PÜ BH 2016/308
PÜ BH 2016/308
2016.11.01.
A felperesnek a szerződéskötéskor gyakorolt rendelkezési joga alapján történik meg a biztosítási összegnek a kedvezményezett javára történő megfizetése, az így átutalt összeg a felperes teljesítésének minősül [1959. évi IV. tv. (régi Ptk.) 523. §, 536. § (1) bek., 548. §; 1996. évi CXII. tv. (Hpt.) 200/B. §].
A felülvizsgálat alapjául szolgáló tényállás
[1] A felek 2008. szeptember 11-én kölcsönszerződést kötöttek, amely szerint az alperes a felperes és adóstársa részére 93 117 CHF-nek megfelelő, legfeljebb 12 000 000 forint összegű kölcsönt nyújtott perbeli ingatlan megvásárlásának részbeni finanszírozása céljából, 240 hónap futamidőre.
A kölcsönszerződés 8. pontja szerint a kölcsön folyósításának különös feltétele volt – egyebek mellett –, hogy a perbeli ingatlan biztosítását a felperes és adóstársa az alperesre engedményezze, ilyen okirat azonban a felek között nem jött létre. A kölcsönszerződés 11.1. pontjának hatodik bekezdésében a felperes és adóstársa vállalták, hogy az ingatlanra vonatkozóan az alperes által elfogadható tartalmú, legalább tűz- és elemi kárra kiterjedő vagyonbiztosítási szerződést kötnek, továbbá az alperest jelölik meg a biztosítási összegek kedvezményezettjeként úgy, hogy az alperes kedvezményezettsége a káresemény esetén kifizetésre kerülő összeg 500 000 forintot meghaladó részére áll fenn, és a kedvezményezetti jog visszavonása és módosítása kizárólag az alperes előzetes írásbeli hozzájárulása esetén lehetséges.
A kölcsönszerződés részét képező Lakossági Ingatlanfedezetes Hitelek Szerződési Feltételei 9.4.1. pontja szerint amennyiben a deviza alapú kölcsön fedezete a Magyar Köztársaság területén lévő lakóingatlanon alapított zálogjog vagy a Magyar Köztársaság 2005. évi költségvetéséről szóló 2004. évi CXXXV. törvény 44. §-a alapján vállalt állami készfizető kezesség, úgy a bank – a 9.4.2. pontban foglalt feltételek teljesülése esetén – a deviza alapú kölcsön teljes előtörlesztésekor az előtörlesztendő összeg forint ellenértékének meghatározásakor svájci frank esetén 180 HUF/CHF árfolyamot alkalmaz.
Az alperes 2011. július 11. napján a kölcsönszerződést azonnali hatállyal felmondta, mert a felperes és adótársa a kölcsönszerződésből eredő fizetési kötelezettségének nem tett eleget.
A perbeli ingatlan 2011. szeptember 23-án teljes terjedelmében leégett, ezáltal az ingatlanban 19 000 000 forint kár keletkezett.
A felperes a végtörlesztés iránti igényét 2011. december 13. napján bejelentette az alperesnek, amelyet követően az alperes arról tájékoztatta, hogy végtörlesztés esetén a fennálló tartozás mértéke 14 300 000 forint. Az alperes a 2012. január 12. napján kelt levelében azonban elutasította a felperes végtörlesztésre vonatkozó kérelmét. A biztosító 19 000 000 forint biztosítási összeget 2012. január 25-én átutalt az alperes részére, amely azt a kölcsöntartozás csökkentésére fordított az említett szerződési feltételek 4.1.4.1. pontja szerint.
A kereseti kérelem és az alperes védekezése
[2] A felperes módosított keresetében kérte, hogy a bíróság kötelezze az alperest 4 700 000 forint, ezen összeg után 2012. január 26. napjától a kifizetés napjáig az 1959. évi IV. törvény (a továbbiakban: Ptk.) 301. § (1) bekezdése szerinti késedelmi kamata megfizetésére. Keresetét elsődlegesen a szerződés teljesítésére kötelezés, másodlagosan szerződésszegéssel okozott kár, harmadlagosan pedig jogalap nélküli gazdagodás jogcímén érvényesítette.
A szerződés teljesítése címén, a Ptk. 523. §-ra hivatkozással előterjesztett keresetében azt adta elő, hogy az alperes az elszámolási kötelezettségének nem tett eleget. Álláspontja szerint a felperes a biztosítási szerződésben szerződő fél és egyben biztosított is volt, maga rendelkezett arról, hogy a biztosító a kedvezményezett alperes javára teljesítsen kifizetést, az alperes részére történő közvetlenül utalással a teljesítés módját szabályozták. A biztosító által közvetlenül a kedvezményezett javára történő teljesítés a szerződő fél, azaz a felperes teljesítésének minősül. Nincs olyan törvényi előírás, amely tiltaná, hogy a felperes a végtörlesztésre vonatkozó feltételeknek a biztosítási összeggel feleljen meg. Hivatkozott arra, hogy a biztosítási összeget 2012. január 25-én az alperes számláján jóváírták, így a felperes részéről a végtörlesztés feltételei teljesültek, illetve arra is, hogy a biztosítási összegre vonatkozó alperesi igény csak az 500 000 forintot meghaladó összegre áll fenn.
A szerződésszegéssel okozott kár megtérítése iránti, a Ptk. 318. § (1) bekezdésére és a 355. § (1)–(4) bekezdéseire alapított keresetét azzal indokolta, hogy az alperes azzal, hogy nem a végtörlesztés szerinti 180 forintos, hanem magasabb árfolyamon számolt el, kárt okozott a felperesnek. Az alperes megszegte továbbá a „Lakossági Üzletág Általános Szerződés Feltételeinek” 9.4.1. pontját, valamint a Lakossági Üzletág Általános Szerződési Feltételek 10.3.4. pontját és a kölcsönszerződés 11.1. pontjának 7. alpontja szerinti kötelezettségét. A harmadlagosan jogalap nélküli gazdagodás (Ptk. 361. §) jogcímén érvényesített keresete vonatkozásában előadta, hogy a biztosítási összeggel maradéktalanul visszafizette a kölcsöntartozását, az alperes pedig a szerződés szerint csak a kölcsön erejéig volt kedvezményezett, a különbözeti összeggel az alperes a felperes rovására gazdagodott.
[3] Az alperes ellenkérelmében a kereset elutasítását kérte, vitatta annak jogalapját. Álláspontja szerint az alperes az elszámolási kötelezettségének eleget tett, hiszen a biztosítási összeget a felperes tartozásába beszámította, az azonban nem volt elegendő a felperes teljes tartozásának kielégítésére. Kifejtette, hogy a végtörlesztésre csak önerő vagy bank által folyósított kölcsön alapján volt lehetőség, e körbe a biztosító által megfizetett összeg nem tartozik bele. A felperesnek a biztosítási szerződés alapján kifizetett összeg felett rendelkezési jogosultsága már nem volt. Az alperes engedményezésre hivatkozott. Nem vitatta, hogy a biztosítási összegből a felperest megillető 500 000 forinttal nem számolt el, utalt azonban arra, hogy ezt az összeget is a felperessel szemben fennálló követelésébe számítja be. Vitatta, hogy jogellenes magatartást tanúsított és azzal okozati összefüggésben a felperesnek kára keletkezett. A felperes harmadlagos keresetének is az elutasítását kérte arra hivatkozással, hogy a felek között fennállt szerződéses kapcsolat miatt nem alkalmazható a jogalap nélküli gazdagodás szabálya.
Az első- és másodfokú ítélet
[4] Az elsőfokú bíróság a keresetet a hitelintézetekről és a pénzügyi vállalkozásokról szóló 1996. évi CXII. törvénynek (a továbbiakban: Hpt.) a felperes végtörlesztésre vonatkozó igénybejelentése benyújtásának időpontjában hatályos 200/B. § (1) és (2) bekezdése, valamint a Ptk. 523. § (1) bekezdése, 329. § (1) bekezdése, 318. § (1) bekezdése, 339. § (1) bekezdése, 361. § (1) bekezdése alapján bírálta el.
Rögzítette, hogy a perben nem volt vitatott a kölcsönszerződés részét képező Lakossági Üzletág Általános Szerződési Feltételek 10.3.4. pontja, továbbá az, hogy a vagyonbiztosítási szerződés szerinti biztosítási összeg kedvezményezettje az alperes volt. Egyetértett az alperes álláspontjával abban, hogy a felperesnek nem volt a biztosítási összeg felett rendelkezési joga, azt a végtörlesztésére önerőként nem használhatta fel.
Mivel az alperes sem vitatta, hogy a biztosítási összegből a felperest a kölcsönszerződés alapján megillető 500 000 forinttal nem számolt el, ezért ezen összeg vonatkozásában az elsőfokú bíróság a keresetet megalapozottnak találta, míg ezt meghaladóan a keresetet elutasította.
A szerződésszegéssel okozott kár megtérítése iránti kereset körében kifejtette, hogy mivel a biztosítási összeg nem a felperes befizetése volt, az alperes nem követett el szerződésszegő magatartást azzal, hogy a biztosítási összeg jogcímén érkezett befizetést nem tekintette a végtörlesztésre vonatkozó önerőnek, és azt nem 180 forintos árfolyamon, hanem a kölcsönszerződés részét képező Lakossági Ingatlanfedezetes Hitelek Szerződési Feltételei 4.1.4.1. pontja alapján váltotta át és számította be a felperes fennálló tartozását.
A jogalap nélküli gazdagodás megtérítése iránti kereset vonatkozásában hangsúlyozta, hogy a felek között szerződéses kapcsolat állt fenn. A felperes nem tudta bizonyítani, hogy olyan vagyoneltolódás állna fenn, melyre a felek között létrejött kölcsönszerződés nem adott jogalapot.
[5] Az elsőfokú bíróság ítélete ellen a felperes terjesztett elő fellebbezést.
[6] A másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletének fellebbezett rendelkezéseit helybenhagyta. Ítéletének indokolásában megállapította, hogy az alperest 500 000 forint és kamatai megfizetésére kötelező rendelkezés fellebbezés hiányában jogerőre emelkedett. Ugyanakkor a fellebbezéssel érintett körben az elsőfokú bíróság ítéletét helytállónak találta, ezért a másodfokú bíróság a Pp. 254. § (3) bekezdésére utalással hagyta helyben az elsőfokú ítéletet.
A másodfokú bíróság egyetértett azzal, hogy a biztosítási összeg kedvezményezettje az alperes volt. Az esedékessé váló követelést a felperes az alperesre engedményezte, ezáltal a kötelem jogosulti oldalán alanycserére került sor, a régi jogosult az engedményező helyébe lépett (Ptk. 328-329. §). Ebből következik, hogy a biztosítási összegnek a biztosító által az alperes részére történő átutalása nem tekinthető a Hpt. 200/B. §-ában szabályozott végtörlesztés teljesítésének, annak ellenére, hogy a kártérítési összeget az alperes köteles volt a felperes tartozásába beszámítani, az nem minősült a felperes teljesítésének. Erre tekintettel az alperes a biztosítási összeget nem kezelhette a felperes végtörlesztéseként és nem alkalmazhatta az előírt kedvezőbb feltételek szerinti elszámolást.
A felülvizsgálati kérelem és ellenkérelem
[7] A jogerős ítélettel szemben a felperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, ebben a jogerős ítéletnek az elsőfokú ítélet fellebbezett rendelkezésére kiterjedő hatályon kívül helyezését kérte és az alperes marasztalását a kereseti kérelemben foglaltaknak megfelelően.
[8] Az alperes felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályában való fenntartását kérte.
A Kúria döntése és jogi indokai
[9] A felülvizsgálati kérelem az alábbiak szerint megalapozott.
[10] A jelen ügyben az volt jogvita tárgya, hogy a Hpt. 200/B. § (2) bekezdésében foglaltaknak megfelelően a felperes felhasználhatta-e az általa kötött biztosításból származó biztosítási összeget a végtörlesztésre abban az esetben, ha az egyéb jogi feltételeknek is megfelelt. Az nem volt vitatott az ügyben, hogy a felperes a jogszabályban meghatározott időszakban nyújtotta be a kérelmét és a biztosítási összeg átutalása a 2011. december 29-én hatályba lépett Hpt. 200/B. § (2) bekezdés f) pontjában meghatározott ideig az alperes részére megérkezett. Az alperes is elismerte, hogy a felperes a végtörlesztés egyéb feltételeinek megfelelt, az volt ugyanakkor az álláspontja, hogy a biztosítási összeg nem a felperes teljesítése, az azzal való rendelkezési jog az alperesre már korábban átszállt. A felülvizsgálati eljárás során a felek egyezően adták azt elő, hogy bár a közjegyzői okiratban a folyósítás feltételéül szabták azt, hogy a felek között a biztosítási összegre vonatkozóan engedményezési szerződés jöjjön létre, ilyen okirat nem született. Az alperes a kölcsönszerződés alapján, illetve a biztosítási szerződésben foglaltak szerint a biztosítási összeg kedvezményezettje volt és ennek alapján utalta át a biztosító a káresemény bekövetkezte után az összeget az alperes részére.
[11] A Kúriának tehát azt kellett vizsgálnia, hogy helytálló-e az alperesnek az a védekezése, hogy a felperesnek a biztosítási összeg felett már nem volt rendelkezési joga, így ez nem az ő teljesítése volt, ebből következőleg a végtörlesztésre történő befizetésként nem lehetett számításba venni ezt az összeget.
[12] A Kúria nem ért egyet az eljáró bíróságok jogi álláspontjával. A Ptk. 536. § (1) bekezdése szerint biztosítási szerződés alapján a biztosító meghatározott jövőbeni esemény (biztosítási esemény) bekövetkeztétől függően bizonyos összegnek megfizetésére, vagy más szolgáltatás teljesítésére, a biztosított, illetve a másik szerződő fél pedig díj fizetésére kötelezi magát. A Ptk. 548. §-a értelmében vagyonbiztosítási szerződést csak az köthet, aki a vagyontárgy megóvásában érdekelt, vagy aki a szerződést érdekelt személy javára köti meg. A biztosítási szerződést nem vitatottan a felperes kötötte meg, az ő ingatlanára vonatkozott a biztosítás és a felperes fizette a biztosítási díjakat is. Az alperes kedvezményezetti megjelölésére azért került sor, mert abban az esetben, ha a biztosítási esemény bekövetkezik és a biztosított vagyontárgy értéke csökken vagy megsemmisül, úgy az alperes elesett volna az által nyújtott kölcsön fedezetétől. A biztosítási összeg tehát az alperes vonatkozásában mintegy a fedezeti ingatlan helyébe lépett. A kölcsönszerződés megkötésének időpontjában hatályos Ptk. 260. § (3) bekezdése értelmében a zálogtárgy elpusztulásának pótlására szolgáló biztosítási összeg a zálogtárgy helyébe lép. Ahogy a zálogjoggal terhelt felperesi ingatlan, úgy az annak helyébe lépő biztosítási összeg sem vált a kedvezményezetti pozíciójára tekintettel az alperes tulajdonává. Az alperes a biztosítóval nem állt semmiféle jogviszonyban, a biztosított vagyontárgy nem volt az ő tulajdona és a biztosítási díjakat sem ő fizette. A biztosító a vele biztosítási szerződést kötő fél rendelkezése alapján bocsátotta közvetlenül az alperes rendelkezésére a biztosítási összeget, egyébként az a biztosító részéről tartozatlan fizetésnek minősült volna. Az alperes az Általános Szerződési Feltételei, valamint a kölcsönszerződés szerint a biztosítási összeget csak a kölcsönszerződésben foglalt követelései erejéig használhatja fel – az 500 000 forintot meghaladó részében, ami eleve a felperest illeti meg, – a kölcsönkövetelését meghaladó összeggel pedig a felperessel el kell számolnia.
[13] A Kúria álláspontja szerint a jogértelmezési nehézséget az a körülmény okozta, hogy a felperes rendelkezési jogának gyakorlását jelentő nyilatkozat-tétel és a biztosítási összeggel való rendelkezés időben elválik egymástól. A felperes nem a végtörlesztési időszakban tette meg a majdani biztosítási összegről a rendelkező nyilatkozatát, hanem sokkal korábban, a biztosítási szerződés megkötésekor. A vagyonbiztosítási jogviszony sajátossága, hogy a biztosítási esemény bekövetkezte bizonytalan. A felperes által kötött biztosítási szerződés is megszűnhetett volna anélkül, hogy a biztosító fizetési kötelezettsége beállt volna és így az alperes mint kedvezményezett a biztosítási összeg közvetlen kifizetésére igényt tarthatott volna. A felperes a biztosítási szerződés megkötésekor előzetesen, a biztosítási esemény bekövetkeztének esetére rendelkezett arról, hogy a biztosítási esemény alapján neki járó biztosítási összeg közvetlenül az alperest illesse meg. A felperes tehát a biztosítási esemény bekövetkeztekor azért nem rendelkezett a biztosítási összegről, mert ezt már előzetesen megtette. A rendelkezési jog mind a biztosítási szerződés, mind a kölcsönszerződés alapján azonban megillette, a kölcsönszerződés szerint a kedvezményezetti minőséget is megváltoztathatta volna az alperes hozzájárulásával pl. a kölcsön visszafizetésének esetében. Amikor tehát a biztosító az alperes részére a biztosítási szerződés alapján fizetést teljesített, ezt a felperes rendelkezési joggyakorlása folytán tette. A biztosítási esemény bekövetkezte volt az a feltétel, amely megalapozta a biztosító fizetési kötelezettségét. A biztosítási esemény bekövetkezte előtt a felperes értelemszerűen nem rendelkezhetett a biztosítási összeg átutalásáról az alperes részére, a biztosítási esemény bekövetkeztekor külön rendelkezésére pedig már nem volt szükség. A biztosítási összeggel való teljesítés tehát a felperes teljesítésének minősül.
A Kúria álláspontja szerint a felperes helytállóan utalt arra a felülvizsgálati kérelmében, hogy a Hpt. idézett 200/B. §-a nem határozza meg tételesen, hogy a felperes önerőből történő teljesítése milyen formában történhet. Az alperes sem vitatta, hogy a felperes a törvényben előírt határidőben kezdeményezte a végtörlesztést, a törvény egyéb feltételeinek megfelelt és a kölcsönt fedező pénzösszeg átutalása is megtörtént a részére 2012. január 25-én. Miután az ingatlan megsemmisülése kapcsán a biztosítási összeg kifizetése a felperes szerencséjére éppen a végtörlesztési időszakban történt meg, az alperesnek a befolyó biztosítási összeget mint a felperes teljesítését a végtörlesztésre vonatkozó szabályok szerint kellett volna elszámolnia. A Kúria álláspontja szerint tehát a felperes jogszerűen kérte, hogy az alperes teljesítse a kölcsönszerződésben és az annak részét képező szerződési feltételeiben foglaltakat. A felperes további kereseti kérelmeivel a Kúriának a fentiekre tekintettel már nem kellett foglalkoznia.
[14] A kifejtettek alapján a jogerős ítélet nem felel meg a jogszabályoknak, ezért azt a Kúria hatályon kívül helyezte, az elsőfokú bíróság ítéletének fellebbezett rendelkezéseit pedig megváltoztatta és az alperes marasztalását a felperes keresetében megjelölt 4 700 000 forintra felemelte.
(Kúria Pfv.VI.21.073/2015.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás