PÜ BH 2016/301
PÜ BH 2016/301
2016.11.01.
A bíróság a telki szolgalom gyakorlását részben vagy teljes egészében felfüggesztheti, ha annak létrejöttét követően a gyakorlása átmenetileg – valamely jövőben bekövetkező feltétel fennállásáig – szükségtelenné válik [1959. évi IV. tv. (régi Ptk.) 170. § (1) bek.].
A felülvizsgálati kérelem alapjául szolgáló tényállás
[1] A 04/23. helyrajzi számú, 1986-ban megosztással létrejött ingatlan tulajdonjogát 1/2-1/2 tulajdoni hányadban a felperesek csere útján 1997-ben szerezték meg, és jelenleg is életvitelszerűen abban laknak. Az azzal határos 04/21. helyrajzi számú ingatlan az alperes tulajdona. Az alperes ingatlana a vasútpálya melletti 01516/12. helyrajzi számú területrészről közelíthető meg. A felperesek tulajdonában álló ingatlan közvetlen útkapcsolattal nem rendelkezik.
[2] A felperesek ingatlana az 1986. évben történt megosztása óta, amely során a 04/2. helyrajzi számú ingatlanból három ingatlant alakítottak ki, úgy közelíthető meg, hogy az alperes tulajdonát képező ingatlanon 1976 óta létező átjárás céljára szolgáló útszakasszal kezdődik a bejáró út, ami csatlakozik a felperesek tulajdonát képező nyeles telek nyélrészén kialakított útszakaszhoz. Az alperes az ingatlanán húzódó körülbelül 3 méter széles és 50 méter hosszú bejáróutat még 1976-ban az ingatlan korábbi tulajdonostársával együtt alakította ki.
[3] A felperesek 1996. október 17-én a felek ingatlanaival egyaránt közvetlenül szomszédos 04/14. helyrajzi számú ingatlanból út céljára megvásároltak egy 50×3 méteres, összesen 150 m2 nagyságú területnek megfelelő 4/116 tulajdoni hányadot, amelyet az alperes ingatlanán útként használt területhez kapcsoltan lekerítettek. E területrész vasút felőli sarkán egy villanyoszlop található.
[4] 2012-ben a bejáró út közepére az alperes acélfelnit helyezett el. A felperes emiatt birtokvédelmi eljárást kezdeményezett vele szemben a helyi jegyzőnél.
A kereseti kérelem és ellenkérelem
[5] A felperesek elsődleges keresetükben annak megállapítását kérték, hogy az alperes ingatlanán 50 méter hosszan 3 méter szélességben kialakított területrészt érintően elbirtoklással átjárási szolgalmat szereztek, és kérték annak az ingatlan-nyilvántartásba történő bejegyzését. Az elbirtoklás kezdő időpontját 1986. október 1-jében, bekövetkeztének időpontját 1996. október 1-jében jelölték meg.
[6] Az alperes kérte a kereset elutasítását. Elsődlegesen arra hivatkozott, hogy a perbeli területrészen a felpereseknek és jogelődeiknek szívességből engedte meg az átjárást. Másodlagosan – az elbirtoklás tényének megállapítása esetére – kérte, hogy a bíróság az eljárás során beszerzett vázrajz alapján állapítsa meg a szolgalommal érintett út terjedelmét. Hivatkozott arra is, hogy a felperesek tulajdoni illetőséget vásároltak az ingatlanukkal szomszédos 04/14. helyrajzi számú ingatlanból, és így az ingatlanuk megközelítésére 50 méter hosszú, 3 méter széles, már sajátnak minősülő út áll a rendelkezésükre, ezért ennek a bejáró útnak a léte szükségtelenné teszi azt, hogy az ingatlanának egy részét átjárásra használják.
Az első- és másodfokú ítélet
[7] Az elsőfokú bíróság ítéletével megállapította, hogy a 04/23. helyrajzi számú ingatlan mindenkori tulajdonosát a k.-i 04/21. helyrajzi számú ingatlanra átjárási szolgalmi jog illeti meg, amely a csatolt változási vázrajz IV. pontja szerinti területrészen áll fenn. Egyúttal rendelkezett a szolgalomnak az ingatlan-nyilvántartásba történő bejegyzéséről. A felperesek ezt meghaladó keresetét elutasította.
[8] Megállapította, hogy a felperesek – jogelődjük közbenső jogszerzésével – az alperes ingatlanán a keresetben megjelölt terjedelemben a Polgári Törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. törvény (a továbbiakban: Ptk.) 168. § (2) bekezdése alapján elbirtoklással átjárási szolgalmat szereztek. Vizsgálta, hogy az ily módon megszerzett átjárási szolgalom fenntartása a felpereseknek a szomszédos ingatlanból történt tulajdonszerzésére figyelemmel továbbra is indokolt-e.
[9] Álláspontja szerint a felperesek által a 04/14. helyrajzi számú ingatlanból megvásárolt terület gyalogosan és személyautóval megfelelően megközelíthetővé teszi az ingatlanukat, azonban az alperes sem vitatta annak gazdasági indokoltságát, hogy személygépjárműnél nagyobb terjedelmű járművek közlekedése is szükséges a felperesek ingatlanának rendeltetésszerű használatához.
[10] Az elsőfokú bíróság szerint a bizonyítási eljárás eredményeképpen – amely kiterjedt arra is, hogy a közforgalmú vasút-ingatlan felőli sarokponton álló villanyoszlop a helyén maradhat – megállapítható, hogy a nagy méretű, nagy terjedelmű gépjárművek felperesek ingatlanára történő behajtása szükségessé teszi az elbirtokolt szolgalmi út akkénti részbeni igénybevételét, hogy ezek a gépjárművek a villanyoszlopot megkerülve a szolgalmi út kezdeti szakaszán az alperes ingatlanrészére ráhajtsanak. Szerinte ezért nem mellőzhető a változási vázrajzon a szolgalmi út területéből szaggatott vonallal jelölt és IV. számmal ellátott területrész igénybevétele. Erre figyelemmel e változási vázrajznak megfelelően a felperesek által elbirtoklás útján megszerzett útszolgalmat részben megszüntette.
[11] A felperesek fellebbezése folytán eljárt másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét részben megváltoztatta és megállapította, hogy az alperes 04/21. helyrajzi szám alatt felvett ingatlanán elbirtoklással szerzett átjárási szolgalmi jog illeti meg a felperesek tulajdonában álló 04/23. helyrajzi szám alatt nyilvántartott ingatlan mindenkori tulajdonosát, illetve birtokosát és a szolgalom a 04/21. helyrajzi számú ingatlannak egy másik földmérő által 2/2011. munkaszám alatt készített, a jogerős ítélet mellékletét képező változási vázrajzon I. jellel megjelölt területrészen gyakorolható. Rendelkezett a szolgalmi jog ingatlan-nyilvántartásban történő feltüntetéséről. Egyebekben az elsőfokú bíróság ítéletét azzal hagyta helyben, hogy a viszontkeresetet – amely a szolgalom megszüntetésére irányult – is részben elutasítottnak tekintette.
[12] Ítéletében rögzítette, hogy a másodfokú eljárásban a jogvita tárgyát már nem képezte az, hogy a felperesek elsődleges kereseti kérelmüknek megfelelően az alperes ingatlanán az átjárási szolgalmat elbirtokolták. Okfejtése szerint az elsőfokú bíróság ugyanakkor nem észlelte, hogy az útszolgalom megszüntetésére irányuló ellenkérelem tartalma szerint az elbirtoklással megszerzett telki szolgalom megszüntetésére irányuló viszontkereset.
[13] A másodfokú bíróság rámutatott arra, hogy az elbirtoklással szerzett telki szolgalom megszüntetésére irányuló viszontkereset kapcsán az elsőfokú bíróságnak abban a kérdésben kellett állást foglalnia, hogy a szolgalom elbirtoklását követően a körülményekben milyen változás állott be, és ehhez képest a szolgalom fenntartása szükségtelennek tekinthető-e, illetve megállapítható-e, hogy a szolgalom megszüntetése az uralkodó telek rendeltetésszerű használatában már nem okoz hátrányt.
[14] Kifejtette, hogy az elsőfokú bíróság helyesen állapította meg, hogy a szolgalom elbirtoklását követő lényeges változásnak minősül az, hogy a felperesek a bejárásukat biztosító út szélesítéseként a 04/14. helyrajzi számú ingatlanból akkora tulajdoni hányadot vásároltak, hogy az ennek természetben megfelelő 50×3 méteres elkerített területrész a közútról az ingatlanukhoz való eljutást gyalogosan és személygépkocsival biztosítja.
[15] A másodfokú bíróság a szolgalmi jog fenntartását azonban az elsőfokú bírósághoz képest nagyobb térmértékben ítélte szükségesnek, mivel álláspontja szerint az elsőfokú bíróság nem volt figyelemmel arra az alperes által sem vitatott peradatra, hogy a nagyobb terjedelmű gépjárművek a felperesek ingatlanát elérve megfordulni nem tudnak, távozásukkor kizárólag tolatva tudnak visszajutni a közútra. Szerinte közlekedésbiztonsági szempontokat is figyelembe véve az elsőfokú bíróság által választott nyomvonalon a kiállás nehézkesen valósítható meg, továbbá az időjárástól függő, nehezített útviszonyok felmerültével is számolni kell. Ezért a szolgalmi út nyomvonalát akként ítélte megfelelőnek – és változtatta meg ilyen tartalommal az elsőfokú bíróság ítéletét –, hogy az a felperesek útként jelölt területrészétől 1,14 méter szélesen indul és egyenes nyomvonalon halad végig a 01516/12. helyrajzi számú ingatlanig úgy, hogy a nyomvonal az utóbb hivatkozott ingatlan határának metszéspontjáig 1,96 méterre kiszélesedik.
A felülvizsgálati kérelem
[16] A felperesek felülvizsgálati kérelmükben kérték, hogy a Kúria a jogerős ítéletet a Pp. 275. § (4) bekezdése alapján helyezze hatályon kívül, az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatva és állapítsa meg az útszolgalmi jog fennállását a 04/23. helyrajzi számú ingatlan mindenkori tulajdonosa javára, a 04/21. helyrajzi számú ingatlan terhére a körzeti földhivatal által a térképezési hiba kiigazítása során készített változási vázrajz szerinti 3 méter széles, 50 méter hosszú útként nyilvántartott részre.
[17] Álláspontjuk szerint a jogerős ítélet jogszabálysértő, mivel a másodfokú bíróság a bizonyítékok mérlegelése során a helyesen megállapított tényállásból téves jogi következtetést vont le. Arra hivatkoztak, hogy a Ptk. 167. §-a szerint, ha valamely föld nincs összekötve megfelelő közúttal, a szomszédok kötelesek tűrni, hogy a jogosult a földjeiken átjárjon. Ebből következően a megfelelő közúttal való összeköttetés hiányát objektív szempontnak kell tekinteni, és azt kell vizsgálni, hogy az ingatlanuk közútról megközelíthető-e.
[18] Érvelésük szerint a tulajdonosok személyes körülményei változhatnak az élet természetes rendje szerint, ezért nem elsősorban ezeket kell mérlegelni. Arra hivatkoztak, hogy a bejárás lehetősége nem függhet attól, hogy a jogosultnak áll-e rendelkezésére a szomszédos ingatlanból egy olyan földsáv, amely segíti a bejutást. Kifejtették, hogy a 04/14. helyrajzi számú ingatlanból ők azért vásároltak tulajdoni illetőséget, hogy a közlekedésük ne függjön a kedvezőtlen időjárási viszonyoktól, és a ki- és beállás a különböző célú és feladatú tehergépkocsikkal is biztosított legyen. Ez az ingatlan azonban más személyekkel közös tulajdon, biztonsággal arra nem lehet számítani, hogy a perbeli földsáv a 04/23. helyrajzi számú ingatlan mindenkori tulajdonosának rendelkezésére fog állni. Hivatkoztak arra is, hogy az ügyben eljárt bíróságok a bizonyítékok mérlegelése során azt a körülményt sem vették figyelembe, hogy az alperes is használja az ingatlanuk megfelelő útszakaszát a saját garázsából történő ki- és beálláskor.
A Kúria döntése és jogi indokai
[19] A felülvizsgálati kérelem részben megalapozott.
[20] Az adott ügyben a lefolytatott bizonyítás eredményeképpen tényként volt megállapítható a felperesek által elbirtokolt útszolgalom terjedelme. Az alperes ennek a tényét nem vitatta, védekezését egyrészről arra alapította, hogy az úthasználat szívességen alapult, másrészről kérte, hogy azt a bíróság a felperesek által ténylegesen igénybe vett területnagyságtól eltérő terjedelemben állapítsa meg.
[21] A Kúria rámutat, hogy az átjárási szolgalom elbirtoklása esetén a Ptk. 168. § (2) bekezdése nem biztosít lehetőséget arra, hogy a bíróság a felek érdekeinek és az egyéb körülmények mérlegelése alapján az elbirtokolt szolgalommal érintett terület nagyságát a tényleges használattal érintett területhez képest eltérő terjedelemben állapítsa meg. Ezért jogszabálysértő, hogy az ügyben eljáró bíróságok az útszolgalom terjedelmét a valóságostól eltérően állapították meg.
[22] Tény, hogy a felperesek a felek ingatlanaival közvetlen szomszédos ingatlanból tulajdoni hányadot szereztek, és a használatnak a tulajdonostársak közötti megosztása folytán a perbeli szolgalmi út mellett – annak kiszélesítése érdekében – egy hasonló nagyságú területrész kizárólagos használatára váltak jogosulttá.
[23] A Kúria abban egyetértett a felperesek jogi álláspontjával, hogy ez a személyükben rejlő körülmény az útszolgalom megszüntetésére vagy terjedelmének korlátozására nem adhat alapot, mert a Ptk. 170. § (1) bekezdésében foglaltak helyes értelmezése szerint arra csak az uralkodó és szolgáló telek mindenkori birtokosa személyétől független objektív körülmény bekövetkezte esetén van lehetőség. Az adott esetben a felperesek ingatlana természeti állapotában funkciójában változás nem állt be, az a körülmény, hogy a felperesek a szomszédos ingatlanban tulajdoni hányadot szereztek, az útszolgalom megszüntetése szempontjából jogi relevanciával nem bír.
[24] Helyesen hivatkoztak a felperesek a felülvizsgálati kérelmükben arra, hogy az aktuális használati rend fennállásában csak időlegesen bízhatnak, így az elbirtokolt útszolgalom akár csak kisebb részbeni megszüntetése esetén is a másik ingatlanra vonatkozó használati rend utóbb bekövetkező változása eredményeképpen ingatlanuk megközelítése kétségessé válhat.
[25] Az adott ügyben azonban mégsem hagyható figyelmen kívül, hogy a felperesek a velük szomszédos ingatlanban történt tulajdonszerzésük eredményeképpen abban egy olyan terület kizárólagos használatára váltak jogosulttá, amely szintén a saját ingatlanuk megközelítését szolgálja, mert így – amíg ez az állapot fennáll – a telki szolgalommal érintett terület teljes egészének a használatára nincs szükség. Az átjárási szolgalom célja annak egy részén is megvalósítható.
[26] A Ptk. 170. § (1) bekezdése szerint a bíróság a telki szolgalom gyakorlását felfüggesztheti, ha az a jogosult ingatlanának rendeltetésszerű használatához nem szükséges. A rendelkezésre álló bizonyítékok alapján megállapítható volt, hogy mekkora az a szolgalommal érintett terület, amely igénybevétele nélkül – a szomszédos ingatlanon jelenleg fennálló használati rend mellett – a szolgalom gyakorlására nincs szükség. A Kúria ezért e terület vonatkozásában a rendelkező részben meghatározottak szerint a szolgalmi jog gyakorlását felfüggesztette.
[27] A Ptk. 170. § (1) bekezdésében foglaltak helyes értelmezése szerint a telki szolgalom gyakorlásának a részbeni vagy teljes felfüggesztésére akkor van lehetőség, ha a telki szolgalom létrejöttét (alapítás, elbirtoklás) követően a szolgalom gyakorlása csupán átmenetileg válik szükségtelenné. Ebből következően, ha utóbb a felpereseknek megszűnik 04/14. helyrajzi számú ingatlanban a jelenlegi használatot biztosító joga, a telki szolgalom felfüggesztése véget ér.
[28] A kifejtettek alapján a Kúria a jogerős ítéletet részben hatályon kívül helyezte és az elsőfokú bíróság ítéletét akként változtatta meg, hogy a szolgalom gyakorlását – annak kimondása mellett, hogy a felperesek a keresetük szerint elbirtokolták a peresített telki szolgalmat – a megjelölt vázrajz szerinti területrészre a szomszédos ingatlant érintő használati megállapodás fennállásáig felfüggesztette.
(Kúria Pfv.I.21.022/2015.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás