BK ÍH 2016/49.
BK ÍH 2016/49.
2016.06.01.
A nemi élet szabadsága elleni bűncselekmény nem erőszakkal vagy fenyegetéssel elkövetett, ha a korábban a vádlott által bántalmazott sértett a szóbeli tiltakozáson túl védekezni nem tud, és vele szemben a vádlott erőszakot vagy élet-, testi épség elleni fenyegetést a közösülés során nem alkalmaz. Ilyenkor a szexuális erőszak bűntette a sértett védekezésre képtelen állapotát kihasználva elkövetettként minősül [Btk. 197. § (1) bekezdés b) pont 1. fordulat].
Az első fokon eljárt törvényszék a vádlottat bűnösnek mondta ki életveszélyt okozó testi sértés bűntettének kísérletében, szexuális erőszak bűntettében és személyi szabadság megsértésének bűntettében. Ezért – halmazati büntetésül – 4 év 6 hónap börtönben letöltendő szabadságvesztésre és 5 év közügyektől eltiltásra ítélte.
Az elsőfokú bíróság ítélete ellen fellebbezést jelentett be az ügyész a vádlott terhére, a büntetés súlyosítása érdekében, hosszabb tartamú börtönben végrehajtandó szabadságvesztés kiszabása érdekében.
A vádlott és a védő elsődlegesen felmentésért, másodlagosan enyhítésért fellebbeztek.
A fellebbezési nyilvános ülésen a vádlott és védő fellebbezésüket akként módosították, hogy elsődlegesen az elsőfokú ítélet hatályon kívül helyezését indítványozták, felderítetlenség és téves ténybeli következtetés miatt, másodsorban a vádlott felmentését, míg harmadlagosan enyhébb büntetés kiszabását kérték.
Az ítélőtábla az ügyészi fellebbezést ítélte alaposnak.
..., a korábban közérdekű munkára ítélt, nőtlen családi állapotú vádlott, egy kiskorú gyermeke után, akit volt élettársa nevel, havi 5000 forint gyermektartásdíjat fizet. Alkalmi munkából él, kb. havi 50 000 forintos jövedelemmel. Vagyonát képezi egy általa lakott tanya, melynek értéke 2-300 000 forint.
Az irányadó tényállás lényege szerint a vádlott és a sértett 2007 júniusától 2008 nyaráig élettársi viszonyban éltek a sértett tanyáján. A sértett gyermekei nem fogadták el a vádlottat, ezért a vádlott elköltözött, élettársi kapcsolatuk megszakadt.
A történtek ellenére a vádlott és a sértett egymással kapcsolatban maradtak, a sértett rendszeresen átjárt a vádlott tanyájára, ahol időnként ott is aludt. Fenntartották egymással a baráti viszonyt és a szexuális kapcsolatot, voltak közös gazdasági ügyeik is.
Az élettársi kapcsolatuk megszakadása utáni időszakban a vádlott és a sértett között voltak viták, veszekedések – főként kölcsönös féltékenység, illetve anyagi természetű okok miatt –, melyek során a vádlott többször bántalmazta a sértettet. A bántalmazások során, melyekről több esetben látlelet is készült, a vádlott többnyire kézzel ütötte a sértett fejét, illetve fojtogatta őt, azonban ezeknek az eseteknek nem lett következménye, mivel a sértett nem tett feljelentést, sőt miután a vádlott megígérte, hogy többet nem bántalmazza, megbocsátott neki.
A sértett 2011. december 30. és 31. napját a vádlottnál töltötte, majd hazament a gyerekeivel szilveszterezni. 2012. január 1-jén gépkocsijával ismét a vádlott K. településen lévő tanyájára ment azzal a céllal, hogy az újévi időszakot együtt töltsék.
Már 2012. január 1-jén a délutáni órákban összevesztek, de aznap éjszakára a sértett saját elhatározásából a vádlott tanyájában maradt. 2012. január 2-án a vádlott és a sértett gépkocsival több mindent intéztek, majd a visszatérés után összevesztek a köztük lévő pénzügyi elszámolás miatt.
Az emiatt felbőszült vádlott a veszekedés során, több esetben, ököllel megütötte a sértett fejét, az alkarjával a nyakát szorította, illetőleg az így megfélemlített sértettnek – amikor a sértett el akart menni haza – megtiltotta, hogy a tanyát elhagyja, majd belökte az ágyba. A sértett a vádlott magatartása, kijelentései miatt a tanyát nem merte elhagyni.
A vádlott és a sértett 2012. január 3-án napközben a tanyán tartózkodtak, illetve átmentek egy közeli tanyára, de ott a sértett nem merte közölni, hogy őt a vádlott bántalmazta, illetve nem engedi eltávozni. A vádlott egész nap a sértett társaságában volt, aki ezért nem merte a vádlott tanyáját elhagyni, nem mert hazamenni.
A vádlott az esti órákban ismét közölte a sértettel, hogy nem mehet haza, a vádlott a sértett gépkocsijának kulcsát a házban elrejtette. Este a vádlott ismét szóba hozta a közöttük lévő elszámolást, majd a kialakult vita során ismét bántalmazni kezdte a sértettet. A bántalmazás során ököllel megütötte a sértett fejét, pofonvágta, fojtogatta, lökdöste. A bántalmazástól a sértettnek az orra vérzett, ettől véres lett a pólója. A bántalmazás közben a vádlott úgy nekilökte az ajtónak a sértettet, hogy az ajtó üvege kitörött, illetve a sértett fejét a hajánál fogva nekirántotta a konyhaszekrénynek.
Miután a bántalmazástól a sértett a földre került, a vádlott leöntötte pálinkával, majd egy lavór vízzel, végül letépte róla a pólóját és meztelenül odaállította a mosógép mellé, ahol kb. fél-egy órán keresztül kellett állnia. Amikor a sértett közölte a vádlottal, hogy fel fogja őt jelenteni, a vádlott ismét megfenyegette, hogy a tanyáját nem fogja élve elhagyni. Később a vádlott megengedte, hogy a még mindig meztelen sértett az ágyba befeküdjön, ő is mellé feküdt, majd egy idő után a vádlott elaludt.
A sértett kihasználva, hogy a vádlott elaludt, január 4-én, a hajnali órákban felkelt az ágyból, felöltözött, és el akart távozni a tanyából. Mivel a bántalmazás és isiászos betegsége következtében nehezen tudott csak mozogni, ezért a gépkocsijával akart elmenni, de nem találta meg annak kulcsát. Ekkor a sértett, aki addigra már elhatározta, hogy a történtek miatt a vádlottat fel fogja jelenteni, a saját és a vádlott szakadt pólóját magához vette, kiment a tanyából, és kint egy hordóba elrejtette azokat. Ezután visszament a tanyába, és tovább kereste a kocsija kulcsát. Mivel a legközelebbi tanya kb. 150-200 méterre volt, és a sértett egyébként sem számított segítségre az ott lakóktól a hajnali órákban, ezért figyelemmel arra is, hogy fizikai állapota miatt nehezen tudott mozogni, nem próbált meg gyalogosan elmenekülni.
A kulcs keresgélése közben felébredő vádlott kérdésére a sértett azt állította, hogy WC-re ment ki, és ismét mondta, hogy szeretne hazamenni. A vádlott ekkor visszaparancsolta a sértettet az ágyba, és azt mondta neki, hogy aludjon. Egy idő múlva azonban a vádlott azt közölte a sértettel, hogy szeretkezni akar vele, ami ellen a sértett tiltakozott, mondván, hogy nem akarja ezt, és fáj mindene. A vádlott azonban ennek ellenére megpróbált közösülni vele, ami először nem sikerült. Ekkor a vádlott hímvesszőjét bekente krémmel, és a sértett akarata és tiltakozása ellenére kb. 15-20 percen keresztül közösült az összevert és megfélemlített, a tiltakozáson túl védekezést nem tanúsító sértettel.
Január 4-én napközben a sértett az elszenvedett bántalmazástól rosszul érezte magát, a fojtogatás miatt nehezen tudott nyelni, beszélni. A délelőtti órákban a vádlott és a sértett a vádlott gépkocsijával J. településre mentek a munkaügyi központba, illetve K. településre az önkormányzathoz ügyeket intézni, majd voltak bevásárolni, ezután visszamentek a vádlott tanyájára. A sértett J. és K. településeken a korábban elszenvedett bántalmazások, illetőleg fenyegetés miatt nem mert segítséget kérni, illetőleg nem próbált elszökni a vádlottól, tartott attól is, hogy ha elszökne, akkor a vádlott utána menne és visszavinné.
Mivel a bántalmazások miatt a sértett rosszul érezte magát, ezért a délutáni órákban szólt a vádlottnak, hogy vigye be az orvoshoz. Azzal az ürüggyel, hogy odébb akar állni a kocsijával, a sértett visszakérte a vádlottól a kocsija kulcsát, majd a kocsival váratlanul elhajtott a tanyáról, és K. településre ment, ahol a rendőrséghez fordult.
Az elszenvedett bántalmazások következményeként a sértett testszerte sérüléseket szenvedett, fején, felkarján, alkarján, mellkasán, térdén zúzódásos, horzsolásos sérülései keletkeztek, a nyak két oldalán, a jobb kulcscsont táján vérzéses zúzódásokat szenvedett el. Ezen sérülések gyógytartama 8 napon belüli.
A nyak közepes erővel történő megszorítása miatt a sértettnél nyelési nehézség, torokfájdalom, rekedtség jött létre, súlyosabb következményként kialakulhatott volna a gége porcos vázának törése, illetve gégevizenyő, következményes nehéz légzés, fuldoklás, ami életveszélyes állapotnak felel meg. A súlyosabb eredmény kialakulása nem a vádlott akaratán, hanem a véletlenen múlott.
A sértett a sérelmére elkövetett szexuális erőszak miatt 2012. január 5-én a vádlottal szemben hatályos magánindítványt terjesztett elő.
Az ítélőtábla álláspontja szerint az elsőfokú ítélet hatályon kívül helyezésére és a felmentésre irányuló fellebbezések a bizonyítékok mérlegelését támadják. Azt sérelmezik, hogy az elsőfokú bíróság nem a vádlott védekezését fogadta el, miszerint a sértett volt az, aki féltékenysége miatt a vádlottra rátámadt, összekarmolta, a vádlott csak eltolta magától, és két pofont adott neki. Nem tiltotta meg, hogy elhagyja a tanyát, onnan el tudott volna menni, és a közösülésre is a sértett beleegyezésével került sor.
Az elsőfokú bíróság a bizonyítékokat egyenként és egymással összevetve is értékelte, mérlegelési körébe vonta. Helytálló indokát adta annak, hogy a vádlott védekezésével szemben alapvetően miért a sértett vallomását fogadta el, és megindokolta azt is, hogy a sértett tárgyaláson tett nem teljesen kimerítő és már bizonytalan vallomásával szemben, miért a nyomozati vallomását fogadta el.
Helyesen állapította meg, hogy a sértett vallomását alátámasztotta az orvos szakértő véleménye is a tekintetben, hogy nyakának megszorítása, illetőleg a fojtogatás következtében milyen testi elváltozásai keletkeztek, és a szakvélemény feltárta a további sérülések bekövetkezésének reális lehetőségét is.
Mindezekre figyelemmel az elsőfokú bíróság által megállapított tényállás teljes mértékben felderített, a bíróság a megállapított tényekből további tényekre is helyesen következtetett, tehát a hatályon kívül helyezésre nem kerülhetett sor.
A bizonyítékok értékelése az elsőfokú bíróság feladata, megalapozott tényállás esetében a bizonyítékok eltérő értékelésére a másodfokú eljárásban nincs lehetőség, ezért a felmentésre irányuló fellebbezések sem vezethettek eredményre.
Az elsőfokú bíróság helyesen következtetett a vádlott bűnösségére, és a cselekmények minősítése is túlnyomó részt törvényes.
Tévedett azonban az elsőfokú bíróság, amikor a nemi élet szabadsága elleni bűncselekményt a Btk. 197. § (1) bekezdés a) pontja szerinti erőszakkal, illetve élet- és testi épség elleni fenyegetéssel elkövetettnek minősítette. Az irányadó tényállás szerint a közösülés előtt a vádlott a sértettel szemben fizikai erőszakot, élet- és testi épség elleni fenyegetést nem alkalmazott, a sértett csupán szóval tiltakozott, mondván, hogy nem akarja azt, és fáj mindene. A vádlott a sértett akarata és ezen tiltakozása ellenére közösült az összevert és megfélemlített, a tiltakozáson túl védekezést nem tanúsító sértettel. Az elsőfokú ítélet indokolása is ennek megfelelő, az erőszakkal kapcsolatban csak azt tartalmazza, a bírósági gyakorlat nem kívánja meg, hogy a sértett az erőszakkal szemben védekezést fejtsen ki.
A követendő bírói gyakorlat szerint védekezésre képtelen állapotban van a sértett, ha a fizikai adottságainál vagy helyzeténél fogva nem tud ellenállást kifejteni. Ez az állapot lehet állandó jellegű vagy ideiglenes (pl.: betegség, súlyos kimerültség miatt). A jelen esetben megállapítható, hogy a sértett a közösüléskor védekezésre képtelen állapotban volt, mert a korábbi bántalmazások miatt fájt mindene. Ezt közölte a vádlottal is, aki ennek tudatában közösült vele akarata ellenére, de erőszakot nem alkalmazott. Ilyen körülmények mellett az ítélőtábla a vádlott nemi élet szabadsága elleni cselekményét a Btk. 197. § (1) bekezdés b) pontjának 1. fordulatába ütköző, a sértett védekezésre képtelen állapotát kihasználva elkövetett, szexuális erőszak bűntettének minősítette.
Az elsőfokú bíróság a helyesen értékelt bűnösségi körülmények mellett aránytalanul enyhe büntetést szabott ki. A halmazati büntetésre figyelemmel a vádlott esetében a középmérték 7 év. A súlyosító körülmények jelentős nyomatéka és túlsúlya mellett, az elsőfokú bíróság által kiszabott 4 év 6 hónap eltúlzottan enyhe büntetés, ezért az ítélőtábla a szabadságvesztés tartamát 6 évre súlyosbította. A kifejtettekből következik, hogy az elsőfokú bíróság ítéletét a Be. 372. § (1) bekezdése alapján megváltoztatta, egyebekben a Be. 371. § (1) bekezdése alapján helybenhagyta.
(Szegedi Ítélőtábla Bf.III.291/2015
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás