PÜ BH 2016/341
PÜ BH 2016/341
2016.12.01.
A félnek, ha a peres eljárás során olyan események következnek be, amelyek folytán a keresete megalapozatlanná vált, le kell vonnia a szükséges perjogi jogkövetkezményeket [1959. évi IV. tv. (régi Ptk.) 203. §; 1952. évi III. tv. (Pp.) 78. § (1) bek., 160. §].
A felülvizsgálat alapjául szolgáló tényállás
[1] Az I. rendű alperes 2012. április 5-én elismerte a felperessel szemben fennálló kölcsöntartozásból eredő 30 000 000 forint összegű tartozását és vállalta annak a megfizetését. Az I. rendű alperes nem tett eleget a fizetési kötelezettségének, ezért a felperes az igényét a 2012. november 9-én jogerőre emelkedett fizetési meghagyással érvényesítette, amelynek alapján 2012. november 28-án elrendelték a végrehajtást. Az I. rendű alperes a 2012. december 3-án kelt szerződésekkel élettársának, a II. rendű alperesnek ajándékozta a b.-i 011283/83 helyrajzi szám alatti ingatlan 1344/4074, valamint a t.-i 052/22 helyrajzi szám alatti ingatlan 4/8-ad tulajdoni hányadát, továbbá a t.-i 052/35 helyrajzi szám alatti ingatlant. A b.-i ingatlanra bejegyezték a II. rendű alperes tulajdonjogát, de a t.-i ingatlanokra nem, ezért azokat az I. rendű alperes a II. rendű alperessel közös gyermekükre, a III. rendű alperesre ruházta át a 2013. április 22-én megkötött szerződéssel. A földhivatal III. rendű alperes tulajdonjog bejegyzés iránti kérelmét is elutasította és a t.-i ingatlanokra 2013. június 4. napjával végrehajtási jogot jegyzett be a felperes javára.
A kereseti kérelem és az alperesek védekezése
[2] A felperes keresetében kérte, hogy a bíróság állapítsa meg az alperesek közt a perbeli ingatlanokra létrejött szerződések vele szembeni hatálytalanságát és kötelezze a II-III. rendű alpereseket annak tűrésére, hogy az I. rendű alperessel szembeni követelését az ingatlanokból kielégíthesse.
[3] Az alperesek a kereset elutasítását kérték. Előadták, hogy a II. rendű alperes 30 000 000 forint kölcsönt adott az I. rendű alperesnek és ennek biztosítékául kötötték le a perbeli ingatlanokat és mivel a kölcsönt az I. rendű alperes nem tudta visszafizetni, az ingatlanok átruházásra kerültek a II. rendű alperesre. A II. rendű alperes tulajdonjogát azonban a t.-i ingatlanokra nem jegyezték be, ezért azokat a felek megállapodása alapján az I. rendű alperes a III. rendű alperesre ruházta át. Előadták, hogy a szerződések így nem voltak ingyenesek és az alperesek rosszhiszeműsége sem állapítható meg.
Az első- és másodfokú ítélet
[4] Az elsőfokú bíróság ítéletével a keresetet elutasította. Az indokolás szerint a felperes a követelése kielégítésére végrehajtási eljárást kezdeményezett, amelynek során a perbeli t.-i ingatlanokra bejegyzésre került a javára a végrehajtási jog. Ebből az következik, hogy nincsen helye további olyan marasztalási típusú keresetnek, amelynek alapján a felperes végrehajtást akar vezetni ezekre az ingatlanokra. A Polgári Törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. törvény (a továbbiakban: régi Ptk.) 203. §-a alapján előterjesztett keresetnek tehát csak a b.-i ingatlan tekintetében lehet helye. Az alperesek által kötött ajándékozási szerződés hatálytalanságának a megállapítása szempontjából közömbös, hogy az alperesek azt milyen okból kötötték meg, mert annak ingyenessége már önmagában megalapozta a fedezetelvonás miatti hatálytalanságot. Az eljárás során azonban feltárásra került, hogy az I. rendű alperes ezen az ingatlanon kívül egyéb vagyonnal is rendelkezik, a felperes pedig felhívás ellenére sem bizonyította, hogy az I. rendű alperes további vagyona ne lenne elegendő a követelések kielégítésére. A végrehajtási eljárásban befolyt összegre tekintettel az sem volt megállapítható, hogy mennyi a felperes még fennálló igénye, mert a felperes annak az összegszerűségét sem bizonyította, így az elsőfokú bíróság a keresetet teljes egészében elutasította.
[5] A felperes fellebbezése folytán eljárt másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét részben megváltoztatta és megállapította, hogy a b.-i ingatlanra létrejött ajándékozási szerződés a felperessel szemben hatálytalan és kötelezte a II. rendű alperest annak a tűrésére, hogy a felperes a végrehajtási eljárásban érvényesített követelését az ingatlanból kielégítse. Egyebekben az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta.
[6] A másodfokú bíróság a jogerős ítélet indokolásában kifejtette, hogy az eljárás során az alperesek az okiratba foglalt szerződésükkel szemben nem tudták bizonyítani az ajándékozási szerződések visszterhességét, így a szerződések relatív hatálytalansága fennállt. A végrehajtó iroda által megküldött feljegyzésből és a rendelkezésre álló adatok alapján megállapítható volt a felperes követelésének összegszerűsége és az is, hogy a felperes követelése meghaladta az I. rendű alperes feltárt vagyonát, így a relatív hatálytalanság megállapításának ez a feltétele is fennállt. A b.-i ingatlan elidegenítésével tehát a felperes kielégítési alapja elvonásra került, ezért e tekintetben a másodfokú bíróság helyt adott a keresetnek.
A t.-i ingatlanok tekintetében azonban a másodfokú bíróság osztotta az elsőfokú bíróság álláspontját, tekintettel arra, hogy ezek jelenleg is az I. rendű alperes bejegyzett tulajdonában állnak, a II-III. rendű alperesek tulajdonbejegyzés iránti kérelme elutasításra került és az ingatlanokra bejegyezték a felperes javára a végrehajtási jogot. Ezeken az ingatlanokon tehát már csak úgy lehet jogot szerezni, hogy az a felperes végrehajtási jogát nem sértheti. A felperes keresetindításának a Pp. 123. §-a szerinti feltételei tehát e tekintetben nem állnak fenn és a II-III. rendű alpereseket tűrésre kötelezni sem lehet, tekintettel arra, hogy nem illeti meg őket jog az ingatlanokon.
A felülvizsgálati kérelem és ellenkérelem
[7] A jogerős ítélettel szemben a felperes terjesztett elő felülvizsgálati kérelmet, amelyben kérte annak hatályon kívül helyezésével az elsőfokú bíróság ítéletének a megváltoztatását és azt, hogy a Kúria a t.-i ingatlanok tekintetében is adjon helyt a keresetének. Másodlagosan az elsőfokú bíróság ítéletére is kiterjedő hatályon kívül helyezéssel kérte az eljárt bíróságok új eljárás lefolytatására és új határozat hozatalára utasítását.
A Kúria döntése és jogi indokai
[8] A felülvizsgálati kérelem nem megalapozott.
[9] A jogerős ítélet az ügy elbírálásához szükséges mértékben feltárt és helyesen megállapított tényállásból levont helytálló jogi következtetéseken alapul, ezért nem jogszabálysértő.
[10] A felülvizsgálati kérelemben vitássá tett t.-i ingatlanokra 2012. december 12-én bejegyzésre került a felperes javára a végrehajtási jog, a bejegyzés alapjául szolgáló végrehajtási lapok azonban a fizetési meghagyás jogerősítő záradékának a hatályon kívül helyezése folytán visszavonásra kerültek. A fizetési meghagyás jogerőssé válását követően ismételten megindult végrehajtási eljárásban a másodfokú bíróság ítéletében foglaltaknak megfelelően ezért már csak 2013. június 4-én jegyezték be a végrehajtási jogot ezekre az ingatlanokra. A felperes a keresetét tehát még akkor nyújtotta be, amikor a végrehajtási joga nem került bejegyzésre a két t.-i ingatlanra. Az alperesek a szerződésekkel a felperes követelésének a kielégítési alapjául szolgáló három ingatlant elvonták, ezért a kereseti kérelem annak a benyújtásakor mindhárom ingatlan tekintetében alapos volt és ennek megfelelően a perindításra az I-II. rendű alperesek okot adtak. A felperesnek fennállt a védendő jogi érdeke a per megindítására, kérhette a szerződések hatálytalanságának a megállapítását, tekintettel arra, hogy ha az ingatlanok tulajdonjoga a szerződések alapján átszáll a II., vagy III. rendű alperesekre, akkor a fedezetelvonás megtörténik.
[11] A per során azonban kiderült, hogy a földhivatal a t.-i ingatlanokra a tulajdonjog változást nem jegyezte be, azok változatlanul az adós I. rendű alperes tulajdonában maradtak és azokra bejegyzésre került a felperes javára a végrehajtási jog. Mindez azt eredményezte, hogy ezeknek az eseményeknek a bekövetkezte folytán a felperes keresete az eljárás során a t.-i ingatlanok tekintetében megalapozatlanná vált. Az alperesek a végrehajtási jog bejegyzése folytán már a szerződések ismételt benyújtásával sem tudták volna elérni a fedezet elvonását. Nem volt ok és jogi érdek a szerződések hatálytalanságának a megállapítására, hiszen ahhoz a felperesnek már nem fűződött érdeke és az már a felperes jogvédelme érdekében sem volt szükséges. A II-III. rendű alperesek nem váltak az ingatlanok tulajdonosaivá, így nem volt alapja a velük szemben előterjesztett marasztalási, tűrés iránti keresetnek sem, mert nem lehetett őket tűrésére kötelezni, hiszen nem lettek jogosultak az ingatlanokkal való rendelkezésre.
[12] A felperes tehát a per során bekövetkező események folytán, azért vált pervesztessé ezen ingatlanok tekintetében, mert elmulasztotta levonni a keresete megalapozottságát befolyásoló események perjogi jogkövetkezményét. A felperesnek tehát az események ilyen alakulásáról történt tudomásszerzését követően – helyes eljárás mellett – a III. rendű alperest már perbe sem kellett volna vonnia és el kellett volna állnia a t.-i ingatlanok tekintetében az okafogyottá vált keresetétől. Amennyiben az alperesek ehhez hozzájárulnak, a per e tekintetben megszüntetésre került volna és a bíróságnak pedig a perindítással kapcsolatosan felmerült költségek megállapítása során természetesen értékelnie kellett volna azt a tényt, hogy a per megindítására az alperesek adtak okot. Amennyiben a per megszüntetéséhez az alperesek nem járulnak hozzá, abban az esetben értelemszerűen ők viselték volna ennek jogi és anyagi következményeit. A felperes azonban a keresetét változatlanul fenntartotta, kérte a bíróság döntését ebben a már okafogyottá vált kereseti követelése tárgyában is és új alperest is perbe vont. Az elsőfokú bíróság e tekintetben helyes és ugyanezen a jogi alapon nyugvó ítélete ellen a felperes érdemben, és nem csak a perköltségek tekintetében fellebbezett, majd még a felülvizsgálati kérelmében is kérte a leírtak alapján régen alaptalanná vált és nem teljesíthető keresetének a teljesítését. Mindezzel a magatartással a felperes okozta a felmerült jelentős többletköltségeket, így nem lehetett ok a jogerős ítélet megváltoztatására a perköltségek tekintetében sem.
[13] A Kúria a kifejtettekre tekintettel a jogerős ítéletet a Pp. 275. § (3) bekezdése alapján hatályában fenntartotta.
(Kúria Pfv. VI. 21.665/2015.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás