BÜ BH 2016/298
BÜ BH 2016/298
2016.11.01.
Nem feltétlen hatályon kívül helyezést eredményező eljárási szabálysértés, ekként nem jelent felülvizsgálati okot, s az eljárás jogerős (érdemi) befejezésének sem akadálya, ha az eljáró ügyész ellen, elfogultság okából – más által – tett kizárás iránti bejelentés elintézése nem történt meg [Be. 31. § (1) bek. d) pont, 32. § (4)–(5) bek., 373. § (1) bek. II. pont d) alpont, 416. § (1) bek. c) pont].
[1] A kerületi bíróság a 2014. október 15-én kelt ítéletével az I. rendű terheltet bűnösnek mondta ki 4 rendbeli csalás bűntettében [2012. évi C. tv. – a továbbiakban: Btk. – 373. § (1) bek., (2) bek. bc) alpont, (3) bek. b) pont], sikkasztás bűntettében [Btk. 372. § (1) bek., (2) bek. bc) alpont, (4) bek. b) pont], 2 rendbeli közokirat-hamisítás bűntettében [Btk. 342. (1) bek. b) pont], 2 rendbeli készpénz-helyettesítő fizetési eszközzel visszaélés bűntettében [Btk. 393. § (1) bek. b) pont és (2) bek.], lopás vétségében [Btk. 370. § (1) bek. és (2) bek. bb) alpont], sikkasztás vétségében [Btk. 372. § (1) bek. és (2) bek. bc) alpont], 6 rendbeli csalás vétségében [Btk. 373. § (1) bek. és (2) bek. bc) alpont], hamis magánokirat felhasználásának vétségében (Btk. 345. §) és 6 rendbeli okirattal visszaélés vétségében [Btk. 346. § (1) bek. b) pont]. Ezért a terheltet – mint különös visszaesőt – halmazati büntetésül 5 évi szabadságvesztésre és 5 évi közügyektől eltiltásra ítélte. A szabadságvesztés végrehajtási fokozatát börtönben határozta meg azzal, hogy abból a terhelt nem bocsátható feltételes szabadságra. A korábbi ítélettel kiszabott börtönbüntetésből engedélyezett feltételes szabadságot megszüntette, valamint elrendelte a korábban külön-külön ítéletekkel kiszabott börtönbüntetések utólagos végrehajtását.
[2] Az I. rendű terhelt tekintetében kétirányú fellebbezések alapján eljárva a törvényszék a 2015. február 24-én kihirdetett ítéletével az I. rendű terhelt szabadságvesztésének tartamát 3 év 6 hónapra enyhítette, továbbá mellőzte az egyik börtönbüntetés végrehajtásának utólagos elrendelését. Egyebekben azonban az elsőfokú ítéletet az I. rendű terhelt tekintetében helybenhagyta.
[3] A jogerős ítéletben megállapított tényállás lényege a következő:
[4] Az I. rendű terhelt egy internetes oldalon 2010 júliusában takarítónői állást hirdetett meg abból a célból, hogy tervezett bűncselekményei elkövetése érdekében hamis személyi okmányokhoz juthasson. A hirdetésre jelentkezett H. Gy. I., akit a terhelt 2010. július 26-án a bérelt lakásába hívott próbatakarítás címén. Amíg a sértett a fürdőszobát takarította, a terhelt a sértett táskájából eltulajdonította H. Gy. I. több személyes okmányát és két bankkártyáját.
[5] A terhelt H. Gy. I. személyes adatait és személyi igazolványát felhasználva
[6] - 2010. augusztus 2-án a V. Zrt.-vel mobiltelefon-szolgáltatási szerződést kötött, de a hívásforgalmazás 21 472 forintos díját nem fizette meg, az már a szerződés megkötésekor sem állt szándékában,
[7] - 2010. augusztus 14-én a csónakházban társával egy kétszemélyes túrakajakot, két evezőlapátot és két mentőmellényt bérelt ki 50 000 forintot meg nem haladó értékben, eredetileg is azzal a szándékkal, hogy azokat értékesítik. Ennek megfelelően a bérelt dolgokat a kölcsönzési idő lejártával nem vitték vissza, hanem eladták, végül
[8] - 2010. augusztus 27-én hirdetést adott fel az E. Zrt.-nél úgy, hogy a 31 500 forint hirdetési díj megfizetése eredetileg sem állt szándékában, annak nem is tett eleget.
[9] A terhelt 2012. június 21-én egy álláshirdetésre jelentkezett, majd az ún. betanító előadásokat követően megvárta, amíg az épület kiürül, és onnan eltulajdonította az R. Kft. tulajdonát képező, 42 500 forint értékű laptopot, amelyet azonban később a terhelttől lefoglaltak.
[10] A terhelt 2012. május és augusztus között albérlőként tartózkodott Sz. Á. lakásában, és onnan egy kanapét és egy mosógépet tulajdonított el 48 500 forint értékben. A fenti lakást ugyanakkor a terhelt albérletbe kiadásra is meghirdette egy hirdetési portálon. A jelentkezőknek a terhelt a lakás tulajdonosaként mutatkozott be, és 2012. augusztus 7. és 16. napja között 6 személlyel kötött bérleti szerződést azzal, hogy a lakást augusztus közepe után adja birtokba, ami sem szándékában nem állt, sem lehetősége nem volt rá. E jogcímen a terhelt 2012. augusztus 3. és 10. napja között hat sértettől vett át készpénzben vagy átutalással négy esetben 90-90 ezer, egy-egy esetben pedig 80 ezer, illetve 45 ezer forintot.
[11] A terhelt 2012. május 10-én 5 napra bérbe vette R. Z.-től az 1 129 000 forint értékű Renault Megane típusú személygépkocsit. A bérleti idő lejártakor a terhelt a sértett számára elérhetetlenné vált, a gépkocsit pedig nem adta vissza, hanem azt jogtalanul eltulajdonította és a 2012. június 9-i lefoglalásáig használta. Az okozott kár a lefoglalással megtérült.
[12] Az irányadó tényálláshoz tartozó, az elsőfokú ítélet indokolásában lévő ténymegállapítás (BH 2006.392., 2005.89.):
[13] A terhelt sem a cselekmények elkövetésének idején, sem vizsgálatakor nem szenvedett az elmeműködés olyan kóros állapotában, mely képtelenné tette vagy korlátozta volna abban, hogy cselekménye társadalomra veszélyességét felismerje, és ennek megfelelően cselekedjék.
[14] A bíróság ügydöntő határozata ellen a terhelt terjesztett elő felülvizsgálati indítványt, annak jogszabályi alapjaként a Be. 416. § (1) bekezdés c) pontját megjelölve, de indokolásában hivatkozott az említett törvényhely a) és b) pontjára is. A terhelt indítványában a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését és az elsőfokú bíróság új eljárás folytatására való utasítását indítványozta.
[15] Kifogásai jelentős részében eljárási szabálysértéseket sérelmezett; álláspontja szerint az elsőfokú bíróság olyan esetben mulasztotta el szakértő kirendelését, amikor az a törvény alapján kötelező lett volna. Az eljárásban elfogult ügyész vett részt, a kizárására vonatkozó indítványát pedig a jogerős ítélet meghozatalát megelőzően nem bírálták el. Ugyancsak elbírálatlanul maradt több, a jegyzőkönyv kiegészítése, illetve kijavítása iránti indítványa. Az eljárás során hamisított okirati bizonyítékok kerültek felhasználásra, és számos alkalommal került sor – az indítvány szerint – a bizonyítás törvényességének megsértésére is.
[16] Utóbbit később a terhelt külön is részletezte: ekkor pontosan megjelölte, hogy az egyes eljárási cselekményeknél – álláspontja szerint – a nyomozó hatóság milyen törvényi rendelkezéseket sértett meg. Emellett a terhelt – ugyancsak pontosan megjelölt bizonyítékok vonatkozásában – sérelmezte a nyilatkozattételre alkalmatlan állapotban való, törvényes figyelmeztetés nélküli, védő nélkül való kihallgatását, továbbá a tanúkihallgatás feltétlen akadályaira vonatkozó egyes törvényi rendelkezések megsértését is.
[17] Valamennyi, általa hivatkozott eljárási szabálysértés kapcsán a terhelt kiemelte: azok lényegesen befolyásolták a meghozott ítéletét, és utalt e körben a Be. 375. § (1) bekezdésére is.
[18] Külön hivatkozott a terhelt arra, hogy nem az ítélet megalapozatlanságát sérelmezi, hanem az indokolási kötelezettség teljes elmulasztását, ami – az indítvány szerint – a további szakértők kirendelésére irányuló terhelti indítványok elutasításának és a javára szóló tanúvallomások elvetésének a meg nem indokolásában, és a kizárólagosan a vád bizonyítási indítványainak való helyt adásban nyilvánult meg. Tényállási pontonként részletezte, hogy a bíróságok összesen 41 tanú kihallgatását mulasztották el, amivel a védelemhez való joga nemhogy sérült, de kifejezetten gyakorolhatatlanná vált.
[19] Álláspontja szerint nem került tisztázásra beszámítási képessége; noha e körben javára büntethetőséget kizáró ok áll fenn. Kiemelte: itt sem a szakvélemény tartalmát, hanem a további bizonyításra vonatkozó indítványainak elbírálatlanul hagyását sérelmezi.
[20] Ugyanakkor indítványához mellékleteket csatolt, melyek közül az 1.) számú kizárólag az ügyben beszerzett igazságügyi gépjármű-szakértői véleménynek, a 2.) számú az elmeorvos szakértői véleményeknek a terhelt által állított hibáit, hiányosságait és ellentmondásait taglalta.
[21] A 3.) számú melléklet pedig – tényállásonkénti bontásban – összesen 57, tanúkihallgatásokra, további szakértői és okirati bizonyításra vonatkozó indítványt jelölt meg, melyet a bíróságok elutasítottak, vagy elbírálás nélkül nem folytattak le. A terhelt álláspontja szerint a jogerős ítélet meghozatalára emiatt is eljárási szabálysértéssel került sor.
[22] A Legfőbb Ügyészség a felülvizsgálati indítványt nem tartotta alaposnak és a támadott határozatok hatályában való fenntartására tett indítványt.
[23] Indokai szerint a terhelt az indokolási kötelezettség megszegése körében ténylegesen az ítéleti tényállás felderítetlenségét sérelmezi, amikor – beszámítási képessége kapcsán – a szakértői vélemény hiányosságait, új szakvélemény beszerzésének elmaradását, illetve egyéb vonatkozásokban további tanú- és szakértői bizonyítás elmaradását kifogásolja.
[24] Ugyancsak a tényállásnak a Be. 423. § (1) bekezdésében tilalmazott támadását valósítja meg – az ügyészi álláspont szerint – a bizonyítási indítványok elutasításának, illetve azok el nem bírálásának a sérelmezése; egyes bizonyítékok hamis vagy hamisított volta pedig legfeljebb perújítás alapját képezhetné.
[25] Az ügyészi átirat szerint az indítványban állított, a nyomozás során megvalósult eljárási szabálysértésekre való hivatkozás ténylegesen a bizonyítékok átértékelésére, felülmérlegelésére irányul. Nem vonható a felülvizsgálatot megalapozó eljárási szabálysértések körébe a jegyzőkönyv kijavítása iránt előterjesztett indítvány elmaradása sem.
[26] A Legfőbb Ügyészség álláspontja szerint a terhelt indítványában foglaltak közül kizárólag a kizárt ügyész eljárására vonatkozó kifogás eredményez – a Be. 373. § (1) bekezdés II. pont d) alpontjában írt körben, a Be. 416. § (1) bekezdés c) pontjára figyelemmel – törvényes felülvizsgálati okot; ám az arra való hivatkozás sem alapos.
[27] A Be. 32. § (4) bekezdésére figyelemmel ugyanis a bíróságok az ügyben törvényesen jártak el. Feltétlen hatályon kívül helyezést eredményező eljárási szabálysértést – az ügyészi álláspont szerint – sem az elsőfokú bíróság nem valósított meg a tárgyalásnak a kizárási indítvánnyal támadott ügyész jelenlétében való megtartásával, sem a másodfokú bíróság azzal, hogy a kizárási kérelem jogerős elbírálását be nem várva hozta meg ügydöntő határozatát.
[28] Az ügyészi átiratban foglaltakra a terhelt 2015. október 26. napján írásbeli észrevételt tett, melyet a 2015. november 19-én érkezett beadványában kiegészített. Ezekben jórészt megismételte az indítványban foglalt főbb állításait.
[29] Ugyanakkor indokolását ki is egészítette egyebek mellett azzal is, hogy az általa indítványozott ideiglenes kényszergyógykezelés, illetve aktuális elmeállapota kapcsán az orvos szakértő ki nem rendelésével a bíróság hatáskörét is túllépte, mert nem a bíróság kompetenciájába tartozó kérdésben hozott határozatot. A bíróság így a Be. 99. § (2) bekezdés a) és b) pontjában foglalt szabály megsértésével a Be. 373. § (1) bekezdés II. pont c) alpont első fordulata szerinti feltétlen eljárási szabálysértést is megvalósította, ami pedig törvényes felülvizsgálati okot képez.
[30] A terhelt pontosította: az indokolási kötelezettség elmulasztására csak mellékkörülményként utal, ténylegesen – ezen keresztül – a tisztességes eljáráshoz való alapjogának csorbítását sérelmezi.
[31] Ugyancsak a tisztességes eljáráshoz való jogának sérelmét látta az elmeorvos szakértő ki nem rendelése és az ismét bőségesen részletezett, a nyomozás során megvalósult eljárási szabálysértések kapcsán is. Vitatta azt az ügyészi álláspontot, miszerint a hamisított bizonyítékokra való utalása csak perújítási eljárásban lenne figyelembe vehető; álláspontja szerint nem új bizonyítékokra, hanem többszörös eljárási szabálysértésre hivatkozik azok vonatkozásában.
[32] Utolsó beadványában ennek kapcsán külön is kiemelte a nyomozati iratok 229. oldalán szereplő értékigazolást. Álláspontja szerint ezzel az azt becsatoló sértett a magánokirat-hamisítás vétségét követte el, így a jogerős ítélet hatályon kívül helyezése a Be. 408. § (2) bekezdése alapján is kötelező; ugyanakkor a hivatalból üldözendő bűncselekmény miatt a törvényes intézkedést elmulasztó bíróságok a tisztességes eljárás kötelezettségét és a terhelt védelemhez való jogát sértették meg; különösen a másodfokú bíróság, amely az abban szereplő valótlan évszámot szakértői vélemény nélkül – így hatáskörét is túllépve – minősítette elírásnak.
[33] A Kúria a terhelt javára szóló felülvizsgálati indítványt a Be. 424. § (1) bekezdés első fordulata szerint tanácsülésen bírálta el. A terhelt indítványát igen részletesen megindokolta, azt írásban többször is kiegészítette. Módja volt megismernie és reflektálnia az ügyészi álláspontra is. Az indítvány elbírálásához szükséges összes adat az ügy irataiban rendelkezésre állt, így a terhelt által indítványozott, az utóbb említett törvényhely (2) bekezdése szerinti nyilvános ülés kitűzését semmi nem indokolta.
[34] A felülvizsgálati indítvány nem alapos.
[35] A Kúria előre bocsátja: a felülvizsgálat rendkívüli jogorvoslat, ami kizárólag a Be. 416. §-ának (1) bekezdés a)-g) pontjában megjelölt anyagi és eljárásjogi okokra hivatkozással vehető igénybe; a felülvizsgálati okok törvényi köre pedig nem bővíthető.
[36] Eljárásjogi okból a törvény eleve szűk körben – a Be. taxatíve felsorolt rendelkezéseinek megsértése esetén – teszi lehetővé a felülvizsgálatot. Így a rendkívüli jogorvoslat ezen formájának
[37] - a Be. 416. § (1) bekezdés c) pontja alapján kizárólag a Be. 373. § (1) bekezdés I. pont b) vagy c) alpontjában, illetve II-IV. pontjában írt eljárási szabálysértések esetén, továbbá
[38] - a Be. 416. § (1) bekezdés d) pontja alapján pedig csak a Be. 354. vagy 355. §-ában, a Be. 405. § (1) és (3) bekezdésében, illetve a Be. 549. § (4) bekezdésében foglalt rendelkezés megsértése esetén van helye.
[39] A terhelt a felsorolt eljárási szabálysértések túlnyomó többségére nem is hivatkozott, az általa hivatkozott eljárási szabálysértések pedig – egyetlen kivétellel – a felsoroltakon kívül esnek.
[40] A Kúria utal rá: a felülvizsgálatot lehetővé tevő eljárásjogi okok között csak a büntetőeljárás bírósági szakaszában megvalósult szabálysértések szerepelnek. Így a felülvizsgálat szempontjából közömbös valamennyi, az eljárás nyomozati szakaszában megvalósult esetleges eljárási szabálysértés; ezek – a törvényi felsorolás hiányában – sem önmagukban, sem – azokra tekintettel – a vád törvényességének vitatásán keresztül nem alapozhatnak meg felülvizsgálatot (EBD 2012.B.31.; EBH 2011.2299.).
[41] Így nem felülvizsgálati ok a terhelt védő nélkül történt nyomozati kihallgatása sem; még a védő kötelező eljárására vonatkozó előírások megsértése is csak akkor eredményez feltétlen eljárási szabálysértést, ha a (bírósági) tárgyalást tartják meg védő részvétele nélkül [Be. 373. § (1) bek. II. pont d) alpont]. Ilyenre azonban nem került sor, azt a terhelt sem állította.
[42] A terhelt az indítvány szerint a nyomozás során megvalósított eljárási szabálysértéseken keresztül a bizonyítás törvényességének megsértését is állította; azonban a Be. 77. §-ában foglalt rendelkezések – csakúgy, mint az egyes eljárási cselekményekre vonatkozó részletszabályok – megsértése, és az így beszerzett bizonyítékoknak a Be. 78. § (4) bekezdése ellenére való értékelése ugyancsak nem szerepel a felülvizsgálatot lehetővé tevő eljárási szabálysértések törvényi felsorolásában.
[43] A Be. 423. § (1) bekezdése értelmében a felülvizsgálati eljárásban a jogerős ítéletben megállapított tényállás az irányadó, ami a felülvizsgálati eljárásban nem támadható. Ezért arra sem kerülhet sor, hogy a Be. 78. § (4) bekezdésének alkalmazásával a Kúria rekesszen ki egyes bizonyítékokat az értékelhető körből, határozza meg az ezek hiányában megállapítható – a jogerős ítéletben foglaltaktól eltérő – tényállást, és a terhelt bűnösségének megállapítását e tényállás alapján vizsgálja felül; s értelemszerűen a jogerős ítélet hatályon kívül helyezésére sem kerülhet sor ezen okból és célból.
[44] Az indítvány szerint a tárgyalási szakban megvalósult eljárási szabálysértésekkel összefüggésben elsőként arra kell utalni, hogy azok kapcsán a terhelt helyesen utalt indítványában a Be. 375. § (1) bekezdésére; az e törvényhely hatálya alá eső, ún. relatív eljárási szabálysértések azonban – szemben a Be. 373. § (1) bekezdésében szabályozott ún. feltétlen eljárási szabálysértések többségével – felülvizsgálat tárgyát nem képezhetik; maga, az említett törvényi rendelkezésben foglalt hatályon kívül helyezési kötelezettség a rendes eljárás másodfokú bírósági szakaszára vonatkozik.
[45] A Be. 99. § (2) bekezdésének, illetve a Be. 254. § (1) bekezdésének megsértése ugyancsak nem szerepel a törvényben felsorolt, felülvizsgálatot lehetővé tevő eljárási szabálysértések között.
[46] Ugyanakkor a bíróság hatáskörének túllépése kétségtelenül a Be. 373. § (1) bekezdés II. pont c) alpont első fordulatában szabályozott feltétlen eljárási szabálysértés, és ekként felülvizsgálati ok is. A hatásköri szabályok (Be. 15-16. §) azonban az egyes bűncselekmények miatti eljárásoknak a különböző szintű bíróságok közötti megosztására vonatkoznak; a hivatkozott eljárási szabálysértés pedig ezeknek – az alacsonyabb szintű bíróság által való – megsértésével valósul meg. A szakértő kötelező igénybevételének elmulasztása nem vonható e körbe.
[47] Mindazonáltal – a teljesség érdekében – a Kúria utal arra is, hogy e körben az eljárt bíróságok semmiféle szabálysértést nem valósítottak meg; a terhelt elmeállapotára vonatkozó ténymegállapítás az eljárás során beszerzett két, egybehangzó tartalmú szakértői véleményen alapszik. Az a terhelti vélekedés pedig, miszerint az aktuális elmeállapotára vonatkozóan újabb szakértő kirendelésére, valamint saját ideiglenes kényszergyógykezelésének elrendelésére irányuló indítványai alapján a bíróságnak automatikusan – az azoknak való helyt adás nélkül is – kötelessége lett volna további elmeorvos szakértők kirendelése, minden alapot nélkülöz.
[48] Az indokolási kötelezettség megszegése a Be. 373. § (1) bekezdés III. pont a) alpontja alapján akkor feltétlen eljárási szabálysértés, ha az olyan mértékű, hogy az ítélet érdemi felülbírálatát megakadályozza. Így az indokolási kötelezettség kisebb fokú – nem az ítélet egészét, hanem csak egyes részkérdéseket illető – hiányosságai a hivatkozott eljárási szabálysértést, és az azon alapuló felülvizsgálati okot nem merítik ki.
[49] A Kúria következetes gyakorlata szerint az indokolási kötelesség felülvizsgálati eljárásra okot adó megsértése nem állapítható meg, ha az ügydöntő határozatból kitűnik az eljárt bíróságnak a tényállás megállapításával összefüggő tényfeltáró és értékelő tevékenysége, továbbá az, hogy az érdemi döntésben kifejeződő jogi álláspontját – a bűnösséggel, a minősítéssel, a büntetéssel és/vagy intézkedéssel kapcsolatban – mire alapozta. A bizonyítékok értékelése körében levont következtetések helyessége, az értékelés eredménye kívül esik a feltétlen eljárási szabálysértések körén, az tartalmilag az ügydöntő határozat megalapozottságának felülvizsgálati eljárásban meg nem engedett támadása (BH 2013.10.).
[50] Mindebből jelen ügyre két következtetés is adódik. Egyrészt ki kell emelni, hogy az indokolási kötelezettség teljes megszegését – és ezen keresztül felülvizsgálati okot – a még oly nagy számú bizonyítási indítvány elutasításának külön indokolás nélkül hagyása sem valósítaná meg önmagában. Továbbá arra kell utalni, hogy bár a terhelt visszatérően hivatkozott arra, miszerint nem a mérlegelés eredményét támadja; azonban amikor például az eljárás során beszerzett szakvélemények tartalmát – a gépjármű értékének téves megállapítását, és a büntethetőséget kizáró kóros elmeállapotának meg nem állapítását – sérelmezte pontokba szedve, vagy a tényállás felderítetlenségét állította, ténylegesen – a bizonyítékok értékelésének mikéntjén keresztül – azt tette. Ekként azonban nem az indokolás hiányát, hanem annak tartalmát, eredményét kifogásolta, ami – a kifejtettek szerint – a felülvizsgálati eljárás tárgya nem lehet.
[51] Ugyanez irányadó az indítványban hivatkozott „hamis” bizonyítékokra is. Helytálló az az ügyészi észrevétel, miszerint e hivatkozás, még valósága esetén sem felülvizsgálatot, hanem perújítást alapozna meg; ezt igazolja, hogy a terhelt annak jogszabályi alapjaként maga is nem a Be. XVIII. Fejezete szerinti felülvizsgálat, hanem a Be. XVII. Fejezetében szabályozott perújítás feltételeire vonatkozó törvényhelyeket [Be. 408. § (1) bek. c) pont, (2) bek.] tüntetett fel. Az ügyészi álláspontra tett észrevétele is alapjaiban téves, mert perújítás nem csupán új bizonyítékon alapulhat, eljárási szabálysértés pedig nem feltétlenül valósít meg felülvizsgálati okot.
[52] Ugyanakkor az indítvány indokolásából az is kitűnik, hogy a terhelt a „hamis vagy hamisított” bizonyíték fogalma alatt nem a kiállítótól eltérő személy vagy szerv által készített, netán tartalmában utólag jogellenesen megváltoztatott, hanem olyan okiratot ért, aminek tartalma a terhelti álláspont szerint – például az elsikkasztott gépjármű értékére vonatkozóan – a valóságnak nem felel meg. Ez ismét csak a tényállásnak a felülvizsgálati eljárásban tilalmazott támadása.
[53] Ugyancsak nem eredményez hamis bizonyítékot az okiratban feltüntetett, nyilvánvalóan téves, de a terhelt büntetőjogi felelőssége vonatkozásában teljességgel közömbös adat (így az utolsó terhelti beadványban sérelmezett, az értékigazolás téves évszámú keltezése) sem.
[54] Megjegyzi a Kúria, hogy a terhelt az általa hivatkozott eljárási szabálysértéseket nem csupán önmagukban, hanem összességében is sérelmezte azzal, hogy azok együttvéve a tisztességes eljáráshoz, illetve a védelemhez való jogát is sértették.
[55] A tisztességes eljárás elve azonban nem eljárási szabály, hanem az Alaptörvény XXVIII. cikkének (1) bekezdésében meghatározott alkotmányos alapjog; érvényesülése a Kúria által a felülvizsgálati eljárásban közvetlenül nem vizsgálható.
[56] A védelemhez való jog – és általában az eljárásban részt vevő személyek bármely jogának – sérelme pedig a Be. 375. § (1) bekezdésében külön is nevesített, ún. relatív eljárási szabálysértés; ekként ugyancsak nem felülvizsgálati ok.
[57] A terhelt kifogásai közül mindössze egy – a kizárt ügyész eljárására vonatkozó – állítása valósít meg törvényes felülvizsgálati okot. Ha ugyanis a tárgyaláson törvényben kizárt ügyész vesz részt, azt úgy kell tekinteni, mintha az ügyész jelen sem lett volna azon. Ugyanakkor, mivel az elsőfokú bírósági tárgyaláson az ügyész részvétele a Be. 241. § (1) bekezdése alapján kötelező, így ilyen esetben olyan személy távollétében tartja meg a bíróság a tárgyalást, akinek a jelenléte a törvény értelmében kötelező. Ez pedig a Be. 373. § (1) bekezdés II. pont d) alpontja szerinti feltétlen eljárási szabálysértés, és ekként a Be. 416. § (1) bekezdés c) pontja alapján felülvizsgálati ok.
[58] A fent írt okfejtésre alapított felülvizsgálati indítvány ugyanakkor a konkrét esetben nem alapos.
[59] Az ügyben az I. rendű terhelt 2014. július 29-én, az ügyben megtartott ötödik érdemi tárgyalást követően, a Be. 31. § (1) bekezdés d) pontjára alapítva terjesztett elő kizárási indítványt az addig valamennyi tárgyaláson eljárt ügyésszel szemben. Állítása szerint az indítvánnyal érintett ügyész elfogult vele szemben, tárgyalási megnyilvánulásai, kérdései és a terhelttel szembeni szóhasználata alapján tőle az ügy elfogulatlan megítélése nem várható.
[60] Az ügyész kizárására vonatkozó eljárási szabályok kapcsán előrebocsátja a Kúria, hogy azok annyiban speciálisak az eljárás más részt vevőire vonatkozókhoz képest, miszerint elbírálásukban a bíróságnak szerepe nincs. Így a Be. 32. § (5) bekezdése értelmében – még az eljárás bírósági szakaszában is – a megyei főügyészség területén lévő helyi ügyészség ügyésze, vezetője, illetve a főügyészségi ügyész kizárásáról a főügyész határoz. A főügyész, valamint a legfőbb ügyészségi ügyész kizárásáról a legfőbb ügyész határoz. Amennyiben a helyi ügyészség ügyésze, vezetője, illetve a főügyészségi ügyész kizárása iránt bejelentett kérelem egyúttal a főügyészt is érinti, úgy a kizárásról a legfőbb ügyész határoz.
[61] Az elsőfokú bíróság tehát helyesen járt el, amikor a terhelt által közvetlenül az ügyészségnek megküldött kizárási indítványnak az ügyész által továbbított példányát az iratok között helyezte el; azzal kapcsolatban intézkedés megtételére nem rendelkezett hatáskörrel. Ugyanígy helyesen járt el a másodfokú bíróság is, amikor az indítvány jogerős elbírálásának bevárása nélkül hozott ügydöntő határozatot; a törvény ugyanis ahhoz nem fűz halasztó hatályt.
[62] A Be. 32. § (4) bekezdése akként rendelkezik, hogy amennyiben az ügyész a kizárási okot nem maga jelentette be, a bejelentés elintézéséig az ügyben eljárhat, de – a 31. § (1) bekezdésének d) pontjában szabályozott kizárási ok kivételével – a feljelentést nem utasíthatja el, a nyomozást nem szüntetheti meg, kényszerintézkedést nem alkalmazhat, vádat nem emelhet, és a vádat nem képviselheti.
[63] Jelen esetben azonban a terhelt éppen a Be. 31. § (1) bekezdés d) pontjában szabályozott okra alapította kizárási indítványát. Az azzal érintett ügyész tehát korlátozás nélkül járhatott el az ügyben annak jogerős elintézése előtt is, így jogszerűen képviselhette a vádat a 2014. szeptember 1. és 2014. október 15. napján tartott tárgyalásokon is. Megjegyzi a Kúria, hogy az indítvánnyal érintett ügyésznek az eljárásból kizárt voltát a felettes ügyészség továbbra sem állapította meg.
[64] Mindezekre figyelemmel a Kúria – s miután nem észlelt olyan egyéb eljárási szabálysértést sem, amelynek vizsgálatára a Be. 423. §-ának (5) bekezdése alapján hivatalból köteles – a felülvizsgálati indítványnak nem adott helyt, s a megtámadott határozatokat a Be. 426. §-a alapján hatályában fenntartotta.
(Kúria Bfv. III.830/2015.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás