BÜ BH 2016/294
BÜ BH 2016/294
2016.11.01.
A vádlott azzal a magatartásával, hogy internetes portálon közzétette „Fogadalom” megnevezésű, következő szövegű írását: „Vállalom, hogy a népirtás csökkentése érdekében azt az országgyűlési képviselőt, aki a – http://devizarabszolga.5.mp.eu) weboldalon nyomtatható – 2013. évi MIC. számú, devizarabszolga-felszabadító törvényt 2013. augusztus 20-ig nem szavazza meg, állampolgártársaim számára példamutatóan, alkalom kínálta időben, helyen és módon kivégzem”, az emberölés előkészületének bűntettét valósította meg, mert fogadalomként nyomatékkal hangsúlyozott szándékát nyilvánosságra hozva arra vállalkozott, hogy emberölést követ el [Btk. 11. § (1) bek., 160. § (3) bek.].
[1] A törvényszék a 2015. június 25. napján kelt ítéletével a vádlottat az ellene a Btk. 316. §-ába ütköző terrorcselekmény elkövetésével fenyegetés bűntette miatt emelt vád alól a Be. 331. § (1) bekezdése alapján, a Be. 6. § (3) bekezdés a) pontjában írt okból – mert a cselekmény nem bűncselekmény – felmentette.
[2] Az elsőfokú bíróság által megállapított tényállás szerint a vádlott évekkel korábban célul tűzte maga elé a „devizahitelesek megsegítését”, fellépve érdekeikért, 2013. évben is rendszeresen részt vett tüntetéseken, felvonulásokon. A vádlottnak nem volt deviza alapú tartozása, személyes érintettségének alapjául gyermeke deviza alapú hitele szolgált.
[3] A vádlott céljának elérése érdekében 2013. április 22. napi keltezéssel elkészítette az általa „2013. évi MIC. számú devizarabszolga felszabadító törvény, a devizában nyilvántartott hitelszerződések rendezéséről” nevezett fogalmazványt. A vádlott a „2013. évi MIC. számú devizarabszolga felszabadító törvény” elnevezésű iratot – melyet törvényjavaslatnak tekintett – eljuttatta valamennyi országgyűlési képviselőhöz, azt egyes esetekben személyesen adta át, míg más esetekben elektronikus úton küldte meg az országgyűlési képviselők nyilvános hivatali elektronikus levelezési címére. Arra nézve a vádlott nem rendelkezett adatokkal, hogy az valamennyi címzetthez megérkezett-e, hogy az országgyűlési képviselők az írás tartalmát megismerték-e.
[4] A vádlott „2013. évi MIC. számú devizarabszolga felszabadító törvény"-nek nevezett írása nem felelt meg a törvényjavaslat formai és tartalmi követelményeinek, ezért arról Magyarország országgyűlési képviselőinek nem állt módjában szavazni.
[5] A vádlott 2013. május 28. napján a KIM Választási Főosztályára az Országos Választási Bizottságnak címezve aláírásgyűjtő ív hitelesítése iránti kérelmet nyújtott be; melyben az alábbi három kérdést tüntette fel: „Egyetért-e Ön azzal, hogy – népirtás leállítása érdekében – tízmillió forint vérdíjat kapjon, aki a http://devizarabszolga.5mp.eu oldalon rögzített, 2013. évi MIC. számú devizarabszolga felszabadító törvényt 2013. augusztus 20-ig meg nem szavazó országgyűlési képviselőt, 48 órán belül kivégzi?”, „Egyetért-e Ön azzal, hogy azt az országgyűlési képviselőt, aki az általunk beterjesztett Devizarabszolga Felszabadító Törvényt nem szavazza meg 2013. augusztus 20-ig, fosszuk meg vagyonától és 48 órán belül végezzük ki?”, „Egyetért-e Ön azzal, hogy azt az állampolgárt, aki ezt a kivégzést bárhol, bármilyen módon végrehajtja, a nemzet megmentője kitüntető címmel és 10 millió forint vérdíj jutalommal jutalmazzuk?”.
[6] Az Országos Választási Bizottság 2013. június 24. napján kelt határozatával a vádlott által benyújtott országos népszavazási kezdeményezés tárgyában az aláírásgyűjtő ív mintapéldányának hitelesítését megtagadta.
[7] 2013. június 25. napját követően, de 2013. augusztus 4. napját megelőzően – pontosabban meg nem határozható időpontban – a vádlott tartózkodási helyén elkészítette, majd az általa szerkesztett weboldalra „Levél az Országgyűlés Elnökének” megjelöléssel feltöltötte és ezáltal bárki számára megismerhetővé tette az általa készített „Fogadalom” megnevezésű írást az alábbi tartalommal: „Vállalom, hogy a népirtás csökkentése érdekében azt az országgyűlési képviselőt, aki a – http://devizarabszolga.5.mp.eu/weboldalon nyomtatható – 2013. évi MIC. számú, devizarabszolga felszabadító törvényt 2013. augusztus 20-ig nem szavazza meg, állampolgártársaim számára példamutatóan, alkalom kínálta időben, helyen és módon kivégzem.”.
[8] A vádlottnak az aláírásgyűjtő ív hitelesítését célzó kérelme az Országos Választási Bizottsághoz – állami szervhez – intézett beadvány, azonban az – az irányadó tényállásban megállapítottak szerint – pusztán kérdéseket tartalmaz, mely a törvényszék megítélése szerint már önmagában kizárja a kérelem tartalmának fenyegetésként való értékelését. A terrorcselekmény elkövetésével fenyegetés bűntettének tényállási eleme a fenyegetés megtörténte, mely a törvényszék álláspontja szerint a vádlottnak az Országos Választási Bizottsághoz címzett kérelmében nem ismerhető fel, ezért a törvényszék a terhelt Országos Választási Bizottsághoz benyújtott aláírásgyűjtő ív hitelesítésére irányuló kérelme tekintetében a vádlott terhére rótt bűncselekmény elkövetését nem állapította meg.
[9] Megjegyzendő, hogy a vádlott Országos Választási Bizottsághoz címzett beadványát a vádhatóság képviselője a szóban előadott végindítványában maga is büntetlen elő-, vagy utócselekményként minősítette.
[10] Ami a vádlott „Fogadalom” elnevezésű írását illeti, a törvényszék szintén arra az álláspontra jutott, miszerint az is nélkülözi a bűncselekmény megállapításához szükséges alapvető elemeket.
[11] A „2013. évi MIC. devizarabszolga felszabadító törvény” megszavazása, mint a „Fogadalom"-ban megfogalmazott, az országgyűlési képviselőkkel szembeni elvárás a törvényszék megítélése szerint kifejezetten komolytalan volt. A vádlott által „2013. évi MIC. számú devizarabszolga felszabadító törvény"-nek nevezett jogszabály, illetve az országgyűlési képviselők szavazására alkalmas törvénytervezet nem létezett, tehát a vádlott objektíve kivitelezhetetlenül kívánta annak megszavazását. A megállapított tények alapján a vádlott maga is tisztában volt azzal, hogy az általa megszavazni kívánt „2013. évi MIC. számú törvény” nincs az Országgyűlés előtt, tárgyalására nem kerülhet sor, így annak megszavazására reális lehetőség nincs, így a fogadalomban írtak beváltása sem történhet meg.
[12] A vádlott a „Fogadalom” szövegét az általa üzemeltetett nyilvános weboldalra feltöltötte, mások számára hozzáférhetővé, megismerhetővé tette, azonban írását az országgyűlési képviselőkhöz nem juttatta el. Azon körülmény, hogy a világhálón a „Fogadalom” szövege hozzáférhető volt, nem eredményezte, hogy arról az érintettek is tudomást szereztek, holott a vád tárgyát képező bűncselekmény megállapításának szükséges eleme, hogy az elkövető közvetlenül hozza az állami szerv tudomására, hogy mit „vár el” tőle.
[13] A vádlott fogadalmában a „vállalom” kifejezést használta az országgyűlési képviselőket érintő cselekménnyel összefüggésben; azonban konkrét, állami szervhez irányuló, címzett követelést nem fogalmazott meg; ekként a törvényszék megítélése az, hogy nem valósult meg az állami szerv – az országgyűlési képviselők – komoly fenyegetése, tevésre vagy tűrésre kényszerítése.
[14] A vádlott tehát csak üres fenyegetést használt, maga sem gondolta komolyan a személy elleni erőszakos bűncselekmény megvalósítását. A vádlott kifejezetten hatásvadász kijelentéseivel kizárólag a közvélemény figyelmének felkeltését kívánta elérni, tisztában volt a jogszabályalkotás folyamatával, fel sem merült benne a személy elleni erőszakos bűncselekmény tényleges megvalósítása. Ezt igazolja azon körülmény, hogy a kitűzött határidő elteltével sem tett semmit a javaslatát meg nem szavazó országgyűlési képviselőkkel szemben.
[15] A vádlott által „vállaltak” kinyilatkoztatása a törvényszék álláspontja szerint nem volt alkalmas arra, hogy az országgyűlési képviselőkben komoly félelmet keltsen. Már önmagában a „jogszabály” vádlott általi számozása, megnevezése nyilvánvalóvá tehette az érintettek számára – amennyiben a „Fogadalom” tartalmát egyáltalán megismerték – annak irracionalitását.
[16] A „Fogadalom"-mal a vádlott célja a devizahitelesek problémáira való figyelemfelhívás és a képviselők ösztönzése, de semmiképpen sem az állami szerv tevésre vagy tűrésre kényszerítése volt.
[17] Fentieken túl a vádlott a fogadalom szövegében pontosan – konkrétan – nem jelölte meg az általa végrehajtani vállalt személy elleni erőszakos bűncselekmény megvalósításának helyét, idejét és módját sem, ily módon a törvényszék álláspontja szerint a Btk. 314. § (1) bekezdés a) pontja szerinti terrorcselekményre hivatkozás sem történt meg.
[18] Az ítélet ellen az ügyész a vádlott terhére, a bűnösség megállapítása és büntetés kiszabása végett jelentett be fellebbezést.
[19] Az ügyben másodfokú bíróságként eljáró ítélőtábla a 2016. január 27-én kelt ítéletével a vádlottat bűnösnek mondta ki a Btk. 316. §-ába ütköző terrorcselekmény elkövetésével fenyegetés bűntettében, és ezért őt 10 hónap – 2 év próbaidőre felfüggesztett – fogházban végrehajtandó szabadságvesztésre ítélte.
[20] Az ítélőtábla a felülbírálat során a törvényszékkel abban egyetértett, hogy a vádlottnak az aláírásgyűjtő ív hitelesítését célzó kérelme az Országos Választási Bizottsághoz – állami szervhez – intézett beadvány, azonban az pusztán kérdéseket tartalmazott, amely már önmagában kizárja a kérelem tartalmának fenyegetésként való értékelését. A terrorcselekmény elkövetésével fenyegetés bűntettének tényállási eleme a fenyegetés megtörténte, mely a vádlottnak az Országos Választási Bizottsághoz címzett kérelmében nem ismerhető fel, ezért az Országos Választási Bizottsághoz benyújtott aláírásgyűjtő ív hitelesítésére irányuló kérelme tekintetében a vádlott terhére rótt bűncselekmény elkövetése nem állapítható meg.
[21] A másodfokú bíróság határozatában kifejtette, hogy a véleménynyilvánítás az egyéni önkifejezés alapján lehetővé teszi az egyén számára, hogy vágyait, gondolatait, szándékát megfogalmazza, másokkal megossza. Ezen alapjog minden közlés szabadságát magában foglalja, mégpedig függetlenül annak módjától, értékétől, erkölcsi minőségétől és legtöbbször valóságtartalmától. Több alkotmánybírósági határozat utal arra, hogy az állam akkor nyúlhat az alapjog korlátozásának eszközéhez, ha másik alapvető jog és a szabadság védelme vagy érvényesítése, illetve egyéb alkotmányos érték védelme más módon nem érhető el [30/1992. (V. 26.) AB határozat, 36/1994. (VI. 24.) AB határozat].
[22] A terrorcselekménnyel fenyegetés bűntettének megállapítására csak az olyan komoly, konkrét fenyegetés ad alapot, amelyben megnyilvánul a terrorcselekmény bűntettének speciális elkövetése (EBD 2012.B.14.).
[23] A másodfokú bíróság szerint a „Fogadalom"-ban a címzettek az országgyűlési képviselők, feléjük komoly, konkrét kijelentést tett a vádlott, utalva a devizahitellel rendelkező állampolgárok megmentése érdekében általa készített 2013. évi MIC. számú „Devizarabszolga Felszabadító Törvénynek” nevezett javaslatára, melyet korábban azért küldött meg az országgyűlési képviselőknek, hogy a képviselők az Országgyűlésben a devizahitelesek érdekeit szolgáló törvényjavaslatot terjesszenek elő az általa meghatározott tartalommal 2013. augusztus 20-ig, ha ez viszont nem történik meg, az érintett országgyűlési képviselőket állampolgártársai számára példamutatóan, alkalom kínálta időben, helyen és módon kivégzi.
[24] A vádlott célja az általa kifejezésre juttatottakkal az Országgyűlés (állami szerv) valaminek tevésére kényszerítése személy elleni erőszakos cselekmény (emberölés) elkövetésével való fenyegetéssel.
[25] A személy elleni erőszakos bűncselekmény megvalósításának helyét, idejét és módját is meghatározta: „állampolgártársai számára példamutatóan, alkalom kínálta időben, helyen és módon kivégzi”.
[26] Bár a másodfokú bíróság helyes indokok alapján elutasította az ügyészségnek a tényállás kiegészítésére tett indítványát, a fenyegetés komolyságának indokolása körében maga is hivatkozott az Országgyűlés elnöke részére eljuttatott, 2013. július 21. napján kelt, „törvényjavaslat kiegészítése” tárgyú általa szerkesztett dokumentumra, amelyben az olvasható, hogy „A törvény megszavazásának kikényszerítése céljából az a képviselő, aki a törvényt nem szavazza meg, vagyonától megfosztható és 48 órán belül kivégezhető.”.
[27] Ugyanakkor az ítélőtábla ezen körülményt változatlanul nem tette a tényállás részévé, következésképpen a másodfokú felülbírálat alapját az elsőfokú ítélet 4. oldalának harmadik bekezdésében foglalt események képezték.
[28] Fentiekből nem vonható le az a következtetés, hogy csak akkor valósulhat meg a terrorcselekmény elkövetésével fenyegetés bűntette, ha a terhelt a fenyegetést valóra is akarja váltani, hanem a hangsúly a fenyegetés céljának konkrét megjelölésén van (állami szervnek valaminek tevésére kényszerítésén), ennek híján a Btk. 314. § (1) bekezdés a) pontja szerinti terrorcselekményre hivatkozásról nem beszélhetünk.
[29] A másodfokú bíróság határozata ellen a vádlott és védője felmentés végett jelentett be fellebbezést.
[30] A Legfőbb Ügyészség átiratában arra hivatkozott, hogy az elsőfokú bíróság által megállapított és a másodfokú bíróság által kiegészített tényállás a Be. 351. § (2) bekezdés b) pontjában foglalt okból kis mértékben megalapozatlan, ezért azt az iratok tartalma alapján az alábbiak szerint indokolt kiegészíteni.
[31] A vádlott 2013. július 21-i keltezéssel az Országgyűlés elnökéhez intézett levelében az általa korábban benyújtott törvényjavaslatra irányuló kezdeményezését az alábbiakkal egészítette ki.
[32] „A népirtás leállítása érdekében, mint a minden hatalommal rendelkező nép:
[33] 1.) Követeljük, hogy az országgyűlési képviselők a fenti törvényt szavazzák meg.
[34] 2.) Felmentjük a népirtás vádja alól azt, aki a törvényt 2013. augusztus 20-ig megszavazza.
[35] 3.) Felhatalmazzuk minden hazafias érzelmű állampolgártársunkat, hogy azt a képviselőt, aki nem szavazta meg a fenti törvényt, azt az ügyészt, aki a bankok elleni feljelentést elutasítja, aki a devizahitellel kapcsolatos végrehajtási záradékot kiadja, azt a végrehajtót, aki a devizahitellel kapcsolatos végrehajtási cselekményt végez, azt a rendőrt, aki a devizahitellel kapcsolatos végrehajtásban részt vesz, fosszák meg vagyonától, és 48 órán belül végezzék ki.
[36] 4.) Elrendeljük, hogy a »Nemzet Megmentője« kitüntetéssel, tízmillió forint vérdíj jutalmat kapjon az, aki népi felhatalmazással, a kivégzést bárhol, bármilyen módon, bármikor végrehajtja.”
[37] A vádlott a levelét az Országgyűlés Hivatalához eljuttatta.
[38] A leírtakra figyelemmel a Legfőbb Ügyészség indítványozta, hogy a Kúria a Be. 393. § (2) bekezdése szerinti nyilvános ülésen a tényállást a jelen átiratban foglaltak szerint egészítse ki, egyben a Be. 397. §-a alapján az ítélőtábla mint másodfokú bíróság ítéletét hagyja helyben.
[39] A vádlott és védő felmentésre irányuló fellebbezése és a Legfőbb Ügyészségnek a tényállás kiegészítésére irányuló indítványa az alábbiak szerint nem alapos.
[40] A Kúria az ügyben a Be. 391. § (2) bekezdése alapján nyilvános ülést tartott, amelyen a vádlott és védője az írásban indokolt fellebbezését, az ügyész pedig indítványát változatlanul fenntartotta.
[41] A Kúria a Be. 387. § (1) bekezdés alapján, illetve a (2) bekezdés szerinti terjedelemben felülbírálta a megtámadott másodfokú ítéletet és az azt megelőző első- és másodfokú eljárást.
[42] Ennek során nem észlelt – a Be. 399. § (1)–(2) bekezdése szerinti – feltétlen hatályon kívül helyezési okot képező eljárási szabálysértést, és ilyenre a felek sem hivatkoztak.
[43] A Be. 388. § (1), illetve (2) bekezdése alapján a harmadfokú bíróság a határozatát akkor alapíthatja a másodfokú ítélet alapját képező tényállásra, ha az további bizonyítás felvétele nélkül is megalapozott vagy az iratok alapján azzá tehető, ekként a helyes tényállás megállapítható, avagy a helytelen ténybeli következtetés kiküszöbölhető.
[44] A harmadfokú bíróság e körben értelemszerűen azt vizsgálta, hogy a másodfokú bíróság ítéletében – az általa tett kiegészítésekkel és helyesbítésekkel – irányadónak tartott tényállás megalapozott-e. A Kúria ezt a kérdést igenlően döntötte el.
[45] A Be. 2. § (4) bekezdése szerint a bíróság köteles a vádat kimeríteni, de a vádon túl nem terjeszkedhet.
[46] A Legfőbb Ügyészség által indítványozott kiegészítés olyan tényekre vonatkozik, amelyek nem képezték a vád tárgyát, vagyis az irányadó tényállás e tényekkel történő kiegészítése a vádon olyan túlterjeszkedés lenne, amely a vádelv törvényes követelményét sértené, még akkor is, ha a kiegészítés a másodfokú bíróság gondolatrendszerén belül marad, és nem bontaná meg az alsóbb fokú bíróságban a bizonyítékok hitelt érdemlőségéről kialakult meggyőződését.
[47] A harmadfokú bíróság tehát „túlterjeszkedik” a vádon, ha olyan cselekményt vagy részcselekményt is elbírál, amelyet a vádló nem tett vád tárgyává.
[48] A fellebbviteli főügyészség ugyanezt az indítványát már a másodfokú eljárásban is előterjesztette, és a Kúria maradéktalanul osztotta a másodfokú bíróságnak az elutasítással kapcsolatos jogi álláspontját is.
[49] A Btk. 316. §-ában írt terrorcselekménnyel fenyegetés speciális bűncselekmény a 338. §-ban meghatározott közveszéllyel fenyegetés tényállásához képest. Közös vonásuk, hogy mindkettő olyan bűncselekmény elkövetésével fenyeget, amely általában nyugtalanságot kelt, ám ameddig a 338. § szerinti fenyegetés kimondottan közveszéllyel járó esemény bekövetkezését állítja valótlanul, addig a terrorcselekmény kilátásba helyezése magában foglalhatja a közveszély következményét is.
[50] A 338. § szerinti cselekmény azonban tudatosan valótlan tény állításával történik, míg a jelen törvényhely szerinti magatartás akkor is tényállásszerű, ha az elkövető nem „üres” fenyegetést használ, hanem komolyan gondolja a terrorcselekmény megvalósítását, sőt a fenyegetésnek valami alapja kell legyen. A törvény nem szól arról, hogy a fenyegetés címzettje ki lehet. Ebből következően a fenyegetés címzettje bárki lehet. Sőt lehet általában maga a nagy nyilvánosság is.
[51] A terrorcselekménnyel fenyegetés bűntettének megállapítására csak az olyan komoly és konkrét fenyegetés adhat alapot, amelyben megnyilvánul a terrorcselekmény bűntettének specialitása.
[52] A fenyegetés tárgyi ismérve súlyos hátrány kilátásba helyezése.
[53] A fenyegetés alanyi ismérve, hogy a kilátásba helyezett súlyos hátrány a megfenyegetettben komoly félelmet keltsen. Ennek megítéléséhez szükséges a konkrét körülmények feltárása. A félelem komolysága nem feltétlenül jelent rémületet, pánikot, rendkívüli fizikai vagy idegállapotot, csupán az szükséges, hogy a megfenyegetett komolyan vegye a kilátásba helyezett súlyos hátrány bekövetkezésének lehetőségét, és annak elkerülésre érdekében cselekedjék.
[54] A fenyegetés akkor alkalmas a komoly félelem kiváltására, ha az eljut a címzetthez.
[55] Az irányadó tényállás szerint a vádlott a fogadalmát – azon túl, hogy azt egy weboldalon nyilvánosságra hozta – az országgyűlési képviselők részére nem továbbította.
[56] Önmagában az ölési cselekményre vállalkozás tehát a terrorcselekménnyel fenyegetés tényállási elemeit hiánytalanul nem valósította meg, következésképpen e bűncselekmény nem valósult meg.
[57] Az ölési szándék meghirdetése, fogadalommal megerősítése azonban komoly elhatározást bizonyít, amely megvalósításának reális lehetősége nem zárható ki, így annak büntetőjogi értékelése, emberölés előkészületeként történő minősítése nem maradhat el.
[58] A másodfokú bíróság helytállóan következtetett a vádlott bűnösségére, azonban az irányadó tényállás alapján a terrorcselekménnyel fenyegetés bűntette a fenti indokok alapján nem állapítható meg.
[59] A vádlott az alábbi nyilatkozatot tette közzé: „Vállalom, hogy a népirtás csökkentése érdekében azt az országgyűlési képviselőt, aki a – [...] weboldalon nyomtatható – 2013. évi MIC. számú, devizarabszolga felszabadító törvényt 2013. augusztus 20-ig nem szavazza meg, állampolgártársaim számára példamutatóan, alkalom kínálta időben, helyen és módon kivégzem.”.
[60] A Btk. 11. § (1) bekezdése szerint „Ha e törvény külön elrendeli, előkészület miatt büntetendő, aki a bűncselekmény elkövetése céljából az ehhez szükséges vagy ezt könnyítő feltételeket biztosítja, az elkövetésre felhív, ajánlkozik, vállalkozik, vagy a közös elkövetésben megállapodik”.
[61] A vádlott a közzétett és nyilvánosságra hozott írásában arra vállalkozott, hogy szándékos emberölést valósít meg, nevezetesen kivégzi azt az országgyűlési képviselőt, aki a megadott határidőig az általa készített és hozzájuk eljuttatott törvényjavaslatot nem szavazza meg.
[62] A Btk. 160. § (3) bekezdése szerint „aki emberölésre irányuló előkészületet követ el, egy évtől öt évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő”. Ezt a jogi fenyegetettséget az ölési cselekmény fokozott társadalomra veszélyessége és az emberi élet kiemelkedő büntetőjogi védelme indokolja.
[63] A bűncselekmény stádiumaiban első helyet a szándék kialakulása, második helyet az előkészület, harmadik helyet a kísérlet foglalja el a befejezettség előtt.
[64] A szándék kialakulása, mint a bűncselekmény stádiuma, bármennyire is bűnös tartalommal telített, a büntetőjog számára közömbös.
[65] Az előkészületet pedig csak kivételes esetben rendeli büntetni a törvény, mint például az emberölés esetében.
[66] Az előkészületet a szándéktól az különbözteti meg, hogy míg a szándék kialakulása a pszichikumban lejátszódó, mások elöl rejtve maradó folyamat, addig az előkészület már a külvilágban lejátszódó tényleges cselekvés, a szándék tettekben megnyilvánuló megerősítése, mások számára is megismerhetővé tétele.
[67] Az előkészület büntetendőségének feltétele, hogy a célzott bűncselekmény véghezvitelének megkezdésére nem került sor, – ugyanis ellenkező esetben az előkészület beleolvad a kísérletbe – következésképpen – az önkéntes visszalépés eseteit kivéve – nincs is jelentősége annak, hogy miért maradt el a véghezvitel megkezdése. Az előkészület büntetendősége szempontjából tehát teljesen érdektelen, hogy a véghezvitel megkezdése a szándék vagy elhatározás gyengülése, a feltételek hiánya, esetleg a megkezdés előtti leleplezés következtében maradt el.
[68] Az előkészületi cselekmény végrehajtása ugyanis önmagában még nem bizonyítja, hogy a szándékolt cselekmény végrehajtását a feltételek megvalósulása esetén az elkövető egyáltalán meg is kezdte volna.
[69] A kifejtett indokoknak megfelelően a Kúria az ítélőtábla ítéletét részben megváltoztatta, és a vádlott cselekményét a Btk. 160. § (3) bekezdésébe ütköző és a szerint büntetendő emberölés előkészülete bűntettének minősítette.
[70] Mindezekre figyelemmel a Kúria mint harmadfokú bíróság a másodfokú bíróság ítéletét a (másod)fellebbezéssel érintett cselekmények minősítésére vonatkozó részében – a Be. 398. § (2) bekezdése alapján – megváltoztatta, egyebekben, s így különösen a büntetés kiszabására vonatkozó részében – a Be. 397. §-ának alkalmazásával – helybenhagyta.
(Kúria Bhar. III.561/2016.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás