BÜ BH 2016/295
BÜ BH 2016/295
2016.11.01.
A hűtlen kezelés elkövetője az idegen vagyon kezelésével összefüggő kötelességszegésből eredő vagyoni hátrányért akkor is felel, ha az nem közvetlenül a kötelességszegéssel létrehozott szerződésből, hanem annak hibás teljesítéséből eredt, azonban a vagyoni hátrány bekövetkeztét előre látta, és annak elmaradásában a legalapvetőbb ellenőrzést is elmulasztotta [1978. évi IV. tv. 13. §, 319. § (1) bek.].
[1] A törvényszék a II. r. terheltet folytatólagosan elkövetett hűtlen kezelés bűntettében [2012. évi C. tv. – a továbbiakban: Btk. – 376. § (1) bek. és (4) bek. a) pont] mondta ki bűnösnek mint bűnsegédet, és ezért 2 év szabadságvesztésre, 3 év közügyektől eltiltásra és 3 év gazdasági társaság vezető tisztségviselői tisztségtől eltiltásra ítélte. A szabadságvesztés végrehajtási fokozatát börtönben határozta meg és úgy rendelkezett, hogy abból a terhelt a büntetés kétharmad részének kitöltését követően bocsátható feltételes szabadságra.
[2] A II. r. terhelt tekintetében a terhelt és a védő fellebbezése alapján eljárva az ítélőtábla a terheltnek a tényállás 2. pontjában írt cselekményét folytatólagosan, bűnsegédként elkövetett hűtlen kezelés bűntettének [Btk. 376. § (1) bek. és (3) bek. a) pont], a tényállás 4. és 5. pontjában írt cselekményét pedig folytatólagosan, bűnsegédként elkövetett csalás bűntettének [Btk. 373. § (1) bek., (2) bek. b) pont bc) alpont és (5) bek. b) pont] minősítette. A II. r. terhelt szabadságvesztésének tartamát – a büntetés halmazati büntetésként való megjelölése mellett – 1 év 4 hónapra enyhítette, annak végrehajtását 2 év próbaidőre felfüggesztette, és a közügyektől eltiltást mellőzte. Egyebekben azonban az elsőfokú ítéletet e terhelt tekintetében helybenhagyta.
[3] A másodfokú ítélet ellen a II. r. terhelt és védője másodfellebbezést jelentett be, azokat azonban a Kúria a 2015. július 14-én kelt Bhar.III.1.012/2015/2. számú végzésével elutasította.
[4] A jogerős ítéletben megállapított tényállás II. r. terheltet érintő részének lényege a következő: az I. r. és a II. r. terhelt 2007. évet megelőzően már több mint 20 éve ismerték egymást, személyes jó kapcsolatot ápoltak.
[5] A 2. tényállási pontban foglaltak szerint a II. r. terhelt által képviselt V. W. Kft. árajánlatot tett a P. Temetkezési Kft.-nek import kárpitozott koporsók szállítására. Az árajánlatban 39 000 forint + áfa darabonkénti vételár, illetve 16 000 forint + áfa darabonkénti kedvezményes vételár került feltüntetésre azzal, hogy a kedvezményes árat a V. W. Kft. a teljes, 630 darab koporsóból álló készletének egyidejű megrendelése esetén ajánlja fel. A koporsók négy, a B. Kft. nevében kiállított, de valójában nem az említett cég által kibocsátott, 16 000 forint áfa nélküli darabonkénti vételárat tartalmazó, 2009. április 6. és 2009. július 1. napja közötti időszakban kelt számla alapján kerültek a társasághoz, azokat ténylegesen ismeretlen helyről szerezték be, és a 145/1999. (X. 1.) Korm. rendelet 28. §-a szerinti előírásoknak megfelelő műbizonylatokkal és gyártónyilatkozatokkal nem rendelkeztek. Az adott időszakban koporsók bármely gyártótól, forgalmazótól – a felmerülő igényeknek megfelelően is – beszerezhetők lettek volna, az I. r. terhelt azonban a P. Temetkezési Kft. önálló képviseletére jogosult vezető tisztségviselőjeként kizárólag azért rendelte meg a 630 darab koporsót az árajánlatban foglaltak szerint a V. W. Kft.-től, hogy a II. r. terhelt által vezetett céget vagyoni haszonhoz juttassa.
[6] A ténylegesen egyszerre leszállított koporsók után a V. W. Kft. 2009. április 6., június 15. és július 15. napján állított ki összesen három számlát, melyek alapján részükre a P. Temetkezési Kft. 12 240 000 forintot fizetett ki.
[7] A koporsók beszerzésére egy árajánlat alapján, egy gazdasági időszakon belül került sor, ezért az egy ügyletnek tekintendő. Az I. r. terhelt e magatartásával megsértette a P. Temetkezési Kft. Alapító Okiratának 9/c. pontját, mely szerint a jegyzett tőke egyharmad részét – 7 949 700 forintot – meghaladó szerződések megkötése, illetve jóváhagyása az alapító kizárólagos hatásköre volt. Az I. r. terhelt nem rendelkezett az alapító engedélyével az üzlet lebonyolítására.
[8] A leszállított 630 koporsó közül 160 darab már 2009. május 5-én olyan szövetbevonati károsodással, mechanikai károsodással és egyéb kivitelezési hibával rendelkezett, melyek miatt kegyeleti célokra nem voltak alkalmazhatók, és 2009 decemberében le is selejtezték azokat. Az eljárás során nem volt megállapítható, hogy a II. r. terhelt a szállítás időpontjában a 160 koporsó selejtes állapotáról tudomással bírt volna.
[9] Az I. r. terhelt a P. Temetkezési Kft. önálló képviseletére jogosult vezető tisztségviselőjeként megszegte a cégvagyon megőrzésére vonatkozó kötelezettségét azzal, hogy az Alapító Okirat 9/c. pontját megsértve, a cég vagyonának terhére intézkedett olyan koporsók vételárának kifizetése iránt, melyek megvásárlása egyrészt szükségtelen volt, másrészt eredetük sem volt megállapítható. Ezzel az I. r. terhelt a P. Temetkezési Kft.-nek 3 200 000 forint vagyoni hátrányt okozott, mely nem térült meg.
[10] A II. r. terhelt is tisztában volt azzal, hogy a koporsók beszerzése a P. Temetkezési Kft. részéről szükségtelen és indokolatlan, kizárólagos célja a V. W. Kft. vagyoni haszonhoz juttatása. Ugyancsak tudta, hogy a koporsók nem rendelkeznek a jogszabályban előírt követelményeknek való megfelelőségüket igazoló bizonylatokkal, ennek ellenére a koporsók értékesítéséről szóló számlák kiállításával az I. r. terhelt cselekményéhez szándékosan segítséget nyújtott.
[11] A tényállás 4. pontjában foglaltak szerint az I. r. terhelt ugyancsak a P. Temetkezési Kft. önálló képviseletére jogosult vezető tisztségviselőjeként 2007., 2008. és 2009. évben az ugyancsak a II. r. terhelt érdekeltségébe tartozó K. Kft.-vel kötött szerződést fűnyírási munkák végzésére, melynek keretében az elvégzettet jelentősen meghaladó mennyiségű munka után kiállított számlák kifizetése iránt intézkedett. Ezzel a P. Temetkezési Kft.-nek 2007. évben legalább 2 670 882 forint, 2008. évben legalább 7 346 522 forint, 2009. évben legalább 5 022 720 forint, tehát összesen legalább 15 040 120 forint kárt okozott, amihez a II. r. terhelt – tudva arról, hogy a számlák a ténylegesen elvégzettet lényegesen meghaladó mennyiségű fűnyírási munkáról kerültek kiállításra – a szerződések megkötésével és a számlák biztosításával nyújtott szándékosan segítséget.
[12] Az 5. tényállási pontban írtak szerint az I. r. terhelt 2008 őszén a P. Temetkezési Kft. két alkalmazottját Németországba küldte, ahol egy velük utazó ismeretlen személy ismeretlen összegért megvásárolta az 1994. év végén gyártott, 160 500 kilométert futott, alacsony műszaki állapotú, kizárólag csak forgalom elől elzárt területen használható, Volkswagen Passat 1.9 TDI típusú személygépkocsit, melynek értéke 2008 októberében 1 255 000 forint volt. A gépkocsit a cég egyik alkalmazottja vezette P.-ig, ahol annak kulcsait az I. r. terheltnek adta át. A gépkocsit az I. r. terhelt birtokba vette, és azt 2008. október 1. napján 4 100 000 forint vételárért a II. r. terhelt részére értékesítette.
[13] Másnap, 2008. október 2. napján a II. r. terhelt ugyanazt a gépkocsit, ugyancsak 4 100 000 forint vételár ellenében eladta a P. Temetkezési Kft.-nek. A szerződést a vevő képviseletében az I. r. terhelt – mint a társaság önálló képviseletére jogosult vezető tisztségviselője – írta alá, és a vételárat is ugyanő adta át a cégnél, készpénzben, személyesen a II. r. terheltnek.
[14] A 2008. október 1-jei szerződés ténylegesen nem tükrözött szerződési akaratot, mert a II. r. terheltnek nem állt szándékában a gépkocsi megvásárlása, azt az I. r. terhelt kizárólag azért szerezte meg, hogy a II. r. terhelt közbeiktatásával a beszerzési árat, illetve a gépkocsi forgalmi értékét jóval meghaladó vételárért értékesítse a P. Temetkezési Kft.-nek, és ebből jogtalan hasznot realizáljon.
[15] Ezzel az I. r. terhelt a P. Temetkezési Kft.-nek 2 845 000 forint kárt okozott, amihez a II. r. terhelt – aki tudott arról, hogy a cég a tényleges forgalmi értéket jelentősen meghaladó vételárat fizetett ki a gépkocsiért – az adásvételi szerződések aláírásával, a 4 100 000 forint átvételével, majd annak az I. r. terheltnek történő átadásával szándékosan segítséget nyújtott.
[16] A bíróság jogerős ügydöntő határozata ellen a II. r. terhelt védője a Be. 416. § (1) bekezdés a) pontja alapján terjesztett elő felülvizsgálati indítványt, melyben a jogerős ítélet megváltoztatását és a terheltnek az ellene folytatólagosan, bűnsegédként elkövetett hűtlen kezelés bűntette miatt emelt vád alól való felmentését kérte. Emellett elsődlegesen a jogerős ítélet polgári jogi igényre vonatkozó rendelkezésének hatályon kívül helyezésére, és a magánfél polgári jogi igényének egyéb törvényes útra utasítására, másodlagosan a megítélt kártérítés és az ahhoz kapcsolódó illetékfizetési kötelezettség összegének a felmentéshez kapcsolódó rész mértékéhez igazodó csökkentésére is indítványt tett.
[17] Indokai szerint a jogerős ítélet a büntető anyagi jog szabályainak megsértése miatt állapította meg a terhelt bűnösségét hűtlen kezelés bűntettében. Utalt rá: az elsőfokú bíróság a 2. tényállási pontban írtak kapcsán még az abban érintett teljes mennyiség, a 630 darab koporsó – a terheltek által is tudott – szükségtelen és indokolatlan beszerzését értékelte hűtlen kezelésként. Ezzel szemben a másodfokú bíróság a tényállás ezen részét a koporsók beszerzési ára, valamint az okozott vagyoni hátrány összege tekintetében módosította, és az ítélete 11. oldalának harmadik bekezdésében kifejtettek szerint már csak a 160 darab használhatatlan állapotú koporsó beszerzését tekintette a hűtlen kezelés ténybeli alapjának. Rámutatott, hogy az indokoltnál nagyobb mennyiségű áru beszerzése még nem feltétlenül eredményez a vagyonban értékcsökkenést, jelen esetben a szerződés megkötése csupán azt eredményezte, hogy a társaság kifizetett készpénz-állományának helyébe áru lépett, ami a piacon pénzben kifejezhető értékkel bírt, és forgalomképes is volt. A szükségtelen beszerzés fedezete befektetésének elmaradásából fakadó kamatveszteség pedig nem képezte a vád részét.
[18] A másodfokú bíróság a 2. tényállási ponthoz kapcsolódóan érintetlenül hagyta azt az elsőfokú ítéletben rögzített tényt, miszerint az eljárás során nem volt megállapítható, hogy a II. r. terhelt már a szállítás időpontjában tisztában volt a 160 darab koporsó selejtes állapotáról. Ebből következően ez a jogerős ítéleti tényállásnak is a része, és azt a felülvizsgálati eljárásban is irányadónak kell tekinteni.
[19] Ebből következően azonban a II. r. terhelt bűnösségére nem lehet következtetést vonni, mert ha a koporsók egy részének selejtes állapotáról nem tudott, akkor az sem bizonyítható, hogy szándékosan ahhoz nyújtott volna segítséget, hogy a P. Temetkezési Kft. a pénzeszközeiért cserébe ne kapjon forgalomképes árut. A II. r. terhelt bűnsegédi felelőssége csak akkor lett volna megállapítható, ha a II. r. terhelt már előzetesen tudott volna arról, hogy a pénzért cserébe selejtes árut fog szállítani; az ítélet azonban ilyen megállapítást nem tartalmaz. Ezért a terheltet e cselekmény kapcsán fel kell menteni az ellene emelt vád alól.
[20] Végül a védő kifejtette: a Be. 419. § (1) bekezdése szerint a felülvizsgálati eljárásban is irányadó Be. 398. § (3) bekezdése értelmében – felmentés esetén – a Kúriának rendelkeznie kell a jogerős ítéletben érdemi rendelkezéssel elbírált, és a magánfél javára – a 2. tényállási pont alatti tényállási pontban írt bűncselekmény miatt is – megítélt polgári jogi igény szükségessé váló megváltoztatásáról is.
[21] A Legfőbb Ügyészség az indítványt nem tartotta alaposnak, és a támadott határozatok hatályában fenntartására tett indítványt.
[22] Indokául kifejtette: az irányadó tényállás szerint az I. r. terhelt a cég vagyonának terhére intézkedett olyan koporsók megvásárlása iránt, melyek eredete nem volt megállapítható, és beszerzésük általában is szükségtelen és indokolatlan volt. Ez szemben állt az ésszerű gazdálkodás követelményeivel, és egyben a vagyonkezelői kötelezettség megszegését is jelentette. A teljes mennyiségből használhatatlan 160 koporsó vételárának ellenértékéből fakadó 3 200 000 forint értékcsökkenés a P. Temetkezési Kft. vagyonában e megállapodás következtében állt be.
[23] Azzal pedig, hogy e megállapodás kizárólag a II. r. terhelt cégének bevételhez juttatását szolgálja, a II. r. terhelt is tisztában volt. Így tudta, hogy a koporsók eredete tisztázatlan, a jogszabályban előírt bizonylatokkal nem rendelkeznek, azok beszerzése pedig – még 160 darabot illetően is – szükségtelen és indokolatlan. Következésképp azzal, hogy az áru eredetét fiktív okiratokkal igazolta, miközben tudta, hogy az I. r. terhelt által képviselt cégnek nem fűződik üzleti, gazdaság érdeke az adásvételhez, szándékosan segítséget nyújtott a cselekményhez.
[24] Ezért a bűnösségre vont következtetés a 2. tényállási pontot illetően is, mint ahogy a cselekmény minősítése is, emellett a jogerős ítéletben kiszabott büntetés is törvényes. Az ügyészség rámutatott arra is, hogy a büntetés enyhítésére még a terheltnek a támadott bűncselekmény miatti felmentése esetén sem kerülhetne sor. A jogerős ítéletben a II. r. terhelt terhére rótt további két rendbeli bűncselekmény egyenként két évtől nyolc évig terjedő szabadságvesztéssel fenyegetett, míg az indítvánnyal érintett cselekmény büntetési tétele három évig terjedő szabadságvesztés; ezért a törvényes büntetési keret alsó határát sem elérő mértékben kiszabott halmazati büntetés még az utóbbi cselekmény nélkül is inkább enyhének, mintsem eltúlzottnak lenne tekinthető.
[25] A Legfőbb Ügyészség átiratára a védő írásban tett észrevételt. Álláspontja szerint az ügyben eljárt másodfokú bíróság egyértelműen rögzítette: a 630 darab koporsó beszerzése révén vagyoni hátrányként kizárólag az a 160 darab értékelhető, melyek állapotuk, minőségük okán forgalomképtelenek voltak. Ehhez képest közömbös, hogy az árukat a II. r. terhelt ismeretlen helyről szerezte be, és az is, hogy a vásárláshoz a beszerző cégnek nem fűződött gazdasági érdeke. A bűnsegédnek nem csak a vagyonkezelő kötelességszegésének tényével, de azzal is tisztában kell lennie, hogy segítségnyújtása révén a sértett oldalán vagyoni hátrány következik be. Ehhez pedig azt kellene a tényállásnak tartalmaznia, miszerint a II. r. terhelt tudott arról, hogy az általa szállított 630 koporsóból 160 darab selejtes állapotban van; ekkor nyújtott volna segítséget a vagyoni hátrány okozásához. Az irányadó tényállás azonban a II. r. terhelt ezzel éppen ellentétes tudattartalmát rögzítette; ezért indítványát változatlan tartalommal tartotta fenn.
[26] A Kúria a felülvizsgálati indítványt a Be. 424. § (1) bekezdés első fordulata szerint tanácsülésen bírálta el.
[27] Az indítvány nem alapos.
[28] A Kúria osztotta a védő álláspontját abban, hogy az előterjesztett indítvány tárgyi oldalról nem kizárt. Az ügyben ugyanis a Kúria mint harmadfokú bíróság csupán akként járt el, hogy elutasította a másodfokú ítélet ellen a Be. 386. § (1) bekezdés b) pontjában írt feltétel hiányában bejelentett, törvényben kizárt fellebbezéseket. A Be. 416. § (4) bekezdés a) pontja a harmadfokú bíróság által hozott ügydöntő határozat tényéhez köti a 416. § (1) bekezdés a) és b) pontjában foglalt okon alapuló felülvizsgálat kizártságát. A fellebbezést elutasító végzés azonban a Be. 257. § (1) bekezdés második mondata első fordulatában írt feltételnek nem felel meg, mert nem a vádról rendelkezik, és nem is bírál felül érdemben ilyen határozatot; így pedig maga sem minősül ügydöntő határozatnak. Következésképp jelen ügyben a másodfokon eljárt ítélőtábla hozott jogerős ügydöntő határozatot, és ezért a jogerős ítélet elleni felülvizsgálat kizártságának fenti oka azzal szemben nem áll fenn.
[29] A Kúria azt is megállapította, hogy az indítvány törvényes felülvizsgálati okra hivatkozik, amikor anyagi jogszabálysértésre, azon belül arra hivatkozva támadja a terhelt bűnösségének hűtlen kezelés bűntettében való megállapítását, hogy a jogerős ítéleti tényállásban foglaltak nem merítik ki az említett bűncselekmény törvényi tényállási elemeit. A Be. 416. § (1) bekezdés a) pontja ugyanis lehetővé teszi a jogerős ítélet felülvizsgálatát akkor, ha a bíróság a terhelt büntetőjogi felelősségét a büntető anyagi jog szabályainak megsértése miatt állapította meg.
[30] Amennyiben pedig a terhelt bűnösségét a jogerős ítélet több bűncselekményben állapította meg, e felülvizsgálati ok igénybevételének [a Be. 416. § (1) bekezdés b) pontjában írt okkal szemben] nem feltétele az, hogy az állított törvénysértés beigazolódása esetén a halmazati (vagy: a halmazati jellegét éppen a részfelmentés következtében elvesztő) büntetés megváltoztatása is szükségessé váljon. Ezért e felülvizsgálati ok kapcsán közömbös, hogy az indítvány a halmazaton belül melyik és hány, illetve milyen tárgyi súlyú bűncselekmény miatti büntetőjogi felelősség megállapítását sérelmezi. Az azonban feltétel, hogy az indítvány legalább egy rendbeli bűncselekmény kapcsán a terhelt büntetőjogi felelőssége teljes hiányának megállapítására irányuljon.
[31] Ezért – és egyúttal felülbírálati és döntési jogkörének meghatározása végett – a Kúria áttekintette a terhelt terhére rótt cselekmények ténybeli alapjának és jogi megítélésének alakulását az eljárás során.
[32] Megállapította: az elsőfokú ítélet meghozatala előtt utoljára fenntartott, többször módosított ügyészi vád a P. Temetkezési Kft. sérelmére történt – az 1. tényállási pontban írt cselekménnyel 6 242 100 forint, a 2. tényállási pontban írt cselekménnyel 12 240 000 forint, a 3. tényállási pontban írt cselekménnyel 12 945 516 forint, a 4. tényállási pontban írt cselekménnyel 19 813 193 forint, az 5. tényállási pontban írt cselekménnyel 2 845 000 forint – összesen 54 085 809 forint vagyoni hátrány I. r. terhelt általi okozásához nyújtott bűnsegélyt tette a II. r. terhelttel szemben vád tárgyává. Az ügyész azt indítványozta, hogy a bíróság az e körben megvalósult teljes II. r. terhelti magatartást egységesen egy rendbeli, a Btk. 376. § (1) bekezdésébe ütköző és az (5) bekezdés a) pontja szerint minősülő, bűnsegédként, folytatólagosan elkövetett, (különösen nagy vagyoni hátrányt okozó) hűtlen kezelés bűntetteként értékelje.
[33] Az elsőfokú bíróság azonban a II. r. terhelt bűnösségét 36 367 220 forint vagyoni hátrány okozásában való közreműködés miatt állapította meg. Az eltérés oka, hogy az elsőfokú bíróság csak az 1., 2. és 5. tényállási pont alatti cselekményekkel okozott vagyoni kár összegét állapította meg a vádban foglaltakkal egyezően. A 4. tényállási pont kapcsán okozott vagyoni hátrány összegét azonban – a számszerű adatok pontosításával, de ugyanazon történeti tények alapulvételével – 15 040 120 forintban állapította meg, a 3. tényállási pont tekintetében pedig azt rögzítette, hogy annak kapcsán bizonyított vagyoni hátrány sem keletkezett, és azt a bűnösség köréből kirekesztette. Ennek megfelelően a II. r. terhelt cselekményét (az ügyészi indítványnak megfelelően) egységesen, egy rendbeli bűncselekményként bírálta el, de azt – a megállapított vagyoni hátrány eltérő mértékére tekintettel – a Btk. 376. § (1) bekezdésébe ütköző, és a (4) bekezdés a) pontja szerint minősülő, bűnsegédként, folytatólagosan elkövetett, (jelentős vagyoni hátrányt okozó) hűtlen kezelés bűntettének minősítette.
[34] A másodfokú bíróság a minősítés felülbírálata során a terhelt terhére rótt tények köréből „kiemelte” a 4. és 5. tényállási pontokban rögzített, összesen 17 885 120 forint elkövetési érték kapcsán megállapított bűnösség alapját képező tényeket, és azokat egységesen folytatólagosan, bűnsegédként elkövetett csalás bűntettének [Btk. 373. § (1) bek., (2) bek. b) pont bc) alpont és (5) bek. b) pont] minősítette. A hűtlen kezelés keretei között megmaradt tényállásrészből kirekesztette az 1. tényállási ponthoz kapcsolódóan megállapított 6 242 100 forint vagyoni hátrány okozását, és ahelyett azt tette a jogerős ítéleti tényállás részévé, hogy ezen részcselekmény kapcsán nem következett be vagyoni hátrány. A fennmaradó 2. tényállási pont tekintetében pedig az elsőfokú ítéletben a terheltnek felrótt 12 240 000 forint helyett 3 200 000 forint vagyoni hátrány okozását állapította meg, és indokolásában – az indítványban vázolt módon – kifejtette ez utóbbi összeg felróhatóságának az elsőfokú ítéletben írtaktól eltérő (de már az elsőfokú ítélet tényállásában is szereplő) ténybeli alapját: miszerint nem valamennyi, hanem csak a selejtes állapotú koporsók beszerzése eredményezett vagyoni hátrányt.
[35] Ezért megállapítható, hogy kizárólagosan a 2. tényállási pontban írtakat minősítette a másodfokú bíróság – az általa megállapított alacsonyabb elkövetési érték összegéhez igazodóan – folytatólagosan, bűnsegédként elkövetett (nagyobb vagyoni hátrányt okozó) hűtlen kezelés bűntettének [Btk. 376. § (1) bek. és (3) bek. a) pont]. A vád ekként – részben eltérő minősítéssel, részben pedig a folytatólagos bűncselekmény egyes részcselekményeinek a bűnösség köréből történt kirekesztésével – az első- és a másodfokú ítéletben összességében teljeskörűen, jogerősen elbírálására került.
[36] Következésképp az indítvány kizárólag a 2. tényállási pontban rögzített, és önmagában folytatólagosan, bűnsegédként elkövetett hűtlen kezelés bűntettének minősülő cselekmény miatti büntetőjogi felelősség megállapítását támadta; erre terjedt ki a Be. 423. § (4) bekezdése értelmében – az (5) bekezdésben írt kivétellel – a Kúria felülbírálati jogköre, és ehhez kapcsolódott döntési joga is.
[37] Ehhez képest a Kúria által eldöntendő kérdés az volt, hogy a törvénynek megfelelően állapította-e meg a jogerős ítélet a II. r. terhelt bűnösségét annak kapcsán, hogy az I. r. terhelt által kötött szerződés alapján előbbi cégének 630 olyan koporsót szállított le, melyek közül – a II. r. terhelt tudtán kívül – 160 darab használhatatlan is volt, és ezáltal (kizárólag ezen 160 koporsó selejtes volta miatt) a megrendelőnek vagyoni hátránya keletkezett, miközben (ahogy azt az indítvány tartalmazza) változtatás nélkül hagyta az általa felülbírált tényállás azon megállapítását, miszerint a II. r. terhelt a 160 koporsó selejtes állapotáról nem tudott.
[38] A Btk. 376. § (1) bekezdése [és az elkövetéskor hatályos korábbi Btk., az 1978. évi IV. törvény 319. § (1) bekezdése] szerint a hűtlen kezelést az követi el, akit idegen vagyon kezelésével bíztak meg, és ebből folyó kötelességének megszegésével vagyoni hátrányt okoz. A Btk. 14. § (2) bekezdése [és a korábbi Btk. 21. § (2) bekezdése] szerint bűnsegéd az, aki bűncselekmény elkövetéséhez másnak szándékosan segítséget nyújt. Az elkövetők tudatának – mind a tettes, mind a bűnsegéd esetében – a bűncselekmény törvényi tényállási elemeire kell kiterjednie, és magatartásukat azok ismeretében, szándékosan kell megvalósítaniuk.
[39] Az indítvány nem vitatta sem az I. r. terhelt általi kötelességszegést, sem a – 160 darab selejtes koporsóval keletkezett – 3 200 000 forint vagyoni hátrányt, azonban állította, hogy e vagyoni hátrány nem az I. r. terheltnek a II. r. terhelt által ismert magatartásából, hanem azon kívül eső tényből eredt. Álláspontja szerint ez a vagyoni hátrány nem állt összefüggésben a megkötött szerződés indokolatlan és szükségtelen voltával, de még csak nem is annak folytán következett be, hogy a koporsók eredete nem volt ismert, és a jogszabályban előírt bizonylatokkal sem rendelkeztek, hanem abból, hogy a koporsók egy része selejt volt, amiről azonban a II. r. terhelt – az irányadó tényállásban kifejezetten rögzítetten – nem tudott, és így az neki fel sem róható.
[40] A Kúria ennek kapcsán elsőként arra utal, hogy az I. r. terhelt írott kötelezettségét is megszegte, amikor az általa kezelt idegen vagyon tekintetében az Alapító Okiratban megjelölt hatáskörét túllépve, a számára engedélyezettnél magasabb összegre vonatkozóan kötött szerződést. Ennek azonban abból a szempontból nincs jelentősége, hogy elméletileg nyilvánvalóan egy szabályosan megkötött, gazdaságilag indokolt, okiratilag igazolt eredetű árura vonatkozó szerződés alapján is szállíthat a másik szerződő fél részben vagy egészben hibás árut, amiből a megrendelőnek vagyoni hátránya keletkezik; mint ahogy fordítva is, a többszörös kötelességszegéssel megkötött szerződés alapján is lehetséges értékkel bíró áru beszerzése és szállítása. Ez utóbbi esetben pedig vagyoni hátrány a szerződés megkötéséből egyáltalán nem is keletkezik, mint ahogy azt jelen esetben a selejtes darabokon kívül fennmaradt 470 koporsó tekintetében a jogerős ítélet is rögzítette.
[41] Ez azonban nem jelenti azt, hogy a kötelességszegéssel megkötött szerződésből eredő vagyoni hátrány okozása ne lenne büntetőjogilag értékelhető, és a hűtlen kezelés alapjaként az elkövetőnek felróható. A hűtlen kezelés ugyanis szándékos, de nem célzatos bűncselekmény, és ekként ún. eshetőleges szándékkal is elkövethető; megvalósulása akkor állapítható meg, ha a vagyonkezeléssel kapcsolatos szabályok szándékos megszegésén túlmenően az ezzel okozati összefüggésben bekövetkező vagyoni hátrány tekintetében is az elkövető – legalább eshetőleges – szándékára vonható jogi következtetés (BH 1999.287.). A Btk. 6. § második fordulata (illetve a korábbi Btk. 13. § második fordulata) szerint az követi el a bűncselekményt eshetőleges szándékkal, aki magatartásának következményeibe belenyugszik.
[42] A felróhatóság ezen formáját az ún. tudatos gondatlanságtól kell elhatárolni, amikor is az elkövető előre látja cselekményének lehetséges következményeit, de könnyelműen bízik azok elmaradásában (Btk. 7. § első fordulat, illetve korábbi Btk. 14. § első fordulat). Azonban, ha ez a bizakodás ténybeli alapot nélkülöző alaptalan vágyakozás, az már az eredmény bekövetkezésébe való belenyugvást jelenti, amely az eshetőleges szándék megállapítására nyújt alapot (BH 1998.417.). Jelen esetben erről van szó.
[43] Az irányadó tényállásból kitűnően mindkét terhelt magatartása erősen cél- és eredményorientált volt. Ez a cél azonban már eleve kötelességszegést megvalósító, az idegen (ráadásul: köz-) vagyont kezelő I. r. terhelt megbízójának érdekével összefüggésben nem álló cél, a II. r. terhelt cégének bevételhez juttatása volt. Ilyen cél nem sorolható a megbízó vagyonkezelési érdekei elé, így annak érdekében a gazdálkodás biztonságának szempontjai nem szoríthatók háttérbe.
[44] A vagyonkezeléshez kapcsolódó, a megbízó által meghatározott hatásköri rend, és általánosságban az észszerű gazdálkodás alapvető szabályainak betartása éppen azért szükséges, hogy a más vagyonát csökkentő piaci veszteségek elmaradása ne csak szubjektív várakozáson, esetleg vakmerőségen múljon. Ezen rend, illetve elvek bármelyik elemének megsértése minden esetben kötelességszegés, ami óhatatlanul gyarapítja a gazdálkodás esetlegességét; növeli a hátrány bekövetkezésének lehetőségét és csökkenti annak elkerülésének esélyeit. Közösségi vagyon kezelése esetén az ilyen kötelességszegés gyengíti az adott gazdálkodási tevékenység felett közérdekből gyakorolt uralmat is, és erősíti a külső érdekeknek való kiszolgáltatottságot. Mindennek pedig éppen az a szükségszerű velejárója, hogy a szubjektív alapú bizakodás válik a piaci veszteség elkerülésének egyedi zálogává.
[45] Az I. r. terhelt kötelességszegésre irányuló szándékossága aligha vitatható. Az I. r. terhelt tudta, hogy a megbízó akarata szerint nincs rábízva ekkora összegre vonatkozó döntés meghozatala, azt – saját, és így a közvagyon védelmében – magának tartotta fenn. Az I. r. terhelt tisztában volt azzal is, hogy a 630 darab koporsó beszerzéséhez megbízójának semmiféle gazdasági érdeke nem fűződik; azt megközelítőleg sem tudta ilyen mennyiségben felhasználni, és nem tudta, de nem is kívánta haszonnal továbbértékesíteni sem. Az I. r. terhelt ezen túlmenően azt is tudta, hogy a koporsók eredete ismeretlen (az eladó általi beszerzésüket igazoló számlák az árajánlat megtétele utáni keltezést tartalmaznak), a jogszabályi követelményeknek való megfelelőségüket pedig semmiféle okirat nem támasztotta alá. Mindezeket figyelmen kívül hagyva azonban, a többszörös kötelességszegést is vállalva rendelkezett a beszerzésről és a kifizetésekről, kizárólag saját, a megbízó érdekeivel összefüggésben nem álló célja, a II. r. terhelt bevételhez juttatása végett.
[46] Az irányadó tényállás szerint a II. r. terhelt minderről – legfeljebb az I. r. terhelt aláírási jogosultságának összeghatárára vonatkozó alapítói előírás kivételével – tudott. Ennek ellenére – ugyanezen, általa is tudottan nem a megbízó, hanem éppen kizárólag az ő érdekeit szolgáló – cél érdekében a tényállásban írt aktív magatartásával maga is hozzájárult az I. r. terhelt többszörös kötelességszegést kimerítő magatartásához. A II. r. terhelt tekintetében ezért annál is inkább megállapítható, miszerint e terhelt kétséget kizáróan bármiféle ténybeli alap nélkül bizakodott abban, hogy a szerződésből a megbízónak nem keletkezik vagyoni hátránya, mert a szerződésnek megfelelő értékkel bíró koporsók szállítása eladóként éppen az általa képviselt társaság feladata volt. Azonban tudva arról, hogy az általa értékesített áru eredete ismeretlen, a jogszabályi előírásoknak való megfelelőségüket igazoló iratok pedig hiányoznak, még csak nem is ellenőrizte (ellenőriztette) azok állapotát, hanem – az említett, gyanút keltő körülmények ellenére – az árut használhatóként értékesítette, sőt beszerzési forrásuk igazolásának pótlására kifejezetten általa is tudottan fiktív számlákat használt fel.
[47] Ebben az esetben pedig a terhelti magatartás csak akkor nem valósítaná meg a hűtlen kezelést, ha az I. r. terheltnek felrótt – a II. r. terhelt által tudott – kötelességszegés és a keletkezett vagyoni hátrány között nem állna fenn okozati kapcsolat (EBH 2003.840.).
[48] Jelen esetben azonban az I. r. terhelti kötelezettségszegés maga a szerződés megkötése volt; a 160 darab selejt koporsó megvásárlásából eredő vagyoni hátrány pedig annak következtében, azzal oksági összefüggésben keletkezett, hiszen ha az I. r. terhelt – a II. r. terhelt szándékos közreműködésével – nem köti meg többszörös kötelességszegéssel a szóban forgó, a megbízó érdekeivel összefüggésbe nem hozható megállapodást, annak hibás teljesítéséből sem keletkezhetett volna a megbízó oldalán vagyoni hátrány. A védői álláspont legfeljebb akként fogadható el, hogy a vázolt körülmények között történt, kötelességszegést megvalósító szerződéskötésből sem szükségszerűen kellett vagyoni hátránynak származnia, a teljesítés lehetett volna szerződésszerű is. Ez azonban közömbös, hiszen – ahogy a Kúria arra már utalt – a bűnösség megállapításához elegendő az elkövetési magatartásból eredő vagyoni hátrány lehetséges bekövetkezésének az ismerete, és az annak elmaradásában való alaptalan bizakodás.
[49] Azzal, hogy a jogerős ítéleti tényállásban rögzített, a megbízó érdekeitől eltérő cél érdekében az I. r. terhelt a szerződést (többszörös kötelességszegést vállalva) aláírta, a II. r. terhelt pedig ehhez úgy járult hozzá tevékenyen, hogy az általa szállított árut – az eredetüket és megfelelőségüket tanúsító iratok hiányában, személyes ellenőrzés nélkül – adta tovább, a véletlenre, általuk uralmuk alatt nem tartott körülményekre bízta magát. Az I. r. terhelt csak abban reménykedhetett, hogy a II. r. terhelt (feltehetően) a szerződésnek megfelelő árut szállít, a II. r. terhelt pedig csak abban, hogy a rendelkezése alatt álló árukészlet – noha annak eredete ismeretlen, és nem rendelkezik a szükséges bizonylatokkal sem – esetleg mégis megfelelő minőségű darabokból áll. Ennek ellenőrzése, és így annak érdekében, hogy a megbízót vagyoni hátrány ne érje, azonban egyikük sem tett semmit; ezért nem is csupán könnyelműen, hanem vakmerően bíztak abban, hogy a teljesítés szerződésszerű lesz, és a vagyoni hátrány bekövetkezése elmarad. Az I. r. terhelt rábízás nélkül kötött szerződést, nem volt hűséges megbízójának akaratához, a II. r. terhelt pedig ennek ismeretében segítette cselekményében, majd mindketten vakmerően bíztak olyan körülmények összejátszásában, amelyek fölött uralmuk nem volt.
[50] Utalni kell arra, hogy a terhelteknek a vagyoni hátrány bekövetkezésének elmaradásban való várakozása, noha teljesen alaptalan volt, de jelentős részben mégis teljesült; a kevés ráfordítással használhatóvá tehető, és időközben jelentős részben tovább is értékesített 470 koporsó tekintetében a jogerős ítélet vagyoni hátrány hiányában hűtlen kezelést, és ennek következtében bűnösséget sem állapított meg.
[51] Mindez azonban nem változtat azon, hogy a kötelességszegést megvalósító ügylet megkötésében közreműködő mindkét terhelt felelős a megbízó abból eredő 3 200 000 forint vagyoni hátrányáért, ami a kizárólag önös érdekből létrehozott szerződés megkötése nélkül nyilvánvalóan nem keletkezett volna még akkor sem, ha előzetesen a II. r. terhelt az általa értékesített koporsók egy részének használhatatlan állapotáról nem tudott. Ugyanakkor a II. r. terhelt ennek ellenkezőjét, azaz azt sem tudta, hogy az értékesített áru minősége – eredetének ismeretlen volta, és a jogszabályi követelményeknek való megfelelőségét igazoló iratok hiánya ellenére – megfelelő, a megrendelő használható árut kap a pénzéért. Ez iránt azonban – csakúgy, mint az I. r. terhelt – teljes mértékben közömbös maradt, kizárólag a saját anyagi célja vezérelte; magatartásának önös érdekvezéreltségét jól jellemzi, hogy a megfelelőséget igazoló okiratok hiánya nem a megfelelőség ellenőrzésére, hanem a hiányosság hamis iratokkal való elleplezésére késztette. Ekként a vagyoni hátrány okozása tekintetében az eshetőleges szándéka kétséget kizáróan megállapítható.
[52] Következésképp a 2. tényállási pont alatt írt tényállás alapján a bíróság jogerős ítéletében törvényesen, az anyagi jog sérelme nélkül állapította meg a terhelt bűnösségét hűtlen kezelés bűntettében. Ennek következtében pedig az indítványnak a polgári jogi igényre vonatkozó jogerős ítéleti rendelkezéssel kapcsolatos része is okafogyottá vált.
[53] Mindezekre figyelemmel a Kúria a felülvizsgálati indítványnak nem adott helyt, és miután egyéb, a Be. 423. § (5) bekezdése alapján hivatalból vizsgálandó eljárási szabálysértést nem észlelt, a megtámadott határozatokat a II. r. terhelt tekintetében a Be. 426. §-a alapján hatályában fenntartotta.
(Kúria Bfv. III.204/2016.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás