BÜ BH 2016/329
BÜ BH 2016/329
2016.12.01.
I. A másodfokú eljárásban hozott perújítást elutasító végzés ellen helye van jogorvoslatnak az általános szabályok szerint [Be. 383. § (1) bek., 415. § (4) bek.].
II. A jogorvoslati jog téves kizárása esetén a jogerőt tévesen megállapító záradékot a tévesen záradékoló bíróság saját hatáskörében hatályon kívül helyezheti [Be. 588. § (5) bek.].
[1] Az Sz.-i Ítélőtábla a 2015. szeptember 15. napján tartott tárgyaláson meghozott és kihirdetett végzésével elutasította az I. r. terhelt perújítását, és úgy rendelkezett, hogy a végzése ellen fellebbezésnek nincs helye.
[2] A fellebbezést kizáró rendelkezés indokaként azt jelölte meg, hogy a perújítást elutasító döntés tartalmilag az elsőfokú ítélet helybenhagyását jelenti, s ekként az elsőfokú ítélet az I. r. terhelt tekintetében a Be. 588. § (2) bekezdésének d) pontja alapján jogerőre emelkedett.
[3] Megelőzően a megyei bíróság a 2008. október 13. és 15. napjain tartott tárgyalás alapján 2008. október 29. napján meghozott és kihirdetett ítéletével a terheltet bűnösnek mondta ki emberölés bűntettének kísérletében [1978. évi IV. tv. (korábbi Btk.) 166. § (1) bek., (2) bek. f) és g) pont] és más bűncselekményekben. Ezért őt – halmazati büntetésül – életfogytig tartó fegyházbüntetésre és 10 év közügyektől eltiltásra ítélte azzal, hogy legkorábban 30 év kitöltését követően bocsátható feltételes szabadságra. Az I. r. terhelt az elsőfokú ítélet kihirdetésén nem jelent meg, ismeretlen helyre távozott.
[4] A védelmi fellebbezések alapján másodfokon eljárt D.-i Ítélőtábla – az I. r. terhelt ellen nemzetközi, majd európai elfogatóparancs kibocsátása után az ő tekintetében áttérve a Be. XXV. Fejezete szerint távollétes eljárásra – a 2010. január 14. napján tartott tárgyaláson meghozott és kihirdetett ítéletével az elsőfokú ítéletet az I. r. terhelt tekintetében helybenhagyta.
[5] Az I. r. terhelt a másodfokú ítélet ellen perújítási indítványt terjesztett elő. Az illetékességi szabályok megváltozása folytán eljárt Sz.-i Ítélőtábla a 2015. április 22. napján tartott tanácsülésen meghozott végzésével a másodfokú ítélet ellen az I. r. terhelt tekintetében – mert a másodfokú eljárás a távollétében folyt [Be. 408. § (1) bek. e) pont] – elrendelte a perújítást azzal, hogy a perújítási eljárást az Sz.-i Ítélőtáblának kell lefolytatnia.
[6] Az Sz.-i Ítélőtábla perújítást elutasító végzése ellen a legfőbb ügyész – utalva arra, hogy a törvénysértő határozat más jogorvoslattal nem támadható, a Be. 431. §-a alapján – a törvényesség érdekében jogorvoslati indítványt nyújtott be a Kúriához.
[7] A legfőbb ügyész érvelése szerint a másodfokú eljárásban hozott olyan nem ügydöntő végzés ellen, amely ellen az elsőfokú eljárásban fellebbezésnek lenne helye, a jogorvoslat a másodfokú eljárásban is biztosított [Be. 383. § (1) bek. utolsó fordulat]. Az elsőfokú eljárásban pedig a perújítás elutasításáról hozott határozat elleni jogorvoslat biztosított, mert nincs olyan rendelkezés, amely ezt kizárná. Egyúttal utalt rá, hogy a Kúria is ennek megfelelően döntött a Bkf.III.294/2013/2. számú végzésében.
[8] A legfőbb ügyész – miután a fellebbezés törvénysértő kizárása más jogorvoslattal nem támadható – indítványozta, hogy a Kúria a Be. 436. §-a alapján állapítsa meg: a perújítást elutasító végzés ellen a fellebbezés lehetőségének kizárása törvénysértő.
[9] A Kúria a Be. 434. §-ának (1) bekezdése alapján nyilvános ülést tartott, amelyen a legfőbb ügyész képviselője a felülvizsgálati indítványt azzal tartotta fenn, hogy a támadott végzés törvénysértő, és ekként azzal szemben fellebbezésnek van helye.
[10] Az I. r. terhelt védője a legfőbb ügyész képviselőjének álláspontjával egyetértett.
[11] A legfőbb ügyész által a törvényesség érdekében bejelentett jogorvoslat – az alábbiak szerint – alapos.
[12] A Be. – alapvető rendelkezések közé tartozó – 3. § (3) bekezdésének főszabálya alapján a bíróság határozatai ellen – e törvényben meghatározottak szerint – jogorvoslatnak van helye. A büntetőeljárási törvény az „e törvényben meghatározottak szerint” kitételt oly módon szabályozza, hogy egyrészt megállapítja a jogorvoslat formáját és egyéb szabályait, másrészt adott kérdések kapcsán kizárja a jogorvoslat lehetőségét. A bíróság határozata elleni rendes jogorvoslat a fellebbezés és a büntetőeljárási törvény a perújítást elutasító végzés ellen nem zárja ki a fellebbezés lehetőségét.
[13] A perújítást elutasító végzés nem ügydöntő határozat.
[14] A büntetőeljárási törvény szerint a bíróság az ügydöntő határozatban a vádról határoz [Be. 257. § (1) bek. 2. mondat 1. fordulat].
[15] Ügydöntőnek azok a határozatok tekintendők, amelyekben a bíróság a Be. vonatkozó szabályai szerint lefolytatott bírósági eljárást követően a törvényes vádról határoz; az ügy érdemében hoz mindenkivel szemben kötelező érvényű, a terhelt büntetőjogi felelősségét megállapító, vagy őt felmentő ítéletet, illetve eljárást megszüntető végzést (EBH 2004.1016.II.; BH 2010.145.).
[16] A perújítást elutasító végzés azért nem ügydöntő határozat, mert nem a vádról határoz (BH 2012.7.; 2010.5.II.).
[17] A Kúria – a legfőbb ügyész által hivatkozott – Bkf.III.294/2013/2. számú végzésében az alábbiakat szögezte le, amit a jelen ügyben eljáró tanács is egyetértőleg megerősít
[18] „A 3/2008. BJE határozat I. pontja szerint »Az alapügyben távollévő terhelttel szemben folytatott perújítási eljárás eredményeként a bíróság a perújítást elutasítja, ha arra a meggyőződésre jut, hogy az alapügyben hozott határozat minden részletében törvényes [Be. 408. § (1) bek. e) pontja és 415. § (1) bek.].«” Továbbá: „A perújítási indítvány és a perújítás alapossága különböző.
[19] A BJE-hez fűzött indokolás szerint: »A bíróság, amikor a perújítás megengedhetősége felől dönt, kizárólag azt vizsgálja, hogy a Be. 408. §-a (1) bekezdésében felsorolt perújítási okok valamelyike fennáll-e. A Be. 408. § (1) bekezdés e) pontja szerinti perújítási ok kizárólag abban különbözik a többi perújítási októl, hogy fennforgása esetén a perújítási indítvány alapossága nem vonható kétségbe; a perújítást el kell rendelni. Más különbség azonban nincs. A perújítási eljárást a Be. XI. és XIII. Fejezetének rendelkezései alapján kell lefolytatni éppen úgy, mint bármely más okra alapított és alapos perújítási indítvány esetében. Ebből pedig az következik, hogy a Be. 415. §-ának (1) bekezdése a Be. 408. § (1) bekezdésének e) pontja alapján indult és lefolytatott perújítási eljárásban is irányadó, tehát a perújítás alapossága az alapügyben hozott ítélet vagy annak egy része hatályon kívül helyezéséhez és új ítélet hozatalához vezet, míg a perújítás alaptalansága annak elutasítását eredményezi.« (3/2008. BJE határozat indokolás I. pontja).
[20] Ehhez képest a perújítás – értelemszerűen, s jelen alapügy vonatkozásában is – akkor nem alapos, ha az elrendelt perújítás alapján nincs törvényi indoka az alapügyben hozott és jogerős határozat megváltoztatásának, tehát az elrendelt perújítás nem vezetett olyan eredményre, ami eleget tenne a perújítás valamely törvényi feltételének, s ekként oka lenne az alapügyben hozott és jogerős határozat megváltoztatásának.”
[21] A legfőbb ügyész a Be. 383. §-a (1) bekezdésének utolsó fordulatára hivatkozott, melynek alapján a másodfokú bíróság a másodfokú eljárásban hozott olyan nem ügydöntő végzése ellen, amely ellen az elsőfokú eljárásban fellebbezésnek lenne helye – a b) pont szerint –, ha a végzést az ítélőtábla hozta, a Kúriához fellebbezésnek van helye.
[22] Ezt meghaladóan a Kúria speciális szabályként utal a Be. 415. §-ának (4) bekezdésére is, amely rendelkezés alapján a perújítás elrendelése után hozott határozatok ellen az általános szabályok szerint van helye jogorvoslatnak. Ebből pedig következik, hogy fellebbezésre – szemben a Be. 414. §-ának (1) bekezdésével – nemcsak az indítványt előterjesztő I. r. terhelt, hanem védője és az ügyész is jogosult.
[23] Az Sz.-i Ítélőtábla támadott végzésének a fellebbezést kizáró rendelkezése a jogorvoslat, és annak folyományaként a felülbírálat lehetőségét vonta el az arra jogosultaktól.
[24] Mindebből következően a Kúria a Be. 436. § 1. fordulatának megfelelően a legfőbb ügyész törvényesség érdekében bejelentett jogorvoslati indítványát alaposnak találta és megállapította, hogy a perújítást elutasító végzés fellebbezést kizáró rendelkezése törvénysértő.
[25] A Kúria az egyik határozatában foglalkozott azzal a kérdéssel, hogy a felülvizsgálati indítvány a törvényben kizárt, amennyiben a támadott bírósági határozat nem emelkedett jogerőre (BH 2015.151. – Bfv.II.890/2014/9.). Ebben a határozatban a következőket rögzítette.
[26] "Nincs helye az ítélet jogerőre emelkedése megállapításának mindaddig, amíg az érdekelt az őt megillető perorvoslati jogát nem gyakorolhatta (BH 1985.258.I. – B. törv. III.406/1984.). Az olyan határozat, amely még nem emelkedett jogerőre, illetőleg amelynek tekintetében a jogerő megállapítása az eljáró bíróság részéről a tényleges helyzettel szemben tévesen történt, rendkívüli perorvoslat, így felülvizsgálat tárgyát sem képezheti (Bfv.I.603/2005/2.). Az ügydöntő határozat jogerőre emelkedése után a jogerőt és a határozat végrehajthatóságát a tanács elnöke a határozat eredeti példányára vezetett záradékkal tanúsítja, amelyben feltünteti mind a jogerő, mind a végrehajthatóság napját [Be. 588. § (5) bek.]. Ebből a rendelkezésből következik, hogy az említett záradék nem olyan bírósági döntés, amelyhez önálló jogerőhatás fűződik, hanem a végrehajtást lehetővé tevő olyan megállapítás, amelyhez a bíróság nincs kötve.
[27] Valamely bírósági határozat jogerőssé és végrehajthatóvá nyilvánítása tárgyában hozott záradék helyességét a bíróság utóbb maga is módosíthatja (megváltoztathatja); az ilyen megállapítás miatt ezért akkor sincs helye törvényességi óvás (jelenleg: felülvizsgálati indítvány) emelésének, ha az – tévesen – végzés formájában történt (BH 1985.408. – B. törv. 728/1985.).”
[28] A Kúria nem lát semmiféle perjogi különbséget a jogerőre emelkedés téves megállapítása és – miként a jelen ügyben – a jogorvoslati jog téves kizárása között. Mindkettő ahhoz vezet, hogy az adott határozat nem emelkedik jogerőre. A lényeg pedig az, hogy a határozattal szembeni jogorvoslat téves elvonásának nincs önálló jogerőhatása, ahhoz a határozatot hozó bíróság nincs kötve, azt hatályon kívül helyezheti.
[29] A Kúria vizsgálta még, hogy a törvénysértés megállapításán túl van-e további eljárásjogi lehetősége.
[30] A Be. 437. §-a határolja be a Kúria mozgásterét: a Kúria törvénysértés megállapítása esetén a terheltet felmentheti, a kényszergyógykezelését mellőzheti, az eljárást megszüntetheti, enyhébb büntetést szabhat ki, vagy enyhébb intézkedést alkalmazhat, illetőleg ilyen határozat meghozatala érdekében a megtámadott határozatot hatályon kívül helyezheti, és szükség esetén az eljárt bíróságot új eljárásra utasíthatja; egyéb esetekben a Kúria határozata csak a törvénysértést állapíthatja meg.
[31] A Kúria az egyértelműsítés érdekében, de kizárólagosan a törvénysértés megállapításának nyilvánvaló folyományaként azt is megállapította, hogy ezáltal a támadott határozat nem emelkedett jogerőre.
[32] A jelen ügy tehát nem zárulhat pusztán a törvénysértés megállapításával, hanem – mivel határozata nem jogerős – a határozatot hozó Sz.-i Ítélőtáblának pervezető végzéssel [Be. 260. § (1) bek.: az ügy bíróságra érkezését követően az eljárási cselekmény végrehajtása érdekében tett, de nem az ügy érdeméről rendelkező határozattal] rendelkezni kell a fellebbezési jogot kizáró rendelkezés hatályon kívül helyezéséről, és határozatát kézbesítenie kell a fellebbezésre jogosultak részére. A további teendőit pedig az határozza meg, hogy bejelentenek-e vagy sem fellebbezést.
[33] A kifejtettek alapján a Kúria a Be. 436. § 1. fordulatának és a Be. 437. §-a zárófordulatának megfelelően a legfőbb ügyész törvényesség érdekében bejelentett jogorvoslati indítványát alaposnak találva ítéletében megállapította, hogy a megtámadott határozatnak a fellebbezési jogot kizáró rendelkezése törvénysértő, és ezáltal a megtámadott határozat nem emelkedett jogerőre.
(Kúria Bt. II. 500/2016.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás