BÜ BH 2016/238
BÜ BH 2016/238
2016.09.01.
Az indokolási kötelezettség felülbírálatra alkalmatlanságot eredményező elmulasztása miatt az ítélet hatályon kívül helyezése és az eljárt bíróság új eljárásra utasítása szükséges, ha a megállapított tényállás a rendelkező részbeli minősítéshez viszonyítottan nem tartalmazza hiánytalanul az anyagi jogi szempontból releváns tényeket, ezért a bűnösség helytálló megállapítása mellett nem lehet állást foglalni abban a kérdésben, hogy a cselekmény minősítése, ezáltal a kiszabott büntetés törvényes-e [Be. 258. § (3) bek. c) pont, 373. § (1) bek. III. pont a) alpont, 416. § (1) bek. c) pont].
[1] A terheltet az elsőfokú bíróság ítéletében bűnösnek mondta ki 2 rendbeli szexuális visszaélés bűntettében [2012. évi C. tv. – a továbbiakban: Btk. – 198. § (2) bek. és (3) bek. b) pont], és ezért – halmazati büntetésül – 1 év 6 hónapi börtönben végrehajtandó szabadságvesztésre és 2 évi közügyektől eltiltásra ítélte azzal, hogy a terhelt a szabadságvesztésből legkorábban annak kétharmad részének kitöltését követően bocsátható feltételes szabadságra. Az ítélet – fellebbezés hiányában – első fokon jogerőre emelkedett.
[2] A megállapított tényállás lényege szerint a terhelt a 2009. március 5. és 2010. szeptember 16. napjai közötti időszakban – kihasználva azon alkalmakat, amikor az 1995. augusztus 25. napján született Dzs. és az 1996. november 4-én született Sz. utónevű gyermekeivel egyedül maradt – pontosabban már meg nem állapítható időpontban, nemi vágyának felkeltése érdekében gyermekei fenekét, mellét, nemi szervét simogatta, és mindkét sértettet megpróbálta rávenni arra, hogy nemi szervét megfogják, és ilyen módon elégítsék ki, illetve hogy vele közösüljenek. A sértettek azonban ennek nem tettek eleget.
[3] A terhelt ezen cselekményét a fenti időszakban mindkét sértett sérelmére legalább egy-egy alkalommal követte el.
[4] A bíróság jogerős ügydöntő határozata ellen a megyei főügyészség a Be. 416. § (1) bekezdés b) pontjára alapítva, a terhelt terhére terjesztett elő felülvizsgálati indítványt; álláspontja szerint a bíróság jogerős ítéletében a terhelt cselekményeit tévesen minősítette, és ennek folytán törvénysértően enyhe büntetést szabott ki. Érdemben a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését és az eljárt bíróság új eljárás lefolytatására való utasítását indítványozta.
[5] Előadta: azzal, hogy a terhelt – nemi vágyának felkeltése érdekében – a tizennegyedik életévét be nem töltött leánygyermekeinek a mellét, valamint a nemi szervét simogatta, szexuális cselekményt végzett, és így a Btk. 198. § (1) bekezdésébe ütköző, és a (3) bekezdés a) pontja szerint minősülő szexuális visszaélés bűntettét követte el. A bűncselekmény minősítése szempontjából közömbös, hogy a terhelt további szexuális cselekmény végzésére is megpróbálta rábeszélni a sértetteket.
[6] E bűncselekmény büntetési tétele pedig két évtől nyolc évig terjedő szabadságvesztés, így a terhelttel szemben kiszabható büntetés felső határa helyesen – a halmazatra tekintettel – 12 évi szabadságvesztés. Az eljárt bíróság azonban az általa alkalmazott téves minősítés alapulvételével, annak egy évtől öt évig terjedő büntetési tételéből kiindulva, főbüntetésként 1 év 6 hónapi szabadságvesztést szabott ki a terhelttel szemben. Erre csak az ún. „enyhítő szakasz” alkalmazásával lett volna lehetőség, amire viszont nincs indok.
[7] A megyei főügyészség utalt arra is, hogy bár az eljárt bíróság a Btk. 2. § (2) bekezdése alapján az elbíráláskor hatályos büntető jogszabályt alkalmazta, a kifogásolt törvénysértés az elkövetéskor hatályos Btk. – az 1978. évi IV. törvény – alapulvételével is fennáll, annak 201. § (3) bekezdés első és második tételének viszonyában.
[8] A Legfőbb Ügyészség az indítványt részben eltérő tartalommal, a Be. 416. § (1) bekezdés c) pontjára alapítva tartotta fenn. A megyei főügyészség által kifejtetteket csak az Sz. sérelmére elkövetett bűncselekmény tekintetében tartotta alaposnak.
[9] A Dzs. sérelmére elkövetett bűncselekmény kapcsán a Legfőbb Ügyészség arra az álláspontra helyezkedett, hogy a jogerős ítéletben megállapított elkövetési időszak és az azon belüli egyszeri elkövetés tényére tekintettel a jogerős ítéletben rögzített tényállás alapján nem lehet állást foglalni abban, hogy a sértett a szexuális cselekmény végzésekor már betöltötte-e a 14. életévét, ezért a cselekmény helyes minősítése sem állapítható meg.
[10] Mivel a tényállás az anyagi jogszabály szempontjából releváns tényeket nem rögzít, abból nem állapítható meg, hogy a bíróság miért az ítéletében írt bűncselekményben állapította meg a terhelt bűnösségét. Ez pedig az indokolási kötelezettség feltétlen hatályon kívül helyezést eredményező megszegése, ezért a jogerős ítéletet hatályon kívül kell helyezni, és az elsőfokú bíróságot új eljárás lefolytatására utasítani.
[11] A Kúria a felülvizsgálati indítványt a Be. 424. § (1) bekezdés második fordulata szerint nyilvános ülésen bírálta el.
[12] A felülvizsgálati indítvány a Legfőbb Ügyészség által módosított tartalommal alapos.
[13] A jogi minősítés szempontjából az alábbi tényeket kell kiemelni:
[14] - az elkövetésre 2009. március 5. és 2010. szeptember 16. napja között, az ítéletben pontosabban meg nem határozott időben,
[15] - mindkét sértett esetében (legalább) egy-egy alkalommal került sor,
[16] - mindkét sértett a terhelt gyermeke, a vizsgált időszakban végig a nevelése alatt álltak.
[17] A fentiekből következik, hogy az 1996. november 4-én született Sz. még az elkövetés lehetséges legkésőbbi időpontjában sem töltötte be a 14. életévét. A helyes minősítés szempontjából jelentősége van annak, hogy viszont a 12. életévét már az elkövetés lehetséges legkorábbi időpontjában is betöltötte.
[18] A Dzs. utónevű sértett azonban az elkövetés lehetséges idejeként megjelölt időszak tartama alatt, 2009. augusztus 25-én már betöltötte a 14. életévét.
[19] Mindezek alapján a Kúria megállapította, hogy az eredetileg hivatkozott felülvizsgálati ok az Sz. utónevű gyermek sérelmére elkövetett bűncselekmény kapcsán kétséget kizáróan megvalósult.
[20] A szexuális visszaélés bűntettének a Btk. 198. § (1) bekezdésében foglalt alakzatát ugyanis az a tizennyolcadik életévét betöltött személy követi el, aki tizenkettedik életévét már betöltött, de tizennegyedik életévét be nem töltött személlyel szexuális cselekményt végez, vagy ilyen személyt arra bír rá, hogy mással szexuális cselekményt végezzen. A jogerős ítéletben a terhelt terhére rótt, az említett törvényhely (2) bekezdése szerinti bűntett pedig akkor valósul meg, ha tizennyolcadik életévét betöltött személy tizennegyedik életévét be nem töltött személyt arra törekszik rábírni, hogy vele vagy mással szexuális cselekményt végezzen.
[21] A Btk. 459. § (1) bekezdés 27. pontja értelmében szexuális cselekmény: a közösülés és minden olyan súlyosan szeméremsértő cselekmény, amely a nemi vágy felkeltésére, fenntartására vagy kielégítésére alkalmas, vagy arra irányul.
[22] A Be. 423. § (1) bekezdése értelmében a felülvizsgálati indítvány elbírálása során irányadó jogerős ítéleti tényállás rögzíti, hogy a terhelt – nemi vágyának felkeltése végett – leányai fenekét, mellét és nemi szervét simogatta. E magatartásával a szexuális cselekmény valamennyi ismérvét megvalósította; a cselekmény kétségkívül súlyosan szeméremsértő, s alkalmas a nemi vágy felkeltésére, sőt adott esetben annak kielégítésére is.
[23] A terhelt tehát nem csupán megkísérelte rávenni a sértetteket – további – szexuális cselekmény végzésére, hanem ténylegesen is végzett velük szexuális cselekményt. A jogerős ítéleti minősítés azonban csak a szexuális cselekmény végzésére való felhívást fedi le, a ténylegesen megvalósult szexuális cselekményeket jogi értékelés nélkül hagyja.
[24] Egyértelmű az is: mivel a Btk. 198. § (1) és (2) bekezdésében foglalt bűncselekmény azonos jogi tárgyat, azonos vonatkozásban, de nem azonos mértékben sért, egyidejű megvalósulásuk esetén a halmazat csak látszólagos. A két bűncselekmény összevetéséből okszerűen következik az is, hogy ilyen esetben csak az enyhébb megítélésű, a jogi tárgyat kevésbé sértő cselekmény olvadhat bele a súlyosabb minősítésbe, fordítva nem: következésképp az utóbbi megállapításának van helye. Ekként a terheltnek az a magatartása, amely a sértettel szemben az előbbi cselekvőségével egyidejűleg a nemi szervének simogatására és a vele való közösülésre vonatkozó sikertelen rábírási törekvésben nyilvánult meg, önálló büntetőjogi értékelést nem eredményez, de a büntetés kiszabása során súlyosító körülményként jön számba.
[25] Az Sz. utónevű gyermek sérelmére elkövetett cselekmény helyes minősítése tehát a Btk. 198. § (1) bekezdésébe ütköző és a (3) bekezdés a) pontja szerint minősülő szexuális visszaélés bűntette. E cselekmény büntetési tétele két évtől nyolc évig terjedő szabadságvesztés, míg a jogerős ítéletben a terhelt terhére rótt, tévesen minősített bűncselekményhez egy évtől öt évig terjedő szabadságvesztés kapcsolódik.
[26] A helyes minősítéshez képest így a jogerős ítéletben kiszabott 1 év 6 hónapi szabadságvesztés még akkor is törvénysértően enyhe lenne, ha az nem halmazati büntetésként került volna kiszabásra. Így tehát e sértett sérelmére elkövetett cselekmény tekintetében a Be. 416. § (1) bekezdés b) pontjában foglalt felülvizsgálati ok valamennyi feltétele megvalósult: a téves minősítés, a törvénysértő büntetés, valamint a kettő közötti oksági kapcsolat is.
[27] A kifejtett szempontok értelemszerűen vonatkoztathatók a Dzs. utónevű gyermek sérelmére elkövetett cselekményre is. Esetében azonban mégis eltérő megítélést eredményez az a korábban már jelzett tény, hogy e sértett a lehetséges elkövetési időszak alatt töltötte be a 14. életévét.
[28] A jogerős ítélet – mindkét sértett tekintetében – legalább egy-egy elkövetést állapított meg. Ezért a Be. 4. § (2) bekezdésének alkalmazásával egy-egy elkövetést kell alapul venni. A megállapított tényállás nyitva hagyja azt a kérdést, hogy Dzs. sértett esetében ezen egyszeri elkövetésre 2009. március 5. és 2009. augusztus 24., avagy 2009. augusztus 25. és 2010. szeptember 16. napja között került-e sor.
[29] Utóbbi esetben a terhelt e sértett sérelmére elkövetett cselekménye nem minősülhet szexuális visszaélés bűntettének, mert annak a Btk. 198. § (1)–(3) bekezdésében foglalt alakzatai csak 14. életévét be nem töltött életkorú passzív alany esetében valósíthatók meg.
[30] A szexuális visszaélés Btk. 198. § (4) bekezdése szerinti – 14. életévét betöltött, de 18. életévét be nem töltött sértettel szemben elkövethető – alakzatának megfelelő bűncselekményt pedig az elkövetéskor hatályos 1978. évi IV. törvény nem határozott meg, ennélfogva az a Btk. 1. § (1) bekezdésére tekintettel, még a Btk. 2. § (2) bekezdésének alkalmazásával sem lenne a terhelt terhére róható. Ezért ilyen esetben a Btk. 199. § (1) bekezdése szerinti vérfertőzés bűntette valósulhat meg.
[31] A jogerős ítéleti tényállás alapján tehát – a kifejtettek szerint – nem dönthető el, hogy a terhelt a Dzs. nevű gyermek sérelmére milyen bűncselekményt követett el.
[32] Mindez pedig a Be. 416. § (1) bekezdés b) pontja alapján előterjesztett, és Sz. sértett tekintetében mindenképpen alaposnak bizonyult eredeti felülvizsgálati okot lényegében közömbössé teszi; a Legfőbb Ügyészség alappal módosította a felülvizsgálat okát a Be. 416. § (1) bekezdés c) pontjára.
[33] Ez okból ugyanis a Be. 373. § (1) bekezdés I. pont b) vagy c) alpontjában, valamint a II-IV. pontjában felsorolt eljárási szabálysértések esetében van helye a jogerős ítélet felülvizsgálatának. Az említett törvényhely III. pont a) alpontja szerinti eljárási szabálysértés, ha a bíróság indokolási kötelezettségének oly mértékben nem tesz eleget, hogy annak következtében az ítélet felülbírálatra alkalmatlan.
[34] A bíróság akkor teljesítette volna indokolási kötelezettségét (az ún. rövidített ítéletben is) felülbírálatra alkalmas módon, ha a tényállásban rögzíti mindazon tényeket, amelyek alapján jogi következtetés vonható a bűnösségre vagy annak hiányára, a cselekmény törvényes jogi minősítésére, és ezáltal arra, hogy a büntetést milyen törvényi keretek között kell kiszabni.
[35] Mivel a minősítés szempontjából elengedhetetlen a passzív alany 14. életévét betöltött vagy be nem töltött voltának tisztázása a Dzs. utónevű sértett tekintetében, legalább olyan pontossággal szükséges az elkövetési idő meghatározása, hogy abból kitűnjön: vele kapcsolatban a cselekmény elkövetése ezen életkori határ betöltése előtt vagy után történt meg.
[36] Ha pedig erre nincs mód, akkor azt kifejezetten rögzíteni kell a tényállásban, és a továbbiakban az „in dubio pro reo” elvének [Be. 4. § (2) bek.] alkalmazásával kell eljárni.
[37] Mivel e követelmények az eljárt bíróság ítéletében nem teljesültek, a Kúria azt a Be. 373. § (1) bekezdés III. pont a) alpontjában foglalt, feltétlen hatályon kívül helyezést eredményező eljárási szabálysértés miatt, a Be. 428. § (2) bekezdése alapján hatályon kívül helyezte és az elsőfokú bíróságot új eljárás lefolytatására utasította.
(Kúria Bfv. III. 1.997/2015.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás