KÜ BH 2016/225
KÜ BH 2016/225
2016.08.01.
I. Kisajátítást helyettesítő adásvételi adat akkor vehető figyelembe, ha az más összehasonlító piaci értékadattal összevetve nem konjunkturális adat.
II. Kisajátítási eljárásban a bányaszolgalmi jog iránti eljárásban figyelembe vehető biztonsági övezet szerinti korlátozásból fakadó mértékekre kiható változás nem vehető figyelembe [2007. évi CXXIII. tv. (Kstv.) 9. § (3) bek.; 1952. évi III. tv. 206. § (1) bek.].
A felülvizsgálat alapjául szolgáló tényállás
[1] A szadai hrsz.-ú 1 ha 715 m2 területű szántó művelési ágú ingatlan 1/1 tulajdoni hányadban a felperes tulajdonát képezi. Az ingatlan 530 m2 területét a M. R. Zrt. javára vezetékjog terheli.
[2] A II. rendű alperes 2013. május 3. napján kérelmet nyújtott be az I. rendű alpereshez, amelyben a magyar-szlovák összekötő DN 800 PN 75 földgázszállító vezeték és kapcsolódó létesítményei elhelyezéséhez a tervezett Sz. csomópont és kompresszorállomás, továbbá fáklyakert területének kialakítása céljából a hrsz.-ú ingatlan 3776 m2 területének kisajátítását kérte.
[3] A Gödöllői Járási Földhivatal a 2013. április 3. napján kelt határozatával engedélyezte a hrsz.-ú ingatlanok területéből összesen 4 ha 7691 m2 területű 6. minőségi osztályú, szántó művelési ágú termőföld végleges más célú hasznosítását a földgázszállító vezeték létesítése projekthez kapcsolódó szakaszoló állomás és fáklyakert kialakítása céljára.
[4] A Budapesti Bányakapitányság a 2013. június 22. napján kelt határozatával építési engedélyt adott a földgázszállító vezeték Szada kompresszorállomás létesítményére, a szadai hrsz.-ú ingatlanok megosztása után a kompresszorállomás a szadai hrsz.-ú ingatlanokon a fáklyavezeték és fáklyakert kialakítására a határozatban foglalt feltételek szerint. A gázszállító vezeték tartozékát képező Szada kompresszorállomás biztonsági övezetét a tervező és az üzemeltető 20 méterben, a fáklya biztonsági övezetét 100 méter sugarú körben, a fáklyavezeték biztonsági övezetét 10-10 méterben határozta meg. A felperes tulajdonát képező ingatlan megosztása után kialakult hrsz.-ú ingatlanon a kompresszorállomás építésére kerül sor. Az építési engedélyben megjelölt ingatlanokra az Országos Környezetvédelmi, Természetvédelmi és Vízügyi Főigazgatóság környezetvédelmi engedélyt adott.
[5] Az I. rendű alperes a 2013. július 4. napján kelt PEB/040/3078-20/2013 számú határozatával elrendelte a hrsz.-ú 1 ha 715 m2 területű szántó művelési ágú ingatlan megosztását a hrsz.-ú 76 m2 területű és a hrsz.-ú 3700 m2 területű ingatlanokra, amely ingatlanokat kisajátította a kisajátítási kérelemben foglaltak szerint, bányászat közérdekű célból. A megosztás folytán visszamaradt a hrsz.-ú 6939 m2 területű ingatlan. A visszamaradt ingatlanra az M. R. Zrt. javára bejegyzett vezetékjog fennmarad. Az I. rendű alperes kötelezte a II. rendű alperest, hogy a felperes részére 1 121 472 Ft kártalanítási összeget fizessen meg. Az I. rendű alperes elutasította a felperes egész ingatlan kisajátítására irányuló kérelmét. Határozatának indokolásában a kisajátításról szóló 2007. évi CXXIII. törvény (a továbbiakban: Kstv.) 2. § h) pontjára, 4. § (1) bekezdés g) pont gb) alpontjára, 24. § (5) bekezdésére hivatkozott. Rögzítette, hogy az ingatlan forgalmi értékének megállapítása végett S. Sándor igazságügyi ingatlanforgalmi szakértőt rendelte ki, és szakvéleményét a kisajátított ingatlanok forgalmi értékének megállapítása alapjául elfogadta. Döntött arról is, hogy az ingatlan egészének kisajátítását és a visszamaradt ingatlan vonatkozásában értékcsökkenés megállapítását mellőzte, mivel azok egyike sem volt indokolt. Utalt a Legfelsőbb Bíróság Közigazgatási Kollégiumának 16/2010. (XI. 8.) számú véleményében és a Kstv. 9. § (3) bekezdés a) pontjában foglaltakra, továbbá legfelsőbb bírósági eseti döntésekre.
A kereseti kérelem és az alperes védekezése
[6] A felperes keresetében az I. rendű alperes határozatának felülvizsgálatát kérte, és annak megváltoztatásával a II. rendű alperes többletkártalanítás megfizetésére kötelezését. Kérte a határozat hatályon kívül helyezését a vonatkozásban, hogy a teljes terület kisajátítására irányuló kérelmet elutasította, álláspontja szerint ugyanis annak törvényi feltételei fennállnak. Másodlagosan a határozat megváltoztatásával a visszamaradt ingatlanra értékcsökkenés megfizetését kérte. A felperesi álláspont szerint az I. rendű alperes határozata a Kstv. 6. § (4) bekezdését 9. § (1), (3) bekezdését, 19. § (1) bekezdés c) pontját, 25. § (4) bekezdését, 28. § (1) bekezdését, a Ket. 2. § (1) bekezdését, 3. § (1) bekezdés c) és d) pontját, 4. § (1) bekezdés g), h) pontját, 58. § (1) és (5) bekezdését, 59. § (4) bekezdését, a Pp. 336/A. § (2) bekezdését, 339/A. §-át és 339/B. §-át sérti.
[7] Az ingatlan egészének kisajátítását a Kstv. 6. § (4) bekezdés a), b), c) pontjában foglaltakra tekintettel kérte, mivel az ingatlan visszamaradt része eredeti céljára használhatatlanná vált, az ingatlannak kapcsolatos jog, illetve foglalkozás gyakorlása ellehetetlenült, illetve számottevően költségesebbé vált, illetve a visszamaradt rész gazdaságos értékesítése a megváltozott infrastrukturális viszonyok mellett nem lehetséges.
[8] A Kstv. 19. § (1) bekezdés c) pontja alapján másodlagosan a visszamaradt rész értékcsökkenése folytán kártalanítás megállapítását kérte. Az ingatlan fajlagos forgalmi értékét 1000 Ft/m2 áron jelölte meg az értékcsökkenés összegét 90%-os mértékben határozta meg. Hivatkozott arra is, hogy az igazságügyi szakértői véleményben megjelölt isaszegi és veresegyházi ingatlanok összehasonlításra nem alkalmasak, így a mogyoródi ingatlanok forgalmi értéke vehető csak figyelembe.
Az elsőfokú ítélet
[9] Az elsőfokú bíróság a felperes keresetét részben alaposnak értékelte, az I. rendű alperes PEB/040/3078-20/2013. számú határozatát megváltoztatta. Kötelezte a II. rendű alperest, hogy fizessen meg a felperesnek 1 378 240 Ft többletkártalanítást, 918 724 Ft értékcsökkenést, a 2013. július 16. napjától a kifizetés napjáig járó törvényes mértékű kamatokkal együtt. Ezt meghaladóan a felperes keresetét elutasította. Ítéletének indokolásában a Kstv. 1. § (1) bekezdésében, 2. § h) pontjában, 4. § (1) bekezdés g) pont gb) alpontjában, 6. § (2) és (4) bekezdésében, 9. § (1) és (3) bekezdésében foglaltakat idézte.
A felülvizsgálati kérelem és ellenkérelem
[10] A jogerős ítélet ellen a felperes és a II. rendű alperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet.
[11] A felperes felülvizsgálati kérelmében a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését kérte a keresetet részben, az elutasító rendelkezések tekintetében kérte az I. rendű alperes új eljárás és új határozat hozatalára való kötelezését, azon indokkal, hogy a Kstv. 6. § (2) bekezdésének a), b) és c) pontja alapján az egész ingatlan kisajátításának törvényi feltételei fennállnak. Másodlagosan kérte, hogy az elsőfokú ítélet részbeni megváltoztatásával kötelezze a Kúria a II. rendű alperest a felperes részére további 3 674 894 Ft értékcsökkenés és annak 2013. július 16. napjától a kifizetésig járó törvényes kamata megfizetésére. Arra hivatkozott, hogy a jogerős ítélet jogszabálysértő, mert az elsőfokú bíróság ítélete megsértette Magyarország Alaptörvénye XIII. cikk (1), (2) bekezdését, a Ptk. 177. § (1) bekezdését, a Kstv. 1. § (1) bekezdését, 6. § (4) bekezdését, továbbá a 19. § (1) bekezdés c) pontját. Sérti az ítélet a Pp. 177. § (1) bekezdését, 206. § (1) bekezdését és 339/A. § rendelkezését is. Kifejtette a felperes, hogy az ingatlanforgalmi szakértő egyértelműen javasolta a teljes terület kisajátítását, és rögzítette azt is, hogy a visszamaradó terület forgalomképessége gyakorlatilag megszűnik.
[12] A II. rendű alperes felülvizsgálati kérelmében a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését és az eljárt bíróság új eljárásra és új határozat hozatalára utasítását kérte. Arra hivatkozott, hogy a jogerős ítélet sérti a Pp. 163. § (1) bekezdését, 177. § (1) bekezdését, 182. § (3) bekezdését, 206. § (1) bekezdését, és a Kstv. 9. § (1) és (3) bekezdését.
[13] Jogszabálysértőnek tartotta a II. rendű alperes a kisajátítás pótló adásvételi szerződések figyelembevételét, mert az a perbeli ingatlan forgalmi értékének nem a valós forgalmi értéken történő megállapításához vezetett. Álláspontja szerint az elsőfokú bíróság megállapításai iratellenesek és jogszabálysértőek, e körben a 16/2010. (XI.8.) KK véleményben és a 21/2014. számú közigazgatási elvi határozatban foglaltakra hivatkozott, és eseti kúriai döntésekből idézett.
A Kúria döntése és jogi indokai
[14] A Kúria a jogerős ítéletet a Pp. 272. § (2) bekezdése és 275. § (2) bekezdése értelmében a felülvizsgálati kérelmek keretei között, az abban konkrétan megjelölt jogszabálysértések körében vizsgálta felül, melynek eredményeként az állapította meg, hogy a felperes felülvizsgálati kérelme alaptalan, a II. rendű alperes felülvizsgálati kérelme az alábbiak szerint alapos.
[15] A Kúria elöljáróban a következőkre kíván rámutatni: számos eseti döntésben, elvi határozatban a Legfelsőbb Bíróság és a Kúria is foglalkozott a szakértői vélemények értékelésével, az attól való eltérés lehetőségével, az összehasonlító adatként figyelembe vehető ingatlanértékesítések körével. Ezen döntések közül a legfontosabbakat kiemelve megállapítható, hogy kisajátítási kártalanítási eljárásban az ingatlan forgalmi értékét szakértő állapítja meg, melyet szakértői véleménnyel lehet sikerrel cáfolni (Kfv. II. 37.322/2009/4. számú eseti döntés). Erre figyelemmel a perben kirendelt szakértő véleményét a II. rendű alperes az általa benyújtott magánszakértői véleményekkel és ugyanazon bíróságon egy másik tanács előtt ugyanolyan tényállás mellett folyó perben beszerzett szakértői véleménnyel megalapozottan cáfolhatta és cáfolta.
[16] A Legfelsőbb Bíróság egy másik eseti döntésében (Kfv. IV. 38.215/2010/13.) kitért arra is, hogy a bíróságnak a perben beszerzett szakértői véleményt – nem csak elfogadni, de – elemeznie, értékelnie, mérlegelnie is kell és össze kell vetnie a korábbi szakértői véleményekkel – ideértve a bizonyítékként szolgáló magánszakértői véleményekkel is –, az ellentmondást pedig fel kell oldania. Az elsőfokú bíróság helyesen járt el, amikor a perben beszerzett bizonyítékokat összevetette a perbeli szakvéleménnyel, de törvénysértően járt el, amikor másik perben készített és a per anyagává tett szakvéleményt e körben nem értékelte.
[17] A KGD 2011/12/222. számú, a KGD 2012/7-8/147. számú és a Kfv. IV. 37.327/2010/9. számú eseti döntések szerint a bíróság a perbeli szakértő véleményét mellőzheti megalapozott szakmai szempontok alapján és az EBH 2008/1/1833. számú döntés szerint a bizonyítékok mérlegelése során dönti el a bíróság, hogy a rendelkezésére álló szakvéleményekből melyikre alapítja döntését. Az elsőfokú bíróság ezért jogosult arra, hogy az értékelés szakmai elveibe ütköző, aggályos vagy megalapozatlan szakvéleményt mellőzze és ha elegendő bizonyíték áll rendelkezésre, maga döntsön a Pp. 206. § (1) bekezdés alkalmazásával az adott szakkérdésben. Mindebből következően nem tekinthető törvénysértőnek, a Pp. 177. § (1) bekezdésébe, 182. § (3) bekezdésébe ütközőnek, ha a bíróság újabb szakértő kirendelése nélkül dönt a keresetről a rendelkezésre álló bizonyítékok (köztük a kisajátítási szakvélemény, a magánszakértői vélemények, a per anyagává tett, más perben készült szakvélemény) alapján.
[18] Összehasonlító adatként a perbeli ingatlannal azonos jellemzőkkel rendelkező ingatlan használható fel (Kfv. III. 37.598/2012/9.), eltérő értékjellemzők esetén megfelelő értékkorrekciók elvégzését követően. A Kúria 2014/6/K.21. számú elvi határozata szerint a kisajátítási többletkártalanítási igény megítélésénél összehasonlító adatként kisajátítást helyettesítő adásvétel adata akkor vehető figyelembe, ha nincs szabad piaci forgalmi értékadat. Ennek az értéknek a további korrekciójára – az ár emelésére – csak indokolt esetben kerülhet sor, mert önmagában az a tény, hogy az értékadat kisajátítást helyettesítő adásvételből származik, nem indokolja az emelést. A Kfv. III. 37.011/2014/10. számú eseti döntés értelmében vizsgálni kell, hogy a kisajátítást helyettesítő adásvétel értékadata konjunkturális árat jelent-e, amely a szabad piaci forgalomban elért árakkal való összehasonlítással dönthető el.
[19] Az elsőfokú bíróság által beszerzett perszakértői vélemény értékképzése, a teljes ingatlan kisajátítására, illetve az értékcsökkenés mértékére tett megállapítása nem fogadható el, azt a bíróság jogszerűen hagyta figyelmen kívül. A perszakértő az egyes, összehasonlító adatként szereplő ingatlan egyedi értékjellemzőit nem tárta fel, a perbeli ingatlan értékjellemzőitől való eltérést sem vizsgálta, melyhez képest megalapozatlan a +20%-os értékkorrekció alkalmazására tett megállapítása. A perszakértő kisajátítást helyettesítő adásvételek adatait is felhasználta, azok konjunkturális jellegét nem vizsgálta, mégis azokat is +20%-os értékkorrekciókkal vette figyelembe. Ugyanígy járt el két adásvétel esetében is.
[20] A bíróság tévesen állapította meg, hogy a kisajátítást helyettesítő adásvételek nem lehetnek konjunkturális árat tartalmazók csak azon okból, hogy azokat a II. rendű alperes feltehetően szakértői vélemény alapján ajánlja meg. Feltételezésekre alapítottan ilyen megállapítás nem tehető. Az elsőfokú bíróság elmulasztotta a kisajátítást helyettesítő adásvételeket az egyéb, piaci összehasonlító adatokkal összevetni.
[21] A bíróság fenti mulasztására is visszavezethetően téves összehasonlító adatokat vett alapul. A perszakértői véleményben szereplő 0107/69 hrsz.-ú ingatlan a 300 Ft/m2 értékével – ugyanezen az értéken értékelte M. L. is a magánszakvéleményében – nem kiugróan alacsony érték, azért az nem lett volna kizárható. A bíróság által mint legmagasabb értékként kizárt 055/237 hrsz.-ú ingatlan a perszakértői véleményben nem szerepel, ilyen ingatlan egyik adóhatósági adatsorban sincs, így az vélhetőleg a 055/23 hrsz.-ú ingatlannal azonos, mert annak volt kiugró, 800 Ft/m2 értéke, ezért ezt kellett volna mellőzni ebből az okból és abból az okból is, hogy a kisajátítás időpontja utáni értékesítésből származó adat, ezért az nem használható fel.
[22] A kisajátítást helyettesítő adásvételek adatainak konjunkturális jellege a többi összehasonlító adattal összevetve nyilvánvaló, az összehasonlító adatok jellemzően 300-400 Ft/m2 érték között mozognak, ezért a 600 Ft/m2 érték mindenképpen azt mutatja, hogy a szerződések nem szabad piaci értékeket tükröznek. Az elsőfokú bíróságnak ezért a kisajátítást helyettesítő adásvételek adatait mint konjunkturális adatokat ki kellett volna zárnia az összehasonlító adatok köréből.
[23] Az elsőfokú bíróság a teljes ingatlan kisajátításához a törvényi feltételek hiányát jogszerűen állapította meg és törvényesen utasította el a teljes ingatlan kisajátítása iránti kereseti kérelmet. A Kstv. 6. § (4) bekezdésében foglalt feltételek hiányában a kisajátítás nem rendelhető el. A művelhetőség nem szűnt meg, nem vált használhatatlanná a visszamaradó ingatlan. E körben távlati elképzelések meghiúsulása (farmgazdasági elképzelés ellehetetlenülése) nem volt figyelembe vehető. A gazdaságos értékesítés hiánya szintén nem volt megállapítható, ezt az értékesítésre adott megbízás nem bizonyította.
[24] Az elsőfokú bíróság helytállóan mutatott rá arra, hogy a kisajátítási eljárásban a szolgalmi jog alapításakor figyelembe veendő korlátozások miatti értékcsökkenés nem vehető figyelembe, az külön eljárásban érvényesíthető. A kisajátítás során a területvesztés mértéke (amely 44%-os és nem a felülvizsgálati kérelemben állított 65%-os mértékű), a művelés költségesebbé válása, az alakváltozás volt figyelembe vehető. Az értékcsökkenés mértékét a bíróság a Kstv. 19. § (1) bekezdés c) pontja alapján a bizonyítékok összevetésével helytállóan állapította meg 20%-ban, a felperesek által kért 85%-os mértékben ez az igény nem volt megalapozott.
[25] Mindezek alapján a Kúria azt állapította meg, hogy a jogerős ítélet a felülvizsgálati kérelmekben hivatkozott Kstv. 9. § (3) bekezdés a) pontját, a Pp. 206. § (1) bekezdését megsértette, ezért a jogerős ítéletet a Pp. 275. § (4) bekezdése alapján az I. rendű alperesi határozatot megváltoztató részében, valamint a perköltség- és illetékviselésre vonatkozó rendelkezéseit érintően hatályon kívül helyezte. A jogerős ítélet a Kstv. 1. § (1) bekezdését, 6. § (4) bekezdését, 19. § (1) bekezdésének c) pontját, a Ptk. 177. § (1) bekezdését, továbbá az Alaptörvény hivatkozott rendelkezéseit nem sértette meg, ezért azt, a keresetet elutasító részében, a Pp. 275. § (3) bekezdése alapján hatályában fenntartotta.
[26] A Kúria a Kstv. 32. § (1) bekezdés d) pontja alapján az I. rendű alperes határozatát a kártalanítás összege tekintetében megváltoztatta és kötelezte a II. rendű alperest a felperes részére a többletkártalanításból és értékcsökkenésből álló összeg és ennek az összegnek 2013. július 17. napjától a kifizetésig járó kamata megfizetésére a Kstv. 9. § (1) bekezdése, 19. § (1) bekezdés c) pontja, 21. § (4) bekezdése alapján. A többletkártalanítás a kisajátított terület után 226 530 forint, az értékcsökkenés összege 372 692 forint.
(Kúria Kfv. III. 37.683/2015.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás