40/2016. (X. 11.) MNB rendelet
40/2016. (X. 11.) MNB rendelet
az ügyfél- és partnerminősítés, valamint a fedezetértékelés prudenciális követelményeiről
A hitelintézetekről és a pénzügyi vállalkozásokról szóló 2013. évi CCXXXVII. törvény 290. § (7) bekezdésében és a befektetési vállalkozásokról és az árutőzsdei szolgáltatókról, valamint az általuk végezhető tevékenységek szabályairól szóló 2007. évi CXXXVIII. törvény 180. § (7) bekezdésében kapott felhatalmazás alapján, a Magyar Nemzeti Bankról szóló 2013. évi CXXXIX. törvény 4. § (9) bekezdésében meghatározott feladatkörömben eljárva a következőket rendelem el:
1. A rendelet hatálya és alkalmazási köre
1. §1 E rendelet hatálya kiterjed
a) a hitelintézetekről és a pénzügyi vállalkozásokról szóló 2013. évi CCXXXVII. törvény (a továbbiakban: Hpt.) hatálya alá tartozó pénzügyi intézményre, valamint
b) a befektetési vállalkozásokról és az árutőzsdei szolgáltatókról, valamint az általuk végezhető tevékenységek szabályairól szóló 2007. évi CXXXVIII. törvény (a továbbiakban: Bszt.) hatálya alá tartozó azon befektetési vállalkozásra,
ba) amely a befektetési vállalkozásokra vonatkozó prudenciális követelményekről, valamint az 1093/2010/EU, az 575/2013/EU, a 600/2014/EU és a 806/2014/EU rendelet módosításáról szóló, 2019. november 27-i (EU) 2019/2033 európai parlamenti és tanácsi rendelet 1. cikk (2) bekezdése alapján a hitelintézetekre vonatkozó prudenciális követelményekről és a 648/2012/EU rendelet módosításáról szóló, 2013. június 26-i 575/2013/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet (a továbbiakban: CRR) alkalmazására kötelezett,
bb) amelyet a Bszt. 107. § (1) bekezdése alapján a Magyar Nemzeti Bank határozatban kötelez a CRR alkalmazására,
bc) amely számára az (EU) 2019/2033 európai parlamenti és tanácsi rendelet 1. cikk (5) bekezdése alapján az MNB engedélyezte a CRR alkalmazását
(a továbbiakban együtt: intézmény).
2. § E rendelet előírásait az intézmény egyedi alapon, az összevont alapú felügyelet hatálya alá tartozó intézmény minden olyan vállalkozás tekintetében, amelyre az összevont alapú felügyelet hatálya az intézménnyel együttesen kiterjed, összevont alapon is alkalmazza.
2. Értelmező rendelkezések
3. § E rendelet alkalmazásában
1. fogyasztó: a Hpt. 6. § (1) bekezdés 28. pontjában meghatározott fogalom;
2.2 külső hitelminősítő: a CRR 4. cikk (1) bekezdés 98. pontjában meghatározott fogalom;
3. lakossági ügyfél: a Bszt. 4. § (1) bekezdés 41. pontjában meghatározott fogalom;
4. társfinanszírozás (konzorciális, szindikált hitelezés): több intézmény által közösen nyújtott hitel;
5. ügyfélcsoport: a CRR 4. cikk (1) bekezdés 39. pontjában meghatározott fogalom.
3. Az ügyfél- és partnerminősítés prudenciális követelményei
4. § Az intézmény a kockázatvállalási döntései megalapozása, a kockázatok kezelése, mérése, folyamatos nyomon követése és kontrollja érdekében az általa végzett tevékenységekben és az alkalmazott üzleti modellben rejlő kockázatok jellegével, nagyságrendjével, összetettségével arányos ügyfél- és partnerminősítési rendszert működtet, amely – egységes alapot biztosítva – segíti:
a) az ügyfél, partner fizetőképességének, hitelképességének a kockázatvállalás előtti megállapítását,
b) az ügyfél, partner fizetőképességében, hitelképességében bekövetkező változások becslését, jövőbeni fizetőképességének megállapítását,
c) az ügyfél, partner nem teljesítési valószínűségének megállapítását, a nem teljesítési valószínűség számszerűsítését,
d) az ügyfelek, partnerek azonos kockázatokat és nem teljesítési valószínűségeket tükröző kategóriákba sorolását, a nem teljesítő ügyfelek, partnerek elkülönítését.
5. § Az intézmény az ügyfél- és partnerminősítéssel összefüggésben belső szabályzatban rögzíti:
a) az ügyfél- és partnerminősítési rendszer kialakításának és működtetésének célját,
b) az ügyfél- és partnerminősítési rendszer meghatározásának, jóváhagyásának és felülvizsgálatának módját,
c) az ügyfél- és partnerminősítésre vonatkozó eljárásrendet – beleértve a minősítések felülvizsgálatának gyakoriságát is –, a felelősségi és hatásköri szabályokat – beleértve a minősítések esetleges magasabb szintű felülbírálására vonatkozó szabályokat is –,
d) az egyes ügyfél szegmensekben alkalmazott ügyfél- és partnerminősítési kategóriákat, továbbá amennyiben valamely ügyfél szegmensben a rövid, közép és hosszú távú hitelképesség jelölésére eltérő kategóriák kerülnek kialakításra, azok meghatározását,
e) az ügyfelek és a partnerek minősítési kategóriákba történő besorolása során figyelembe veendő számszerűsíthető adatok, objektív szempontok, valamint a nem számszerűsíthető, szubjektív megítélésű információk és egyéb körülmények körének meghatározását, az alkalmazott mutatószámokat,
f) amennyiben releváns, a külső hitelminősítő minősítésének figyelembevételére, az alkalmazott modellek vagy csoporthoz tartozó vállalkozás esetén az anyavállalati minősítési rendszer használatára, valamint e modellek és rendszerek felülvizsgálatára vonatkozó előírásokat,
g) amennyiben releváns, az egyszerűsített minősítési eljárás, valamint az általánostól eltérő minősítési szempontok alapján történő értékelés szabályait,
h) az ügyfél- és partnerminősítéshez kapcsolódó információszolgáltatási előírásokat (beleértve az ügyfél, partner, valamint az intézménnyel azonos csoporthoz tartozó vállalkozás által szolgáltatandó információk körét és gyakoriságát is),
i) a minősítési eljárás eredményei felhasználásának módját (beleértve a limitrendszerrel, valamint a kitettségek minősítésével való összefüggések meghatározását is), az általános szabályoktól történő eltérés lehetőségét, az ilyen esetekben érvényesítendő előírásokat,
j) az ügyfél- és partnerminősítés nyilvántartási és dokumentációs követelményeit.
6. § (1) Az intézmény az ügyfél- és partnerminősítést minden olyan személyre, szervezetre elvégzi, amellyel kockázatvállalással járó szerződés kötését tervezi.
(2)3 Amennyiben a kötelezettségvállalás teljes összegét, illetve annak egy részét garanciával vagy készfizető kezességgel harmadik személy biztosítja, és az intézmény az adott garanciát vagy kezességet hitelbiztosítéki értékkel kockázatcsökkentő tényezőként figyelembe veszi, akkor az intézmény a minősítést a kötelezettségvállalóra is elvégzi.
(3) Csoporthoz tartozó ügyfél, partner esetében az intézmény a minősítést az ügyfélcsoport minden tagjára elvégzi.
(4) Az ügyfél- és partnerminősítés során az intézmény
a) ügyfél kategóriánként eltérő minősítési módszereket és minősítési szempontokat,
b) a rövid, közép és hosszú távú hitelképesség jelölésére – idősávonként – eltérő kategorizálást is alkalmazhat, azonban ugyanazon időtáv tekintetében minden ügyfél, partner csak egy minősítési kategóriába sorolható.
7. § (1) Az ügyfél- és partnerminősítés külső hitelminősítő értékelésének alkalmazásán is alapulhat.
(2) Külső hitelminősítő által készített minősítés használata esetén az intézmény belső szabályzatban rögzíti:
a) a külső hitelminősítővel és az általa alkalmazott minősítéssel szembeni elfogadási követelményeket,
b) a minősítés beszerzésének módját (megbízáson alapuló hitelminősítés, megbízás nélküli hitelminősítés),
c) több minősítés esetén az egyes minősítések közötti választás elvét,
d) a minősítés felülvizsgálatának módját és gyakoriságát,
e) a külső hitelminősítő által átadott információk dokumentálására vonatkozó előírásokat.
8. § Az intézmény az ügyfél- és partnerminősítésre modellt is alkalmazhat.
9. § Az adatvédelemmel kapcsolatos jogszabályi előírások figyelembevételével a fogyasztónak minősülő ügyfél és a lakossági ügyfél esetében az intézmény egyszerűsített (például a vállalatokkal, intézményekkel szembeni kitettségek esetében alkalmazottnál kevesebb minősítési kategóriát tartalmazó, kevesebb minősítési szempontot figyelembe vevő vagy ügylet szintű) minősítési rendszert is alkalmazhat.
10. § Az újonnan alakult vagy könyvvezetési kötelezettsége tekintetében a számvitelről szóló 2000. évi C. törvény hatálya alá nem tartozó ügyfél, partner vonatkozásában az intézmény az általánostól eltérő minősítési elveket is alkalmazhat.
11. § Az intézmény az anyavállalata ügyfél- és partnerminősítési rendszerét is használhatja, feltéve, hogy az anyavállalat ügyfél- és partnerminősítési rendszere megfelel az e rendeletben foglalt szempontoknak, és magyar vagy angol nyelven dokumentált.
12. § (1) A társfinanszírozásban részt vevő intézmény az ügyfelet, partnert önállóan is minősítés alá vonja.
(2) Az intézmény a társfinanszírozást vezető intézménytől minden olyan információt beszerez, amely lehetővé teszi, hogy az ügyfelet, partnert a saját belső szabályozásának megfelelően minősítse.
(3) A társfinanszírozást vezető intézmény köteles a (2) bekezdés szerinti információt a társfinanszírozásban részt vevő intézmény részére megadni.
13. § (1) Az intézmény a 6. § szerinti minősítést a szerződés futamideje alatt évente legalább egyszer, illetve ha az intézmény belső politikájában ettől eltérő gyakoriságú minősítési gyakorlatot rögzített, vagy az ügyfél, partner kedvezőtlen minősítése gyakoribb értékelést indokol, évente több alkalommal is felülvizsgálja.
(2) Az intézmény a 6. § szerinti minősítést soron kívül felülvizsgálja a kockázati tényezők jelentős megváltozásakor (például az ügyfél helyzetének romlása vagy fizetési hajlandóságának megváltozása), valamint abban az esetben, ha olyan információ birtokába jut, amely feltételezhetően a besorolási kategória változtatását vonja maga után (például csődeljárás, felszámolási eljárás megindításának közzététele).
14. § Az intézmény az ügyfél- és partnerminősítés során nem alkalmazhat kivételes eljárást vagy – minden egyéb tényezőtől való eltekintés mellett – előnyben részesítést eredményező kedvezőbb elbírálást, minősítési kategóriába történő besorolást azon személy vagy ügyfélcsoport részére, amely
a) az intézmény anyavállalata vagy leányvállalata,
b) az adott anyavállalat leányvállalata,
c) az intézményben befolyásoló részesedéssel rendelkező tulajdonos vagy
d) olyan vállalkozás, amelyben az intézmény, az intézmény tulajdonosa vagy az intézmény kockázati profiljára lényeges hatást gyakorló személye befolyásoló részesedéssel rendelkezik.
4. A fedezetértékelés prudenciális követelményei
15. §4 Az intézmény a fedezetértékeléssel összefüggésben – az általa végzett tevékenységekben és az alkalmazott üzleti modellben rejlő kockázatok jellegével, nagyságrendjével, összetettségével arányos módon – belső szabályzatban rögzíti:
a) a fedezetértékelés – beleértve a kockázatvállalás során, a biztosíték elfogadása előtt történő értékelést (elfogadhatóság és érték meghatározása), valamint a fedezetek rendszeres, utólagos értékelését – eljárásrendjét, felelősségi és hatásköri szabályait,
b) az elfogadható fedezettípusokat, elkülönítve a tőkekövetelmény-számítás során figyelembe nem vehető, de a hitelkockázat mérséklése érdekében alkalmazható biztosítéktípusokat (ingó és ingatlan vagyontárgyak, követelések), valamint jogi kikötéseket és szerződéseket,
c) a fedezetek elfogadhatóságának értékelésénél alapul veendő tényezőket és szempontokat (például jogi érvényesíthetőség, illetve az azt korlátozó tényezők, hozzáférhetőség, likviditás, mobilizálhatóság), fedezettípusonkénti bontásban,
d) az alkalmazott ügyfél- és partner-, valamint ügyletkockázati kategóriák fedezettségi követelményeit,
e) a fedezetek értékének meghatározására alkalmazott módszereket, fedezettípusonkénti bontásban, beleértve a kockázatvállalási és -kezelési folyamat egyes fázisai tekintetében a statisztikai alapú értékelés alkalmazásának feltételeit is,
f) a különféle fedezetek együttes alkalmazásának gyakorlatát, a fedezetek bevonásának sorrendjét,
g) az értékelési szakvélemény, értékbecslés, értékelési jelentés tartalmi és formai követelményeit,
h) az értékelő által adott értékelés felülvizsgálatának és esetleges korrekciójának folyamatát és eljárásrendjét,
i) azon eseteket, amikor a fedezet értékelését csak külső értékelő bevonásával lehet lefolytatni (például összeférhetetlenség miatt vagy kockázatkezelési megfontolásból),
j) amennyiben a fedezetek értékelésével az intézmény harmadik felet bíz meg, az értékeléssel megbízott féllel és az értékeléssel szemben támasztott általános, minimális elvárásokat,
k) a fedezetek utólagos értékelésének gyakoriságát, fedezettípusonkénti bontásban,
l) a fedezetek értékében, meglétében, hozzáférhetőségében és érvényesíthetőségében bekövetkező változások esetén alkalmazandó eljárásokat,
m) a fedezetek érvényesítésére, értékesítésére vonatkozó előírásokat (feltételek, időpontok, felelősök),
n) a fedezetekre vonatkozó nyilvántartási és dokumentációs követelményeket.
16. § (1) A fedezet értékelésekor alapul vett érték 15. § e) pontja szerinti meghatározása során kiindulási alapul a fedezet
a) piaci értéke, ha van megbízható értékítéletet tükröző piaci ára,
b) értékbecslő szakértő, vagyonértékelő vagy könyvvizsgáló által felülvizsgált általános értékelési eljárással, módszerrel meghatározott értéke, ha a fedezetnek nincs piaca vagy nincs megbízható értékítéletet tükröző piaci ára
szolgál.
(2) Az intézmény a fedezet (1) bekezdés szerinti értéke meghatározásakor a következő szempontokat is figyelembe véve jár el:
a) ingatlanfejlesztéshez kapcsolódó kintlévőségek esetében az intézmény az – ingatlanfejlesztésben megtestesülő – biztosíték piaci értékét vagy az általános értékelési eljárással meghatározott értékét ingatlanszakértővel (vagyonértékelővel) vagy az intézmény választott könyvvizsgálójától független könyvvizsgálóval felülvizsgáltatja,
b) ha az ingatlanfejlesztés, illetve az ingatlan értéke – annak hasznosíthatósága révén – szorosan összefügg az adós fizetőképességével (annak esetleges csődje, felszámolása vagy az ellene indított végrehajtási eljárás esetén az ingatlan más személy által nem, vagy csak erősen csökkentett mértékben és jövedelmezősséggel hasznosítható), akkor a fedezet értékének meghatározásakor az intézmény az ingatlan hasznosíthatóságát is figyelembe veszi,
c) jelzáloggal terhelt ingatlan esetében az intézmény figyelembe veszi a bejegyzés ranghelyét, az előző ranghelyeken szereplő bejegyzéseknek az ingatlan vagyonértékelő, vagy az intézmény választott könyvvizsgálójától független könyvvizsgáló által meghatározott értékéhez viszonyított hányadát,
d) garancia vagy készfizető kezességvállalásban megtestesülő fedezet esetén az intézmény a garantőr vagy a készfizető kezes minősítését veszi alapul,
e) ha a garancia vagy a készfizető kezességvállalás nem biztosítja a teljes kockázatvállalást, a további fedezetek értékelésénél az intézmény figyelembe veszi, hogy a garancia vagy a készfizető kezességvállalás érvényesítése esetén a további biztosítékból való megtérülésnél a garantőr, illetve a készfizető kezes az intézménnyel a követelés milyen arányában osztozik,
f) óvadékba helyezett értékpapírban megtestesülő biztosíték esetén az értékpapír piaci értéke, illetve általános értékelési eljárással meghatározott értéke mellett figyelembe vehető a kibocsátó minősítése is,
g) a piaci érték, illetve az általános értékelési eljárással meghatározott érték diszkontálandó tapasztalati megtérülési ráták adatai alapján számított – legalább évente felülvizsgált – diszkontfaktorokkal, amelyet az intézmény fedezettípusonként határoz meg.
5. Záró rendelkezések
17. § Ez a rendelet 2017. január 1-jén lép hatályba.
Az 1. § a 38/2024. (VIII. 8.) MNB rendelet 2. § (1) bekezdésével megállapított szöveg.
A 3. § 2. pontja a 38/2024. (VIII. 8.) MNB rendelet 2. § (2) bekezdése szerint módosított szöveg.
A 6. § (2) bekezdése a 38/2024. (VIII. 8.) MNB rendelet 2. § (3) bekezdése szerint módosított szöveg.
A 15. § a 32/2021. (IX. 3.) MNB rendelet 1. §-ával megállapított szöveg.
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás