PÜ BH 2016/279
PÜ BH 2016/279
2016.10.01.
I. A hagyatéki perben előterjeszthető, az öröklésben érdekeltek perbeli pozíciójától függően a végintézkedés érvénytelenségének vagy érvényességének megállapítása iránti kereset sajátos jellege miatt nem a Pp. 123. §-a szerinti megállapítási pernek minősül. A végrendelet (tágabb értelemben minden végintézkedés) érvényességének vagy érvénytelenségének megállapítására irányuló per öröklési per, amely tulajdoni jellegű, de nem tulajdoni per, mert az érdekeltek között ténylegesen nem a hagyaték tulajdonjoga, hanem a jogszerzést megalapozó öröklési jogosultság a vitás.
II. Az írásbeli magánvégrendelet minden lapjára vonatkozó folyamatos sorszámozás mint alaki kellék olyan szigorú kógens követelmény, ami semmilyen eltérést nem enged; ennek hiánya sem az örökhagyó végakaratának vizsgálatával, sem bizonyítással, sem jogértelmezéssel nem pótolható; ez az Alaptörvény 28. cikkére hivatkozással sem tehető félre [Alaptörvény 28. cikk.; 1959. évi IV. törvény (Ptk.) 598-599. §§, 629. § (2) bek., 673. §; 2013. évi V. törvény (új Ptk.) 7:49. § (1) bek.; 1952. évi III. törvény (Pp.) 123. §; 2010. évi XXXVIII. törvény (Hetv.) 3. § (1)–(2) bek., 89. §].
A felülvizsgálat alapjául szolgáló tényállás
[1] A felperesek mint örökösök és az örökhagyó között 2011. február 18-án öröklési szerződés jött létre. Az öröklési szerződés három különálló lapból – laponként egy-egy írott oldalból – áll. Az 1. lapot nem számozták, a 2. és 3. lapokon számozás látható. A szerződés bekezdésekre tagolódik, amelyeket a felek folyamatos sorszámozással láttak el. Az 1. lapon a felek adatai, továbbá az első és a második bekezdés szerepel, a 2. lapon a második bekezdés folytatása és a harmadiktól a hetedik bekezdések, a 3. lapon a nyolcadik és a záró bekezdés, valamint a keltezés helye és ideje található. A felek, valamint a tanúk minden lap szöveges oldalát aláírták, a szerződést a 3. lapon az okiratszerkesztő ügyvéd ellenjegyezte. A 3. lapon a tanúk aláírása alatt lakcímük és személyazonosító igazolványuk száma is feltüntetésre került.
[2] A felek a szerződésben rögzítették, hogy az örökhagyó a saját háztartásában él, a felperesek őt segítik, ellátásáról gondoskodnak, gondozását, betegápolását és gyógyszerigényét biztosítják, továbbá intézik az örökhagyó személyes ügyeit hivataloknál, hatóságoknál, valamint egyéb megbízásait halála napjáig.
[3] A szerződés szerint az örökhagyó és a II. rendű felperes között 1997. április 25-én már létrejött egy életjáradéki szerződés az örökhagyó tulajdoni illetőségére, amely szerződés követelményeinek az életjáradékra kötelezett teljes egészében eddig is eleget tett és továbbra is folytatja az e szerződésben foglaltaknak megfelelően az örökhagyó ellátását édesanyjával, az I. rendű felperessel együtt. A felperesek vállalták, hogy az örökhagyó kórházi ápolása esetén őt rendszeresen látogatják és gondoskodnak a kórházi időszak alatt felmerülő személyes szükségleteiről. Kötelezték magukat, hogy az örökhagyót halála után illő módon eltemettetik.
[4] Az örökhagyó az öröklési szerződésben halála esetére úgy rendelkezett, hogy az I. rendű felperes örökölje a b.-i ingatlana egészét, illetve meglévő ingó vagyonát is. Úgy rendelkezett továbbá, hogy halála esetén a II. rendű felperes örökölje a korábbi szerződésben megjelölt tulajdoni illetőségét. Az örökhagyó úgy nyilatkozott, így a felpereseket szerződéses örökösökké teszi, és bármikor bekövetkező halála esetére úgy rendelkezik, hogy a fentiekben megjelölt ingatlanok tulajdonjogát a felperesek örököljék.
[5] Az okiratban a felek rögzítették, hogy a szerződés mindhárom „oldalát” saját kezűleg és helybenhagyólag, a tanúk együttes jelenlétében, ügyvédi ellenjegyzés mellett aláírták, miután az mindenben megfelel a szándékuknak és akaratuknak.
[6] A felperesek az öröklési szerződésben vállalt kötelezettségeiknek az örökhagyó 2012. június 19-én bekövetkezett haláláig eleget tettek.
[7] A közjegyző az örökhagyó hagyatékát ideiglenes hatállyal az alperesnek adta át. Határozatának indokolása szerint a törvényes öröklésre jogosult alperes az eljárás során úgy nyilatkozott, hogy az öröklési szerződés nem felel meg a törvényes követelményeknek, tartalmi, formai okból érvénytelen, a kialakult öröklési jogi vitában egyezség nem született, ezért a hagyatéki eljárásról szóló 2010. évi XXXVIII. törvény (a továbbiakban: Hetv.) 86. § (2) bekezdése alapján ideiglenes hatállyal adta át a hagyatékot.
A kereseti kérelem és az alperes védekezése
[8] A felperesek eshetőleges kereseti kérelmükben elsődlegesen annak megállapítását kérték, hogy a 2011. február 18-án készült öröklési szerződés érvényes, ezáltal az abban megjelöltek szerint az örökhagyó végintézkedésen alapuló szerződéses örökösei. Másodlagosan hagyatéki hitelezői igény címén 17 045 000 forint tőke és ennek az ítélet jogerőre emelkedésétől számított törvényes kamata megfizetésére kérték kötelezni az alperest azzal, hogy követelésük erejéig a hagyatékátadó végzésben megjelölt ingatlanokból kereshetnek kielégítést. Elsődleges keresetük jogalapjaként a Polgári Törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. törvény (a továbbiakban: Ptk.) 559. § (2) bekezdésére és 655. § (1) bekezdésére, másodlagos kereseti kérelmük tekintetében a Ptk. 677. § (1) bekezdés c) pontjára és 679. § (1) bekezdésére hivatkoztak.
[9] Az alperes a kereset elutasítását kérte. Az elsődleges kereseti kérelemmel összefüggésben hivatkozott arra, hogy az öröklési szerződés a Ptk. 656. §-a alapján alkalmazandó 629. § (2) bekezdésére figyelemmel érvénytelen, mert nincsen minden lapja sorszámozva, továbbá a szerződést aláíró egyik tanú aláírása olvashatatlan, beazonosíthatatlan. Utóbbi hivatkozásával kapcsolatban utalt a Kúria 3/2012. PJE határozatában foglaltakra, valamint arra, hogy az alaki kellék hiánya bizonyítással nem pótolható. A másodlagos kereseti kérelem kapcsán vitatta a felperesek teljesítését, továbbá bizonyos tételeket illetően azt, hogy azok a tartással összefüggésben merültek fel.
Az első- és másodfokú ítélet
[10] Az elsőfokú bíróság az elsődleges kereseti kérelmet alaposnak ítélte és megállapította, hogy az öröklési szerződés érvényes, a felperesek az örökhagyó végintézkedésen alapuló, szerződéses örökösei a szerződésben megjelölt ingatlanoknak és bankszámlaegyenlegnek.
[11] Ítélete indokolásában kifejtette: Az elsődleges keresettel összefüggésben a Pp. 123. §-a értelmében a felperesek kötelezettsége volt a megállapítani kért alanyi jogosultság fennálltának, a jogvédelem szükségességének és annak bizonyítása, hogy teljesítést nem követelhetnek. Az alperes bírói felhívás ellenére nem vitatta, hogy az örökhagyó hagyatéka törvényes öröklés jogcímén az ő részére került átadásra – amelyet az ideiglenes hatályú hagyatékátadó végzés is bizonyított –, továbbá azt sem, hogy az örökhagyó a felperesekkel öröklési szerződést kötött, ezért a Pp. 163. § (2) bekezdése értelmében e tényeket valónak fogadta el.
[12] Az öröklési szerződéssel összefüggésben az elsőfokú bíróság ítélete indokolásában tényként állapította meg, hogy azt a felek és a tanúk „minden oldalon” aláírták, sorszám „az első oldalon” nincs feltüntetve, csupán a „második és harmadik oldalon”. Az Alaptörvény 28. cikkére utalással kifejtette: a Ptk. 629. § (2) bekezdésének az írásbeli magánvégrendelet minden lapjára vonatkozó folyamatos sorszámozással kapcsolatos előírása azt a célt szolgálja: megakadályozható legyen, hogy a végrendelet egyes lapjai eltávolításra kerüljenek, illetve újabb lapok beillesztése történjen meg. Kiemelte: A perbeli öröklési szerződés „első oldalán” kerültek feltüntetésre a felek személyes adataikkal együtt, illetve az „első oldalon” kezdődnek a szerződéses rendelkezések. A felek a szerződés bekezdéseit folyamatos sorszámozással látták el. Az „első oldalon” az első és második bekezdés szerepel, a „második oldalon” a második bekezdés folytatása és a harmadiktól a hetedik bekezdések. A felek és a tanúk „minden oldalt” aláírtak. Mindebből kétséget kizáróan megállapítható, hogy a szerződés egységes egészet alkot, az „első és a második oldal” közé nem került további lap behelyezésre, illetve onnan lapot nem távolítottak el. Minderre figyelemmel megvalósult a jogalkotói cél, vagyis megállapítható az öröklési szerződés egységes volta, és minden oldalnak a felektől való származása.
[13] Rámutatott: Egy szerződés esetén, amikor az „első oldalon” szerepel a szerződés megnevezése, illetve a felek személye és személyes adatai, kétséget kizáróan megállapítható, hogy az a szerződés „első oldala”, anélkül is, hogy az 1. sorszám feltüntetésre került volna. Azáltal, hogy az első oldalt követően a további oldalakon az oldalszám feltüntetésre került, a folyamatos sorszámozás megvalósult. Ezért az öröklési szerződés a Ptk. 629. § (2) bekezdése alapján alaki okból nem érvénytelen.
[14] A tanú aláírásával kapcsolatban az volt az álláspontja, hogy az megfelel a 3/2012. PJE határozatban foglaltaknak: a tanú az öröklési szerződést mindhárom oldalon ugyanolyan, tehát a rá jellemző, sajátos, szokásos módon írta alá, az aláírásból a „dr.” cím egyértelműen kivehető, a vezetéknév megállapítható, az utónévre következtetni lehet. Ezenfelül a szerződésben a tanú személyes adatait – lakcímét és személyi igazolványának számát – rögzítették. Ezért a tanú személyét egyértelműen kideríthetőnek, illetve azonosíthatónak találta.
[15] Kitért rá, hogy az öröklési szerződést a jogegységi határozat meghozatalát megelőzően kötötték, ezért annak a követelményeit arra nem lehet vonatkoztatni, illetve a jogegységi határozatban megfogalmazott követelmények a szerződéskötéskor hatályos Ptk. szerint nem álltak fenn.
[16] Minderre tekintettel az aláírással kapcsolatban is azt állapította meg az elsőfokú bíróság, hogy az öröklési szerződés a Ptk. 629. § (1) bekezdés b) pontja alapján sem érvénytelen.
[17] Miután így az örökhagyó után érvényes végintézkedés maradt, megállapította, hogy az öröklés rendjét a Ptk. 599. § (2) bekezdése szerint ez határozza meg. Figyelemmel a Ptk. 655. § (1) bekezdésében foglaltakra, a felpereseket tekintette az örökhagyó örököseinek a szerződésben, majd a hagyatékátadó végzésben megjelölt ingatlanok és ingóságok vonatkozásában. A felperesek tehát – mondta ki az elsőfokú bíróság – az általuk megállapítani kért alanyi jogosultság fennálltát bizonyították. Rámutatott továbbá, hogy a kért megállapítás szükséges volt a felpereseknek az alperessel szemben fennálló jogai védelme érdekében, figyelemmel arra, hogy az érvényes öröklési szerződés ellenére a közjegyző az örökhagyó hagyatékát ideiglenes hatállyal az alperesnek adta át. Hangsúlyozta, hogy a felperesek teljesítést nem követelhetnek, mivel az ideiglenes hatályú hagyatékátadó végzéssel összefüggésben a jelen per megindítására voltak jogosultak, és a közjegyző a perben született ítélet alapján lesz köteles a Hetv. 89. §-a alapján az ideiglenes hatályú hagyatékátadó végzést hatályon kívül helyezni és a bírósági határozatnak megfelelő teljes hatályú hagyatékátadó végzést hozni. Minderre tekintettel a megállapítási kereset feltételeit fennállónak tekintette.
[18] Figyelemmel arra, hogy a felperesek elsődleges keresete megalapozott volt, az elsőfokú bíróság a másodlagos keresetet nem vizsgálta.
[19] Az alperes fellebbezése folytán eljárt másodfokú bíróság az elsőfokú ítéletet megváltoztatta és a keresetet elutasította.
[20] Határozata indokolásában kifejtette: A felperesek a polgári peres eljárást arra tekintettel indították, hogy a hagyatéki eljárásban előterjesztett igényüket a közjegyző az ideiglenes hatályú hagyatékátadó végzéssel nem vette figyelembe, mert a hagyatékot nem a végintézkedés alapján nekik, hanem a törvény szerint a „szükségörökös” alperesnek adta át. A közjegyző a végzését 2013. július 8-án hozta, a keresetlevél benyújtására 2013. augusztus 14-én került sor, a hagyatékátadó végzés jogerőre emelkedésének időpontja nem ismert. Ezért – a másodfokú bíróság álláspontja szerint – nem állapítható meg, hogy a felperesek a Hetv. 114. §-a szerinti hagyatéki pert indítottak-e, azonban ennek ügydöntő jelentősége nincs. További jogi indokolása szerint a perre irányadók a Pp. 122. és 123. §-ainak előírásai, miként a 121. § (1) bekezdése, 128. §-a, 213. § (2) bekezdése és 215. §-a.
[21] Rámutatott: az elsődleges kereseti kérelem vonatkozásában azt kellett vizsgálni, hogy a megállapítási kereset előterjesztésének a Pp. 123. §-ában megkívánt előfeltételei fennállnak-e, ha igen, a végintézkedés érvényessége megállapításának az anyagi jog szabályai alapján helye van-e.
[22] A másodfokú bíróság álláspontja szerint: A felperesek hagyatéki eljárásban figyelembe nem vett igénye tulajdoni igény. Az öröklési szerződés végintézkedés, az abban nevezett – szerződéses – örökösök a felperesek. Az öröklés származékos szerzésmód; a tulajdonszerzés a Ptk. 598-599. §-ai és 673. §-a szerint ipso iure következik be. A tulajdoni igény olyan – legalább kétszemélyes – relatív helyzet, amely a tulajdonjog megsértéséből származik, a tulajdonjog védelmére pedig a magánjog több eszközt biztosít: önhatalom, tulajdoni per, a tulajdonjog háborítatlanságát védő per, ingatlan-nyilvántartási igények, igényper. A tulajdonjog védelmére rendeltetett eszközök az önhatalmon kívül marasztalási kereset előterjesztését teszik lehetővé, a jogsértő és ezért védelmet szükségeltető helyzetben (igényhelyzet) adekvát a megállapításban álló deklaráció helyett hathatós intézkedés megtétele, magatartás kikényszerítése. Az örökhagyó hagyatékának részét képező ingatlanokat a közjegyző az alperesnek adta át, minthogy álláspontja szerint a törvényes öröklés rendjében az ingatlanok tulajdonjogát ingatlan-nyilvántartáson kívül az öröklés megnyíltának pillanatában az alperes állam szerezte meg. Amennyiben a felperesek álláspontja az, hogy az öröklés megnyíltának pillanatában a tulajdonjogot nem az alperes, hanem ők szerezték meg – márpedig a keresetükből ez tűnik ki –, úgy a tulajdonjog védelmének eszközei közül a „rei vindicatio” vagy a bejegyzési igény (Ptk. 115., 116. §) áll rendelkezésükre az alperessel szemben. Mindez azt jelenti, hogy a megállapítási kereset előterjesztésének feltételei közül legalább egy eleve hiányzik, a felperes tulajdonjogának az alperessel szembeni védelméhez a kérelmezett megállapításra nincs szükség, az arra alkalmatlan is.
[23] Az öröklési szerződéssel kapcsolatban a másodfokú bíróság kifejtette: ez ugyan kétoldalú jogügylet, de végintézkedés. Ezért rendelkezik a Ptk. 656. §-a úgy, hogy érvényességére alapvetően az írásbeli végrendeletre vonatkozó szabályokat kell alkalmazni. E szabályok alkalmazása azt jelenti, hogy a végintézkedés csak alapos megtámadás nyomán válhat érvénytelenné, az érvénytelenséget sem a bíróság, sem a közjegyző nem veheti hivatalból figyelembe, csak a megtámadással megjelölt érvénytelenségi okból és csak a megtámadó-megtámadott viszonyában (inter partes) mondható ki. Mindebből következően alapos megtámadásáig egy végintézkedés érvényesnek tekintendő, a megtámadásban nem jelölt érvénytelenségi okokból nem minősíthető érvénytelennek, a megtámadó-megtámadott relációján túl más személyekkel szemben érvényes. Ha a végintézkedést megtámadó fél által érvényesített érvénytelenségi okot a másik fél nem ismeri el, jogvita keletkezik, amely bírói hatáskörbe tartozik. Ekként a végintézkedés érvénytelenségének perben – keresettel – történő érvényesítésére kényszerül a törvényes örökös, ha a végrendeleti örökös van a vagyontárgy birtokában; ha viszont a vitás vagyontárgy a törvényes örökös birtokában van és annak kiadását a végrendeleti örökös perli tőle az ideiglenes hatályú hagyatékátadó végzés alapján, e perben a törvényes kifogás formájában támadhatja meg a hibás végintézkedést.
A végintézkedés érvényessége iránt pert indítani – mondta ki a másodfokú bíróság – szükségtelen és értelmetlen, a felperesek megállapítási keresete tehát ez okból is szükségtelen ítélet kérelmezésére irányult.
[24] Az elsődleges keresettel érintett érvénytelenségi okokkal összefüggésben a másodfokú bíróság megjegyezte a következőket:
a Ptk. 656. §-a alapján alkalmazandó 629. § (2) bekezdése alaki érvényességi kellékként írja elő a lapok – nem az oldalak – folyamatos sorszámozását, mégpedig minden lapra vonatkozóan. Tény, hogy a perbeli öröklési szerződés lapjai nincsenek sorszámozva (csak oldalai), az első lap nincs ellátva sorszámmal, tehát a végintézkedés nem felel meg a Ptk. 629. §-ának. A törvény e rendelkezése az Alaptörvény 28. cikkére hivatkozással nem tehető félre. A jogszabály-értelmezés célja ugyanis az, hogy a jogszabály objektív tartalmát felfedjék. Az értelmezés nyelvtani, logikai, rendszertani, történeti módszere egyaránt azonos eredményt ad: ha több lapból áll a végintézkedés, a lapokat sorszámozni kell, ez a jogszabály objektív tartalma. Minthogy a jogszabályoknak alkotmányosnak kell lenniük, és az Alkotmánybíróság a Ptk.-nak ezt a szabályát nem minősítette Alkotmányba vagy Alaptörvénybe ütközőnek, sőt az új Ptk. az Alaptörvény hatálya alatt ugyanezen rendelkezést tartalmazza, a szabály, úgy ahogy van, alkotmányosnak tekintendő.
[25] A tanú aláírásával kapcsolatban tényként állapította meg a másodfokú bíróság, hogy a tanúk közül egyikük aláírása nem olvasható, az aláírás a kötelezően alkalmazandó 3/2012. PJE határozat támasztotta követelményeknek nem felel meg. Rámutatott továbbá, hogy a jogegységi határozatok nem jogszabályok, időbeli hatályuk nem úgy van meghatározva, hogy kizárólag a megalkotásuk után keletkezett jogviszonyokra alkalmazandók.
[26] A felperesek másodlagos keresetével összefüggésben a másodfokú bíróság kifejtette: E kérelmüket feltételhez kötötten fogalmazták meg. Ezt a feltételt, azaz a jövőbeni bizonytalan eseményt úgy határozták meg, hogy 17 045 000 forint megfizetése iránti kereseti kérelmük akkor van, ha a bíróság az elsődleges kérelmüknek nem ad helyt. Miután az elsőfokú bíróság az elsődleges keresetüknek helyt adott, a felpereseknek nem volt egy teljesen másik keresete az elsőfokú eljárásban, hiszen az e keresetet az eljárás tárgyává tévő feltétel nem következett be, a másodfokú elutasító döntés után pedig azért nem válhatott pénzfizetésre irányuló igényük a peres eljárás tárgyává, mert a fellebbezési eljárás tárgya nem lehet más, mint az elsőfokú eljárásé, másrészt a másodfokú ítélet meghozatalával a per jogerősen befejeződött, így már nincs olyan eljárás, amelyben az tárgyalható lenne. A tárgyalás elkülönítésének és a részítélet hozatalának perjogi szabályai azt is lehetetlenné tették, hogy elkülönítésre vagy részítélet meghozatalára sor kerülhessen, már csak azért is, mert az elsőfokú eljárásban csak egy kereset létezett. A felperesek ezt az igényüket külön perben érvényesíthetik. Megjegyezte, hogy amennyiben a tárgyalt perük a Hetv. 114. §-a alá tartozó hagyatéki per volt, úgy pénzfizetésre irányuló igényük e pernek tárgya amúgy sem lehetett, mert a közjegyző végzése a hagyatéki eljárásban előterjesztett igényként nem említi a felperesek „hagyatéki hitelezői” igényét.
A felülvizsgálati kérelem és ellenkérelem
[27] A jogerős ítélettel szemben a felperesek terjesztettek elő felülvizsgálati kérelmet, amelyben annak hatályon kívül helyezését és – tartalmilag – az elsőfokú ítélet helybenhagyását kérték.
[28] Elsődlegesen vitatták a jogerős ítéletben foglalt megállapítást, miszerint nem állapítható meg a hagyatéki per indítása. Kifejtették: a közjegyző a hagyatékátadó végzést 2013. július 8-án hozta meg, annak kézbesítése jogi képviselőjük részére 2013. július 16-án történt, a keresetlevelet a Hetv. 114. §-a szerinti harmincnapos határidőn belül, 2013. augusztus 14-én nyújtották be.
[29] Vitatták továbbá a másodfokú bíróságnak a megállapítási kereset vonatkozásában kifejtett jogi okfejtését. Álláspontjuk szerint a hagyatéki eljárásban figyelembe nem vett igényük öröklési jogi igény (öröklési igény) és nem a másodfokú bíróság által megjelölt tulajdoni igény. A Ptk. 598. §-ára utalással rámutattak, hogy a jelen hagyatéki perben éppen az örökösök személye a vitás, igényük: örökösi pozíciójuknak a megállapítása, az öröklési joguk elismerése.
[30] Arra hivatkoztak, hogy bár a közjegyző a Hetv. 86. § (2) bekezdése alapján a hagyatékot a szükségképpeni törvényes örökösnek, az alperesnek adta át, miután álláspontja szerint az öröklési szerződésnek a törvényben megszabott kellékei hiányoztak, egyúttal őket felhívta a hagyatékátadó végzéssel figyelembe nem vett öröklési jogi igényük bírósági úton történő érvényesítésére. A Hetv. 114. §-ára utalással kifejtették, hogy a hagyatéki pert azzal szemben kell megindítani, akinek a hagyatékból való részesülése az öröklési jogi vita tárgya, vagyis jelen esetben az állammal, mint szükségképpeni törvényes örökössel szemben, ahogy ők tették. A Hetv. 114. §-a – érveltek – öröklési jogi vitáról szól, nem tulajdonjogi vitáról vagy tulajdoni igényről, éppen azért, mert az örökös személye, tehát az a vitás, hogy ki az, aki ipso iure megszerezte a hagyatékot. Mindezért a másodfokú bíróságnak a tulajdoni igényre vonatkozó jogi okfejtését a Hetv. 114. §-ába ütközőnek tartották. Kitértek arra is, a másodfokú bíróság álláspontjának tarthatatlanságát jelzi, hogy tulajdoni igényt mindenkor az ingatlan ingatlan-nyilvántartásban bejegyzett tulajdonosával szemben kell érvényesíteni, vagyis a jelen esetben az örökhagyóval szemben, ami jogilag nyilvánvalóan lehetetlen.
[31] Vitatták a másodfokú bíróságnak azt a megállapítását is, hogy nem állnak fenn a megállapítási kereset Pp. 123. §-ában megkívánt előfeltételei. A jelen esetben szerintük éppen öröklési joguk megóvása – annak érvényesítése – érdekében volt szükség a megállapítási per megindítására. Utaltak arra is, hogy ebben az esetben a megállapítási per megindíthatóságát, vagyis a jogszabály által megkívánt megóvandó érdek fennállását a Hetv. 114. §-a önmagában is elismeri, vagyis ebben a pertípusban ennek bárminemű külön bizonyítása szükségtelen. Ezért a jogerős ítéletnek a megállapítási perrel összefüggő okfejtését a Pp. 123. §-ába és a Hetv. 114. §-ába ütközőnek tartották. Kifejtették azt is, hogy – szemben a jogerős ítélet indokolásában foglaltakkal – a közjegyző az ingatlanokat nem azért adta át az alperesnek, mert „[a]z ingatlanok tulajdonjogát az ingatlan-nyilvántartáson kívül az öröklés megnyíltának időpontjában a magyar állam szerezte volna meg”, hanem azért, mert alaki okból nem tartotta megfelelőnek a végintézkedést, így alkalmazta a Hetv. 86. § (2) bekezdését. Kitértek arra is, hogy a hagyatékban szereplő bankszámlaegyenleg vonatkozásában értelmezhetetlen, s ezáltal tarthatatlan a jogerős ítéletben a „nyilvántartáson kívüli” tulajdonszerzéssel kapcsolatban kifejtett álláspont.
[32] Az öröklési szerződés lapjainak sorszámozásával összefüggésben az Alaptörvény 28. cikkére hivatkozással kifejtették: először a jogalkotó célját kell megvizsgálni a végrendeletre (öröklési szerződésre) irányadó érvényességi előírások vonatkozásában. Utaltak a szerződés 1. oldalának tartalmára, a bekezdések folyamatos sorszámozására, amelyekből a szerződés tartalmi folytonossága kétséget kizáróan megállapítható. Arra hivatkoztak, hogy a szerződő felek és a tanúk, valamint a szerződést készítő ügyvéd a szerződés mindhárom „oldalát” aláírták, amely ugyancsak a szerződés egységes egészét támasztja alá. Azzal is érveltek, hogy az alperes maga sem hivatkozott arra: az öröklési szerződés első lapját kicserélték. Minderre figyelemmel megítélésük szerint a jogalkotói cél a perbeli szerződés esetén megvalósult, vagyis kétséget kizáróan megállapítható az öröklési szerződés egységes volta és az, hogy annak minden oldala a felektől származik. Álláspontjuk szerint egy szerződés esetén, amikor az 1. „oldalon” szerepel a szerződés megnevezése, továbbá a felek személye és személyes adata – valamennyi szükséges aláírással együtt –, akkor kétséget kizáróan megállapítható, hogy az a szerződés 1. „oldala”, anélkül is, hogy az 1. sorszám feltüntetésre került volna. Minderre tekintettel a másodfokú ítéletben a lapok sorszámozása vonatkozásában kifejtett álláspontot a Ptk. 629. § (2) bekezdésébe, és az Alaptörvény 28. cikkébe ütközőnek tartották.
A Kúria döntése és jogi indokai
[33] A felülvizsgálati kérelem nem alapos.
[34] A Kúria elöljáróban a felülvizsgálati kérelemmel érintett eljárásjogi kérdések kapcsán az alábbiakra mutat rá:
a felek közötti jogvita tárgya: öröklési jogi igény, az eljárás: hagyatéki per. Ez – eltérően a másodfokú bíróság által kifejtettektől – egyértelműen megállapítható az elsődleges kereseti kérelem és az alapul fekvő ideiglenes hatályú hagyatékátadó végzés tartalmából. Utóbbi rendelkező része (1. oldal utolsó bekezdése és teljes 2. oldala) részletes figyelmeztetést tartalmaz a felperesek – mint szerződéses örökösök – részére a végzéssel figyelembe nem vett igényük perrel történő érvényesítéséről, annak határidejéről, a keresetindítás igazolásáról és az annak elmaradása esetén várható jogkövetkezményekről.
[35] A Kúria kiemeli: a Hetv. 1. §-ában rögzítettek szerint a törvénynek az a célja, hogy az ember halálával bekövetkező hagyatékátszállást – az örökösként érdekelt személyeknek és a hagyaték egyes vagyontárgyaira, vagyoni részhányadára való öröklési jogcímüknek a megállapításával – biztosítsa. Azaz: a törvény az örökösként érdekelt személyek (kire száll át a hagyaték), a hagyaték tárgyai (milyen vagyon száll át) és a hagyatékátszállás jogcíme (mi az öröklés jogcíme) megállapítását biztosítja egy olyan folyamat, eljárási rend által, amely alapvetően közjegyzői – szükség esetén részben bírósági – hatáskörbe tartozik.
[36] A „hagyatéki per” fogalmát maga a Hetv. értelmező rendelkezése rögzíti [6. § (1) bek. f) pont], megadva az „öröklésben érdekelt” [6. § (1) bek. l) pont], az „öröklési jogi vita” [6. § (1) bek. m) pont] és a „másodlagos öröklési vita” [6. § (1) bek. j) pont] definícióit is. Ezek egybevetésével egyértelműen megállapítható: a felperesek elsődleges keresete öröklési jogi vita, amely az örökös(ök) személyének megállapítására irányult (a hagyaték tárgyai nem voltak vitásak). Továbbá: a közjegyző határozata a Hetv. 86. § (2) bekezdésén alapuló ideiglenes hatályú hagyatékátadás mellett a Hetv. 87. §-a alapján részletes figyelmeztetést tartalmazott a hagyatéki per Hetv. 114. §-ában írt szabályairól, valamint a hagyaték ideiglenes átadásának hatályára vonatkozó rendelkezésekről, ezen belül – a Hetv. 88. § (1) és (2) bekezdése szó szerinti ismertetésével – az ideiglenes hatályú hagyatékátadó végzés teljes hatályúvá válásának eseteiről, amelyek mind a hagyatéki perrel összefüggő eseteket szabályozzák. A Kúria utal arra is, hogy a keresetet a Pp. 3. § (2) bekezdésének második mondata értelmében tartalma szerint kell a bíróságnak figyelembe vennie. A felperesek elsődleges keresete ennélfogva az öröklési szerződés érvényességének megállapításán keresztül örökösi minőségük elismerésére irányult. Minderre tekintettel tehát egyértelműen és aggálytalanul megállapítható volt, hogy a felperesek által indított per tárgya: öröklési jogi vita [Hetv. 6. § (1) bek. m) pont], perjogi szempontból: hagyatéki per [Hetv. 6. § (1) bek. f) pont].
[37] Mindebből az is következik, nem volt helytálló a másodfokú bíróság álláspontja arra vonatkozóan sem, hogy a felperesek elsődleges keresete tulajdoni igény érvényesítésére irányult. A jogerős ítéletben a tulajdonjog védelmével összefüggésben kifejtett okfejtés önmagában véve helyes, azonban annak a perbeli öröklési jogi igénnyel való összekapcsolását és az ebből levont eljárásjogi következtetéseket alappal támadták a felperesek.
[38] Ezzel összefüggésben a Kúria a perbeli esetre vonatkozóan és általános szinten is lényegesnek tartja annak kifejtését:
öröklési jogvita keletkezik, ha a hagyaték vagy annak meghatározott része öröklésére több személy azonos vagy különböző jogcímen tart igényt. A jogvita eldöntésétől függ, hogy ki és milyen jogcímen örököl. A polgári per jellegét a kereseti kérelem tárgya (az érvényesíteni kívánt jog) és tartalma (a bíróság döntésére irányuló kérelem) határozza meg. A végrendelet (tágabb értelemben minden végintézkedés) érvényességének vagy érvénytelenségének megállapítására irányuló per öröklési per. Miután az öröklés a tulajdonjog átszállásának egyik módja, az öröklési per tulajdoni jellegű, de nem tulajdoni per, mert az érdekeltek között ténylegesen nem a hagyaték tulajdonjoga, hanem a jogszerzést megalapozó öröklési jogosultság a vitás. Ez egyúttal azt is jelenti, hogy az öröklési perben a bíróság nem azt dönti el, hogy ki „válik” a hagyaték örökösévé, hanem – rendszerint az ideiglenes hatályú hagyatékátadó végzés tartalmától függően – a végintézkedés érvényessége vagy érvénytelensége kérdésében határoz. Az ennek tárgyában hozott döntés következményét (ti. ki jogosult az öröklésre) már nem a bíróság, hanem az öröklési jog szabályai határozzák meg (BDT 2013.2932.I. és indokolása).
[39] Ehhez és a másodfokú bíróság által a megállapításra irányuló kereset szükségességével összefüggésben írtakhoz kapcsolódóan a Kúria kiemeli még: a kifejtettekből következően a hagyatéki per a Hetv. szerinti hagyatéki eljáráshoz kapcsolódó polgári peres eljárás. Kiváltó oka a közjegyző előtti eljárás során észlelt valamely körülmény, ami megakadályozza a hagyaték teljes hatályú átadását, egyúttal lehetővé téve az öröklésben érdekeltnek az öröklési jogi vita és/vagy a másodlagos öröklési vita tisztázását. Ez összefügg jogunk ipso iure öröklési elvével, ami által az örökös az örökhagyó halálával a hagyatékot, illetve annak neki jutó részét a törvény erejénél fogva szerzi meg – elfogadás vagy bármely más jogcselekmény nélkül [Ptk. 673. § (2) bek.]. A hagyatéki eljárás rendeltetése – a Ptk. öröklési jogi szabályainak tükrében – a jogváltozás tanúsítása, amelyet a hagyatékban tipikusan előforduló vagyontárgyak – ingatlan, gépjármű, bankszámla stb. – felett az örökös általi joggyakorlás tesz szükségessé. A hagyatéki eljárásban kerül sor a hagyaték leltározására, ezáltal a hagyaték mibenlétének (állagának) megállapítására, az azzal szemben támasztott igények számbavételére, majd a hagyaték formális, teljes hatályú átadásával a már az örökhagyó halála időpontjában bekövetkezett jogváltozás tanúsítására, azaz deklarálására. Ehhez kapcsolódnak azok a közjegyzői intézkedések, amelyek az így deklaráltan az örökös által szerzett jogok érvényesülését, gyakorlásának lehetőségét biztosítják (pl. közhiteles nyilvántartásokba való tulajdonjog-bejegyzés útján, pénzintézetek megkeresésével stb.). Ha a hagyatéki eljárás során öröklési jogi vita merül fel, a közjegyző – a Hetv. előírásai szerint – a hagyatékot (vagy annak egy részét) ideiglenes hatállyal adja át, figyelmeztetve az öröklésben érdekelteket a hagyatéki per szabályaira. Ezzel – átmenetileg – a közjegyzői eljárás megakad, és folytatására a hagyatéki per lefolytatását követően, annak eredményétől függően kerül sor. E pertípus tehát mintegy „közbeékelődő” eljárásként jelenik meg a hagyatéki eljárás menetében, és kimenetelétől függ a közjegyző minden további jogcselekménye (Hetv. 89. §). Miután a hagyaték átadása közjegyzői hatáskörbe tartozik [Hetv. 3. § (1) és (2) bek.], a szükségszerűen lefolytatandó hagyatéki perben a bíróság klasszikus perjogi értelemben vett marasztalásról (az alperes valamit tegyen, ne tegyen stb.) nem rendelkezhet; következésképpen az öröklésben érdekelt által előterjeszthető kereset – formálisan – csak megállapításra irányulhat, és a bíróság „megállapító” rendelkezése a hagyatéki eljárás továbbfolytatása során a közjegyző jogi aktusa által realizálódik „marasztalássá” (ami által az adott fél tűrni köteles a közjegyzői határozatban foglaltakat, tipikusan a hagyaték teljes hatályú átadását).
[40] A hagyatéki perben előterjeszthető, az öröklésben érdekelt perbeli pozíciójától függően a végintézkedés érvénytelenségének vagy érvényességének „megállapítása” iránti kereset sajátos jellegű, ennélfogva nem sorolható a Pp. 123. §-a szerinti megállapítási per körébe, azon belül nem értelmezhető. Az ilyen perben érvényesített „megállapítási” igény alapja ugyanis anyagi jogi rendelkezés. A Ptk. 653. §-a értelmében a végrendelet érvénytelenségére csak az hivatkozhat, aki az érvénytelenség megállapítása esetében maga örököl vagy tehertől mentesül. A Ptk. 654. §-a értelmében a jogosult a végrendelet érvénytelenségének megállapítására irányuló igényét bármikor érvényesítheti. Az öröklés anyagi jogi szabályait tartalmazó Ptk. felhívott rendelkezései tehát önálló (sui generis) megállapítási igény érvényesítésére adnak lehetőséget az arra jogosult számára. Ez értelemszerűen vonatkozik az adott végintézkedés érvényessége vagy érvénytelensége megállapítására irányuló keresetekre is.
[41] Mindebből következően a felperesek elsődleges kereseti kérelme önálló megállapítási – egyúttal speciális marasztalási – kereset, ezért az abban hivatkozott, a perbeli pozícióból adódó érvényességi hivatkozásokat (a hagyatéki eljárásban felmerült körülményeket: a lapok folyamatos számozásának hiánya, tanú aláírása) érdemben kellett vizsgálni.
A felperesek elsődleges keresetének előterjesztése tehát nem minősült sem szükségtelennek, sem alkalmatlannak.
[42] Végül az ilyen típusú perekben előterjeszthető keresetekkel összefüggésben a Kúria – a teljesség érdekében – a hagyatéki eljárás szerepét illetően utal arra:
erre irányuló kereset alapján a bíróság a hagyaték tárgyainak sorsáról is rendelkezhet, ha azonban a per tárgya kizárólag a végintézkedés érvénytelenségének – és annak relatív hatálya folytán a felperes örökösi minőségének – megállapítása, és az örökös személye a bíróság jogerős ítéletével megállapításra kerül, ezt követően a hagyatékot a megfelelő örökösnek már nem a bíróság, hanem a közjegyző adja át {Emlékeztető a Civilisztikai Kollégiumvezetők 2013. május 8-10. napján tartott Országos Tanácskozásáról [Kúriai Döntések (BH) 2013/8., 845-847. oldalak IX/2.]}.
[43] Az ügy érdemi elbírálása szempontjából az öröklési szerződés perben érintett alaki hibáit illetően abból kellett kiindulni, hogy e szerződéstípus kettős jogi természetű: tartalmát tekintve tartási – vagy életjáradéki – szerződés, formáját tekintve végintézkedés. Alakiságára a jelen perben alkalmazandó Ptk. 656. § utaló rendelkezése folytán a Ptk. 629. § előírásai vonatkoznak. Hangsúlyozza a Kúria: az alakisági előírások bármelyikének hiánya önmagában az öröklési szerződés érvénytelenségét vonja maga után, ezért a perben felmerült két alaki követelmény hiánya közül az egyik is a felperesek elsődleges kereseti kérelmének elutasításához vezet.
[44] Tény, hogy a perrel érintett öröklési szerződés első lapja sorszámot nem tartalmaz. A Ptk. 629. § (2) bekezdése olyan szigorú szabályt fogalmaz meg, amely – éppen a végrendelkezők, illetve az öröklési szerződést kötő örökhagyók védelmében – semmilyen kivételt nem enged: e formai hiány sem az örökhagyó végakaratának (favor testamenti – mens testatoris) vizsgálatával, sem bizonyítással, sem jogértelmezéssel nem pótolható, illetve nem küszöbölhető ki. E vonatkozásban a Kúria egyetértett a másodfokú bíróság által kifejtettekkel: ez a törvényi rendelkezés az Alaptörvény 28. cikkére hivatkozással nem tehető félre. A Kúria a másodfokú bírósággal egyezően utal arra is, hogy a Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény e garanciális szabályt változatlanul alkalmazni rendeli [7:49. § (1) bek. szerint alkalmazandó 7:17. § (2) bek.].
[45] A kifejtettekre tekintettel az öröklési szerződés a Ptk. 629. § (2) bekezdés I. fordulatába ütközik, ezáltal érvénytelen. Az érvénytelen öröklési szerződés joghatás kiváltására – azaz a felperesek örökösi minőségének megállapítására – nem alkalmas.
[46] Következésképpen a másodfokú bíróság érdemben helyesen döntött, amikor az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatva az elsődleges keresetet elutasította. A Kúria ezért a jogerős ítéletet a Pp. 275. § (3) bekezdése alapján hatályában fenntartotta.
[47] Az öröklési szerződés lapjai sorszámozásának hiánya miatti érvénytelenségre tekintettel a továbbiakban a tanú aláírásával kapcsolatos hivatkozások vizsgálata szükségtelen volt. A Kúria ezért azt mellőzte.
[48] Szükségesnek tartotta viszont a Kúria annak rögzítését: az elsőfokú bíróság az elsődleges keresettel kapcsolatos álláspontja miatt – helyesen – nem vizsgálta a másodlagos keresetet. A másodfokú bíróság az elsődleges keresetet alaptalannak tartotta, de jogi álláspontja szerint a felperesek másodlagos keresetét „feltételesen” előterjesztettnek tekintette, és ennek elbírálására a fellebbezési eljárásban – a jogerős ítéletben részletesen kifejtettek miatt – nem látott lehetőséget, továbbá úgy ítélte meg, hogy részítélet hozatalának perjogi akadálya van. A Kúria ezzel az okfejtéssel nem értett egyet. A felperesek elsődleges és másodlagos kereseti kérelmei ún. eshetőleges keresethalmazatot alkottak. Az eshetőleges kereseti kérelmek lényege, hogy a felperes – mint a polgári per ura – az elsődlegesen megjelölt (azaz sorrendjét tekintve is először elbírálni kért) kérelme vizsgálatát kéri a bíróságtól, a másodlagos (és esetleg minden további) keresetét csak az azt sorrendben megelőző kérelmének alaptalansága esetén kéri elbírálni. Egyidejűleg tehát csak egy vizsgálandó kereset létezik, amelynek alapos volta esetén a sorrendben azt követő(k) vizsgálata szükségtelen. Ha azonban a sorrendben előbb megjelölt kereseti kérelem alaptalannak bizonyul, a bíróságnak a sorrendben következő kérelmet (kérelmeket) vizsgálnia, és annak tárgyában – is – döntenie kell; határozata csak ezáltal felel meg a perjogi követelményeknek, a Pp. 213. § (1) bekezdésében megfogalmazott, az ítélet teljessége elvének (BH 2005.289.).
[49] A másodlagos kereset tehát – a másodfokú bíróság ezzel összefüggésben kifejtett álláspontjától eltérően – csak a fentebb írtak szerinti értelemben tekinthető „feltételesnek”. Miután azonban a felperesek felülvizsgálati kérelme kizárólag az elsődleges kereseti kérelemre vonatkozó jogerős ítéleti rendelkezésre vonatkozott, a Kúria a Pp. 3. § (2) bekezdésében foglalt tilalomra figyelemmel nem hozhatott a másodlagos keresetet érintő határozatot.
[50] A Kúria utal arra, hogy – amint azt a jogerős ítélet is tartalmazza – a felperesek nincsenek elzárva a másodlagos kereseti kérelmük – külön perben történő – érvényesítésétől, mert a hatályában fenntartott jogerős ítélet a másodlagos kereset tekintetében nem keletkeztetett a Pp. 229. § (1) bekezdése szerinti ítélt dolgot (res iudicatát).
(Kúria Pfv. I. 21.495/2015.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás