• Tartalom
Oldalmenü

A 2016. évi LII. törvény indokolása

az állami tisztviselőkről

2016.07.01.
Általános indokolás
Az Alaptörvény XXIV. cikke szerint mindenkinek joga van ahhoz, hogy ügyeit a hatóságok részrehajlás nélkül, tisztességes módon és észszerű határidőn belül intézzék. Ennek megvalósítása és biztosítása a Kormánynak, mint a közigazgatás legfőbb szervének a felelőssége [15. cikk (2) bekezdés]. Ehhez szükséges, hogy az egyes szakmai feladatokat az állampolgárokhoz minél közelebb lévő hatóságok lássák el és a feladatok ellátásában egy professzionális, felkészült és elhivatott tisztviselői kar működjön közre. A mai magyar államreform hangsúlyosan helyezi a középpontba a tisztviselők személyét, tudását, munkáját és teljesítményét, sőt e teljesítménynek a hatékonyságát. Miközben a mai ember szinte lépést sem tud tenni a tisztviselők munkája, segítő keze vagy éppen ellenőrző tekintete nélkül, a kormányzat alapvető érdeke, célja és értéke, hogy a tisztviselők e munkájukat egyre jobban lássák el. Ennek a célnak és értéknek az elérését tűzte ki a törvényjavaslat azzal, hogy tisztviselői jogállás kérdését nem a közigazgatási feladat- és hatáskörök, valamint a szervezet alapproblémáitól elválasztva, mint egy külön világot rendezi, hanem – helyesen – azokkal egységben kezeli. Ebben az egységes kezelésben is egyértelmű racionalizálási irányt vesz a javaslat, amikor a közigazgatási alsó szint, a polgárokhoz legközelebbi államigazgatási szervezet, a járás megerősítését és az ott dolgozók jogviszonyának újraszabályozását célozza meg elsőként.
A tisztviselői állomány tudása, képességei döntő jelentőséggel bírnak minden időben, kiváltképpen változásokkal teli reform időszakokban. Az ügyfél oldali bürokráciacsökkentés rövidtávon mindig ügyintéző oldali munka- és bürokrácianövekedést okoz. E tehernek ma legfőbb viselői a megyei/fővárosi kormányhivatalok, azon belül is a járási szint. Szakmai, közigazgatás-politikai és tudományos szempontból is megalapozott, tehát ennek a szintnek a kiemelt és modellszerű kezelése és az életpálya-szabályozásban első helyre vétele. A járási szint kiemelése azt a felfogást mutatja, mely a közigazgatási első szintet tekinti a tevékenység fő helyszínének. Itt kell a tudásnak, hatáskörnek és eszközöknek rendelkezésre állni, mert nem az a cél, hogy az alsó szinten valahogyan elintézett ügyet majd a másodfok (a „megye”) úgyis kijavítja, vagy ha kell, a központ korrigálja, rendezi, hanem az, hogy a polgárhoz közeli szint az ügyet (problémát, szükségletet) megnyugtatóan és véglegesen rendezni tudja. Az elsőfokú ügyintézéstől egy ilyen reform útján részben mentesített megyei szint szerepe ezzel a területi koordináció felé, a felügyelet, a támogató, de ha kell beavatkozó magasabb szint szerepe felé tolódhat el.
Az új állami tisztviselő jogviszonyra vonatkozó – a hatályos Kttv.-től eltérő – szabályozás szükségességét tehát a kormányhivatalok, ezen belül a járási hivatalok által ellátott feladatok, valamint a kormányhivatalok szervezeti és működési sajátosságai indokolják, amelyekhez igazodnia kell az állami szolgálati jogviszony egyes tartalmi elemeinek is. A javaslat a preambulumban megfogalmazott célok eléréséhez rugalmas, de egyben nagyobb munkáltatói felelősséggel járó, valódi bértömeg-gazdálkodást feltételező új illetményrendszert rendel. A szabályozás bevezetés alulról építkező módon történik: első lépésben a járásoknál, majd a megyei kormányhivatalok munkatársainál történik meg a bevezetés. 2018. január 1-től az új szabályozás személyi hatálya kiterjesztésre kerül a minisztériumokban, továbbá a minisztériumok irányítása alatt álló, külön törvényben meghatározott központi államigazgatási szerveknél dolgozó tisztviselőkre is.
Részletes indokolás
Az 1. §-hoz
E rendelkezés a törvény hatályát állapítja meg. A törvény hatálya a fővárosi és megyei kormányhivataloknál foglalkoztatott állami tisztviselők és állami ügykezelők állami szolgálati jogviszonyára terjed ki.
A 2. §-hoz
E szakasz meghatározza, hogy pontosan mit kell érteni az állami szolgálati jogviszony alatt, valamint rögzíti, hogy az állami tisztviselők a törvény erejénél fogva, az állami szolgálati jogviszonyuk létrejöttével egyidejűleg a Magyar Kormánytisztviselői Kar tagjává válnak.
A 3. §-hoz
E törvény nem határozza meg az állami szolgálati jogviszonyra vonatkozó valamennyi részletszabályt. Háttérjogszabályként alkalmazandó mellette a közszolgálati tisztviselőkről szóló 2011. évi CXCIX. törvény (a továbbiakban: Kttv.), valamint az annak felhatalmazása alapján kiadott rendeletek szabályai. A törvény meghatározza, hogy a Kttv.-nek melyek azok a rendelkezései, melyeket az állami szolgálati jogviszonyra egyáltalán nem lehet alkalmazni.
A 4. §-hoz
A törvény értelmező rendelkezéseit határozza meg.
Kormányzati tanulmányok szakirányú továbbképzés alatt a Nemzeti Közszolgálati Egyetem által szervezett, kormányzati tanulmányok szakirányú szakképzettséget adó, három féléves tanulmányi idejű továbbképzési programot kell érteni, amelynek célja a magyar állam kormányzásával, szervezetével és működésével kapcsolatos stratégiai és vezetési ismeretek, jó hazai és nemzetközi gyakorlatokra épülő, átfogó megközelítéssel történő közvetítése.
Közigazgatási tanulmányok szakirányú továbbképzés alatt a Nemzeti Közszolgálati Egyetem által szervezett, közigazgatási tanulmányok szakirányú szakképzettséget adó, egyéves tanulmányi idejű továbbképzési programot kell érteni, amelynek célja fejleszteni a résztvevőknek a közszolgáltatás-szervezésre, különösen a közigazgatás és az állami szolgáltatásokra vonatkozó átfogó és alapvető tudásanyagát, valamint a szükséges közszolgálati kompetenciákat.
A közigazgatási szerv meghatározása tekintetében a törvény visszamutat a Kttv.-re, ugyanazokat a szerveket kell közigazgatási szervnek tekinteni, amelyeket a Kttv. alapján.
A törvény egyúttal rendezi, hogy a későbbi rendelkezések során munkáltató alatt a fővárosi és megyei kormányhivatalt, a munkáltató vezetője alatt pedig a fővárosi és megyei kormányhivatalt vezető kormánymegbízottat kell érteni.
Az 5. §-hoz
A törvény előírja, hogy mindazoknak, akiket a törvény hatálybalépését követően neveznek ki állami tisztviselőnek, a kinevezésétől számított két éven belül közigazgatási tanulmányok szakirányú továbbképzés keretein belül közigazgatási tanulmányok szakirányú szakképzettséget kell szerezniük. Ez a kötelezettség csak a hatálybalépést követően újonnan kinevezettekre vonatkozik, tehát akiknek a jogviszonya a törvény hatálybalépésével állami szolgálati jogviszonnyá alakul, azoknak e szakképzettséget nem kell megszerezniük.
A törvény lehetőséget ad arra, hogy a munkáltató az állami szolgálati jogviszony létesítésekor törvényben meghatározott államtudományi és közigazgatási felsőfokú képzésben, a Nemzeti Közszolgálati Egyetem képzése keretében megszerzett felsőfokú oklevél meglétét, vagy a képzés teljesítését írja elő feltételként. A képzés teljesítésére a munkáltató maga határozza meg az előírt határidőt, de ez legfeljebb csak hét év lehet, a kinevezéstől számítva.
Az állami szolgálati jogviszony létesítésére egyebekben a Kttv. szabályait kell alkalmazni.
A 6. §-hoz
E szakasz meghatározza, hogy mi az a minimális adattartalom, amelyeket az állami tisztviselő kinevezésének tartalmaznia kell. Emellett természetesen a jogviszony szempontjából jelentős további körülmények is szerepelhetnek a kinevezésben,
A 7. §-hoz
A kinevezés módosításának szabályait rögzíti, melyek között új elemként jelenik meg, hogy amennyiben az állami tisztviselő munkakörének megnevezése a feladatkörének változása nélkül megváltozik, vagy amennyiben annak a szervezeti egységnek a neve, amelynél munkát végez, a feladatkörének változása nélkül megváltozik, nem kell módosítani a kinevezést. Ebben az esetben az állami tisztviselőt 45 napon belül írásban értesíteni kell a változásról.
A 8. §-hoz
E rendelkezés a kinevezéstől történő eltérő foglalkozás egy új esetét határozza meg, a hivatali érdekből történő átirányítást.
A hivatali érdekből történő átirányítás nem minősül a kinevezés módosításának. Ilyenkor az állami tisztviselő a munkáltató vezetőjének, vagy a munkáltatói jogkör gyakorlójának írásbeli utasítása alapján – a munkáltató hatékony működéséhez szükséges munkaszervezési okból – eredeti munkaköre helyett ideiglenesen más – iskolai végzettségének, szakképzettségének vagy szakképesítésének megfelelő – munkakörbe tartozó feladatokat lát el.
A hivatali érdekből történő átirányítás időtartama naptári évenként maximum hat hónap lehet.
A 9. §-hoz
E rendelkezés az állami szolgálati jogviszony megszűnésének és megszüntetésének eseteit sorolja fel.
A Kttv.-ben szabályozott esetekhez képest új elem a szabályozásban, hogy ha az állami tisztviselő olyan magatartást tanúsít – akár a hivatali munkájával (munkavégzésével), akár az állami szolgálati jogviszonyából adódó kötelezettség megszegésével összefüggésben, akár munkahelyén kívül –, amely alkalmas arra, hogy az általa betöltött beosztás tekintélyét vagy a munkáltató jó hírnevét, illetve a jó közigazgatásba vetett bizalmat súlyosan rombolja, vagy amely miatt az állami tisztviselő a vezetője bizalmát elveszti, és emiatt nem várható el, hogy a munkáltató a jogviszonyt fenntartsa, abban az esetben állami szolgálati jogviszonya azonnali hatállyal megszüntethető. A jogviszony megszüntetés ezen esetében az állami tisztviselő 3 évig új állami szolgálati jogviszonyt nem létesíthet.
A 10. §-hoz
A Kttv. szabályaihoz képest a végkielégítésre vonatkozó szabályokat e rendelkezés azzal egészíti ki, hogy az állami tisztviselőt huszonöt év állami szolgálati jogviszony után 10 havi végkielégítés illeti meg.
A 11. §-hoz
Ez a rendelkezés a vezetői munkakörbe kinevezett állami tisztviselőkre nézve határoz speciális szabályt. A vezetői munkakörbe kinevezett állami tisztviselőnek a vezetői munkakörbe történő kinevezésétől számított öt éven belül kormányzati tanulmányok szakirányú továbbképzés keretein belül kormányzati tanulmányok szakirányú szakképzettséget kell szereznie.
A 12. §-hoz
A törvény több ponton ír elő képzési és továbbképzési kötelezettséget, illetve ad lehetőséget a munkáltató számára, hogy ilyen kötelezettséget írjon elő. Ezek tekintetében általános jelleggel mondja ki a törvény, hogy ezeknek a képzéseknek, továbbképzéseknek a költségét a munkáltató fizeti. Amennyiben az állami tisztviselő úgy létesít jogviszonyt, hogy a képzést már ezt megelőzően megkezdte, a képzés még hátralévő költségeit a munkáltató kifizetheti.
Amennyiben az állami tisztviselő a képzések és továbbképzések lefolytatását, a szükséges oklevél, szakképzettség megszerzését az e törvény alapján fennálló, vagy számára előírt határidőn belül számára felróható okból elmulasztja, a képzés, továbbképzés munkáltató által megfizetett költségét meg kell térítenie a munkáltató számára.
A 13. §-hoz
A törvény a besorolási és előmeneteli rendszert a Kttv.-hez képest jelentősen átalakítja.
Az állami tisztviselők két úgynevezett ügyintézői osztályba sorolhatóak be: az általános ügyintézői osztályba és a kiemelt ügyintézői osztályba. Mindkét ügyintézői osztály előmeneteli fokozatokra tagolódik. Az általános ügyintézői osztálynak érettségi és felsőfokú végzettségű állami tisztviselő esetén eltérő előmeneteli fokozatai vannak. A kiemelt ügyintézői osztály előmeneteli fokozatai közép- és felsőfokú végzettség esetén is egységesek.
Az előmeneteli rendszer úgy épül fel, hogy mindegyik ügyintézői osztály esetén az első előmeneteli fokozatban három évet kell eltöltenie a tisztviselőnek ahhoz, hogy a következő előmeneteli fokozatba legyen sorolható. A következő előmeneteli fokozatban nyolc évet kell eltöltenie ahhoz, hogy ismét előre legyen sorolható. A negyedik fokozat eléréséhez huszonöt év állami szolgálati jogviszony szükséges.
A 14. §-hoz
A törvény az állami tisztviselő előmeneteléhez képzési feltételt is támaszt, ugyanis az egyes ügyintézői osztályok esetén az első előmeneteli fokozatból csak abban az esetben sorolható az állami tisztviselő a második előmeneteli fokozatba, ha közigazgatási tanulmányok szakirányú továbbképzés keretein belül szerzett közigazgatási tanulmányok szakirányú szakképzettséggel rendelkezik, vagy az e szakképzettség megszerzésére irányuló képzést megkezdte.
A 15. §-hoz
Ezek a rendelkezések megteremtik annak a lehetőségét, hogy a munkáltatói jogkör gyakorlója az állami tisztviselőt kiemelt ügyintézői osztályba sorolhassa be.
Kiemelt ügyintézői osztályba sorolni csak olyan munkakörben foglalkoztatott állami tisztviselőt lehet, amely munkakört a közigazgatási minőségpolitikáért és személyzetpolitikáért felelős miniszter rendelete kiemelt ügyintézői osztályba sorolhatóként meghatároz.
A kiemelt ügyintézői osztályba sorolás mindig csak a tárgyévre szól, december 31. napjával megszűnik, és az állami tisztviselőt általános ügyintézői osztályba kell sorolni.
A 16. §-hoz
Ez a rendelkezés az állami tisztviselők teljesítményértékelésére és minősítésére vonatkozóan meghatározza, hogy a teljesítményértékelés és a minősítés eredménye alapján a munkáltatói jogkör gyakorlója milyen eszközökkel élhet.
Ennek megfelelően lehetőség van arra, hogy az állami tisztviselő illetményét a besorolása szerinti előmeneteli fokozatra irányadó alsó és felső határ között módosítsa, az állami tisztviselőt kiemelt ügyintézői osztályba sorolja, illetve kiemelt ügyintézői osztályból általános ügyintézői osztályba sorolja.
A 17. §-hoz
Abban az esetben, ha az állami tisztviselő a megfeleltnél alacsonyabb minősítést kap, a munkáltatói jogkör gyakorlója az állami tisztviselő előmenetele, valamint ügyintézői osztályba sorolása vonatkozásában tehet intézkedéseket.
A 18–20. §-hoz
Az állami tisztviselőt megillető illetmény számításának módja, az állami tisztviselők illetményrendszere a Kttv. szabályaihoz képest jelentősen átalakul.
Az illetmény nem osztható illetményelemekre, az alapilletmény, az illetménykiegészítés és az illetménypótlék fogalmak az állami tisztviselő illetményének tekintetében nem alkalmazhatóak.
Az egyes előmeneteli fokozatokhoz a törvény mellékletében illetménysávok kerültek meghatározásra. Az állami tisztviselő illetményét a besorolása szerinti előmeneteli fokozathoz tartozó sávok között kell megállapítani.
A 21–22. §-hoz
Az állami tisztviselő a szolgálati idő alapján elismerésre jogosult, az elismerés mértéke negyven és ezt követő minden öt év állami szolgálati jogviszonyban töltött idő esetén héthavi illetménynek megfelelő összeg. A törvény újraszabályozza az egyéb juttatások körét, további juttatásokat, illetve a juttatások részletes szabályait Kormányrendelet határozza meg.
A 23. §-hoz
Az előmeneteli rendszer átalakításával, az új előmeneteli fokozatok bevezetésével szükséges a szabadságok rendszerének átalakítása is. E szakasz rendelkezései az egyes előmeneteli fokozatokhoz rendelve meghatározzák a pótszabadságok számát. Az alapszabadság megegyezik a Kttv. szerinti 25 nappal.
A 24. §-hoz
E szakasz újraszabályozza a munkáltatói jogkör gyakorlását a Kttv.-hez képest. A Kttv. főszabályként a hivatali szervezet vezetőjére telepíti a munkáltatói jogkört, és ehhez képest enged eltérést. A fővárosi és megyei kormányhivatalok esetén azonban a teljes szervezet vezetője a kormánymegbízott, míg a hivatali szervezet vezetőjének a főigazgató minősül. Éppen ezért az új szabályozás azt mondja ki, hogy a munkáltatói jogokat főszabály szerint a munkáltató vezetője, azaz a kormánymegbízott gyakorolja, és ehhez képest lehet eltérő szabályokat alkotni.
A törvény egyúttal rögzíti, hogy azokban a kérdésekben, melyek költségvetési kihatásokkal járnak, a járási (fővárosi kerületi) hivatalok vezetői munkáltatói jogaikat a kormánymegbízott egyetértésével gyakorolhatják.
A 25–27. §-hoz
A Kttv.-nek a kormányzati ügykezelőkre vonatkozó rendelkezéseit háttérszabályként kell alkalmazni. Az állami ügykezelőket is előmeneteli fokozatokba kell sorolni és az illetményt ennek megfelelően megállapítani.
Fontos változás az állami ügykezelők tekintetében, hogy a teljesítményértékelésre és a minősítésre vonatkozó rendelkezéseket a törvény hatálybalépésétől kezdődően rájuk is alkalmazni kell.
A 28. §-hoz
Ez a szakasz a törvény végrehajtási rendeleteinek megalkotására adott felhatalmazásokat tartalmazza.
A 29. §-hoz
A törvény két lépcsőben lép hatályba. A normaszöveg nagyobb része 2016. július 1. napjával, a módosító rendelkezések egy része azonban csak 2017. január 1. napjával lép hatályba.
A 30–37. §-hoz
Az átmeneti rendelkezések a fővárosi és megyei kormányhivataloknál foglalkoztatott kormánytisztviselők és kormányzati ügykezelők kormányzati szolgálati jogviszonyának állami szolgálati jogviszonnyá történő átalakulásával kapcsolatos szabályokat tartalmazzák.
A törvény rendelkezéseit elsőként csak a járási (fővárosi kerületi) hivataloknál foglalkoztatottak tekintetében kell alkalmazni. Az ő jogviszonyuk 2016. július 1. napjával alakul át. Ezt követően 2017. január 1. napjával a fővárosi és megyei kormányhivatalok további kormánytisztviselőinek és kormányzati ügykezelőinek jogviszonya is átalakul.
Külön törvény rendelkezik a szabályozás minisztériumokra, továbbá a minisztériumok irányítása alatt álló központi államigazgatási szervekre történő kiterjesztéséről.
A 38–40. §-hoz
Ezek a rendelkezések az állami szolgálati jogviszony – mint új foglalkoztatásra irányuló jogviszony – bevezetéséhez szükséges módosításokat tartalmazzák. Szükséges egyrészről a Kttv. módosítása, másrészről szükséges több ponton is a fővárosi és megyei kormányhivatalokról szóló törvény módosítása.
_