BÜ BH 2016/322
BÜ BH 2016/322
2016.12.01.
Jogos védelmi helyzetben van az, akinek szóváltás közben a másik fél a nyakát megragadja, meglöki, majd megüti. E támadással szemben szükséges elhárító cselekményt fejt ki azzal, ha támadóját orrcsont-törést okozó arcba fejeléssel fékezi meg.
Az így jogos védelmi helyzetben cselekvő személy magatartása nem bűncselekmény akkor sem, ha az aktív és szükségszerűen erőszakos elhárító cselekmény egyébként riadalomkeltésre vagy megbotránkoztatásra alkalmas [Btk. 21. § (1) bek.].
[1] A járásbíróság a 2014. szeptember 4. napján kelt ítéletével az I. r. terheltet a Btk. 164. § (1) bekezdésébe ütköző és a (3) bekezdés szerint minősülő testi sértés bűntette miatt 100 napi tétel, napi tételenként 1600 forint, összesen 160 000 forint pénzbüntetésre ítélte.
[2] Az I. r. terhelt esetében a bíróság a rendelkezésre álló bizonyítékok alapján az I. r. terhelt ez irányú védekezésével szemben azt állapította meg, hogy az I. r. terhelt a II. r. terheltnek a vele való vitája során okozott orrcsonttörést. Az őt bántalmazó II. r. terhelt rövid, egymás utáni lökő, majd ütő mozdulatokat tett, ezután, mikor a jogtalan támadását befejezte, az I. r. terhelt maga is – az őt ért bántalmazásra válaszul – jogtalan támadó magatartást tanúsított azzal, hogy a II. r. terhelt felé lépve, szándékosan belefejelt az orrába. Azaz, mivel nem beszélhetünk az I. r. terhelt esetében már vele szembeni jogtalan támadásról, illetve annak fenyegető helyzetéről, értelemszerűen – az előbbiek hiánya miatt – nem jöhet szóba az elhárítást megengedő magatartás szükségességének, túllépésének, illetve a kitérési kötelezettségnek a kérdése sem.
[3] A törvényszék a 2015. május 26. napján jogerős végzésével a járásbíróság ítéletét mindkét terheltre helybenhagyta.
[4] A másodfokú bíróság az ítélet 3. oldal III. pont 3. bekezdéséből a történeti tényállásba foglalta az I. r. terhelt vallomásából azt a részt, hogy „miközben ütött, én folyamatosan ütöttem a hátát”, ezzel az ítélet 2. oldal II. pont 5. bekezdésének utolsó mondata helyesen a következő lett: „A hangos szóváltás során a II. r. terhelt a két kezét az I. r. terhelt nyakára tette és annál fogva hátralökte őt, majd két alkalommal ököllel megütötte annak mellkasát, miközben az I. r. terhelt folyamatosan ütötte II. r. terhelt hátát, ezután az I. r. terhelt egy alkalommal szándékosan belefejelt a II. r. terhelt orrába.”.
[5] A törvényszék a jogi indokolás körében arra utalt, hogy az elsőfokú bíróság tévedett azáltal, hogy azt állapította meg, hogy a II. r. terhelt a jogtalan támadást befejezte, amikor az I. r. terhelt belefejelt az orrába.
[6] A másodfokú bíróság kifejtette, hogy a terheltek között a II. r. terhelt megérkezését követően – senki által nem vitatottan – hangos szóváltás alakult ki, mely során számon kérő, felelősségre vonó, egymást becsmérlő hangot ütöttek meg. A szóváltás során a II. r. terhelt által kezdeményezett tettlegességbe az I. r. terhelt a II. r. terhelt hátának egyidejű ütlegelésével, majd az orrába belefejeléssel bekapcsolódott, így mindkét terhelt a jogtalanság talaján állt, szándékuk kölcsönös testi sértés okozására irányult. Mindkettőjük szándéka jogtalan támadó jellegű volt, ezért egyikőjük sem hivatkozhat eredményesen a jogos védelmi helyzetre (BH 2004.93.), illetőleg annak menthető felindulásból történő túllépésére sem.
[7] A törvényszék álláspontja szerint a jogos védelmi helyzetre hivatkozás ekként egyik terhelt esetében sem foghatott helyt, azonban helytálló az I. r. terhelt védőjének érvelése, miszerint a védekezés előrefelé irányuló mozdulat is lehet, erre figyelemmel a másodfokú bíróság az elsőfokú ítélet 5. oldal 2. bekezdésében írt okfejtést is mellőzte.
[8] A jogerős ítélet ellen az I. r. terhelt védője a Be. 416. § (1) bekezdés a) pontjára hivatkozással nyújtott be felülvizsgálati indítványt.
[9] A védő jogi okfejtése szerint az I. r. terhelt jogos védelmi helyzetben fejelte le a II. r. terheltet, ugyanis a támadást a II. r. terhelt indította el, amelynek során az I. r. terhelt a folyamatos tettlegesség során kizárólag a lefejeléssel volt képes a támadást megszüntetni.
[10] Hivatkozása szerint tévedett a bíróság amikor arra az álláspontra helyezkedett, hogy mindkét terhelt a jogellenesség talaján állt.
[11] Mindezek alapján az I. r. terhelt jogos védelem címén történő felmentését indítványozta.
[12] A Legfőbb Ügyészség átiratában a felülvizsgálati indítványt alaposnak tartva a megtámadott határozatok megváltoztatását és az I. r. terhelt felmentését indítványozta.
[13] A felülvizsgálati indítvány és az ügyészi álláspont az alábbiak szerint alapos.
[14] A Kúria a Be. 420. § (1) bekezdése és a Be. 424. § (1) bekezdése alapján nyilvános ülést tartott, amelyen az I. r. terhelt védője a felülvizsgálati indítványát fenntartotta és részletesen indokolta.
[15] A Legfőbb Ügyészség képviselője a nyilvános ülésen az átiratában foglaltakat fenntartotta.
[16] A Kúria a felülvizsgálati indítvánnyal megtámadott határozatot az abban rögzített tényállás alapulvétele mellett egyrészt a felülvizsgálati indítványban megjelölt – a Be. 416. § (1) bekezdés a) pontjában meghatározott okból, valamint a Be. 416. § (1) bekezdés c) pontjában írt egyéb eljárásjogi felülvizsgálati okok tekintetében – Be. 423. § (4) és (5) bekezdése alapján bírálta felül.
[17] Ennek során a felülvizsgálati indítványt alaposnak találta.
[18] A Be. 416. § (1) bekezdés a) pontja szerint a bíróság jogerős ügydöntő határozata ellen felülvizsgálatnak van helye, ha a terhelt bűnösségének megállapítására a büntető anyagi jog szabályainak megsértése miatt került sor.
[19] A védő ilyen anyagi jogi szabálysértésre hivatkozott, amikor azt állította, hogy az I. r. terhelt mindvégig jogosan védekezett, ugyanis egyrészt nem volt jogtalan támadási szándéka, másrészt a II. r. terhelt támadó magatartását előbb enyhébb módon, a hát ütlegelésével igyekezett elhárítani, majd amikor ez nem vezetett eredményre, fejelte le a támadóját.
[20] A Btk. 22. § (1) bekezdése szerint nem büntetendő az a cselekmény, amely a saját, illetve más vagy mások személye, javai vagy a közérdek ellen intézett, illetve ezeket közvetlenül fenyegető jogtalan támadás elhárításához szükséges.
[21] A másodfokú bíróság helyesen állapította meg, illetve egészítette ki az elsőfokú bíróság által megállapított tényállást, nevezetesen azt, hogy a lefejeléskor a II. r. terhelt nem fejezte be a támadást, azonban abból téves jogi következtetést vont le, és annak indokai sem helytállóak.
[22] A másodfokú bíróság jogi álláspontjának alátámasztásául hivatkozott egy közzétett eseti döntésre, azonban nem vette figyelembe, hogy az annak alapjául szolgáló tényállás eltért a jelen ügyben elbírált eseményektől.
[23] A hivatkozott eseti döntésben ugyanis az szerepelt, hogy „Annak tudatában, hogy ez tettlegességhez vezethet, a terheltek kölcsönösen szidalmazták és fenyegették egymást. Ez azt jelenti, hogy egymás tettlegességre szóló kihívását kölcsönösen elfogadták, mindkettőnek a szándéka támadó szándék volt, ezért jogos védelemre már ez okból sem hivatkozhat egyikük sem, s a II. r. terhelt ezenkívül azért sem, mert a tényállás szerint a tettlegességet ő kezdte meg.”
[24] A jogos védelmi helyzet fennállásának vizsgálata során a történések folyamatát mindig a maga egészében, egységesen kell értékelni, és a jogos védelmi helyzet mindaddig fennáll, ameddig a megtámadott reálisan tarthat a támadás folytatásától.
[25] Jelen ügyben a szóváltás nem a tettlegesség előkészítése volt, ugyanis annak témája pusztán a gyermek láthatása volt, és a II. r. terhelt támadása teljesen váratlanul érte az I. r. terheltet, aki nem kezdeményezője, hanem elszenvedője volt a támadásnak.
[26] Az irányadó tényállás szerint megtámadását követően az I. r. terhelt a II. r. terhelt támadása alatt a támadója hátát ütlegelte.
[27] E tényállás alapján nem kétséges, hogy az I. r. terhelt is csak addig ütött vissza, amíg őt a II. r. terhelt támadta. A támadással azonosan, az elhárító magatartás is puszta kézzel, a testre mért ütésekkel történt. Mindebből a Kúria azt állapította meg, hogy az I. r. terhelt kizárólag a jogtalan támadást elhárítva ütötte meg, majd fejelte le a II. r. terheltet. Cselekménye szükséges volt a támadás leküzdéséhez és az arányosság követelményét – amely egyébként sem törvényi feltétel – sem sértette. Ezért a másodfokú bíróság tévesen állapította meg, hogy mindketten a jogtalanság talajára kerültek.
[28] Az I. r. terhelt tényállásszerű magatartása tehát szükséges volt az ellene intézett jogtalan támadás elhárításához és a védekezés szükséges mértékét sem lépte túl.
[29] Az I. r. terhelt jogos védelmi helyzete tehát az ellene folytatódó támadás miatt, illetve alatt nem szűnt meg. Általa a folytatódó, folyamatos támadás során kifejtett fellépése, a II. r. terhelt hátának ütlegelése, majd lefejelése annak elhárításához szükséges volt és a védekezéshez szükséges mértéket túl nem lépve, aránytalan sérelmet sem okozott. Ezért a Btk. 22. § (1) bekezdésében meghatározott jogos védelem, mint büntethetőséget kizáró ok miatt cselekménye nem büntethető, az bűncselekményt nem valósított meg.
[30] Csupán a teljesség igényével utal a Kúria még arra, hogy a Btk. 22. § (4) bekezdése értelmében a megtámadott nem köteles kitérni a jogtalan támadás elől. A szembenállásra tehát a törvény kifejezett rendelkezése jogosította fel a megtámadott I. r. terheltet.
[31] Folyamatos jogtalan támadás esetén a védekezés folyamatossága nem jelenti azt, hogy a védekező a kölcsönösségre tekintettel szintén a jogtalanság talajára került volna (BH 2013.31.).
[32] E körben utal a Kúria arra, hogy az arányosság követelményét a törvény nem szabja a jogos védelem megállapításának feltételéül. Annak egyetlen törvényi követelménye a szükségesség, és az ítélkezési gyakorlat az arányosság feltételét csupán a szükségesség keretein belül vizsgálja.
[33] Az I. r. terhelt tényállásszerű magatartása tehát szükséges volt az ellene intézett jogtalan támadás elhárításához és a védekezés szükséges mértékét sem lépte túl.
[34] E helyzet értékelése körében a Kúria a következetes gyakorlatára is utal. Amint arra a Legfelsőbb Bíróság a BH 2011.269. szám alatt közzétett döntésében rámutatott, a jogos védelmi helyzetben kifejtett – formailag a garázdaság bűncselekményének a törvényi tényállásába illeszkedő – cselekménynek nincs társadalomra veszélyessége. Az ilyen cselekmény a Btk. 10. § (1) bekezdésére tekintettel nem bűncselekmény.
[35] Ehhez képest tehát a felülvizsgálati indítvány alappal hivatkozott a Be. 416. § (1) bekezdés a) pontja szerinti felülvizsgálati okra. A Btk. 22. § (1) bekezdése szerinti jogos védelmi helyzetben cselekvő személy (s így az I. r. terhelt) magatartása nem bűncselekmény. Közömbös, hogy az ilyen magatartás egyúttal valamely más bűncselekmény tényállási elemeinek – így például garázdaság esetében az erőszakos és megbotránkoztatásra, riadalomkeltésre alkalmas magatartás – megállapítására adna okot.
[36] A Kúria ezért a járásbíróság ítéletét és a törvényszék végzését az I. r. terheltet érintően – a Be. 427. § (1) bekezdés a) pontja alapján – megváltoztatta és őt az ellene a Btk. 164. § (1) bekezdésébe ütköző és a (3) bekezdés szerint minősülő súlyos testi sértés bűntette miatt emelt vád alól – a Be. 6. § (1) bekezdés a) pont I. fordulata és a 331. § (1) bekezdése alapján – felmentette.
(Kúria Bfv. III. 261/2016.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás