PK ÍH 2016/22.
PK ÍH 2016/22.
2016.03.01.
A deviza alapú kölcsönszerződéseknél az árfolyamrés alkalmazása miatt semmis kikötések esetében az érvénytelenség jogkövetkezményeinek levonására polgári perben- jogszabály kizáró rendelkezése miatt – nincs lehetőség, ezért a másodfokú bíróságnak az erre irányuló pert meg kell szüntetnie az elsőfokú bíróság ítéletének hatályon kívül helyezése mellett [2014. évi XXXVIII. tv. (DH1 tv.) 3. § (1) bek.; 2014. évi XL. tv. (DH2 tv.) 6. §, 18-29. §, 39. §; Pp. 130. § (1) bek. f) pont, 157. § a) pont, 251. § (1) bek.].
A felperes annak megállapítása iránt terjesztett elő keresetet, hogy közte és a II. rendű alperes mint adóstársak, valamint az I. rendű alperes mint hitelező között 2007. február 26-án létrejött, deviza alapú fogyasztói kölcsönszerződés Különös Részének 1.2, I/4. és I/11. pontjai, valamint az Általános Részének 1.5., II/2.2, II/2.3., II/.3.4., II/4.3., II/4.5., II/5.2., II/.8.3. 8.8., és 8.11. pontja tisztességtelenek, ezáltal semmisek. A II. rendű alperest ennek tűrésére kérte kötelezni.
Az elsőfokú bíróság az ítéletével megállapította, hogy a felek között 2007. február 26-án létrejött kölcsönszerződés II/3.4., II/4.5. és II/5.2. pontjainak azon rendelkezése, amely „deviza eladási” árfolyamra vonatkozik, mint tisztességtelen feltétel semmis. A II. rendű alperest ennek tűrésére kötelezte. Ezt meghaladóan a keresetet elutasította.
Az ítélet ellen, annak részbeni megváltoztatása és a kereset teljes elutasítása érdekében, az alperes terjesztett elő fellebbezést.
Az alperes a fellebbezésében nem támadta az elsőfokú bíróság ítéletének a keresetet elutasító rendelkezéseit. Ezek a rendelkezések fellebbezés hiányában a Pp. 228. § (4) bekezdése alapján első fokon jogerőre emelkedtek. A Fővárosi Ítélőtábla ezért kizárólag az elsőfokú ítélet fellebbezett, a perbeli kölcsönszerződés II/3.4., II/4.5. és II/5.2. pontjaiba foglalt szerződéses kikötések semmisségét megállapító és a II. rendű alperest tűrésre kötelező rendelkezéseit bírálta felül.
A fellebbezés érdemben nem bírálható el.
A perbeli kölcsönszerződés II. részének 1.5. pontja szerint a kölcsön folyósításakor a hitelező a kölcsön tőkeösszegét deviza vételi árfolyamon számítja át forintra, II/3.4., II/4.5. és II/5.2. pontjai pedig úgy rendelkeznek, hogy a kezelési díj, a kölcsön és a kamat átszámítása forintra deviza eladási árfolyamon történik.
A Kúriának a pénzügyi intézmények fogyasztói kölcsönszerződéseire vonatkozó jogegységi határozatával kapcsolatos egyes kérdések rendezéséről szóló 2014. évi XXXVIII. törvény (a továbbiakban: DH I. törvény) 3. § (1) bekezdése kimondja, hogy a fogyasztói kölcsönszerződésben – az egyedileg megtárgyalt szerződési feltétel kivételével – semmis az a kikötés, amely szerint a pénzügyi intézmény a kölcsön-, illetve a lízingtárgy megvásárlásához nyújtott finanszírozási összeg folyósítására a vételi, a tartozás törlesztésére pedig az eladási vagy egyébként a folyósításkor meghatározott árfolyamtól eltérő típusú árfolyam alkalmazását rendeli.
Figyelemmel arra, hogy a per tárgya részben a DH1. törvény 3. § (1) bekezdése szerinti szerződéses kikötés volt, a Fővárosi Ítélőtábla korábbi végzésével a DH1. törvény 16. § (1) bekezdése alapján az eljárást felfüggesztette.
A Kúriának a pénzügyi intézmények fogyasztói kölcsönszerződéseire vonatkozó jogegységi határozatával kapcsolatos egyes kérdések rendezéséről szóló 2014. évi XXXVIII. törvényben rögzített elszámolás szabályairól és egyes egyéb rendelkezésekről szóló 2014. évi XL. törvény (a továbbiakban: DH2. törvény) 39. §-a szerint, ha a DH1. törvény 16. §-a alapján felfüggesztett eljárásban a szerződés érvénytelenségének vagy részleges érvénytelenségének megállapítása iránti keresetet érvényesítenek, a keresetlevelet idézés kibocsátása nélkül el kell utasítani – vagy ha a keresetlevél idézés kibocsátása nélküli elutasításának már nincs helye – az eljárást meg kell szüntetni, ha a fél a keresetében (viszontkeresetében) az eljárás folytatásáról szóló tájékoztatás és a hiánypótlásra szóló felhívás kézbesítésétől számított 30 napon belül a 37. § (1) bekezdésben részletezett feltételeknek megfelelő módon nem kéri az érvénytelen szerződés érvénytelensége vagy részleges érvénytelensége jogkövetkezményének alkalmazását. A törvény miniszteri indokolása szerint azonban ezt a szabályt nem lehet alkalmazni másodfokú eljárásban, de erre nincs is szükség.
A DH1. törvény 3. § (1) bekezdése ugyanis a semmis szerződéses kikötések esetében az érvénytelenség jogkövetkezményeinek levonását – a DH2. tv.-ben meghatározott szabályok szerinti elszámolás kötelezettségét – a DH2. törvény 6. § (1) bekezdése a pénzügyi intézményekre terheli. A pénzügyi intézmények által készített elszámolás vitatása esetén az elszámolás felülvizsgálatát a DH2. törvény 18-29. §-ai külön eljárásra utalják. Ezt az eljárást a pénzügyi intézménynél kell kezdeményezni, és az eljárásban kizárólag a Pénzügyi Békéltető Testület határozata elleni jogorvoslati kérelem elbírálása tartozik bíróság hatáskörébe. A kérelmet a bíróság peren kívüli eljárásban bírálja el. A DH1. törvény 3. § (1) bekezdése szerinti semmis szerződéses kikötés esetében tehát a kikötés érvénytelenségére alapított követelés közvetlenül bíróság előtt nem érvényesíthető.
A Pp. 130. § (1) bekezdés f) pontja kimondja, hogy a bíróság a keresetlevelet idézés kibocsátása nélkül [125. § (1) bek.] elutasítja, ha megállapítható, hogy a felperes követelése – az elévülés esetét ide nem értve – bírói úton nem érvényesíthető. A Pp. 157. § a) pontja értelmében a bíróság a pert megszünteti, ha a keresetlevelet már a 130. § (1) bekezdésének a)-h) pontja alapján idézés kibocsátása nélkül el kellett volna utasítani.
Mivel a DH1. törvény 3. § (1) bekezdése szerinti semmis kikötések érvénytelenségére alapított, bíróság előtt érvényesíthető követelés előterjesztésére a felperesnek a perben nincs jogi lehetősége, a Fővárosi Ítélőtábla a fellebbezéssel érintett kikötések érvénytelenségének megállapítása, valamint a II. rendű alperes megállapítás tűrésére kötelezése iránti kereseti kérelmek tekintetében a pert a Pp. 251. § (1) bekezdése alapján – a Pp. 157. § a) pontjára utalással – megszüntette, és az elsőfokú bíróság ítéletének azt a részét, amelyre a megszüntetés oka fennáll, hatályon kívül helyezte.
A Fővárosi Ítélőtábla a DH2. törvény 40. § (3) bekezdése alapján határozott a fellebbezési illeték és a másodfokú perköltség viseléséről akként, hogy megállapította, hogy a fellebbezés illetékét az állam viseli. A másodfokú eljárásban felmerült költségeiket a felek maguk viselik.
Felhívja az ítélőtábla az elsőfokú bíróságot, hogy az I. rendű alperes által lerótt 48 000 forint fellebbezési illeték visszatérítése érdekében a végzést küldje meg az illetékes adóhatóságnak. Az adóhatóság a az illeték visszatérítéséről az adózás rendjéről szóló törvény szabályai alapján dönt.
(Fővárosi Ítélőtábla 6.Pf.20.891/2015/6.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás