GÜ BH 2016/39
GÜ BH 2016/39
2016.02.01.
I. A csődeljárásban az egyezség megkötésére kizárólag a fizetési moratórium, vagy a szabályszerűen meghosszabbított fizetési moratórium ideje alatt kerülhet sor.
II. Amennyiben a fizetési moratóriumot szabálytalanul hosszabbították meg és az adós az így meghosszabbított fizetési moratórium alatt köt egyezséget, akkor a megkötött egyezség is jogszabálysértő. Annak jóváhagyására önmagában ez okból nem kerülhet sor, és ezért a csődeljárást a Cstv. 21/B. §-ában foglaltak szerint meg kell szüntetni [1991. évi XLIX. tv. 17. §, 18. § (7)–(14) bek., 21/B. §].
[1] Az adós 2014. szeptember 10-én benyújtott kérelmére indult csődeljárás kezdő időpontja 2014. szeptember 26.
[2] Az adós 2014. november 19-én tartott először csődegyezségi tárgyalást. Az eljárásban kilenc hitelező jelentett be hitelezői igényt, akik közül M. S. csak a csődeljárás kezdő időpontját követő 30 napon túl fizette be a nyilvántartásba vételi díjat, a vagyonfelügyelő azonban hitelezőként figyelembe vette őt. A csődegyezségi tárgyaláson a kilenc hitelező többségi szavazattal elfogadta az adós csődegyezségi javaslatát, és hozzájárultak a fizetési haladék 240 napra történő meghosszabbításához.
[3] A H. Kft., valamint a B. Kft. már a csődegyezségi tárgyaláson is kifogásolták a csődegyezségi tárgyalás összehívásának szabálytalanságát, a tárgyalást követően pedig kifogást nyújtottak be. Előadták – egyebek mellett –, hogy a csődegyezségi tárgyalás megtartása a csődeljárásról és a felszámolási eljárásról szóló 1991. évi XLIX. törvény (Cstv.) 17. § (1) bekezdése alapján jogszabálysértő volt, mert a meghívót, továbbá a „Fizetőképességet helyreállító program és csődegyezségi javaslat” elnevezésű iratot az egyezségi tárgyalást megelőző legalább 8 munkanap – azaz 2014. november 7-e – helyett csak 2014. november 11-én és 13-án vették át. A küldemény hiányos is volt, mert az csak ezeket az iratokat tartalmazta a Cstv. 17. § (1) bekezdése és 8. § (2) bekezdése szerinti kötelező okiratok (mellékletek) helyett. Ezzel sérültek a tisztességes eljáráshoz való jogaik. Az egyezségi tárgyaláson ezt kifogásolták, ezért az adósnak el kellett volna halasztania az egyezségi tárgyalást.
[4] Az elsőfokú bíróság a csődeljárást a 2014. december 1-jén kelt 12. sorszámú végzésével megszüntette. Megállapította egyrészt, hogy M. S. a hitelezői jogokat nem gyakorolhatta volna a csődeljárásban, másrészt azért sem volt szabályos az egyezségi tárgyalás, mert a Cstv. 17. § (1) bekezdése szerinti 8 munkanapos tárgyalási időköz nem került megtartásra.
[5] A vagyonfelügyelő az egyezségi tárgyalási jegyzőkönyv alapján 2014. december 15-én kérte a fizetési haladék meghosszabbítását, december 16-án az adós a csődegyezség jóváhagyása iránti kérelmét visszavonta, utalva a Kúria Gfv. VII. 20.017/2014/9. számú végzésében foglaltakra.
[6] Az elsőfokú bíróság 17. sorszámú végzésével a saját csődeljárást megszüntető 12. sorszámú végzését hatályon kívül helyezte, egyúttal a fizetési haladékot a csődeljárás kezdő időpontjától számított 240 napig meghosszabbította.
[7] Az adós 2015. február 6-án újabb egyezségi tárgyalást tartott, melyen a hitelezőivel egyezséget kötött. 2015. február 12-én kérte az egyezség jóváhagyását és a csődeljárás befejezetté nyilvánítását. Az adós csődegyezségi javaslatát a nem biztosított hitelezői osztályban 73,1%-ban elfogadták a hitelezők, biztosított hitelező az eljárásban nincs.
[8] A H. Kft. és a B. Kft. hitelezők észrevételükben fenntartották a fizetési haladék szabálytalanságával kapcsolatos álláspontjukat, ezért kérték az eljárás megszüntetését, illetve másodlagosan kérték, hogy a Cstv. 20. § (1a) bekezdése alapján tartalmilag is vizsgálja meg a bíróság a megkötött egyezséget.
[9] Az elsőfokú bíróság a csődegyezséget jóváhagyta és a csődeljárást befejezetté nyilvánította. Egyebek mellett kifejtette, hogy a hitelezőkkel folytatott tárgyalás nem kizárólag szabályszerű csődegyezségi tárgyalás lehet. A hitelezőket ugyanis nem lehet elzárni attól, hogy az egyezség megkötése érdekében a fizetési haladékot akkor is meghosszabbíthassa a bíróság, ha az egyezségi tárgyalás előkészítése során ugyan szabálytalanság történt, de a szavazati joggal rendelkező hitelezőknek a Cstv. 18. § (8) bekezdése szerinti többsége kéri a fizetési haladék meghosszabbítását.
[10] A B. Kft. hitelező fellebbezése alapján eljárt másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság végzését megváltoztatta és a csődeljárást megszüntette. Rendelkezett a fizetési haladék meghosszabbításáról, a vagyonfelügyelő díjáról, megbízatásának meghosszabbításáról.
[11] Kiemelte, hogy a csődeljárásban egyezség megkötésére kizárólag a fizetési moratórium vagy a szabályszerűen meghosszabbított fizetési moratórium ideje alatt kerülhet sor. Ha szabálytalanul meghosszabbított fizetési haladék alatt köt az adós egyezséget, akkor az így megkötött egyezség jóváhagyására önmagában ez okból nem kerülhet sor, ezért a csődeljárást a Cstv. 21/B. §-a szerint meg kell szüntetni. A fizetési haladék terjedelme – meghosszabbításának lehetséges időtartama és törvényes feltételei – alapvető jelentőségűek a csődeljárásban, mert csupán ezen időszak alatt van lehetőség az egyezség megkötésére.
[12] Megállapította, hogy a 2014. november 19-re kitűzött (első) egyezségi tárgyalást az adós a Cstv. 17. § (1) és (2) bekezdésekben foglalt garanciális szabályok megsértésével hívta össze, magatartásával a hitelezők, így a fellebbező hitelező jogos érdekeit sértő módon járt el, a fellebbező hitelező törvényben biztosított garanciális jogait sértette meg. A hitelező ugyanis a csődegyezségi tárgyalást megelőzően nem a törvény szerinti 8 munkanappal előbb kapta meg a meghívót és a fizetőképesség helyreállítását célzó programot, továbbá a küldemény hiányos is volt, mert nem tartalmazta a törvényben kötelezően előírt okiratokat.
[13] Miután az egyezségi tárgyalás összehívása szabálytalan volt, azon jogszerűen nem lehetett határozatot hozni a fizetési moratórium meghosszabbításáról sem. Erre tekintettel a fellebbezéssel támadott végzéssel jóváhagyott egyezség megkötésére a moratórium lejártát követően került sor, ezért tévedett az elsőfokú bíróság, amikor az egyezséget jóváhagyta és a csődeljárást befejezetté nyilvánította.
[14] Az ugyanazon jogi képviselővel eljáró adós és az F. Kft. hitelező nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, azonos tartalommal. Kérték a jogerős végzés hatályon kívül helyezését és az elsőfokú bíróság végzésének helybenhagyását, valamint a fellebbező hitelező eljárási költségben való marasztalását.
[15] Előadták, hogy a fellebbező hitelező részére időben került kiküldésre mind a meghívó, mind az előírt iratok, azonban a fellebbező hitelező rosszhiszeműen eljárva nem jelentette be az adós által korábban – a felek között folyamatban levő perben – ismert címének a megváltozását.
[16] A moratórium meghosszabbítása nem sértette egyik hitelező érdekét sem, az nem minősül érdemi végzésnek. A Cstv. szövegének értelmezéséből arra a következtetésre jutottak, hogy a megkülönböztetést a Cstv. 18. § (7) bekezdése is tükrözi, mert az egyetértést kíván meg, míg az egyezségkötés tekintetében a Cstv. 20. § (1) bekezdése ilyen kifejezést nem tartalmaz. Jelen esetben az egyetértés megvolt a hitelezők többségénél, az elsőfokú bíróságnak joga volt mérlegelni és elfogadni, hogy ez az egyetértés fennállt, ezért jogszerűen meghosszabbíthatta a moratóriumot.
[17] A Cstv. 17. és 18. §-aiban foglalt rendelkezések a csődegyezséget biztosító garanciális szabályok, be nem tartásuk jogkövetkezménye a Cstv. 17. § (1) bekezdésében foglalt szankciók alkalmazása lehet, továbbá az, hogy a megsértésükkel tartott tárgyaláson nem lehet érvényesen dönteni a csődegyezség tárgyában. Ez azonban nem jelenti a csődegyezségi tárgyalás jogszabályellenességét.
[18] A Kúria a jogerős végzést a felülvizsgálati kérelem keretei között vizsgálta felül a Cstv. 6. § (3) bekezdése alapján alkalmazandó Pp. 275. § (2) bekezdése szerint.
[19] Az eljárásban elsőként eldöntendő jogkérdés az volt: hogyan értelmezendő a Cstv. 18. § (7) bekezdése, mely szerint „a hitelezőkkel folytatott tárgyaláson az adós kérheti a hitelezők egyetértését a fizetési haladék meghosszabbításához”. Az adós álláspontja szerint a „hitelezőkkel folytatott tárgyalás” kifejezés nemcsak a szabályosan összehívott egyezségi tárgyalásra vonatkozik, hanem azokra is, ahol egyébként egyezséget nem lehetne megkötni, míg a másodfokú bíróság álláspontja szerint erre a tárgyalásra is azok a szigorú formai szabályok vonatkoznak, amelyek irányadóak a szabályos csődegyezség létrehozásához szükséges egyezségi tárgyalásra.
[20] A Kúria álláspontja szerint a kérdés megválaszolásánál jelentősége van annak, hogy hol helyezte el a jogalkotó ezt a rendelkezést (rendszertani értelmezés). A 17-18. § az „Egyezségi tárgyalás a hitelezőkkel, a fizetési haladék meghosszabbítása” cím alatt található. A 17. § a csődegyezségi tárgyalás előkészítésére, a 18. § (1)–(5) bekezdése a csődegyezségi tárgyaláson történtekre, a szavazásra vonatkozó rendelkezéseket tartalmaz. A (6) bekezdés ugyan a bíróság szavazati joggal kapcsolatos határozatának a jogkövetkezményeire vonatkozik, azonban a (7)–(14) bekezdések a moratórium meghosszabbításának a szabályait tartalmazzák. A moratórium csak annyiban kapcsolódik a csődegyezséghez, hogy annak tartama alatt van lehetőség a csődegyezség megkötésére, azonban nem vitásan a törvény a csődegyezségi tárgyaláson belül helyezte el a moratórium meghosszabbításával kapcsolatos eljárást, ebből következően csak a csődegyezségi tárgyaláson lehet a moratórium meghosszabbítása tekintetében döntést hozni.
[21] A kifejtettekre tekintettel a Kúria úgy ítélte meg, a másodfokú bíróság helytállóan értelmezte akként a Cstv. vonatkozó szabályait, hogy csak a szabályosan összehívott csődegyezségi tárgyaláson hozható a moratórium meghosszabbítása vonatkozásában is döntés, mert csak így biztosítható, hogy a hitelezők egymásról tudva, egymás szavazatának ismeretében döntsenek e kérdésben.
[22] Nem ért egyet a Kúria a felülvizsgálati kérelemben foglalt azzal az állítással, hogy nem a hitelezők, hanem a bíróság dönthet – akár a hitelezők szavazatával ellentétesen is – a moratórium meghosszabbításáról. A hitelezők hozzájáruló szavazatának hiányában a bíróságnak nincs lehetősége a moratórium meghosszabbítására, a Cstv. 18. § (11) bekezdése is csak elutasítási jogot biztosít a bíróság részére.
[23] Téves a felülvizsgálati kérelemben foglalt az az érvelés, hogy a csődegyezségi tárgyalás szabálytalan összehívásának csak a 17. § (1) bekezdése szerinti szankciója lenne alkalmazható. A Cstv. 17. § (1) bekezdése nem vitásan konkrét szankciót tartalmaz a vezető tisztségviselők rendelkezési jogának korlátozásával arra az esetre, ha az adós az egyezségi tárgyalásra nem a törvénynek megfelelően hívta össze a hitelezőket. Ez a szankció azonban nem váltja ki azt a kötelezettséget, amelyet a másodfokú bíróság helytállóan hangsúlyozott, hogy a törvényben írt formai követelményeket be kell tartani, mert ennek garanciális következményei vannak. Az együttes cégjegyzési jog és a pénzforgalmi számlák feletti együttes rendelkezési jog nem teszi a szabálytalanul összehívott csődegyezségi tárgyalást szabályossá. E szankciónak az a feladata, hogy amennyiben az adós vezetése nem törekszik a szabályos eljárásra, a hitelezői érdekek védelmében a bíróság meg tudja óvni az adós vagyonát, meg tudja akadályozni, hogy az adós vezetői a hitelezők kielégítési alapját elvonják.
[24] A nem vitatott tényállás szerint az adós a kifogást benyújtó hitelezőktől még a csődegyezségi tárgyaláson értesült arról, hogy álláspontjuk szerint szabálytalan volt a csődegyezségi tárgyalás összehívása, sőt az elsőfokú bíróság is kifejtette 12. sorszámú, csődeljárást megszüntető végzésében, hogy nem került megtartásra a 8 munkanapos tárgyalási időköz. Ebből következően az adósnak – jóllehet az elsőfokú bíróság a moratóriumot meghosszabbította – tudnia kellett, hogy a csődegyezségi tárgyalás nem volt szabályosan összehíva. A Cstv. 18. § (7) bekezdéséből pedig – a fent kifejtettek alapján – megalapozottan nem vonható le az a következtetés, hogy a csődegyezségi tárgyalásra nem szükséges szabályosan összehívni a hitelezőket.
[25] Alaptalan az új Ptk. 1:4. § (2)–(3) bekezdésére alapított felülvizsgálati érvelés is, mely szerint a fellebbező hitelezők magatartása felróható abban a tekintetben, hogy a közöttük folyamatban levő perben nem közölték az adóssal a székhelyük megváltozását. A fellebbező hitelezők ugyanis a jogszabályoknak megfelelően – a cégnyilvántartásban – a székhelyük megváltozását bejelentették, az közzétételre került, mindenki számára elérhető, nyilvános adat.
[26] Helytállóan állapította meg a másodfokú bíróság azt is, hogy a vagyonfelügyelő által adott tájékoztatás nem minősül tudomásszerzésnek, ugyanis a csődegyezségi tárgyalás vonatkozásában nem azt kell vizsgálni, hogy a fél tudott-e az adott tényről, hanem azt, hogy az adós lehetővé tette-e számára – a Cstv. szabályainak következetes betartásával – annak megismerését.
[27] Az ügyben nem volt jelentősége annak, hogy valójában milyen iratokat kapott meg – késve – a hitelező, mert ha a törvény szerinti teljes iratállományt megkapta volna, a késedelem miatt akkor sem lett volna szabályos a csődegyezségi tárgyalás lefolytatása.
[28] A kifejtett indokokra tekintettel a Kúria megállapította, hogy a jogerős végzés nem jogszabálysértő, ezért azt a Pp. 275. § (3) bekezdése alapján hatályában fenntartotta.
(Kúria Gfv. VII. 30.256/2015.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás