BK ÍH 2016/45.
BK ÍH 2016/45.
2016.06.01.
Mulasztással valósítja meg az emberölés bűntettét az a vádlott, aki gondozási kötelezettségét a nagymamájával szemben elmulasztja, bár látja, hogy a sértett egészségi állapota oly mértékig meggyengült, hogy saját magát önhibáján kívül ellátni már nem tudja, és tisztában van azzal, hogy a sértett ellátatlansága szükségképpen a halálát eredményezi [Btk. 160. § (1) bekezdés, (2) bekezdés d) és j) pont].
Az első fokon eljárt törvényszék a vádlottat emberölés bűntette [Btk. 160. § (1) bekezdés, (2) bekezdés d) és j) pont] miatt 15 év szabadságvesztésre és 10 év közügyektől eltiltásra ítélte. A szabadságvesztést börtönben rendelte végrehajtani, rendelkezett a feltételes szabadságra bocsáthatóságról.
Az elsőfokú bíróság ítélete ellen a vádlott és a védő jelentettek be fellebbezést eltérő jogi minősítésre (gondatlanságból elkövetett emberölés vétségének és ezzel halmazatban gondozási kötelezettség elmulasztása bűntettének megállapítására), másodlagosan a minősítő körülmények mellőzésére, illetve a büntetés lényeges enyhítésére irányulóan.
A nyilvános ülésen a védő az eltérő minősítés keretében a segítségnyújtás elmulasztása bűntettének megállapítását is indítványozta.
A tényállás szerint a vádlott 5 éves kora óta apai nagyszülei gondozásában élt, nagyapja halálát követően a nagymamája, az 1930-ban született sértett nevelte. A sértett az 1970-es években történt csípőtájéki műtétje miatt mozgásában korlátozott volt, eleinte bottal, majd később csak járókerettel tudott közlekedni, lakáshoz kötötten élt. A vádlott 18 éves kora után munkaviszonyt nem létesített, munkából származó rendszeres jövedelme nem volt, vállalta, hogy a sértettet ápolja, ezért az illetékes önkormányzat 1998. május 1. napjától folyamatosan a vádlott részére ápolási díjat állapított meg és folyósított. A vádlott B.-n, ahol éltek, ápolási kötelezettségének túlnyomó részt eleget tett, de 2011. október 27-én a sértettel együtt B.-ről K.-ra költöztek. A sértett egészségi állapota miatt a helyi önkormányzat jegyzője 2011. november 1. napjától a vádlottnak a sértett ápolása után ápolási díjat állapított meg, ennek összege havonta 34 515 forint volt. A fentieken túl, kettejük jövedelmét képezte a sértett nyugdíja, ami 118 925 forint volt, illetőleg a sértett havonta fogyatékossági támogatásra is jogosult volt, melynek összege 18 525 forint volt.
A vádlottnak tudomása volt arról, hogy ápolás címén milyen kötelezettségek terhelik, és azzal is tisztában volt, hogy kötelezettségeinek megszegése esetén az önkormányzat az ápolási díjat megvonhatja. K.-ra történő költözésük után, miközben a sértett állapota fokozatosan romlott, a vádlott egyáltalán nem takarított, ugyanakkor legalább egy tucat macskát tartott a házban, illetve az udvaron, azonban az almokat megfelelően nem tisztította, azokat nem ürítette, így a házat ellepte a szemét, és az egész lakókörnyezetükből bűz áradt. Mindezek mellett a vádlott a sértett ápolását is elhanyagolta.
Ennek következtében 2012. május 18. napján a háziorvos a sértettnél a lakáson történt vizsgálatakor szívproblémákat és kiszáradás jeleit észlelte, emiatt kórházba utalta, ahol megállapították, hogy a sértett elhanyagolt küllemű, segítséggel sem ültethető fel, a csípő nem mozgatható ki. A sértettet a kórházból 2012. május 29-én otthonába bocsátották, azonban előírták, hogy részére házi betegápolás keretében gyógytornát kell biztosítani csípő problémái miatt, rendszeresen ellenőrizni kell a vérnyomását, és egyben javaslatot tettek nadrágpelenka használatára.
A háziorvos a sértett kórházba utalásával egyidejűleg felkérte az önkormányzat szociális munkatársát a sértett gondozására, mert azt tapasztalta, hogy a sértett ellátása nem megfelelő.
A vádlott az önkormányzat munkatársát a lakásba nem engedte be, a szociális ellátást és az ingyenes házi betegápolást nem vette igénybe, majd 2012. augusztus 27-e után a sértettnek a szükséges gyógyszereit sem íratta fel a háziorvosnál, és a nadrágpelenkát sem váltotta ki. A sértettnek felírt gyógyszereket az interneten ellenőrizetlen forrásból rendelte.
2012. november hónaptól a sértett az ágyból felkelni már egyáltalán nem tudott, mozgáskorlátozottsága olyan nagyfokú volt, hogy semmilyen helyváltoztatásra nem volt képes, így az önellátásra képtelen volt.
A vádlott annak ellenére, hogy a sértett állapotával tisztában volt, sem orvosi, sem szociális gondozói segítséget nem hívott. 2012 novemberétől a vádlott a sértettet egyáltalán nem mozgatta, sőt a sértett halálát megelőző hetekben már nem is ágytálazta, nadrágpelenkát nem adott rá, így a sértett a vizeletét és a székletét maga alá ürítette.
Amiatt, hogy a vádlott a sértettet az ágyban nem mozgatta, illetve a sértett hosszú időn keresztül a vizelettől és fekáliától felázott ágyneműben feküdt, a sértett hátán a keresztcsont fölött, valamint a nagy tompor, illetve a csípőlapát közötti területen felfekvéses fekélyek keletkeztek. A sértett 2013. január elején telefonon felhívta a szomszédját, és arra kérte, hogy vigyen neki ételt, mert nagyon éhes. A sértett 2013. január 11-én evett utoljára, de ekkor is csupán joghurtot és banánt fogyasztott, ezt követően ételt, italt egyáltalán nem vett magához. A sértett 2013. január 12-én az ágyról leesett. A vádlott a sértettet az ágyra visszahelyezte, de e közben a sértett a fejét az ágy karfájába beütötte, amit a vádlott is észlelt, azonban orvost nem hívott hozzá. A sértett koponyáját ért tompa erőbehatás következtében a koponyaüreg mindkét oldalán kemény burok alatti vérzés lépett fel, ennek vastagsága néhol elérte az 1 mm-t, emiatt a sértettnél életveszély nem alakult ki.
2013. január 14-én reggel a vádlott észlelte, hogy a sértett nincs eszméleténél, ennek ellenére orvosi segítséget most sem kért, csupán két nap elteltével, 2013. január 16-án értesítette a mentőket, azonban ezt megelőzően szólt barátjának, és megkérte arra, hogy segítsen legalább a sértett szobáját kitakarítani, tartva attól, hogy a mentősök észlelik, a sértett milyen körülmények között él.
A vádlott és a barátja 2013. január 16-án délelőtt a sértett szobájából a szemét egy részét zsákokba rakták, és azt az udvarra kihordták. A vádlott ezt követően még ugyanezen a napon 15 óra 41 perckor felhívta az Országos Mentőszolgálatot, a mentők a sértettet kórházba szállították.
A sértett eszméletlen, vegetatív állapotban került kórházba, és ott az orvosi kezelés ellenére, 2013. január 18-án életét vesztette. A sértett halála a nagyfokú ellátatlanság miatt kialakult súlyos testi romlás, valamint szövődményként kialakult kétoldali gócos tüdőgyulladás miatt következett be.
A vádlott mulasztása és a sértett halála között az ok-okozati összefüggés megállapítható.
A sértettnek a gyógytorna hiányában, a tartós ágyhoz kötöttség miatt kialakult ízületi merevség, táplálékkal való ellátatlansága, éhezése, a felfekvéses sebek keletkezése az átlagost lényegesen meghaladó testi szenvedést okozott, míg a higiéniás mulasztások – az, hogy a sértett bűzös, szeméttel teli szobában, vizelettel és fekáliával szennyezett ágyneműben feküdt – nagyfokú lelki szenvedést eredményeztek.
A sértettnek az idejekorán nyújtott szakszerű orvosi, kórházi kezelés, illetve a szakszerű házi ápolás keretében nyújtott ellátás a szövődmények kialakulását csökkentette, illetve minimalizálta volna.
A másodfokú bíróság a fellebbezéseket nem találta alaposnak.
Az elsőfokú bíróság ítéletének indokolásában részletesen kifejtette, hogy a vádlotti cselekvőség miért nem minősül segítségnyújtás elmulasztása bűntettének. A törvényszék álláspontja szerint a vádlott tényállásbeli cselekményének segítségnyújtás elmulasztásakénti értékelésére nem kerülhet sor, ugyanis ez a cselekmény a mindenkit terhelő általános erkölcsi parancs elmulasztását rendeli büntetni. Ha azonban a halálos eredményhez vezető mulasztás jogalapját képező kötelezettség valamely nem büntetőjogi normán vagy speciális erkölcsi parancson alapul, akkor a szándékos emberölés megállapításának van helye.
Tekintettel arra, hogy a vádlott a szociális igazgatásról és szociális ellátásokról szóló 1993. évi III. tv. 41. § (1) bekezdés a) pontja alapján a sértett ápolása címén ápolási díjban részesült, ezáltal jogi kötelezettség és emellett mint a sértett leszármazó unokáját erkölcsi alapon nyugvó speciális kötelesség is terhelte. A vádlottat terhelő kötelezettségek megléte kizárja a cselekmény segítségnyújtás elmulasztásaként történő értékelését. Az elsőfokú bíróság által kifejtett állásponttal az ítélőtábla mindenben egyetértett.
A gondatlanságból elkövetett emberölés vétségének és a gondozási kötelezettség elmulasztása bűntettének megállapítását célzó fellebbezések sem alaposak. A vádlotti beadvány helyesen hivatkozott arra, hogy a Btk. 167. §-a szerinti gondozási kötelezettség elmulasztása ún. veszélyeztető bűncselekmény, ami abban az esetben valósul meg, ha a gondozásra szoruló élete, testi épsége vagy egészsége közvetlen veszélybe kerül. A közvetlen veszély a bűncselekmény eredménye, ennek megvalósulásával válik a bűncselekmény befejezetté.
A vádlott, általa sem vitatottan, a nagymamája gondozására jogszabály alapján köteles volt, de ilyen gondozási kötelezettség terhelte a polgári jog szabályai alapján mint leszármazót a felmenőjével szemben.
A vádlott az eljárás során azt vitatta következetesen, hogy nagymamája halálára szándéka kiterjedt-e. Az elsőfokú bíróság helyesen állapította meg azt, hogy a vádlott, akit gondozási kötelezettség terhelt a nagymamájával szemben, bár látta azt, hogy a sértett egészségi állapota oly mértékig meggyengült, hogy saját magát önhibáján kívül ellátni már nem tudta, és azzal is tisztában volt, hogy a sértett ellátatlansága szükségképpen a halálát eredményezi, ezzel nem törődött. A vádlottnak ez a közömbösségben megnyilvánuló magatartása alapozza meg terhére az eshetőleges szándékkal elkövetett emberölés bűntettének a megállapítását.
A gondatlanságból elkövetett emberölés akkor valósul meg, ha az eredmény bekövetkeztét illetően a terheltet tudatos vagy hanyag gondatlanság terheli. A hanyagság (negligencia) esetén az elkövető azért nem látja előre magatartásának lehetséges következményeit, mert a tőle elvárható figyelmet vagy körültekintést elmulasztotta. Ez két feltétel együttes fennállását jelenti, egyrészt az objektív gondossági kötelesség megszegését, másrészt a szubjektív előreláthatóság fennállását. Azzal a vádlott tisztában volt, hogy a nagymamája gondozására, ápolására köteles. Ez magában foglalta a sértett élelmezését, mosdatását, mozgatását, pelenka cseréjét és természetesen szükség szerint az ágyneműjének a kicserélését, de a tágabb környezet takarítását is. A szubjektív előreláthatóság pedig annak vizsgálatát jelenti, hogy az elkövetőt a bekövetkezett eredmény előre nem látásában terhelte-e felróható mulasztás.
Nem kell ahhoz szakértelem vagy magasabb fokú iskolázottság, hogy az elkövető tisztában legyen azzal, ha egy magatehetetlen, kiszolgáltatott, önmagát ellátni nem képes személynek nem ad enni, a fekhelyét nem tisztítja, a sértettet nem mozgatja, úgy a sértett egészségi állapota oly mértékig meggyengülhet, hogy az elindítja a halálos eredményhez vezető okfolyamatot. Ezért a gondatlanság enyhébb formája nem állapítható meg a vádlott esetében.
A gondatlanság másik formája a tudatos gondatlanság (luxuria) esetében az elkövető előre látja magatartásának lehetséges következményeit, de könnyelműen bízik azok elmaradásában. Ebben az esetben tehát az elkövető tisztában van azzal, hogy magatartása eredményeként bekövetkezhet a passzív alany halála, de úgy véli, hogy azt képes lesz megakadályozni, vagy más körülmény meggátolja az eredmény bekövetkeztét. A könnyelmű bizakodás azt jelenti, ennek a bizakodásnak van valamilyen ténybeli alapja. Ez lehet az elkövető fizikai ereje, ügyessége vagy más személy közbeavatkozása. Ha ilyen ténybeli alap nincs, úgy a bizakodás már nem könnyelmű, hanem alaptalan, és ebben az esetben nem tudatos gondatlanságról, hanem eshetőleges szándékról van szó.
A vádlott és a védő arra hivatkozott, hogy a halál bekövetkeztében a sértett is közrehatott azon magatartásával, hogy elutasította a kórházi gyógykezelést, házi szociális gondozást vagy a szociális otthonbeli ellátást. Az irányadó tényállás szerint a vádlott sem a háziorvost, sem a szociális gondozót nem engedte be a lakásba.
Ilyen formán a vádlottnak nem volt semmi reális alapja arra, hogy bízzon a halálos eredmény elmaradásában. Miután ez a könnyelmű bizakodás nem állapítható meg javára, a vádlottat az eredmény bekövetkeztében eshetőleges szándék terheli, hiszen teljes közömbösséget tanúsított a lehetséges eredmény iránt.
A vádlott felelősségét nem zárja ki az a körülmény sem, hogy a sértett tiltakozott az orvosi ellátás, kórházi vagy szociális intézményben való elhelyezés ellen.
Abban az esetben, amikor már az elkövető számára is nyilvánvalóvá válik, hogy a sértett egészségi állapota oly mértékig megrendült, hogy orvosi ellátás hiányában az a halálát eredményezheti, nincs jelentősége annak, hogy a sértett tiltakozik a kórházi ellátás ellen. A vádlottnak a jogszabályon és az erkölcsi alapon nyugvó kötelezettsége felülírja ezt a sértettnek való engedelmességet (BH 2005.131.).
A kifejtettekből következik, hogy az ítélőtábla a bűncselekmény eltérő minősítésére irányuló fellebbezéseket alaptalannak ítélte. Az elsőfokú bíróság a helyesen felsorolt bűnösségi körülmények mellett arányos büntetést szabott ki. Ezért a másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta.
(Szegedi Ítélőtábla Bf.I.45/2015.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás