KÜ BH 2016/352
KÜ BH 2016/352
2016.12.01.
A bíróság az adóhatározatokat olyan jogszabály alapján, amely a közigazgatási eljárásban és a keresetben sem szerepelt, nem vizsgálhatja felül [1952. III. tv. (Pp.) 215. §].
A felülvizsgálat alapjául szolgáló tényállás
[1] A felperes és további három természetes személy 1998. április 9-én megvásárolták a B. ... helyrajzi számú, külterületi szántó művelési ágú ingatlanokat. A Szerződő felek az ingatlanokért teljesített fizetés (1 000 000 Ft), illetve tartozás átvállalás (60 000 000 Ft) együttes összegét 61 000 000 Ft-ban határozták meg, a vételár a két ingatlan alapterülete arányában oszlott meg, a kötelezettségek a vevőket tulajdoni hányaduk arányában terhelte.
[2] A B. ... hrsz.-ú ingatlanból kialakításra kerültek a ... hrsz.-ú ingatlanok, majd a ... hrsz.-ú ingatlanok belterületbe csatolás után a B. új ... hrsz.-ot kapták, és a művelési águk beépítetlen területre változott.
[3] A felperes 2007. március 19-től az általános forgalmi adó (áfa) hatálya alá lakóingatlan és földterület forgalmazás főtevékenységi körrel bejelentkezett adószámmal rendelkező magánszemély.
[4] A Nemzeti Adó- és Vámhivatal Regionális Adóigazgatósága (a továbbiakban: elsőfokú hatóság) a felperesnél 2007., 2008. évekre áfa, szja és százalékos egészségügyi hozzájárulás (eho) adónemekben végzett bevallások utólagos vizsgálatára irányuló ellenőrzésének eredményeként a 2014. április 17. napján kelt határozatában, annak I. pontjában a 2007. évre, 2008. január-november hónapokra áfa, illetőleg 2007. évre szja és eho adónemek vonatkozásában az adó megállapításához való jog elévülése okán adófizetési kötelezettséget érintő megállapítást nem tett. A II. pontban 2008. december hónapra áfa adónemben adókülönbözetet sem az adózó terhére, sem a javára nem állapított meg. A 2008. évre felperes javára eho adónemben 3 220 000 Ft, terhére szja adónemben 27 278 420 Ft – adóhiánynak minősülő – adókülönbözetet állapított meg, amely összeg megfizetésére kötelezte, adóbírság és késedelmi pótlék felszámítása nélkül (III., IV., V. pont).
[5] Döntését a személyi jövedelemadóról szóló 1995. évi CXVII. törvény (a továbbiakban: Szja. tv.) 16. § (1) bekezdése, (3) bekezdés b) pontja alapján hozta meg.
[6] A fellebbezés folytán eljárt alperes a 2014. szeptember 10. napján kelt határozatával az elsőfokú határozatot – az indokolás kiegészítésével – helybenhagyta. Az Szja. tv. 1. § (3) bekezdése, 2. § (4) és (6) bekezdései, 4. § (1)–(2) bekezdései, az adózás rendjéről szóló 2003. évi XCII. törvény (a továbbiakban: Art.) 1. § (7) bekezdésének rendelkezései alapján rögzítette, hogy a haszonszerzés érdekében végzett ingatlanértékesítésből származó jövedelemre nem az Szja. tv. 59-62. § rendelkezései vonatkoznak. A szerzés és az értékesítés körülményei egyedileg vizsgálandók, és a felperes vonatkozásában megállapította, hogy jelentős haszonnal és áfa hatálya alatt értékesítette az ingatlanait, megélhetési forrásaiban számottevő volt a bevétel, az ingatlanok beszerzési árát az értékesítés során elért ár jelentősen meghaladta, a tervezett lovas tanya sem valósult meg. Adózó gazdasági érdekeltségei, hogy az értékesített tulajdoni hányadokra előbb vételi jogot alapítottak, az ingatlanközvetítő magas költsége, valamint az ingatlanok hasznosítására vonatkozó adatok hiánya is a gazdasági tevékenység keretében végzett, nyereségérdekeltségű értékesítést bizonyítja, amelyet az elsőfokú hatóság helytállóan állapított meg, és a jogkövetkezményei is jogszerűek.
A kereseti kérelem
[7] A felperes keresetében a határozatok megváltoztatását, illetve hatályon kívül helyezését, és az elsőfokú hatóság új eljárásra kötelezését kérte. Álláspontja szerint az adóhatóság (egyebek mellett) megsértette az Alaptörvény 10. cikkét, a Szja. tv. 1. §, 2. §, 3. §, 16. §, 59-63. § rendelkezéseit. Előadta, hogy tévedésben volt, amikor az áfa hatálya alá bejelentkezett, de e bejelentkezés nem eredményezi automatikusan a jogügylete rendszerességét és üzletszerűségét. A fellebbezésében foglaltakat az alperes nem értékelte, ugyanis lakhatási céllal, lovas tanya kialakítása végett vásárolta meg az ingatlant. Egyetlen adásvételhez kapcsolódott a nyereség, az értékesítés piaci áron alul történt, a revízió az árkérdést meg sem vizsgálta. Az Szja. tv. 59-64. §-ai nem kedvezményes adózási formát szabályoznak, hanem az ingatlanértékesítésből származó jövedelmekre, mint külön adózó jövedelmekre vonatkozó egységes szabályokat tartalmazzák, így adókedvezményt sem jelentenek, a lakhatási célhoz kötődő ingatlanszerzését pedig a tulajdonostársak nyilatkozatai is alátámasztották.
Az elsőfokú ítélet
[8] Az elsőfokú bíróság jogerős ítéletével a keresetet elutasította.
[9] Indokolása szerint az ingatlan vevője sem az Art. 178. § 18. pontja, sem a Szja. tv. 3. § 81. pontja értelmében nem minősül kifizetőnek, így szja adóelőleg bevallási és kifizetési kötelezettség sem terhelte. A felperesnek a 2008. évre vonatkozó szja bevallását 2009. évben kellett benyújtania, amely miatt az Art. 164. § (1) bekezdése értelmében az szja megállapításához való jog 2014. december 31. napján évült volna el, de felperes 2014. szeptember 22-én mát átvette a másodfokú határozatot. A felperes jogértelmezése e jogszabályhelyekkel és az elévüléssel összefüggésben téves.
A felülvizsgálati kérelem és ellenkérelem
[10] A felperes felülvizsgálati kérelmében az ítélet hatályon kívül helyezését és a keresete teljesítését, illetve az elsőfokú bíróság új eljárásra utasítását kérte.
[11] Álláspontja szerint a jogerős ítélet sérti a Polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (a továbbiakban: Pp.) 206. § (1) bekezdése, 213. §-a, 215. §-a, az Art. 100. § (3) bekezdése, 104. § (3) bekezdése, 164. § (1) bekezdése, az Szja. tv. 47. § (8) bekezdése, 59-64. §-a rendelkezéseit, az indokolás iratellenes, logikátlan, felületes, okszerűtlen. Az elsőfokú bíróság a bizonyítékokat nem teljeskörűen értékelte, az ingatlanértékesítés körében olyan jogszabályhelyekre (Szja. tv. 49/B. §, 49/C. §) alapította a döntését, amelyekre a hatóság határozatában utalást sem tett, és miután nem volt egyéni vállalkozó, adózására nem is voltak alkalmazhatóak. A felperes lényegében fenntartotta és megismételte keresetét az eljárási kifogásai, az elévülés, az ingatlanértékesítése utáni adózás körében, sérelmezve, hogy az elsőfokú peres eljárás során a végrehajtás felfüggesztési kérelme elbírálatlan maradt.
[12] Az alperes érdemi ellenkérelmében az ítélet hatályában fenntartását kérte.
A Kúria döntése
[13] A felülvizsgálati kérelem részben alapos.
[14] Elsődlegesen rögzíti a Kúria, hogy a jogerős ítélet meghozatalát követően a peres feleknek lehetőségük van rendkívüli jogorvoslat igénybevételére, ténykérdésben perújítási, jogkérdésben felülvizsgálati kérelmet terjeszthetnek elő. A felülvizsgálati eljárásban a Kúria a jogerős határozatot a felülvizsgálati kérelem keretei között, és a megjelölt jogszabályok alapján vizsgálhatja felül [Pp. 272. § (2) bekezdés, 275. § (2) bekezdés, BH 2002.490., KGD 2002.262.].
[15] A felperes eljárási és anyagi jogszabálysértésre hivatkozással kérte a közigazgatási adóhatározat bíróság általi felülvizsgálatát. A bírósági felülvizsgálathoz megkívánt feltételeket határozta meg a Legfelsőbb Bíróság Közigazgatási Kollégiumának KK 31. számú állásfoglalása, amely további alkalmazását a 6/2010. (XI. 25.) Közigazgatási jogegységi határozat a Legfelsőbb Bíróság által hozott egyes jogegységi határozatokról és állásfoglalásokról címmel 2010. november 25-től megtiltotta. Ennek indokát a Közigazgatási Kollégium – egyebek mellett – abban jelölte meg, hogy e KK állásfoglalás a meghozatala óta bekövetkezett jogszabályváltozásokra figyelemmel meghaladottá vált. A KK 31. azt tartalmazta, hogy eljárási jogszabálysértés miatt csak akkor van helye hatályon kívül helyezésnek, ha az eljárási jogszabálysértés a bírósági eljárásban nem orvosolhatóan olyan jelentős, hogy a döntés érdemére kihat. E tartalom a Pp. 339. § (1) bekezdésébe került 2012. február 1-jétől, és a módosítás szerint, ha törvény ettől eltérően nem rendelkezik, a bíróság – az ügy érdemére ki nem ható eljárási szabály megsértésének kivételével – a jogszabálysértő közigazgatási határozatot hatályon kívül helyezi, és szükség esetén a közigazgatási határozatot hozó szervet új eljárásra kötelezi. A felperesnek tehát a perben a Pp. 164. § (1) bekezdése alapján azt kellett bizonyítania, hogy az adóhatóság eljárási jogszabálysértéseket követett el, és azok az ügy érdemi elbírálására kihatottak.
[16] Az elsőfokú bíróság a felperes eljárási jogszabálysértésekre alapított keresetrészeit elutasította. A Kúria a felülvizsgálati kérelem keretei között – a rendelkezésére álló iratok alapján – azt állapította meg, hogy felperes az Art. 100. § (3) bekezdésében szabályozott iratbetekintési jog, az ellenőrzés befejezésének 104. § (3) bekezdésében előírt szabályai sérelmét nem igazolta, és azt sem bizonyította, hogy az általa csak hivatkozott (de nem bizonyított) eljárási jogszabálysértések az ügy érdemi elbírálására kihatottak volna és miként. Az elsőfokú bíróság ezért eljárási jogszabálysértésre alapítottan nem rendelkezhetett az adóhatározatok hatályon kívül helyezéséről, a vonatkozó keresetrészeket a Pp. 221. § (1) bekezdésének megfelelő indokolással együtt jogszerűen utasította el.
[17] A felperes az elévülési kifogását az elsőfokú peres, illetve a felülvizsgálati eljárás során is szja adónemben arra alapította, hogy a vevőt „maga az alperes határozta meg kifizetőként” (keresetlevél 14. oldal, felülvizsgálati kérelem 5. oldal). Az elsőfokú hatóság és az alperes azonban 2008. évre nem szja, hanem eho adónemben minősítette kifizetőnek az eladót (elsőfokú határozat 15-17 oldalak, másodfokú határozat 8-10. oldalak), megállapítása alapján a felperes javára határozott meg eho adókülönbözetet, amely határozatrész keresettel nem támadott. A felperes nem jelölt meg olyan határozatrészt, amelyben 2008. évre szja adónemben kifizetőnek minősítette volna az adóhatóság az eladót, azaz szja-ban az elévülésre alapított keresetrészéhez nem tartozik határozatrész. Az elsőfokú bíróság jogszerűen állapította meg, hogy szja adónemben a felperes elévülésre alapított keresete teljeskörűen megalapozatlan, ezért e keresetrészt helytállóan utasította el.
[18] A Ket. 72. § (1) bekezdés e) pontja szerint a határozatnak tartalmaznia kell az indokolásban a megállapított tényállást és az annak alapjául elfogadott bizonyítékokat, azokat a jogszabályhelyeket, amelyek alapján a hatóság a határozatot hozta. A felperes iratszerűen hivatkozott arra, hogy a keresetével támadott, ingatlanértékesítéssel kapcsolatos határozatrészben nincs olyan tényállítás, amely szerint az ingatlanát egyéni vállalkozóként adta volna el, a határozat az Szja. tv. 49/B-49/C. §-ait nem tartalmazza, így e jogszabályhelyekre a hatóság rendelkezést sem alapított. Az alperes jogi képviselője a felülvizsgálati eljárás során tartott tárgyaláson is akként nyilatkozott, hogy a felperes nem volt egyéni vállalkozó.
[19] A Pp. XX. fejezetében szabályozott közigazgatási perben az adózó jogszabálysértésre alapítottan kérheti a határozatok bíróság általi felülvizsgálatát. Olyan jogszabályok téves értelmezését, alkalmazását, amelyet az adóhatározatok nem tartalmaznak, a felperes keresetében nem sérelmezte.
[20] A bíróság a felülvizsgálni kért határozat jogszerűségéről dönt a kereseti kérelem keretei között (Pp. 215. §). A felperes az ingatlan értékesítése adózására vonatkozóan egyéni vállalkozással kapcsolatosan, az Szja. tv. 49/B. §, 49/C. §-aira alapítottan nem terjesztett elő kereseti kérelmet, az elsőfokú bíróság olyan jogszabályhelyekre, amelyeket sem a határozatok, sem a kereset nem tartalmaz, döntését nem alapíthatja, mert az ellentétes a Pp. 215. §-ában foglaltakkal. Az elsőfokú bíróságnak az ügy érdemi elbírálására kiható, és a felülvizsgálati eljárásban nem orvosolható eljárási jogszabálysértése okán a Kúria érdemben e kereset – és ítéletrészt nem értékelhette.
[21] Mindezek folytán a Kúria a Pp. 275. §-ának (4) bekezdése alapján a jogerős ítéletet hatályon kívül helyezte és az elsőfokú bíróságot csak és kizáróan az ingatlanértékesítés adózása körében új eljárásra és új határozat hozatalára utasította. A megismételt eljárásban az elsőfokú bíróságnak a Pp. 215. §-ának (1) bekezdésében foglaltak betartásával kell meghoznia döntését, amelyet a Pp. 221. §-ának (1) bekezdése foglaltak szerint kell megindokolnia.
(Kúria Kfv. V. 35.565/2015.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás