BK ÍH 2016/54.
BK ÍH 2016/54.
2016.06.01.
Az elítélt munkáltatása esetén a büntetés-végrehajtási intézménnyel nem munkaviszonyban áll, ezért a tanúzás miatt kiesett jövedelem után díjra nem jogosult [2013. évi CCXL. törvény; 14/2008. (VI. 27.) IRM rendelet].
A törvényszék a költségvetési csalás bűntette miatt folyamatban lévő büntetőügyben a jogerős szabadságvesztés büntetést töltő R. V. tanút két alkalommal idézte, amelyek miatt a tanút a b.-i bv. intézetből történt átszállítása után a megyei bv. intézet mindkétszer előállította a tárgyalásra. A tanú a börtönben végzett munkájára hivatkozva kiesett jövedelmének megtérítését kérte.
A törvényszék elutasította a tanúnak a börtönmunkából kiesett időre költségtérítés megállapítása iránt előterjesztett kérelmét. Döntését azzal indokolta, hogy a fogvatartott munkavégzését nem a Munka Törvénykönyve, hanem a büntetések, az intézkedések, egyes kényszerintézkedések és a szabálysértési elzárás végrehajtásáról szóló 2013. évi CCXL. törvény szabályozza, ami nem ismeri a távolléti díj fogalmát. Amennyiben az elítélt a bíróság tárgyalásán tanúként vesz részt és ezért állampolgári kötelezettsége teljesítése miatt nem tud dolgozni, erre az időre a tartásához nem köteles hozzájárulni, de a megjelenésével kapcsolatban sem illeti meg költségtérítés, a tanúk költségtérítéséről szóló 14/2008. (VI. 27.) IRM rendelet az ő vonatkozásában nem alkalmazható.
A törvényszék végzése ellen a büntetését töltő vádlott jelentett be fellebbezést külön indokolás nélkül. A fellebbviteli főügyészség átiratában a végzés helybenhagyását indítványozta.
A fellebbezést az ítélőtábla nem találta megalapozottnak.
A b.-i bv. intézet parancsnoka a törvényszék megkeresésére közölte, hogy az elítélt milyen munkakörben dolgozik a büntetés-végrehajtás keretein belül. A szállításával együtt kiesett a munkavégzéséből 15 óra, amely időre az elítéltet 2955 forint illette volna meg, de a tárgyaláson való jelenléte miatt, részére nem került munkadíj elszámolásra, viszont a napi 422 forint tartáshoz való hozzájárulást sem kellett megfizetnie.
A törvényszék helytállóan foglalt állást abban, hogy az elítéltek fogvatartása alatti munkavégzés szabályait nem a Munka Törvénykönyve, hanem a 2013. évi CCXL. törvény szabályozza, amely alapján létrejött jogviszony nem minősül munkavállalásnak. A fogvatartottak nem munkavállalók, a munkáltatásra a büntetés-végrehajtási jogszabályok vonatkoznak.
Az elítéltet, ha tanúként az állampolgári kötelezettségét teljesíti, a szállítással és a tárgyaláson eltöltött időre munkavégzés hiányában nem illeti meg munkadíj, és az így kiesett időre a költségtérítéséről szóló 14/2008. (VI. 27.) IRM rendelet alapján a fogvatartottak esetében költségtérítés – mint az állam által előlegezett bűnügyi költség – sem állapítható meg.
Az ítélőtábla minderre figyelemmel, a Be. 347. § (4) bekezdése szerinti tanácsülésen eljárva, a törvényszék végzését a Be. 371. § (1) bekezdése alapján helyes indokaira tekintettel helybenhagyta.
(Győri Ítélőtábla Bpkf.105/2016/2.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás