PÜ BH 2016/33
PÜ BH 2016/33
2016.02.01.
A gyermek agyi károsodása miatt érvényesített kárigény esetén a károsultnak kell bizonyítania, hogy károsodása az alperes kórház jogellenes magatartásával okozati összefüggésben áll. A bizonyítékok okszerű mérlegelésének hiányában a bizonyítékok felülmérlegelésére a felülvizsgálati eljárásban nincs lehetőség [1959. évi IV. tv. (Ptk.) 339. § (1) bek., 1952. évi III. tv. (Pp.) 182. § (3) bek., 206. § (1) bek.].
[1] Az I-II. r. felperesek házastársak, a III. és a IV. r. felperesek a 2005. április 4-én született iker gyermekeik. Az I. r. felperes szülésének várható időpontját 2005. május 5. napjában határozták meg. A terhesség 2005. január 8-ig problémamentes volt, ezen a napon alhasi görcsök miatt egynapos megfigyelésre felvették az I. r. felperest az alperes kórház szülészeti és nőgyógyászati osztályára. Ismételt kórházi felvételére a terhessége 34. hetében, 2005. március 31-én került sor súlyos fehérjeürítés miatt. Az elvégzett CTG-vizsgálat nem utalt magzati rendellenességre, azonban az április 4-i CTG-vizsgálat a „B” magzatnál kóros értéket mutatott, a flowmetria csökkent véráramlást jelzett és az I. r. felperesnél a toxémia jelei mutatkoztak, ezért császármetszést hajtottak végre. A III. r. felperes 7/9 Apgar értékkel született, állapota stabil volt. 2005 októberében agyi károsodást, epilepsziát diagnosztizáltak a III. r. felperesnél, aki a korához képest jelentősen elmaradt a mentális és mozgásfejlődésben.
[2] A felperesek a keresetükben a III. r. felperes egészségkárosodása miatt elszenvedett vagyoni és nem vagyoni káraik megtérítésére kérték az alperes kötelezését arra hivatkozással, hogy a császármetszést korábban kellett volna elvégezni és ezzel el lehetett volna kerülni a magzat oxigénhiányos állapotának kialakulását, amelynek következtében nagyobb esély lett volna arra, hogy a III. r. felperes kisebb egészségkárosodással szülessen meg.
[3] Az alperes a kereset elutasítását kérte. Vitatta a császármetszés korábbi elvégzésének indokoltságát és azt, hogy a III. r. felperes egészségkárosodását előidézte volna. A beavatkozó ugyancsak a kereset elutasítását kérte.
[4] Az elsőfokú bíróság a keresetet elutasító ítélete indokolásában az aggálytalannak tartott, írásban és szóban is kiegészített orvos szakértői vélemény alapján azt állapította meg, hogy az I. r. felperes terhesgondozása és szülészeti ellátása során az alperes orvosai nem sértették meg a szakmai szabályokat. A császármetszés korábbi elvégzése nem volt indokolt, a III. r. felperes magzati károsodása valószínűsíthetően nem a szülést megelőző 1-2 nappal előbb következett be. Nem volt bizonyított, hogy a III. r. felperes egészségkárosodását az alperes mulasztása, illetőleg a nem kellően gondos eljárása idézte elő.
[5] Az I., III. és IV. r. felperesek fellebbezése folytán eljárt másodfokú bíróság az ítéletében az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta. Az ítélete indokolásában megállapította, hogy a kereset alapján a jogvita eldöntéséhez a bíróságnak az I. r. felperes kórházi felvételét követő szülészeti ellátás megfelelőségét kellett vizsgálni, ezért a Pp. 235. §-ának (1) bekezdésére tekintettel nem volt vizsgálható a fellebbezésben hivatkozott, a 2005. március 31-i kórházi felvételt megelőző terhesgondozási hiányosságokkal kapcsolatos tényállítás.
[6] A másodfokú bíróság – egyezően az elsőfokú bírósággal – a szakértői véleményt aggálytalannak és ennek alapján kétségmentesen bizonyítottnak tartotta azt, hogy az alperes nem sértette meg az egészségügyről szóló 1997. évi CLIV. törvény (Eütv.) 77. §-ának (3) bekezdésében foglalt gondossági követelményt az I. r. felperes szülészeti ellátása során. A szakvélemény alapján a másodfokú bíróság utalt arra is, hogy a korábban elvégzett császármetszés sem segítette volna elő a III. r. felperes multifaktoriális okokra visszavezethető egészségkárosodásának a megelőzését. A kiváltó okok közé tartozó agyi fehérállományi sérülés nem 2005. március 31-ét követően alakult ki és az okok közé tartozhat a magzati életben elszenvedett agyi károsodás is.
[7] Az I., III. és IV. r. felperesek a felülvizsgálati kérelmükben a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését és elsődlegesen az alperes teljes kártérítési felelősségét megállapító közbenső ítélet, másodlagosan az elsőfokú bíróságot új eljárásra utasító határozat meghozatalát kérték. Jogi álláspontjuk szerint az első- és a másodfokú ítélet sérti a Pp. 182. §-ának (3) bekezdését és a Pp. 206. §-ának (1) bekezdését, továbbá a másodfokú ítélet sérti a Pp. 252. §-ának (2) bekezdését. Az I., III. és IV. r. felperesek perjogi okokból a kórházi felvételt megelőző időszakot a felülvizsgálati kérelemben nem tették vitássá. Hivatkoztak arra, hogy a keresetlevélhez F/2. szám alatt csatolt, P. Z.-től származó szakirodalmi tételek, valamint dr. Cs. A. terhesgondozó szakorvos tanúvallomása alkalmas arra, hogy a szakvélemény helyessége tekintetében felvessék a nyomatékos kétséget, amely alapján a bíróságnak a Pp. 182. §-ának (3) bekezdése szerint kellett volna eljárnia. Az ellentmondásos, kétséges szakvélemény figyelembevétele kirívóan okszerűtlen mérlegeléshez vezetett, amelynek következtében az első- és a másodfokú ítélet a Pp. 206. §-ának (1) bekezdését sérti.
[8] A felülvizsgálati kérelem szerint 2005. március 29-én már megállapítható volt a súlyos praeeclampsia diagnózisa. A terhességet császármetszés útján már 2005. március 29-én, illetőleg március 31-én, de legkésőbb 2005. április 2-án be kellett volna fejezni. Valótlan és a szakirodalommal ellentétes az a szakértői kijelentés, hogy 2005. április 2-án nem volt indoka a császármetszés elvégzésének. Az orvos szakértői vélemények – köztük a gyermekneurológus véleménye – alapján megállapítható, hogy a III. r. felperes idegrendszeri károsodását közvetetten a toxémia, közvetlenül a toxémia által okozott lepényi elégtelenségből eredő krónikus hypoxia okozta. A szakértő csak arra nyilatkozott, hogy az 1-2 nappal korábbi császármetszés elvégzésének milyen hatása lett volna a gyermek állapotára, arra vonatkozó szakvélemény nincs, hogy 5-7 nappal korábban történő császármetszés esetén lett volna-e lehetőség az agyi károsodás elkerülésére.
[9] Az alperes és a beavatkozó a felülvizsgálati ellenkérelmükben a jogerős ítélet hatályban tartását kérték.
[10] A Kúria a felülvizsgálati kérelmet nem találta alaposnak.
[11] A keresetet elutasító elsőfokú ítéletet a II. r. felperes nem fellebbezte meg, felülvizsgálati kérelmet nem terjesztett elő, e tekintetben a jogerős ítélet nem volt vizsgálható a felülvizsgálati eljárásban. A felülvizsgálat tartalmi szabályát jelenti, hogy perjogi okokból [Pp. 235. § (1) bekezdés] nem tehető vitássá a kórházi felvételt megelőző időszak, vagyis a felülvizsgálati eljárásban a jogszabálysértés a kórházi felvételtől a szülésig eltelt időszakkal kapcsolatos megállapításokra vonatkozhat. A felülvizsgálati kérelem ennek ellenére a kórházi felvétel előtti terhesgondozási mulasztásokra és hibákra is kitér, ami csak akkor lenne elfogadható, ha ezek a kifogások a március 31-i kórházi felvétel utáni mulasztások megerősítésére szolgálnak, ez azonban nem áll fenn.
[12] A felülvizsgálati eljárásban a Kúria azt vizsgálhatta, hogy a kártérítő felelősség megítélése szempontjából a március 31-ét követő kezelést a bíróság a bizonyítási kötelezettségre és a bizonyítékok értékelésére vonatkozó szabályoknak megfelelően értékelte-e. A szakértői bizonyítás a kiegészítésekkel együtt nem volt aggályt keltő, a szakértői bizonyítás egésze a peranyaggal egybevetve történt értékelés alapján olyan bizonyítási eredményt adott, amelyen alapuló helytálló tényállás volt megállapítható.
[13] A bizonyítási kötelezettség komplex értékelésével, jogszabálysértés nélkül mondta ki a másodfokú bíróság, hogy szakmai szabályszegés – akár mulasztással – nem történt, a kezelés az egészségkárosodásnak mint kárnak nem volt az okozója, ami egyben azt jelenti, hogy a felperesek a bizonyítási kötelezettségeik közül csupán a kár bizonyításának tettek eleget, miközben az alperes felróhatóságának hiánya bizonyossá vált a perben.
[14] A szakértői vélemény alapján megállapítható volt, hogy a praeaeclampsia tünetegyütteséből, az ödémából, a fehérjevizelésből és a magas vérnyomásból egyedül az utóbbi okozhat a magzatnál károsodást. A tartósan magas vérnyomás károsítja a méhlepényt és végső soron ez vezethet a magzat agyi károsodásához. Az adott esetben azonban tartós magas vérnyomásról nem volt szó. Kiugróan magas vérnyomása az anyának a kórházi felvétel után sem volt, a kisebb emelkedést észlelték és megfelelően kezelték. A szükséges vizsgálatokat, az UH- és CTG-vizsgálatot elvégezve eltérést nem tapasztaltak, később pedig tünetek nem voltak egészen április 4-ig, az anya állapotát azonban nyomon követték. Az április 4-én történt szülés után állapították meg az agy fehérállományának sérülését a kialakult ciszták miatt, ezek pedig a magzati fejlődés során jöttek létre és nem a perben vizsgált időszakban.
[15] A másik lehetségesnek tartott oka az agykárosodásnak a terhesség 9. hetében észlelt hematóma lehetett. Ebből következően olyan okok merültek fel, amelyek az alperes tevékenységétől függetlenek, a felpereseknek az ezzel kapcsolatos következtetése hipotetikus, a szakértői véleményekből nem következik akut hypoxia.
[16] A felperesek tévesen hivatkoztak arra, hogy a becsatolt szakirodalmi hivatkozások, valamint a terhesgondozó szakorvos tanúvallomása ellentétes az igazságügyi szakértői véleménnyel. A perben kirendelt igazságügyi szakértők az eset egyedi körülményeinek ismeretében aggálytalan szakvéleményt adtak, a Pp. 182. § (3) bekezdésének alkalmazására nem volt alap. A szakértői vélemény azt támasztotta alá, hogy a császármetszés korábbi elvégzésének nem volt javallata, nem vetett fel aggályokat az a szakértői megállapítás sem, hogy az 1-2 nappal korábban történő császármetszés 99%-os valószínűséggel nem befolyásolta volna a gyermek állapotát.
[17] Mindezekre tekintettel nem megalapozatlanul jutott a bíróság arra a következtetésre, hogy a felperesek a károsodásukat bizonyították, azt azonban nem, hogy az az alperes jogellenes magatartásával összefüggésben következett be.
[18] A kifejtettek alapján a Kúria azt állapította meg, hogy a jogerős ítélet a felülvizsgálati kérelemben megjelölt okokból nem jogszabálysértő, ezért azt a Pp. 275. §-ának (3) bekezdése alapján hatályában fenntartotta.
(Kúria Pfv. III. 20.276/2015.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás