérte a felperes beosztásból történő felfüggesztését, tekintettel a vád tárgyát képező bűncselekmények jellegére.
[17] Alperesi álláspont szerint a jogszerű munkáltatói intézkedést utóbb nem teszi jogszerűtlenné a büntetőügyben hozott felmentő ítélet. A munkáltatói döntést egy másik szerv által indított eljárás – a büntetőeljárás – alapozta meg. Már a büntetőeljárás megindulása is az alperes működési körén kívül esik, úgyszintén a büntetőügyben hozott felmentő ítélet is.
A Kúria döntése és jogi indokai
[18] A felülvizsgálati kérelem a következők szerint megalapozott.
[19] Az irányadó, nem vitatott tényállás szerint a felperessel szemben a szolgálati beosztásából történt felfüggesztést megelőzően büntetőeljárás indult, vele szemben azonban nem került sor fegyelmi eljárás elrendelésére. Következésképp a szolgálati beosztásból – a Hszt. 107. § (1) bekezdésének alkalmazásával – az eljárás befejezéséig törvényesen a Hszt. 149. §-a szerint felfüggeszthető volt.
[20] A felperes a beosztásból felfüggesztő határozattal szemben szolgálati panasszal nem élt. A per tárgyát – a felperes keresete alapján – nem a 2003. december 1-jén kelt határozat jogszerűsége vagy jogellenessége képezte, hanem a felperes elmaradt illetmény, illetve kártérítés jogcímén előterjesztett igénye. Ezért a perben az nem volt vitatható, hogy a Hszt. 149. § (1) és (2) bekezdése szerinti feltételek fennálltak-e vagy sem. A felperes az igénye jogalapjaként maga sem hivatkozott erre. A másodfokú bíróság ezért téves és súlyosan jogsértő megállapítása alapján vonta le a jogkövetkeztetését. A per eldöntése szempontjából ugyanis csak a beosztásból való felfüggesztés tényének volt jelentősége és annak, hogy a felperest a büntetőeljárásban felmentették. Annak nem volt jelentősége az előbbiekben kifejtettek szerint, hogy a büntetőeljárás szolgálati kötelezettség megszegésével összefüggésben indult-e és annak sem, hogy a felfüggesztést megszüntető határozat tartalmilag mire utalt.
[21] A perben irányadó Hszt. 107. § (1) és (2) bekezdése szerint (1) a hivatásos állomány beosztásból felfüggesztett, előzetes letartóztatásban, illetve lakhelyelhagyási tilalom alatt lévő, vagy ideiglenes kényszergyógykezelés alatt álló, továbbá a szabadságvesztés-büntetését katonai fogházban töltő tagjának távolléti díj jár, amelyet a munkáltatói jogkört gyakorló elöljáró legfeljebb 50%-kal csökkenthet. A teljes illetményt vissza kell tartani a szolgálativiszony-megszüntetés vagy lefokozás fegyelmi fenyítés kiszabásáról szóló munkáltatói intézkedés jogerőre emelkedéséig.
(2) A beosztásból való felfüggesztés vagy előzetes letartóztatás miatt visszatartott illetményt a kamataival utólag ki kell fizetni, ha a fegyelmi vagy büntetőeljárás felmentéssel zárul.
[22] A közigazgatási és munkaügyi bíróság helytállóan fejtette ki, hogy a törvény rendelkezik arról, hogy a hivatásos állomány beosztásból felfüggesztett tagjának távolléti díj jár, és amennyiben a büntetőeljárás felmentéssel zárul, a visszatartott illetmény, azaz a legfeljebb 50%-kal csökkentett távolléti díj kamataival történő kifizetésére ír elő a törvény kötelezettséget.
[23] A Hszt. 112. §-a értelmében távolléti díj fejében a hivatásos állomány tagja részére az alapilletmény, az illetménykiegészítés, valamint a rendszeres illetménypótlékok együttes összegének a távollét idejére számított időarányos átlaga jár. A távolléti díjnak nem része a cafeteria, valamint mérlegelési jogkörben adható, illetve feltételekhez köthető juttatások, valamint azok a pótlékok, melyek kizárólag a pótlékkal elismert tevékenység tényleges kifejtésének, illetve beosztás betöltésének idejére járnak.
[24] A felperes 2003. december 1-jétől 2009. június 30-ig terjedő időszakban szolgálatot nem teljesített, mert a beosztásából felfüggesztették, azonban a szolgálati viszonya nem került megszüntetésre. A beosztásból való felfüggesztés tekintetében nincs a Hszt. 197. § (2) bekezdésében foglaltaknak megfelelő rendelkezés, mely szerint olyan helyzetbe kell hozni, mintha a szolgálati viszony meg sem szűnt volna. A szolgálati viszony megszüntetése hiányában ez a rendelkezés nem alkalmazható. Mindemellett helytállóan hivatkozott az alperes a Hszt. 254. § (3) bekezdésében és a Kormányrendelet 28. §-ában foglalt kógens rendelkezésekre és az ezzel összefüggő bírói gyakorlatra (EBH 2009.2082.).
[25] Minden alapot nélkülözően ítélt meg a másodfokú bíróság olyan pótlékokat a szolgálatot nem teljesítő felperesnek, melyek a szolgálatot teljesítők részére is eseti jelleggel és csak a jogszabályi feltételek maradéktalan teljesülése esetén járnak.
[26] Mindezekre tekintettel a Kúria a jogerős ítéletet a Pp. 275. § (4) bekezdése alapján hatályon kívül helyezte és az elsőfokú bíróság érdemben helytálló ítéletét – az indokolás kiegészítésével – helybenhagyta.
(Kúria Mfv. II. 10.364/2015/7.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás