PÜ BH 2016/340
PÜ BH 2016/340
2016.12.01.
Az utólag előterjesztett kérelemre engedélyezett részleges költségmentesség felülvizsgálata során a költségkedvezmény megvonására az engedélyezésére visszamenő hatállyal kerülhet sor, ha annak feltételei már az engedélyezéskor sem álltak fenn [6/1986. (VI. 26.) IM r. 5. § (5) bek., 6. § (1)–(2) bek., 8. § (1) és (3) bek.].
[1] Az első fokon eljárt törvényszék a felperes részére részleges költségmentességet engedélyezett a szakértői díj vonatkozásában.
[2] A másodfokú eljárásban az ítélőtábla a felperes részleges személyes költségmentességét az engedélyezésére visszamenő hatállyal megvonta.
[3] A határozat indokolása tartalmazta, hogy a felperes az általa csatolt nyilatkozat szerint házasságban él, eltartottról nem kell gondoskodnia, a felperes és házastársa tulajdonában áll egy 80 000 000 forint értékű ingatlan, négy gépjármű után fizetnek gépjárműadót, a felperes havi jövedelme ügyvezetőként 78 600 forint, a házastársának nyugdíja pedig 81 790 forint.
[4] Az ítélőtábla álláspontja szerint a 6/1986. (VI. 26.) IM rendelet (a továbbiakban: Kmr.) 6. § (1)–(2) bekezdéseiben foglalt feltételek a költségmentesség engedélyezésekor sem voltak meg, ugyanis önmagában az, hogy az egy főre eső jövedelem lényegesen meghaladja a mindenkori legkisebb öregségi nyugdíjat, a felperesnek és házastársának 80 000 000 forintos ingatlana van, arra mutat, hogy létfenntartásuk nincs veszélyben. Mindezekre figyelemmel a Kmr. 8. § (1) bekezdésének c) pontja és a Pp. 254. § (1) bekezdése alapján a felperesnek engedélyezett részleges költségmentesség visszamenőleges megvonásáról rendelkezett.
[5] Az ítélőtábla végzése ellen – annak hatályon kívül helyezése, s ezáltal a részére engedélyezett részleges költségmentesség fenntartása végett – a felperes terjesztett elő fellebbezést. Előadta, hogy sem a részleges költségmentesség engedélyezésekor, sem pedig jelenleg nincs abban a helyzetben, hogy a tetemes, a havi jövedelmének többszörösét kitevő szakértői díjat képes legyen megfizetni. Hivatkozott arra, hogy a részleges költségmentesség hiányában a perbeli jogainak érvényesítési lehetősége ellehetetlenült volna, illetve ellehetetlenülne. A felperes külön is sérelmezte, hogy az ítélőtábla visszamenőleges hatállyal határozott a költségmentesség megvonásáról. Állítása szerint költségmentesség engedélyezésének hiányában nagy valószínűség szerint egyéb, költségkímélőbb megoldást keresett volna a bizonyítandó tények igazolására, és a szakértő kirendelését feltehetően nem is indítványozta volna, a költségmentesség megvonása folytán ugyanakkor utólag köteles a szakértői díj megfizetésére. A felperes hivatkozott továbbá a Kmr. 6. § (2) bekezdésére, és kifejtette, hogy a szakértői díj megfizetése a létfenntartását veszélyeztetné.
[6] Az alperes a fellebbezésre tett észrevételében az ítélőtábla végzésének helybenhagyását kérte.
[7] A fellebbezés nem alapos.
[8] A Kmr. 8. § (1) bekezdésének c) pontja értelmében a bíróság a személyes költségmentesség feltételeinek fennállását felülvizsgálja az eljárás bármely szakaszában – ideértve a felülvizsgálati kérelem (Pp. 270. §) elbírálását is –, ha adat merül fel arra nézve, hogy a feltételek már az engedélyezéskor sem álltak fenn, vagy utóbb megszűntek. Az ítélőtáblának e jogszabályhely alapján a felperesnek engedélyezett költségmentességet felül kellett vizsgálnia.
[9] Ennek során pedig helyesen, a felperes jövedelmének és vagyoni viszonyainak okszerű értékelése alapján jutott arra a következtetésre, hogy a személyes költségmentesség engedélyezésének feltételei már az elsőfokú bíróság engedélyező határozatának meghozatalakor hiányoztak. Miután ugyanis a felperesnek és házastársának a jövedelme is lényegesen meghaladja az öregségi teljes nyugdíj legkisebb összegét, továbbá egy 80 000 000 forint értékű ingatlan és négy gépjármű tulajdonosai, a Kmr. 6. § (1) bekezdése által megkövetelt konjunktív feltételek egyike sem állt fenn. Ehhez képest a létfenntartás veszélyeztetettségét sem lehetett megállapítani, amely esetben a személyes költségmentesség a Kmr. 6. § (2) bekezdése alapján kivételesen, méltányosságból engedélyezhető.
[10] A felperes a fellebbezésében alaptalanul sérelmezte azt is, hogy a költségmentesség megvonásáról az ítélőtábla visszamenőleges hatállyal határozott. A Kmr. 8. § (3) bekezdése kimondja, hogy ha a költségmentesség engedélyezésének feltételei már az eljárás megindításakor sem álltak fenn, a személyes költségmentesség megvonásának kérdésében hozott határozat hatálya visszahat az eljárás megindítására. Minthogy a Kmr. 5. § (5) bekezdésére tekintettel a felperes által utólagosan kért költségmentesség hatálya nem terjedt ki az eljárásnak az engedélyezés előtti szakaszára, az ítélőtábla helyesen döntött akkor, amikor a költségmentességet az engedélyezésére visszamenő hatállyal vonta meg a felperestől.
[11] Mindezekre figyelemmel a Kúria az ítélőtábla végzését a Pp. 259. §-a alapján alkalmazott Pp. 253. § (2) bekezdése szerint helybenhagyta.
(Kúria Pfv. III. 24.710/2016.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás