GÜ BH 2016/41
GÜ BH 2016/41
2016.02.01.
A Cstv. 56. § (1) bekezdésében szabályozott kifogás a Cstv. 51. §-a szerinti kifogásnak egy korlátozottabb, speciális formája. A Cstv. 56. § (1) bekezdésében szabályozott kifogás csak a felszámolási zárómérlegben és vagyonfelosztási javaslatban foglalt, sérelmezett intézkedés miatti kifogás előterjesztését teszi lehetővé, meghatározott határidőn belül, abban az esetben, ha a hitelező a sérelmezett intézkedésről korábban még nem szerzett tudomást [1991. évi XLIX. tv. (Cstv.) 51. § (1) bek., 56. § (1) bek.].
[1] A bíróság az adós felszámolását a 2009. február 16-án előterjesztett kérelem alapján 2009. augusztus 3-án indította meg, felszámolóként a G. Zrt.-t rendelve ki.
[2] Az eljárás irataiból megállapíthatóan az adós székhelye K. községben volt, a tényleges tevékenységet azonban – 20 főfoglalkozású munkavállaló alkalmazásával – M. városban végezték. A tevékenységet lezáró mérleg szerint az adós 144 501 000 Ft-tal rendelkezett, a felszámolóhoz 23 hitelező 82 911 972 Ft hitelezői igényt jelentett be. Az adós tulajdonosa egyezséget kívánt kötni a felszámolási eljárásban, ezért 2009. augusztus 3-tól 2010. december 21-ig az adós folytatta a tevékenységet a felszámolás alatt, melyből 103 000 000 Ft bevétele keletkezett kb. 79 500 000 Ft költség mellett. 2011. március 31-én egyértelművé vált, hogy a hitelezők nem kívánnak egyezséget kötni, ezért a felszámoló megkezdte a vagyonértékesítést és több kísérlet után azt 2012 elején befejezte. A befolyt 27 035 000 Ft vételárral a zálogjoggal biztosított hitelező felé elszámolt, részére – a költségek levonása után – 17 108 220 Ft-ot utalt át.
[3] A felszámoló a csődeljárásról és a felszámolási eljárásról szóló 1991. évi XLIX. törvény (Cstv.) 52. § (1) bekezdése szerint 2012. június 8-án megküldte a Nemzeti Adó- és Vámhivatalnak (továbbiakban: NAV) a felszámolási záródokumentumokat, mely alapján a hatóság záró adóellenőrzést folytatott le. A NAV a 2012. szeptember 17-én kelt utólagos adóhiány megállapítási határozatában nem ismert el felszámolási költségként 207 500 Ft-ot postabélyeg-vásárlásra – mert egyértelműen nem volt megállapítható, hogy azt az adós érdekében vásárolták; 96 300 Ft mobiltelefon-költséget – mert egyértelműen nem volt megállapítható, hogy a mobiltelefont az adós részére használták; 706 944 Ft utazási költséget – mert azt túlzottnak és a bizonyítékokat hiányosnak találta; 2 689 900 Ft könyvelési költséget – mert álláspontja szerint az adósnál a könyvelést a felszámolói díj ellenében a felszámoló szervezetnek kellett elvégeznie.
[4] A felszámoló 2012. október 30-án benyújtotta a felszámolási zárómérleget, melyet a bíróság megküldött a hitelezőknek. A kifogást előterjesztő NAV hitelező 2012. november 6-án vette át a bíróság által küldött iratokat, és november 14-én nyújtotta be kifogását. Előadta, hogy a határozatában pontosan megjelölt költségeket a felszámoló jogellenesen számolta el az adós vagyona terhére, mert azok nem sorolhatók be a Cstv. 57. § (2) bekezdésében tételesen megjelölt költségek közé.
[5] A felszámoló kérte a kifogás elutasítását. Elsősorban arra hivatkozott, hogy a kifogás elkésett, mert a hitelező már 2012 júniusában tudomást szerzett a költségekről, ennek ellenére akkor nem kifogásolta azokat.
[6] Érdemben is vitatta a kifogást, hangsúlyozva, hogy a költségeket szabályszerűen számolta el.
[7] Az elsőfokú bíróság kötelezte a felszámolót, hogy a záróanyagot 30 nap alatt dolgozza át és azt nyújtsa be az elsőfokú bíróságra akként, hogy a kiadások összegét csökkentse 3 700 544 Ft összeggel, és ezt az összeget a felszámolói díj terhére számolja el.
[8] Megállapította, hogy az adóhatóság hitelezőként – a záróanyag kézhezvételét követően – jogosult a kifogás előterjesztésére, az nem késett el. Érdemben elfogadta az adóhatóság által megállapított tényállást, és álláspontot.
[9] A felszámoló fellebbezése alapján eljárt másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság végzését helybenhagyta.
[10] Elsőként rámutatott, hogy a Cstv. 56. § (1) bekezdése alapján bármelyik hitelezőnek joga van a felszámolási zárómérleg és vagyonfelosztási javaslat alapján az abban foglaltakat írásban kifogásolni. A hitelező kifogása emiatt nem késett el, ezért azt érdemben vizsgálta. Megállapította, hogy ugyan kifejezetten nem utasította el a bíróság a zárómérleg jóváhagyása iránti kérelmet, de a záróanyag átdolgozására vonatkozó rendelkezés tartalmilag ezt jelenti.
[11] A másodfokú bíróság is az adóhatóság által feltárt tényállásra alapította határozatát.
[12] A felszámoló nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, melyben elsődlegesen kérte a jogerős végzés hatályon kívül helyezését – az elsőfokú bíróság végzésére is kiterjedően – és a 2012. október 30-án előterjesztett felszámolási zárómérleg és vagyonfelosztási javaslat jóváhagyását, a felszámoló díjának 4 761 748 Ft-ban való megállapítását és rendelkezést annak fedezetéről, valamint az adós megszüntetéséről.
[13] Állította többek között, hogy az elkésett kifogást a bíróság érdemben nem bírálhatta volna el [Cstv. 51. § (1) bekezdés].
[14] Felülvizsgálati ellenkérelmet nem nyújtottak be.
[15] A Kúria a jogerős végzést a felülvizsgálati kérelem keretei között vizsgálta felül a Cstv. 6. § (3) bekezdése alapján alkalmazandó Pp. 275. § (2) bekezdése szerint.
[16] A Kúriának a felülvizsgálati kérelem alapján először abban a kérdésben kellett döntenie, hogyan viszonyul a Cstv. 51. § (1) bekezdésében meghatározott kifogás a Cstv. 56. § (1) bekezdésében meghatározott kifogáshoz. Megkettőződik-e a hitelező kifogás-előterjesztési joga. Ha a sérelmet szenvedett a felszámoló jogszabálysértő intézkedéséről vagy mulasztásáról már korábban tudomást szerzett, de a 8 napos határidő alatt nem él a kifogás előterjesztéséhez való jogával, sérelmezheti-e a záróanyagban foglaltakat a Cstv. 56. § (1) bekezdésében biztosított kifogással ugyanolyan okból, amely miatt korábban nem élt kifogással.
[17] A Kúria Gfv. X. 30.109/2012/2. számú végzésében már vizsgálta a Cstv. 51. §-ában és 56. § (1) bekezdésében szabályozott kifogások egymáshoz való viszonyát. A vizsgálat eredményeként megállapította, hogy a Cstv. 56. § (1) bekezdésében szabályozott kifogás eltér a Cstv. 51. §-ában található kifogástól, előterjesztésének határidejében, céljában, a kifogással támadható intézkedésben. A Cstv. 56. § (1) bekezdése szerinti kifogás kifejezetten csak az eljárás befejezéséhez kapcsolódik, a felszámoló által előterjesztett anyagok tartalmára irányulhat.
[18] Ebből következően a Cstv. 56. § (1) bekezdése szerint előterjeszthető kifogás korlátozott tartalmú lehet (csak a záróanyagban foglaltak támadhatók).
[19] A Cstv. 51. §-a tartalmazza a felszámolóval szembeni kifogás előterjesztésének lehetőségét minden jogszabálysértő intézkedése vagy mulasztása esetén. Ilyenkor a tudomásszerzéstől számított 8 napon belül kell a sérelmet szenvedett félnek a kifogását benyújtania.
[20] A hitelezők sérelmezhetik a felszámoló által kifizetett felszámolási költségek mértékét, mely kifogás alapján a bíróság döntést hozhat arra vonatkozóan, hogy azt felszámolási költségként elszámolhatja-e a felszámoló. E körben sérelmet szenvedett félnek minősülhet a felszámolási költségként elszámolt összegek tekintetében valamennyi hitelező, hiszen a Cstv. 57. § (1) bekezdés a) pontjába sorolt felszámolási költségek mértéke – elméletileg – valamennyi hitelező kielégítését befolyásolja (kivéve a biztosított követelések jogosultjainak az igényét).
[21] A felszámolási költségként elszámolt összeg azonban részét képezi a Cstv. 52. § (1) és (4) bekezdése alapján a záróanyagnak, a bevételek és költségek alakulásáról készített kimutatásnak. Az nem vitatott, hogy ha a Cstv. 51. §-a alapján benyújtott kifogást elbírálva a bíróság már döntött a felszámolási költségként elszámolható összegek tárgyában, és a felszámoló ennek megfelelően készítette el a záróanyagot, akkor a Cstv. 56. § (1) bekezdése alapján a felszámolási költségek elszámolása miatt ismételten kifogást előterjeszteni nem lehet. Ebből azonban az is következik, hogy ha a hitelező tudomást szerez a felszámolónak a záróanyag tartalmát is érintő jogszabálysértő intézkedéséről vagy mulasztásáról, akkor 8 napon belül a kifogását elő kell terjesztenie a Cstv. 51. §-a szerint.
[22] A fentiek alapján a Cstv. 51. §-a az általános, minden jogszabálysértő tevékenység vagy mulasztás miatt előterjeszthető kifogást szabályozza, míg a Cstv. 56. § (1) bekezdése szerinti kifogás ennek az általános kifogásnak egy korlátozottabb, speciálisabb formája. Ez utóbbi csak a felszámolási zárómérlegben és a vagyonfelosztási javaslatban foglaltak miatti kifogás előterjesztését teszi lehetővé, meghatározott határidőn belül, de csak olyan okból, amelyről korábban a hitelező még nem szerzett tudomást.
[23] Az adóhatóság azokat az okiratokat, amelyek alapján a Cstv. 56. § (1) bekezdésében szabályozott kifogást előterjesztette, már a záró adóbevallással együtt 2012. június 8-án megkapta. Annak alapján a záró adóellenőrzést el is végezte, az utólagos adóhiány megállapítását tartalmazó határozatát 2012. szeptember 17-én meghozta. Az általa megismert elszámolás miatt, hitelezőként az abban foglaltak alapján mégsem nyújtott be kifogást.
[24] A Kúria álláspontja szerint a NAV 2012. június 8. szeptember 17. között hatósági feladatait végezte, ebben az időszakban – hiába ismerte meg az adósnál levő iratokat – még hivatalosan „nem szerzett tudomást” a felszámoló jogszabálysértő intézkedéséről. Határozatának meghozatalát követően azonban már egyértelmű volt számára – a „tudomására jutott” –, hogy a felszámoló a hatósági határozatban is megjelölt jogszabálysértő intézkedést tett, és ezzel indokolatlan felszámolási költségeket okozott.
[25] A tudomásszerzéstől (a határozat meghozatalától) számított 8 napon belül a Cstv. 51. § (1) bekezdése alapján, a felszámoló intézkedése ellen kifogást kellett volna benyújtania, mert ennek elmaradása esetén az erre irányuló kifogását már nem terjesztheti elő. A kifogás benyújtására nem nyitja meg újra a lehetőséget a Cstv. 56. § (1) bekezdése. Az adóhatóság – pontosan a hatósági helyzetéből következően – jóval mélyebben látja át a felszámolás során történteket, és szakmai hozzáértéséből fakadóan neki kell feltárnia azokat a számára nem elfogadható intézkedéseket, amelyek alapján – az intézkedésről való tudomásszerzést követő 8 napon belül – a felszámoló jogszabálysértő intézkedésével szemben kifogást kell benyújtania. Ezt követően van abban a helyzetben a bíróság, hogy a kifogásban írtakat érdemben vizsgálja.
[26] A felszámoló az elsőfokú eljárásban, fellebbezésében és a felülvizsgálati kérelemben is megalapozottan hivatkozott a Cstv. 51. §-án alapuló kifogás benyújtására rendelkezésre álló – a tudomásszerzéstől számított 8 napos – határidő elmulasztására.
[27] Mindezek alapján a Kúria megállapította, hogy a hatóság – hitelezőként – valóban elmulasztotta a kifogás előterjesztésére megállapított 8 napos határidőt, ezért a Cstv. 56. § (1) bekezdése szerint benyújtott kifogásában foglaltakat a bíróságnak érdemben nem lehetett volna vizsgálnia, a kifogást el kellett volna utasítania. Az érdemi elbírálást tartalmazó jogerős végzés tehát jogszabálysértő.
[28] A kifejtett indokok miatt a Kúria a jogszabálysértő jogerős végzést a Pp. 275. § (4) bekezdése alapján hatályon kívül helyezte és a kifogást elutasította. A Kúria – iratok hiányában, valamint figyelemmel az eltelt hosszabb időre is – nem volt abban a helyzetben, hogy a benyújtott felszámolási zárómérleg alapján az eljárás befejezése tárgyában döntsön, erről az elsőfokú bíróságnak kell – a felszámoló által aktualizált adatok alapján – határozatot hoznia.
(Kúria Gfv. VII. 30.342/2014.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás