PÜ BH 2016/304
PÜ BH 2016/304
2016.11.01.
Ha az adós a törlesztőrészleteket nem teljesíti és a zálogkötelezettek a tartozást a pénzintézetnek megfizetik az ingatlanuk tehermentesítése érdekében, az adós a kölcsön reá eső részét egy összegben köteles megfizetni a zálogkötelezettnek [1959. évi IV. tv. (régi Ptk.) 259. §, 523. §].
A felülvizsgálat alapjául szolgáló tényállás
[1] Az I-II. rendű felperesek leánygyermeke és az alperes házastársak voltak. Házassági életközösségük fennállása alatt, 2006. május 26. napján kölcsönszerződést kötöttek egy takarékszövetkezettel. A kölcsönszerződés biztosítékául a pénzintézet és az I-II. rendű felperesek 2006. május 26. napján jelzálogszerződést kötöttek, amellyel jelzálogjogot alapítottak az I-II. rendű felperesek 1/2-1/2 arányú közös tulajdonát képező perbeli ingatlanra. Az alperes és házastársa a házassági életközösségük megszakadását követően abban állapodtak meg, hogy a pénzintézeti kölcsönt a jövőben egymás között egyenlő arányban törlesztik. 2012 decemberéig a törlesztőrészleteket megállapodásuk szerint teljesítették. 2012 decemberében az alperes arról tájékoztatta volt házastársát, hogy munkaviszonya megszűnik, így az általa vállalt gyermektartásdíjakat, továbbá a kölcsönből rá eső részt nem tudja teljesíteni. Az alperes 2013. január hónaptól a kölcsön törlesztőrészletek rá eső részét nem teljesítette, azt helyette volt házastársa fizette meg a pénzintézetnek. Nevezett 2013 áprilisában arról tájékoztatta szüleit, az I-II. rendű felpereseket, hogy a kölcsön törlesztőrészleteit 2013 májusától nem tudja teljesíteni. Az I-II. rendű felperesek – hogy az alperes és volt házastársa által felvett kölcsön biztosítékául felajánlott ingatlanukra vezetett végrehajtást elkerüljék – az ingatlant 2013. május 6. napján kötött adásvételi szerződéssel értékesítették 17 600 000 forint vételár ellenében, s a vételárból a takarékszövetkezettel szemben fennálló, az alperest és volt házastársát terhelő kölcsöntartozást 11 784 930 forint összegben végtörlesztették. Az I-II. rendű felperesek az ingatlan értékesítését követően keresték meg írásban az alperest és felszólították az általuk teljesített kölcsöntartozás alperesre eső 1/2 részének megfizetésére.
A kereseti kérelem és az alperes védekezése
[2] Az I-II. rendű felperesek keresetükben elsődlegesen az alperes szerződésszegésére alapítottan kérték az alperes kötelezését, hogy fizessen meg az I-II. rendű felpereseknek 5 892 465 forintot és annak 2013. május 6. napjától számított, az 1959. évi IV. törvény (a továbbiakban: Ptk.) 301. § (1) bekezdése szerinti törvényes késedelmi kamatát. Az I-II. rendű felperesek másodlagosan tartozásátvállalás címén kérték kötelezni az alperest az 5 892 465 forint tőke késedelmi kamattal növelt összegének megfizetésére. A felperesek egymás közötti viszonyukban 1/2-1/2 arányban határozták meg a marasztalási összegben való részesedésük arányát. Előadták, hogy az ingatlan értékesítéséből befolyt vételárat az alperest és lányukat terhelő kölcsöntartozás visszafizetésére fordították, s ennek során 11 784 930 forint tartozást megfizettek a pénzintézetnek, melyből 1/2 rész, azaz 5 892 465 forint az alperest terhelő tartozás volt.
[3] A felperesek a per során keresetüket – a jogcímét tekintve – módosították és a Ptk. 259. § (1) bekezdésére alapították. Álláspontjuk szerint azzal, hogy a pénzintézet – a zálogjogosult – a zálogtárgyból kielégítést kapott, a zálogjog megszűnt, s a követelés egyéb biztosítékaival együtt a kielégítés erejéig rájuk szállt.
[4] Az alperes ellenkérelmében kérte a kereset elutasítását. Arra hivatkozott, hogy nem állt szerződéses jogviszonyban a felperesekkel, ily módon a szerződésszegésre alapított kereset nem lehet alapos, mint ahogy a tartozásátvállalás feltételei sem valósultak meg. Hivatkozott arra is, hogy a kölcsönszerződés nem szűnt meg, fizetési nehézségei átmenetileg álltak fenn, a pénzintézet nem mondta fel a kölcsönt. Sérelmezte, hogy a felperesek teljesítésével elveszítette annak lehetőségét, hogy részletekben teljesítsen, vagy a kölcsöntartozását átütemezze.
Az első- és másodfokú ítélet
[5] Az elsőfokú bíróság ítéletével kötelezte az alperest, hogy fizessen meg a felpereseknek személyenként 15 napon belül 2 946 230 forintot és annak 2013. május 10. napjától a kifizetés napjáig járó, a Ptk. 301. § (1) bekezdése szerinti késedelmi kamatát, valamint 63 500 forint perköltséget. A felperesek keresetének ezt meghaladó részét elutasította.
Az elsőfokú bíróság megalapozottnak tekintette a felperesek arra való hivatkozását, hogy az ingatlanukat a kölcsöntartozás teljesítése, a kölcsönszerződés felmondása jogkövetkezményeinek elkerülése érdekében értékesítették. Álláspontja szerint azzal, hogy a felperesek a kölcsönszerződés adósai – így az alperes és a felperesek gyermeke – helyett teljesítettek, a banki követelés egy összegben szállt át a felperesekre a Ptk. 259. § (1) bekezdése alapján az ingatlanon fennállt tulajdoni arányoknak megfelelően egymás között 1/2-1/2 arányban, így a felperesek az alperestől a tartozás alperesre eső részét követelhetik.
Az elsőfokú bíróság álláspontja szerint nem volt jogi jelentősége annak, hogy a felperesek az alperest előzetesen nem tájékoztatták a kölcsöntartozás visszafizetésének szándékáról, mert az előállt helyzetet az alperes idézte elő. Az alperesnek tudomása volt arról, hogy amennyiben a kölcsöntörlesztési kötelezettségének nem tesz eleget, úgy a felperesek ingatlana veszélybe kerülhet. Az elsőfokú bíróság a részletfizetés kezdeményét nem biztosította, mert az volt az álláspontja, hogy az alperesnek számítania kellett arra, hogy a tartozása fennáll a felperesek irányában, de e tartozás rendezésére 2013 májusától még részletekben sem mutatott hajlandóságot. Figyelembe vette továbbá, hogy a felperesek idős emberek, így nem várható el tőlük, hogy évekig várjanak a tartozás teljes rendezésére. Az elsőfokú bíróság a késedelmi kamat kezdő időpontját 2013. május 10. napjában határozta meg.
[6] Az elsőfokú ítélettel szemben az alperes terjesztett elő fellebbezést.
[7] A másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta. Ítéletének indokolása szerint az elsőfokú bíróság a tényállást alapvetően helytállóan állapította meg és érdemi döntése is megalapozott, azonban a kereset jogalapját érintően a másodfokú bíróság eltérő jogi álláspontot foglalt el. A véleménye szerint nem a Ptk. 259. § (1) bekezdése alkalmazandó. Ez csak akkor irányadó, ha a zálogjogosult kielégítési jogának megnyíltát követően következik be a zálogtárgyból kielégítés. A jelen ügyben azonban a követelés lejárta előtt teljesítettek a felperesek mint zálogjogosultak a kötelmi jogosult pénzintézet részére. Miután a felperesek az adósok helyett teljesítettek, a kölcsönszerződés megszűnt. Erre az alperestől, mint adóstól megbízásuk nem volt, ezt a felperesek sem állították. A felperesek tehát megbízás nélküli ügyvivőként jártak el a Ptk. 484. § és 485. §-a alapján. A másodfokú bíróság szerint az nem állapítható meg, hogy a felperesek eljárása megfelelt volna az alperes feltehető akaratának, azonban a Ptk. 486. § (3) bekezdése szerint a nem a helyénvaló beavatkozás esetén is kérheti a megbízás nélküli ügyvivő a költségei megtérítését a jogalap nélküli gazdagodás szabályai szerint. A felpereseket, mint megbízás nélküli ügyvivőket tehát a Ptk. 486. § (3) bekezdése és 361. § (1) bekezdése alapján megilleti az alperes részére mutatkozó előny visszatérítésének joga. Az alperes az elsőfokú eljárás és a fellebbezés során is arra hivatkozott, hogy a felperesek részletekben követelhetik a tartozást, hiszen az alperesnek is ebben a formában lett volna módja a pénzintézet részére a követelést megfizetni, ha a felperesek beavatkozása nem következik be. Ugyanakkor a másodfokú eljárás során az alperes kifejezetten akként nyilatkozott, hogy nem kéri a részletfizetés engedélyezését.
A felülvizsgálati kérelem és az ellenkérelem
[8] A jogerős ítélettel szemben az alperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, ebben mindkét fokú ítélet hatályon kívül helyezését és a jogszabályoknak megfelelő új határozat meghozatalát kérte.
[9] A felperesek felülvizsgálati ellenkérelmükben a jogerős ítélet hatályában való fenntartását kérték. A felperesek előadták, hogy az alperes időközben egy összegben rendezte a tartozását a felperesek felé.
A Kúria döntése és jogi indokai
[10] A Kúria a jogerős ítéletet a felülvizsgálati kérelem és az ellenkérelem keretei között bírálta felül.
[11] A felülvizsgálati kérelem megalapozott abban a kérdésben, hogy az alperes teljesítési kötelezettsége a Ptk. 259. §-án alapszik. E paragrafus (1) bekezdése értelmében, ha a zálogtárgy tulajdonosa, valamint a követelés kötelezettje (személyes kötelezett) különböző személy és a jogosult a zálogtárgyból kielégítést kapott, a zálogjog megszűnik, a követelés pedig egyéb biztosítékaival együtt a kielégítés erejéig a tulajdonosra száll át. A Ptk. 329. § (1) bekezdése értelmében az engedményezéssel az engedményes a régi jogosult helyébe lép és átszállnak rá a követelést biztosító zálogjogból és kezességből eredő jogok is. A 331. § értelmében a törvényi engedményre az ismertetett szabályok megfelelően alkalmazandók. Ezen rendelkezések értelmében a felperesek a jogosult takarékszövetkezet helyébe léptek, ugyanazok a jogok és kötelezettségek illették meg, illetve terhelték őket, mint a takarékszövetkezetet.
Az alperes a felülvizsgálati kérelmében a kifejtettek alapján az elsőfokú bíróság jogi álláspontjával értett egyet és ezt osztotta a Kúria is. Bár kétségtelen, hogy a pénzintézet a kölcsönt még nem mondta fel, figyelemmel arra, hogy előbb a felperesek leánya, majd a felperesek teljesítettek, az alperes vonatkozásában – a másodfokú bíróság álláspontjával szemben –, a kölcsönszerződés felmondásának feltételei mindenben megvalósultak. Ő maga 2012 decemberétől nem tett eleget a fizetési kötelezettségének, így az adóstársa, illetve a felperesek eljárásának hiányában a kölcsönszerződés felmondására mindenképp sor került volna. Az alperes a felülvizsgálati kérelmében azt már nem vitatta, hogy a felperesek jogosultak a kifizetett kölcsön 1/2 részének megtérítésére, azt állította azonban, hogy ezt a felperesek ugyanolyan részletekben igényelhetnék, mint ahogy a törlesztőrészleteket a pénzintézet részére meg kellett fizetnie. Az alperes álláspontja ebben a körben nem megalapozott. A Kúria szerint a felperesek igényét azon szabályok alkalmazásával kell elbírálni, mint amelyek az alperes nemteljesítése esetén érvényesültek volna. Az alperes a Ptk. 4. § (1) bekezdésében, valamint a (4) bekezdésében foglaltakra figyelemmel a saját felróható magatartására előnyök szerzése végett nem hivatkozhat. Az alperes kifejezetten az adóstársa, illetve a felperesek teljesítése miatt volt abban a helyzetben, hogy tőle a pénzintézet egy összegben a tartozását nem követelte. Amikor a felperesek a pénzintézettől a törvényi engedményezés folytán az alperessel szemben fennálló követelést megszerezték, az alperest illetően az már lejárt, egy összegben esedékes követelésnek minősült. Erre tekintettel téves az az alperesi védekezés, hogy a felperesek csak a törlesztőrészleteknek megfelelő részletekben igényelhetik tőle a tartozása megfizetését. (Ez akkor lenne helytálló, ha a zálogjogosultak az ingatlan tehermentesítése érdekében a pénzintézet részére az adóstársak tartozását egy összegben kifizették volna anélkül, hogy az adóstársak a kölcsönszerződés felmondására okot adtak volna.) Az alperest tehát a részletfizetés joga a fentiekre tekintettel nem illeti meg, arról a bíróságnak hivatalból nem kellett határoznia. Egyébként a másodfokú eljárásban az alperes kifejezetten úgy nyilatkozott, hogy részletfizetés engedélyezését nem kéri.
[12] A kifejtettek alapján a jogerős ítélet nem jogszabálysértő, ezért azt a Kúria hatályában fenntartotta.
(Kúria Pfv.VI.20.094/2016.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás