BK ÍH 2016/3.
BK ÍH 2016/3.
2016.03.01.
I. A hivatali helyzetével egyéb módon visszaélve valósítja meg a hivatalos személy a hivatali visszaélés bűntettét, ha meghatározott tárgyra és személyre koncentráltan, hivatali érdek nélkül, jogosulatlanul lép be az egyes nyilvántartásokba ismeretszerzés céljából [Btk. 305. § c) pont].
II. Hivatali visszaélésnél az ugyanazon cél, ugyanazon jogtalan előny/ök érdekében több alkalommal nyilvántartásokba történő belépés esetén a folytatólagos elkövetést kell megállapítani [Btk. 6. § (2) bekezdés, 305. § c) pont].
Az első fokon eljárt törvényszék a vádlottat bűnösnek mondta ki 3 rendbeli hivatali visszaélés bűntettében, ezért – halmazati büntetésül – lefokozásra ítélte.
Az alapul elfogadott tényállás lényege a következő:
1. A rendőr százados vádlott 2010. október 15-éig a rendőrkapitányság bűnügyi osztály nyomozó alosztály vezetője volt, majd 2010. október 16. napjától a nyomozó alosztályon mint kiemelt főnyomozó teljesített saját kérésére szolgálatot.
A vádlott 2010 nyarán tudomást szerzett arról feleségétől, hogy feleségét egy másik rendőrkapitányságon folyamatban lévő büntetőeljárásban tanúként megidézték. A vádlott ezt követően azért, hogy a felesége szerepét érintő kíváncsiságát kielégítse, a számára biztosított hozzáférési jogosultságot magáncélra felhasználva, 2010. augusztus 13. és 23. napján belépett a Netzsaru és a Robotzsaru NEO rendszerbe, és a másik rendőrkapitányságon, az idézésen szereplő szám alatt folyamatban lévő büntetőügy adataiba betekintett jogosulatlanul.
A vádlott tudta azt is, hogy felesége ellen, a Cs.-i Rendőrkapitányságon, két szám alatt is, büntetőeljárás folyik. Annak érdekében, hogy a büntetőügyek adatait megtekintse, a fent megjelölt két időpontban belépett a Netzsaru és a Robotzsaru NEO rendszerbe, és a Cs.-i Rendőrkapitányság két büntetőügy elérhető adataiba betekintett.
2. A vádlott 2011 őszén tudomást szerzett arról, hogy két személy ellene és felesége ellen feljelentést tett, melynek alapján 2011. november 18-a óta a Cs.-i Rendőrkapitányságon büntetőeljárás van folyamatban.
A rendőr százados vádlott annak érdekében, hogy meggyőződjön arról, hogy valóban ellene is feljelentést tettek-e, a hozzáférési jogosultságát magáncélra felhasználva, 2011. november 28., december 14., 2012. január 9. és január 18. napján belépett a Netzsaru és a Robotzsaru NEO rendszerbe azzal a céllal, hogy a Cs.-i Rendőrkapitányságon folyamatban lévő büntetőeljárás elérhető adatait megtekintse.
3. A vádlott a feleségétől 2012. március 9-én egy rendőri igazoltatás után azt a tájékoztatást kapta, hogy a közös tulajdonukban lévő személygépkocsi vonatkozásában bírósági végrehajtási eljárás van folyamatban. A vádlottnak és feleségének ezt megelőzően a bírósági végrehajtási eljárásról nem volt tudomása. A vádlott ezt követően azért, hogy az ügyintézést lerövidítve a fenti információt ellenőrizze, a hozzáférési jogosultságát magáncélra felhasználva, 2012. március 9. napján belépett a Közigazgatási és Elektronikus Közszolgáltatások Központi Hivatalának (KEKKH) közúti közlekedési nyilvántartásába, ahonnan jogosulatlanul lekérdezte a felesége és saját tulajdonában lévő személygépjárműre vonatkozó adatokat.
Az elsőfokú bíróság ítélete ellen a vádlott és a védő fellebbezett az 1. tényállásban írt cselekmény vonatkozásában elévülés okán megszüntetés céljából, a 2., 3. tényállás kapcsán pedig bűncselekmény hiánya okából felmentés érdekében. A vádlott módosított fellebbezésében a 2. alatti cselekmény vádja alóli felmentésre irányuló fellebbezését visszavonta, lefokozás helyett pénzbüntetés alkalmazását indítványozta.
A fellebbviteli főügyészség a 3 rendbeli hivatali visszaélés bűntette közül 2 rendbeli (1., 2., tényálláspont) bűncselekménynek folytatólagosan elkövetettkénti minősítését, egyebekben az elsőfokú ítélet helybenhagyását indítványozta.
Az ítélőtábla a vádlott lefokozás helyett pénzbüntetés alkalmazására irányuló fellebbezését és a fellebbviteli főügyészségnek 2 rendbeli bűncselekménynek folytatólagosan elkövetettkénti minősítésére irányuló indítványát ítélte alaposnak.
Az ítélőtábla nem osztotta a védelem azon álláspontját, hogy a vádlott általános iratbetekintési jogosultságára figyelemmel nem valósult meg a bűncselekmény, és azt a vádlotti és védői álláspontot sem, hogy a vádlott cselekvősége során sem jogtalan előnyt nem szerzett, sem jogtalan hátrányt nem okozott, így cselekménye nem minősülhet hivatali visszaélés bűntettének.
Az irányadó bírói gyakorlat szerint, amennyiben a hivatalos személy legitim szolgálati ok nélkül lép a nyilvántartó rendszerbe, viszont nincs konkrét célzata – pusztán az időtöltés igénye vezeti –, akkor a belépése jogtalan ugyan, de önmagában nem hivatali visszaélés, hanem legfeljebb fegyelmi vétség. Ha azonban a nyilvántartóba lépése nem legitim célú és személyre konkretizált, akkor utóbbi mint magatartásának tényállásszerű célzata kap jelentőséget (BH 2013.146.) és ezáltal a cselekménnyel bűncselekményt valósít meg.
A vádlott meghatározott tárgyra és személyre koncentráltan, hivatali érdek nélkül, jogosulatlanul lépett be az egyes nyilvántartásokba ismeretszerzés céljából, ezért megvalósult a hivatali visszaélés bűntette, amely célzatos, de materiális bűncselekmény, s ahol a jogellenes előny nem a bűncselekménynek az eredménye, hanem a cselekmény célja. Éppen ezért annak nincs jelentősége, hogy a vádlott ténylegesen jutott-e olyan ismeretek birtokába, amelyeknek a megismerésére nem jogosult.
A vádlott az általános jogosultságát felhasználva konkrét hivatali ok nélkül lépett be a nyilvántartó rendszerekbe, így hivatali helyzetével egyéb módon visszaélve, és konkrét kötelezettség megszegésének hiányában nem hivatali kötelezettségszegéssel valósította meg a bűncselekményeket.
A törvény kifejezetten célzatos bűncselekményként határozza meg a hivatali visszaélés elkövetését. E szerint az elkövetőnek kifejezetten azzal a célzattal kell cselekednie, hogy jogtalan előnyt szerezzen valaki részére. A vádlott ezt következetesen tagadta, amikor úgy nyilatkozott, hogy kizárólag az vitte rá a cselekmény elkövetésére, hogy az egyik ügy vonatkozásában meggyőződjön arról, hogy ellene is van-e feljelentés, a másik ügyben egyszerűen kíváncsi volt a feleségével szemben folyó büntetőügy adataira, a harmadik esetben pedig csak arról akart meggyőződni, hogy valóban van-e végrehajtási eljárás a gépkocsin. Álláspontja szerint ez nem éri el azt a szintet, amit a törvény megkíván a bűncselekmény megállapíthatóságához. Védekezésében azt is kifejtette, hogy azért sem szerezhetett jogtalan előnyt, mert tulajdonképpen semmit nem tudott meg a betekintések során a rendszerekből, másrészt pedig a végrehajtási eljárás tényéről másképp is meg tudott volna győződni.
A hivatali visszaélés bűntette esetében azonban a jogellenes előny nem a bűncselekménynek az eredménye, hanem a cselekmény célja, így önmagában az, hogy az előny bekövetkezik-e vagy sem, a bűncselekmény befejezettsége szempontjából semmilyen jelentőséggel nem bír. Az 1. és 2. tényállási ponttal kapcsolatban megállapítható, hogy a vádlott a hivatali helyzetével visszaélt az adatok jogellenes lekérdezése során. Ezenfelül az is megállapítható saját vallomásából is, hogy a vádlott más módon a kérdéses adatokhoz nem tudott volna hozzájutni, hiszen mint saját maga is elmondta a bíróság kérdésére, egy egyszerű állampolgár, egy folyamatban lévő büntetőeljárásról a rendőrségről nem kaphatott volna információt sem arról, hogy az éppen hol tart a felesége vonatkozásában, sem pedig arról, hogy ő érintett-e az ügyben. Erre tekintettel egyértelműen megállapítható, hogy ezekben az esetekben a vádlott mindenképpen jogtalan előnyhöz jutott azzal, hogy az ügy irataiba betekintett.
A 3. tényállási pont vonatkozásában pedig tekintettel arra, hogy a vádlott az ügyintézést „leegyszerűsítette”, és az adatokat jogellenesen lekérdezve győződött meg rövid úton arról, hogy a gépjárművével kapcsolatban végrehajtás van-e folyamatban, megállapítható, hogy ezt egy előny, az adat megszerzésének, az ügyintézés megkönnyítésének érdekében tette. Megállapítható saját vallomásából is, hogy ennek folytán nem kellett a végrehajtóval külön felvenni a kapcsolatot, így egy a számára előnyös helyzet be is következett. Tekintettel az adatok beszerzésének jogellenes módjára, az ennek eredményeként a vádlott által elért előny is mindenképpen jogellenesnek tekintendő, hiszen a számára korábbinál kedvezőbb állapot csak a hivatali helyzetével történő visszaélése, vagyis jogellenes magatartás eredményeként jöhetett létre.
Az 1. és 2. tényállási pontban körülírt cselekmények esetén az irányadó tényállás szerint ugyanazon cél, ugyanazon jogtalan előny/ök érdekében több alkalommal történt belépés, így az 1. tényállási pontban, 2010. augusztus 13. és 23-án hat alkalommal, míg a 2. tényállási pontban 2011. november 28. napjától 2012. november 18. napjáig négy alkalommal. Miután a vádlott azonos indítékok alapján, egységes akaratelhatározással valósította meg az 1. és 2. tényállási pontban írt hivatali visszaélés bűntettének minősülő bűncselekményeket, és az egyes ugyanolyan magatartások között huzamosabb idő nem telt el, a vádlott ezen cselekményei a folytatólagosság egységébe tartoznak.
A másodfokú bíróság úgy ítélte, hogy a lefokozás a vádlott magas fokú szakmai munkájára, az egyéb bűnösségi körülményekre és a terhére megállapított bűncselekmények jellegére is figyelemmel, és azokhoz képest aránytalanul hátrányos jogkövetkezmény, ezért pénzbüntetés alkalmazása mellett is elérhetőnek látva a büntetési célokat, a vádlottal szemben 200 napi tétel pénzbüntetést szabott ki, az egy napi tétel összegét 1500 forintban meghatározva.
A kifejtettekre figyelemmel a másodfokú bíróság az elsőfokú ítéletet megváltoztatva, a 3 rendbeli cselekményből 2 rendbelit folytatólagosan elkövetettnek minősített, míg a vádlott büntetését pénzbüntetésre enyhítette.
(Szegedi Ítélőtábla Bf.II.750/2014/4.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás