BK ÍH 2016/4.
BK ÍH 2016/4.
2016.03.01.
I. Az önkényuralmi jelkép használata vétségének „terjeszt” fordulatát nem valósítja meg az önkényuralmi rendszerek idejéből fennmaradt tárgyi emlékek magáncélú gyűjtése, cseréje, kereskedelme, legyen szó érméről, bélyegről, ruházatról vagy más használati tárgyról.
II. Ugyanezen bűncselekménynél a „nagy nyilvánosság előtti használaton” a mindenki számára azonnal feltűnő viselés, vagy valamely termék forgalmazása során, a terméken történő jelzésszerű feltüntetés értendő.
III. A „közszemlére tételt” a törvényben meghatározott jelkép nyilvános helyen történő elhelyezésével lehet megvalósítani. Ha nem kerül sor a jelkép környezetből való kiemelésére, hangsúlyozására, akkor annak reklám célokra való felhasználására, megjelenítésére a vádlott által szándékolt, egyébként társadalmilag elismert gyűjtői cél megvalósításához szükséges mértékben kerül sor, ami nem alapozza meg a büntetőjogi felelősségét. [Btk. 335. § a)-c) pont]
Az első fokon eljárt helyi bíróság a vádlottat a Btk. 335. § b) pontja szerinti önkényuralmi jelkép használatának vétsége miatt emelt vád alól felmentette.
A megállapított tényállás szerint a vádlott 2011. év nyarán, pontosan meg nem határozható időben, egy troli végállomásánál lévő aluljáróban ismeretlen személyazonosságú férfitől egy üveg szeszes italt vásárolt, melyen „Führerwein” címke volt Adolf Hitler egyenruhás képével, akinek a karszalagján horogkereszt volt látható. A vádlott egy internetes oldalon P. felhasználói néven értékesítésre kínálta a terméket, amelyet aukciós formában hirdetett meg. A boros palackról több fényképet is feltöltött a felhasználói oldalára. A terméket a gyűjtemények kategóriába helyezte el, annak megtekintéséhez az érdeklődők több lépésen keresztül juthattak el. A nyitó oldalon található figyelmeztetés szerint „a következő aukció megtekintése csak 18 éven felüliek számára javasolt”. Az érdeklődők az igen válaszra kattintva csak a termékleírással találkoztak, ezt követő további klikkeléssel nézhették meg a róla készült fényképfelvételeket. A vádlottnak kizárólag haszonszerzési célzata volt, semmiféle ideológiai azonosulás a nemzeti szocialista eszmékkel nem vezérelte.
Az elsőfokú bíróság a jogi indokolásban rögzítette, hogy a Btk. 2. §-ára figyelemmel nem az elkövetéskor hatályos 1978. évi IV. tv. rendelkezéseit alkalmazta figyelemmel arra, hogy az Alkotmánybíróság 4/2013. (II. 21.) határozatával a Btk. 269/B. §-át 2013. április 30. napjával megsemmisítette. Az önkényuralmi jelképek használatáról szóló rendelkezések legutóbb a Btk. 335. §-ában kerültek szabályozásra, mely tényállási elemként tartalmazza, hogy e vétséget az követi el, aki ezen jelképeket a köznyugalom megzavarására alkalmas – különösen az önkényuralmi rendszerek áldozatainak emberi méltóságát vagy kegyeleti jogát sértő – módon terjeszti, közszemlére teszi, nagy nyilvánosság előtt használja. Tekintettel arra, hogy a bíróság álláspontja szerint a vádlott cselekménye a köznyugalom megzavarására nem volt alkalmas, a vádlott által kínált termék csak vásárlók részére történő eladást szolgált, semmiféle ideológiai azonosulás a vádlott részéről a terméken látható önkényuralmi jelképpel nem volt megállapítható. A vádlott nem a nemzeti szocialista ideológiát, illetve annak jelképét kívánta terjeszteni, szándéka kizárólag a haszonszerzésre irányult. Az eljárás során arra sem merült fel adat, hogy a vádlott az általa értékesítésre kínált szeszesitallal az önkényuralmi rendszerek áldozatainak emberi méltóságát vagy kegyeleti jogát kívánta megsérteni. Kétségtelen, hogy a boros üvegen horogkereszt van, melyet az internetes licitálás folytán a „nagy nyilvánosság” láthatott, azonban a vádlott a hirdetési oldalán csak több lépésben tette lehetővé a termék megtekintését, mellyel biztosította, hogy az csak egy meghatározott vásárlói kör számára váljon elérhetővé. Összességében megállapította az elsőfokú bíróság, hogy tényállási elemek hiányában nem valósult meg bűncselekmény, ezért mentette fel a vádlottat az ellene emelt vád alól a Be. 331. § (1) és (3) bekezdésére hivatkozással.
Az ügyben eljárt másodfokú bíróság az ügyész fellebbezése folytán az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatta és a vádlott bűnösségét a Btk. 335. § a) és b) pontja szerinti önkényuralmi jelkép használatának vétségében állapította meg. A vádlottat ezért százötven napi tétel, napi tételenként egyezer forint, összesen százötvenezer forint pénzbüntetésre ítélte és rendelkezett az ezzel kapcsolatos járulékos kérdésekről.
A másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság által megállapított tényállást annyiban egészítette ki, hogy a vádlott a lakóhelyéről töltötte fel a hirdetést, amely 2011. június 13. és június 23. között volt elérhető, ez idő alatt az oldalt 1242 alkalommal látogatták meg. Rögzítette, hogy az egyébként helyesen megállapított tényállásból tévesen következtetett az elsőfokú bíróság a bűnösség hiányára. Az 1978. évi IV. tv. 269/B. § (1) bekezdés szerint ugyanis, aki horogkeresztet, SS jelvényt, nyilaskeresztet, sarló-kalapácsot, ötágú vörös csillagos vagy ezeket ábrázoló jelképet
a) terjeszt,
b) nagy nyilvánosság előtt használ,
c) közszemlére tesz,
ha súlyosabb bűncselekmény nem valósul meg, vétséget követ el és pénzbüntetéssel büntetendő. Helyesen hivatkozott ugyanakkor az elsőfokú bíróság az Alkotmánybíróság 4/2013. (II. 21.) számú határozatára, mely megállapította, hogy a fenti tényállás megfogalmazása nem felel meg a büntetőjog alaptörvényben foglalt korlátainak, az alkotmányos büntetőjog követelményeinek. Arra is helyesen utalt az elsőfokú bíróság, hogy a hivatkozott Alkotmánybírósági határozatnak megfelelően a Btk. 335. §-a szabályozta – lényegesen szűkítve – az elkövetési magatartást. E szerint, aki horogkeresztet, SS jelvényt, nyilaskeresztet, sarló-kalapácsot, ötágú vörös csillagot vagy ezeket ábrázoló jelképet a köznyugalom megzavarására alkalmas – különösen az önkényuralmi rendszerek áldozatainak emberi méltóságát vagy kegyeleti jogát sértő – módon
a) terjeszt,
b) nagy nyilvánosság előtt használ,
c) közszemlére tesz,
ha súlyosabb bűncselekmény nem valósul meg, vétség miatt elzárással büntetendő. Erre figyelemmel nem tévedett az elsőfokú bíróság, amikor a büntetőjogi felelősség vizsgálatánál a Btk. 2. § (2) bekezdésének szem előtt tartásával megállapította: a bűncselekmény elkövetésének időpontjában is védett jogi tárgy a köznyugalom volt, tekintve hogy a törvényi tényállás a köznyugalom elleni bűncselekmények fejezetében nyert ekkor is szabályozást.
Maradéktalanul osztotta ugyanakkor a másodfokú bíróság a főügyészség álláspontját, hogy a vádlott cselekménye a köznyugalom megzavarására alkalmas volt, a hirdetési felületen maga a vádlott is kételyét fejezte ki az üvegben levő folyadék színére, állagára figyelemmel a tekintetben, hogy a bornak élvezeti értéke lenne. Ugyanakkor az üveg címkéjén két helyen is látható a horogkereszt, amely önkényuralmi jelkép. A szélsőséges szimbólumok továbbélése, felhasználása jogos érzékenységében sérti a társadalom jelentős részét, valamint az önkényuralmi rendszer áldozatainak emberi méltóságát. A kikiáltási és a vételi árra is figyelemmel nyilvánvaló, hogy a terméket az veszi meg, aki ideológiai elkötelezettséget érez. A vádlott nem vitásan nagy nyilvánosság előtt terjesztette a horogkereszttel ellátott üveget, cselekménye egyértelműen alkalmas volt a köznyugalom megzavarására, nevezetesen megbotránkozás keltésére. Kétségkívül a vádlott szándéka haszonszerzésre irányult és nem kívánta a köznyugalmat megzavarni, azonban annak tudatába belenyugodva értékesítette a terméket, hogy annak használati, élvezeti értéke nincs, kizárólag csak a náci eszmeiséget megjelenítő emléktárgynak tekinthető, így sérti az önkényuralmi rendszer áldozatainak emberi méltóságát, kegyeleti jogait. A vádlott szándéka eshetőleges, annak pedig a büntetőjogi felelősség megállapítása szempontjából nincs jelentősége, hogy az elkövető azonosul-e az önkényuralmi jelkép által szimbolizált eszmeiséggel vagy sem, miként annak sincs, hogy a cselekményt esetleg haszonszerzési célzattal követte el. A vádlott a tiltott jelképpel ellátott üveget egy nagy látogatottságú aukciós portálon hirdette eladásra, ezáltal a tiltott jelképet nyilvánosság előtt bemutatta, azt terjesztette, egyben – az oldalt felkeresők számára tekintettel – azt nagy nyilvánosság előtt használta.
Tekintettel arra, hogy a cselekmény elkövetése idején és a másodfokú elbírálás időpontjában eltérő törvényi rendelkezések hatályosak, a törvényszék a Btk. 2. §-a értelmében hivatalból vizsgálta, hogy a vádlott cselekménye a másodfokú felülbírálat idején bűncselekménynek minősül-e, továbbá a vele szemben alkalmazandó jogkövetkezmények mely időpont alapulvételével kedvezőbbek. Önmagában az a tény, hogy az elbírálás idején a törvény súlyosabban rendeli büntetni a cselekményt, nem zárja ki a Btk. 2. § (2) bekezdésének alkalmazását, mert a Btk. 33. § (5) bekezdése értelmében elzárás helyett pénzbüntetés is kiszabható. A törvényi minimum az elbírálás idején alacsonyabb, ezért a vádlottal szemben alkalmazandó jogkövetkezmények tekintetében kedvezőbb az elbíráláskor hatályos törvény alkalmazása. Így a másodfokú bíróság a vádlottat a Be. 330. § (1) bekezdése alapján bűnösnek mondta ki Btk. 335. § a) és b) pontja szerinti önkényuralmi jelkép használatának vétségében.
A másodfokú bíróság ítélete ellen a vádlott jelentett be fellebbezést felmentése érdekében. A jogorvoslat indokolásában kifejtette, hogy már az elsőfokú eljárás során bemutatta azt az elérési utat, amin keresztül az általa eladni szándékozott termék leírása és az ahhoz tartozó fényképfelvételek megtekinthetővé váltak. A hirdetés fotói nem voltak láthatóak sem a főoldalon, sem a listázásban az aukciós portálon. A borkülönlegességek vagy gyűjtemények kategóriába belépve csak a termék címe volt olvasható, a leírás és a fotók csak egy több lépcsős belépési rendszeren való átjutást követően váltak megismerhetővé, így azokat csak azok észlelhették, akik konkrét vásárlási szándékkal érdeklődtek. A belépés során az első lépésben az érdeklődőnek arra kellett nyilatkozni, hogy betöltötte-e a 18. életévét, a termék leírása is csak az igenlő választ követően vált elérhetővé. A fényképek megtekintését megelőzően egy újabb ablak jelent meg egy olyan tájékoztatással, melyben „maximálisan elhatárolódik az önkényuralmi jelképek mögött megbúvó eszmeiségtől, és az ezekkel összefüggésbe hozható mindennemű szélsőséges ideológiai és politikai irányzattól, illetve kirekesztő és gyűlöletkeltésre alkalmas gondolattól”. A termékről feltöltött fotók csak ennek elfogadását követően – azaz konkrét vásárlási szándék esetén – váltak láthatóvá. Rámutatott arra is, hogy a boros palackról készült fotót azért nem retusálhatta, mert a termék valódisága, a címke elváltoztatás nélküli állapota lényeges információt hordoz az érdeklődőnek: ez teszi lehetővé az eredetiségnek, az értéknek a megítélését, ami a sikeres árverés előfeltétele. Hangsúlyozta azt is, hogy a termék meghirdetése előtt a jogiforum.hu internetes oldalon is érdeklődött, hogy az aukció ebben a formájában megjeleníthető-e, mire igenlő választ kapott. Érthetetlennek tartotta a másodfokú bíróság azon álláspontját, miszerint a bor csak propaganda célokra alkalmas, élvezeti értéke nincs, hiszen a vevő azt fogyasztási céllal vásárolta meg egy barátjának. Kiemelte, hogy az aukcióval senkit sem állt szándékában megsérteni, álláspontja szerint kellő körültekintéssel járt el. A harmadfokú eljárásban a termék megtekintéséhez szükséges elérési utat a honlap vonatkozó oldalairól készült felvételekkel szemléltette, bemutatva hogy a palack a gyűjtemény, ezen belül az italok kategóriában, antik borkülönlegességként került meghirdetésre és az csak a fellebbezésében írt módon volt elérhető.
A fellebbviteli főügyészség átiratában a vádlott fellebbezését alaptalannak tartva kifejtette, hogy a másodfokú bíróság a kiegészített tényállásból megalapozottan következtetett arra, hogy a vádlott eshetőleges szándékkal elkövette a terhére rótt bűncselekményt. A büntetés kiszabása során figyelemmel volt a Btk. 80. § (2) bekezdésében írtakra, így sem a vádlott felmentése, sem büntetésének enyhítése nem indokolt. Mindezek alapján indítványozta, hogy a harmadfokú bíróság a törvényszék ítéletét a Be. 397. §-a alapján hagyja helyben.
A védő a harmadfokú nyilvános ülésen kifejtette, hogy a vádlott szándéka kizárólag a termék értékesítésére és haszonszerzésre irányult, az azon szereplő önkényuralmi jelképpel ideológiailag nem azonosult, és biztosította azt is, hogy fényképek kizárólag egy meghatározott vásárlói, gyűjtői kör számára váljanak elérhetővé. Álláspontja szerint az a tény, hogy a vádlott a terméket a „gyűjtemény” kategóriában helyezte el, a látogatók nagy száma ellenére sem jelent nagy nyilvánosság előtti elkövetést. Tévesnek tartotta a másodfokú bíróság álláspontját a tekintetben is, hogy a régi bornak nem lehet élvezeti értéke és kizárólag a náci eszmeiséget megtestesítő emléktárgyként értelmezhető. A másodfokú bíróság figyelmen kívül hagyta azt is, hogy egy több lépcsős belépési rendszeren keresztül lehetett csak eljutni a fényképekhez, azok csak egy figyelmeztető, az önkényuralmi jelképpel való ideológiai azonosulást kifejezetten tagadó nyilatkozatot követően váltak megtekinthetővé. A vádlott az általa feladott hirdetést kifejezetten gyűjtők, történelmi ritkaságokat keresők számára hozta létre, és mindent megtett, hogy cselekményével ne sértse a Btk. 335. § egyetlen pontját sem. Kiemelte, hogy a 14/2000. (V. 12.) és 4/2013. (II. 21.) AB határozatok, a törvény miniszteri indokolása, de a bírói gyakorlat is megköveteli a jelképek által hordozott ideológiával való azonosulást, miközben a vádlott az aukciót megtekintő valamennyi személy számára látható módon kifejezésre juttatta elhatárolódását az önkényuralmi jelképek mögött megbúvó eszmeiségtől, így nem is valósíthatott meg bűncselekményt. Mindezek alapján indítványozta, hogy a harmadfokú bíróság a vádlottat az ellene emelt vád alól bűncselekmény hiányában mentse fel.
Az ügyész perbeszédében kiemelte, hogy a terméket rövid időn belül 1242 tekintették meg és a licitár 86 000 forintnál járt, ami egyértelműen cáfolja azt a vádlotti védekezést, hogy az érdeklődés a „Führerwein"-ra, mint élvezeti cikkre irányult volna, ez egyébként egy 50-60 éves bor esetében kétséges is. A termék önmagában is alkalmas a nemzetiszocialista eszmék terjesztésére, és a vádlott tudata átfogta azt is, hogy a termék egyesekben megbotránkozást vagy riadalmat kelthet, így a másodfokú ítélet helybenhagyására tett indítványt.
A vádlott fellebbezése alapján a harmadfokú bíróságként eljáró ítélőtábla megállapította, hogy a másodfokú bíróság – miután az első fokon felmentett vádlott bűnösségét megállapította – a Be. 386. § (1) bekezdés a) pontja alapján törvényesen biztosította ítéletével szemben a rendes jogorvoslat lehetőségét. Az ennek kapcsán bejelentett vádlotti másodfellebbezés alapos.
Az ítélőtábla álláspontja szerint az elsőfokú bíróság által megállapított és a másodfokú bíróság által kiegészített tényállás továbbra is hiányos. A harmadfokú bíróság ezért a tényállást Be. 388. § (2) bekezdése alapján a vádlott által a 2014. január 24. napján tartott elsőfokú tárgyaláson bemutatott – az eljárásban nem vitatott – irat, továbbá a nyomozati iratokban található internetes oldalakról készült másolatok alapján a következőkkel egészítette ki:
Az érdeklődők az „igen” gombra kattintva csak a bor leírásával találkoztak. A fényképek megtekintését megelőzően egy újabb ablak jelent meg a következő tájékoztatással:
„Az eladásra felkínált, illetve bemutatásra kerülő tárgy kizárólagosan tudományos, ismeretterjesztő és a történelem jobb megismerésére szolgáló gyűjteményi darab. Maximálisan elhatárolódom az önkényuralmi jelképek mögött megbúvó eszmeiségtől, és az ezekkel összefüggésbe hozható mindennemű szélsőséges ideológiai és politikai irányzattól, illetve kirekesztő és gyűlöletkeltésre alkalmas gondolattól! Ezúton kérem önöket, hogy esetleges vásárlásuk egyik legfontosabb célja az önkényuralmi jelképek tartalma elleni egyértelműen elutasító propaganda legyen! Az ideológusok ideologizáljanak, a politikusok politizáljanak, a gyűjtők pedig csak gyűjtsenek! Kérem, csak ezt elfogadva nyissák meg a terméket.”
A boros palackról feltöltött fotók csak ennek elfogadását követően váltak láthatóvá.
A bort végül 84 000 forintért vásárolta meg a „dr. J.” nevű felhasználó.
Az ekként kiegészített és helyesbített ítéleti tényállás már hiánytalan, hibamentes, így irányadó volt a harmadfokú eljárásban is.
A harmadfokú bíróság álláspontja szerint a helyes jogkövetkeztetés levonásához elengedhetetlen az önkényuralmi jelképek használata bűncselekményével kapcsolatos, az Európai Emberi Jogi Bíróság kapcsolódó eseti döntései és az Alkotmánybíróság vonatkozó határozatai, továbbá a bírói gyakorlat által alakított jogfejlődés áttekintése.
Az Alkotmánybíróság a 14/2000. (V. 12.) számú határozatában rögzítette, hogy az 1978. évi IV. tv. 269/B. §-ban megjelölt önkényuralmi jelképek terjesztése, nagy nyilvánosság előtti használata, közszemlére tétele (a továbbiakban: használata) a politikai véleménynyilvánítás egyik formája. A törvénynek az a rendelkezése tehát, amely ezeket a tételesen meghatározott cselekvőségeket tiltja, a véleménynyilvánítási szabadság alapjogát korlátozza. Rámutatott arra is, hogy az alkotmányosan még megengedett korlátozhatóság határa ott van, amikor a tiltott magatartás nem pusztán egy – helyesnek vagy helytelennek tartott – politikai nézetet fejez ki, hanem annál több: a demokrácia értékei mellett elkötelezett közösségek méltóságát sértve veszélyezteti a köznyugalmat is.
Az 1978. évi IV. tv. 269/B. §-ában szereplő, tételesen meghatározott elkövetési magatartások a jelképek által képviselt – a hatalom erőszakos megragadásához, diktatórikus fenntartásához kapcsolódó – eszmékhez való sajátos viszonyt fejeznek ki; ennek lényeges tartalmát jelenti a náci és bolsevik népirtó és erőszakkal kizárólagosságra törő ideológiákkal való azonosulás és azok propagálásának szándéka.
A jelkép valamely eszmének, személynek vagy eseménynek jelvénnyel, vagy képpel való megjelölése, melynek az a rendeltetése, hogy a jel és a megjelölt eszmék, személyek vagy események közös vonásaik révén egymással kapcsolatba hozhatók legyenek. A jelképek megjelenéséhez, észleléséhez éppen ezért mindig valamilyen tudati, érzelmi kapcsolat fűződik.
Az Emberi Jogok Európai Bírósága a Vajnai kontra Magyarország ügyben 2008. év július hó 8. napján kihirdetett 33.629/06. számú ítéletben kifogásolta azt is, hogy a Btk. vitatott rendelkezése nem kívánja meg annak bizonyítását, hogy az önkényuralmi jelkép tényleges használata valóban önkényuralmi propagandának minősül, amely szintén alátámasztja a tényállás elfogadhatatlanul széles körű jellegét. (A Vajnai ügyben hozott ítélet 52-56. pontja.) Az EJEB a 2011. november 3-án hozott Fratanoló kontra Magyarország ügyben (29459/10. sz. kérelem) hozott ítéletében is összefoglalta és fenntartotta a Vajnai ügyben tett megállapításait.
Az Alkotmánybíróság határozata és az EJEB ítéleteiben kifejtettek alapján a korábbi anyagi jogi szabályozás idején is a nemzeti jogot alkalmazó bíróság kötelezettsége és felelőssége volt, hogy az 1978. évi IV. tv. 269/B. §-ban foglalt törvényi tényállás részletes elemzésével, összevetve a konkrét ügyben megállapítható tényállással, és vádlotti szándékkal, vonjon le következtetést a büntetőjogi felelősségére, illetve húzza meg azt a határt, amely a vádlott cselekményének büntetőjogi szankcionálását szükségessé és arányossá teszi.
Ahogyan azt az ítélőtábla egy korábbi, 3.Bhar.159/2008/7. számú ítéletében is kifejtette, a terjesztésnek, mint az adott ügyben szóba jöhető elkövetési magatartásnak a jelen bűncselekmény kapcsán az árusításon túlmenően a megvetett ideológiákkal való azonosulást, az eszmék nyilvános terjesztésének szándékát is magában kell foglalnia. Az ilyen tartalmú érzelmi viszonyulás nélkül az árusítás, mint a terjesztésnél szűkebb fogalom, terjesztői elkövetési magatartást nem valósíthat meg. A jogtárgysértés csak akkor következik be, illetve a terjesztés mint elkövetési magatartás csak akkor valósul meg, ha az árusításhoz tudati, érzelmi motívum is kapcsolódik: az önkényuralmi jelképek által megtestesített negatív ideológiák, eszmék az árusítással kapcsolatba hozhatók, akár az árusítók, akár a célzott vásárlási kör viszonylatában.
A jogfejlődés következő lépcsőjeként a Kúria a BH 2009.131. számon közzétett eseti döntésében rámutatott arra is, hogy az önkényuralmi jelkép használatának vétsége – formális tényállásszerűsége ellenére – társadalomra veszélyesség hiányában nem valósul meg akkor, ha a terhelti cselekmény a képi ábrázolás által sugallt gondolati tartalommal éppen az önkényuralmi szimbólumok, s így az azok által képviselt ideológiák megvetendőségét, nem pedig népszerűsítését hangsúlyozta. Erre tekintettel a jogvédte érdek – a köznyugalom veszélyeztetése – nem valósult meg, így a cselekmény materiális jogellenessége hiányzik.
Végül az Alkotmánybíróság a 4/2013. (II. 21.) AB határozatában kifejtette, hogy az önkényuralmi jelképek használata büntetőjogi tényállásának célja a diktatúrák jelképeivel kapcsolatos szélsőséges magatartások büntetendővé nyilvánítása, függetlenül attól, hogy mely diktatórikus rendszerrel összefüggő szimbólumok az elkövetési magatartás tárgyai. A büntetőjog társadalmi rendeltetése, hogy a jogrendszer egészének „szankciós zárköve” legyen. A büntetőjog a jogi felelősségi rendszerben ultima ratio, azaz a büntetőjogi szankció, a büntetés szerepe és rendeltetése a jogi és erkölcsi normák épségének fenntartása akkor, amikor már más jogágak szankciói nem segítenek. Az alkotmányos büntetőjogból, azaz a büntetőjog alaptörvényi korlátaiból fakadó tartalmi követelmény, hogy a törvényhozó a büntetendő magatartások körének meghatározásakor nem járhat el önkényesen, hanem valamely magatartás büntetendővé nyilvánításának szükségességét szigorú mércével kell megítélni. A különböző életviszonyok, erkölcsi és jogi normák védelmében az emberi jogokat és szabadságokat szükségképpen korlátozó büntetőjogi eszközrendszert csak a feltétlenül szükséges esetben és arányos mértékben indokolt igénybe venni akkor, ha az alkotmányos vagy az Alaptörvényre visszavezethető állami, társadalmi, gazdasági célok, értékek megóvása más módon nem lehetséges. Mindezekre figyelemmel megállapította, hogy az 1978. évi IV. tv. 269/B. § (1) bekezdése túl tágan határozza meg a büntetendő magatartások körét, mert nem differenciál, hanem a jelképhasználatot általában rendeli büntetni, jóllehet a célzat, az elkövetési módozat vagy a kiváltott eredmény figyelembevétele az egyes szimbólumok esetében elengedhetetlen lehet. A jelképhasználat általános büntetendővé nyilvánítása ahhoz vezet, hogy olyan magatartások is büntetendőnek minősülnek, amelyek bűncselekménnyé nyilvánítása aránytalanul korlátozza a véleménynyilvánítás szabadságát.
Az AB határozat következtében a jogalkotó módosította az önkényuralmi jelkép használatára vonatkozó büntetőjogi szabályozást, melynek következtében a jelenleg hatályos normaszöveg már a törvényi tényállás részeként tartalmazza, hogy a tiltott önkényuralmi jelképet, így a jelen eljárás tárgyát is képező horogkeresztet az elkövetőnek a köznyugalom megzavarására alkalmas – különösen az önkényuralmi rendszerek áldozatainak emberi méltóságát vagy kegyeleti jogát sértő – módon kell terjesztenie, a nagy nyilvánosság előtt használnia vagy közszemlére tennie. Ezzel párhuzamosan kikerültek a korábban büntethetőséget kizáró egyéb okok körében rögzített társadalmilag elismert célra történő használatra (ismeretterjesztő, oktatási, tudományos, művészeti célból vagy a történelem, illetve a jelenkor eseményeiről szóló tájékoztatás) vonatkozó rendelkezések. Ez egyben azt is jelenti, hogy a jogalkotó felismerte azt, hogy a büntetőjogi védelem eltúlzottan széles körű, a cselekmény büntetendősége kizárólag az eset összes körülményei alapján ítélhető meg, nem pusztán a használt jelkép jellege, az azzal kapcsolatban tanúsított magatartás vagy az elkövető elsődleges szándéka alapján.
Mindebből adódóan a harmadfokú bíróság álláspontja szerint a köznyugalom megzavarására való alkalmasság vizsgálata során figyelemmel kell lenni arra, hogy van-e olyan társadalmilag elismert cél, mely a jelkép használatát indokolja, és az nem lépte-e túl az ahhoz szükséges és arányos mértéket.
A fentiekre figyelemmel a jelen ügyben a harmadfokú bíróság az alábbi megállapításokat teszi:
A törvényben meghatározott egyes elkövetési magatartásokat illetően a már hivatkozott bírói gyakorlat a 14/2000. (V. 12.) AB határozatban írtaknak megfelelően következetes abban, hogy az önkényuralmi jelkép terjesztésén [Btk. 335. § a) pont] általában olyan nyilvános közlést kell érteni, ami a tiltott jelképeket megtestesítő jelvényeknek, vagy azok más hordozóinak árusítását, szétküldését, kézbesítését, kölcsönzését, szétosztását és nyilvánosság előtti bemutatását jelenti. Az ilyen módon való terjesztés célja a törvényben rögzített jelképeknek minél szélesebb körben történő megismertetése. Erre figyelemmel tévedett a másodfokú bíróság akkor, amikor a terméket csupán abból kiindulva, hogy azon önkényuralmi jelkép is elhelyezésre került, kizárólag a náci eszmeiséget megjelenítő emléktárgynak tekintette, melyből arra következtetett, hogy annak eladása, illetve megszerzése szükségszerűen összekapcsolódik a jelkép által megtestesített ideológiával való azonosulással. Figyelmen kívül hagyta ugyanis, hogy a vádlott által értékesíteni kívánt termék nem cáfolhatóan eredeti, az emberiség történelme egy szakaszából fennmaradt olyan tárgyi emlék, mely pusztán a kora, funkciója, saját története folytán – mindenfajta ideológiai azonosulás nélkül – is tárgyát képezheti a történelem iránti érdeklődésnek, a múlt tárgyi kultúrájának megismerését és bemutatását célzó gyűjtői, kutatói szenvedélynek. A másodfokú bíróság álláspontjának elfogadása esetén ellehetetlenülne az önkényuralmi rendszerek idejéből fennmaradt tárgyi emlékek magáncélú gyűjtése, cseréje, kereskedelme, legyen szó érméről, bélyegről, vagy ruházatról. Az ítélőtábla álláspontja szerint tehát – még közvetve sem tetten érhető ideológiai kapcsolat hiányában – a köznyugalom megzavarására alkalmas terjesztés mint elkövetési magatartás nem valósult meg.
A Btk. 335. § b) pontja szerinti nagy nyilvánosság előtti használaton a mindenki számára azonnal feltűnő viselés, vagy valamely termék forgalmazása során, a terméken történő jelzésszerű feltüntetés értendő. Ez egyben azt is jelenti, hogy a jelképeket egyszeri ránézéssel meg nem állapítható számú személy észlelheti. Ha a használat nem nagy nyilvánosság előtt történik, a tényállás e fordulata szerinti bűncselekmény nem valósul meg. A jelen ügyben – miután a vádlott az önkényuralmi jelképet nem maga helyezte el a terméken – használatra, mint elkövetési magatartásra a harmadfokú bíróság álláspontja szerint ugyancsak nem került sor.
A közszemlére tételt [Btk. 335. § c) pont] a törvényben meghatározott jelképek nyilvános helyen történő elhelyezésével lehet megvalósítani. Ennek révén válnak a jelképek minden korlátozás nélkül többek számára hozzáférhetővé. Ezen magatartással az az elkövető szándéka, hogy a tilalmazott jelkép és a hozzá kapcsolódó eszme minél nagyobb körben elterjedjen. Az irányadó tényállásban rögzített körülményekből nem vitatható, hogy a jelkép az interneten való elhelyezéssel előre meg nem határozható, nagyszámú személy számára vált hozzáférhetővé. Helyesen hivatkozott azonban a védelem arra, hogy a fényképek elhelyezésének módjával és az ahhoz szükséges elérési úttal a vádlott azokat csak egy meghatározott érdeklődői kör számára tette elérhetővé, a lehetőséghez képest korlátozva a mintegy akaratlan észlelés lehetőségét. Ez pedig egyértelműen arra utal, hogy magatartása nem a horogkereszt népszerűsítésére, a náci ideológia terjesztésére, az önkényuralmi rendszer áldozatai emlékének, kegyeleti jogának megsértésére irányult. Nem került sor a jelkép környezetből való kiemelésére, hangsúlyozására, annak reklám célokra való felhasználására, a megjelenítésre a vádlott által szándékozott – egyébként társadalmilag elismert – gyűjtői cél megvalósításához szükséges mértékben került sor.
A fentiek alapján a harmadfokú bíróság – figyelemmel arra, hogy a vádlott cselekményével tényállásszerű elkövetési magatartást nem valósított meg, cselekménye a köznyugalom megzavarására, különösen az önkényuralmi rendszerek áldozatai emberi méltóságának vagy kegyeleti jogának megsértése nem volt alkalmas – a másodfokú bíróság ítéletét a Be. 396. § (2) bekezdés és 398. §-a alapján megváltoztatta és a vádlottakat a Be. 6. § (3) bekezdés a) pontjának I. fordulatában meghatározott okból, bűncselekmény hiányában a Be. 331. § (1) bekezdése alapján, a Btk. 335. § (1) bekezdés a) és b) pontjában meghatározott önkényuralmi jelkép használata vétsége miatt emelt vád alól felmentette.
(Fővárosi Ítélőtábla 3.Bhar.51/2015/9.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás