3232/2016. (XI. 18.) AB határozat

alkotmányjogi panasz elutasításáról

2016.11.18.

Az Alkotmánybíróság tanácsa alkotmányjogi panasz tárgyában – dr. Stumpf István alkotmánybíró különvéleményével – meghozta a következő

h a t á r o z a t o t:

Az Alkotmánybíróság a Budapest Főváros XVI. kerületi Önkormányzat Képviselő-testületének a Rákospalotai határút – János utca – Iglói út – József utca által határolt területrészen belül az I-XVI/L-2 és I-XVI/L-3-as övezetek területére változtatási tilalom elrendeléséről szóló 23/2015. (VII. 30.) önkormányzati rendelete alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítványt elutasítja.

I n d o k o l á s

[1] 1. Az indítványozó felszámolás alatt álló gazdasági társaság jogi képviselője (felszámolóbiztos) útján az Alkotmánybíróságról szóló 2011. évi CLI. törvény (a továbbiakban: Abtv.) 26. § (2) bekezdése alapján indítványozta, hogy az Alkotmánybíróság állapítsa meg a Budapest Főváros XVI. Kerületi Önkormányzat 23/2015. (VII. 30.) önkormányzati rendeletének alaptörvény-ellenességét, és semmisítse meg azt, mivel sérti az Alaptörvény I. cikk (3) bekezdését, továbbá az XIII. cikk (1) bekezdését, valamint a XV. cikk (2) bekezdését.

[2] Az indítványozó gazdasági társaság 2013. június 13. óta felszámolás alatt áll. Az eljárás során a felszámoló több alkalommal pályázatot írt ki az indítványozó ingatlanjai feletti tulajdonjog megszerzésére. A pályázaton meghirdetett 300 000 000 Ft összértékű ingatlanokra a Budapest Főváros XVI. Kerületi Önkormányzat 2015. március 23-án, pályázaton kívül, egy ingatlan kivételével vételi ajánlatot tett, melyben 130 000 000 Ft összegű vételárat jelölt meg. A felszámoló tájékoztatta az önkormányzatot, hogy az ingatlanok értékesítésére kizárólag nyilvános pályázat útján kerülhet sor. Ezt követően a felszámoló arról értesült, hogy az Önkormányzat képviselő-testülete az ismételten közzétett pályázat időtartama alatt a 23/2015. (VII. 30.) önkormányzati rendeletével a szóban forgó ingatlanok természetbeni területére változtatási tilalom elrendeléséről határozott.

[3] Az indítványozó hangsúlyozza, hogy a rendelet elfogadásakor hatályban lévő helyi építési szabályzat – 6/2005. (II. 21.) önkormányzati rendelet – hatályon kívül helyezéséről vagy kifejezetten új szabályozási terv létesítésének tervéről nincs rendelkezés. Az indítványozó tulajdonát képező ingatlanok minősítése építési terület volt, azokat az indítványozó építési tevékenységével összefüggésben, kifejezetten beruházási célra vásárolta és az önkormányzati rendelet a változtatási tilalom bevezetésével az indítványozó tulajdonhoz és építéshez való jogát korlátozza, megfelelő indokolás nélkül. Az önkormányzat a változtatási tilalmat elrendelő rendeletében nem határozta meg egyértelműen, mi az a nyomós közérdek, illetve alkotmányos érték, ami indokolná, hogy a szóban forgó ingatlanok tulajdonosának, az indítványozónak a tulajdona feletti rendelkezési jogát ekkora mértékben korlátozzák. Mindez sérti az Alaptörvény XIII. cikk (1) bekezdése szerinti tulajdonhoz való jogot és az alapjogkorlátozással szemben támasztható követelményeket. Kiemelte azt is, hogy a rendelet által bevezetett változtatási tilalom nagy részben az indítványozó tulajdonát képező ingatlanokat érinti, az azzal határos, szintén beépítetlen területet, vagy a másik oldalon lévő lakott területet pedig már nem, emiatt a rendelet a diszkrimináció tilalmába is ütközik.

[4] 2. Az indítványozó Budapest Főváros Kormányhivatalához fordult törvényességi felügyeleti eljárást kezdeményezve, ennek időtartamára az Alkotmánybíróság az eljárását felfüggesztette. A kormányhivatal megállapította, hogy az épített környezet alakításáról és védelméről szóló 1997. évi LXXVIII. törvény (a továbbiakban: Étv.) követelményei teljesültek a rendelet megalkotásakor. Az Étv. 20. § (1) bekezdés a) pontja szerint az érintett területre változtatási tilalom rendelhető el a helyi építési szabályzat készítésének időszakára, annak hatálybalépéséig. A 20. § (2) bekezdése szerint a tilalmat a feltétlenül szükséges mértékre és időtartamra kell korlátozni, s azt haladéktalanul meg kell szüntetni, ha az elrendelésének alapjául szolgáló okok már nem állnak fenn. A tilalmak felülvizsgálatát a helyi építési szabályzat felülvizsgálatával együtt el kell végezni. A 21. § (1) bekezdése kimondja, hogy a helyi építési szabályzat készítésére vonatkozó írásos megállapodás megléte esetén a helyi építési szabályzat készítésének időszakára azok hatálybalépéséig, de legfeljebb három évig az érintett területre a települési önkormányzat rendelettel változtatási tilalmat írhat elő. A kormányhivatal megállapította, hogy Budapest Főváros XVI. kerületi Önkormányzat Képviselő-testületének Kerületfejlesztési és Üzemeltetési Bizottsága 2015. július 30-án tartott testületi ülésén megtárgyalta, és a 70/2015. (VII. 30.) KFÜB határozatával a képviselő-testületnek elfogadásra javasolta a Rákospalotai határút – János utca – Iglói út – József utca által határolt területrészen belül az I-XVI/L-2 és I-XVI/L-3-as övezetek területére vonatkozó változtatási tilalom elrendeléséről szóló önkormányzati rendelettervezetet. A Képviselő-testület ugyanezen a napon megtartott rendkívüli testületi ülésén alkotta meg a kifogásolt rendeletet. A polgármester 2015. július 29-én kötötte meg a tervezési szerződést az adott terület kerületi szabályozási terve elkészítésére. Mindezek alapján a változtatási tilalom előírása az Étv.-ben foglalt formai, törvényi követelményeket teljesíti, azoknak megfelel.

[5] A kormányhivatal azt is vizsgálta, hogy az önkormányzat tudja-e igazolni, hogy a változtatási tilalom szerinti tulajdonosi korlátozás az Étv. 20. §-a – és ebből következően az Alaptörvény I. cikk (3) bekezdése szerinti szükségesség-arányosság teszt – alapján indokolható, azaz közérdekű célt szolgál, azzal arányos, és nem önkényes. A rendeletalkotás indokai az Étv. szerinti településrendezési feladat ellátásaként értékelhetők, amelynek egyik megvalósítási – településrendezési – eszköze a helyi építési szabályzat megalkotása, amely egyúttal a tilalom elrendelésül szolgáló közérdekű cél is. A változtatási tilalom a Budapest Főváros XVI. Kerületi Önkormányzat Kerületi Városrendezési és Építési Szabályzatáról szóló 30/2000. (VII. 14.) önkormányzati rendeletében (a továbbiakban: KVSZ) a környező részektől eltérő övezeti besorolása okán jól elkülönített (homogén) csoportot alkotó, egységes szabályozási területre vonatkozik. E körülmény a KVSZ 1. számú mellékletét képező övezeti tervlapon jól kivehetően látható. A változtatási tilalommal érintett terület kisebb, mint a tervezési szerződés alapján szabályozással érintett terület. A tervezési terület úgynevezett „vegyes terület”-be tartozik, amelynek egyik része jellemzően szabadonálló beépítésű intézményi övezet, másik része kis-, illetve nagytelkes, szabadonálló beépítésű lakódomináns intézményterület. Az önkormányzat kizárólag az érintett lakódomináns területrészre rendelte el a változtatási tilalmat, míg az intézményi övezeti területre nem, amely rendelkezés összhangban van a rendelet megalkotásának okaival, mi szerint a „rendelet megalkotásának indoka […] a megváltozott gazdasági feltételek, a lakásépítésben kialakult társadalmi igények, fizetőképes kereslet változása miatt, nem tudja kielégíteni a tervben rögzített elemeivel a megváltozott igényeket.”

II.

[6] Az Alaptörvénynek az indítvánnyal érintett rendelkezései:

„XIII. cikk (1) Mindenkinek joga van a tulajdonhoz és az örökléshez. A tulajdon társadalmi felelősséggel jár.”

„XV. cikk (2) Magyarország az alapvető jogokat mindenkinek bármely megkülönböztetés, nevezetesen faj, szín, nem, fogyatékosság, nyelv, vallás, politikai vagy más vélemény, nemzeti vagy társadalmi származás, vagyoni, születési vagy egyéb helyzet szerinti különbségtétel nélkül biztosítja.”

III.

[7] Az indítvány nem megalapozott.

[8] 1. Az Alkotmánybíróság az Abtv. 56. § (2) bekezdése értelmében mérlegelési jogkörében vizsgálja az alkotmányjogi panasz befogadhatóságának törvényben előírt tartalmi feltételeit, különösen a 26–27. § szerinti érintettséget, a jogorvoslat kimerítését, valamint a 29–31. § szerinti feltételeket.

[9] Az Abtv. 26. § (2) bekezdése értelmében az Alkotmánybíróság eljárása kivételesen akkor is kezdeményezhető az Alaptörvény 24. cikk (2) bekezdés c) pontja alapján, ha az alaptörvény-ellenes jogszabály rendelkezésének alkalmazása vagy hatályosulása folytán közvetlenül, bírói döntés nélkül következett be a jogsérelem, és nincs a jogsérelem orvoslására szolgáló jogorvoslati eljárás, vagy a jogorvoslati lehetőségeit az indítványozó már kimerítette. A 37. § (1) bekezdése értelmében az Alkotmánybíróság a 24–26. §-ban meghatározott hatáskörében az önkormányzati rendelet Alaptörvénnyel való összhangját akkor vizsgálja, ha a vizsgálat tárgya az önkormányzati rendelet más jogszabályba ütközésének vizsgálata nélkül, kizárólag az Alaptörvénnyel való összhang megállapítása.

[10] Az indítványozó tulajdonosa a változtatási tilalommal érintett területeknek, a tilalom – a rendelet hatályba lépésétől kezdve – korlátozza az ingatlan feletti rendelkezési jogát azáltal, hogy azon – szűk kivételtől eltekintve – változtatásokat eszközölni nem lehet, ez pedig kihat az ingatlan hasznosítására, így értékesíthetőségére is. Mindezek alapján az indítványozó érintettsége az ügyben fennáll. Tekintettel arra, hogy felszámolás alatt áll, helyette a felszámoló biztos jár el. A csődeljárásról és a felszámolási eljárásról szóló 1991. évi XLIX. törvény 27/A. § (12) bekezdése alapján a kirendelt felszámoló az adós gazdálkodó szervezet képviseletében jár el, a 34. § (1) bekezdése értelmében pedig a felszámolás kezdő időpontjában megszűnnek a tulajdonosnak a gazdálkodó szervezettel kapcsolatos külön jogszabályokban meghatározott jogai. Mindezek alapján a felszámoló biztosnak, mint a felszámolás alatt álló gazdálkodó szervezet törvényes képviselőjének indítványozói jogosultsága megállapítható. A támadott rendelet 2015. augusztus 1-én lépett hatályba, az indítvány az Alkotmánybírósághoz 2015. december 12-én, határidőben érkezett. Az indítvány határozott kérelmet és alkotmányos indokolást is tartalmazott, melyben az indítványozó alátámasztotta a közvetlen jogsérelem esetleges fennálltát. Mindezek alapján az Alkotmánybíróság az indítványt befogadta.

[11] 2. Az Alaptörvény XIII. cikk (1) bekezdése alapján mindenkinek joga van a tulajdonhoz és a tulajdon egyben társadalmi felelősséggel is jár. Az Alaptörvény XIII. cikk (1) bekezdése a tulajdonhoz való jog alkotmányos biztosítására vonatkozik. Az Alkotmánybíróság ugyanakkor kezdetektől fogva különbséget tett a tulajdonjog és annak részjogosítványai alkotmányjogi megítélése között. A tulajdon feletti rendelkezési jog a tulajdonhoz való joghoz tartozó részjogosítvány, amely a tulajdon feletti döntés szabadságát foglalja magában, ebből következően ennek a rendelkezési jognak a korlátozása is eredményezhet alkotmánysértést. A tulajdonjog valamely elemének korlátozása azonban csak akkor jár magának a tulajdonjognak mint alaptörvényi jognak a korlátozásával és ezáltal csak akkor alaptörvény-ellenes, ha az nem elkerülhetetlen, kényszerítő ok nélkül történik, továbbá ha a korlátozás súlya a korlátozással elérni kívánt célhoz képest aránytalan {3150/2013. (VII. 24.) AB határozat, Indokolás [16]}.

[12] Az Alaptörvény 31. cikk (1) bekezdése szerint Magyarországon a helyi közügyek intézése és a helyi közhatalom gyakorlása érdekében helyi önkormányzatok működnek, a 32. cikk (1) bekezdése szerint a helyi önkormányzat a helyi közügyek intézése körében törvény keretei között – többek között – rendeletet alkot, határozatot hoz, önállóan igazgat, meghatározza költségvetését, annak alapján önállóan gazdálkodik, továbbá törvényben meghatározott további feladat- és hatásköröket gyakorol. A helyi közügyek fogalmát Magyarország helyi önkormányzatairól szóló 2011. évi CLXXXIX. törvény (a továbbiakban: Mötv.) határozza meg. Az Mötv. 13. § (1) bekezdés 1. pontja alapján e körbe tartozik a településfejlesztés, településrendezés. A helyi önkormányzatok a településfejlesztési, településrendezési tevékenységük során az Alaptörvény általános felhatalmazása alapján, törvényben konkretizált feladatkörben járnak el. Alkotmányos érdek fűződik tehát ahhoz, hogy ezt a feladatkört az önkormányzatok az alkotmányosság keretei között széles mérlegelési szabadság mellett gyakorolhassák {3125/2015. (VII. 9.) AB határozat, Indokolás [36]}.

[13] 3. A településfejlesztési, településrendezési feladatok az épített környezet, a település tervszerű alakítása és védelme célját szolgálják, ezen belül a változtatási tilalom a helyi építési szabályzat készítésének időszakára, vagyis legfeljebb három évre rendelhető el. A helyi építési szabályzat felülvizsgálatát az önkormányzat az eljárásban felmerült adatok alapján azzal indokolta, hogy a korábbi, 2005-ben elfogadott építési szabályzat óta – amely szintén az érintett terület beépítését célozta, sikertelenül – eltelt idő miatt indokolt a beépítési paraméterek felülvizsgálata. Az ehhez kapcsolódó változtatási tilalom a lakódomináns területrészre terjed ki, célja az új helyi építési szabályzat révén a lakásépítési igények kielégítése. A szabályozási terv elkészítése a helyi önkormányzatoknál ugyanakkor nem jár szükségképpen együtt a változtatási tilalom elrendelésével. Az Étv. 22. §-a alapján a változtatási tilalom alá eső területen telket alakítani, új építményt létesíteni, meglévő építményt átalakítani, bővíteni, továbbá elbontani, illetőleg más, építésügyi hatósági engedélyhez nem kötött értéknövelő változtatást végrehajtani nem szabad. A változtatási tilalom elrendelése tehát komoly beavatkozás a tulajdonos rendelkezési jogába, célja az építési szabályozások meghatározó átalakítása előtt egy adott terület megóvása attól, hogy azon visszafordíthatatlan beavatkozások történjenek. Az Alkotmánybíróság a fentieket figyelembe véve megállapította, hogy a szabályozás megalkotásánál nem eleve indokolatlan a közérdekre hivatkozás, az az érintett terület beépítésének és azon keresztül a lakosság lakhatási igényének mint helyi közügynek a kielégítéséhez kapcsolódik, mely kapcsán a változtatási tilalom elrendelése nem tekinthető kényszerítő ok nélküli intézkedésnek, tekintettel arra, hogy annak célja a visszafordíthatatlan változások, a terület olyan módon történő beépítésének megelőzése, amely elviekben akár ellentétes is lehetne a megalkotandó építési szabályzattal.

[14] A korlátozás arányosságát tekintve az építési szabályzat megalkotásának időtartamát jogszabály határozza meg három évben, ez egyben a változtatási tilalom fennállásának időtartama is. Mindemellett a jogszabály rendelkezik arról is, hogy a három év elteltével a tilalom külön rendelkezés nélkül megszűnik [Étv. 21. § (2) bekezdés]. A támadott rendelet e három éves időtartam mellett rögzíti továbbá, hogy a helyi építési szabályzat hatályba lépésének napján hatályát veszti a tilalom. A megkötött, és a kormányhivatal által az Alkotmánybíróság számára megküldött tervezési szerződés ütemezése 78 hétben határozza meg a szabályozási terv kidolgozását és képviselő-testület általi elfogadását, ezt követi a helyi építési szabályzat megalkotása, vagyis a lehetséges három éves időtartamon belüli ütemezés nem tekinthető aránytalannak. Figyelembe vette továbbá az Alkotmánybíróság azt is, hogy a változtatási tilalom önmagában nem akadálya az érintett területek értékesítésének, nem szünteti meg teljes mértékben a tulajdonosnak a dologhoz fűződő jogosítványait, ugyanis hosszú távon nem akadályozza a terület hasznosítását, éppen ellenkezőleg, annak beépítését célozza a kidolgozandó szabályozási terv. Ezért az indítványnak az alkotmányos értelemben vett tulajdonjog sérelmére alapított érvelése nem megalapozott.

[15] 4. Az Alaptörvény XV. cikke alapján a törvény előtt mindenki egyenlő, Magyarország az alapvető jogokat mindenkinek bármely megkülönböztetés nélkül biztosítja. A hátrányos megkülönböztetés tilalma az Alkotmánybíróság gyakorlatában a jogrendszer egészét átható alkotmányos alapelvként kapott értelmezést. A hátrányos megkülönböztetés tilalma nem jelenti minden megkülönböztetés tilalmát, a tilalom elsősorban az alkotmányos alapjogok terén tett megkülönböztetésekre terjed ki. E körben alkotmánysértő hátrányos megkülönböztetés akkor állapítható meg, ha egymással összehasonlítható jogalanyok között kerül sor a különbségtételre anélkül, hogy annak alkotmányos indoka lenne {ld. pl. 9/2016. (IV. 6.) AB határozat, Indokolás [22]}.

[16] Jelen esetben az indítványozó arra alapozza a diszkrimináció tilalmának sérelmét, hogy a rendelet nagyrészt csak az ő tulajdonában álló ingatlanokat érinti, az azzal határos, szintén beépítetlen területeket nem, vagyis a tilalom sérelmét a tulajdonhoz való joghoz köti. E körben azt kellett az Alkotmánybíróságnak vizsgálnia, hogy az adott szabályozási koncepción belül eltérő szabályozás vonatkozik-e az indítványozóra és ha igen, ez alkotmányosan indokolható-e. Ezzel kapcsolatban az Alkotmánybíróság figyelembe vette, hogy nemcsak az indítványozó tulajdonában álló ingatlanra, hanem az adott övezet lakódomináns, beépítetlen területrészére is kiterjedt a korlátozás, még ha ez nagyrészt az indítványozó tulajdonában álló ingatlanokat jelenti is, továbbá a szabályozás megalkotásának célja az adott beépítetlen terület beépítése. E körben nincs különbség az indítványozó, illetve más személyek tulajdonában álló ingatlanok felett, mindegyiket egyaránt érinti a korlátozás, az indítványozó hozzájuk képest nem kerül hátrányosabb helyzetbe. Az továbbá, hogy a helyi önkormányzat más, beépítetlen területek beépítését nem célozza, egyrészt a helyi önkormányzat diszkréciója, másrészt alapvetően nincsenek összehasonlítható helyzetben a környékbeli, intézményi övezethez tartozó ingatlanok, illetve a lakódomináns területrész ingatlanjai. E körülményeket is figyelembe véve megállapítható, hogy nem áll fent a diszkrimináció-tilalommal összefüggő alaptörvény-ellenesség a támadott önkormányzati rendelettel összefüggésben.

[17] Mindezekre tekintettel az Alkotmánybíróság az indítványt elutasította.

Budapest, 2016. november 8.

Dr. Varga Zs. András s. k.,
tanácsvezető,
előadó alkotmánybíró

	Dr. Balsai István s. k.,		Dr. Pokol Béla s. k.,		Dr. Stumpf István s. k.,
		alkotmánybíró		alkotmánybíró		alkotmánybíró

Dr. Szívós Mária s. k.,
alkotmánybíró

Dr. Stumpf István alkotmánybíró különvéleménye

[18] Megalapozatlannak tartom és ezért nem értek egyet az alkotmányjogi panasz elutasításával.

[19] Az alkotmányjogi panaszában az indítványozó gazdasági társaság a tulajdonhoz való jogával ellentétesnek tartotta a helyi önkormányzat változtatási tilalom elrendeléséről szóló rendeletét [Budapest Főváros XVI. kerületi Önkormányzat Képviselő-testületének 23/2015. (VII. 30.) önkormányzati rendelete (a továbbiakban: Ör.)]. Az alkotmányjogi panasz tárgyában hozott határozat azonban nem vizsgálja megfelelően az állított alapjogsérelmet, ezért az alkotmányjogi panasznak a határozat szerinti elutasítását megalapozatlannak tartom.

[20] Az Alkotmánybíróság több határozatában foglalkozott már és tett elvi megállapításokat az építési előírások és a tulajdonhoz való jog viszonyáról. E döntéseket [például a 11/2005. (IV. 5.) AB határozatot; a 13/1998. (IV. 30.) AB határozatot] jelen ügyben is alapul kellett volna venni, hiszen az Alkotmánybíróság 3009/2012. (VI. 21.) AB határozatában – az Alkotmánybíróság 13/2013. (VI. 17.) AB határozatára figyelemmel – megállapította, hogy „a tulajdonhoz való jogot mint alapjogot, az Alkotmányhoz hasonlóan az Alaptörvény is garantálja, így a tulajdonhoz való jog értelmezése során az Alkotmánybíróság által korábban tett megállapítások továbbra is irányadónak tekinthetők.” (Indokolás [49])

[21] Korábbi döntéseiben az Alkotmánybíróság a már megalkotott helyi építési szabályzatokban foglalt építési szabályok tulajdonjoghoz való viszonyát, annak sérelmét vizsgálta kimerítő részletességgel. Jelen ügyben a településrendezési feladat ellátása során, konkrétan a helyi építési szabályzat megalkotása miatt elrendelt korlátozó (változtatási tilalmat kimondó) norma alkotmányosságát kellett volna vizsgálni, különös tekintettel arra, hogy az indítványozó számára e döntéssel szemben semmilyen jogorvoslati lehetőség sem áll rendelkezésére. Arról kellett volna az Alkotmánybíróságnak megalapozottan állást foglalnia, hogy az indítványozónak – a kifejezetten építési, beruházási céllal vásárolt ingatlanra vonatkozó – tulajdonhoz való jogát (és jogát az építkezéshez) alkotmányosan megengedett módon korlátozza-e az Ör. által elrendelt változtatási tilalom.

[22] Az Alkotmánybíróságnak vizsgálnia kellett volna konkrétan azt, hogy a támadott Ör. megalkotásának indokaként hivatkozott közérdekű cél elérése érdekében valóban szükség volt-e az Ör. szerinti változtatási tilalom elrendelésére. Állást kellett volna tehát foglalnia az Alkotmánybíróságnak mindenekelőtt arról, hogy az Ör. általános indokolásában megfogalmazottak, nevezetesen „a rendelet megalkotásának indoka, hogy a Budapest, XVI. kerület Rákospalota határút – János utca – Iglói út – József utca – által határolt területre vonatkozó szabályozási terv jóváhagyásáról szóló 6/2005. (II. 21.) önkormányzati rendelettel jóváhagyott szabályozás a megváltozott gazdasági feltételek, a lakásépítésben kialakult társadalmi igények, fizetőképes kereslet változása miatt, nem tudja kielégíteni a tervben rögzített elemeivel a megváltozott igényeket” elfogadhatóak-e az alkotmányos tulajdonkorlátozáshoz szükséges közérdekként olyan terület esetében, amely egyébként is építési terület és nem más művelési ág alá tartozó. Az Alkotmánybíróságnak a tulajdonhoz való jog sérelmének vizsgálata körében továbbá nyomatékosan figyelembe kellett volna vennie a kifejezetten építési, beruházási céllal vásárolt ingatlant érintően az építés időbeli korlátozását, valamint a változtatási tilalommal okozott, az indítványozó által állított értékcsökkenés bekövetkezését is.

[23] A fentiekben kifejtett okokból az alkotmányjogi panaszt elutasító határozatot nem tartom kellően megalapozottnak, azt a fenti hiányosságok miatt nem támogatom.

Budapest, 2016. november 8.

Dr. Stumpf István s. k.,

alkotmánybíró

Alkotmánybírósági ügyszám: IV/3369/2015.

Másolás a vágólapra
Nyomtatás

Hatályos
Már nem hatályos
Még nem hatályos
Módosulni fog
Időállapotok
Adott napon hatályos
Közlönyállapot
Indokolás

Jelmagyarázat Lap tetejére

Műveletek