PK ÍH 2016/23.
PK ÍH 2016/23.
2016.03.01.
I. A deviza alapú fogyasztói kölcsönszerződés érvénytelensége miatt előterjesztett kereset akkor is kizárólag marasztalásra irányulhat, ha nem a törvény által tisztességtelennek minősített szerződési kikötésekre hivatkozik, de a szerződés egyébként az elszámolási törvény hatálya alá tartozik.
II. A marasztalásra irányuló keresetlevél kötelező tartalma a szerződéses jogviszony kezdetétől a keresetlevél benyújtásáig terjedő időszakra történő részletes, számszakilag ellenőrizhető tételes levezetés: a szerződés szerint esedékes törlesztő részletek, a felperes által teljesítetett részletek, az érvénytelen rendelkezés figyelmen kívül hagyásával állított esedékes törlesztő részletek, valamint a közöttük lévő különbözet feltüntetésével annak végösszegként történő megjelölése, hogy mennyi a felperes pénzügyi intézmény irányában fennálló tartozása vagy túlfizetése.
III. Ha a keresetlevél felhívás ellenére nélkülözi a tételes elszámolást, idézés kibocsátása nélkül kell elutasítani az elszámolás törvény, mint különös szabály alapján [Alkalmazott jogszabályok: 2014. évi XL. törvény 1. §, 37. §].
A felperesek 2007. augusztus 6-án az alperes pénzintézet jogelődjével kölcsönszerződést kötöttek. A kölcsön összege 107 045 CHF, a törlesztő részletek száma 360 hónap, az induló havi törlesztő részlet 662 CHF. A felek a szerződést 2010. január 14-én és 2011. május 10-én módosították. Az irányadónak tekintett Lakossági Üzletág ÁSZF szerint a bank a hiteldíjat meghatározott feltételek, illetve körülmények bekövetkezése esetén jogosult egyoldalúan, az üzletfél számára kedvezőtlenül módosítani.
Az elsőfokú bíróság a végzésével a felperesek keresetlevelét idézés kibocsátása nélkül elutasította. Indokolása szerint e kikötés a 2014. évi XXXVIII. törvény 4. §-ának (1) bekezdése alá tartozik, a szerződés az 1. § (1) bekezdése szerinti szerződés, az a 2014. évi XL. törvény hatálya alá tartozik annak 1. §-a értelmében.
Az elsőfokú bíróság a 2014. évi XL. törvény 37. §-ának (1) és (2) bekezdése felhívásával rögzítette, hogy a felperesek a – keresetlevelük hiányainak a pótlására történt felhívást követően – módosított kereseti kérelmükben azt kérték, hogy a bíróság az eredeti állapotot annak megállapításával állítsa helyre, hogy a 16 000 000 forint kölcsönt a teljesített 20 316 194 forintra tekintettel megfizették. E kereseti kérelem nem felel meg a 2014. évi LX. törvény 37. §-ának (1) bekezdésében meghatározott kritériumoknak, nem terjesztettek elő a szerződés érvényessé vagy a határozathozatalig történő hatályossá nyilvánítása iránti és az ehhez kapcsolódó elszámolást tartalmazó, összegszerűen is megjelölt kereseti kérelmet. Ezért a 2014. évi LX. törvény 37. §-ának (2) bekezdése, a Pp. 130. §-a (1) bekezdésének j) pontja alapján a keresetlevél idézés kibocsátása nélkül történő elutasításának volt helye.
A felperesek a fellebbezésükben az elsőfokú bíróság végzésének hatályon kívül helyezését, az elsőfokú bíróságnak az ügy tárgyalására kötelezését kérték. Indokaik szerint az elsőfokú bíróság által felhívott törvényi rendelkezések azon keresetre irányadóak, amely az árfolyamrés és az egyoldalú szerződésmódosítás lehetőségét tartalmazó szerződési feltétel tisztességtelenségének a megállapítása érdekében kerül előterjesztésre. A keresetüket azonban a szerződés devizaelemének kockázatáról történő tájékoztatás elmaradására alapították, amelyre a Kúria 6/2013. jogegységi határozata irányadó, a jogkövetkezmény levonását nem szükséges kérniük. Ennek ellenére a másodlagosan, a szerződés ítélethozatalig történő hatályosítása iránt előterjesztett kereseti kérelmük a felhívásnak megfelel.
A fellebbezés nem alapos.
A felperesek az érvénytelenség megállapítására irányuló, a jogkövetkezmények alkalmazását kifejezetten kizáró keresetlevelükben az általuk érvényesíteni kívánt jogot a tisztességtelen szerződési feltételek érvénytelensége tárgyában indított keresetként jelölték meg, az elsőfokú bíróság hatáskörét a tisztességtelen szerződési feltételek érvénytelensége tárgyában indított perekre irányadó Pp. 23. § (1) bekezdés k) pontjára alapították.
Az elsőfokú bíróság ismételt, 4. sorszámú végzésével közölt, a felek közötti elszámolásra kiterjedő és összegszerűen is megjelölt határozott kérelem előterjesztésére irányuló hiánypótlási felhívásra úgy nyilatkoztak, hogy a keresetüket a szerződés devizaelem kockázatáról történő tájékoztatás elmaradására alapítják, amely a 6/2013. jogegységi határozat értelmében tisztességtelenséget is eredményezhet. A kereseti kérelmüket úgy pontosították, hogy elsődlegesen az eredeti állapot helyreállításaként annak megállapítását kérték, hogy a 16 000 000 forint kölcsönt megfizették. A másodlagos kereseti kérelmükben annak megállapítását kérték, hogy mivel a devizaelem nem vált a szerződés részévé, ekképpen a szerződés részlegesen érvénytelen, de a szerződés az érvénytelen rész nélkül is teljesíthető: a felek között a szerződés akképpen van érvényben, hogy a kölcsönszerződés megkötésekor kapott tájékoztatás szerinti és az első hónapban 105 000 forintban teljesített törlesztő részletnek megfelelő havi törlesztő összeggel jött létre 360 hónap futamidővel. E kötelezettségből 20 317 194 forintot teljesítettek, a fennmaradó tartozást havi 105 000 forint részlettel kötelesek megfizetni.
Az ítélőtáblának abban a kérdésben kellett állást foglalnia, hogy a keresettel támadott fogyasztói kölcsönszerződés, így a felperesek által érvényesített igény a 2014. évi XL. törvény hatálya alá tartozik-e és ennek folytán alkalmazhatóak voltak-e a 37. § (1)–(3) bekezdésében foglalt, a szerződés érvénytelenségének vagy a szerződés egyes rendelkezései érvénytelenségének a megállapítása iránti perekre vonatkozó szabály alkalmazását kizáró rendelkezések, helye volt-e a keresetlevél idézés kibocsátása nélküli elutasításának.
A 2014. évi XL. törvény (a Kúriának a pénzügyi intézmények fogyasztói kölcsönszerződéseire vonatkozó jogegységi határozatával kapcsolatos egyes kérdések rendezéséről szóló 2014. évi XXXVIII. törvényben rögzített elszámolás szabályairól és egyes egyéb rendelkezésekről) 1. §-a folytán a hatálya a 2014. évi XXXVIII. törvény (a Kúriának a pénzügyi intézmények fogyasztói kölcsön-szerződéseire vonatkozó jogegységi határozatával kapcsolatos egyes kérdések rendezéséről) hatálya alá tartozó fogyasztói kölcsönszerződésekre terjed ki. A 2014. évi XXXVIII. törvény hatálya pedig a 1. § (1) és (1a) bekezdése értelmében a 2004. május 1. és 2014. július 19. között kötött azon fogyasztói kölcsön-szerződésekre terjed ki, amely deviza alapú (devizában nyilvántartott vagy devizában nyújtott és forintban törlesztett) vagy forint alapú hitel- vagy kölcsönszerződés, pénzügyi lízingszerződés, ha annak részévé a 3. § (1) bekezdése vagy a 4. § (1) bekezdése szerinti kikötést is tartalmazó általános szerződési feltétel vagy egyedileg meg nem tárgyalt szerződési feltétel vált, illetve azon deviza alapúnak nem minősülő devizahitel- vagy kölcsönszerződés, pénzügyi lízingszerződés, amelynek részévé vált a 4. § (1) bekezdése szerinti kikötést is tartalmazó általános szerződési feltétel vagy egyedileg meg nem tárgyalt szerződési feltétel. A 3. § (1) bekezdése a folyósítási és a törlesztési árfolyam eltérő voltára, a 4. § (1) bekezdése az egyoldalú kamatemelést, költségemelést, díjemelést lehetővé tevő szerződéses kikötésre vonatkozik az egyedileg megtárgyalt feltétel kivételével.
A felperesek a keresetükben a kölcsönszerződésnek valóban olyan kikötését támadják, amely érvénytelenségét vélelmező és az érvénytelenséget orvosló törvényi szabályozás nem született {34/2014. (XI. 14.) AB határozat [47.]}.
Azonban a fent felhívott törvényi rendelkezések szerint a felperesek deviza alapú jelzálogjoggal biztosított kölcsönszerződése az egyoldalú szerződésmódosítás lehetőségét tartalmazó szerződési feltétel folytán a 2014. évi XL. törvény (elszámolási törvény) hatálya alá tartozik.
A 2014. évi XXXVIII., a 2014. évi XL. és a 2014. évi LXXVII. (az egyes fogyasztói kölcsönszerződések devizanemének módosulásával és a kamatszabályokkal kapcsolatos kérdések rendezéséről) törvényekben rögzített „elszámolás” és „forintosítás”, a fogyasztói hitelek adósai helyzetének javítására irányuló jogalkotói intézkedések, a jövőre nézve a fogyasztókat terhelő árfolyamkockázat megszűnése révén a szerződések a felek közreműködése nélkül, minden további jogcselekmény nélkül ex lege módosultak. A fogyasztói kölcsönszerződéseknek az említett törvényi szabályok által kialakított (módosított) tartalma miatt a jogalkotó a törvényi rendezéssel nem érintett érvénytelenségi okon alapuló érvénytelenségi keresetekre a régi Ptk. 239/A. § (1) bekezdéséhez és a 237. §-ához képest lex specialisként értékelhető szabályozást tartott indokoltnak.
A 2014. évi XL. törvény 37. §-a (1) bekezdésének 2014. december 6-tól hatályos rendelkezése alapján az e törvény hatálya alá tartozó szerződések tekintetében a szerződés teljes, vagy egyes rendelkezései érvénytelenségének megállapítását – az érvénytelenség okától függetlenül – a bíróságtól a fél csak az érvénytelenség jogkövetkezményeinek – a szerződés érvényessé vagy a határozathozatalig terjedő időre történő hatályossá nyilvánításának – alkalmazására is kiterjedően kérhetik. A jogkövetkezmény alkalmazására vonatkozóan a félnek a felek közötti elszámolásra kiterjedő és összegszerűen is megjelölt, határozott kérelmet kell előterjesztenie. Ennek hiányában a keresetlevél, illetve a kereset érdemben – eredménytelen hiánypótlási felhívást követően – nem bírálható el.
A 2014. évi XL. törvény 37. §-a a törvény hatálya alá tartozó szerződések tekintetében kizárja egyrészt a megállapítási kereset, másrészt az érvénytelenség jogkövetkezményeként az eredeti állapot helyreállítására irányuló kereseti kérelem előterjesztését, meghatározza az érvénytelenség kérhető jogkövetkezményeit és előírja azok levonására irányuló kereseti kérelem tartalmi elemeit. A bíróság érdemben csak a 2014. évi LXXVIII. törvény 16. §-ának (19) bekezdésével módosított 2014. évi XL. törvény 37. §-a (1) bekezdésében foglalt kógens törvényi rendelkezéseknek megfelelő tartalommal előterjesztett kereseti kérelmet bírálhat el.
A felperesek módosított kereseti kérelme a fenti tartalmi követelményeknek nem felel meg. A másodlagos kereseti kérelem, a támadott feltétel hatályossá nyilvánítása mellett a keresetlevélnek a felek közötti elszámolásra vonatkozó tartalma kapcsán az ítélőtábla a következőkre mutat rá:
Jogkövetkezmény alkalmazásaként nem kérhető kizárólag annak megállapítása, hogy az érvénytelen rendelkezés a szerződés megkötésétől kezdve nem jelent kötelezettséget az adósra nézve. A felperesek által is hivatkozott 6/2013. PJE határozat 5. pontjához fűzött indokolása szerint: a felek közötti elszámolásra irányuló kereset azt jelenti, hogy az érvénytelen rendelkezés figyelmen kívül hagyásával újra kell számolni, hogy az adósnak mennyit kellett volna fizetnie és ténylegesen mennyit fizetett.
Ennek megfelelően a keresetlevél nélkülözhetetlen – és szükségszerűen az igényt érvényesítő felperes által meghatározott – tartalma a szerződéses jogviszony kezdetétől a keresetlevél benyújtásáig terjedő időszakra történő „elszámolás”, azaz részletes, számszakilag ellenőrizhető tételes levezetés: a szerződés szerint esedékes törlesztő részletek, a felperes által teljesítetett részletek, az érvénytelen rendelkezés figyelmen kívül hagyásával állított esedékes törlesztő részletek, valamint a közöttük lévő különbözet feltüntetésével annak végösszegként történő megjelölése, hogy mennyi a felperes pénzügyi intézmény irányában fennálló tartozása vagy esetleges túlfizetése.
Abban az esetben, ha a keresetlevél benyújtását, vagy a bíróság felhívására a keresetlevél tartalmi hiányainak a pótlását megelőzően a pénzintézet már megküldte a felperes(ek)nek az [2014. évi XXXVIII. törvény 1. § (3) bekezdése, a 2014. évi XL. törvény 6. § (1), a 7. § (1) bekezdése alapján terhelő elszámolási kötelezettség teljesítéseként a 13. § (1) bekezdése szerint megejtett] elszámolást és a [2014. évi LXXVII. törvény 3. §-ának (1) bekezdése értelmében a törvény erejénél fogva forintalapúra módosult] kölcsönszerződésük módosuló rendelkezéseinek a szövegét, a felpereseknek az elszámolást annak megfelelően kell megejteni és a keresetlevélben feltüntetni.
Miután a keresettel támadott fogyasztói kölcsönszerződés a hatálya alá tartozik, az elsőfokú bíróság helyesen döntött a keresetlevél idézés kibocsátása nélküli elutasításáról, ennek azonban nem a Pp. 130. § (1) bekezdés j) pontja – mint általános szabály –, hanem 2014. évi XL. törvény a 37. §-a – mint speciális szabály – alapján volt helye. Emiatt a Pp. 85. §-a (2) bekezdésének a) pontja alapján a felperesek részére a költségmentesség nem volt engedélyezhető.
A fent kifejtettekre tekintettel az ítélőtábla az elsőfokú bíróság végzését a Pp. 259. §-a szerint alkalmazott 253. §-ának (2) bekezdése alapján helybenhagyta.
(Debreceni Ítélőtábla Pkf.II.20.362/2015/2.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás