MÜ BH 2016/288
MÜ BH 2016/288
2016.10.01.
A bíróságon ellátott ülnöki tevékenység nem minősül az Ebktv. 8. § t) pontja szerinti egyéb helyzetnek. A diszkriminációra hivatkozó fél azonban – erre irányuló külön kérelme esetén – bizonyíthatja, hogy a tevékenységével összefüggésben a munkáltató joggal való visszaélést követett el [2003. évi CXXV. törvény 8. § t) pont, 19. § (1) bekezdés].
A felülvizsgálat alapjául szolgáló tényállás
[1] A felperes közszolgálati jogviszonyban állt az alperesi jogelődnél, majd áthelyezésre került a NAV Megyei Adóigazgatóságához hatósági ügyintézői munkakörbe.
[2] 2012. február 29-én az alperes főigazgatója egy körlevélben arról tájékoztatta az adóigazgatóságok vezetőit, hogy 2012. március 1-jétől a megyei adóigazgatóság engedélyezett létszámát csökkentették. A körlevél döntést tartalmazott a megyei adóigazgatóság szervezeti átalakításáról, amelynek értelmében egyes osztályok megszüntetésre kerültek, feladataikat más osztályok vették át. Az átszervezés célja az volt, hogy a 37 érintett személy áthelyezéssel kerüljön át más adóigazgatóságok állományába, megállapodás létrejötte hiányában pedig felmentésükre kerüljön sor (várhatóan 15 fő). A perbeli időszakban a megyei adóigazgatóságon a 37 megszüntetett státuszból 2 státusz üres volt. Az átszervezés eredményeképpen 12 fő jogviszonya felmentéssel került megszüntetésre, a többi kormánytisztviselő pedig áthelyezésre került más adóigazgatóságokhoz.
[3] A felperes 2007 évtől a bíróság büntető ügyszakában ülnöki tevékenységet látott el.
[4] Az alperes 2012. március 1-jén kelt és ugyanezen a napon közölt felmentésével a felperes közszolgálati jogviszonyát átszervezésre hivatkozással megszüntette.
A felperes keresete és az alperes ellenkérelme
[5] A felperes a felmentést sérelmezve keresetet terjesztett elő, amelyben a jogellenesség jogkövetkezményeinek alkalmazását, továbbá az alperes nem vagyoni kártérítés megfizetésére történő kötelezését kérte. Álláspontja szerint a felmondás indokának valóságát az alperes a perben nem bizonyította, továbbá a felmentés kiadásakor eltért a létszám átcsoportosítására előzőleg meghatározott rendtől. A felperes érvelése szerint felmentése az egyenlő bánásmód követelményét is megsértette, mert arra ülnöki tevékenysége okán került sor, továbbá az alperes a felmentés jogát rendeltetésellenesen gyakorolta.
[6] Az alperes a kereset elutasítását kérte. Álláspontja szerint az átszervezést az intézkedési tervben foglaltak szerint hajtotta végre, eljárásával nem sértette meg az egyenlő bánásmód követelményét, továbbá rendeltetésellenes joggyakorlást sem valósított meg.
Az első- és másodfokú ítélet
[7] A közigazgatási és munkaügyi bíróság ítéletével a felperes keresetét elutasította. Ítéletének indokolásában a közszolgálati tisztségviselőkről szóló 2011. évi CXCIX. törvény (a továbbiakban: Kttv.) 63. § (1) bekezdés c) pontja alapján megállapította, hogy az alperes az átszervezést az 1004/2012. (I. 11.) Kormányhatározatra alapított 2012. február 3-i intézkedési terv alapján hajtotta végre, amelynek során figyelembe vette a 2012. január 31-i főigazgatói értekezleten, az új létszámkeret körében hozott döntést is. Ennek alapján 2012. március 1-jétől a megyei adóigazgatóság létszámát 37 fővel kellett csökkenteni, amely a felperes munkakörét is érintette, az Ellenőrzési Osztálya megszűnt, és az Ellenőrzési Főosztály létszáma 51 főről 42 főre csökkent. A 37 fős létszámcsökkentés során a felperessel együtt 12 kormánytisztviselő felmentésére került sor, 2 üres státuszt átadtak, a további kormánytisztviselők pedig végleges áthelyezéssel más adóigazgatóságoknál kerültek foglalkoztatásra.
[8] Az elsőfokú bíróság álláspontja szerint a felperes nem vitatta, hogy átszervezés és létszámcsökkentés történt, csupán azt kifogásolta, hogy az alperes annak végrehajtása során a saját intézkedési tervétől eltért. Ezen hivatkozása azonban nem volt megalapozott, mert a létszámcsökkentés során az Ellenőrzési Osztály megszűnt, és a főosztályon belül pedig létszám átcsoportosítás történt.
[9] Az elsőfokú bíróság a Kttv. 59. §-ára hivatkozva kifejtette, hogy a NAV keretén belül az egyik adóigazgatóságtól a másikhoz történő áthelyezés nem minősül végleges áthelyezésnek. Ehhez szükséges az érintett közigazgatási szervek és a kormánytisztviselő megállapodása, amelyet nem kizárólag a közigazgatási szerv, hanem maga az érintett kormánytisztviselő is kezdeményezhet. A felperes esetében a kezdeményezés egyik fél részéről sem történt meg, mindezek alapján a felperes felmentésére jogszerűen került sor. Az elsőfokú bíróság a bizonyítási eljárás alapján arra a következtetésre jutott, hogy a végrehajtott átszervezés a felperes munkakörét is érintette, mert az Ellenőrzési Főosztály állományában 6 hatósági ügyintézői munkakörből 2 megszüntetésre került. Bizonyítottnak találta azt is, hogy a felperes munkakörébe tartozó feladatok ellátására az alperes nem nevezett ki új kormánytisztviselőt.
[10] A közigazgatási és munkaügyi bíróság az egyenlő bánásmód követelményeinek megtartását vizsgálva az egyenlő bánásmódról és esélyegyenlőség előmozdításáról szóló 2003. évi CXXV. törvény (a továbbiakban Ebktv.) 8. § t) pontjára hivatkozással kifejtette, hogy a felperes ülnöki tevékenysége nem minősül védett tulajdonságnak, minthogy az nem képezi az emberi személyiség lényegi vonását. Mindezek alapján a felmentés ülnöki tevékenységgel történő összefüggése legfeljebb a rendeltetésellenes joggyakorlás körében volt vizsgálható, az egyenlő bánásmód megállapítására azonban nem adott alapot.
[11] A közigazgatási és munkaügyi bíróság a Kttv. 9. és 10. §-a alapján megállapította, hogy önmagában a felperes korábban kiadott minősítésével kapcsolatos jogorvoslat, illetőleg annak alperes által történő visszavonásából nem következik, hogy a felperes felmentésére megtorló jelleggel került sor. A munkáltató rendeltetésellenes joggyakorlását Cs. Z. tanúvallomása – a felperes ülnöki tevékenysége okán – szintén nem támasztotta alá.
[12] A felperes fellebbezése alapján eljárt törvényszék ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét annak helyes indokai alapján helybenhagyta. Ítéletének indokolásában a felperes fellebbezése alapján kiemelte, hogy a perben az alperes bizonyította, hogy a végrehajtott átszervezés a körlevélnek megfelelően történt, egyes osztályokat megszüntettek, azok feladatait más osztályok között osztották szét. A felmentés jogszerűségét nem befolyásolta, hogy a felperes nem a megszüntetett osztályon dolgozott, továbbá az sem, hogy kinek az utasításai alapján látta el a feladatait, mert a létszámcsökkentés tényét a megyei adóigazgatóság vonatkozásában kellett értékelni. A perben az alperes bizonyította, hogy a létszámcsökkentés megvalósult, a felperes munkaköre megszűnt, arra új kormánytisztviselőt nem alkalmazott.
[13] A törvényszék rögzítette, hogy az a körlevélben megfogalmazott cél, hogy a felmentés elkerülése érdekében lehetőleg áthelyezéssel kerüljön sor az érintettek további foglalkoztatására, nem minden esetben, így a felperesnél sem valósult meg. Az alperesnek más munkakör felajánlására irányuló kötelezettsége nem volt, mivel az kizárólag a Kttv. 63. § (4) bekezdése, továbbá 65. § (4) bekezdése alapján kötelező.
[14] A törvényszék egyetértett az elsőfokú bíróság azon álláspontjával, hogy az ülnöki tevékenység nem minősül védett tulajdonságnak, mert az nem kapcsolódik az ember lényegi, személyiségét alapvetően meghatározó tulajdonsághoz. A közigazgatási és munkaügyi bírósággal egyezően a lefolytatott bizonyítás adatai alapján nem találta igazoltnak az alperes rendeltetésellenes joggyakorlását sem.
A felülvizsgálati kérelem és ellenkérelem
[15] A felperes a felülvizsgálati kérelmében elsődlegesen a jogerős ítélet „megváltoztatását”, másodlagosan az eljárt bíróságok új eljárásra és új határozat meghozatalára történő utasítását, továbbá az alperes perköltségben történő marasztalását kérte. Álláspontja szerint a jogerős ítélet sérti az Ebktv. 8. § t) pontjában foglaltakat. Ülnöki tevékenysége – amelyet 2007 évtől folyamatosan ellát – a személyiségéhez, annak lényegéhez szorosan kapcsolódó társadalmi aktivitást feltételez, ekként védendő tulajdonságnak minősül, amit az Egyenlő Bánásmód Tanácsadó Testület 288/2/2010. (IV. 9.) TT számú állásfoglalása is alátámaszt. Ennek alapján a vele összehasonlítható helyzetben lévő V.-néhez képest – aki nem látott el ilyen tevékenységet – a felmentéssel mint jogsérelemmel hátrányos megkülönböztetésben részesült. A hátrányos megkülönböztetés törvényi feltételei fennálltak, a lefolytatott eljárásban pedig az alperes ennek ellenkezőjét nem bizonyította. Cs. Z. tanúvallomása egyértelműen alátámasztotta, hogy bírósági ülnöki tisztségét negatívumként, munkavégzési képességben korlátozottságként értékelte, amely nyilatkozatot más tanúvallomás is alátámasztott. E bizonyítékok alapján a jogviszonyának megszüntetése valószínűsíthetően a védett helyzetére tekintettel történt, az okozati összefüggés ülnöki tisztsége és a felmentése között valószínűleg fennállt. E vonatkozásban az eljárt bíróságok a tényállást a Pp. 206. § (1) bekezdésének megsértésével iratellenesen állapították meg.
A Kúria döntése és jogi indokai
[16] A felperes felülvizsgálati kérelme nem megalapozott.
[17] A felülvizsgálati kérelem egymással szorosan összefüggő kötelező tartalmi kellékei a jogszabálysértés és a megsértett jogszabályhely megjelölése, valamint annak kifejtése, hogy a fél a határozat megváltoztatását milyen okból kívánja [Pp. 272. § (2) bekezdés]. Ezen együttes törvényi feltételeknek a fél akkor tesz eleget, ha egyrészt a megsértett jogszabályhelyet konkrétan megjelöli, másrészt pedig a hivatkozott jogszabálysértést tartalmilag is körülírja, az arra vonatkozó jogi álláspontját kifejti, vagyis, ha a jogszabálysértésre való hivatkozása indokait is ismerteti. Mindezek bármelyikének hiánya a felülvizsgálati kérelem hivatalbóli elutasítását eredményezi [1/2016. (II. 15.) PK vélemény 3. pontja].
[18] Ha a fél a felülvizsgálati kérelmében több egymástól elkülönülő jogszabálysértésre hivatkozik, valamennyi hivatkozásnak rendelkeznie kell az előző pontban meghatározott tartalmi követelményekkel [1/2016. (II. 15.) PK vélemény 4. pont].
[19] A felperes felülvizsgálati kérelme kizárólag az Ebktv. 8. § t) pontja szerinti hivatkozás körében felel meg a Pp. 272. § (2) bekezdésében foglaltaknak, ezért egyéb hivatkozásait – így a rendeltetésellenes joggyakorlás, továbbá a felmentés indokának valótlansága körében kifejtett álláspontját – a Kúria nem vizsgálhatta.
[20] A felperes a felülvizsgálati kérelmében megalapozatlanul hivatkozott arra, hogy 2007 óta a bíróságon ellátott ülnöki tevékenysége az Ebktv. 8. § t) pontja szerinti egyéb helyzetnek, ekként védendő tulajdonságnak minősül.
[21] Az Egyenlő Bánásmód Hatóság 288/2/2010. (IV. 9.) TT számú állásfoglalása (a továbbiakban: állásfoglalás) szerint miután az Ebktv. 8. §-a a védett tulajdonságok meghatározásakor már érvényesítette az alkotmányos és nemzetközi jogi kiterjesztő jogértelmezést, ezért az egyéb helyzetnek minősülő tulajdonságok, sajátosságok, élethelyzetek körét szűken kell értelmezni. A tág értelmezés a kedvező bizonyítási szabályok hatályának indokolatlan kiterjesztéséhez vezetne, így ellentétes lenne az Ebktv. céljával. Az állásfoglalás azt is rögzíti, hogy az egyéb helyzet fogalma dinamikusan változik, definíciós magját az képezi, hogy a helyzet megléte tárgyilagosan igazolható, homogén csoportképzésre, általánosításra alkalmas, és társadalmi előítéletből táplálkozik. A diszkriminációval szembeni jogvédelem lényegét az egyéb helyzetet esetében is az adja, hogy a védett tulajdonsággal rendelkező panaszos elsődlegesen nem saját magatartása, hanem egy adott csoporthoz való tartozása miatt szenved hátrányt. Az állásfoglalás indokolása szerint a védelem középpontjában az össztársadalmilag hátrányos helyzetben lévő csoportok állnak.
A döntés elvi tartalma
[22] Az eljáró bíróságok ítéletük indokolásában helytállóan állapították meg, hogy az ülnöki tevékenység az Ebktv. 8. § t) pontjának szűkítő értelmezése alapján – bár csoportképzésre alkalmas megjelölést takar – nem minősülhet védendő tulajdonságnak, miután az nem valamely olyan személyiségjegyből vagy tulajdonságból fakad, amely a felperes személyiségének integráns részét képezi. A felperes e társadalmi csoporthoz tartozása ezen túl nem minősül társadalmi előítélet alatt állónak sem.
[23] A felperes keresetében és felülvizsgálati kérelmében is védendő tulajdonságként az ülnöki tevékenységet jelölte meg, azonban az e hivatkozás alapján lefolytatott bizonyítási eljárás adataiból egyértelműen megállapítható, hogy az általa megjelölt vélt jogsérelmek nem önmagában e társadalmi csoporthoz tartozásával, hanem az ülnöki tevékenység ellátása miatt a munkából való távolmaradása időtartamával voltak összefüggésben, amely az eljárt bíróságok helyes értelmezése szerint legfeljebb a rendeltetésellenes joggyakorlás körében volt értékelhető, amit a felperes a perben nem bizonyított.
[24] A perben az Ebktv. 19. § (1) bekezdése alapján a felperesnek az őt ért hátrány – felmentés – mellett védendő tulajdonságot is valószínűsítenie kellett, amelynek ülnöki tevékenységére történő hivatkozása nem felelt meg, ezért a másodfokú bíróság jogszabálysértés nélkül hagyta helyben a felperes munkáltatói diszkriminációra hivatkozó keresetét elutasító elsőfokú döntést.
[25] Mindezekre tekintettel a Kúria a jogerős ítéletet a Pp. 275. § (3) bekezdése alapján hatályában fenntartotta.
(Kúria, Mfv. II. 10.604/2015.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás