Műveletek

Akadálymentes nézet Bezárás
  • Tartalom

3038/2016. (III. 3.) AB határozat

3038/2016. (III. 3.) AB határozat

bírói kezdeményezés elutasításáról

2016.03.03.
Az Alkotmánybíróság tanácsa jogszabály alaptörvény-ellenességének megállapítására irányuló bírói kezdeményezés tárgyában meghozta a következő
h a t á r o z a t o t:
1. Az Alkotmánybíróság a Magyarország helyi önkormányzatairól szóló 2011. évi CLXXXIX. törvény 14. § (2) és (3) bekezdése alaptörvény-ellenességének megállapítására, valamint a jogszabály alkalmazásának kizárására irányuló bírói kezdeményezést – az Alaptörvény B) cikk (1) bekezdésének és 32. cikk (1) bekezdésének sérelme vonatkozásában – elutasítja.
2. Az Alkotmánybíróság a Magyarország helyi önkormányzatairól szóló 2011. évi CLXXXIX. törvény 14. § (2) és (3) bekezdése alaptörvény-ellenességének megállapítására, valamint a jogszabály alkalmazásának kizárására irányuló indítványt – az Alaptörvény VII., IX., és X. cikkének sérelme vonatkozásában – visszautasítja.
I n d o k o l á s
I.
[1]    1. A Nyíregyházi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság az előtte 15.K.27.139/2015. szám alatt folyamatban lévő per tárgyalását felfüggesztette, és az Alkotmánybíróságról szóló 2011. évi CLI. törvény (a továbbiakban: Abtv.) 25. §-a alapján bírói kezdeményezéssel fordult az Alkotmánybírósághoz. Az indítványozó bíró a Magyarország helyi önkormányzatairól szóló 2011. évi CLXXXIX. törvény (a továbbiakban: Mötv.) 14. § (2) és (3) bekezdése alaptörvény-ellenességének megállapítását, valamint a folyamatban lévő ügyben alkalmazási tilalom kimondását kérte az Alkotmánybíróságtól.
[2]    2. Az ügy előzménye az volt, hogy a Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Kormányhivatal észlelte, hogy Nyírbátor Város Önkormányzata területén Rajk László utca, Ságvári Endre utca és Zalka Máté utca elnevezésű közterületek találhatóak. A kormányhivatal vezetője az ügyben az érintett helyi önkormányzat jegyzőjével 2015. január 30-án az Írásbeli Kapcsolattartási Rendszeren keresztül írásban konzultált, majd 2015. február 12-én törvényességi felhívással élt a képviselő-testület felé. Ebben a kormányhivatal rögzítette, hogy az Mötv. 13. § (1) bekezdés 3. pontjában, a 14. § (2) és (3) bekezdéseiben, továbbá a 143. § (3) bekezdésében foglaltakra tekintettel nem fogadható el, hogy közterület vagy közintézmény olyan elnevezéssel bírjon, amely az Alaptörvény értelmében Magyarország jogállami jellegével összeegyeztethetetlen rendszer emlékét hordozza. A kormányhivatal törvényességi felhívásában hivatkozott arra, hogy a Magyar Tudományos Akadémia (továbbiakban: MTA) állásfoglalása szerint ezen nevek nem javasoltak, nem használhatóak. A képviselő-testület a 27/2015. (III. 25.) önkormányzati határozatban ezt tudomásul vette, és jelezte, hogy az Mötv. előírásainak eleget fog tenni a lakosság véleményének kikérése mellett.
[3]    Mivel az utcanevek megváltoztatására végül mégsem került sor, ezért a kormányhivatal az önkormányzattal szemben határozathozatali kötelezettsége elmulasztásának a megállapítása és határozat meghozatalára való kötelezés iránt pert indított.
[4]    3. Az indítványozó az alábbiakat fejtette ki az indítványában.
[5]    3.1. Az indítványozó bíró – azonosulva az alperes önkormányzat álláspontjával – kifejti, hogy álláspontja szerint a támadott jogszabályi rendelkezések sértik a helyi önkormányzatok önkormányzáshoz való jogát, nevezetesen, hogy a jogszabályba foglalt – és az Alaptörvény által védett – feladatukat önállóan, saját meggyőződésük alapján gyakorolják. Érvelése szerint, bár az Mötv. 14. § (2)–(3) bekezdésének megalkotásával a jogalkotó célja az volt, hogy az utcák, intézmények, szervezetek csak olyan elnevezést viseljenek, amelyek méltóak a demokratikus jogállam eszméihez, azonban a jogalkotó nem adott egyértelmű meghatározást erre. A jogalkotó a Magyar Tudományos Akadémiát (a továbbiakban: MTA) jelölte ki az Mötv. 14. § (3) bekezdése alapján arra, hogy kétség esetén állást foglaljon a fenti kérdésben, de ezen állásfoglalása csak iránymutatásként szolgál, mindazok a helyi önkormányzatok, mind azok működése felett törvényességi felügyeletet gyakorló kormányhivatalok számára is, mivel a közintézmény és közterület elnevezése helyi közügy, az MTA állásfoglalásának elfogadása nem kötelező. Ezáltal viszont az Mötv. 14. § (2) és (3) bekezdése alaptörvény-ellenesen korlátozza az önkormányzatok Alaptörvényben biztosított önkormányzáshoz való joga gyakorlását, jelen esetben azt, hogy az Alaptörvény által védett feladatukat önállóan, saját meggyőződésük szerint gyakorolják.
[6]    3.2. Az indítványozó bíró álláspontja szerint az Mötv. 14. § (2) és (3) bekezdése egyúttal sérti a demokratikusan megválasztott képviselő testület tagjainak az Alaptörvényben biztosított gondolat (VII. cikk), véleménynyilvánítás (IX. cikk), tanulás és tanítás szabadságához (X. cikk) fűződő jogát, melyet az MTA állásfoglalása alapján az Mötv. korlátoz.
[7]    3.3. Az indítványozó bíró hivatkozott továbbá arra, hogy nem meghatározott, hogy kik azok a személyek, akik a XX. századi önkényuralmi politikai rendszerek megalapozásában, kiépítésében vagy fenntartásában részt vettek, és melyek azok a kifejezések vagy személyi, illetve szervezet nevek, amelyek a XX. századi önkényuralmi politikai rendszerre közvetlenül utalnak. Álláspontja szerint ezáltal a jogalkotó az Mötv. 14. § (2) bekezdésében olyan fogalmat használ, amelynek értelmezését nem adja meg, így a jogalkalmazó szervek részére nem biztosított annak egységes értelmezése, mellyel a rendelkezés az Alaptörvény B) cikk (1) bekezdésében foglalt jogbiztonság sérelmét okozza.
II.
[8]    1. Az Alaptörvénynek az indítvánnyal érintett rendelkezései:
„B) cikk (1) Magyarország független, demokratikus jogállam.”
„VII. cikk (1) Mindenkinek joga van a gondolat, a lelkiismeret és a vallás szabadságához. Ez a jog magában foglalja a vallás vagy más meggyőződés szabad megválasztását vagy megváltoztatását és azt a szabadságot, hogy vallását vagy más meggyőződését mindenki vallásos cselekmények, szertartások végzése útján vagy egyéb módon, akár egyénileg, akár másokkal együttesen, nyilvánosan vagy a magánéletben kinyilvánítsa vagy kinyilvánítását mellőzze, gyakorolja vagy tanítsa.”
„IX. cikk (1) Mindenkinek joga van a véleménynyilvánítás szabadságához.”
„31. cikk (1) Magyarországon a helyi közügyek intézése és a helyi közhatalom gyakorlása érdekében helyi önkormányzatok működnek.”
„31. cikk (3) A helyi önkormányzatokra vonatkozó szabályokat sarkalatos törvény határozza meg.”
„32. cikk (1) A helyi önkormányzat a helyi közügyek intézése körében törvény keretei között
[…]
c) önállóan igazgat
[…]
e) gyakorolja az önkormányzati tulajdon tekintetében a tulajdonost megillető jogokat;
[…]
l) törvényben meghatározott további feladat- és hatásköröket gyakorol.”
„32. cikk (5) A fővárosi és megyei kormányhivatal kezdeményezheti a bíróságnál a helyi önkormányzat törvényen alapuló rendeletalkotási vagy határozathozatali kötelezettsége elmulasztásának megállapítását. Ha a helyi önkormányzat a rendeletalkotási vagy határozathozatali kötelezettségének a bíróság által a mulasztást megállapító döntésben meghatározott időpontig nem tesz eleget, a bíróság a fővárosi és megyei kormányhivatal kezdeményezésére elrendeli, hogy a mulasztás orvoslásához szükséges önkormányzati rendeletet vagy önkormányzati határozatot a helyi önkormányzat nevében a fővárosi és megyei kormányhivatal vezetője alkossa meg.”
[9]    2. Az Mötv. érintett rendelkezései:
„13. § (1) A helyi közügyek, valamint a helyben biztosítható közfeladatok körében ellátandó helyi önkormányzati feladatok különösen:
[…]
3. a közterületek, valamint az önkormányzat tulajdonában álló közintézmény elnevezése.”
„14. § (2) A 13. § (1) bekezdés 3. pontjában meghatározott közterület, illetve közintézmény nem viselheti
a) olyan személy nevét, aki a XX. századi önkényuralmi politikai rendszerek megalapozásában, kiépítésében vagy fenntartásában részt vett, vagy
b) olyan kifejezést vagy olyan szervezet nevét, amely a XX. századi önkényuralmi politikai rendszerre közvetlenül utal.
(3) Ha a helyi önkormányzat döntése során kétség merül fel a tekintetben, hogy a közterület neve megfelel-e a (2) bekezdésnek, arról beszerzi a Magyar Tudományos Akadémia állásfoglalását.”
III.
[10]    1. Az Alkotmánybíróságnak mindenekelőtt azt kellett megvizsgálnia, hogy a bírói kezdeményezés megfelel-e az Alaptörvényben és az Abtv.-ben előírt feltételeknek. A bírói kezdeményezéssel szemben támasztott feltételeket – a korábbi gyakorlat szintéziseként – a 3058/2015. (III. 31.) AB végzés foglalta össze.
[11]    3193/2014. (VII. 15.) AB végzés rögzítette, hogy az Abtv. 25. § (1) bekezdése „az alkalmazandó norma megtámadásának a lehetőségét a bíró számára azért biztosítja, hogy megakadályozható legyen, hogy a bíróság a döntését alaptörvény-ellenes norma alkalmazásával legyen kénytelen meghozni. Ennek megfelelően minden olyan anyagi jogi rendelkezés bírói kezdeményezés tárgya lehet, melytől a bíróság előtt fekvő egyedi ügy érdemi eldöntése függ, [...]” (Indokolás [9]). Az indítványozó bíró eljárásának tárgya az Mötv. 14. § (2)–(3) bekezdése, a bírói kezdeményezés ténybeli alapja a bíró előtt folyamatban lévő egyedi ügyben alkalmazandó jogszabály.
[12]    A 3058/2015. (III. 31.) AB végzés megállapításai szerint (Indokolás [15]-[23]) az Abtv. 25. §-a meghatározza az ügytípusra vonatkozó különös szabályokat, amelyeket az Abtv. 51–52. §-ai az indítványra vonatkozó további formai és tartalmi feltételekkel egészítenek ki.
[13]    Az indítványnak pontosan, egyértelműen meg kell jelölni az indítvány indokait, a támadott jogszabályt vagy jogszabályi rendelkezést, az Alaptörvény megsértett rendelkezését; indokolnia kell továbbá, hogy a sérelmezett jogszabály vagy jogszabályi rendelkezés miért ellentétes az Alaptörvény megjelölt rendelkezésével; továbbá kifejezett kérelmet kell tartalmaznia a támadott jogszabály vagy jogszabályi rendelkezés alaptörvény-ellenességének megállapítására és alkalmazási tilalom kimondására. Az egyedi normakontroll eljárás – szemben az alkotmányjogi panasz folytán indult eljárásokkal – nem csak Alaptörvényben biztosított jog, hanem az Alaptörvény más rendelkezésének sérelmére is alapítható, mely feltétel az indítvány vonatkozásában teljesül. Az indítvány megjelöli az Alaptörvény sérülni vélt rendelkezéseit.
[14]    2. A 3058/2015. (III. 31.) AB végzés értelmében nem alkalmas ugyanakkor az indítvány az érdemi elbírálásra, ha pusztán megjelöli a sérelmezett rendelkezést, de nem indokolja meg – részletes érveléssel –, hogy az miért alaptörvény-ellenes. Az elégtelen indokolás miatt akadálya az érdemi elbírálásnak az is, ha a támadott jogszabályi rendelkezés és az Alaptörvény megjelölt rendelkezése között nem állapítható meg összefüggés vagy az alkotmányjogi értelemben nem releváns. Ennek a feltételnek minden támadott jogszabályi rendelkezés és az Alaptörvény minden felhívott rendelkezése vonatkozásában külön-külön teljesülnie kell.
[15]    Az indítványozó bíró álláspontja szerint az Mötv. 14. § (2) és (3) bekezdése sérti az Alaptörvényben biztosított gondolat (VII. cikk), véleménynyilvánítás (IX. cikk), tanulás és tanítás szabadságát (X. cikk). Az Alkotmánybíróság megállapította, hogy az indítványozó bíró indítványa első elemében, a helyi önkormányzáshoz való joggal összefüggésben állítja az önkormányzatok szabad véleménye és meggyőződése alapján gyakorolható önkormányzati hatáskörök sérelmét, annak relációjában kéri vizsgálni az Mötv. kérdéses rendelkezéseit, hogy az önkormányzatok az Alaptörvényben védett feladatukat önállóan, saját meggyőződésük alapján gyakorolják.
[16]    A bíró indítványában nem indokolta a támadott rendelkezések gondolatszabadsághoz, véleménynyilvánítás, tanulás és tanítás szabadságához fűződő kapcsolatát.
[17]    Az Alkotmánybíróság megállapítja, hogy ezen jogok jellemzően természetes személyek által gyakorolhatóak, míg az önkormányzatok az államszervezet részei, az Alaptörvény 31. cikk érelmében közhatalmat gyakorló szervek. A képviselő-testület – testületkénti – eljárását illetően tehát nem lehet a képviselők – mint egyének – magával a testülettel, állammal, közhatalommal, stb. szembeni véleménynyilvánítási szabadságát és egyéb jogait az államszervezet részeként gyakorolt működés tekintetében értelmezni. Az Alkotmánybíróság a 3317/2012. (XI. 12.) AB végzésében – egy alkotmányjogi panasz eljárásban – összefoglalta, hogy közhatalom gyakorlására jogosult állami szerv hogyan hivatkozhat alapvető jogok sérelmére. A közhatalom gyakorlására jogosult állami szervnek vagy vezetőjének ebben a minőségében alkotmányos kötelezettsége áll fenn az alapjogok védelmére, ennél fogva a közhatalommal szemben alapjogi sérelem nem érheti, így alkotmányjogi panasz benyújtására sem jogosult. Az Alkotmánybíróság fenti megállapítása az esetben sem lehet más, ha bírói kezdeményezés hivatkozik a közhatalmat gyakorló szerv közhatalmi minőségében való eljárásával kapcsolatban alapvető jogai sérelmére. Az Alkotmánybíróság ezért a bírói kezdeményezést az Alaptörvény VII., IX., és X. cikkének sérelmét állító részében visszautasította.
[18]    Az Alkotmánybíróság egyebekben az indítványt érdemben vizsgálta.
IV.
[19]    A bírói kezdeményezés nem megalapozott.
[20]    1. Az indítványozó bíró álláspontja szerint az Mötv. 14. § (2)–(3) bekezdései sértik a helyi önkormányzáshoz való jogot, ami magában foglalja, hogy az önkormányzatok az Alaptörvény által védett feladatukat önállóan, saját meggyőződésük alapján gyakorolják [Alaptörvény 32. cikk (1) bekezdés c) pontja].
[21]    Az Mötv. vitatott rendelkezése szerint közterület, illetve közintézmény nem viselheti olyan személy nevét, aki a XX. századi önkényuralmi politikai rendszerek megalapozásában, kiépítésében vagy fenntartásában részt vett, illetve olyan kifejezést vagy olyan szervezet nevét, amely a XX. századi önkényuralmi politikai rendszerre közvetlenül utal.
[22]    Mivel – az indítványozó bíró szerint – nem egyértelmű, hogy kik azok a személyek, melyek azok a kifejezések vagy szervezet nevek, amelyek fenti tilalom alá tartoznak, és az MTA állásfoglalása is csupán iránymutatásként szolgál, ezért a közintézmény és közterület elnevezésében – mint helyi közügy gyakorlásában – annak elfogadása nem lehet kötelező.
[23]    1.1. Az Alaptörvényben biztosított önkormányzati jogok sérelmére mint hatáskörcsoportok sérelmére lehet hivatkozni {(3381/2012. (XII. 30.) AB végzés, Indokolás [12]}. Ezt megerősítette a 3050/2013. (II. 28.) AB végzés ˙(Indokolás [18]–[21]) is. Az Alaptörvény 32. cikk (1) bekezdése hatásköri felsorolást tartalmaz, mely hatáskörök – beleértve a hivatkozott c) és e) pontokban rögzítetteket (a helyi önkormányzat a helyi közügyek intézése körében törvény keretei között önállóan igazgat; gyakorolja az önkormányzati tulajdon tekintetében a tulajdonost megillető jogokat) – azonban nem önmagukban, csak további törvények rendelkezésein keresztül érvényesülnek.
[24]    A helyi önkormányzatok önkormányzati jogok gyakorlására vonatkozó jogosultsága tehát nem korlátlan, annak kereteit az Alaptörvény és a törvények határozzák meg. Az Alkotmánybíróság következetes gyakorlata a korábbi Alkotmány idején keletkezett 4/1993. (II. 12.) AB határozat óta, hogy „a törvényen kívül más jogszabály a helyi autonómiát nem korlátozhatja”, ugyanakkor „az önkormányzatok a jogrendbe illeszkednek, kötik és korlátozzák őket az általános, mindenkire érvényes törvények” (ABH 1993, 70.). Az Alkotmánybírósági határozat rámutatott, hogy „az Alkotmány 44/A. §-ában meghatározott alapjogok valójában azok a hatáskör-csoportok, amelyek az önkormányzatok – elsősorban a kormánnyal szembeni – önállóságához elengedhetetlenek”. [4/1993. (II. 12.) AB határozat, ABH 1993, 71.]. A kormánnyal szembeni önállóság szükségét azonban nem bontja meg a törvényekben megjelenő korlátozás. Az önkormányzatok alapjogai – amelyek nem alapvető jogok abban az értelemben, ahogyan azt az Alaptörvény használja, hanem hatáskör-csoportok – eleve az általános törvények keretei között értendők. Az önkormányzati jogok alkotmányos tartalmának korlátozására sor kerülhet egyszerű többséggel elfogadott törvényben, amennyiben az alkotmányos szabályozás arra utal, hogy a jogok „törvény keretei között” gyakorolhatóak, ilyen utalás nélkül pedig a jelenlévő országgyűlési képviselők kétharmadának szavazatával elfogadott törvény által. [4/1993. (II. 12.) AB határozat, ABH 1993, 71.].
[25]    Az Mötv. sarkalatos törvény, az önkormányzatok az Alaptörvényben rögzített feladat- és hatáskörüket – az Alaptörvény R) cikke, a B) cikk (1) bekezdésében foglaltak és a Nemzeti Hitvallásban rögzített alkotmányos kereteken belül – az Mötv. szabályai szerint gyakorolják.
[26]    A Nemzeti Hitvallás rögzíti, hogy „Nem ismerjük el történeti alkotmányunk idegen megszállások miatt bekövetkezett felfüggesztését. Tagadjuk a magyar nemzet és polgárai ellen a nemzetiszocialista és a kommunista diktatúra uralma alatt elkövetett embertelen bűnök elévülését.”
[27]    Az Alaptörvény 32. cikk (1) bekezdés c) pontja az önkormányzatok feladat- és hatáskörét generálisan határozza meg, az Mötv. rögzíti tovább részletezve a helyi közügyeket és közfeladatokat, ezen belül a 13. § (1) bekezdésének 3. pontja alapján a közterületek, valamint az önkormányzat tulajdonában álló közintézmény elnevezését. Ezen feladat ellátásának módját részletezi tovább a 14. § vitatott (2) bekezdése, mely a feladat ellátása módjára és mikéntjére nézve egyetlen keretet szab, mely szerint a közterületek és közintézmények olyan neveket viselhetnek, amelyek méltóak a demokratikus jogállam eszméihez. Ezen szabályozás éppen a B) cikk (1) bekezdésében rögzített jogállamiság elvének megvalósulását szolgálja és biztosítja.
[28]    1.2. A közterületek elnevezésében az önkormányzatok önállósága tehát olyan keretek között érvényesül, melyek biztosítani tudják azt, hogy az önkormányzat a demokratikus jogállam része, ily módon az alaptörvényi értékek érvényesítője. Az Mötv. preambuluma kifejezetten is rögzíti, hogy „a helyi önkormányzatok az egységes állami szervezetrendszer részeként hozzájárulnak az Alaptörvényben foglalt államcélok megvalósításához, elősegítik a jogszabályi kötelezettségek teljesítését.”
[29]    Mindezek alapján az önkormányzat önálló mérlegelési és döntési joga nem sérül azáltal, hogy a jogállamiság keretei között kell végeznie ezen mérlegelést, az Mötv. támadott szabálya nem vonja el a képviselő-testülettől a feladat gyakorlásának jogát.
[30]    Ha a döntésre jogosult helyi önkormányzatok számára kétséges, hogy egy név önkényuralmi politikai rendszerhez köthető-e, a közterületek, közintézmények elnevezése megfelel-e a demokratikus jogállami követelményeknek, akkor döntésük meghozatala előtt kérhetik az MTA állásfoglalását. A jogalkotó tehát az MTA állásfoglalását a törvényes működés elősegítése érdekében szabályozta. Az elnevezés törvényességének megítéléséhez az MTA állásfoglalása mind a helyi önkormányzatok, mind azok működése felett törvényességi felügyeletet gyakorló Kormányhivatal, illetve az egyedi ügyben döntést hozó bíróság számára is iránymutatásul szolgál.
[31]    Az Alkotmánybíróság a fentiekre tekintettel megállapította, hogy az Alaptörvényben meghatározott hatáskörcsoportok gyakorlásának részletszabályait rögzítő Mötv. vitatott rendelkezése alaptörvény-ellenességet nem valósít meg, ezért a bírói kezdeményezést az Alaptörvény 32. cikk (1) bekezdésének c) és e) pontjának sérelmét állító részében elutasította.
[32]    2. Fentiekből következően az Alkotmánybíróság nem találta megalapozottnak az indítványozó bíró Alaptörvény B) cikk (1) bekezdésének a sérelmét állító érvelését sem.
[33]    Mivel az indítványozó bíró azt is állította, hogy a támadott jogszabályi rendelkezés a jogbiztonság részét képező normavilágosság követelményével ellentétes, az Alkotmánybíróság ezt az indítványi elemet külön elbírálta.
[34]    2.1. Az Alkotmánybíróság következetes gyakorlata szerint a jogállam nélkülözhetetlen eleme a jogbiztonság. A jogbiztonság az államtól, és elsősorban a jogalkotótól azt követeli meg, hogy a jog egésze, egyes részterületei és szabályai világosak, egyértelműek, hatásukat tekintve kiszámíthatóak és a norma címzettjei számára is előre láthatóak legyenek. A jogbiztonság egyik legfontosabb alapkövetelménye a jogszabályok kiszámíthatósága és az egyes jogi normák egyértelműsége {először a 9/1992. (I. 30.) AB határozat, ABH 1992, 59, 65.; megerősítette a 33/2014. (XI. 7.) AB határozat, Indokolás [32]}
[35]    Az Alkotmánybíróság korábbi gyakorlata értelmében nem felel meg a követelménynek, ha a norma semmilyen értelmezési módszerrel nem értelmezhető [például a 44/1997. (VII. 19.) AB határozat, ABH 1997, 309.], vagy ha az értelmezhetetlenség a norma hiányos jellegéből fakad [15/1998. (I. 8.) AB határozat, ABH 1998, 136.], illetve ha a norma olyan kifejezéseket tartalmaz, amelyek a jelenlegi társadalmi-gazdasági berendezkedés folytán váltak értelmezhetetlen kategóriává [29/1993. (I. 4.) AB határozat, ABH 1993, 229, 230.].
[36]    2.2. A nyelvi megfogalmazás fogalmai, kifejezései azonban mindig általánosak. „Így adott esetben mindig kérdéses lehet, hogy a konkrét történeti tényállás a jogi normában szereplő fogalom körébe tartozik-e. A jogalkalmazás az általános és elvont módon megfogalmazott jogi normák konkrét, egyedi esetekre való vonatkoztatása, amelynek során minden jogszabály értelmezésre szorul. Ha egy jogszabály tényállása túl részletező, túl szűk, túlságosan eseti, az megköti a jogalkalmazót, és megakadályozza, megnehezíti, hogy a jogszabály az életviszonyok szabályozásában betöltse szerepét. Ha pedig egy jogszabály törvényi tényállása túl elvont, túl általános, akkor a jogszabály rendelkezése a jogalkalmazó belátása szerint kiterjeszthető vagy leszűkíthető.” [1160/B/1992. AB határozat, ABH 1992, 608.].
„Egy nyitott, az absztrakció magas szintjén megfogalmazott generálklauzula […] minden esetben értelmezésre szoruló jogfogalmat jelent. A?generálklauzulák jogrendünk integráns részét képezik, ugyanúgy, mint a részletező, kazuisztikus normák (801/B/2002. AB határozat, ABH 2008, 1899, 1904.). A?847/B/1996. AB határozatában az Alkotmánybíróság megállapította, hogy »[a] jogalkotóknak a normavilágosság követelményeinek megfelelő jogszabályszöveget kell kibocsátaniuk. A?jogalkotó feladata az, hogy a jogi szabályozás körébe vont életviszonyokat megfelelő rendelkezésekkel szabályozza. Az már egyfelől az életviszonyok, másfelől a szabályozás jellegétől függ, hogy a rendelkezés ad-e mérlegelési vagy értelmezési jogkört a jogalkalmazó szerveknek vagy sem. Esetenként a jogi szabályozás zárt, tételes felsorolást tartalmaz, amelyet a jogalkalmazó szervek nem bővíthetnek. Előfordulhat azonban, hogy a szabályozni kívánt társadalmi viszonyok annyira sokrétűek és változatosak, hogy az említett szabályozási mód alkalmazása szóba sem jöhet. Ilyenkor a jogszabály vagy tartalmi ismérvek alapján határozza meg a személyek, tárgyak, szolgáltatások ama körét, amelyre valamely rendelkezés irányadó, vagy példálózó felsorolást foglal magában.« (ABH 1996, 644, 645.) Az 55/2001. (XI. 29.) AB határozatában az Alkotmánybíróság hangsúlyozta továbbá, hogy bizonyos esetekben éppen nem a részletező, hanem az általános, keretjellegű szabályozás segíti elő a jogbiztonságot.” (34/2014. (XI. 14.) AB határozat, Indokolás [97]).
[37]    2.3. Az Mötv. 14. § (2)–(3) bekezdéseiben nem szerepel olyan kifejezés, amely eleve értelmezhetetlen, annak normatartalma a szokásos értelmezési módszerekkel feltárható. Valamely konkrét elnevezés megítélését illetően a jogalkalmazónak az értelmezés rendelkezésre álló módszereit kell alkalmaznia, a jogalkotói célra figyelemmel és az Alaptörvény keretein belül (lásd. fent, 1.1. pont). Emellett az MTA állásfoglalása nyújt segítséget a megalapozott döntés meghozatalához.
[38]    Az Alkotmánybíróság megítélése szerint tehát a támadott jogszabályi rendelkezés lehetővé teszi, hogy azt a jogalkalmazó szervek a B) cikk (1) bekezdésével összhangban alkalmazzák.
[39]    Mindezekre figyelemmel az Alkotmánybíróság a bírói kezdeményezést – az Alaptörvény B) cikk (1) bekezdésének sérelmét állító részében is – elutasította.
Budapest, 2016. február 22.

Dr. Szalay Péter s. k.,

tanácsvezető alkotmánybíró

 

 

Dr. Dienes-Oehm Egon s. k.,

Dr. Lenkovics Barnabás s. k.,

Dr. Lévay Miklós s. k.,

 

alkotmánybíró

előadó alkotmánybíró

alkotmánybíró

 

Dr. Salamon László s. k.,

alkotmánybíró
Alkotmánybírósági ügyszám: III/3390/2015.
  • Másolás a vágólapra
  • Nyomtatás
  • Hatályos
  • Már nem hatályos
  • Még nem hatályos
  • Módosulni fog
  • Időállapotok
  • Adott napon hatályos
  • Közlönyállapot
  • Indokolás
Jelmagyarázat Lap tetejére