BK ÍH 2016/50.
BK ÍH 2016/50.
2016.06.01.
Megállapítható az egységes akarat-elhatározás, s az egyéb tényállási elemek fennállta esetén a folytatólagosság, ha a jelenlegi és a korábban elbírált ügyben a cselekmények azonos motívumból fakadtak. Ha a vádlottnak a jelenlegi, valamint a korábban elbírált cselekménye a folytatólagosság egységébe tartozik, a lopás vétsége miatt indított eljárás megszüntetésének van helye ítélt dolog címén [Be. 373. § (1) bekezdés I. fordulat d) pont].
Az elsőfokú bíróság a vádlottat 2013. december 10-én kihirdetett ítéletével lopás vétsége [Btk. 370. § (1) és (2) bekezdés b), c) pont] miatt 3 évi időtartamra próbára bocsátotta. A megállapított tényállás szerint a vádlott 2012. szeptember 2. napján 9 óra 40 körüli időben a város egyik kerületében található T. áruház eladóterében két rúd egyenként 1949 Ft, összesen 3898 Ft értékű szalámiról eltávolította az áru védelmére szolgáló lágy etikettet, eközben az egyik szalámi csomagolása megsérült. Ezt követően a szalámikat a ruházatába rejtette, majd a kosárba helyezett kenyeret a pénztárnál kifizette és az elrejtett árucikkek kifizetése nélkül elhagyta az eladóteret. A vádlott cselekményét azonban az áruház operátora a kamera rendszeren keresztül észlelte, ezért riasztására az áruház biztonságai őrei a vádlottat a pénztár elhagyását követően feltartóztatták, az átvizsgáló helyiségbe kísérték, ahol a vádlott a ruházatába rejtett termékeket önként előadta. A megrongálódott csomagolású szalámi eladhatatlanná vált, ezért a bűncselekménnyel okozott 3898 Ft-os kár az árucikk visszavételével 1949 Ft értékben térült meg.
Az elsőfokú bíróság a vádlott személyi körülményei körében rögzítette, hogy a B. Bíróság a 2013. január 31. napján kelt és ugyanazon a napon jogerőre emelkedett határozatával a 2013. január 3. napján elkövetett lopás vétsége miatt mint többszörös visszaesőt 8 hónap börtönbüntetésre és 2 év közügyektől eltiltásra ítélte. Elrendelte a korábbi, a K. Bíróság 2010. június 9. napján jogerős ítéletével lopás bűntette miatt kiszabott 1 év 2 hónapi, 4 évi próbaidőre felfüggesztett szabadságvesztés végrehajtását is.
Az elsőfokú bíróság ítélete ellen az ügyész a vádlott terhére anyagi jogszabálysértés miatt, az alkalmazott intézkedés helyett közérdekű munka büntetés kiszabása végett jelentett be fellebbezést. A jogorvoslatot a fellebbviteli főügyészség azzal tartott fenn, hogy a felfüggesztett szabadságvesztés próbaideje alatt ismételten elkövetett bűncselekményre tekintettel a vádlottal szemben az anyagi jog szabályainak megsértésével került sor intézkedés alkalmazására. Az elsőfokú ítélet megváltoztatása ezért akként indokolt, hogy fogházbüntetés, valamint közügyektől eltiltás kiszabása szükséges, fellebbezését így erre irányulóan tartotta fenn.
A másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét hatályon kívül helyezte, és az 1978. évi IV. tv. 316. § (1) bekezdésébe ütköző, és a (2) bekezdés II. fordulat d) pontja szerint minősülő lopás vétsége miatti eljárást megszüntette. Határozatának indokolásában rögzítette, hogy az elsőfokú bíróság ítéletében feltüntetett másik, 2013. január 31-én jogerőre emelkedett ítélet irányadó tényállása szerint a vádlott ugyancsak a város T. áruházának egy másik kerületi üzletében 2013. január 3. napján tulajdonított el két rúd, összesen 7298 Ft értékű szalámit oly módon, hogy a csomagolásról az áru védelmére szolgáló lágy etikett címkéket eltávolította és a termékeket a ruházatába rejtette. A kár tettenérés, illetve visszavétel útján megtérült. A másodfokú bíróság megállapította, hogy az előélet előbbi adatai alapján az ügy sértettje azonos, a tényállások szerint az elkövetés módja, a rövid időköz folytán az egységes akarat-elhatározás is fennáll tekintettel arra, hogy a másik helyi bíróság jogerős ítéletével elbírált bűncselekmény elkövetési ideje és a jelen ügyben az elsőfokú ítélettel elbírált cselekmény elkövetési ideje azonos elkövetési időszakra esik. A másodfokú bíróság ezért a Be. 373. § (1) I. fordulat d) pontjára figyelemmel az elsőfokú bíróság ítéletét ítélt dolog címén hatályon kívül helyezte, és a büntetőeljárást megszüntette. Egyben az ügyet a perújítási eljárás kezdeményezésének megfontolása érdekében a főügyészségnek rendelte megküldeni.
A másodfokú bíróság végzése ellen az ügyész, a büntetőeljárás megszüntetése miatt, a vádlott bűnösségének megállapítása és büntetés kiszabása végett jelentett be fellebbezést.
A fellebbviteli főügyészség átiratában a fellebbezést fenntartotta. Álláspontja szerint a törvényszék az első fokon megállapított tényállás alapján téves jogkövetkeztetést vont le a vádlott jelenlegi és korábbi ügyében elbírált cselekmények közötti folytatólagos egység megállapításakor. Nézete szerint ugyanis sem a cselekmény sorozat jellege, sem a rövid időköz nem állapítható meg, melynek hiányában az egységes akarat elhatározásra sem vonható megalapozott következtetés. A folytatólagosság megállapítása ezért kizárt. Erre figyelemmel a másodfokú ítélet megváltoztatását, a vádlott terhére az 1978. évi IV. törvény 316. § (1) bekezdésébe ütköző és a (2) bekezdés II. fordulat d) pontja szerint minősülő lopás vétségében való felelőssége megállapítása miatt börtönbüntetés kiszabását és közügyektől eltiltás alkalmazását indítványozta.
A fellebbviteli főügyészség a harmadfokú nyilvános ülésen az írásban előterjesztett indítványt fenntartotta.
A védő a nyilvános ülésen kifejtette, hogy a bírói gyakorlat szerint a kettőtől hat hónapos időközönként elkövetett cselekmények a folytatólagosság egységébe tartoznak, így a jelenleg négy hónapos időközzel megvalósított cselekmények is tekinthetők folytatólagosnak. Érvelése szerint a másodfokú bíróság határozata ezért törvényes, így annak helybenhagyását kérte. Kiemelte az elkövetés motívumát – ami egyetlen szóval kifejezve az éhség volt –, mivel a vádlott a cselekményét e miatt követte el.
Az ítélőtábla nem találta alaposnak az ügyész által bejelentett fellebbezést.
A Fővárosi Ítélőtábla vizsgálva az ügyészi másodfellebbezés joghatályosságát megállapította, hogy a harmadfokú eljárásnak a Be. 386. § (1) bekezdés c) pont második fordulata szerinti törvényes előfeltétele fennáll, mert az elsőfokú bíróság által bűnösnek kimondott vádlottal szemben a másodfokú bíróság a büntetőeljárást megszüntette.
A harmadfokú bíróságnak abban a jogkérdésben kellett állást foglalnia, hogy a jelenleg eljárás tárgyát képező, 2012. szeptember hó 2. napján elkövetett, valamint a B. Bíróság ítéletével elbírált, 2013. január hó 3. napján megvalósított cselekmények a folytatólagosság egységébe tartoznak-e.
Az 1978. évi IV. törvény 12. § (2) bekezdése értelmében nem bűnhalmazat, hanem folytatólagosan elkövetett bűncselekmény az, ha az elkövető ugyanolyan bűncselekményt, egységes elhatározással, azonos sértett sérelmére, rövid időközönként többször követ el. E szerint a folytatólagos bűncselekmény elemei: az ugyanolyan bűncselekmény, az egységes akarat-elhatározás, az azonos sértett, a rövid időköz, valamint a többszöri elkövetés. E szabályozással lényegében megegyezik a hatályos Btk. 6. § (2) bekezdése.
A fenti elemeket tanulmányozva a többszöri elkövetés, az azonos sértett, valamint az ugyanolyan bűncselekmény megállapításához nem fért kétség. Mindössze a rövid időköz, illetve az egységes akarat-elhatározás értelmezése volt indokolt. A Btk. Kommentár szerint a rövid időköz követelménye bűncselekmény típusonként eltérő lehet, s általános jelleggel nem határozható meg. A bírói gyakorlat adott esetben több hónapnyi időt is rövid időköznek tekint, vagyis a pár hónapos idő eltéréssel többször megvalósított cselekmények – az egyéb feltételek fennállása esetén – a folytatólagosság egységébe tartoznak. A harmadfokú bíróság ezért egyetértett a másodfokú bírósággal abban a kérdésben, hogy a négy hónapos idő különbség olyan rövid időköznek tekinthető, amely megteremti a folytatólagosság egységét.
Az egységes akaratelhatározás kérdéskörében a kommentár negatív megközelítése szerint ennek hiányára utalhat például a részcselekmények eltérő motívuma, vagy azok pillanatnyi indulatból fakadó volta, erős szitutatív kötöttsége. A folytatólagosság törvényi egysége nem állapítható meg, ha az elkövető a testi sértési cselekményeket egységes akaratelhatározás nélkül, kifejezetten alkalomszerűen és pillanatnyi indulatból fakadóan valósítja meg (BH 1995.257.). Egy másik jogeset (BH 2013.1.) szerint a folytatólagosság feltételei sorában szereplő egységes akarat-elhatározás és a rövid időköz között szoros az összefüggés. Minél hosszabb az egyes részcselekmények között eltelt idő, annál valószínűbb az egységes akaratelhatározás hiánya.
A fenti ismérveket a jelenleg vizsgált ügyre vetítve kijelenthető, hogy a két cselekmény azonos motívuma az egységes akarat-elhatározás megállapítására alkalmas körülménynek tekinthető. A szóban forgó és a korábbi ügyben elbírált cselekmények azonos motívumból fakadtak: a szerény jövedelmi körülmények között élő vádlott megélhetési gondjaiból. Így a harmadfokú bíróság – azonosan a törvényszékkel – az egységes akarat-elhatározás fennállását is megállapíthatónak tartotta. Nem tévedett ezért a másodfokú bíróság, amikor a vádlottnak a jelenleg elbírált, valamint a korábbi, a B. Bíróság által elbírált cselekményeit a folytatólagosság egységébe tartozónak tartva, ítélt dolog címén a jelenleg lopás vétsége miatt indított eljárást a Be. 373. § (1) bekezdés I. fordulat d) pontjára figyelemmel megszüntette.
Kiemelendő, hogy a felülbírálat tárgyát képező ügyben egy olyan cselekmény miatt került a bíróság elé a vádlott, amelyben a próbára bocsátás alkalmazása a korábbi felfüggesztett szabadságvesztés próbaideje alatt állása folytán volt kizárt. Erre a körülményre is figyelemmel mindenképp indokolt lett volna az egységes eljárás keretén belüli egységes elbírálás, melyre a később elkövetett – de korábban jogerőre emelkedett – ügyben kerülhetett volna sor azzal, hogy ez esetben a bíróság elé állítás elmaradt volna. Az egységes elbírálás lehetőségét a másodfokú bíróság határozata viszont – helyesen – megteremtette.
A 6/2009. számú Büntető jogegységi határozat értelmében a B. Bíróság által elbírált ügyben a jelen eljárás tárgyát képező cselekmény egységes elbírálása érdekében az ügyészség az elévülési időn belül a Be. 408. § (1) bekezdés a/2. pontja alapján perújítást kezdeményezhet a vádlott terhére.
A kifejtettekre figyelemmel a harmadfokú bíróság a másodfokú bíróság ítéletét a Be. 397. §-a alapján helybenhagyta.
(Fővárosi Ítélőtábla 4.Bhar.46/2016/4.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás