BK ÍH 2016/43.
BK ÍH 2016/43.
2016.06.01.
Ha az összbüntetésbe foglalt valamennyi alapítéletben kiszabott szabadságvesztés végrehajtási fokozata börtön, valamint az elítélt többszörös visszaeső minőségét kizárólag a legrövidebb szabadságvesztést kiszabó alapítéletben állapították meg, a fegyház fokozat olyan eltúlzott hátrányt jelent a számára, ami eggyel enyhébb végrehajtási fokozat – börtön – alkalmazását indokolja [Btk. 95. § (2) bekezdése, 38. § (4) bekezdés a) pont].
Az elsőfokú bíróságként eljáró törvényszék a következő alapítéletekkel kiszabott szabadságvesztés büntetéseket foglalta összbüntetésbe:
1. a B. Törvényszék 2013. december 16. napján kelt és az F. Ítélőtábla 2014. november 26. napján jogerős határozatával testi sértés bűntette és más bűncselekmények miatt mint visszaesővel szemben kiszabott 1 év börtönbüntetést (elkövetési idő: 2008. november 12.);
2. az M. Járásbíróság 2013. május 9. napján kelt illetve a B. Törvényszék 2015. március 24. napján kelt ítéletével lopás bűntette és más bűncselekmények miatt, mint különös visszaesővel szemben kiszabott 2 év börtönt (elkövetési idő: 2009 novembere);
3. az Sz. Járásbíróság 2015. október 12. napján kelt és jogerős ítéletével zaklatás vétsége miatt, mint többszörös visszaesővel szemben kiszabott 10 hónap börtönbüntetést (elkövetési idő: 2012. december 13.), melyben megállapította, hogy a terhelt feltételes szabadságra nem bocsátható.
Az elsőfokú bíróság az összbüntetés tartamát 2 év 10 hónapi fegyházban állapította meg azzal, hogy az elítélt többszörös visszaeső és feltételes szabadságra nem bocsátható. Az indokolásban a szabadságvesztés végrehajtási fokozatának alkalmazásánál csupán felhívta a Btk. 36. § (3) bekezdés b/a) pontját. E törvényhely akként rendelkezik, hogy „a szabadságvesztés büntetés végrehajtási fokozata fegyház, ha a szabadságvesztés kétévi vagy ennél hosszabb tartamú, és az elítélt többszörös visszaeső”.
Az ítélet ellen a terhelt jelentett be fellebbezést, melyben kifogásolta a feltételes szabadságra bocsátás kedvezményből történő kizárását. A fellebbviteli főügyészség átiratában az elsőfokú bíróság ítéletének megváltoztatását, eggyel enyhébb büntetés-végrehajtási fokozat – börtön – alkalmazását, a feltételes szabadságra bocsátást kizáró rendelkezés mellőzését, az összbüntetés háromnegyed részének kitöltése után történő feltételes szabadságra bocsátás megállapítását indítványozta. Kiemelte, hogy az összbüntetésbe foglalt valamennyi szabadságvesztés végrehajtási fokozata börtön, az elítélt többszörös visszaesői minőségét a 3. pontbeli, legenyhébb szabadságvesztést kiszabó alapítéletben állapították meg, mely körülményekre tekintettel az elítélt számára a fegyház fokozatot méltánytalanul hátrányosnak tartotta. Hangsúlyozta, hogy börtön fokozat alkalmazása esetén az elítélt feltételes szabadságra bocsátásból kizártságának feltételei nem állnak fenn. E körben hivatkozott továbbá arra is, hogy a 3. pontbeli alapítéletben az alapeljárásban eljáró bíróság tévesen zárta ki a terheltet a feltételes szabadság kedvezményéből, amely azonban az összbüntetési eljárás keretében korrigálható a Be. 557. § (1) bekezdésében, valamint az 574. § (4) bekezdésében írtakra figyelemmel.
A másodfokú bíróság a terhelt fellebbezését, továbbá a fellebbviteli főügyészség átiratában írtakat alaposnak találta.
Az elsőfokú bíróság túlnyomórészt helyesen és hiánytalanul rögzítette a jogerős büntetéseket kiszabó ítéletek adatait. Ezeket az adatokat mindössze azzal szükséges kiegészíteni, hogy a 3. pontban szereplő Sz. Járásbíróság jogerős ítéletével elrendelte a N. Városi Bíróság 2011. szeptember 19. napján jogerős ítéletével kiszabott 4 hónapi, végrehajtásában 2 évi próbaidőre felfüggesztett börtönbüntetést arra figyelemmel, hogy a 3. pontbeli cselekmény elkövetési ideje (2012. december 13.) a próbaidő hatálya alá esett.
Az elsőfokú ítéletben rögzített adatok kiegészítésre szorulnak továbbá azzal is, hogy a terhelt a 2. pontban szereplő M. Járásbíróság ítéletével kiszabott 2 évi börtönbüntetését jelenleg tölti, melyből 2017. február 14-én lesz egynegyed feltételes szabadságra bocsátható, a szabadságvesztés kitöltésének várható időpontja 2017. augusztus 13. napja. A végrehajtási adatok feltüntetése azért volt indokolt, mivel abból lehetett a büntetések folyamatos töltésének tényére következtetni.
Az ítélőtábla megállapította, hogy az elsőfokú bíróság helyesen alkalmazta a 2012. évi CCXXIII. törvény 3. §-ára figyelemmel a jelenleg hatályos Btk. 93-tól 96. §-ait. Az összbüntetés valamennyi alapítélete ugyanis a jelenleg hatályos Btk. hatályba lépése, 2013. július 1. napja után vált jogerőssé. Az elsőfokú bíróság helytállóan hivatkozott továbbá az összbüntetésbe foglalásnak a Btk. 93. § (1) bekezdésében meghatározott feltételére, a bűncselekmények ún. quasi halmazati kapcsolatára; arra, hogy az elítélt valamennyi alapítéletben elbírált cselekményét az elsőfokú ítélet kihirdetését megelőzően követte el.
Nem tévedett az összbüntetés tartamának meghatározásakor sem, azt a törvényi előírások szem előtt tartásával határozta meg. Teljesült a minimum tartam elérését előíró rendelkezés a legsúlyosabb büntetés és a rövidebb tartamú kettő büntetés egyharmadot némileg meghaladó részének összeszámításával. Nem sérült az összbüntetés felső határának megszabását előíró rendelkezés sem, mivel az összbüntetés tartama nem éri el a három büntetés együttes (3 év 10 hónap) tartamát. Az elengedés egy éves tartamával meghatározott összbüntetés további enyhítésére a másodfokú bíróság nem látott indokot.
A másodfokú bíróság a fellebbviteli főügyészség átiratában írtakra tekintettel alaposnak tartotta a feltételes szabadságra bocsátás kizárására vonatkozó rendelkezés mellőzése érdekében előterjesztett fellebbezést.
A Btk. 38. § (4) bekezdésének a) pontja értelmében nem bocsátható feltételes szabadságra az a többszörös visszaeső, akivel szemben a szabadságvesztést fegyház fokozatban kell végrehajtani. A Btk. 95. § (3) bekezdésének 2. mondata szerint nem bocsátható feltételes szabadságra az elítélt az összbüntetésből, ha bármelyik szabadságvesztés esetén a feltételes szabadságra bocsátás lehetősége kizárt.
A vizsgált esetben a 3. pontbeli alapítéletben szabták ki a terhelttel mint többszörös visszaesővel szemben az összbüntetésbe foglaltak közül a legenyhébb – 10 hónap – szabadságvesztést, amelynek végrehajtási fokozatát börtönben állapították meg. Az elítélttel szemben az 1. és 2. pontban szereplő ítéletekben is börtön fokozatú szabadságvesztést határoztak meg. A Btk. 95. § (1) bekezdésének második mondata szerint a többszörös visszaeső vádlottal szemben a kétévi vagy ennél hosszabb tartamú szabadságvesztés végrehajtására irányadó fokozat a Btk. 37. § (3) bekezdés b) pontjának ba) alpontja alapján fegyház lenne. Figyelemmel arra, hogy az összbüntetésbe foglalt valamennyi alapítéletben kiszabott szabadságvesztés végrehajtási fokozata börtön, valamint az elítélt többszörös visszaeső minőségét kizárólag a legrövidebb szabadságvesztést kiszabó 3. pontbeli alapítéletben állapították meg, a fegyház fokozat olyan eltúlzott hátrányt jelentett volna az elítélt számára, ami a Btk. 95. § (2) bekezdése alapján eggyel enyhébb büntetés végrehajtási fokozat – börtön – alkalmazását indokolta.
A 3. pontban szereplő jogerős ítéletet hozó Sz. Járásbíróság ugyanakkor tévesen határozott a többszörös visszaeső terhelt feltételes szabadságra bocsátása kizárásáról. A jogerős ítélet rövidített indokolása szerint a terhelt az 1978. évi IV. törvény 47. § (4) bekezdésének a) pontja alapján kizárt feltételes szabadságra bocsátás lehetőségéből. Eszerint nem bocsátható feltételes szabadságra, akit olyan szándékos bűncselekmény miatt ítéltek szabadságvesztésre, amelyet korábbi végrehajtandó szabadságvesztésre ítélése után, a végrehajtás befejezése előtt követett el. Az idézett törvényi rendelkezés szerint a korábbi, a N. Városi Bíróság által kiszabott felfüggesztett szabadságvesztés utólagos elrendelése a feltételes szabadságra bocsátás lehetőségéből történő kizárást nem alapozhatja meg. A N. Városi Bíróság még korábbi, 2010. május 25-én jogerős ítélettel kiszabott 1 év 4 hónap börtönbüntetéséből az elítélt azt kitöltve 2012. július 14-én, tehát a 3. pontban szereplő bűncselekmény elkövetése (2012. december 13-a) előtt szabadult. A terheltnek tehát nem volt olyan jogerős végrehajtandó szabadságvesztés büntetése, amelynek végrehajtása befejezése előtt ítélték volna újabb jogerős szabadságvesztésre. A kifejtettek miatt tévesen zárta ki a Sz. Járásbíróság a terheltet a feltételes szabadságra bocsátás kedvezményéből, amelynek orvoslására az összbüntetési eljárás során lehetőség van az ügyész által helyesen hivatkozott Be. 574. § (4) bekezdése alapján. Eszerint az összbüntetési ítéletben a bíróság az 556. § és 557. §-ban foglaltakról is rendelkezhet. Az 557. § (1) bekezdése szerint a bíróság utólag határoz, ha a jogerős ítélet a feltételes szabadságra bocsátással kapcsolatban nem a törvénynek megfelelően rendelkezett. E szabály alapján – a törvényszék mulasztását pótolva – a másodfokú bíróság utólag határozott az elítélt feltételes szabadságra bocsátásával kapcsolatosan.
Mivel a terheltet az összbüntetésbe foglalt alapítéletek egyikében sem zárták ki, illetve nem zárhatták volna ki a feltételes szabadságra bocsátás lehetőségéből, valamint az összbüntetés végrehajtási fokozatát az ítélőtábla fegyház helyett börtönben határozta meg, ezért a terhelt az összbüntetésként megállapított kettő évet meghaladó szabadságveszés során sem lesz kizárva a feltételes szabadságra bocsátás lehetőségéből.
A másodfokú bíróság a Btk. 95. § (3) bekezdése alapján a legszigorúbb rendelkezések figyelembevételével állapította meg a feltételes szabadságra bocsátás legkorábbi időpontját, mégpedig a Btk. 38. § (2) bekezdésének b) pontja alapján; e szerint a visszaeső terhelt az összbüntetésként meghatározott szabadságvesztés háromnegyed részének kitöltését követő napon bocsátható legkorábban feltételes szabadságra.
A kifejtetteknek megfelelően az ítélőtábla a Be. 555. § (2) bekezdésének h) pontja szerinti tanácsülésen eljárva az elsőfokú bíróság ítéletét a Be. 372. § (1) bekezdése alapján megváltoztatta, egyéb törvényes rendelkezéseit a Be. 371. § (1) bekezdése alapján helybenhagyta.
(Fővárosi Ítélőtábla 4.Beüf.10418/2016/3.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás