BK ÍH 2016/42.
BK ÍH 2016/42.
2016.07.01.
A másodfokú bíróságnak súlyosításra irányuló ügyészi fellebbezés hiányában nincs törvényes lehetősége az elsőfokú bíróság ítéletének a Btk. tételes szabályait nem sértő, az ún. feles feltételes kedvezményt alkalmazó részét megváltoztatni, és e helyett a feltételes szabadságra bocsátás legkorábbi időpontját terhesebben, a büntetés kétharmad részének kitöltésében meghatározni [Btk. 38. § (2), (3) bekezdés].
Elsőfokú ítéletében a törvényszék az I. r. és a II. r. vádlottat különös kegyetlenséggel elkövetett emberölés bűntette miatt 5-5 év fegyházbüntetésre és 5-5 év közügyektől eltiltásra ítélte. Megállapította, hogy mindkét vádlott a büntetés fele részének letöltése után feltételes szabadságra bocsátható. Az ítéletet az ügyész tudomásul vette, ellene a vádlottak és védőjük jelentettek be fellebbezést felmentésért.
A fellebbviteli főügyészség átirata szerint a megalapozott tényállás alapján a vádlottak bűnösségére levont következtetést okszerű, a cselekmények minősítése törvényes, azonban a kiszabott büntetés eltúlzottan enyhe, továbbá a feltételes szabadságra bocsátást érintő rendelkezést indokolatlanul kedvező. Álláspontja szerint a feltételes szabadságra bocsátás legkorábbi lehetőségének meghatározása nem ütközik a súlyosítási tilalomba, így nincs akadálya a másodfokú eljárásban az szóló rendelkezés megváltoztatásának. Indítványozta ezért a büntetés fele részének letöltése helyett kétharmad részének letöltését követő feltételes szabadságra bocsátás alkalmazását, egyebekben az elsőfokú ítélet helybenhagyását.
A másodfokú bíróság a bejelentett fellebbezések mellett a fellebbviteli főügyészség indítványát sem találta alaposnak.
A másodfokú bíróság álláspontja szerint a vádlottak terhére bejelentett ügyészi fellebbezés hiányában ez a feltételes szabadságra vonatkozó rendelkezés nem módosítható. Az elítélt feltételes szabadságra bocsáthatósága a Btk. 38. § (2) bekezdés alapján a büntetés kétharmad, illetve háromnegyed részének letöltése után, míg a (3) bekezdés szerint a fele részének letöltését követően lehetséges. A 4/2013. évi Bk. vélemény szerint a feltételes szabadságra bocsátás olyan kérdés, amelyet a bíróság a cselekmény elbírálása körében vizsgál, és amely a jogszabályi változása folytán „alapot ad – enyhébb elbírálás címén – a módosító törvény alkalmazására”.
A feltételes szabadságra vonatkozó rendelkezést a bíróság utóbb csak bizonyos esetekben módosíthatja. A Be. 557. § (1) bekezdése alapján erre csak akkor van mód, ha ezzel kapcsolatban az eljárt bíróság nem a törvénynek megfelelően rendelkezett. Jelen esetben például akkor, ha öt évet meghaladó szabadságvesztés mellett határozott volna a vádlott feles feltételes szabadságra bocsáthatóságáról. A szóban forgó ügyben azonban nem erről, a feltételes szabadságra vonatkozó jogerős ítélet akár hivatalból is módosítható esetéről van szó, hanem olyan, az elbírálás körébe tartozó kérdésről, amely ügyészi fellebbezés hiányában nem változtatható meg a vádlott terhére. Ennek az az indoka, hogy a Be. 354. § (1) bekezdése alapján a vádlott büntetését csak akkor lehet súlyosítani, ha a terhére fellebbezést jelentettek be. A súlyosítási tilalom ezen általános szabálya mellett kétségkívül nem sorolja fel a törvény a (4) bekezdés a)-g) pontjában a feltételes szabadság kedvezőtlenebb megállapítását tiltó esetet, s valóban lehetséges olyan jogszabálysértés, amelyet a másodfokú bíróságnak ügyészi fellebbezés hiányában is indokolt orvosolni az ezzel kapcsolatos rendelkezés szigorításával, adott esetben akár e kedvezmény kizárásával.
Jelen esetben azonban nem került sor a feltételes kedvezmény törvénysértő alkalmazására. Ahogyan ezt az elsőfokú bíróság az ítélet indokolásában rögzítette, a feles kedvezményt a Btk. 38. § (3) bekezdése alapján, a büntetés céljának vizsgálata keretében alkalmazta. Az ítélet szövegezéséből is az következik, hogy a büntetés kiszabása körében, a vádlottakkal szemben alkalmazott jogkövetkezmény elsőfokú bíróság által értékelt indokai alapján került sor a feltételes kedvezmény legelőnyösebb alkalmazására. Ennek tartalmi vizsgálatára csak súlyosításért bejelentett ügyészi jogorvoslat esetén kerülhetne sor a másodfokú eljárásban. Az előbbi rendelkezés módosítására ügyészi fellebbezés hiányában a súlyosítási tilalomnak a Be. 354. § (1) bekezdése szerinti, előbb ismertetett szabálya megsértése nélkül nem volt törvényes lehetősége a másodfokú bíróságnak.
Nem látta ezért teljesíthetőnek a másodfokú bíróság a fellebbviteli főügyészség indítványát. Az elsőfokú bíróság ítéletét az előbbiekre tekintettel – mivel egyéb rendelkezései is törvényesek voltak – helyes indokainál fogva a Be. 371. § (1) alapján helybenhagyta.
(Fővárosi Ítélőtábla 4.Bf.67/2015/14.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás