BÜ BH 2016/327
BÜ BH 2016/327
2016.12.01.
I. A terhelt érdekében kirendelt védőt a terhelt kihallgatásának helyéről és időpontjáról igazolható módon, olyan időben kell értesíteni, hogy a kirendelt védőnek lehetősége legyen az eljárási törvényben foglalt jogait gyakorolni és a terhelt kihallgatásán részt venni. Ilyen értesítés elmaradása esetén a terhelt vallomása bizonyítékként nem értékelhető [Be. 48. § (1) bek., 291. § (1) bek., 296. § (4) bek.; az Alkotmánybíróság 8/2013. (III. 1.) AB határozata; 23/2003. (VI. 24.) BM-IM együttes rendelet 9. § (3) bek.].
II. A másodfokú bíróság az elsőfokú bíróságtól eltérően értékelheti a bizonyítékokat, ha az iratok tartalma vagy ténybeli következtetés alapján a vádlottat felmenti [Be. 352. § (3) bek.].
[1] A törvényszék – hatályon kívül helyezés folytán megismételt eljárásban – a 2012. április 11. napján kihirdetett ítéletével a vádlottat bűnösnek mondta ki felbujtóként elkövetett emberölés bűntettének kísérletében [1978. évi IV. tv. 166. § (1) bek., (2) bek. a) pont], és ezért nyolc év börtönbüntetésre és nyolc év közügyektől eltiltásra ítélte.
[2] Az elsőfokú ítélet ellen a vádlott és védője jelentett be fellebbezést a vádlott felmentése végett.
[3] A másodfokon eljáró ítélőtábla a 2015. szeptember 15. napján kihirdetett ítéletével az elsőfokú határozatot megváltoztatta; a vádlottat az ellene bűnsegédként elkövetett emberölés bűntette kísérletének vádja alól a Be. 6. § (3) bekezdés b) pontjának második fordulata alapján – bizonyítottság hiányában – felmentette.
[4] A másodfokú ítélet ellen a fellebbviteli főügyészség fellebbezést jelentett be, és arra tett indítványt, hogy a Kúria a Be. 388. § (2) bekezdésének alkalmazásával a megalapozatlanságot küszöbölje ki és a Be. 398. § (1) bekezdése alapján a másodfokú ítéletet megváltoztatva a vádlott bűnösségét állapítsa meg felbujtóként elkövetett emberölés bűntettének kísérletében és szabjon ki vele szemben büntetést.
[5] A Legfőbb Ügyészség a másodfokú ügyészi fellebbezést módosított tartalommal tartotta fenn. Álláspontja szerint a másodfokon eljárt ítélőtábla eljárási szabálysértése a másodfokú ítélet olyan fokú megalapozatlanságát eredményezte, ami nem küszöbölhető ki, mivel a bizonyítékok újraértékelése révén állapított meg az elsőfokú bíróságtól eltérő tényállást, megsértve azt az eljárási szabályt, amely szerint akkor, ha az elsőfokú ítélet megalapozott, a másodfokú bíróságnak eltérő tényállás megállapítására nincs lehetősége. Tévesnek tartotta a másodfokú bíróság azon következtetését is, hogy a közvetett bizonyítékok nem alkotnak zárt láncot, mivel minden adat azt támasztotta alá, hogy a tettes a vádlott tudomásával cselekedett.
[6] Ezért azt indítványozta, hogy a Kúria a Be. 392. § (1) bekezdés d) pontja alapján – tanácsülésen eljárva – a ítélőtábla ítéletét a Be. 399. § (5) bekezdése alapján helyezze hatályon kívül és a másodfokú bíróságot utasítsa új eljárásra.
[7] A vádlott védője az ügyészi fellebbezésre tett észrevételeiben megalapozottnak tartva a másodfokú ítéletet arra utalt, hogy a bizonyítás felvétele szükséges volt, és bár a terjedelmét tekintve a részbizonyítás nem volt különösebben jelentős, a másodfokú bíróság annak alapján az eljárási törvény rendelkezéseinek megfelelően mérlegelte felül az első fokon megállapított tényállást. Kifejtette azt is, hogy az ítélőtáblának a tettes gyanúsítotti vallomását – az Alkotmánybíróság 8/2013. (III. 1.) AB határozatában foglaltakra figyelemmel – eleve ki kellett volna rekesztenie a bizonyítékok köréből.
[8] Ezért a másodfokú határozat helybenhagyását indítványozta.
[9] A sértett – jogi képviselője útján – észrevételeket terjesztett elő, melynek lényege, hogy a vádlottat bűnösnek tartja a sérelmére elkövetett bűncselekményben, ezért a másodfokú ítélet hatályon kívül helyezését indítványozta.
[10] A bejelentett ügyészi másodfellebbezés a Be. 386. § (1) bekezdésének c) pontjára figyelemmel joghatályos.
[11] Ezért a Kúria az ügyben a Be. 391. § (2) bekezdése alapján nyilvános ülést tartott, melyen a Legfőbb Ügyészség képviselője a vádlott terhére bejelentett – módosított – ügyészi fellebbezést azzal tartotta fenn, hogy a megállapított tényállás szerint a vádlott nem adott pénzt K. Z.-nek a fegyver vásárlására, továbbá a másodfokú bíróság helyesen zárta ki az elsőfokú eljárásban felvett bizonyítékok köréből az elmeorvosi véleményét.
[12] A vádlott és védője a másodfokú határozat helybenhagyását indítványozta.
[13] A másodfokú bíróság megállapította, hogy az elsőfokú bíróság a megismételt eljárás során az eljárási szabályokat túlnyomó részt betartotta, azonban K. Z. gyanúsítottként tett vallomásának felolvasásakor nem tisztázta annak ténybeli és eljárásjogi hátterét, holott az ítélőtábla a korábbi, hatályon kívül helyező határozatában e nyomozás során tett vallomásnak döntő jelentőséget tulajdonított és a felolvasás elmaradása miatt került sor a hatályon kívül helyezésre.
[14] Megsértette emellett álláspontja szerint a Be. 101. § (2) bekezdése szerinti eljárási szabályt a törvényszék, amikor a megismételt eljárásban csupán az elmeorvos-szakértő meghallgatására került sor, szakértőtársa nélkül, és K. Z. vádlottkénti megidézésére és korábbi vallomásának felolvasására sem kerülhetett volna sor, mert vele szemben az eljárást az ügyész felfüggesztette.
[15] Erre tekintettel bizonyítást vett fel.
[16] Ennek keretében K. Z. elmeállapotára vonatkozóan a két szakértő együttes jelenlétében adott szakvéleménye alapján – az elsőfokú eljárási szabálysértést kiküszöbölve – rögzítette, hogy K. Z. olyan súlyos depresszióban szenved, amely funkcionális pszichózist és dezintegrált tudati állapotot jelent vegetatív krízisekkel, ennek következtében verbálisan gyakorlatilag hozzáférhetetlen; regresszív tudatbeszűkült állapota évekig elhúzódhat, oldódhat is, de fennállhat akár élete végéig. Jelenleg állapota folyamatosan romlik, olyan elmebetegnek tekinthető, akinek depressziós tünetei vannak.
[17] Ezért az ítélőtábla álláspontja szerint K. Z. vallomása a vádemelés hiányában a Be. 296. § (4) bekezdése alapján felolvasható volt.
[18] Bár az ítélőtábla úgy vélte, hogy a foganatosított bizonyítással elhárította az elsőfokú bíróság által lefolytatott bizonyítás eljárásjogi hibáit, az elsőfokú bíróság által megállapított tényállást ezt meghaladóan is részben megalapozatlannak találta, miután álláspontja szerint az hiányos, az iratok tartalmával ellentétes, és a törvényszék a megállapított tényekből további tényekre helytelenül következtetett.
[19] Ezt a megalapozatlanságot – a felvett bizonyításon túl – az iratok tartalma és ténybeli következtetés alapján kiküszöbölte, és a vádlott felmentését eredményező, eltérő tényállást állapított meg.
[20] A Kúria az első- és másodfokú ítéletet az azt megelőző első- és másodfokú bírósági eljárással együtt bírálta felül.
[21] Ennek során megállapította, hogy az elsőfokú bíróság által elkövetett eljárási hibákat a másodfokú bíróság túlnyomórészt orvosolta.
[22] A K. Z. által a nyomozás során tett gyanúsítotti vallomásának figyelembevétele kapcsán azonban nem osztotta az ítélőtábla által kifejtetteket, amely szerint az Alkotmánybíróság 8/2013. (III. 1.) AB határozatában foglaltak ellenére a védő távollétében kihallgatott gyanúsított vallomása figyelembe vehető a 23/2003. (VI. 24.) BM-IM együttes rendelet 9. § (3) bekezdése alapján akkor, ha a nyomozási cselekményről a védőt értesítették, de azon nem jelent meg, ezt a gyanúsítottal közölték, és tájékoztatták arról, hogy a védő távolmaradása az eljárási cselekmény elvégzésének nem akadálya.
[23] Az Alkotmánybíróság határozata alkotmányos követelményként határozta meg, hogy a Be. 48. § (1) bekezdésének alkalmazásakor a terhelt érdekében kirendelt védőt a terhelt kihallgatásának helyéről és időpontjáról igazolható módon, olyan időben értesítsék, hogy a kirendelt védőnek lehetősége legyen az eljárási törvényben foglalt jogait gyakorolni és a terhelt kihallgatásán részt venni. Ilyen értesítés elmaradása esetén a terhelt vallomása bizonyítékként nem értékelhető.
[24] Az Alkotmánybíróság határozata által felhívott, a rendeletben szereplő legkevesebb huszonnégy órával korábbi értesítésnek a nyomozó hatóság eljárása az adott esetben nem felelt meg.
[25] Ez az Alkotmánybíróság által alkotmányos követelményként meghatározott elv a nyomozó hatóságok nyomozásának részletes szabályairól szóló együttes miniszteri rendelet részletszabályával nem helyettesíthető.
[26] Az Alkotmánybíróság határozata nem tett különbséget aszerint, hogy az alkotmányos követelmény ellenére beszerzett gyanúsítotti vallomást a későbbiekben miként kívánják felhasználni, ebből következően nem olvasható fel a gyanúsítottként tett vallomása sem akkor, ha a későbbiekben vádlottként hallgatják ki, sem akkor, ha később tanúként hallgatják ki.
[27] Ezért a Kúria úgy ítélte meg, hogy K. Z.-nek a nyomozás során gyanúsítottként tett vallomása sem a Be. 291. § (1) bekezdése, sem a törvény 296. § (4) bekezdése alapján nem volt felolvasható, ekként bizonyítékként sem volt értékelhető.
[28] Az Alkotmánybíróságról szóló 2011. évi CLI. törvény 46. § (3) bekezdése szerint ugyanis az Alkotmánybíróság hatáskörei gyakorlása során folytatott eljárásában határozattal megállapíthatja azokat az Alaptörvény szabályozásából eredő, és az Alaptörvény rendelkezéseit érvényre juttató alkotmányos követelményeket, amelyeknek a vizsgált, illetve a bírósági eljárásban alkalmazandó jogszabály alkalmazásának meg kell felelnie. Az Alkotmánybíróság a határozata alapjául szolgáló ügyben a Be. 48. § (1) bekezdése alkotmányosságát vizsgálta, és nem a 23/2003. (VI. 24.) BM-IM együttes rendelet 9. § (3) bekezdésének alkotmányosságát.
[29] A Kúria utal arra is, hogy azt, amikor az Alkotmánybíróság utóbb megállapítja egy eljárási törvény rendelkezésének alkotmányos követelményeit, nem lehet úgy tekinteni, hogy a rendelkezés alkalmazásakor ilyen alkotmányos követelmény nem volt, ezért a jogszabály alapján végzett eljárási cselekmény érvényes [Be. 605. § (2) bek.]. Ez ugyanis éppen az Alkotmánybíróság alkotmányos követelményt megállapító hatáskörét ürítené ki.
[30] Ez a jelen ügyben azonban mindössze azt jelenti, hogy a másodfokú bíróság által lefolytatott további részbizonyítás felesleges volt, miután K. Z. nyomozati vallomása egyáltalán nem használható bizonyítékként az adott ügyben, éspedig nem K. Z.-nek a cselekmény elkövetése után bekövetkezett elmebetegsége miatt, hanem azért, mert az eljárás során az Alkotmánybíróság határozatában foglalt alkotmányos követelménynek a vallomás megtételének körülményei nem feleltek meg.
[31] A Kúria álláspontja is az, hogy az elsőfokú bíróság ítélete részben megalapozatlan volt, és ezért a másodfokú bíróságnak törvényi lehetősége volt a részbizonyítást felvételére.
[32] Az ítélőtábla K. Z. gyanúsítotti vallomásának felhasználhatósága kapcsán elfoglalt téves álláspontja pedig lényegében nem befolyásolta azt, hogy a Be. 352. § (3) bekezdésére figyelemmel a bizonyítékok megengedett felülmérlegelésével a vádlottat az ítélőtábla felmenthette.
[33] A Kúria – K. Z. vallomásának a figyelmen kívül hagyásával – az ítélőtáblával egyezően úgy ítélte meg, hogy a beszerzett egyéb bizonyítékok alapján nem állapítható meg a vádlott bűnössége.
[34] Ami pedig a Legfőbb Ügyészség által módosított tartalommal fenntartott ügyészi indítvány azon részét illeti, amely szerint a másodfokú bíróság nem foglalkozott kellő körültekintéssel a sértett írásbeli észrevételeivel és indítványaival, a Kúria álláspontja szerint a sértetti jogok gyakorlása nem hozza bizonyítási kényszerhelyzetbe sem az első-, sem a másodfokú bíróságot, ez utóbbit akkor sem, ha egyébként hivatalból maga is észleli, hogy az elsőfokú ítélet (más okból) megalapozatlan.
[35] A módosított ügyészi másodfellebbezés, miszerint a Kúria a ítélőtábla ítéletét helyezze hatályon kívül, és a másodfokú bíróságot utasítsa új eljárásra, nem vezetett eredményre, ezért a Kúria – a gyakorlatának [EBH 2015.B.19.] megfelelően – a ítélőtábla másodfokú ítéletét a Be. 397. § alapján helybenhagyta.
(Kúria Bhar. I. 1.848/2015.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás