PÜ BH 2016/339
PÜ BH 2016/339
2016.12.01.
Egy jogszabály egyes rendelkezései alkalmazhatatlanságának és kikényszeríthetetlenségének megállapítása iránti kereseti kérelem nem polgári bírósági útra tartozó jogvita [Alaptörvény 25. cikk (2) bek. a) pont; Ptk. 1:6. §; 1952. évi III. tv. (Pp.) 1. §, 3. § (1) bek., 130. § (1) bek. b) pont; 2014. évi XCV. tv. 1-7. §, 11-16. §, 17. § (3)–(7) bek., 18-19. §].
A kereseti kérelem
[1] A felperesek a keresetükben annak megállapítását kérték, hogy a dohánytermék-kiskereskedelem integrált ellátásához szükséges egyes törvények módosításáról szóló 2014. évi XCV. törvény (Módtv.) 1-7. §-ai, 11-16. §-ai, 17. §-ának (3)–(7) bekezdései és a 18-19. §-ai velük szemben nem alkalmazhatók és nem kényszeríthetők ki. A felperesek ideiglenes intézkedéssel kérték annak megállapítását, hogy a törvénynek a keresettel érintett rendelkezései a jelen ügyben hozandó jogerős ítéletig nem alkalmazhatók és nem kényszeríthetők ki velük szemben, ennek keretében pedig az alperes eltiltását kérték attól, hogy a Módtv. 3. §-a szerinti koncessziós szerződést kössön, az esetlegesen megkötött koncessziós szerződésből eredő bármely jogát gyakorolja vagy kötelezettségét teljesítse, továbbá bármely olyan egyéb intézkedést tegyen, amely a dohány kiskereskedelem-ellátási tevékenység megvalósítását, illetve a Módtv. alkalmazását vagy végrehajtását eredményezi.
Az első- és másodfokú ítélet
[2] Az elsőfokú bíróság a végzésével a keresetlevelet idézés kibocsátása nélkül elutasította és egyben elutasította a felperesek ideiglenes intézkedés elrendelése iránti kérelmét is. Az elsőfokú végzés indokolása szerint az anyagi jogszabályok határozzák meg, hogy milyen ügyek tartoznak polgári bírósági útra. Polgári ügynek minősül a polgári jogi jogvita, azaz a Magyar Köztársaság Polgári Törvénykönyvéről szóló 1959. évi IV. törvény (Ptk.) és a 2013. évi V. törvényben (új Ptk.) szabályozott jogokkal és kötelezettségekkel kapcsolatban felmerült vita, valamint minden egyéb olyan jogvita, ahol a törvény lehetővé teszi a polgári bírósági út igénybevételét. A törvényalkotó állammal szemben annak megállapítása, hogy valamely törvényt a felperesekkel szemben nem alkalmazhat, nem polgári jogi, hanem közjogi jellegű viszony, amelyre vonatkozóan a jogszabály nem biztosítja a polgári bírósági utat. A közösségi jogba ütközés megállapítására, illetve e tekintetben előzetes döntéshozatal iránti eljárás kezdeményezésére a tagállami bíróságnak csak valamely konkrét polgári ügyben alkalmazandó jogszabály tekintetében van lehetősége, a hivatkozott nem alkalmazási kötelezettség csak az egyébként polgári bírósági útra tartozó jogvita elbírálásánál érvényesülhet. Mindezekre tekintettel az elsőfokú bíróság azt állapította meg, hogy a felperesek követelésének érvényesítése nem polgári bírósági útra tartozik és ezért a keresetlevelet a Pp. 130. §-a (1) bekezdésének b) pontja alapján idézés kibocsátása nélkül elutasította.
[3] A felperesek fellebbezése folytán eljárt másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság végzését helybenhagyta. A jogerős végzés indokolásában teljeskörűen osztotta az elsőfokú bíróság döntését és annak kifejtett indokait. Rámutatott: az Alaptörvény 25. cikk (2) bekezdése a) pontja szerint a bíróság dönt a magánjogi jogvitában. Az új Ptk. az 1:6. §-ában a bírói utat úgy határozza meg, hogy az e törvényben biztosított jogok érvényesítése – ha a törvény eltérően nem rendelkezik – bírói útra tartozik. A másodfokú bíróság szerint a kereseti kérelembe foglalt megállapítás nem az új Ptk.-ban biztosított jog érvényesítését jelenti, az igény bírói úton nem érvényesíthető.
A felülvizsgálati kérelem és ellenkérelem
[4] A felperesek a felülvizsgálati kérelmükben a jogerős végzés hatályon kívül helyezését és az elsőfokú bíróságot új eljárásra, azaz a per érdemi lefolytatására és keresetükkel megegyező tartalmú döntés meghozatalára utasítását kérték. A felperesek szerint a perben eljárt első- és másodfokú bíróság a Pp. 130. § (1) bekezdésének b) pontja szerinti eljárásjogi szabály megsértésével utasították el a keresetet (helyesen: a keresetlevelét, idézés kibocsátása nélkül). Arra hivatkozott, hogy a Ptk.-ban biztosított jogok megóvása nem a hatóságok és nem is az Alkotmánybíróság, hanem – ezzel kifejezetten ellentétes törvényi rendelkezés hiányában – a bíróságok hatáskörébe tartozik, amit a Pp. 1. §-a és 3. §-ának (1) bekezdése kifejezetten ki is mond. A felülvizsgálati kérelmüket a következőkkel indokolták: A peres felek közötti ügy tárgya polgári ügy, mivel az alperes a közösségi jogba ütköző jogalkotói cselekményével a felpereseknek a Polgári Törvénykönyvben nevesített jogát sértette meg, vagyis azt a jogot, hogy maguk döntsenek arról, hogy kivel és milyen tartalommal kívánnak szerződést kötni. A keresetlevél idézés kibocsátása nélküli elutasításával az eljárt bíróságok megsértették a Pp. 1. §-ában foglalt kötelezettségüket, továbbá az új Ptk. 1:1. és 1:6. §-ában foglaltakat. Az a tény, hogy az alperes magatartása közjogi jogsértést is megvalósít, nem zárja ki, hogy ugyanezen jogsértés miatt a polgári jogsértés is megállapítható legyen.
[5] Az új Ptk. miniszteri indokolására hivatkozva a felperesek kiemelték, hogy alkotmányellenes jogszabály alkotásával, vagy uniós implementációs kötelezettség elmulasztásával kárt lehet okozni és ez szerintük a polgári jogi igényt megalapozza. A szerződéskötési szabadsághoz való jog sérelme kár bekövetkezte nélkül önmagában is magánjogi jogsérelmet okoz, amely ellen a polgári bíróság által biztosítandó jogvédelemnek van helye. A keresetlevél idézés kibocsátása nélküli elutasításával a bíróságok a régi Ptk. 198. és 200. §-ában, illetőleg az új Ptk. 6:59. § (1) és (2) bekezdése szerint megillető jog érvényesíthetőségét tették lehetetlenné.
[6] A felperesek álláspontja szerint a jogsértés megállapítása ugyanolyan magánjogi jogvédelmi eszköz mint a kár megtérítésére kötelezés [Ptk. 2:51. § (1) bekezdés a) pont]. A megállapítási kereset a Pp. 123. §-án alapul és annak feltételei fennálltak. A jogerős végzés szerintük a közösségi jogot [98/34. EK irányelv 8. cikk (1) bekezdés], valamint a közösségi jog részét képező, a tagállami bíróságok jogvédelmi kötelezettségével kapcsolatban kialakult európai bírósági joggyakorlatot is sértette. Érvelésük szerint az első- és a másodfokú bíróság köteles lett volna a közösségi jogi normákat haladéktalanul érvényre juttatni abban az esetben, ha a nemzetközi jog a közösségi jogba ütközik. A korábbi joggyakorlattal szemben a mai jogszabályi környezet egyértelmű a tekintetben, hogy az állam jogszabályellenes jogalkotásával polgári jogi jogviszony jöhet létre az állam és azok között, akiknek a jogellenes jogalkotás a polgári jogát sérti.
[7] Sérelmezték, hogy a jogerős végzés indokolása szerint a másodfokú bíróság a jogalkotó állam és a jogalkalmazó bíróság közti jogviszonyt minősítette közjoginak, ezzel szemben szerintük azt kellett volna elbírálnia, hogy köztük és az alperes között milyen jogviszony állt fenn. A felperesek részletesen levezették, hogy a szerződéskötés szabadságához való, a Ptk.-ban biztosított joguk megóvását kérik. A hivatkozott irányelv értelmében a jogellenes tagállami jogszabály alkalmazhatatlanságának megállapítását az Európai Unió joga nem közjogi, hanem magánjogi jogalkalmazói cselekménynek tekinti. Mindezekre tekintettel az volt az álláspontjuk, hogy a bíróságnak a felek között a jogellenes jogalkotási tevékenység folytán az alperes által megsértett felperesi alanyi jog miatt kialakult polgári jogi jogvitát érdemben kell elbírálnia, a kereseti kérelemnek megfelelően a Pp. 123. §-a alkalmazásával.
[8] Az alperes felülvizsgálati ellenkérelme a jogerős végzés hatályban tartására irányult. Hivatkozott arra, hogy az első- és a másodfokú bíróság érdemben helyes döntést hozott, amikor a felperesek keresetlevelét hatáskör hiánya miatt idézés kibocsátása nélkül elutasította. Arra hivatkozott, hogy Magyarország Alaptörvénye 24. cikkének (2) bekezdése f) pontja szerint valamely jogszabály nemzetközi szerződésbe ütközésének vizsgálatára az Alkotmánybíróság rendelkezik hatáskörrel. Az új Ptk. 1:1. §-a és az 1:6. §-a alapján valamely jogszabály érvényességének vizsgálata szerinte nem tekinthető polgári jogi jogviszonynak, a jogkérdés tisztán közjogi vonatkozású és nem tartozik a polgári bíróság hatáskörébe. A felpereseknek a Magyar Állam jogalkotásért való kártérítési felelősségét elemző okfejtését nem tartotta irányadónak, mert a felperesek nem kártérítést követelnek, hanem megállapítási keresetet terjesztettek elő. Polgári jogi jogviszony hiányában nincs olyan egyedi ügy, amelyben a felperesek által támadott jogszabály érvénytelensége felmerülne és amely egyedi ügy kapcsán lehetősége lenne a bíróságnak állást foglalni a 2014. évi XCV. törvénynek a közösségi joggal való összhangja tekintetében. Mindezek figyelembevételével az volt az álláspontja, hogy nem történt sem anyagi, sem eljárásjogi szabálysértés.
A Kúria döntése és jogi indokai
[9] A felülvizsgálati kérelem nem alapos.
[10] A bíróság a jogerős végzésével a keresetlevelet a Pp. 130. §-a (1) bekezdésének b) pontja alapján utasította el. E jogszabályhely alapján az elutasításnak akkor van helye, ha a kereseti kérelem tekintetében való döntés nem tartozik bírósági útra. A bíróságnak nem abban kellett állást foglalnia, hogy a kérelemről melyik más szerv dönthet, hanem abban, hogy az bírósági útra tartozik-e. Ennek elbírálása során a bíróságnak a kereseti kérelemből kellett kiindulnia, ami az adott esetben nem a jogalkotással okozott kárra vonatkozott, hanem annak megállapítására irányult, hogy egy jogszabály egyes rendelkezései a felperessel szemben nem alkalmazhatók és nem kényszeríthetők ki. A kereset tehát egy jogszabály alkalmazásának megakadályozására irányult anélkül, hogy a Pp. 123. §-ában foglaltaknak megfelelően az alperessel szembeni jogviszonyból eredő konkrét polgári jogi követeléssel kapcsolatos jogvédelem szükségessége mellett a teljesítés kizártsága is fennállna. A Pp. 1. §-a értelmében a természetes személyek vagyoni és személyi jogaival kapcsolatban felmerült jogviták érvényesíthetők a bíróság előtt, ennek keretében – és nem általános jelleggel – kerülhet sor annak vizsgálatára, hogy a jogvita elbírálására irányadó jogszabály valamely okból, esetlegesen a közösségi jog megsértése miatt nem alkalmazható.
[11] A felperesek arra helyesen hivatkoztak, hogy a szerződéskötési szabadságot a Polgári Törvénykönyv biztosítja és a jogalkotási tevékenység miatti sérelem is eredményezheti az állam kárfelelősségét, kizárólag annak megállapítása azonban, hogy egy jogszabályi rendelkezés a felperesekkel szemben nem alkalmazható, keresettel nem kérhető. Ez a megállapítás ugyanis az új Ptk. 1:6. §-a szerinti bírói úton nem érvényesíthető, miként erre a jogerős végzés indokolása helyesen utal. Mindazok a jogvédelmi eszközök pedig, amelyekre a felperesek a jogszabály alkalmazhatatlansága tekintetében hivatkoztak, egy adott polgári ügyben érvényesíthetők, a szerződéskötési szabadsághoz fűződő jog általános védelme iránti igény azonban nem teremt olyan konkrét polgári ügyet, amelyre a polgári bíróságnak van hatásköre. Helyesen utalt a másodfokú bíróság arra is, hogy az állam közjogi tevékenysége körében meghozott jogszabály alkalmazhatatlanságának megállapítása közjogi jellegű jogviszony.
(Kúria Pfv. III. 20.291/2016.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás