PK ÍH 2016/58.
PK ÍH 2016/58.
2016.06.01.
A jogszabály erejénél fogva forgalomképtelen – önkormányzati törzsvagyonnak minősülő – ingatlan más által eredeti szerzésmód útján sem szerezhető meg [1990. évi LXV. törvény 79. § (2) bekezdés a) pont; 2011. évi CXCVI. törvény 5. § (2) bekezdés a) pont].
Az irányadó tényállás szerint a felperes tulajdonát képezi az e.-i 10.985. hrsz.-ú, üdülőépület és udvar megjelölésű ingatlan.
Az I. r. alperes tulajdonát képezi az e.-i 10.922. hrsz.-ú, közterület megjelölésű, a 1947/22. hrsz.-ú, köztér megjelölésű, valamint a 11.162. hrsz.-ú közút, megjelölésű ingatlan.
A III. r. alperes tulajdonát képezi az e.-i 0860. hrsz.-ú, erdő művelési ágú ingatlan. Utóbbi ingatlanon a IV. r. alperes javára vezetékjog áll fenn.
A II. r. alperes egyik perbeli ingatlannak sem tulajdonosa, ő a kezelője a III. r. alperes tulajdonában álló ingatlannak.
A felperes ingatlanának kerítése – mely több évtizeddel korábban létesült – az alperesek fenti ingatlanainak egy részét leválasztja.
A felperes elbirtoklás jogcímén az alperesi ingatlanok kerítés által leválasztott részeinek tulajdonjoga iránt terjesztett elő keresetet.
Az I. r. alperes ellenkérelmében egyrészt az ingatlanok forgalomképtelenségére, másrészt pedig a megoszthatóság hiányára, továbbá a szükséges elbirtoklási idő elteltének hiányára hivatkozással a kereset elutasítását kérte.
A II. r. alperes a kereset elutasítását arra alapítva kérte, hogy egyik ingatlannak sem tulajdonosa, az elbirtoklás jogszabályi feltételei pedig hiányoznak.
A III. r. alperes ellenkérelme szintén a kereset elutasítására irányult, elsődlegesen arra hivatkozással, hogy az ingatlan a 2009. évi XXXVII. törvény (Etv.) 86. §-ában foglaltakra is figyelemmel nem osztható meg, ugyanakkor hivatkozott arra is, hogy az Etv. 8. § (1) bekezdése szerint az érintett terület a kincstári vagyon részét képezi és forgalomképtelen.
Az elsőfokú bíróság a fellebbezéssel támadott ítéletében a keresetet elutasította. Kötelezte a felperest, hogy 15 napon belül fizessen meg az I. r. alperesnek 703 200 Ft, a II. r. alperesnek 1 879 00 Ft, a III. r. alperesnek 1 879 700 Ft, míg a IV. r. alperesnek 10 000 Ft perköltséget. Kimondta, hogy a 2 543 400 Ft illeték az állam terhén marad.
Az elsőfokú bíróság ítélete jogi indokolásában a helyi önkormányzatokról szóló 1990. évi LXV. törvény 79. § (2) bekezdés a) pontja alapján megállapította, hogy az I. r. alperes ingatlanai forgalomképtelenek, a csatolt önkormányzati ingatlankataszter ezt mindhárom ingatlan tekintetében alátámasztja. A törvényszék figyelemmel volt arra is, hogy az ingatlanok nem oszthatóak meg, az eljárás többszöri felfüggesztése ellenére sem tudott a felperes még elvi telekalakítási engedélyt sem beszerezni. A telekalakítási engedélyek hiánya önmagában a kereset elutasításához vezet.
A II. r. alperessel szembeni keresetet arra tekintettel ítélte megalapozatlannak, mivel a II. r. alperes egyik perbeli ingatlannak sem tulajdonosa, és a Nemzeti Földalapról szóló 2010. évi LXXXVII. törvény (3) bekezdéséből adódóan még csak a III. r. alperes képviseletére sem volt jogosult.
A III. r. alperessel szembeni keresetet is alaptalannak ítélte arra figyelemmel, hogy a felperes az ingatlan vonatkozásában telekalakítási engedélyt beszerezni és csatolni az eljárás többszöri felfüggesztése ellenére sem tudott. Az Esztergomi Körzeti Földhivatal a 800023/4/2011. számú határozatával a felperes telekalakítási kérelmét elutasította. Nem tudta a felperes az ingatlan megoszthatóságát bizonyítani. Közömbös, hogy a felperes ilyen irányú kérelmét az illetékes közigazgatási hatóság milyen okból kifolyólag utasította el. Utalt arra is a törvényszék, hogy a III. r. alperes ingatlana erdőként a nemzeti földalapba tartozik.
A IV. r. alperes tekintetében a keresetet elutasító rendelkezést a törvényszék arra alapította, hogy őt csak vezetékjog illette meg az egyik ingatlanon, másrészt a tulajdonosokat érintő kereset megalapozatlansága miatt a vele szembeni kereset is alaptalan.
A törvényszék a tárgyalás felfüggesztése iránt ismételten előterjesztett felperesi kérelem teljesítésére jogszabályi alapot nem talált. Álláspontja szerint a felperesnek már a keresetleveléhez mellékelnie kellett volna a megoszthatóság kapcsán szükséges elvi telekalakítási engedélyeket, figyelemmel arra is, hogy az engedélyek nélkülözhetetlenségével a keresetlevél beadásakor is tisztában volt.
A felperes fellebbezésében az elsőfokú ítélet hatályon kívül helyezését kérte. Álláspontja szerint a törvényszék által megállapított tényállás téves és olyan terjedelmű bizonyítás felvételét teszi szükségessé, amely meghaladja a másodfokú bíróság eljárásának kereteit.
Utalt arra, hogy az elsőfokú eljárás során is becsatolt tulajdoni lap tanúsága szerint a felperesi ingatlan területe nem 8089 m2, hanem 10 010 m2. Hivatkozott a korábban is csatolt és a felperesnek a földhivatalhoz intézett, 2015. május 15-én érkeztetett beadványára, mely igazolja, hogy a földhivatali vizsgálódás nem fejeződött be. Csatolta az I. r. alperestől származó építéshatósági szakhatósági állásfoglalást, mellyel az I. r alperes hozzájárult a telekalakításhoz. Ez képezte alapját az illetékes földhivatal határozatának, mellyel a telekhatár rendezéshez hozzájárult. Ezt a határozatot az I. r. alperes megfellebbezte és emiatt még nem jogerős.
A felperes szerint a fentiek tisztázása, illetve a telekalakítási eljárás jogerős befejezése nélkül megalapozott tényállás nem állapítható meg, ennek következtében megalapozott határozat sem hozható. Különös tekintettel arra, hogy ennek az eljárásnak a végén állapítható meg, hogy van-e egyáltalán olyan terület, amelyet a felperes birtokol az I. r. alperesi ingatlanok területéből, illetve, hogy az I. r. alperes birtokol-e területet a felperesi ingatlan területéből. Enélkül azt sem lehet megállapítani, hogy van-e olyan érintett terület, amely a felperes birtokában van, de az I. r. alperes törzsvagyonának részét képezi.
A felperes álláspontja szerint a III. r. alperes tulajdonát képező ingatlanrész vonatkozásában is megalapozatlan az elsőfokú ítélet. A tulajdonosi jogokat gyakorló Nemzeti Földalapkezelő Szervezet tájékoztató levele, továbbá a Pest Megyei Kormányhivatal Erdészeti Igazgatóságának határozata és mellékletei igazolják, hogy az erdészeti hatóság megállapítása szerint is a felperes által birtokolt terület tévesen van erdőként nyilvántartva. Az erdészeti igazgatóság határozatát ugyan a másodfokú hatóság hatályon kívül helyezte, de az új eljárásban született határozattal kapcsolatban peres eljárás van folyamatban, mely azt hivatott megállapítani, hogy a vitatott terület erdőnek minősül-e vagy sem. Amennyiben nem minősül erdőnek, úgy nincs akadálya az elbirtoklás megállapításának.
Kifogásolta a fellebbezés azt is, hogy az elsőfokú bíróság az Etv. 8. § (1) bekezdés a) és b) pontjára hivatkozott, de nem jelölte meg, hogy mely jogszabály alapján minősül a perbeli terület az egyébként törvényben nemzetgazdasági szempontból kiemelt jelentőségű nemzeti vagyonként meghatározott védelmi és közjólétű elsődleges rendeltetésű erdőnek.
Vitatta a perköltségre vonatkozó rendelkezéseket is. Hangsúlyozta, hogy a bíróság nem vette figyelembe, hogy a II., III. r. alperesekkel, mint egységes pertársakkal szemben került sor a kereset előterjesztésére, így csak egyszeres illeték számolható, az illeték maximumát pedig figyelembe kellett volna venni. Téves továbbá az ezzel kapcsolatos jogi képviseleti költség megállapítása is.
A fellebbezési eljárás során a felperes bejelentette és a Komárom-Esztergom Megyei Kormányhivatal Esztergomi Járási Hivatala 800028/2016. számú határozatával igazolta, hogy az I. r. alperesi ingatlanokkal kapcsolatos telekalakítási engedély (a 800054/14/2015. számú határozat) 2016. április 8-án jogerőre emelkedett.
A perköltséggel kapcsolatos fellebbezési kérelme körében a II. r. alperes tekintetében annak figyelembevételét kérte, hogy a keresettől vele szemben elállt, mindezen túl a II. r. alperes javára megállapított perköltséget egyéb okból is túlzottnak ítélte, figyelemmel arra, hogy a II., III. r. alperessel szemben egy kereseti kérelem került előterjesztésre, így indokolatlan volt a pertárgyérték kétszeres figyelembevétele.
Az I. r. alperes fellebbezési ellenkérelme az elsőfokú ítélet helybenhagyására irányult. Kiemelte, hogy az I. r. alperesi ingatlanok mindegyike forgalomképtelennek minősül, ez pedig – a megoszthatóság kérdésétől függetlenül – az elbirtoklás jogszabályi akadályát képezi. Fenntartotta az elsőfokú eljárásban már előadott nyilatkozatait.
A másodfokú eljárás során az I. r. alperes hangsúlyozta, hogy az I. r. alperes tulajdonában álló ingatlanok forgalomképtelensége kizárja az elbirtoklással való tulajdonszerzést, ezt az akadályt a telekalakítási engedély sem küszöböli ki.
A II. r. alperes az elsőfokú eljárás során tett nyilatkozatait fenntartva az ítélet helybenhagyását kérte.
A III. r. alperes fellebbezési ellenkérelmében az elsőfokú ítélet helybenhagyását és a felperes másodfokú perköltségben való marasztalását kérte. Álláspontja szerint az elsőfokú bíróság ítéleti döntésének indokai maradéktalanul helytállóak. Hangsúlyozta, hogy a felperes részéről az ingatlan megoszthatóságát az eljárás felfüggesztése ellenére hosszú évek alatt sem sikerült igazolni, így bármilyen egyéb körülmény vizsgálata okafogyottá vált.
A felperes fellebbezése a per érdemét tekintve az alábbiakra tekintettel nem alapos, míg a perköltségviseléssel kapcsolatos fellebbezési kérelme szerint megalapozott.
Az elsőfokú bíróság a felperes által elbirtoklás jogcímére alapított kereseti kérelem elbírálásához szükséges bizonyítást lefolytatta, a beszerzett peradatok okszerű mérlegelésével helyes tényállást állapított meg, döntésével és annak indokaival az ítélőtábla egyetértett, az elsőfokú ítélet megváltoztatására, illetőleg hatályon kívül helyezésére az alábbiakra figyelemmel a felperesi fellebbezésben felhozottak alapján sem látott jogszabályi lehetőséget.
Az I. r. alperes per tárgyát képező ingatlanai tekintetében az elsőfokú bíróság egyrészt az elbirtoklás Ptk. 121. § (4) bekezdésében foglalt jogszabályi akadályára, a megoszthatóság hiányára, másrészt pedig az ingatlanok forgalomképtelen jellegére alapította a keresetet elutasító rendelkezését. Az időközben, a másodfokú eljárás során jogerőre emelkedett – ekként a Pp. 235. § (1) bekezdése értelmében a fellebbezési eljárás során is előterjeszthető, érdemben értékelendő – telekalakítási engedély ugyan igazolja, hogy az I. r. alperes ingatlanaival kapcsolatosan az elbirtoklásnak a Pp. 121. § (4) bekezdésében foglalt jogszabályi akadálya a továbbiakban nem áll fenn, azonban a felperes fellebbezésében maga sem vitatta az I. r. alperesi ingatlanok forgalomképtelenségét, mint az elbirtoklás megállapítását gátló körülmény fennálltát. A helyi önkormányzatokról szóló 1990. évi LXV. törvény 79. § (2) bekezdés a) pontjának 2011. december 31-ig hatályos rendelkezése, továbbá a nemzeti vagyonról szóló 2011. évi CXCVI. törvény 5. § (2) bekezdés a) pontjának és (3) bekezdés b) pontjának [figyelemmel a (2) bekezdés b) pontjának utolsó fordulatára is] ezt követően hatályos rendelkezése értelmében az I. r. alperes tulajdonában álló perbeli ingatlanok – jellegénél fogva a 1947/22. hrsz.-ú ingatlan is – jogszabály erejénél fogva forgalomképtelen önkormányzati törzsvagyonnak minősülnek. Ekként tulajdonjoguk más által eredeti szerzésmód útján sem szerezhetők meg. Ez a körülmény önmagában megalapozza a felperes I. r. alperessel szemben előterjesztett kereseti kérelmének elutasítását.
Az elsőfokú bíróság a III. r. alperes tulajdonában álló ingatlan megoszthatóságának (a telekalakítási engedély beszerzésének) hiányában megalapozottan foglalt állást akként, hogy az elbirtoklás Pp. 121. § (4) bekezdésében foglalt jogszabályi akadálya ezen ingatlan tekintetében is fennáll. A felperes a másodfokú eljárás során sem tudta igazolni ezen ingatlan megoszthatóságát, az általa hivatkozott közigazgatási eljárások, illetve a Tatabányai Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság előtt a felperes által (a Pf.8/F/6. számú keresetlevél tanúsága szerint) újólag indított per nem indokolják az eljárás Pp. 152. § (2) bekezdése alapján való további felfüggesztését, figyelemmel arra az elsőfokú bíróság által is helyesen értékelt körülményre, hogy a felperes a per tárgyalásának kétszeri felfüggesztése alatt sem tudott ezen ingatlanra telekalakítási engedélyt beszerezni, másrészt a Pf.8/F/4., F/5, és F/6 alatt csatolt iratok (a Pest Megyei Kormányhivatal Földművelésügyi és Erdőgazdálkodási Főosztálya tájékoztatója, a Tatabányai Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 3.K.27.055/2015/12. számú ítélete és a felperes keresetlevele) alapján megállapítható, hogy a Komárom-Esztergom Megyei Kormányhivatal 800004/2015. számú határozata folytán a III. r. alperes perbeli ingatlanával kapcsolatos felperesi telekalakítási engedély iránti kérelmet elutasító elsőfokú közigazgatási határozat jogerőre emelkedett, az Országos Erdőállomány Adattár kijavítása iránt a Pest Megyei Kormányhivatal Erdészeti Igazgatósága előtt kezdeményezett és a felperes által hivatkozott közigazgatási eljárásnak a tárgya a jelen per eldöntésének közvetlen előzetes kérdéseként nem minősíthető, így a per tárgyalásának Pp. 152. § (1) bekezdése szerinti felfüggesztésére alappal nem szolgálhat.
A kifejtettekre tekintettel a Pp. 253. § (2) bekezdésében foglaltak alapján az elsőfokú bíróság keresetet elutasító rendelkezését az ítélőtábla helybenhagyta.
(Győri Ítélőtábla Pf.III.20.004/2016/8.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás