BÜ BH 2016/228
BÜ BH 2016/228
2016.09.01.
Amennyiben ugyanazon a napon, azonban időben elkülönülten került sor arra, hogy a vádlott a sértettet a reggeli órákban életveszélyes sérülést okozón megszúrja, azonban a szúrásnál a vádlottat nem a sértett megölésének szándéka vezette, majd néhány órával később szándékosan megfojtja a sértettet, a két, időben is elkülönült cselekmény – heterogén anyagi halmazatban – életveszélyt okozó testi sértés bűntettének és emberölés bűntettének minősül [Btk. 160. § (1) bek., Btk. 164. § (1), (3) bek. és (8) bek. 1. fordulata].
[1] A törvényszék bűnösnek mondta ki a vádlottat emberölés bűntettében [Btk. 160. § (1) bek.], ezért tizenegy év szabadságvesztésre és tíz év közügyektől eltiltásra ítélte, megállapította, hogy a kiszabott szabadságvesztést a vádlottnak börtönben kell letöltenie és abból legkorábban a büntetés kétharmad részének kitöltését követően bocsátható feltételes szabadságra; a szabadságvesztésbe beszámította a vádlott által előzetes fogvatartásban töltött időt, valamint rendelkezett a bűnjelekről és a bűnügyi költség viseléséről is.
[2] Az elsőfokú ítélet ellen a vádlott és védője jelentettek be fellebbezést, elsődlegesen eltérő minősítés – gondatlanságból elkövetett emberölés vétségének megállapítása –, másodlagosan a büntetés enyhítése érdekében.
[3] A fellebbviteli főügyészség a vádlott terhére megállapított bűncselekmény téves minősítése miatt jelentett be fellebbezést, és a tényállás kiegészítése mellett az elsőfokú ítélet megváltoztatását indítványozta.
[4] A másodfokon eljárt ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatta, a vádlott bűnösségét életveszélyt okozó testi sértés bűntettében [Btk. 164. § (1), (3) bek., (8) bek. 1. fordulat] is megállapította, a kiszabott fő- és mellékbüntetést halmazati büntetésnek tekintette és a szabadságvesztést fogházban rendelte végrehajtani. Egyebekben az elsőfokú ítéletet helybenhagyta.
[5] Egyben az ítélet kihirdetését követően megállapította, hogy az elsőfokú bíróság ítélete a másodfokú bíróság határozata szerinti változtatással jogerőre emelkedett és végrehajtható.
[6] Majd a 2015. november 2-án meghozott végzésével ítéletének a jogerőt és a végrehajthatóságot tanúsító záradékát hatályon kívül helyezte, egyúttal az ügyészt, a vádlottat és védőt fellebbezési jogukról tájékoztatta.
[7] A másodfokú bíróság határozata ellen a terhelt védője jelentett be másodfellebbezést.
[8] Abban arra hivatkozott, hogy a másodfokú bíróság ítélete megalapozatlan, a kétséget kizáróan nem bizonyított tényt a törvényi tilalom ellenére a terhelt terhére értékelve, a szakértő csak valószínűséget tartalmazó véleménye alapján állapította meg, hogy a sértett halálát fojtogatás okozta. Álláspontja szerint a terheltnek a reggeli órákban, a viták hevében egyszer leadott, kisebb erőbehatású és létfontosságú szervet nem érintő szúráskori szándéka legfeljebb testi sértés okozására irányult, és az semmiképpen nem terjedt ki halálos eredmény okozására, emellett a sértett később bekövetkezett halálát a sértett garatba csúszott fogsora idézte elő, amikor a vele veszekedő sértett száját befogta, és így annak alsó fogsora a garatba hátracsúszott, azaz védence terhére csak gondatlansága állapítható meg.
[9] Ezért – miután álláspontja szerint a tényállás nincs kellően felderítve és a bíróságok tényekből további tényekre helytelenül következtettek – a Be. 351. § (2) bekezdés a) és d) pontjára hivatkozva elsődlegesen az ítélőtábla határozatának hatályon kívül helyezését és új eljárásra utasítását, másodlagosan a másodfokú határozat megváltoztatását és a vádlott bűnösségének a Btk. 160. § (4) bekezdése szerinti gondatlan emberölés vétségében, harmadlagosan a Btk. 164. § (8) bekezdésébe ütköző halált okozó testi sértés bűntettében történő megállapítását indítványozta, végezetül pedig azt, hogy a Kúria az enyhítő körülményeknek – így a vádlott idős korának, büntetlen előéletének és betegségeinek – nagyobb nyomatékot tulajdonítva jelentősen enyhítse a vele szemben kiszabott büntetést.
[10] A Legfőbb Ügyészség álláspontja szerint a másodfokú bíróság okszerű következtetést vont le a vádlott bűnösségére mind az élet elleni, mind a testi épség elleni bűncselekmény esetében, és a cselekményeket a büntető anyagi jogi szabályok sérelme nélkül értékelte az emberölés bűntettével anyagi halmazatban életveszélyt okozó testi sértés bűntettének, a büntetés kiszabása során irányadó bűnösségi körülmények feltárása, értékelése is teljes.
[11] Ezért arra tett indítványt, hogy a Kúria a védő által bejelentett fellebbezésnek ne adjon helyt, a másodfokú bíróság ítéletét hagyja helyben.
[12] A védői másodfellebbezésre tekintettel a Kúria az ügyben a Be. 393. §-a alapján nyilvános ülést tartott.
[13] Az ülésen a vádlott védője a másodfellebbezését változatlan formában fenntartotta, míg a legfőbb ügyész képviselője a másodfokú ítélet helybenhagyását indítványozta.
[14] A Kúria, mint harmadfokú bíróság az első- és másodfokú ítéletet az azt megelőző első- és másodfokú bírósági eljárással együtt bírálta felül.
[15] Ennek során megállapította, hogy mind az elsőfokú, mind a másodfokú bíróság betartotta az eljárási törvény rendelkezéseit.
[16] A másodfokon eljárt ítélőtábla az elsőfokú bíróság által megállapított tényállást kiegészítette, ezzel már azt megalapozottnak és hiánytalannak találta, ezért ítéletét arra alapította.
[17] A tényállást túlnyomórészt a Kúria is hiánytalannak találta, azt azonban az iratok alapján – a Be. 388. § (2) bekezdésére figyelemmel – az alábbiakkal egészíti ki:
[18] a sértett 1948. január 15-én született, a sérelmére elkövetett bűncselekmény elkövetésének idején 66 éves volt (elsőfokú bírósági iratok, 18-as sorszám).
[19] Az így kiegészített tényállás hiánytalan, iratellenes megállapítást, téves ténybeli következtetést nem tartalmaz, a bizonyítékok indokolt mérlegelésén alapul, ekként megalapozott, így azt a Be. 388. § (1) bekezdésére figyelemmel a Kúria a harmadfokú eljárásban irányadónak tekintette.
[20] A vádlott védője által bejelentett másodfellebbezés nem alapos.
[21] Az ítélőtábla az általa kiegészített tényállás alapján helytállóan állapította meg, hogy a vádlott szándéka akkor, amikor a sértettet hasba szúrta, testi sértés okozására irányult.
[22] Az irányadó tényállás szerint a vádlott és a felesége, azaz a sértett 2014. március 12. napján a reggeli órákban – 6 órát követően – a konyhában veszekedett, és eközben a vádlott felkapva egy, az eljárás során be nem azonosított kést, a has jobb oldalán, a középvonaltól hat centiméterre, lefelé irányuló haránt mozdulattal megszúrta a sértettet, ezzel megsértve a hashártyát. A szúrcsatorna 9 centiméter volt. A sértett közvetetten életveszélyes sérülést szenvedett el, az azonban érdemi vérveszteséget nem okozott. A sérülés nyolc napon túl gyógyuló volt, szakszerű orvosi ellátás mellett a gyógytartam két-három hét lett volna, és nem járt volna maradandó fogyatékossággal vagy súlyos egészségromlással.
[23] E tényállás alapján – a Kúria indítványban is felhívott 3/2013. BJE határozatára is tekintettel – a védő álláspontjával szemben a használt eszköz jellegére, a szúrás irányára, a sérült testtájékra, azaz a hasra, a szúrcsatorna 9 centiméteres hosszára figyelemmel a vádlottnak fel kellett ismernie, hogy a szúrástól a sértettnek akár életveszélyes sérülése is keletkezhet, és ebbe legalábbis belenyugodott.
[24] A hasüreget megnyitó és a hashártyát sértő szúrás eredményeként pedig a sértettnél a közvetett életveszély ki is alakult. Ennek kapcsán az a védői érvelés, hogy a sértett a reggeli sérüléseit nem érezte ilyen súlyúnak, nyilvánvalóan nem bírhat jelentőséggel: az, hogy az elszenvedett sérülés okozott-e életveszélyt vagy sem, ténykérdés, amit a bíróság a szakértői vélemény alapján állapított meg.
[25] Miután az eredményre, a közvetett életveszélyre a vádlott szándéka – legalább eshetőlegesen – kiterjedt, bűnösségét törvényesen állapította meg az életveszélyt okozó testi sértés bűntettében [Btk. 164. § (1), (3) bek. és (8) bek. 1. fordulat] is az ítélőtábla.
[26] Az irányadó ítéleti tényállás a halálos eredménnyel járó cselekmény kapcsán pedig a következőket tartalmazza:
[27] a reggeli szúrást követően – miután az jelentősebb vérzést nem okozott – a sértett felöltözött, és gépkocsival dolgozni ment.
[28] A könyvelési feladatait ellátva 11 óra körül visszatért a közös lakásba. Ott a vádlott és a sértett közösen italoztak, aminek hatására mindketten közepes fokú alkoholos befolyásoltság állapotába kerültek. 12 és 13 óra között újra szóváltás alakult ki közöttük, aminek során a sértett a lakás előszobájában a földre került, ahol a vádlott a sértett orrát és szájnyílását huzamosabb ideig lefogta és azt csak a sértett halála után engedte el. A sértett ennek kapcsán számos sérülést szenvedett el, halálát azonban az orr és szájnyílás lefogása, leszorítása miatt létrejött fulladás okozta; az orr-száj nyílás lefogása és a halál között közvetlen okozati összefüggés áll fenn.
[29] A vádlott a felesége halálának észlelése ellenére csak 14 óra 56 perckor értesítette a mentőket.
[30] A tényállásra tekintettel egyértelmű, hogy a vádlott magatartása és a halálos eredmény között az okozati összefüggés közvetlen volt, és az első- és másodfokon eljárt bíróságok helytállóan jutottak arra a következtetésre is, hogy a vádlott a sértett halálába nem csupán belenyugodott, hanem azt kívánta, így cselekményét egyenes szándékkal követte el.
[31] Az a védői kifogás, amely szerint ennek megállapításához nem állt rendelkezésre elegendő bizonyíték, nyilvánvalóan alaptalan.
[32] A halál bekövetkezésének okát és körülményeit nem a szakértő, hanem a bíróság állapítja meg, kétségtelenül a bizonyítékok – közöttük az orvos szakértői vélemény – egybevetésével. Ezért az, hogy az orvos szakértői vélemény szerint a halál nagy valószínűséggel a sértett hanyatt fekvő helyzetében következett be, nem jelenti azt, hogy a bíróság ne állapíthatná meg ugyanezt tényként.
[33] Az a törvényszék által megállapított tény pedig, amely szerint a vádlott csak jelentősebb idő elteltével hívta a mentőket, nem egyedüli, hanem egyike volt azoknak, amelyekre az eljárt bíróságok a vádlott ölési szándékát alapozták. Emellett – a védő álláspontjával szemben – egyenes szándékát az, hogy ijedtségből nem hívott korábban segítséget, nem kérdőjelezi meg.
[34] Ugyancsak helytállóan jutott az ítélőtábla arra a következtetésre is, hogy a két bűncselekmény egymással valódi anyagi bűnhalmazatot alkot.
[35] Az irányadó tényállás szerint a reggeli szúrást követően, attól időben lényegesen elkülönülten került sor a déli órákban a fojtogatásra. A reggeli bántalmazás után a sértett a lakást el is hagyta hosszabb időre, majd miután 11 óra körül hazatért, együtt italozott a vádlottal. Közöttük az ismételt szóváltás 12 és 13 óra között alakult ki, és ennek során került sor a sértett megölésére.
[36] Ez pedig egyértelműen azt igazolja, hogy az ölési szándék csak ekkor – és nem reggel – alakult ki.
[37] Eszerint pedig a reggeli, testi sértésre irányuló szándéktól függetlenül alakult ki a vádlottban az ölési szándék.
[38] Miután pedig a reggeli szúrásnál a vádlottat nem a sértett megölésének szándéka vezette, és a két cselekménnyel nem ugyanannak a bűncselekménynek a törvényi tényállását valósította meg a vádlott, a másodfokú bíróság okszerű következtetést vont le a vádlott bűnösségére mind a testi épség elleni, mind az élet elleni bűncselekmény esetében, és a két – időben is elkülönült – cselekményt a büntető anyagi jogszabályoknak megfelelően értékelte az emberölés bűntettének és vele valóságos heterogén anyagi halmazatban életveszélyt okozó testi sértés bűntettének is.
[39] A bűnhalmazatban álló bűncselekmények miatt a Btk. 81. § (2) és (3) bekezdésére figyelemmel az irányadó büntetési tétel alsó határa öt év, felső határa huszonkét év hat hónap szabadságvesztés.
[40] Az e keretek közötti, azonban a büntetés kiszabása során a Btk. 81. § (2) és (3) bekezdése szerinti középmértékét – a tizenhárom év kilenc hónapot – el nem érő büntetés a büntetés kiszabása során irányadó és a bíróságok által kellő nyomatékkal értékelt enyhítő körülmények mellett sem tekinthető eltúlzottnak; így annak mérséklésére a Kúria nem látott lehetőséget.
[41] Ugyanakkor osztotta a Kúria az ítélőtábla azon álláspontját, amely szerint a vádlott életkorára, egészségi állapotára tekintettel indokolt volt a törvényben meghatározottnál enyhébb végrehajtási fokozat megállapítása.
[42] Mindezekre tekintettel a Kúria az ítélőtábla ítéletét a Be. 397. §-a alapján helybenhagyta.
(Kúria Bhar. I. 142/2016.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás