MÜ BH 2016/44
MÜ BH 2016/44
2016.02.01.
A korhatár előtti ellátás egyik feltételeként megjelölt jogviszonyt megszüntető megállapodást 2012. január 1-jét megelőzően írásban kellett megkötni azzal, hogy a biztosítással járó jogviszony megszűnését követő nap 2012. évben van [2011. évi CLXVII. tv. 7. § (1) bek. f) pont].
[1] A Megyei Kormányhivatal Nyugdíjbiztosítási Igazgatósága a 2013. február 15. napján kelt határozatával a felperes korhatár előtti ellátás megállapítása iránt előterjesztett kérelmét elutasította. A felperes fellebbezése folytán eljárt Országos Nyugdíjbiztosítási Főigazgatóság a 2013. április 8. napján kelt határozatával az elsőfokú határozatot helybenhagyta, hivatkozva a korhatár előtti öregségi nyugdíjak megszüntetéséről, a korhatár előtti ellátásról és a szolgálati járandóságról szóló 2011. évi CLXVII. törvény (a továbbiakban: Khetv.) 7. § (1) bekezdés a) és f) pontjára.
[2] A felperes a keresetében az alperesi határozatok hatályon kívül helyezését és az alperes új eljárásra utasítását kérte a Khetv. 7. § (1) bekezdés f) pontjának megsértése miatt. Kérte annak megállapítását, hogy rendelkezik a megfelelő szolgálati idővel és így korhatár előtti ellátásra jogosult. Az alperes ellenkérelmében jogalap hiányában a kereset elutasítását kérte, határozataiban foglalt ténybeli és jogi indokait fenntartva.
[3] A közigazgatási és munkaügyi bíróság ítéletével a felperes keresetét elutasította. Érvelése szerint a társadalombiztosítási szervek határozataikban helytállóan állapították meg, hogy a felperes munkaviszonya 2014. (helyesen: 2011.) november 4. napján az S. Kft.-vel kötött munkaszerződés-módosítást követően, az abban rögzített időpont előtt, 2012. február 29. napján közös megegyezéssel megszűnt, a felperes a társadalombiztosítási rendszerből kijelentésre került. Ezt követően más adószámmal, más cégjegyzékszámmal, más alapítási időponttal, más székhellyel rendelkező másik céggel kötött a felperes munkaszerződést, amelynek ügyvezetője ugyan megegyezett az S. Kft. ügyvezetőjével, azaz Gy. I-vel, akitől azt a tájékoztatást kapta, hogy a cég, amelynél addig dolgozott lényegében „nevet változtatott”, ezért kell aláírni új munkaszerződést. Az új munkáltatója felperesnek az St. Kft. A munkaügyi bíróság Gy. I. tanúvallomásából és a becsatolt okiratokból megállapította, hogy az St. Kft. nem jogutódja az S. Kft.-nek, sem cégjogilag, sem munkajogilag. A bíróság osztotta alperes jogi álláspontját, mely szerint a 2011. november 4. napján az S. Kft.-vel kötött megállapodásban rögzített foglalkoztatási megállapodás, amely 2012. december 30. napját jelölte meg a munkaviszony megszűnése időpontjaként, az S. Kft.-vel nem ment foganatba, mivel a munkaviszonyt a felperes és a munkáltató 2012. február 29. napján, azaz a megállapodásban rögzített időpontot megelőzően megszüntette. A felperes a megszüntetési napon nem rendelkezett a 2011. december 31. napján hatályos jogszabályok szerinti 37 év szolgálati idővel és betöltött 60. életévet követő 183. nap életkorral. A bíróság álláspontja szerint a felperesnek az St. Kft.-vel 2012. november 30. napjáig fennállt munkaviszonya nem feleltethető meg a Khetv. 7. § (1) bekezdés f) pontjában foglalt együttes feltételnek, mivel az St. Kft.-vel a foglalkoztatásra, illetve annak megszüntetésére vonatkozó megállapodás nem 2012. január 1. napját megelőzően került írásba foglalásra, és az S. Kft. nem jogelődje az St. Kft.-nek, így két önálló, egymástól független jogi személy nyilatkozatáról van szó az eljárásban, amelyben a „jogelőddel” kötött megállapodás jogfolytonosan a „jogutódra” nem hatott ki. Mindezek alapján a bíróság megállapította, hogy a társadalombiztosítási szervek jogszabálysértés nélkül utasították el felperes korhatár előtti ellátás megállapítására irányuló kérelmét.
[4] A jogerős ítélet ellen a felperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, elsődlegesen annak hatályon kívül helyezése mellett kereseti kérelmének való helyt adást, másodlagosan az ítélet hatályon kívül helyezését és a bíróság új eljárás lefolytatására utasítását kérte. Álláspontja szerint a bíróság a Khetv. 7. § (1) bekezdés f) pontja, 1. §-a, valamint a Ket. 5. § (1) és (2) bekezdése, továbbá a Pp. 1. §-a, 3. § (5) bekezdése, 4. § (1) bekezdése és 206. §-a megsértésével hozta meg határozatát. A Pp. 206. §-a sérelme körében felperes előadta, hogy a bíróság tévesen értékelte és értelmezte Gy. I. tanú vallomását, továbbá figyelmen kívül hagyta a tanú és a felperes szóbeli megállapodását, a tanú szóbeli tájékoztatását. Gy. I. tanú – aki az S., majd az St. H. Kft. ügyvezetője volt – nem vitatta, hogy ő kezdeményezte felperesnél az S. Kft.-nél fennálló munkajogviszonya megszüntetését, és ő adott olyan érdemi tájékoztatást a felperes számára, hogy az St. H. Kft. jogutódja az S. Kft.-nek. Ezt követően került sor a felek megállapodására az új munkaszerződés megkötése érdekében. Gy. I. 2012. december 10. napján akként nyilatkozott, hogy az St. H. Kft. jogutód munkáltatónak tekintendő. A lefolytatott bizonyítás eredményeképp azt lehetett megállapítani, hogy a felek szóban megállapodtak a jogutódlás kérdésében, a munkaszerződés aláírásakor hatályos Munka Törvénykönyve pedig nem tiltotta, hogy a felek munkáltató jogutódlás kérdésében szóban állapodjanak meg. A Khetv. nem tartalmaz arra vonatkozóan rendelkezést, hogy a felperesnek ugyanazon munkáltatónál kell dolgozni, illetve hogy jogutód munkáltatónál nem valósulhat meg a megállapodás szerinti foglalkoztatás. Hivatkozott arra is a felperes, hogy munkaviszonyának megszüntetésével kapcsolatosan iratokat nem kapott, ezeket az alperes utólag szerezte be az S. Kft.-től. A felperes álláspontja szerint joggal és alappal bízhatott abban, hogy az új munkáltatója a korábbi munkáltatójának jogutódja, különös tekintettel arra, hogy az új munkáltatónál ugyanazon feladatokat látta el, mint a korábbinál, munkaköre, munkabére nem változott, és ugyanazon személy látta el a munkáltatói jogkört is. Sérelmezte, hogy a bíróság nem hallgatta meg a felperes ügyében eljáró társadalombiztosítási ügyintézőt annak ellenére, hogy a felperes ezt kérte, és amellyel a felperes azt tudta volna bizonyítani, hogy a Ket. irányadó rendelkezését figyelembe véve az alperesnek már az elsőfokú társadalombiztosítási eljárásban megfelelő jogi felvilágosítást kellett volna adnia részére. Vitatta a felperes, hogy jelen ügyben a Kúria Mfv. III. 10.658/2013/16. számú ítéletében foglaltak figyelembe vehetők lennének, mivel jelen ügy tényállása és elemei eltérőek. A felperes felülvizsgálati érvelése szerint a bíróság megsértette a Pp. 4. § (1) bekezdésében foglalt rendelkezést azzal, hogy az alperes által lefolytatott és a peres eljárásban keletkezett felperesi beadványok tartalmát érdemben nem vizsgálta, a meghallgatott tanúk vallomásait nem értékelte kellőképpen, a tényállást a munkáltatói jogutódlás kérdésében hiányosan állapította meg.
[5] Az alperes felülvizsgálati ellenkérelmében az ítélet hatályban tartását kérte.
[6] A felülvizsgálati kérelem nem megalapozott.
[7] A felülvizsgálati kérelem alapján a Kúriának arról kellett állást foglalnia, hogy a munkaügyi bíróság a Khetv. 7. § (1) bekezdése helytálló értelmezésével döntött-e a felperes jogosultságáról.
[8] A Khetv. 7. § (1) bekezdése 2011. december 31-ét követő naptól a korhatár előtti ellátást életkor betöltéséhez, szolgálati idő megszerzéséhez [a) pont], és különböző személyi körbe tartozó igénylőkre (nők, korkedvezményre, bányásznyugdíjra stb. jogosultságot szerzők foglalkoztatási jogviszonyban állók) vonatkozó egyéb feltételekhez kötötte [b)-f) pontok].
[9] A 7. § (1) bekezdés f) pontja szerinti feltétel a munkaviszonyban és azzal egy tekintet alá eső munkavégzésre irányuló foglalkoztatási jogviszonyban állókra vonatkozik: „esetében a biztosítással járó jogviszonyának megszüntetéséhez szükséges egyoldalú jognyilatkozatot 2012. január 1-jét megelőzően a másik féllel írásban közölték, vagy a jogviszonyt megszüntető megállapodást 2012. január 1-jét megelőzően írásban megkötötték, feltéve, hogy a biztosítással járó jogviszony megszűnését követő nap 2012. évben van és a jogosult a biztosítással járó jogviszony megszűnését követő napon a 2011. december 31-én hatályos szabályok szerint az 1. § c) pont ca), cb), cd), ce) vagy cf) alpontja szerinti korhatár előtti nyugellátásra jogosult lett volna”.
[10] A Khetv. 7. § (1) bekezdése utolsó fordulatában szereplő „biztosítással járó jogviszony” és a „korhatár előtti ellátás kezdő napja” kifejezéseket a Khetv. 1. § a) pont aa) alpontja és d) pontja definiálják. A Khetv. alkalmazásában biztosítással járó jogviszonynak a társadalombiztosítás ellátásaira és a magánnyugdíjra jogosultakról, valamint e szolgáltatások fedezetéről szóló 1997. évi LXXX. törvény (Tbj.) 5. § (1) bekezdés a), b) és e)-g) pontja szerinti biztosítással járó jogviszony; korhatár előtti ellátás kezdő napjának pedig az a nap minősül, amelytől kezdődően az ellátást megállapítják.
[11] Peradat, hogy a felperes munkáltatójával, az S. Kft.-vel 2011. november 4. napján megállapodást kötött a munkaviszonya 2012. december 30. napjával történő megszüntetésére. A felperes munkaviszonya 2012. február 29. napjával közös megegyezéssel megszüntetésre került. Ezt követően a felperes 2012. március 1. napjától 2012. december 31. napjáig határozott idejű munkaviszonyt létesített az St. Kft.-vel. A munkaviszony megszüntetését megelőzően a felperes 2012. november 12. napján korhatár előtti ellátás megállapítás iránti igényét benyújtotta az alperesi igazgatósághoz. 2012. február 29-én a munkaviszony közös megegyezéssel való megszüntetésének napján a felperes biztosítotti jogviszonya is megszűnt az S. Kft.-nél, mivel a társadalombiztosítási nyilvántartásból is kijelentésre került.
[12] A Khetv. 7. § (1) bekezdés f) pontja szerint a felperes nem volt jogosult korhatár előtti ellátásra, mivel 1952. június 23-án született, így a rá irányadó öregségi nyugdíj korhatár 62 év 183 nap, melyet 2014. december 23-án fog csak elérni. A megszerzett szolgálati idejére figyelemmel a felperes öregségi nyugdíjra két évvel korábban, a 60. életévet követő 183. napon, azaz 2012. december 23. napján válhatott jogosulttá a 2012. január 1. napját megelőző hatályos szabályok szerint. A Khetv. 7. § (1) bekezdés a) pontja alapján 2011. december 31-ig nem töltötte be a felperes a 60. életévét követő 183. napot, illetve ezen időpontig nem szerzett 37 év szolgálati időt, ezért a 7. § (1) bekezdés a) pont alapján korhatár előtti ellátásra nem volt jogosult.
[13] A felperes az S. Kft.-nél fennálló biztosítással járó jogviszonya és munkaviszonya – amelynek megszüntetésére 2011. november 4. napján a megállapodást megkötötték – a megállapodásban megjelölt 2012. december 30. napja előtt megszűnt. A felperes biztosítással járó jogviszonya az S. Kft. munkáltatójánál a 62. életéve 183. napja betöltéséig folyamatosan nem állt fenn, az újabb biztosítási jogviszonyt eredményező munkaviszony létrehozására nem 2012. január 1-jét megelőzően, hanem azt követően, 2012. március 1. napján került sor, ezáltal a Khetv. rendelkezése – az újabb munkaviszony létesítése, majd megszüntetése, megszűnése miatt – már nem volt alkalmazható. A 2012. november 12. napján előterjesztett igénybejelentés alapján törvényi rendelkezés hiányában nem lehetett a felperes részére korhatár előtti ellátást megállapítani.
[14] A Khetv. 7. § (1) bekezdés f) pontja értelmében a jogviszonyt megszüntető megállapodást 2012. január 1-jét megelőzően írásban kellett megkötni azzal, hogy a biztosítással járó jogviszony megszűnését követő nap 2012. évben van. Ez egyben azt jelenti, hogy nem a biztosítási jogviszonyt kellett megállapodással megszüntetni, hanem az annak alapját képező jogviszonyt, azaz a jelen perbeli esetben a munkaviszonyt. Annak a jogviszonynak kellett 2012. évben megszűnnie, amelyről 2012. január 1-jét megelőzően a felek közös megegyezéssel rendelkeztek. A felperes esetében 2011. november 4. napján megkötött megállapodás nem ment teljesedésbe, a 2012. március 1. napján megkötött munkaszerződés a Khetv. 7. § (1) bekezdés f) pontjában rögzített feltételeknek nem felel meg. A rendelkezésre álló dokumentumok és tanúvallomások alapján a munkaügyi bíróság helyes jogértelmezéssel állapította meg a munkajogi jogutódlás hiányát az S. és az St. Kft. között. A Mt. 85/A. § rendelkezése szerint a munkáltató személyében bekövetkező jogutódlásnak minősül
a) a jogszabályon alapuló jogutódlás, valamint
b) a munkáltató anyagi, illetve nem anyagi erőforrásai elkülönített, szervezett csoportjának (pl. gazdasági egység, üzem, üzlet, telephely, munkahely, illetve ezek egy része) a további működtetés, illetve az újbóli beindítás céljából, e törvény hatálya alá tartozó szervezet vagy személy számára történő, megállapodáson alapuló átadása, átvétele, így különösen adásvétel, csere, bérlet, haszonbérlet, illetve gazdasági társaságba való belépés, vagyonbevitel révén.
[15] A Pp. 206. § (1) bekezdése szerint a bíróság a tényállást a felek előadásának és bizonyítási eljárás során felmerült bizonyítékoknak egybevetése alapján állapítja meg. A bizonyítékokat a maguk összességében értékeli és meggyőződése szerint bírálja el.
[16] A Kúria töretlen gyakorlata értelmében a bizonyítékok mérlegelésén alapuló ítélet felülvizsgálattal eredményesen csak akkor támadható, ha a bizonyítékok mérlegelése okszerűtlen vagy iratellenes volt. A felülvizsgálati eljárás keretében a bíróság mérlegelési körébe tartozó kérdés általában nem vizsgálható, és nincs lehetőség a bizonyítás adatainak újabb egybevetésére és értékelésére. A Kúria csak azt vizsgálhatja, hogy a mérlegelés körébe vont adatok értékelése során a bíróságok nyilvánvalóan téves vagy okszerűtlen következtetésre jutottak-e.
[17] A Pp. 206. § (1) bekezdése megsértésére alapított felülvizsgálati kérelem csak akkor lehet eredményes, ha a jogerős ítéletben megállapított tényállás iratellenes, illetőleg a bíróság a bizonyítékokat – azok egybevetése során – nem a maguk összességében értékelte és ennélfogva a megállapított tényállás nyilvánvalóan okszerűtlen, vagyis lényeges logikai ellentmondást tartalmaz.
[18] A jogerős ítélet ilyen jellegű fogyatékosságban nem szenved. A peres eljárás, és a közigazgatási eljárás során sem merült fel arra vonatkozó adat – figyelemmel arra is, hogy Gy. I. a korábbi munkajogi jogutódlást elismerő nyilatkozatát (megindokolva) visszavonta –, hogy az Mt. 85/A. § (1) bekezdés b) pontja szerinti munkáltatói jogutódlás az S. Kft. és az St. Kft. között megvalósult volna, ezért az ítélet hatályon kívül helyezésére alapot adó lényeges eljárási szabálysértés nem mutatható ki. Annak értékelése, hogy Gy. I. a felperesnek – esetlegesen – a munkajogi jogutódlásáról téves tájékoztatást adott, jelen jogvita keretein kívül esik.
[19] A felperes felülvizsgálati kérelemében a Pp. 1. §-a, 3. § (5) bekezdése, 4. § (1) bekezdése és a Ket. 5. § (1) és (2) bekezdése rendelkezéseinek megsértését csupán állította, azonban nem jelölte meg ezen jogszabályhelyek megsértésének mibenlétét, illetve a Ket. sérelmével kapcsolatos állításai a jogerős ítélet hatályon kívül helyezésére nem alkalmasak.
[20] A közigazgatási és munkaügyi bíróság jogszerűen mellőzte az alperesi ügyintéző tanúkénti meghallgatását, mivel nem az esetleges téves felvilágosításadás, hanem a munkajogi jogutódlás hiányában nem teljesült a Kehtv. 79. § (1) bekezdés f) pontban írt feltétel, így az ügyintéző meghallgatása sem eredményezte volna a munkajogi jogutódlás megtörténtének megállapítását.
[21] Mindezekre tekintettel helytállóan állapította meg a közigazgatási és munkaügyi bíróság, hogy a felperes biztosítással járó munkaviszonya nem a Kehtv. 7. § (1) bekezdés f) pontjában írtaknak megfelelően szűnt meg, ezért a Kúria a jogerős ítéletet a Pp. 275. § (3) bekezdés alkalmazásával hatályában fenntartotta.
(Kúria Mfv. III. 10.262/2015.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás