• Tartalom
Oldalmenü

62/2016. (IX. 16.) FM rendelet

a magyar ebfajták körének megállapításáról és genetikai fenntartásuk rendjéről1

2018.01.01.

Az állattenyésztésről szóló 1993. évi CXIV. törvény 49. § (1) bekezdés a) pont 3., 17. és 19. alpontjában kapott felhatalmazás alapján,
a 8. § tekintetében az állattenyésztésről szóló 1993. évi CXIV. törvény 49. § (1) bekezdés a) pont 12. alpontjában kapott felhatalmazás alapján,
a 9. § tekintetében az állattenyésztésről szóló 1993. évi CXIV. törvény 49. § (1) bekezdés a) pont 8. alpontjában kapott felhatalmazás alapján,
a Kormány tagjainak feladat- és hatásköréről szóló 152/2014. (VI. 6.) Korm. rendelet 65. § 1. pontjában meghatározott feladatkörömben eljárva, a következőket rendelem el:

1. Általános rendelkezések

1. § E rendelet alkalmazásában:

a) ex-situ megőrzés: a magyar ebfajta kialakulásakor jellemző, eredeti tartási, takarmányozási és szelekciós feltételektől eltérő technológiák és művi eljárások alkalmazása a tenyészállat-nevelésben és -tenyésztésben;

b) génbank: a szaporítóanyag és genetikai minta laboratóriumi körülmények közötti megőrzése céljából létrehozott in-vitro tároló;

c) génmegőrző intézmény: Haszonállat-génmegőrzési Központ;

d) in-situ megőrzés: a magyar ebfajta kialakulásakor jellemző, eredeti tartási, takarmányozási és szelekciós feltételek biztosítása a génmegőrzés során;

e) in-vitro megőrzés: szaporítóanyag megőrzése laboratóriumi körülmények között;

f) in-vivo megőrzés: a magyar ebfajta egyedének élő állapotban történő megőrzése;

g) kritikus helyzetbe került magyar ebfajta: az a magyar ebfajta, amely tenyésztésbe vont nőivarú egyedeinek száma 150 alatt van;

h) megőrzendő helyzetbe került magyar ebfajta: az a magyar ebfajta, amely tenyésztésbe vont nőivarú egyedeinek száma 1001–3000 között van;

i) tenyésztési hatóság: a Nemzeti Élelmiszerlánc-biztonsági Hivatal;

j) veszélyeztetett helyzetbe került magyar ebfajta: az a magyar ebfajta, amely tenyésztésbe vont nőivarú egyedeinek száma 151–1000 között van.

2. A magyar ebfajták körének megállapítása

2. § Magyar ebfajtának a következő ebfajták minősülnek:

a) drótszőrű magyar vizsla,

b) erdélyi kopó,

c) komondor,

d) kuvasz,

e) magyar agár,

f) mudi,

g) puli,

h) pumi,

i) rövidszőrű magyar vizsla.

3. A magyar ebfajták genetikai fenntartása

3. § (1) A magyar ebfajták megőrzését a fajta fenntartásáért felelős tenyésztő szervezetnek a magyar ebfajta kritikus, veszélyeztetett vagy megőrzendő helyzetét figyelembe vevő tenyésztési program kialakításával, valamint annak végrehajtásával kell biztosítania.

(2) A magyar ebfajta megőrzése történhet

a) in-vivo

aa) in-situ feltételek között,

ab) ex-situ feltételek között, amennyiben az aa) alpont szerinti megőrzés nem valósítható meg; valamint

b) in-vitro feltételek között.

4. § (1) A magyar ebfajták tenyésztési programját a génmegőrző intézmény és az Őshonos Haszonállatok Génerőforrás Tanácsa véleményezi.

(2) A tenyésztési programnak a tenyésztő szervezet általi végrehajtását a tenyésztési hatóság az általa elkészített, a génmegőrző intézménnyel egyeztetett és a tenyésztési hatóság honlapján közzétett felülvizsgálati szabályzat alapján évente legalább egyszer ellenőrzi.

(3) A tenyésztési hatóság az ellenőrzés eredményéről és a magyar ebfajták megőrzésének helyzetéről évente jelentést készít, amelyet legkésőbb a következő év március 15-ig megküld az agrárpolitikáért felelős miniszter részére.

5. § (1) A szaporítóanyag és genetikai minta in-vitro megőrzése céljából a tenyésztési hatóság, illetve a tenyésztési hatóság ellenőrzése mellett a génmegőrző intézmény

a) génbankot hoz létre és gondoskodik a működtetéséről,

b) nyilvántartást vezet a génbankban elhelyezett szaporítóanyagról és genetikai mintáról,

c) a tenyésztő szervezet számára – kérésére – a génbankban elhelyezett szaporítóanyag és genetikai minta tekintetében adatot szolgáltat, valamint hozzáférést biztosít a szaporítóanyaghoz és a genetikai mintához.

(2) A génmegőrző intézmény az in-vitro megőrzésről a tenyésztési programban foglaltak figyelembevételével, a rendelkezésre álló források mértékéig gondoskodik.

6. § (1) A magyar ebfajta megőrzését szolgáló tenyésztési program végrehajtásáért felelős tenyésztő szervezet – mint fajtafenntartó – gondoskodik a magyar ebfajta származási, tenyésztési és teljesítményvizsgálati adatainak gyűjtéséről, feldolgozásáról és nyilvántartásáról.

(2)2 A magyar ebfajták törzskönyvezendő egyedeinek származását DNS alapú származásellenőrzéssel kell igazolni, amelynek elvégzését a fajta fenntartásáért felelős tenyésztő szervezet tenyésztési programjával összhangban koordinálja.

(3) A tenyésztő szervezetnek törekednie kell arra, hogy a tenyésztésbe vont állatok számát az 1. § g) pontja szerinti kritikus szint felett tartsa.

(4) A magyar ebfajta egyedszámának kritikus szint alá süllyedése vagy a magyar ebfajta eredeti tulajdonságainak megváltoztatására irányuló tevékenység esetén a tenyésztési hatóság

a) a génmegőrző intézmény szakértői véleményét beszerzi,

b) az érintett tenyésztő szervezet bevonásával intézkedési programot dolgoz ki,

c) szükség esetén egyedi intézkedést hoz, amelynek keretében elrendelheti a tenyésztési program felülvizsgálatát.

4. Záró rendelkezések

7. § (1) Ez a rendelet – a (2) bekezdésben meghatározott kivétellel – 2016. szeptember 19-én lép hatályba.

(2) A 6. § (2) bekezdése 2017. július 1-jén lép hatályba.

8–9. §3

1

A rendeletet a 188/2019. (VII. 30.) Korm. rendelet 91. § 16. pontja hatályon kívül helyezte 2019. augusztus 1. napjával.

2

A 6. § (2) bekezdését a 41/2017. (VIII. 14.) FM rendelet 2. §-a hatályon kívül helyezte, újonnan e módosító rendelet 3. §-a iktatta be.

3

A 8–9. § a 2010: CXXX. törvény 12. § (2) bekezdése alapján hatályát vesztette.

_