BÜ BH 2016/229
BÜ BH 2016/229
2016.09.01.
I. A bűncselekmény büntethetőségének elévülését a nyomozás során az alapos gyanú közlése, a gyanúsított erre vonatkozó kihallgatása, valamint ezt követően a gyanúval kapcsolatos tényekre vonatkozóan folytatott bizonyítási cselekmények félbeszakítják.
Amennyiben a vádirat tartalmazta a terhelt terhére megállapított csalási cselekmény leírását, a vádemelés – függetlenül attól, hogy a cselekmény Btk. szerinti minősítését a vádirat tartalmazza-e – ugyancsak félbeszakította az elévülést [Btk. 28. § (1) bek.].
II. A Btk. 2. § (2) bekezdésére, azaz arra figyelemmel, hogy a cselekmény elbírálásakor hatályban lévő új büntető jogszabályt kell alkalmazni, ha eszerint a cselekmény már nem bűncselekmény, vagy enyhébben bírálandó el, valamely törvényi tényállás megszüntetése esetén a bíróságnak azt is vizsgálnia kell, hogy az adott magatartás nem ütközik-e az új büntetőtörvény szerinti más tényállásba.
Az 1978. évi IV. törvény 297/A. §-a szerint a hitelezési csalást az követte el, aki gazdasági tevékenység gyakorlásához folyósítandó hitel nyújtásához, megszüntetéséhez vagy a hitelfeltételek megváltoztatásának kedvező elbírálása érdekében valótlan tartalmú okiratot használt fel.
Az elbíráláskor hatályban lévő 2012. évi C. törvény (Btk.) ezt a tényállást már nem tartalmazza. Ugyanakkor a törvény 345. §-a szerint hamis magánokirat felhasználásának vétségét követi el az, aki jog vagy kötelezettség létezésének, megváltozásának vagy megszűnésének bizonyítására hamis, hamisított vagy valótlan tartalmú magánokiratot használ fel. Miután a hamis tartalmú magánokirat felhasználását az elbíráláskor hatályos törvény is büntetni rendeli, felmentő rendelkezés meghozatalának a Btk. 2. §-ára figyelemmel nincs helye [Btk. 2. §; 1978. évi IV. törvény 297/A. §; Btk. 345. §].
[1] A törvényszék az I. r. terheltet bűnösnek mondta ki 2 rendbeli csalás bűntettében [1978. évi IV. tv. 318. § (1) bek., (2) bek. c) pont, (7) bek. b) pont], csalás bűntettének kísérletében mint bűnsegédet [1978. évi IV. tv. 318. § (1) bek., (6) bek. a) pont], csalás bűntettének kísérletében [1978. évi IV. tv. 318. § (1) bek., (2) bek. c) pont, (6) bek. b) pont], 54 rendbeli közokirat-hamisítás bűntettében mint bűnsegédet [1978. évi IV. tv. 274. § (1) bek. c) pont], hitelezési csalás bűntettében mint bűnsegédet (1978. évi IV. tv. 297/A. §) és 3 rendbeli magánokirat-hamisítás vétségében (1978. évi IV. tv. 276. §), ezért mint különös visszaesőt, halmazati büntetésül öt év börtönbüntetésre és a közügyektől öt év eltiltásra ítélte azzal, hogy feltételes szabadságra nem bocsátható; rendelkezett továbbá a felmerült bűnügyi költség viseléséről.
[2] A bejelentett fellebbezések alapján másodfokon eljárt ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatta; az I. r. terhelttel, mint a vagyon elleni bűncselekmények tekintetében különös visszaesővel szemben kiszabott szabadságvesztést három évre enyhítette; egyebekben az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta.
[3] A jogerős ügydöntő határozatok ellen az I. r. terhelt védője nyújtott be felülvizsgálati indítványt, azt tartalmára figyelemmel a Be. 416. § (1) bekezdés a) és c) pontjára alapítva.
[4] Az indítványozó szerint a terhelt bűnösségének megállapítására az anyagi jog szabályainak megsértésével került sor, mivel a tényállás 1. pontjában írt cselekmény nem szerepelt a vádban 2013. december 3. napjáig, amikor az ügyészség a vádat ebben a körben módosította, azonban emiatt nem indult büntetőeljárás korábban senkivel szemben sem, ezért ezen időpontig ez a cselekmény elévült.
[5] Emellett az indítványozó szerint a tényállás iratellenesen tartalmazza azt, hogy védence nem kívánt öregek otthonát létrehozni, működtetni, a bizonyítékok az ellenkezőjét támasztják alá, és mivel ez alapozza meg az összes többi magatartás bűncselekményi minősítését, a vád nem is tekinthető törvényesnek.
[6] A tényállás 1/b. pontjában írtak kapcsán pedig álláspontja szerint a terheltet legfeljebb gondatlanság terheli az ingatlannal kapcsolatos méltányossági adó-visszaigénylés tekintetében, ezt azonban a törvény nem rendeli büntetni.
[7] A tényállás 2. pontja szerinti cselekmény kapcsán arra hivatkozott, hogy a védence kényszer hatása alatt állt, ezért hiúsult meg a terve és ezért nem fejezhette be az idősek otthonának létrehozására irányuló eljárást, azonban az ezzel kapcsolatos bizonyítási indítványának a bíróság nem tett eleget, és nem indokolta ítéletében ennek elutasítását sem.
[8] A 3., 4. és 5. tényállási pontok tekintetében szintén a tényállás felderítetlenségére és ugyancsak arra hivatkozott, hogy a bíróságok nem teljesítették ennek kapcsán sem a bizonyítási indítványokat.
[9] Emellett megítélése szerint a hitelezési csalás az elbíráláskor hatályban lévő új büntetőtörvény rendelkezései szerint már nem bűncselekmény, ezért védencét az elbíráláskor hatályos büntetőtörvényt alkalmazva e cselekmény vádja alól fel kellett volna menteni.
[10] Indítványozta ezért, hogy a Kúria a megtámadott határozatokat helyezze hatályon kívül és az elsőfokú bíróságot utasítsa új eljárásra.
[11] Az I. r. terhelt a felülvizsgálati indítványhoz csatolt beadványában – egészségügyi iratokat is csatolva – elsősorban a büntetés elhalasztását kérte.
[12] A Legfőbb Ügyészség szerint a felülvizsgálati indítványnak a tényállás megalapozottságát érintő része a tényállás meg nem engedett támadása, ezért emiatt a felülvizsgálatot a törvényben kizártnak, egyebekben pedig az indítványt alaptalannak találta.
[13] Utalt arra, hogy az E. Bank Rt. sérelmére elkövetett csalás bűntette miatti cselekmény kapcsán a vádkiterjesztés összefügg az I. r. terhelt által az Sz. M. Alapítvány kuratóriumi elnökeként elkövetett és a vád tárgyát képező további bűncselekményekkel, a pénzintézet sérelmére elkövetett vagyon elleni bűncselekmény ténybeli alapja azonos az utóbb vád tárgyává tett bűncselekmények tényalapjával.
[14] A hitelezési csalás bűntette tekintetében pedig kifejtette, hogy a terhelt cselekménye az elbíráláskor hatályban lévő Büntető Törvénykönyv szabályai szerint is bűncselekménynek, hamis magánokirat felhasználása vétségének minősülne, ezért a terhelt felmentésére nem kerülhetne sor.
[15] Megalapozatlannak találta végül az indokolási kötelezettség megsértésére vonatkozó kifogást is.
[16] Ezért arra tett indítványt, hogy a Kúria a megtámadott határozatokat az I. r. terheltet érintően hatályában tartsa fenn.
[17] A Kúria a felülvizsgálati indítványt a Be. 423. § (4) bekezdésében írtaknak megfelelően a felülvizsgálati indítványban megjelöltekre figyelemmel bírálta felül, emellett tekintettel volt ugyanezen törvényhely (5) bekezdése alapján a Be. 416. § (1) bekezdés c) pontjában megjelölt – és az indítványozó által nem hivatkozott –, feltétlen hatályon kívül helyezést eredményező esetleges eljárási szabálysértésekre is.
[18] A Be. 416. § (1) bekezdés a) pontja szerint a bíróság jogerős ügydöntő határozata ellen felülvizsgálatnak van helye, ha a terhelt bűnösségének megállapítására büntető anyagi jogi szabály megsértésével került sor.
[19] A Btk. 25. § b) pontja szerint a büntethetőséget megszünteti az elévülés; ugyanígy rendelkezett az 1978. évi IV. törvény 32. § b) pontja.
[20] A Be. 6. § (3) bekezdés c) pontja szerint pedig büntetőeljárást nem lehet indítani, a már megindult büntetőeljárást pedig meg kell szüntetni, vagy felmentő ítéletet kell hozni, ha büntethetőséget megszüntető ok áll fenn.
[21] A tényállás 1. pontjában írt cselekmény azonban – szemben az indítványban állítottakkal – nem évült el.
[22] Az I. r. terhelttel szemben a 2009. október 19-i folytatólagos gyanúsítotti kihallgatása során újabb megalapozott gyanú közlésére került sor. A vele közölt gyanú szerint „Az Sz. M. Alapítvány a cs.-i ingatlan megvásárlásához szükséges önerőt a G. C. H. Kft.-vel kötött színlelt kölcsönszerződés nélkül felmutatni érdemben nem tudott volna. A nyomozás során beszerzett adatok alapján megállapítást nyert, hogy Ön az E. Bank Nyrt.-től felvett kölcsön visszafizetésére vonatkozó kötelezettségeinek még a Cs.-i Szálló üzemeltetéséből származó bevételekből sem tett semmilyen formában eleget, amelyből arra lehet következtetni, hogy Önnek a kölcsön visszafizetése már a szerződés megkötésének időpontjában sem állt szándékában.”
[23] A nyomozó hatóság ezt a cselekményt az 1978. évi IV. törvény 318. § (1) bekezdésébe ütköző és a (6) bekezdés a) pontja szerint minősülő csalás bűntettének minősítette.
[24] Ezen túl a nyomozás során a releváns bizonyítékokat össze is gyűjtötték.
[25] Emellett e cselekmény ténybeli alapját – függetlenül attól, hogy azt nem minősítette csalásnak – a vádirat már eredetileg is tartalmazta. Így rögzítette
[26] - azt, hogy egy olyan további színlelt kölcsönszerződést is aláírtak a terheltek, mely szerint az Sz. M. Alapítvány az önrészként szereplő 165 millió forintos összeget a vételár részeként teljesíti, de azt egyidejűleg – pénzmozgás nélkül – a G. C. H. Kft. kölcsönként az ingatlan átalakítására és felújításra visszaadja;
[27] - azt, hogy a színlelt kölcsönszerződéssel szemben az Sz. M. Alapítvány a valóságban nem rendelkezett az önrészként megjelölt pénzösszeggel, így arra nézve a G. C. H. Kft. ténylegesen kölcsönt nem nyújtott, minél fogva az Sz. M. Alapítvány felé sem keletkezett valódi követelése,
[28] - azt, hogy a színlelt szerződéssel a kölcsönszerződés megkötése céljából az önrésszel való rendelkezés képét akarták igazolni.
[29] A vádirat tartalmazta azt is, hogy az E. Bank Nyrt. 2003. február 25-én kölcsönszerződést kötött az Sz. M. Alapítvánnyal, mellyel 385 millió forint összegű hitelt nyújtott az ingatlan megvásárlása céljából, és a 2003. március 10-én folyósított kölcsönből 2003. március 12-én 283 209 402 forintot a G. C. H. Kft. M. K. Bank Rt.-vel szemben fennálló hiteltartozásának kiegyenlítésére fordítottak, míg 99 515 569 forintot a G. és Társai Ügyvédi Iroda letéti számlájára utaltak át, melyről az összeget a megyei illetékhivatallal szemben fennálló illetéktartozás részbeni kiegyenlítésére, továbbá az ingatlanadásvétellel összefüggésben felmerült költségek kiegyenlítésére fordítottak.
[30] Töretlen a bírói gyakorlat annak megítélésében, hogy a vádiratnak – egyebek mellett – a vád tárgyává tett cselekmények leírását és azok Büntető Törvénykönyv szerinti minősítését kell tartalmaznia. A vád kereteit a vád tárgyává tett cselekmények történeti tényállásának leírása határozza meg (BH 2006.281.).
[31] Emellett azonban a Be. 2. § (4) bekezdése szerint a bíróság nincs kötve a vádlónak a vád tárgyává tett cselekmény Btk. szerinti minősítéséhez. Így az adott ügyben sem volt kötve ahhoz, hogy e cselekményt az ügyész miként minősítette.
[32] Egyébként maga az indítványozó sem hivatkozott arra, hogy akár a vádkiterjesztés, akár a tényállás megállapítása olyan bizonyítékokon és olyan magatartáson alapulna, amelyet a nyomozás során – azaz elévülési időn belül – ténylegesen ne vizsgáltak volna.
[33] A vád „kiterjesztésére” a 2013. december 3. napján megtartott tárgyaláson került sor, és az ügyész kihangsúlyozta, hogy a vádirati tényállásban leírtak szerinti csalási cselekménynek az E. Bank a sértettje.
[34] Ezzel valójában nem kiterjesztette, hanem megváltoztatta a vádat.
[35] A tárgyaláson egyébként kizárólag olyan okirati bizonyítékok ismertetésére került sor, amelyeket a nyomozás során beszereztek, és ezért azok már a vádemeléskor rendelkezésre álltak.
[36] Az elkövetés idején hatályban volt 1978. évi IV. törvény 36. § (1) bekezdés b) pontja szerint – ahogy a Btk. 26. § (1) bekezdése szerint is – a büntethetőség elévült a büntetési tétel felső határának megfelelő idő elteltével. A terhelt terhére megállapított csalási bűncselekmény büntetési tételének felső határa mindkét törvény szerint tízévi szabadságvesztés; így a cselekmény elévülési ideje is tíz év.
[37] Az 1978. évi IV. törvény 35. § (1) bekezdése alapján az elévülést a büntetőügyekben eljáró hatóságoknak az elkövető ellen a bűncselekmény miatt foganatosított büntetőeljárási cselekménye félbeszakítja; a félbeszakítás napján az elévülés határideje ismét elkezdődik.
[38] Ugyanígy rendelkezik a Btk. 28. § (1) bekezdése.
[39] Abban következetes a bírói gyakorlat, hogy a büntethetőség elévülését csak az az érdemi cselekmény szakítja félbe, amelynek ténybeli alapja megegyezik az utóbb vád tárgyává tett cselekmény lényegével és meghatározott személy utóbb vád tárgyává tett tények megvalósításában játszott szerepének tisztázására irányul (BH 2014.69.II.).
[40] Azaz a bűncselekmény elévülését csak azok az ügy előbbrevitelét célzó, tehát érdemi eljárási cselekmények szakítják félbe, amelyek ténybeli alapja azonos az utóbb vád tárgyává tett cselekmény ténybeli alapjával (tárgyi feltétel); illetve amelyek meghatározott személy – a későbbi terhelt – ellen a fentebb említett tények bekövetkezésében, előidézésében játszott szerepének tisztázására irányulnak (személyi feltétel). A fenti feltételek együttes érvényesülése esetén az elévülés attól függetlenül félbeszakad, hogy a büntetőeljárás megindítására az akkor még ismeretlen személy, vagy már ismert személy ellen került-e sor, illetve hogy a terhelttel szemben a bűncselekmény megalapozott gyanújának közlése, gyanúsítotti kihallgatása megtörtént-e (BH 2007.363.).
[41] Miután a felülvizsgált ügyben a vád tárgyává tett és az eljárt bíróságok ítéletének alapjául szolgáló, az I. r. terhelt terhére megállapított bűncselekmények ténybeli alapja mindvégig azonos volt, a csalási cselekmény kapcsán az alapos gyanú közlése, valamint az erre vonatkozó kihallgatás az elévülés félbeszakadását eredményezte.
[42] A nyomozás során ezt követően folytatott bizonyítási eljárás is e tényekre vonatkozott, az elévülés ezért ezen eljárási cselekményekkel minden esetben félbeszakadt és mindig újra kezdődött.
[43] Miután a vádirat a fentiek szerint tartalmazta a terhelt terhére megállapított csalási cselekmény leírását, a vádemelés is megszakította az elévülést, és a vád törvényes is volt.
[44] Ennek megfelelően nem sértették meg az indítványban hivatkozottak szerinti anyagi jogi szabályt az eljárt bíróságok.
[45] Megalapozatlannak találta a Kúria az indokolási kötelezettség megsértésére vonatkozó hivatkozást is.
[46] A Be. 258. §-a szerint a bíróság indokolásában köteles számot adni döntéshozatali tevékenységéről, a felülbíráló bíróság pedig ezt köteles ellenőrizni. Amennyiben a megtámadott határozat indokolása oly mértékben hiányos, hogy nem állapítható meg belőle: mire alapította a bíróság a döntését, meghiúsul az érdemi felülbírálat lehetősége.
[47] A Be. 373. § (1) bekezdés III. a) pontja szerint pedig hatályon kívül helyezést eredményező eljárási szabálysértés, ha a bíróság a bűnösség megállapítása, a felmentés, az eljárás megszüntetése, a cselekmény jogi minősítése vagy a büntetés kiszabása, illetve az intézkedés alkalmazása tekintetében indokolási kötelezettségének oly mértékben nem tesz eleget, hogy emiatt az ítélet felülbírálatra alkalmatlan.
[48] A Kúria következetes gyakorlata szerint a felülvizsgálati eljárásban a megtámadott határozat hatályon kívül helyezését eredményező eljárási szabálysértést akkor lehet megállapítani, ha a jogerős ítéletben a tényállás olyan ellentmondásokat tartalmaz, amelyek miatt a büntetőjogi felelősségre vonás szempontjából jelentős kérdésekben nem állapítható meg, hogy a bíróság milyen tényállásra alapította rendelkezését, illetve milyen módon vette számba az ennek alátámasztására szolgáló bizonyítékokat (BH 2010.117.).
[49] Ilyen hibát azonban a Kúria sem az elsőfokú, sem a másodfokú bíróság ítélete kapcsán nem észlelt, a megtámadott határozatokat a felülbírálatra messzemenően alkalmasnak találta.
[50] Az eljárt bíróságok a bizonyítékokat okszerűen, a logika szabályainak megtartásával értékelték és döntésükről rendkívül színvonalasan, nyomon követhetően adtak számot; az ügydöntő határozatokból kitűnt az eljárt bíróságoknak a tényállás megállapításával összefüggő tényfeltáró és értékelő tevékenysége, továbbá az, hogy az érdemi döntésben kifejeződő jogi álláspontjukat mire alapozták.
[51] A bizonyítékok értékelése körében levont következtetések helyessége, és az értékelés eredménye ugyanakkor kívül esik az adott eljárási szabálysértésen, az tartalmilag az ügydöntő határozat megalapozottságának felülvizsgálati eljárásban meg nem engedett támadását jelenti (BH 2013.10.).
[52] A Be. 416. § (1) bekezdés c) pontja alapján a felülvizsgálat alapjául kizárólag a törvényben tételesen felsorolt, feltétlen hatályon kívül helyezést eredményező eljárási szabálysértések szolgálnak.
[53] A bizonyítási indítványok elutasítására vonatkozó indokolási kötelezettség elmulasztása ezek között nem szerepel, az csupán a relatív eljárási szabálysértések körébe tartozik, amely miatt így felülvizsgálatnak nincs helye.
[54] Nem találta a Kúria megalapozottnak az indítványt a hitelezési csalás kapcsán sem.
[55] A Be. 416. § (1) bekezdés a) pontja alapján helye van felülvizsgálatnak, ha a terhelt bűnösségének megállapítására a büntető anyagi jog szabályainak megsértésével került sor.
[56] A Btk. 2. § (2) bekezdése alapján a cselekmény elbírálásakor hatályban lévő új büntető jogszabályt kell alkalmazni, ha eszerint a cselekmény már nem bűncselekmény, vagy enyhébben bírálandó el. E szabály figyelmen kívül hagyása megalapozza a fentiek szerinti felülvizsgálatot.
[57] Valamely törvényi tényállás megszüntetése esetén a bíróságoknak azt kell vizsgálniuk, hogy az adott magatartás az új Büntető Törvénykönyv szerint is bűncselekménynek minősül-e vagy sem.
[58] Az elkövetéskor hatályban volt 1978. évi IV. törvény 297/A. §-a szerint a hitelezési csalást az követte el, aki gazdasági tevékenység gyakorlásához folyósítandó hitel nyújtásához, megszüntetéséhez vagy a hitelfeltételek megváltoztatásának kedvező elbírálása érdekében valótlan tartalmú okiratot használt fel, és ezt a törvény három évig terjedő szabadságvesztéssel rendelte büntetni.
[59] Az elbíráláskor hatályban lévő 2012. évi C. törvény (Btk.) 345. §-a szerint a hamis magánokirat felhasználása bűncselekményét követi el, aki jog vagy kötelezettség létezésének, megváltozásának vagy megszűnésének bizonyítására hamis, hamisított vagy valótlan tartalmú magánokiratot felhasznál.
[60] Azaz az 1978. évi IV. törvény 297/A. §-ában foglalt elkövetési magatartást az elbíráláskor hatályban lévő Btk. is büntetni rendeli; erre figyelemmel a terhelt cselekménye mindkét törvény szerint bűncselekménynek minősül, azaz felmentő rendelkezés meghozatalára az elbíráláskor hatályos törvény alkalmazása mellett sem lett volna lehetőség.
[61] Az indítvány további kifogásaival a Kúria érdemben nem foglalkozhatott.
[62] A Be. 423. § (1) bekezdése szerint a felülvizsgálati eljárásban a jogerős ügydöntő határozatban megállapított tényállás az irányadó és a felülvizsgálati indítványban ez a tényállás nem támadható; bizonyításnak pedig nincs helye.
[63] Erre figyelemmel a Kúria a megállapított tényálláshoz még annak esetleges megalapozatlansága esetén is kötve van, és a felülvizsgálat során a vitatott jogkérdések kizárólag az alapeljárásban megállapított tényállás alapján bírálhatók el. A bizonyítékok eltérő értékelésére, eltérő következtetés levonására, illetve ilyen célból az ítélet hatályon kívül helyezésére nincs törvényes lehetőség.
[64] Az I. r. terhelt védője a törvényi tilalom ellenére az eljárt bíróságok bizonyítékértékelő tevékenységét és ezen keresztül a tényállást támadta, amikor a tényállás egyes pontjait megalapozatlannak, illetve felderítetlennek, valamint iratellenesnek minősítette.
[65] A Kúria mindezekre figyelemmel – miután olyan eljárási szabálysértést nem észlelt, amelynek vizsgálatára a Be. 423. § (5) bekezdése alapján hivatalból köteles – az I. r. terhelt védője által előterjesztett felülvizsgálati indítványnak nem adott helyt, és a megtámadott határozatokat az I. r. terheltre vonatkozó részükben a Be. 426. §-a alapján hatályában fenntartotta.
(Kúria Bfv. I. 172/2016.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás