PÜ BH 2016/334
PÜ BH 2016/334
2016.12.01.
A gyermektartásdíj fizetésére kötelezett, gyermeke nagykorúvá válására tekintettel, abban az esetben is csak keresetlevél benyújtásával, peres eljárás keretében kérheti a tartási kötelezettségének megszüntetését, ha a jogosult a bejelentési kötelezettségének nem tett eleget és erre tekintettel a megszüntetésre peres eljárás lefolytatása nélkül nem került sor [2013. évi V. tv. (Ptk.) 4:211. § (1) és (2) bek., 4:212. §].
A felülvizsgálat alapjául szolgáló tényállás
[1] A kérelmező, mint felperes és a kérelmezett, mint alperes között a kerületi bíróság előtt végrehajtás megszüntetése iránt folyamatban levő peres eljárás alatt terjesztette elő a kérelmező – többek között – a tartásdíj fizetési kötelezettsége peres eljárás lefolytatása nélküli megszüntetésére irányuló kérelmét.
[2] Az elsőfokú bíróság végzésében tájékoztatta a kérelmezőt, hogy a 2013. évi V. törvény (továbbiakban: Ptk.) 4:211. § (1) bekezdése szerint a gyermektartásdíj fizetési kötelezettség peres eljárás lefolytatása nélküli megszüntetését csak a gyermektartásdíj jogosultja kérheti. A kötelezett ilyen tartalmú kérelme peres eljárásban bírálható el, ezért kérelmét keresetként lajstromoztatta. A tájékoztatással egyidejűleg a kérelmezőt (felperest) a kérelme (keresete) hiánypótlására is felhívta: 15 napon belül írásban nyilatkozzon, miszerint a gyermektartásdíj fizetési kötelezettsége megszüntetése és a kártérítés iránti kérelme peren kívüli eljárásban történő elbírálását a továbbiakban is kéri-e, a kártérítési igényét pontosan és összegszerűen jelölje meg és rója le a megfelelő eljárási illetéket.
[3] A kérelmező az elsőfokú bíróság végzésére határozottan úgy nyilatkozott, hogy a kérelme elbírálását peres eljárás lefolytatása nélkül kéri. A kártérítés iránti igényét nem tartotta fenn.
A kérelmező kérelme
[4] A kérelmező a gyermektartásdíj fizetési kötelezettsége megszüntetését a Ptk. 4:211. § (1) és (2) bekezdésére alapította. Előadta, hogy a gyermek a középiskolai tanulmányait befejezte és érettségi vizsgát tett, a tartásra való rászorultsága tehát 2014. június 27. napján megszűnt. Ezt a tényt a Ptk. 4:211. § (1) bekezdése alapján a kérelmezett (a jogosult) köteles lett volna a bíróságnak az ő egyidejű értesítésével bejelenteni. A kötelezett a bejelentési kötelezettségének nem tett eleget és elmulasztotta az értesítését is. A Ptk. 4:211. § (2) bekezdése alapján, ha a jogosult elmulasztotta az (1) bekezdés szerinti bejelentési kötelezettségét, a kötelezett a tartás megszüntetését kérheti és az (1) bekezdés erre a peres eljárás lefolytatása nélküli eljárásban biztosít lehetőséget. A kérelmező álláspontja szerint – miután erről a bíróságnak tudomása van – a jogvita elbírálására bizonyításra és tárgyalásra nincs szükség.
Az első- és másodfokú határozat
[5] A kerületi bíróság végzésével a felperes keresetlevelét idézés kibocsátása nélkül elutasította a Polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. tv. (a továbbiakban: Pp.) 130. § (1) bekezdés alapján – visszautalva a Pp. 124. § (1) bekezdésére.
[6] A felperes fellebbezése folytán eljárt másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság végzését azzal a pontosítással hagyta helyben, hogy a nemperes eljárásban előterjesztett kérelmet érdemi vizsgálat nélkül elutasította.
[7] A másodfokú bíróság egyetértett az elsőfokú bírósággal abban, hogy a tartásra kötelezett kérelme érdemi vizsgálatra alkalmatlan. Eltérő álláspontra helyezkedett azonban az elbírált kérelem jogi minősítésében. Úgy ítélte meg, a kérelmező a kérelmében kinyilvánította a szándékát: a gyermektartásdíj megszüntetése iránt nem újabb pert kíván indítani, hanem a Ptk. Negyedik könyvében bevezetett új jogintézmény alkalmazásával azt peres eljárás lefolytatása nélkül érvényesíti, sőt, az elsőfokú bíróságnak az anyagi jogra történt tájékoztatását követően a kérelmét megerősítette. Az elsőfokú bíróság ezért tévesen minősítette a kérelmet keresetlevélnek, illetve tévesen kezelte az eljárást perként. A kérelem ugyanis egyértelműen a peres eljárás nélküli elbírálást megindító beadványnak minősül és azt a Pp. 3. § (2) bekezdése alapján akként kell megítélni. A 105/1952. (XII. 28.) MT rendelet 13. § (3) bekezdése alapján az egyes nemperes eljárásokra is a Pp. szabályait kell alkalmazni. Jogszabályi rendelkezés hiányában tehát a jelen nemperes eljárásban is érvényesül a Pp. 130. § (1) bekezdése, ideértve annak g) pontját is. Az elsőfokú bíróság helytállóan foglalt állást abban, hogy a Ptk. 4:211. § (1) bekezdése értelmében a tartási kötelezettség peres eljárás lefolytatása nélküli megszüntetésére kizárólag a tartásra jogosult bejelentése alapján van lehetőség. Erre figyelemmel a perbeli kérelmet, mint jogszabályban erre nem feljogosított személytől származót, a Pp. 130. § (1) bekezdés g) pontja alapján érdemi vizsgálat nélkül el kell utasítani.
A felülvizsgálati kérelem
[8] A jogerős végzés ellen a kérelmező terjesztett elő felülvizsgálati kérelmet. Elsődlegesen azt kérte, hogy a Kúria a jogerős határozatot helyezze hatályon kívül és mind az első-, mind a másodfokú határozat helyett a jogszabálynak megfelelő új határozatot hozzon (kérelmének adjon helyt). Másodlagos kérelme szerint a Kúria a jogerős határozatot helyezze hatályon kívül és az ügyben eljárt másodfokú bíróságot új eljárásra és új határozat hozatalára utasítsa. A jogerős határozat jogszabálysértő voltát a Ptk. 4:211. § (1) és (2) bekezdése, illetve a Pp. 130. § (1) bekezdés g) pontja megsértésére alapította.
A Kúria döntése és jogi indokai
[9] A felülvizsgálati kérelem nem alapos.
[10] A jogvita elbírálására irányadó Ptk. 4:219. § alapján a nagykorú gyermek tartására a rokontartás közös szabályait és a kiskorú gyermek tartására vonatkozó rendelkezéseket a fejezetben foglalt eltérésekkel kell alkalmazni. Ennek megfelelően a nagykorú gyermek tartásának megszüntetésére a Ptk. 4:211. §-a – a rokontartás megszüntetésének általános szabálya – alkalmazandó.
[11] A 2013. évi V. törvény (Ptk.) hatályba lépésével a rokontartási szabályai módosultak. A korábban irányadó 1952. évi IV. törvény (Csjt.) 69. §-a a tartás megszüntetését a tartás mértékének megváltoztatásával együtt szabályozta és a körülmények lényeges változására – beleértve a rászorultság (a jogalap) megszűnését is – alapította. A bíróság az eljárást az 1952. évi III. törvény (Pp.) peres eljárásra vonatkozó általános szabályai szerint folytatta le. A Ptk. a tartással kapcsolatos jogviszonyt differenciáltabban szabályozza: a tartás mértékének, a szolgáltatás módjának megváltoztatását (Ptk. 4:210. §), a tartás megszüntetését (Ptk. 211. §) és a tartás megszűnését (Ptk. 4:212. §) önálló jogi normaként határozza meg.
[12] A jelen ügyre vonatkozó Ptk. 4:211. §-a a tartás megszüntetését mind a jogosulti [az (1) bekezdés], mind a kötelezetti [a (2) bekezdés] kérelem esetén szabályozza. A jogosultnak a rászorultság megszűnésekor bejelentési és értesítési kötelezettséget ír elő és annak elmulasztását szankcionálja is: a bekövetkezett kárért felelősséggel tartozik. A kötelezett pedig a tartás megszüntetését két okból kérheti: egyrészt, ha a körülmények változása miatt a tartás alapjául szolgáló feltételek már nem állnak fenn, másrészt ha a jogosult elmulasztotta az (1) bekezdés szerinti bejelentési kötelezettségét. (Természetesen ez utóbbi esetben is csak akkor lesz eredményes a kérelem, ha a tartásra való rászorultság, illetve jogosultság már nem áll fenn.) Az anyagi jogi szabályozás mellett a Ptk. módosította a megszüntetés eljárását is. Míg a Csjt. alapján – függetlenül attól, hogy azt a jogosult, vagy a kötelezett kérte – a tartás megszüntetésére csak peres eljárás keretében kerülhetett sor, a Ptk. 4:211. § (1) bekezdése feljogosította a bíróságot a jogosult bejelentése esetén a tartási kötelezettség peres eljárás lefolytatása nélküli megszüntetésére.
[13] A Ptk. 4:211. § (1) bekezdésében foglalt eljárásjogi szabály kiterjesztően nem alkalmazható. Az (1) és a (2) bekezdés a két külön félre (a jogosultra és a kötelezettre) vonatkozóan a tartás megszüntetésének elkülönült szabályozását írja elő – a jogosulti oldalon kötelezettségként, a kötelezetti oldalon lehetőségként – a két önálló jogi normában megfogalmazottak nem cserélhetők fel, illetve nem alkalmazhatóak „összevegyítve” (a kötelezettnek nincs bejelentési kötelezettsége és kárfelelősség sem terheli, a jogosultnak pedig a rászorultság megszűnésekor a bejelentés nem lehetőség, hanem kötelezettség). Ebből következően a bíróság kizárólag az (1) bekezdésben meghatározott esetben, azaz csak a jogosult bejelentésekor rendelkezhet a peres eljárás lefolytatása nélkül a tartás megszüntetéséről, figyelemmel arra, hogy ebben az esetben a bejelentés a kötelezett érdekét (is) szolgálja. A kötelezett bejelentésekor – a (2) bekezdés erre vonatkozó külön előírása hiányában – a peres eljárás lefolytatása nem mellőzhető.
[14] A fentiek alapján helytállóan állapították meg az eljárt bíróságok, hogy a Ptk. 4:211. § (1) bekezdésében megfogalmazott egyszerűsített eljárás a tartásra kötelezett kérelme esetén nem alkalmazható, mert ilyen speciális eljárási lehetőséget a (2) bekezdés nem tartalmaz. A kérelmező érvelésével szemben a jogerős határozat nem szűkítően értelmezi a Ptk. 4:211. § (1) bekezdését, ellenkezőleg: a kizárólag a jogosulti bejelentés esetén alkalmazható megszüntetést a kérelmező terjesztené ki a kötelezett kérelmére is, amelyre viszont a törvény (2) bekezdése a bíróság részére felhatalmazást nem ad.
[15] A Kúria rámutat arra is, hogy a Ptk. 4:211. § (1) bekezdésében rögzített, a peres eljárás lefolytatása nélküli tartásmegszüntetés nem a jogosult, vagy a kötelezett joga, hanem a jogszabály által a bíróság részére biztosított eljárási mód.
[16] A másodfokú bíróság a Pp. 3. § (2) bekezdésének, a kérelemhez kötöttség eljárásjogi alapelvének maradéktalan betartásával helytállón járt el, amikor megállapította, hogy a kötelezett által kért eljárásra kizárólag a jogosult kérelme alapján van lehetőség és a kérelmet – a helyesen felhívott Pp. 130. § g) pontja alapján – elutasította.
[17] A fentieknek megfelelően a jogerős határozat nem jogszabálysértő, ezért azt a Kúria a Pp. 275. § (3) bekezdése alapján hatályában fenntartotta.
(Kúria Pfv. II. 20.247/2016.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás